Magyar Nemzet, 1940. október (3. évfolyam, 207-233. szám)
1940-10-01 / 207. szám
Magyar Nemzet III. évfolyam, 207. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 3 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDOR KCTPMMWPSSftBSg Kedd, 1940 október 1 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADMJ. 10. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., VILMOS CSÁSZÁR ÚT 06. TELEFON: 126-726* „A szovjetunió, amennyiben tőle függ, változatlanul folytatja békebarát és semlegesség politikáját”4 A „Pravda* az új hármasszövetségről — Moszkva megerősítesnek látja a német—szovjet és olasz—szovjet megnemtáasadási szerződést — Roosevelt az amerikai repülőflotta fejlesztéséről — Sziámi és kínai csapatok is benyomultak Francia-Indrokínába — Baudouin külügyminiszter Vichyben nyilatkozott a „Magyar Nemzet” számára — De Gaulle utóda Catroux? — Német bombák nagy tüzeket okoztak a Cityben A diplomáciai események mellett, amelyek az európai mérkőzést valóságos világjátszmává bővítették ki, már szinte háttérbe szorult az újságolvasók érdeklődésében maga a tulajdonképpeni háború, illetőleg a német—angol légi párbaj. Pedig a diplomáciai meglepetések napjaiban is folyvást fokozódott a légi harc erőssége. Most például a vasárnap éjszakai légi támadás oly heves volt London ellen, hogy a Cityben nagy tüzek támadtak és hétfőn újabb nappali támadásokat intéztek a németek az angol főváros ellen. Ugyanakkor az angolok nem Berlint, hanem úgy látszik, csak a kontinens nyugati partjait vették célba. Egyébként De Gaulle, a jelek szerint, mégis csak belebukik a dakari kudarcba, amelyért őt teszik felelőssé. A Német Távirati Iroda stockholmi értesülése szerint Catroux tábornok lenne az utóda, aki azelőtt Francia- Indokína főkormányzója volt és aki most Londonban tartózkodik. Suner Rómában Suner spanyol belügyminiszter, a falangista egypárt vezetője Berlinből elutazott Rómába, ahová kedden érkezik meg. A Magyar Távirati Iroda római tudósítója megemlíti, hogy meg nem erősített hírek szerint Rómában megegyezés aláírására is sor kerül. Gayda szerint Spanyolország igényt tart Gibraltárra s ha nem is kell küszöbön állania a háborúba való spanyol beavatkozásnak, mindenesetre közvetlenebb és szorosabb öszszefonódást lehet várni a tengely és Spanyolország között. Moszkvát előző péig tájékoztatták Ha eddig a szovjet sajtójaés rádiója tartózkodott az új hármasszövetség kommentálásától, most már megszólalt ebben a kérdésben a két legnagyobb moszkvai lap közül a Pravda, amely a kommunista párt vezető orgánuma. A hivatalos lap mindenekelőtt bejelenti, hogy a szovjet kormányt előzetesen tájékoztatták a berlini szerződés megkötéséről, majd megállapítja, hogy Németország, Olaszország és Japán tiszteletben tartják a szovjet semlegességét, ami — írja a moszkvai lap — amennyiben a szovjettől függ, változatlan és változatlan marad. A Pravda szerint különben a szerződő felek által a szovjetúniónak adott biztosíték dokumentálja a németi—orosz barátsági, az olasz— orosz meg nem támadási és az orosz—mandzsu határszerződés erejét. Amerika A hármasszövetség amerikai hatása kétségkívül növekedőben van, annak ellenére, hogy most például a Popolo detalia határozottan rábeszéli az Egyesült Államokat, hogy ne támogassák Angliát, hanem ellenkezőleg, lépjenek fel vele szemben. A lap a következőket írja: — A tengelyhatalmak és Japán bizonyos megkülönböztetést tesznek az Egyesült Államok kormánya és népe között. Az amerikai néppel szemben semmilyen ellenséges érzelmet sem táplálnak, éppen ezért elnézik azt is, hogy a washingtoni kormány gazdasági szövetséget kötött Angliával és óriási hadianyagszállításokkal, legutóbb ötven torpedóromboló átengedésével támogatta a tengelyhatalmak ellenségét. A tengelyhatalmak előtt azonban — írja a Popolo d Italia — érthetetlen Amerika politikája. Az Egyesült Államok igazi érdeke az volna hogy ha ölbetelt kézzel néznék az angol birodalom pusztulását és esetleg kinyújtanák kezüket az angol örökség felé. Ezzel szemben az Egyesült Államok óriási fegyverkezésbe kezdenek és egyre kihívóbb magatartást tanúsítanak a tengelyhatalmak irányában. A Berlinben aláírt egyezmény békemű, az Egyesült Államoktól függ, hogy a háború művévé alakuljon át. Roosevelt, amikor egy új repülőtér alapkövét tette le Washington közelében, beszédet mondott. Roosevelt az NST szerint a következőket mondotta: — Elhatározásunk, hogy tengeri, szárazföldi és légi véderőinket olyanná fejlesszük, hogy szembeszállhasson minden támadással. Ugyanakkor Sumner Welles helyettes külügyminiszter az amerikai—angol fegyverkezési együttműködésről beszélt. A Német Távirati Iroda szerint a vasárnap Clevelandban elhangzott beszédben Welles bírálta Japánnak azt a tervét, hogy a Távol-Keleten új rendet teremtő Németország és a szovjetúnió politikáját, amely sok állam megszűnésének lett az előidézője. A jelenlegi háborúval kapcsolatban Welles kijelentette, az Egyesült Államok politikája arra irányul, hogy minden anyagi támogatást megadjon az angol kormánynak s a brit dominiumok kormányának. Welesnek be kellett vallania, hogy a mostani háború útját a versaillesi szerződés hibái és mulasztásai egyengették. Beszéde befejező részében azt állította Welles, hogy Roosevelt 1930 óta minden lehetséges úton-módon azon fáradozott, hogy elhárítsa azt a szerencsétlenséget, amely most bekövetkezett. Végül a következőket mondotta ugyancsak a Német távirati szerint az Egyesült Államok helyettes külügyminisztere: — A független Amerika történetének legválságosabb pillanatáról van most valószínűleg szó. Amerikának a mások tapasztalataiból le kell , vonnia a tanulságot s hadikészültségét oly nagy mértékben kell megerősítenie, hogy az újvilág megtámadhatatlan legyen. Más hírek szerint az Egyesült Államok admiralitása fokozza tengeri felkészültségét a távolkeleti vizeken. Egyébként a Corriere della Sera newyorki és a KH londoni jelentése egyetért abban, hogy külpolitikailag körülbelül mindegy, ki lesz az elnök Amerikában a novemberi választáson, Roosevelt-e vagy Willkie. Indokína Miután a japánok Indokína északi részét megszállták, már annak is megjött a híre, hogy sziámi csapatok is átlépték az indokínai határt, tokiói hír szerint negyven mérföldnyi mélységben nyomultak be Francia- Indokína területére. Ugyanakkor a kínai kormány székhelyéről azt jelenti az NST, hogy kínai csapatok is parancsot kaptak a benyomulásra Indokína területére. Eközben, mint a Német Távirati Iroda Genfből jelenti, illetékes francia körökben nagy súlyt vetnek annak megállapítására, hogy a francia—japán feszültségnek már valóságos enyhüléséről lehet beszélni. Róma felel a hármasszövetség elleni bírálatokra Rómából jelenti a Magyar Távirati Iroda. Olasz politikai körökben válaszolnak azokra a megjegyzésekre és ellenvetésekre, amelyek a nemzetközi sajtóban az olasz—német—japán szövetségi szerződéssel kapcsolatban felmerültek: 1. „A szerződés nem jelent semmi újat, mert csak a tényleges, a fennálló helyzetet rögzíti meg.“ Ez az állítás nem állja meg helyét, mert bár Olaszország és Németország között éveken át szoros együttműködés állott fenn, az úgynevezett acélszerződés mégis teljesen új nemzetközi helyzetet teremtett, minthogy a két tengelyhatalom között szoros katonai együttműködést létesített. Ugyanez a helyzet most a hármas szövetséggel kapcsolatban. A Berlinben aláírt egyezmény Olaszország, Németország és Japán között a fennálló együttműködést ünnepélyes, világos és önműködő alakban leszögezte és az egyezményben foglalt kötelezettség végrehajtására mindhárom nemzet becsületbeli kötelezettséget vállalt. 2. „Az egyezmény az Északamerkai Egyesült Államok ellen irányul.“ Ezzel szemben megállapítható, hogy az egyezmény nem támadó, hanem védelmi jellegű. A három szövetséges ugyanis katonailag támogatja egymást, ha valamelyiket a háborúban részt nem vevő hatalom részéről támadás érné. Az egyezmény katonai záradéka csak ilyen támadás esetén lépne érvénybe. Az egyezmény tehát nem a háború kiterjesztésére, hanem korlátozására és lehetőleg gyors befejezésére irányul. Ezt bizonyítja az is, hogy az egyezmény aláírása nem vonta maga után Japánnak a Nagy-Britannia elleni háborúba való beavatkozását. A három nemzet együttműködése tehát egyelőre csak politikai és gazdasági téren jelentkezik, a katonai rendelkezéseket csak előkészítik arra az esetre, hogy ha a katonai záradék érvénybe lépne. 3. „Az egyezmény Szovjet-Oroszországot fenyegeti." Ezt az állítást megcáfolja az egyezmény ama záradéka, amely fenntartja az aláíró hatalmak és Szovjet- Oroszország között jelenleg fennálló viszonyt. Ez a viszony Németország és Szovjet-Oroszország között az 1939-i barátsági szerződésen, Olaszország és Szovjet-Oroszország között az 1934-ben kötött és 1938-ban megerősített meg nem támadási egyezményen, Japán és Szovjet-Oroszország között pedig a mandzsumongol határkérdésben létrejött megállapodásokon alapul. Az egyezmény nyílt kaput hagy mindazon államok együttműködése számára, amelyek szintén a világbéke gyors helyreállítására törekszenek. Olasz politikai körökben végül nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a berlini egyezmény konstruktív békemű, amelynek révén a három érdekelt hatalom nemzetközi téren is meg akarja valósítani azt a szociális rendet és igazságot, amelyet saját belpolitikájában már megvalósított és a forradalmi erőket győzelemre akarja vinni a demo-plutokrata erőkkel szemben. Ára 10 fillér