Magyar Nemzet, 1941. március (4. évfolyam, 50-73. szám)
1941-03-01 / 50. szám
Magyar Nemzet ______________ - - ...... .. .. - iMMiiMMMiMMBMM^iiiMmamiiBniiiiwiMMwiiiMii'winiifTi-trMMMiaiiWiT'innr 'ffwiinpgr iwrnirwinmffiigmir iirwiiirm'innr-iifrirrrvi riTnr irTritnrinnfiT'frr^iTrir^tWT-^'-^“ 1*T^Yrl*1,"rr^*T-~'~‘-í'f'' \‘i\rjV\ -r^i r..t IV. évfolyam, 50. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 16 P. FÉLÉVRE 18 P. NEGYEDÉVRE 9 P. 1 HÓNAPRA 3 P. EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL. VASÁRNAP 20 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDOR Szombat, 1941 március 1 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI. ARADI U. 10. TELEFON: 128-428 KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON: 126 726* in mu iiwwiiiwaTimiifflTmrrra Rendkívüli minisztertanács Szófiában A német kijelentés, hogy nem lesz katonai bevonulás Bulgáriába, Moszkvában a legnagyobb megelégedést keltette — Bulgária hamarosan csatlakozik a berlini paktumhoz — Az ankarai kommüniké közös török- angol érdekekről beszél a Balkánon — Az olaszok Mogadiscio kiürítése után szívósan tartják állásaikat Berlin: A bolgár—görög revíziós kérdést is el lehet intézni megegyezéssel Némi hasonlóság fedezhető fel aközött, hogy a Balkánon és a Távol-Keleten egyszerre esik szó katonai akciók és békés kibonyolítás lehetőségéről. A Csendes-óceánon a helyzetet két hír jellemzi: az egyik szerint Japán állítólag ultimátumot intézett Francia-Indokínához annak érdekében, hogy fogadja el azt a japán kompromisszumos tervet, amely részben elégítené ki a sziámi igényeket Francia-Indokína terhére és amely terv Japán számára is sztratégiai előnyöket biztosítana. Tokióban azt hiszik — erről két távirati jelentést is kaptunk —, hogy az indokínai francia hatóságok angol—amerikai befolyás alá kerültek s ezért mutatnak ellenállást. A másik hír pedig azt mondja, hogy közben egy tokiói lap, a japán külügyminisztériumhoz közelálló Asahi Sinbun külpolitikai munkatársa szerint az angol—japán viszony észrevehetően megjavult. Az Indokínához intézett japán ultimátum hírét hivatalosan még nem erősítették meg és minthogy éppen a japán külügyminisztériumhoz közelálló Asahi Sinbun beszél az angol—japán viszony megjavításáról, föl lehet tenni, hogy Japán, legalábbis egyelőre, nem akar katonai akcióhoz folyamodni Indokínával szemben sem. Ami a balkáni helyzet általános fejlődését illeti, még mielőtt a legújabb jelentések latolgatására rátérnénk, érdemes kiemelni, hogy a Balkánon e pillanatban kétféle párhuzamosság is észlelhető. Az egyik, amelyről már előbb szóltunk, abban áll, hogy még mindig kérdéses, vájjon milyen fordulatot vesz a gójon milyen fordulatot vesz a görögök sorsa. A másik párhuzamosság pedig abban nyilvánul meg, hogy a balkáni kérdés kétfelé kezd tagozódni, a Balkán legkeletibb részén, a Fekete-tenger partvidékén határozottan stabilizálódni látszanak a béke kilátásai, ezzel szemben a balkáni félszigetnek ettől a résztől kissé nyugatabbra eső sávján bontakozhat ki a német— bolgár együttműködés, abban az esetben, ha a görög magatartás ezt szükségessé tenné. Itt említjük meg, hogy híre jár, Bulgária hamarosan csatlakozik a berlini paktumhoz. A délkeleteurópai helyzet áttekintésénél kell megemlíteni a Berliner Lokalanzeiger egyik cikkét, amely azt mondja, hogy az árvizek és a mozgósítások következtében Délkelet-Európában a tavalyi rossz termés után az idén kisebb a bevetett terület. Bulgária helyzete A Bulgáriáról szóló ellentmondó hírek közül ki kell emelni egy török és egy angol nézetet. A török vélemény Bulgária helyzetét Egyiptoméhoz hasonlítja. Ez azt mutatja, hogy a törökök szerint a bolgárok semmiesetre sem vesznek részt semmi akcióban, hiszen az egyiptomiak sem harcolnak. Ettől azonban eltér az az angol felfogás, amelyet a szófiai brit követ fejezett ki. Mindenesetre feltűnő, hogy az angolok mennyivel gyorsabban vonják le a következtetéseket Bulgáriával szemben, mint ahogyan Románia esetében tették, ez a különbség annál szembetűnőbb, mert sokkal messzebbmenő konzekvenciákkal fenyegetik az angolok a bolgárokat, mint tették a románokkal szemben. Természetes, hogy minél közelebbi dologról van szó, annál erősebb a reagálás s minél távolabb esik egy ország az esetleges hadszínterektől, annál kevesebb figyelmet szentelnek szerepének a hadviselő felek. Eden és Dili pénteken befejezte tárgyalását a török kormánnyal és hadvezetőséggel. Délben Ankarában hivatalos kommünikét adtak ki, ebben Anglia és Törökország közös érdekeiről beszélnek a Balkánon. Arról, hogy mit határoztak, semmi sem szivárgott ki. Az angolok, akik Ankarában Cripps-szel, a moszkvai angol nagykövettel is beszéltek, nem egyenesen repülnek el Athénba, hanem előbb Kairóba mennek. Még a találgatások is nagyon óvatosak abban a tekintetben, hogy mit tervez Anglia Görögországgal és Törökországgal. A kombinálgatás két lehetőséget említ, eszerint az angol kormány és hadvezetőség meg akarja győzni a görögöket arról, hogy érdemes az ellenállást folytatniuk még akkor is, ha a háború kiterjedne. A kérdés csak az, hogy az angolok e meggyőzés érveiként mit, illetve kiket tudnak mozgósítani? Az eddigi helyzet inkább arra vallott, hogy az angolok csupán a maguk és domíniumaik katonai segítségét és az Egyesült Államok hadianyag-támogatását tudták ígérni Görögországnak, a török katonai beavatkozást valószínűleg nem, mert hiszen az eddigi angol—török együttműködés defenzívnek mutatkozott, amennyiben minden jel azt bizonyította, hogy Törökország csak a saját területének megvédésére fogna fegyvert, más területeket azonban sem preventív, sem más módon nem akar sem megszállni, sem megtámadni, sem megvédeni segíteni. Azt azonban nem lehet tudni hogy a török megmozdulási hajlandóságnak ezt a viszonylag szűk körét ki tudták-e tágítani a legutóbbi megbeszélés során. Az angolok ugyanis egyrészt arról szerették volna meggyőzni a törököket, hogy ha nem tekintik is a biztonsági övezetükhöz tartozónak Bulgáriát, tekintsék annak Szalonikit. Ezenkívül az is hasznos lehet vagy lehetne angol szempontból, ha Eden a Moszkvából Ankarába repült Cripps nagykövet előadása alapján azt mondhatja vagy mondhatta volna a törököknek, hogy ha Törökország nyugat felé megmozdulna, nem kellene kaukázusi házát veszélyeztetettnek tartani. Természetesen nagy kérdés, hogy ezt Cripps mondotta-e Ankarában? Isztanbulban azt hiszik, hogy ezt a kijelentést Cripps megtette. De számba kell venni azt a hírt is, amelyet az EST szerint a Dagens Nyheter londoni tudósítója jelentett, eszerint Anglia nem kérte Törökország beavatkozását Görögország érdekében, hanem csupán támaszpontokat kért török területen. A szovjet A szovjet álláspontját még mindig nem lehet lemérni semilyen hivatalos moszkvai nyilatkozatban. Érdekes azonban, hogy a török lapok szerint a szovjet hadvezetőséghez közelálló Krasznaja Zvjezda azt hiszi, hogy Anglia a Balkánon számíthatna Törökország támogatására. Ebből a moszkvai cikkből is az derül ki, hogy a Kreml békét óhajt a Balkánon, főleg pedig a balkáni félsziget feketetengeri partvidékén. Vannak azonban olyan hírek is, amelyek szerint a Szovjetúnió nem parcellázza fel így érdekeit a Balkánon, hanem az egész félszigeten a béke fenntartását óhajtja. A Kremlben meg vannak győződve, hogy Németország még a látszatát is elkerüli, hogy a szovjetorosz érdekszférák bármely oldalról való veszélyeztetését a balkáni háború kiterjedésével lehetővé tegye. Moszkvában azt is hangoztatják, hogy a Szovjetúnió folytatja azt a régi orosz külpolitikát, amely nyitott kapukat óhajt az óceánok felé, innen ered az a kívánság, hogy a Dardanellákat kerüljék el az események. Ezért tartják isztanbuli diplomáciai körökben, hogy tekintettel a német—orosz szoros diplomáciai kapcsolatra, nincs veszélyeztetve Délkelet-Európa és különösen Bulgária békéje. Ezzel kapcsolatban még azt kell megemlíteni, hogy még ha helytállana is Rendet követ minden egyes megállapítása a német—bolgár együttműködés fejlődéséről, még ez sem jelentené a Balkán békéjének megzavarását, főleg nem a feketetengeri partvidéken, hiszen a Dardanellákat e pillanatban semilyen bonyodalom sem fenyegeti a Balkán felől. Azt pedig, hogy Szaloniki körül mi történhetik, egyelőre nem lehet megítélni, főleg, míg nem derül fény az ankarai angol—török tárgyalás eredményére. Egyébként a szovjettel kapcsolatban még megemlítjük, hogy Sumner Welles külügyi államtitkár csütörtökön hosszasan tanácskozott Umanszkival, a Szovjetúnió washingotni nagy-,követével. Ezután Umanszki kijelentette, hogy minden valószínűség szerint hosszabb, folytatólagos tárgyalásokra van kilátás, mert igen bő az anyag, amit az Egyesült Államok és a Szovjetúnió között meg kell bebeszélni. Moszkvában a legnagyobb megelégedéssel fogadták a berlini nyilatkozatot Bulgáriáról Isztambulból jelenti a KH. Itteni diplomáciai értesülések szerint a Kremlben feszült figyelemmel követik a délkeleteurópai helyzet fejlődését. Moszkvában a néhány nap előtti német nyilatkozat, hogy a Harmadik Birodalomnak nem áll szándékában csapatokat vagy légi erőt küldeni Bulgáriába, a legnagyobb megelégedést keltette. Ez a nyilatkozat a legteljesebb összhangban történt a német—orosz meg nem támadási szerződés szellemével, noha természetesen a szerződésben, ahogy azt nyilvánosságra hozták, nem történt említés a délkeleteurópai orosz és német érdekszférákról. Diplomáciai értesülések szerint az elmúlt hetek feszültsége idején Moszkvában bizalommal várták Németországnak azt a bejelentését, hogy Délkelet-Európában békés szándékai vannak, mert a Kreml vezető körei meg voltak győződve arról, hogy Németország még a látszatát sem akarja felkelteni annak, hogy szovjetorosz érdekszférák bármily oldalról történő veszélyeztetését a balkáni háború kiterjedésével lehetővé tenné. Már ekkor a legteljesebb bizalommal hangoztatták Moszkvában, hogy Németország nem fog olyan akcióba kezdeni a Balkánon, amelyet Oroszország érdekeivel ellentétben állónak lehetne magyarázni. És noha ezt a tényt hivatalosan nem nyilatkoztatták ki, nyilvánvaló, hogy a kremli vezető köröknek nézetével megegyezik. A szovjet kormány, mint ismeretes, nem szívesen lát olyan katonai akciót vagy annak lehetőségét, amelyet úgy lehet magyarázni, hogy a Dardanellákkal kapcsolatos. A nyitott kapu az óceánok felé a szovjetorosz politikának éppúgy sarkalatos tétele, mint évszázadokon keresztül a cári politikáé volt. Ilyenformán, tekintettel arra a szoros diplomáciai kapcsolatra, amely Berlin és Moszkva között fennáll, Délkelet-Európa és a Balkán békéjét általában és Bulgáriáét különösképpen — itteni diplomáciai körök — nem látják veszélyeztetettnek. Arait fillér Küzdeni akarnak a szótelben a túlságos bürokratizálódás ellen Moszkvából jelenti a KH. A 18. kommunista pártkonferencia csütörtöki ülésén az állami közigazgatás, a mezőgazdaság és a véderőfejlesztés kérdéseire vonatkozóan hoztak határozatokat. A szakértői előadások és titkári javaslatok után a pártkonferencia elhatározta, hogy 1. a Szovjetbirodalom adminisztrálásának költségeit le kell szállítani és az adminisztrációs gépezetet egyszer keíteni kell. 2. Küzdeni kell az állami közigazgatás túlságos elbürokratizálódása ellen. 3. A szovjet mezőgazdaságot erősen tovább kell fejleszteni. Fontosak egyes vidékek belterjes gazdálkodásának megszervezésére tett javaslatok, ugyanakkor azonban a nagyarányú tömegtermelés megkönnyítésére az 1940 ben alkalmazott 344.000 traktor helyett a szovjet mezőgazdasága 1941-ben 450 ezer traktorral fog dolgozni. 4. A hadsereg és haditengerészet fejlesztése céljából 1941-ben erre a célra 70,805,000 000 rubelt irányoznak elő. 1940-ben az összes hadügyi költségvetés 56,105,000.000 volt.