Magyar Nemzet, 1940. december (3. évfolyam, 258-281. szám)

1940-12-01 / 258. szám

Magyar Nemzet Ill. évfolyam, 2 - 8. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 30 P, FÉLÉVRE 18?, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA S P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL. VASÁRNAP 90 FILL. Alapított* PETHŐ SÁNDOR Vasdrnapt 1940 december ? SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI­ U. 10.­­TELEFON: 138-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. VILMOS CSÁSZÁR­ ÚT 88. TELEFON: 120-726* Gyakorlatozás céljából általános mozgósítást rendelt el a román vezérkar, jelenti Szófia Horia Sima tárgyalásokat kezdett a lázadó gárdistákkal­­ A német csapatok száma változatlan Romániában . A temetés kétszázezer résztvevővel rendben folyt le A még Romániában élő nyolc­­százezer főnyi magyarságért való aggódásunk összekapcsolódik azzal az érdeklődéssel, mellyel a román történelem drámai eseményeit kö­vetjük s ebben az érdeklődésben osztozik velünk Európa és az egész világ. Mindannak, ami e komor na­pokban Romániában történik, ha­tárokat meghaladó jelentősége van a mi, ez önmagával viaskodó or­szág szomszédai, tisztában vagyunk azzal, hogy a román események tárgyilagos szemlélete­s előzmé­nyeinek lelkiismeretes feltárása elsőrendű kötelességünk. Nem kö­zömbös nekünk az, ami Romániá­ban történik, mert testvéreink él­nek ott, azonkívül azért is, mert a román történelem e vérrel írott lapjai olvastán le kell vonnunk a szigorú és históriai küldetésünkhöz méltó következtetéseket. Egy nép él mellettünk, melynek sorsa már csak földrajzi közelségünk miatt sem közönyös számunkra s a ma­gyar közvéleménynek meg kell is­mernie a keleteurópai dráma min­den részletét és rejtett vonatkozá­sát. De a jilavai és ploesti rémsé­gek riport­anyagának érdekessége ne rejtse el előlünk azt a pársoros kis hírt, amely szerint a légioná­rius Románia december 1-én hiva­talosan megünnepli a gyulafehér­vári „nemzetgyűlés“ 22 éves évfor­dulóját s állítólag maga Horia Sima is beszélni fog. Gyulafehérvárhoz s Erdély erőszakos elszakításához ugyanis nekünk is van némi kö­zünk s ha a légionárius Romániá­nak mindazok után, ami Jilavában és Ploestiben történt, még van ideje és hangulata, hogy a gyulafehér­vári határozatokat megünnepelje, akkor adassék meg nekünk az a jog, hogy ezt az ünnepséget figyelemmel kisérjük s mozzanatait számbavegyük. Kissé ugyan külö­nösnek találhatja bárki, hogy a gyulafehérvári határozatokat éppen a mai Románia részesíti tisztelet­ben, mert e határozatokban, me­lyeket sohasem tartottak meg, az Erdélyben együttlakó népek teljes nemzeti szabadságán kívül szó esik (3. pont) ,­a tiszta demokratikus uralom föltétlen megvalósításáról a közélet minden terén“, valamint arról, hogy (4. pont) „korlátlan sajtó-, gyülekezési és egyesülési jo­got és minden emberi gondolat sza­bad terjesztését“ biztosítani kell. Most azonban nem térünk ki a gyulafehérvári határozatok aktuali­tására s ezt az apropos­t legfeljebb arra használjuk fel, hogy az erdélyi román politikusok szereplésén át is megvilágítsuk azt, ami Romániá­ban — az elmúlt két évtized alatt történt, hogy az ókirályság nem engedi őket érvényesülni, az ókirályság panaszkodik, hogy Erdély keresz­teshadjáratot vezet ellene. A gyula­­fehérvári nagygyűlés — tíz évvel az első után —­ végre az Erdé­lyiek kezébe juttatja a politikai hatalmat s ezzel nemcsak egy regionális csoport győz, hanem ér­vényesül az a szellem, mely — szö­ges ellentétben a Bratianuék ha­gyományaival — elveti autokrata el­vek érvényesítését a párton belül és kívül. Fontos momentum ez! Maniuék egyszerűen nem értik meg, hogy a Bratianuk tekintély­­uralma nem családi becsvágy, ha­nem a román politika sajátos tüneteinek pontos ismeretéből fa­kadt. Itt röviden meg kell je­gyezni, hogy­ Bratianu alatt vak fegyelem uralkodott a liberális pártban s a román politika csak Maniuék bevonulása után ámulhat el egy nagy, komoly és kormány­­képes párt belső villongásai és késhegyig menő harcai láttán. A Bratianu-család tekintélyural­­mának megdőlte s az Erdély és Regát közötti ellentétek végzetes kiéleződése tehát az első szemmel­­látható kórokozó a román közélet háború utáni jelenségei között. Ve­gyük sorra a többieket és állapod­junk meg a parlamenti életnél, hi­szen a politikai pártok tekintélyé­nek utolsó maradványa az áldatlan parlamenti harcokban emésztődött fel. Amikor 1922-ben a boldogta­lan katonapolitikus Averescu után Bratianu kerül kormányra, meg­indul a parlamenti botrányok so­rozata, mely úgyszólván 1938 feb­ruárjáig, azaz a román parlamenti élet felfüggesztéséig tart. A román parlamentekben lejátszódó jelene­teket a mi fogalmainkkal meg sem lehet érteni s a légionáriusok csö­möre és irtózása ettől a „parla­menti intézmény“-től indokolt és jogos. 1936-ban Mehedindi megyében pótválasztásokat tartanak. A nem­zeti parasztpárt és a nemzeti ke­resztény (Cuza—Goga)­párt vias­kodik egymással s ez a választási küzdelem, melynek több halottja van, a parlament elé kerül. Már­cius 1-én Goga szólal fel és védi híveit. Felszólalását Lupu doktor, egy nemzeti p­arasztpárti politikus megzavarja, mire óriási vihar tá­mad. Nézzük a parlamenti feljegy­zéseket: Goga (Lupu felé): Félbeszakít­hat és ha tetszik ugathat is. Sem­mit sem vonok vissza abból, amit­­ mondtam! vinasi lumuuus, nuca joamu, cuzista képviselő meg akarja verni Lupát, nagy zaj, majd Goga to­vább beszél és ezt mondja: — A választások során nem volt erőszakosság. Ha majd az ország­nak szüksége lesz erőszakosságra, hogy megtisztítsuk ezt a szemét­dombot, akkor megkezdődik az erőszak (!) Most újabb zaj tör ki és Lupu elkiabálja magát: ‘— Ez a hitvány azzal vádol, hogy részem volt a Skoda-perben. Csőcselék! Tilica Joanid: Szélhámos! Része­ges! Lupu: Az én szerepemet a Skoda­­ügyben mindenki ismeri. Ziobu (c­uzista): Eladtad magad az idegeneknek. Szégyeld magad!­­Miközben beszél, a zsebéből egy revolver esik ki. Rettenetes zaj tá­mad, Lupu figyelmezteti az elnö­köt, hogy Robu­nál revolver van, mire Robu még egy puskát is elő­vesz s azt állítja, hogy­ ezt nemzeti parasztpárti kortesektől vette el.) És mindez nem véletlenség, a parlamenti élet csődjét mindenki látja, aki nem vak s az Universul komoly hangú vezércikket ír. — Az egész világon mindenki tisztaian van a helyzet komolysá­­gával ■— hangzik a cikk —, csak nálunk nem ébred a politikai világ, csak nálunk nem látják azok, akik kezükben tartják a hatalmat s hol­nap is kezükben akarják tartani, hogy milyen nagy veszély fenyeget bennünket. Nálunk felháborító és a parlament presztízséhez nem méltó látványosságokat rendeznek, látványosságokat, melyekre közön­­séget hívnak, elegáns hölgyeket, hogy ők is lássák ezt a valóságos tébolyt. A cikk így végződik: „Ébredje­tek, ez az utolsó óra!“ Akadnak tehát, akik világosan látják a helyzetet, óva intik a ro­mán közvéleményt a jövendőtől. Stelian Popescu alábbi sorait is ér­­demes elolvasni: „ Nálunk a rosszakarat, a kapo­­zsiság és a cinizmus mindig győ­zött, mert sohasem alkalmaztak megfelelő megtorlásokat, mert min­dent könnyelműen kezeltek és mert ebben az országban évek óta nem érvényesül a jog, csak kis gazfickókkal szemben; a nagyok, akik a felszínen vannak , akik­ kapcsolatokkal rendelkeznek, sem­mibe vehetik a törvényt és a köz­véleményt. A Bratianuk tekintélyuralma A román történelem tanulmá­nyozásának különös tanulsága az, hogy rá kell jönnünk arra: a ro­mán politika mindig akkor volt képes sikereket felmutatni, ami­kor autokrata beállítottságú poli­tikusok irányították. Tömegével le­hetne a vonatkozó példákat felso­rolni, de a legmeggyőzőbb talán az, ha a két Bratianu, a dinasztiát megalapító Ion s az őt követő Jones politikai felfogását világít­juk meg. A „dinasztia-alapító“ Bratianu I. Károly alatt és a balkáni hábo­rúk idején szerepelt a politikai fórumon s volt idő, hogy tizenkét évig egyfolytában kormányzott. Ez idő alatt senkinek, még a király­nak sem engedett beleszólást az ügyek vitelébe s teljhatalmúan in­tézte Románia sorsát. Nagy sike­reket is ért el és hazáját területi gyarapodásokhoz segítette. Kö­nyörtelen politikai harcokat vívott ellenfeleivel s olyan makacs és önfejű volt, hogy bátyja, Demeter is halálos ellensége lett s az ,,or­szág gyilkosáénak nevezte. Az idős Bratianu fia, aki a párizs­­környéki béketárgyalásokon hazá­ját képviselte, ugyancsak híres volt diktátori hajlamairól. Nem­csak 11 pártban tartott vakfegyel­met, hanem összes ellenfeleit is leteperte s mellette Take Ionescu éppoly kevéssé tudott érvényesülni, mint Filipescu vagy Carp. Bra­tianu nyiltan meg is mondta, hogy ő minden ellentétes véleményt el­tipor s aki nem hajtott fejet, an­nak képletesen bár, de­­ le­vágta a fejét. A román politika nagy korszaka Bratianu Ionel 1927-ben bekövetkezett halálával véget ér s az igazi zavarok tulaj­donképpen akkor is kezdődnek Romániában. Bratianu hét éven át megakadályozta, hogy az erdélyi politikusok szerephez jussanak a román politikában, féltette tőlük az országot s nem sokra becsülte képességeiket. Ellenállása viszont kitermeli az Erdély és a Regát közötti ellentétet s olyan politikai harcokat indít el, amelyek éles határvonalat húznak a két ország­rész között. Maniuék azt állítják, Ara 20 fillér A végzetszerí­ rövidlátás A parlamenti élet és a közélet­­­e nálunk elképzelhetetlen félre­­csuszamlását tehát sokan látják s egy tekintélyes bukaresti lap így ír a képviselőkről:­­— A képviselők hétköznapi em­berek: temperamentummal vagy anélkül, kialakult véleménnyel vagy anélkül. Akadnak olyan kép­viselők, akiknek még meggyőződé­sük is van! Maró gúny van ebben és fé­lelmetes igazság, de az esemé­nyeket, úgy látszik, nem lehet fel­tartóztatni; az ilyen időnkénti vész­jelzések elvesznek az általános tu­multus zsivajában s nincs más megoldás mint tolni a lefelé ro­hanó szekeret —­ vagy félreállni! Maniu például, aki magát meg nem érleltnek hiszi, noha ő az, aki fél­reérti tíz egész helyzetet, duzzogva elvonul és bibliát olvas. A Skoda­­per semmitőszéki tárgyalásán ki­hallgatják s a bíró szabványosan megkérdi: — Mi a foglalkozása? — Földműves — hangzik a so­katmondó válasz. A polgári politikusok tehát egy­részt téves passzivitásba vonulnak, , másrészt pedig fokozzák s szítják a csömört önmaguk ellen. Mi ez a végzetszerű rövidlátás, mely a ro­mán politikai élet alakulását meg­határozza? Mi az a különös bé­nultság, mely mindenkin erőt vesz? A vezető rétegek korruptságán kí­vül kétségtelenül a megfelelően je­lentékeny polgári politikus hiányai A nemzet tudata lanyhul, hagyomá­nyok hiányában­ nincs elég konzer­váló erő és miután nem hisznek abban, amit védeni akarnak, véde­kezésük gyenge és szélü­tötten te­hetetlen. Az újkori Romániát egy nem létező középosztály szám:".. a teremtettek és a légionárius mozga­lom hívei éppen a középosztályt el nem érő, anyagilag és világnézetileg a középúton rekedt elemekből re­c­­rutálódtak. Értsük meg jól: a vas­gárda uralomrajutásával a polgári Románia tűnt el, a megdöntők ala­csony származású kispolgári ele­mek, akiket hitükön kívül nélkü­lözésük és félretaszítottságuk so­dort a szélsőséges táborokba. A polgári Románia önmaga megerősí­tésére akart kitermelni két évtized alatt egy mesterséges államfenntartó réteget s különös paradoxonként ezenen ez a réteg döntötte meg a román polgárság uralmát.

Next