Magyar Nemzet, 1940. május (3. évfolyam, 95-118. szám)
1940-05-01 / 95. szám
Mar Nemzet III. évf. 95. sz. Szerda _ „ T „ 1940 május 1 Főszerkesztő ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, ír . SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI U. 10. NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 8 P, EGYES PETHŐ SÁNDOR TELEFON: 128-428» KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. VI., VILMOS CSASZAR-ÚT 68. TELEFON: 128-728* Az angol kormány óvóintézkedéseket rendelt el a Földközi-tengeren Párizsban úgy tudják, Róma meghaladottnak tekinti az olasz—angol „gentleman’s agreement‘-et — A szerdai olasz minisztertanácsnak különös jelentőséget tulajdonítanak . A trondhiemi és oslói német erők Stören alatt egyesültek — Dombaas elfoglalását és az aalesundi kikötőben német csapatok meglepetésszerű kihajózását jelenti Berlin — Az angolok légelhárító és nehéz tüzérséget vittek Norvégiába A komintern hangoztatja: a szovjetunió semleges és az is marad Egy mozaikot különböző módon lehet összerakni s ilyen sokféleképpen megoldható feladat előtt áll az újságíró, amikor a nap legérdekesebb vagy legfontosabbnak látszó híreit kiemeli és csoportosítja. A sorrend, amelyben a híreket közli, néha szándékosan, de néha akaratlanul is növeli vagy csökkenti az egyes jelentések értékét. Az ebből eredő felelősségre kell most gondolnunk, amikor tétovázva tartunk szemlét keddi hírek fölött. És hangsúlyozzuk, hogy talán egészen önkényes az a sorrend, amellyel az események felsorolását megkezdjük. Ez után az óvatos és az olvasóban szándékosan fenntartásokat provokáló bevezetés után emeljük ki a következő híreket: A Földközi-tenger Római tudósítónk telefonjelentésében arra figyelmeztet, nem szabad komolyabb politikai eredményt várni az angol— olasz kereskedelmi tárgyaláson esetleg kialakuló általános eszmecserétől sem, mert Gayda kedden délután is nyugatellenes álláspontot foglalva el, ezt írta: — Olaszország nem semleges állam, hanem Németország szövetségese. Az MTI jelentéséből is kiderült, hogy Gayda folytatja az olasz közvélemény lelki előkészítését, mert megint ezt fejtegette: — Franciaország évszázados ellenséges külpolitikája Olaszországgal szemben történelmi végzetszerűség. Ezután futott be párizsi tudósítónk telefonjelentése, amely már azt adta hírül, hogy a francia fővárosban úgy tudják: — Róma közölte Londonnal, hogy az 1938-ban létrejött angol—olasz gentleman's agreement-et az események által meghaladottnak kell tekinteni. Három órával később az Exchange Telegraph zürichi szerkesztősége soronkívüli telefonhívással jelentkezett s a következő londoni hírt továbbította : — Angol illetékes helyen közlik, hogy a brit kormány — tekintettel felelős olasz személyiségek nyilatkozataira és az olasz sajtó magatartására — a Földközi-tengeren bizonyos óvóintézkedéseket rendelt el. Az angol kormány nem szándékozik ezeket az óvóintézkedéseket tovább fenntartani, mint ameddig azok szükségesnek látszanak és reméli, hogy azok megszüntetése már a közeljövőben megtörténhetik. A Reuter-iroda szerint a tervezett óvóintézkedésekről eddig nem lehetett közelebbi adatokat szerezni, de a Rreater-iroda úgy értesül, hogy az angol hajók elkerülik a Szuezi-csatornát és Fokváros érintésével közlekednek a Távol-Kelet felé. Ugyanakkor a zürichi iroda a következő Exchange Telegraphjelentést is továbbította a Magyar Nemzetnek: — Az olasz kormány szerdán összeülő minisztertanácsának különös jelentőséget tulajdonítanak. Igaz, hogy Mussolininak már a múltban az volt a terve, hogy minden hó elsején tart minisztertanácsot, úgy tudják azonban, hogy ennek a minisztertanácsnak programon kívüli jelentősége is van. Itt említjük meg a Német Távirati Iroda következő hírét: — Az egyiptomi határról azt jelentik, a francia mandátumhatóságok parancsára (a kisázsiai) Libanonban a Földközitenger mentén fekvő helységek helyi hatóságait utasították, hogy az utcai lámpákat kék üveggel lássák el és készítsék elő a polgári lakosságot az elsötétítési intézkedések végrehajtására. Végül ezt az Ankarából jött Havas—A/77-jelentést idézhetjük: — Izmet Inönü török államelnök hétfőn délután négy órakor magánkihallgatáson fogadta Massigli ankarai francia nagykövetet. Délután öt órakor Hugessen angol nagykövet kihallgatása következett. Hat órakor Stoica román nagykövet jelent meg búcsúkihallgatáson az államelnöknél. A román nagykövet propagandaügyi államtitkárrá történt kinevezése miatt rövidesen Bukarestbe utazik. Az államelnök mind a három diplomatát Szaracsoglu külügyminiszter jelenlétében fogadta. Úgy látszik tehát, az utóbbi napokban nemcsak a világ figyelme tolódott el Skandináviáról Olaszországra, hanem a szövetségesek flottájának egy részét is átvitték az Északi-tengerről a Földközi-tengerre. Ezt a feltevést alátámasztja egyrészt az az előbb említett jelentés, amely szerint az angolok a Földközi-tengeren óvóintézkedéseket rendeltek el (múlt időben!), másrészt pedig erre vall az a tény, hogy néhány nap óta Északon már semmit sem hallani a szövetségesek tengeri flottájáról, sőt egyik londoni jelentésünk szerint most már az angolok is repülőgépen dobtak át Norvégiába légelhárító és nehéz tüzérséget, valamint csapatokat. Ha ez a feltevésünk igaz , ha az északi tengeri angol—francia vízierőknek a Földközi-tengerre való leküldése valóban már napokkal ezelőtt megkezdődött volna, akkor nehezen tudnók megállapítani, hogy az angol és olasz bejelentések, intézkedések, kijelentések sorozatában mi volt a kezdeményezés és mi a visszahatás. Ebben a kérdésben pedig azért volna tanulságos tisztán látni, minthogy csak ezen a mérlegen lehetne lemérni a keddi hírek súlyát. Mert ha például az olaszok valóban felmondták volna az angolokkal az Anschluss után megkötött úgynevezett , úriemberi megállapodásukat és ha ez a felmondás tényleg csak arra volna válasz, hogy Franciaország és Anglia előzőleg intézkedett a szövetségesek középtengeri haderőinek szaporítására, akkor ben lehetne sokkal kedvezőbmegítélni a földközitengeri nyugalom kilátásait. A Rómában élő idegenek békés kibontakozásra számítanak s ezt a reményüket — római tudósításunkból kivehetően — arra alapítják, a szövetségesek és Olaszország megegyezhet abban, hogy Franciaország és Anglia enyhíti, sőt talán meg is szünteti a Földközi tengeren az ostromzárból folyó ellenőrzést. Római tudósítónk megjegyzi, hogy a blokád-ellenőrzés megszüntetése vagy akár enyhítése Németországnak is javára szolgálna. Mi ezzel kapcsolatban nem merünk véleményt formálni arról, mit határozna a Nyugat, ha az elé a választás elé kerülne, hogy vagy háborúba keveredik Olaszországgal is, vagy pedig a gazdasági ostromzár gyűrűjében szabad kaput nyit Olaszországnak s ezzel közvetve Németországnak is. A válaszadásra azért nem vállalkozunk, mert eddigi megfigyelésünk szerint a franciák és az angolok, ha valóban választanunk kellene a két lehetőség között, inkább az előbbit választanák. Ezzel szemben viszont római tudósítónk annak a nézetének ad kifejezést, hogy Párizs és London előreláthatóan az utóbbi mellett döntene. A szovjet A szovjetúnió külpolitikájával kapcsolatban most is meg kell említeni, amit már oly sokszor ismételtünk, nevezetesen, hogy amilyen mértékben közeledik Berlinhez Róma, annyira hangsúlyozódnak Moszkvában a semlegesség jelei, így például a komintern a május elsejei munkásünnep alkalmából kiáltványt intézett a világ proletárjaihoz. A komintern — az Exchange Telegraph szerint — a norvégiai kérdésben elfogadja a német álláspontot s a szövetségeseket vádolja a norvég semlegesség megsértésével, de hangoztatja, hogy a szovjetúnió semleges volt, semleges most is és semleges marad. Egyébként a komintern szerint Olaszország előkészületeket tesz a háborúba való belépésre. A kiáltvány támadja Japánt és szabadságot követel a francia kommunisták részére. Olyan föltevések is elhangzanak, hogy Moszkva szívesen működne együtt gazdaságilag a nyugati nagyhatalmakkal, ezt azonban egyelőre nem erősítik meg. A szovjetúnióról egyelőre csak annyit lehet megállapítani, hogy kétségkívül javítani igyekszik a légkört Moszkva és London között, ennek lehet a jele az az intézkedés is, hogy — a Popoto di Roma szerint — a szovjet bankot Moszkvából utasították, május elsején fizesse ki az Angliában folyósítandó részletösszeget. Ezt az elsejénként esedékes fizetést a szovjet egy év óta állítólag csupán elvétve teljesítette. Ami az angol—szovjetorosz kereskedelmi tárgyalást illeti, a legújabb fázis abban áll, hogy Majszid londoni szovjetorosz nagykövet hétfőn délután fölkereste Halifax külügyminisztert és átadta a szovjet válaszát a legutóbbi angol közlésre. Amikor ugyanis a szovjet kereskedelmi tárgyalás megindítását ajánlotta az angol kormánynak, London azt felelte: Anglia csak olyan feltétellel hajlandó gazdasági tárgyalást kezdeni a szovjettel, ha Moszkva vállal két kötelezettséget. Először azt, hogy az Angliából kapott árut nem adja tovább Németországnak, másodszor pedig, hogy a szovjetúnió területén termelt áruk exportját is csökkenti Németország felé. Londoni értesülések szerint Majszki válasza most az volt, hogy a szovjet vállalja az első feltételt, de elutasítja a másodikat. A Reuteriroda szerint az angol kormány a szovjetnek eztt a közlését nem tartja kielégítőnek, de a választ fontolóra veszi. Más értesülések szerint az angolok azt akarják javasolni az oroszoknak, hogy kötelezzék magukat arra: a tavalyi mértéket nem fogja meghaladni a Németországba irányuló szovjetorosz kivitel. A szovjetúnióval kapcsolatban érdekes még párizsi tudósítónknak az a híre, amely szerint a moszkvai kormány egyik fontos tagja a közeljövőben állítólag Londonba utazik. Végül ezeket a híreket emeljük még ki: belgrádi tudósítónk szerint a balkáni közvélemény magatartásával szemben a hivatalos körök nyugalommal szemlélik a helyzetet. A Balkánnal kapcsolatban az MTI idézi a T ímes-nak azt a cikkét, amely a Magyarországon, Jugoszláviában és Romániában az idegen turisták ellen hozott intézkedésekkel foglalkozik. Az erről szóló néhány soros jelentést alább közöljük. A Német Távirati Iroda egyik alább ugyancsak idézett jelentése foglalkozik a legutóbb létrejött angol—svájci kereskedelmi megállapodással s annak a gyanújának ad kifejezést, hogy ha Anglia fölmentette Svájcot a gazdasági ostromzárból következő ellenőrzés egy ré- Ára 10 fillér