Magyar Nemzet, 1941. március (4. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-01 / 50. szám

Magyar Nemzet ______________ - - ...... .. .. - iMMiiMMMiMMBMM^iiiMmamiiBniiiiwiMMwiiiMii'winiifTi-trMMMiaiiWiT'innr 'ffwiinpgr iwrnirwinmffiigmir iirwiiirm'innr-iifrirrrvi riTnr irTritnrinnfiT'frr^iTrir^tWT-^'-^“ 1*T^Yrl*1,"rr^*T-~'~‘-í'f'' \‘i\rjV\ -r^i r..t IV. évfolyam, 5­0. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 16 P. FÉLÉVRE 18 P. NEGYEDÉVRE 9 P. 1 HÓNAPRA 3 P. EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL. VASÁRNAP 20 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDOR Szombat, 19­41 március 1 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI. ARADI­ U. 10. TELEFON: 128-428­ KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., VILMOS CSÁSZÁR­ ÚT 65. TELEFON: 126 726* in mu iiwwiiiwaTimiifflTmrrra Rendkívüli minisztertanács Szófiában A német kijelentés, hogy nem lesz katonai bevonulás Bulgáriába, Moszkvában a legnagyobb megelégedést keltette — Bulgária hamarosan csatlakozik a berlini paktumhoz — Az ankarai kommüniké közös török-­ angol érdekekről beszél a Balkánon — Az olaszok Mogadiscio kiürítése után szívósan tartják állásaikat Berlin: A bolgár—görög revíziós kérdést is el lehet intézni megegyezéssel Némi hasonlóság fedezhető fel aközött, hogy a Balkánon és a Távol-Keleten egyszerre esik szó katonai akciók és békés ki­bonyolítás lehetőségéről. A Csen­des-óceánon a helyzetet két hír jellemzi: az egyik szerint Japán állítólag ultimátumot intézett Francia-Indokínához annak ér­dekében, hogy fogadja el azt a japán kompromisszumos tervet, amely részben elégítené ki a sziámi igényeket Francia-Indo­­kína terhére és amely terv Ja­pán számára is sztratégiai elő­nyöket biztosítana. Tokióban azt hiszik — erről két távirati jelentést is kaptunk —, hogy az indokínai francia hatóságok angol—amerikai befolyás alá kerültek s ezért mutatnak ellen­állást. A másik hír pedig azt mondja, hogy közben egy to­kiói lap, a japán külügyminisz­tériumhoz közelálló Asahi Sin­­bun külpolitikai munkatársa szerint az angol—japán viszony észrevehetően megjavult. Az Indokínához intézett japán ulti­mátum hírét hivatalosan még nem erősítették meg és mint­hogy éppen a japán külügy­minisztériumhoz közelálló Asahi Sinbun beszél az angol—japán viszony megjavításáról, föl le­het tenni, hogy Japán, legalábbis egyelőre, nem akar katonai ak­cióhoz folyamodni Indokínával szemben sem. Ami a balkáni helyzet általá­nos fejlődését illeti, még mielőtt a legújabb jelentések latolgatá­sára rátérnénk, érdemes ki­emelni, hogy a Balkánon e pil­lanatban kétféle párhuzamosság is észlelhető. Az egyik, amelyről már előbb szóltunk, abban áll, hogy még mindig kérdéses, váj­jon milyen fordulatot vesz a gó­­jon milyen fordulatot vesz a görögök sorsa. A másik párhuzamosság pedig abban nyilvánul meg, hogy a balkáni kérdés kétfelé kezd tagozódni, a Balkán legkeletibb részén, a Fekete-tenger partvidékén h­atá­­rozottan stabilizálódni látszanak a béke kilátásai, ezzel szemben a balkáni félszigetnek ettől a résztől kissé nyugatabbra eső sávján bontakozhat ki a német— bolgár együttműködés, abban az esetben, ha a görög maga­tartás ezt szükségessé tenné. Itt említjük meg, hogy híre jár, Bulgária hamarosan csatlakozik a berlini paktumhoz. A délkeleteurópai helyzet át­tekintésénél kell megemlíteni a Berliner Lokalanzeiger egyik cikkét, amely azt mondja, hogy az árvizek és a mozgósítások következtében Délkelet-Európá­ban a tavalyi rossz termés után az idén kisebb a bevetett terü­let. Bulgária helyzete A Bulgáriáról szóló ellent­mondó hírek közül ki kell emelni egy török és egy angol nézetet. A török vélemény Bul­gária helyzetét Egyiptoméhoz hasonlítja. Ez azt mutatja, hogy a törökök szerint a bolgárok semmiesetre sem vesznek részt semmi akcióban, hiszen az egyiptomiak sem harcolnak. Ettől azonban eltér az az angol felfogás, amelyet a szófiai brit követ fejezett ki. Mindenesetre feltűnő, hogy az angolok mennyivel gyorsabban vonják le a következtetéseket Bulgáriával szemben, mint ahogyan Románia esetében tet­ték, ez a különbség annál szembetűnőbb, mert sokkal messzebbmenő konzekvenciák­kal fenyegetik az angolok a bolgárokat, mint tették a romá­nokkal szemben. Természetes, hogy minél köze­lebbi dologról van szó, annál erősebb a reagálás s minél tá­volabb esik egy ország az eset­leges hadszínterektől, annál ke­vesebb figyelmet szentelnek sze­repének a hadviselő felek. Eden és Dili pénteken befe­jezte tárgyalását a török kor­mánnyal és hadvezetőséggel. Délben Ankarában hivatalos kommünikét adtak ki, ebben Anglia és Törökország közös érdekeiről beszélnek a Balká­non. Arról, hogy mit határoz­tak, semmi sem szivárgott ki. Az angolok, akik Ankarában Cripps-szel, a moszkvai angol nagykövettel is beszéltek, nem egyenesen repülnek el Athénba, hanem előbb Kairóba mennek. Még a találgatások is nagyon óvatosak abban a tekintetben, hogy mit tervez Anglia Görög­országgal és Törökországgal. A kombinálgatás két lehetőséget említ, eszerint az angol kor­mány és hadvezetőség meg akarja győzni a görögöket ar­ról, hogy érdemes az ellenállást folytatniuk még akkor is, ha a háború kiterjedne. A kérdés csak az, hogy az angolok e meggyőzés érveiként mit, illetve kiket tudnak mozgósítani? Az eddigi helyzet inkább arra val­lott, hogy az angolok csupán a maguk és domíniumaik kato­nai segítségét és az Egyesült Áll­am­ok hadianyag-tá­m­oga­t­á­sát tudták ígérni Görögország­nak, a török katonai beavatko­zást valószínűleg nem, mert hiszen az eddigi angol—török együttműködés defenzívnek mu­tatkozott, amennyiben minden jel azt bizonyította, hogy Török­ország csak a saját területének megvédésére fogna fegyvert, más területeket azonban sem preventív, sem más módon nem akar sem megszállni, sem megtámadni, sem megvédeni se­gíteni. Azt azonban nem lehet tudni hogy a török megmozdulási hajlandóságnak ezt a viszonylag szűk körét ki tudták-e tágítani a legutóbbi megbeszélés során. Az angolok ugyanis egyrészt arról szerették volna meggyőzni a törököket, hogy ha nem te­kintik is a biztonsági övezetük­höz tartozónak Bulgáriát, te­kintsék annak Szalonikit. Ezen­kívül az is hasznos lehet vagy lehetne angol szempontból, ha Eden a Moszkvából Ankarába repült Cripps nagykövet elő­adása alapján azt mondhatja vagy mondhatta volna a törö­köknek, hogy ha Törökország nyugat felé megmozdulna, nem kellene kaukázusi házát veszé­lyeztetettnek tartani. Természe­tesen nagy kérdés, hogy ezt Cripps mondotta-e Ankarában? Isztanbulban azt hiszik, hogy ezt a kijelentést Cripps megtette. De számba kell venni azt a hírt is, amelyet az EST szerint a Dagens Nyheter londoni tudó­sítója jelentett, eszerint Anglia nem kérte Törökország beavat­kozását Görögország érdekében, hanem csupán támaszpontokat kért török területen. A szovjet A szovjet álláspontját még mindig nem lehet lemérni se­­milyen hivatalos moszkvai nyi­­latkozatban. Érdekes azonban, hogy a török lapok szerint a szovjet hadvezetőséghez közel­álló Krasznaja Zvjezda azt hiszi, hogy Anglia a Balkánon számíthatna Törökország támo­gatására. Ebből a moszkvai cikkből is az derül ki, hogy a Kreml békét óhajt a Balkánon, főleg pedig a balkáni félsziget feketetengeri partvidékén. Vannak azonban olyan hírek is, amelyek szerint a Szovjet­­únió nem parcellázza fel így érdekeit a Balkánon, hanem az egész félszigeten a béke fenn­tartását óhajtja. A Kremlben meg vannak győ­ződve, hogy Németország még a látszatát is elkerüli, hogy a szovjetorosz érdekszférák bár­mely oldalról való veszélyezte­tését a balkáni háború ki­terjedésével lehetővé tegye. Moszkvában azt is hangoztat­ják, hogy a Szovjetúnió foly­tatja azt a régi orosz külpoliti­kát, amely nyitott kapukat óhajt az óceánok felé, innen ered az a kívánság, hogy a Dar­­danellákat kerüljék el az ese­­mények. Ezért tartják isztanbuli dip­­lomáciai körökben, hogy tekin­tettel a német—orosz szoros diplomáciai kapcsolatra, nincs veszélyeztetve Délkelet-Európa és különösen Bulgária békéje. Ezzel kapcsolatban még azt kell megemlíteni, hogy még ha helytállana is Rendet követ minden egyes megállapítása a német—bolgár együttműködés fejlődéséről, még ez sem jelen­tené a Balkán békéjének meg­zavarását, főleg nem a fekete­tengeri partvidéken, hiszen a Dardanellákat e pillanatban semilyen bonyodalom sem fe­nyegeti a Balkán felől. Azt pe­dig, hogy Szaloniki körül mi történhetik, egyelőre nem lehet megítélni, főleg, míg nem derül fény az ankarai angol—török tárgyalás eredményére. Egyébként a szovjettel kap­csolatban még megemlítjük, hogy Sumner Welles külügyi államtitkár csütörtökön hossza­san tanácskozott Umanszkival, a Szovjetúnió washingotni nagy-,­követével. Ezután Umanszki ki­jelentette, hogy minden való­színűség szerint hosszabb, foly­tatólagos tárgyalásokra van ki­látás, mert igen bő az anyag, amit az Egyesült Államok és a Szovjetúnió között meg kell bebe­szélni. Moszkvában a legnagyobb megelégedéssel fogadták a berlini nyilatkozatot Bulgáriáról Isztambulból jelenti a KH. Itteni diplomáciai értesülések sze­rint a Kremlben feszült figyelemmel követik a délkeleteurópai helyzet fej­lődését. Moszkvában a néhány nap előtti német nyilatkozat, hogy a Harmadik Birodalomnak nem áll szándékában csapatokat vagy légi erőt küldeni Bulgáriába, a legnagyobb megelégedést keltette. Ez a nyilatko­zat a legteljesebb összhangban tör­tént a német—orosz meg nem táma­dási szerződés szellemével, noha ter­mészetesen a szerződésben, ahogy azt nyilvánosságra hozták, nem történt említés a délkeleteurópai orosz és német érdekszférákról. Diplomáciai értesülések szerint az elmúlt hetek feszültsége idején Moszkvában bizalommal várták Németországnak azt a bejelentését, hogy Délkelet-Európában békés szán­dékai vannak, mert a Kreml vezető körei meg voltak győződve arról, hogy Németország még a látszatát sem akarja felkelteni annak, hogy szovjetorosz érdekszférák bármily oldalról történő veszélyeztetését a balkáni háború kiterjedésével lehe­tővé tenné. Már ekkor a legteljesebb bizalommal hangoztatták Moszkvá­ban, hogy Németország nem fog olyan akcióba kezdeni a Balkánon, amelyet Oroszország érdekeivel ellen­tétben állónak lehetne magyarázni. És noha ezt a tényt hivatalosan nem nyilatkoztatták ki, nyilvánvaló, hogy a kremli vezető köröknek nézetével megegyezik. A szovjet kormány, mint ismeretes, nem szívesen lát olyan katonai akciót vagy annak lehetőségét, amelyet úgy lehet magyarázni, hogy a Dardanel­lákkal kapcsolatos. A nyitott kapu az óceánok felé a szovjetorosz politiká­nak éppúgy sarkalatos tétele, mint évszázadokon keresztül a cári politi­káé volt. Ilyenformán, tekintettel arra a szoros diplomáciai kapcsolatra, amely Berlin és Moszkva között fennáll, Délkelet-Európa és a Balkán békéjét általában és Bulgáriáét külö­nösképpen — itteni diplomáciai kö­rök — nem látják veszélyeztetettnek. Ara­it fillér Küzdeni akarnak a szót­­elben a túlságos bürokratizálódás ellen Moszkvából jelenti a KH. A 18. kommunista pártkonferencia csütörtöki ülésén az állami közigaz­gatás, a mezőgazdaság és a véderő­­fejlesztés kérdéseire vonatkozóan hoz­tak határozatokat. A szakértői elő­adások és titkári javaslatok után a pártk­onferencia elhatározta, hogy 1. a Szovjetbirodalom adminisztrá­lásának költségeit le kell szállítani és az adminisztrációs gépezetet egyszer k­­eíteni kell. 2. Küzdeni kell az állami közigaz­gatás túlságos elbürokratizálódása el­len. 3. A szovjet mezőgazdaságot erősen tovább kell fejleszteni. Fontosak egyes vidékek belterjes gazdálkodásának megszervezésére tett javaslatok, ugyan­akkor azonban a nagyarányú tömeg­termelés megkönnyítésére az 1940 ben alkalmazott 344.000 traktor helyett a szovjet mezőgazdasága 1941-ben 450 ezer traktorral fog dolgozni. 4. A hadsereg és haditengerészet fejlesztése céljából 1941-ben erre a célra 70,805,000 000 rubelt irányoznak elő. 1940-ben az összes hadügyi költ­ségvetés 56,105,000.000 volt.

Next