Magyar Nemzet, 1940. augusztus (3. évfolyam, 157-181. szám)

1940-08-01 / 157. szám

Magyar Nemzet ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 3 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. III. évfolyam 157. szám Csütörtök, 1940 augusztus 1 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VL, ARADI­ U. 10. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VL, VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 65. TELEFON: 126-726* ­A m­­a­gya­r—ro­m­á­n tárgyalás sikertelensége esetén a tengely közbelépne“ Még korai a tárgyalás színhelyének és idejének találgatása — Romániából 38.000 ember ment át Besszarábiába — A vich­y-i kormány lefoglalta svéd állampolgárok franciaországi követeléseit—» Gayda: n­em villámháborúval, hanem fokozatosan pusztítják el az angol birodalom erőit Hitler fogadja Pétaint? Rendszerint jólértesü­lt buda­pesti körökben tett kijelenté­sekből arra kell következtetni, hogy még korai találgatni a magyar—román tárgyalás ide­jét és színhelyét. Egyelőre csak annyit­­ lehet megállapítani, hogy Magyarország kész tár­gyalás útján rendezni a Romá­niával szemben fennálló kérdé­seket. Olasz lapok értesülései­ből úgy látszik, hogy ha a köz­vetlen tárgyalás nem vezetne eredményre, akkor a tengely közbelépne, mégpedig megfel­lebbezhetetlen döntéssel, erről a kérdésről is fölösleges azonban beszélni addig, amíg maguknak az érdekvit­­eleknek tárgyalása meg nem kezdődött. Minden­esetre addig, amíg a magyar— román tárgyalás megindul, ilyen javaslat nem is merülhet fel. A közvetlen tárgyalás A külföldi sajtóban megje­lent értesülések közül minden szempontból az a cikk a leg­érdekesebb, amelyet a Neues Wiener Tagblatt budapesti­­tu­dósítója telefonált lapjának. A német újságíró, akinek írásait s azok minden részletét mindig érdemes figyelemmel kísérni, az MTI bécsi távirata szerint a következőket írja: — Irányadó magyar részről már most nyomatékosan kije­lentik, hogy Románia részéről a közvetlen magyar—román tárgyalás mielőbbi megkezdését várják. A bolgár—román tár­­­gyalások állítólag már a leg­közelebbi időben megkezdődnek Bukarestben. — Az — írja tovább a Neues Wiener Tagblatt budapesti tu­dósítója­­—, hogy a magyar kormány a célul kitűzött meg­oldást minden körülmények kö­zött békés úton akarja elérni, kitűnik a magyar külügyminisz­tériumhoz közelálló Pester Lloyd cikkéből, amely a békés meg­oldás mellett foglal állást, azzal a megokolással, hogy a magyar politika céljaiban is, eszközei­ben is a tengelyhatalmak poli­tikájával van összhangban, mi­vel pedig a tengelypolitika alap­elve a délkeleti béke fenntar­tása és igazságosabb, valamint biztonságosabb megalapozása, a magyar politika békés állás­foglalása magától értetődik. Ismertetni kell az olasz lapok értesüléseit is, amelyek szerint a bolgár—román határrevíziót népességcsere is kísérné. A Messaggero budapesti je­lentése szerint mértékadó ma­gyar körökben hangoztatják, hogy korai minden találgatás a magyar—román tárgyalások he­lyéről és időpontjáról. Ugyane körök hangoztatják, hogy Ma­gyarország teljesen megvan elé­gedve az események alakulásá­val. A Stampa és a Popolo di Roma budapesti tudósítója a többi kö­zött ezeket írja:­­— Gigurtu és Manoilescu Rómából való visszatérésük után kijelentették, hogy bizakodással tekintenek a jövőbe. Ugyan­akkor olyan nyilatkozatokat tet­tek, amelyekből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy hajlandók te­rületi engedményeket tenni Ma­gyarországnak és Bulgáriának. Ezekből a jelenségekből arra következtetnek, hogy a tengely­­hatalmaknak sikerült megértet­niük Romániával a Magyar­­országgal és Bulgáriával való megegyezés szükségességét. Im­már biztosra lehet venni, hogy Bulgária nemsokára visszafog­lalja D­él-Dobrudzsát és lemond Észak-Dobrudzsáról, hogy ne vágja el Romániát a Fekete-ten­gertől. Az északdobrudzsai bol­gárok délre költöznek, ahonnan viszont a románok északra köl­töznek át. A Szófia és Bukarest közötti tárgyalások közvetlenül küszöbön állnak.­­ A Budapest és Bukarest közötti tárgyalások az anyag rendkívül bonyolult volta miatt alighanem nehezebbek lesznek. Magyar kormánykörökben egy­előre nem tudják, hogy hol és mikor kezdődnek meg ezek a megbeszélések és azokat a híre­ket, amelyek arról szólnak, hogy a megbeszélések az egyik erdélyi városban lesznek, ame­lyet jelképesen kiürítenének, nem erősítik meg. Az egyik hír­­ügynökség értesülése szerint mindamellett úgy látszik, hogy a román és a magyar kormány között a megbeszélések a Salz­burgban és Rómában meg­állapított alapokon már a kö­zeli napokban megkezdődhet­nek. A magyaroknak a legfon­tosabb ma az, hogy Románia nyomatékosan hangsúlyozza, hogy el kell kerülni minden fe­lesleges időveszteséget. A Piccolo budapesti tudósítója szerint budapesti diplomáciai és politikai körökben befejezett ténynek tekintik, hogy Romá­nia a németországi és olasz­országi megbeszélések során köt­­­telezettséget vállalt a Magyar­országgal és Bulgáriával való határok revíziójára. A magyar közvélemény nyugalommal és bizakodással tekint a jövőbe és biztos abban, hogy békés úton sikerül a revíziót megvalósítani, amely nélkülözhetetlen feltétele a tartós és biztos békének. A Telegrafo budapesti tudó­sítójának jelentése szerint Ma­gyarországon szilárdan hiszik, Romániát felszólították arra, hogy a magyar és bolgár kö­vetelések irányában tanúsítson engedékenységet. A tengely­­hatalmak a békeszerződések fe­lülvizsgálásával meg akarják te­remteni a tartós délkeleteurópai béke alapjait és meg akarják szabadítani­ Romániát a felesle­ges terhektől. Romániából egyébként fel­tűnő hírek érkeznek. Az MTI szerint Galacon át eddig 38.442 ember költözött át a szovjet területére. Az átköltözők java­része zsidó, de sok besszarábiai illetőségű munkás is visszatért illetőségi helyére. Az utóbbi napokban állítólag valamivel csökkent a kivándor­lók száma. Az MTI szófiai tudósításából azt idézzük, hogy a félhivatalos Vecser türelmet tanácsol olva­sóinak, a Mir című lap is ezt teszi és kiemeli, hogy a bolgár igényeket Németország, Olasz­ország és Szovjet-Oroszország támogatja. A bolgár sajtó — így folytatja az MTI — bőven közöl cikkeket, amelyek köz­vetlen tárgyalás lehetőségéről szólnak az érdekelt államok, tehát egyrészről Magyarország és Bulgária, másrészről Romá­nia között, a tengelynek pedig döntőbíró szerepet tartanak fenn arra az esetre, ha a köz­vetlen tárgyalások nem vezet­nének eredményre. A háború Az Anglia elleni hadviselést Gayda jellemzi ismét a Giornale r/7/a/r­ fi-ban. Cikkéről római tu­dósítónk számol be, itt a Giornale­­Vitaliá­ról szóló MI­I- jelentést is idézzük. Az olasz külügyminisztérium szócsöve megállapítja, hogy az Anglia elleni háború körülményei má­sok, mint­­voltak a francia­­országi hadjáraté. A különbség — úgymond Garda­­— nem is annyira Nagy-Britannia kato­nailag jól védett szigeti helyze­tében, hanem az angol világ­­birodalom egész rendszerében , rejlik. Ez a rendszer igen jelen­tős védelmi és támadó eszkö­zökkel vesz részt a küzdelem­ben. Az Anglia elleni háború tehát — folytatja Gayda — nem lehet az a villámháború, amelyet Franciaországban foly­tattak, hanem a fejlődő és fo­kozódó pusztítás háborúja. Né­metország jelenleg két feladatot teljesít: először a szigetország belső szervezetét pusztítja el, másrészről pedig a szigetorszá­got elvágja a külvilágtól. A turini Stampa — a KH szerint — ismerteti Göring nyi­latkozatát, amelyet az amerikai Sbearst-lapkonszern tudósítójá­nak adott és amelyben azt mondja, hogy Németország ma már több mint 30.000 repülő­géppel rendelkezik. Egyébként Kairóban azt állít­ják, hogy a szuezi csatornában a forgalom ismét megindult, Vichyben pedig híre jár, hogy Anglia felszólította a Pétain­­kormányt, hogy engedje át a francia birtokban lévő mada­­gaszkári szigetet angol flotta­­támaszpont céljára. Az erről szóló vichy-i távirat azt mondja, hogy a Pétain-kormány még nem válaszolt erre a kérésre. Ennek ellenére biztosra lehet venni, hogy a válasz elutasító lesz. Más kérdés, hogy ilyen esetben az angolok nem folya­modnak-e erőszakhoz. Más érdekes hírek is jöttek Franciaországból. Ezek szerint a németek kezdik szabaddá tenni az utat abból a célból, hogy a meg nem szállt területről a menekültek hazatérhessenek a megszállt francia területekre. A francia nemzeti bank zár alá vette svéd állampolgárok min­den franciaországi követelését. Franciaországban augusztus 1-én bevezetik a kenyérjegyet. Berlini értesülés szerint Elzászt és Lotharingiát a Német Birodalom vámegységébe bekebelezték. Vichyben azt beszélik, hogy Laveti Párizsba utazik, hogy ott előkészítsen egy találkozót Hit­ler és Pétain között. Hitler állí­tólag hajlandónak mutatkozott arra, hogy Pétaint fogadja. Amerika és Japán Az amerikai külügyminiszte­rek havanai tanácskozását ked­den befejezték. A záróülésen meglepetést keltett, hogy Argen­tína képviselője kijelentette: a jegyzőkönyvet csak fenntartás­sal írhatja alá. Később azonban kiderült, hogy ez a kikötés csak elvi jelentőségű, mert az argen­tin alkotmány értelmében a kor­mány minden nemzetközi meg­egyezést csak azzal a fenntar­tással írhat alá, hogy ahhoz a parlament jóváhagyása is szük­séges. Ugyanakkor — mint a Német Távirati Iroda jelenti — az Egye­sült Államok szenátusának ka­tonai bizottsága egyhangúan felhatalmazta Roosevelt elnököt, hogy kiképzésre és gyakorlatra behívja a tartalékos tiszteket és az úgynevezett nemzeti gárda tagjait. Az elnöknek — teszi hozzá a Német Távirati Iroda — eszerint joga van őket egy évet meg nem haladó bármilyen idő­tartamú kiképzésre behívni. Ezek után a törvényjavaslat a szenátus elé került. A havanai pánamerikai nyi­latkozatnak első eredménye ál­lítólag az lesz, hogy az Egyesült Államok a caribi­tengeri francia gyarmatokat­. A megszállást állítólag argentin, brazil és kubai hadihajók rész­vételével hajtanák végre. Az angol—japán feszültség tovább tart. A japánok időköz­ben két angolt szabadon bocsá­­tottak, más hírforrás szerint négyet, közben azonban letar­tóztatták egy olajtársaság angol igazgatóját is. Az angol kor­­mány tiltakozásával nem törőd­hetünk — jelentették ki a tokiói külügyminisztériumban. Talán ez az oka annak, hogy a világ­sajtóban találgatások keringe­nek arról, kitör-e a háború Anglia és Japán között. A vé­lemény sokhelyütt az, hogy ilyen fordulat az Egyesült Álla­mokat is belekeverhetné a há­borúba. A Német Távirati Iroda szerint Sanghaiban a japánok kijelentik: nem igaz az a hír, amely szerint Japán katonasá­got szállított partra Francia- Indokínában. Az olasz lapok a japán— amerikai feszültség fokozódásá­ról is írnak. Közben az Egye­sült Államok tárgyalnak­­a szovjettel a kereskedelmi szer­ződés meghosszabbításáról. A csendesóceáni erőviszonyokat mindenesetre jobban lehetne látni, ha a szovjet színt vallana a japán kérdésben. Mert ha ebben a vonatkozásban Moszkva érzelmei nem is kétségesek, egyelőre nem lehet tudni, hogy esetleges konfliktusba a szovjet­­únió hajlandó volna-e beavat­­­­kozni a Csendes-óceánon. Ára 10 fillér

Next