Magyar Nemzet, 1940. június (3. évfolyam, 119-121. szám)

1940-06-01 / 119. szám

Róma közbelépését várja Párizs is, London is 79 szenátort és 102 képviselőt je­lent. Miután a Belgiumból elmene­kült honatyák száma néhánnyal ez alatt marad és miután a Pierrot­­kormány az uralkodóval folytatott harcban féltékenyen őrzi az alkot­mányosságot, a limogesi összejöve­telt félhivatalosnak nyilvánították. Az elmenekült parlament mégis határozati javaslatot fogadott el III. Lipót cselekedetét illetően. A határozat szövege most még nem ismeretes, de később egész Fran­­ciaországban falragaszok útján és különböző nyelvű rádióadásokban ismertetik. A belga kormány hivatalos lapja, a Moniteur legújabb száma minisztertanácsi határozatot közöl, amely megállapítja, hogy a király az uralkodásképtelenség állapotá­ban van. A törvények és a rende­letek szentesítése ezentúl nem a király, hanem a belga nemzet ke­zében nyugszik. Már ez is mu­tatja, hogy a Pierr­ot-kormány a király trónfosztása mellett dön­tött. A belga parlament Francia­országban lévő tagjai Limoges-ban zárt ajtók mögött tanácskoztak, a tárgyalás azonban csak félhivata­los volt, mert az alkotmány értel­mében a jogerős parlamenti hatá­­r­rozathoz szükséges, hogy legalább a honatyák fele és még egy kép­viselő legyen jelen az ülésen. Ez ♦ Párizs, május 31. . (A „Magyar Nemzet“ párizsi tu­dósítójának telefonjelentése.) A flandriai birkózás elérkezett végső felvonásához. A szövetséges nagy­­vezérkar, mint a jelentésekből ki­derül, a belga csapatok fegyverle­tétele után az északi harctér ki­ürítése mellett döntött. A flandriai haderő néhány egysége már brit földre érkezett. A Belgiumból visz­­szatérő sereg három oldalról meg­támadott sereg, amelynek tengerre kell szállni, hogy túlélhesse balsor­sát, ezt a sereget azonban nem bátortalanították meg — írja a Daily Expressz. A menekülés Dunkerque kikötő­jén át történik, amelyhez egy zóna vezet. Ezt a sávot északon az e­ser mentén, délen a flandriai domb­láncolaton kétségbeesetten védik az angolok. Ezen keresztül törté­nik a szövetséges hadosztályok visszavonulása a kikötők felé. A csapatokat egymilió főből álló had­sereggel, háromszoros túlerővel tá­madják a németek. Ha a sávot si­kerül elvágniuk, az angol—francia szövetséges hadosztályok bekerítése teljes lenne, nehezen kerülhetnék el sorsukat. Az Osertől északra, Nieuport ki­kötőjénél a szövetségesek felrob­bantották a gátakat és most ezt a vidéket elöntötte a tenger. Délen méterről-méterre küzdenek a szö­vetségesek minden rögért, barriká­­rsokat vonnak maguk köré, hogy a behajózás közben rendben végbe­menjen és néhány nap múlva a Somme és az Aisne vonalán foly­tassák a harcot. A behajózás és az elvonulás mit­ Athénből jelenti a Stefani-iroda: verdével a flandriai szomorújáték Sir Stafford Cripps, aki rendkívüli brit megbízónként indult Szovjet­­lezárult.­­ Oroszországba és akinek L­ondon és Moszkva ismeretes nézetkülönbsége A nagy kérdés az hogy a német i ni^n^ ^öt napig Athénben kellett várakoznia, nagyköveti minőségben megy ,/ n* • t ] a szovjetorosz fővárosba. (MTI.) támadás ezután Párizs vagy Lón- * ' ■ dón felé igyekszik-e tovább törni. A Somme és az Aisne vonaláról, valamint a Maginot-vonal leg­szélső erődeinek környékéről és a svájci határról nagy német csapat­­összevonásokat jelentenek. Ez arra vallana, hogy a németek Párizs felé igyekeznek tovább terjesz­kedni. Természetesen azonban ezen a frontszakaszon nemcsak a né­met, hanem az esedékes francia el­lentámadással is számolni kell. A francia katonai szakértők a hadiszelem teljes átalakítását óhajtják A londoni sajtó fontolgatja az Angliába való német kihajózás kí­sérletének gondolatát. , Egyes lapok a kísérlet módját is tudni vélik. Eszerint a németek a Calais­­szorosban hatalmas aknamezők közt megindítanák szállítóhajóikat a brit partok felé. E hajókat az ejtőernyős hadsereg és óriási légi flotta előzné meg. A londoni tájékoztató miniszté­rium komoly eshetőségként foglal­kozik a német partraszállással. Michohen, a tájékoztató miniszté­rium titkára a nyilvánosság előtt kijelentette, hogy ami a múltban lehetetlen volt, az most megvaló­sulhat. Ez esetben a polgárok kö­telessége a nyugalom és az elszánt­ság. Az ország védelmét a rendes sorkatonaság, az önkéntes alakula­tokkal együtt látja majd el. Sommerville tengernagy rádió­beszédben jelentette be, hogy meg­felelő időjárási viszonyok közt a német csapatok eljöhetnek Angliába. A hadügyminisztérium egy tit­kán az alsóház tudomására hozta, hogy a fogolytáborokra és a gya­nús elemek gyűjtőközpontjaira nézve különleges intézkedéseket foganatosítottak ejtőernyős táma­dási kísérletek esetére. Miután a német támadás Ír­országból is történhetik, a londoni és a dublini kormányok közös óv­intézkedéseket léptettek életbe. * Miközben a szövetséges hadosz­tályok elvonulnak a belgiumi csatatérről, tovább folyik az a klasszikus tragédia, amelynek köz­pontjában III. Lipót áll. A fegy­verletétel első hivatalos vissz­hangja Angliában VI György ki­bocsátás előtt álló rend­jele lesz, amely 111. Lipótot az összes brit lovagrendekből és ezek közt a térdszalagrendből is törli. A cere­mónia a windsori Szent György- kápolnában zajlik le, ahol lápot címere és pajzsa az egyik oltár­képen függ. A rend nagymestere éjszaka .A két jelvényt leviszi a kriptába, ahol a hagyomány sze­rint addig maradnak, míg a rozsda egészen elmarja őket. III. Lipót sem maradt tétlen. A párizsi sajtó értesülései szerint a király a megszállt Belgiumban ál­talános választások kiírására ké­­szü­l, hogy így a nemzettel jóvá­hagyassa a fegyverletételt. A Pierrot-kormány ennek az esetleges választásnak az eredményét már eleve is Semmisnek tekinti. ♦ .Ámbár semmi kétségbevonhatat­lan jel nem mutatja, hogy az olasz kormány visszavonhatatlan elhatá­rozásra jutott volna, mind a fran­cia, mind az angol sajtó Róma közeli közbelépését várja. A lapok hangsúlyozzák, hogy Franciaország és Anglia készen áll minden eshe­tőségre. Az előkészület mind a Földközi-tengeren, mind más tere­peken is megtörtént. A megállapí­tásban nincs semmi kihívó irány­zat, a sajtó hangja inkább engedé­keny Róma felé. A Times vezér­cikke nagy feltűnést keltett: — Soha senki sem akarta elvi­tatni Olaszországnak azt a jogát, hogy az összes európai problémá­kat megoldó békekonferencián részt vegyen képviselőivel. A Daily Herald szerint az angol, francia és amerikai kormány a be­avatkozást a legközelebbi jövőre várja. A Paris Soir római jelentése ugyanazt hangsúlyozza. M. T. Olaszország megszakította tárgyalásait Angliával Londonból jelenti az Exchange T­elegraph. A brit kormány hivatalosan jelenti, hogy május 29-én hivatalos értesítést kapott az olasz kormánytól, mely szerint a kormány a dugáru ellenőr­zésre­­vonatkozó tárgyalásokat nem folytatja és azokat véglegesen meg­szakadtnak tekinti. A brit kormány rámutat, hogy ez az olasz közlés rö­viddel azután történt, amikor Sir Winfried Green Rómából hazaérke­zett, ahol hivatalos olasz helyekkel sikerült elvi megegyezésre jutnia a dugarti-ellenőrzés új módjairól. Cripps nagyköveti minőségben elindult a viszony jó és az új határ kijelölése óta keletkező nehézségeket kölcsönös előzékenységgel hárítják el, így Janskiban, a keleti határon az oroszok újra kiürítettek egy határsávot és át­engedték Finnor­szágnak. A finn pa­rasztok visszatérhetnek tanyáikra, ahol hátrahagyott felszerelésüket épp­úgy érintetlenül találták, mint készle­teiket a pincékben. Háromszáz finn, kiket az oroszok előrenyomulása észa­kon a Síatász-félszigeten elzárt, haza­térhetett. Közöttük van 11 barát a peisamói ortodox kolostorból. (MTI.) Elfoglalt határsávot adott vissza a szovjet Finnországnak Helsinkiből jelenti a Német Távirati Iroda. Illetékes körök hangsúlyozzák, hogy a finn—orosz viszony az új határon eddig semmiféle súrlódásra nem szol­gáltatott okot. A határőrségek között Amerikai lap a USA háború­balépésének feltételeiről Róm­a, május 31. (A .(Magyar Nemzet­ római tu­dósítójának telefonjelentése.) Az eseményeknek abban a drámai és döntő stádiumában, amelyben a nyugaton folyó példátlan mérkő­zéshez egyre nagyobb valószínűség szerint Olaszországnak a háborúba való belépése és talán sok más, Európában, Amerikában és az egész világon most élő esemény csatlakozhat, a békére áhítozó, vi­lágosan látó emberek lelkében egyre sürgetőbben merül fel az a kérdés, csakugyan elkerü­lhetet­­len-e hát az egyre rettenetesebb háborúnak általános világégéssé fajulása? Van-e még idő és lehető­ség arra, hogy a világot fenyegető káoszt és elnyomorodást elhárít­sák? Ezek az égető kérdések első­sorban Róma és Washington felé irányulnak, két nagyhatalom felé, melyeknek magatartásától oly nagy mértékben függ Európa és a világ sorsa. Van-e kölcsönös meg­értés a két nagyhatalom között és tehetnek-e valamit közösen a béke érdekében? Nem titok, hogy Mussolini és Roosevelt között az elmúlt hetek­ben írásos eszmecsere volt. Erről a múlván nagyon fontos levélvál­tásról semmi nem szivárgott ki a sajtóba. A két ország közvéle­ménye mégis azt kutatja, vannak-e érintkezési pontok, melyek e két eminens államférfi együttműködé­sét a háború iramának lefékezése vagy éppen a háború befejezése érdekében lehetővé tennék. A sajtóhangokból ítélve — alig. Az olasz lapok teljesen hallgatt­ak erről a nagy kérdésről, az Egyesült Államokból jövő hangok pedig nagyon kevéssé biztatóak. I­dei­, sajnos, nagyon is világosan mutatják, hogy az Óceánon túl éppoly kevés érték van Olasz­ország, az olasz nemzeti lélek és az olasz problémák iránt, mint amilyen kevés megértést mutatott e kérdések, legutóbb a blokád­­kérdések iránt Anglia és Francia­­ország. Római semleges körökben, ahol Olaszországot, az olasz nép természetét jól ismerik, nagy csalódást, sőt megdöbbenést kel­tett, hogy az amerikai sajtó leg­nagyobb része helyesnek és jónak látja Olaszország címére félreért­hetetlen fenyegetéseket intézni arra az esetre, ha Olaszország be­lépne a háborúba. Így például a Nem York Herald Tribune és ennek a világlapnak társlapjai csütörtökön feltűnő formában ,,nyílt levelet“ közöltek, amelyet az ismert amerikai írónő, Dorothy Thompson, Sinclair Lewis felesége intéz Mussolinihoz. Az amerikai írónő levelét hiva­talos olasz körökben egyelőre meg­jegyzés nélkül hagyták. Nincs is szükség megjegyzésre, mert aki is­meri az olaszokat, könnyen elkép­zelheti, hogy nem befolyásoltat­­hatja magát ilyen figyelmezteté­sektől. Ezt már a közelmúlt is megmutatta. Épp az a lélektanilag hamis módszer, amelyet annak ide­jén Franciaország és Anglia Olasz­országgal szemben alkalmazott, fe­lelős azért a magatartásért, amit Olaszország az utolsó öt évben tanúsított. Vájjon Amerika ugyan­azt a hibát készül-e most elkö­vetni Olaszországgal szemben? — kérdezik aggódva a semleges meg­figyelők. Nem helyesebben tenné-e Washington, ha inkább alapot ke­resne a megértésre és a közös el­járásra addig, amíg még vannak némi lehetőségek, hogy közösen, kontstruktív javaslatokat tegyenek az európai problémák elfogadható megoldására. Most már csakugyan kevés hónap, talán csak kevés hét áll még rendelkezésre és ha a há­borúban még kívül maradt két vezető nagyhatalom államférfiai ezt a rövid időt nem használják fel együttes fáradozásra, akkor — így látják ezt római semleges kö­rökben — aligha kerülhető el többé, hogy a világ káoszba sodródjon bele. Lit­vániában m­egk­ezdták a szovjetorosz katonák eltűinésti ügyének kivizsgálását Kaunasból jelenti a Német Táv­irati Iroda. Vilnában csütörtökön megkezdte működését az a különbizottság, ame­lyet litván részről a szovjet­ jegyzék­ben a litván területen állomásozó szovjet helyőrség tagjai eltűnésének kiderítésére létesítettek. A bizottság néhány esetet máris kivizsgált. Mint­hogy szovjet részről eddig semmiféle határozott indítványt nem terjesztet­tek elő ebben az egész ügyben, itteni­­s körökben úgy vélik, hogy az esetek tisztázása után megtalálják annak módját, hogy a jövőben hasonló ese­teket megelőzzenek. A litván kormány hajlandó egy kormányképviselőt me­neszteni Moszkvába, ha Moszkva ily­­irányú kívánságát terjeszti elő. Bizo­nyos politikai körökben a litván— szovjet viszonnyal kapcsolatban a legteljesebb bizalommal viseltetnek és mint eddig is, azt a nézetet vallják, hogy az ü­gyet baráti alapon fogják elintézni. (MTI.) Roosevelt egymilliós hadsereg felállítására Jkeri a kongresszust Washingtonból jelentik. Az­ Egye­sült Államok magatartása egyre job­­ban eltolódik a rideg semlegesség vonaláról. A Fehér Ház környezeté­ben az elnök álláspontjai most úgy jellemzik, hogy Roosevelt következe­tesen halad az útján és az európai szorongatott demokráciát nemcsak szavakkal, hanem minden olyan tettel is segíteni fogja, amely összeegyez­tethető a nem hadviselő állásponttal. Minél inkább távolodik Olaszország az általa nem hadviselőnek nevezett álláspontjától, annál jobban közeledik Washington ehhez az attitűdhöz, ter­mészetesen azzal a különbséggel, hogy míg Olaszország Berlin felé fordul addig Washington a nyugati szövet­­ségesekhez közeledik. A diplomáciai támogatást máris megadta Washing SZOMBAT, 1940 JÚNIUS 1. Előfizetést csak vidékről fogad el havi 1 , 35 fillérért. Kiadóhivatal V., Vilmos császár út 34. Kérjen mutatványszámot. ton azzal, amit Rómában, Moszkvá­ban és más fővárosokban cselekedett. Az elnök titkára, Early, kijelentette az újságíróknak, hogy az elnök fel fogja szólítani a kongresszust, dol­gozzon ki haladéktalanul átfogó programot olyan hadsereg felállítá­sára és kiképzésére, mely egymillió elsővonalbeli katonából és a meg­felelő műszaki és egyéb formációkból fog állani. „Nincs szándékában az el­nöknek — mondotta Early — az általános védkötelezettséget bevezetni, de átmeneti lépésre gondol a­­civilian conversion corps' felállításával, amely a jelenlegi hadseregen kívül, de azzal érintkezésben szolgálná az Egyesült Államok érdekeit." A hadikiadások, kongresszusi bizottságának ülésén Marshall tábornok pénteki felszólalá­sában a kongresszus tagjainak rokon­­szenvét fejezte ki a Flandriában har­coló szövetséges csapatok iránt és hozzátette, hogy­ a szövetségesek fegy­verkezésének javulásával a helyzet megváltozása várható. Fontosnak tart­ják még a polgári honvédelmi bizott­ság (Civilian Defence Commission) Roosevelt által történt összehívását. A bezárt walesi szénbányákat újból kinyitották Londonból jelenti a Havas-iroda. Gyors intézkedéseket hoztak a walesi szénbányák termelésének fo­kozására, hogy pótolják Észak-Fran­­ciaország megszállott szénbányáinak termelését. A bányatulajdonosok a két év előtt bezárt tárnákat újból ki­nyitották. (MTI.) A „­Washin­g­fton­”-gőzös háborítatlan útját reméli Amerika Washingtonból jelenti a Reuter­iroda: A külügyminisztérium pénteken ér­tesítené a hadviselő államok kormá­nyait, hogy a Washington személy­­szállító hajó csütörtökön elindult New Yorkból, egyúttal kifejezésre juttatta azt a reménységét, hogy a Washington-t, amely amerikai állam­polgárokat fog hazaszállítani Európá­ból, a hadviselő országok tengeri vagy légi ereje nem fogja háborgatni. Az angol gyarmati légi fegyverkezés legújabb adatai Londonból jelentik. Péntek esti lon­doni hivatalos jelentés szerint a brit birodalom légi fegyverkezésének és hadikészülődéseinek legújabb adatai a következők: Kanadában 4000 kiképzésre szol­gáló repülőgépen -10.000 kik­épző, 2700 altiszt, 0000 polgári szakember és 30.000 főnyi legénység teljesít szol­gálatot. Ausztráliában 84.000 an jelentkez­tek repülőkiképzésre és légi szolgá­latra. Újzéland kormánya a már elemi kiképzésben részesült pilótáit Kana­dába küldte továbbkiképzésre. Az új­­zélandiak közül a pilótákat 20, a meg­figyelőket 22, a gépfegyverkezelőket 20 heti továbbképzésre rendelték és ennek leteltével küldik ki őket a harctérre. (K. N­.) Egyiptom kötelességei Anglia iránt Rómából jelenti a Magyar Távirati Iroda: Kairóból jelentik. Az Ahram című egyiptomi lap is­merteti Egyiptom vállalt kötelezettsé­geit az angol—egyiptomi szerződés ér­telmében. Egyiptom nem indíthat tá­madó háborút a képviselőház előze­tes hozzájárulása nélkül. A háborúba akkor kell belépnie, ha függetlenség© és területi épsége veszélyeztetve van, általában tehát támadás esetén. Ha Anglia harmadik hatalommal hábo­rúsul keveredik, Egyiptom köteles sa­ját területén belül az angolok rendel­kezésére bocsátani útjait, kikötőit és repülőtereit.

Next