Magyar Nemzet, 1941. szeptember (4. évfolyam, 199-222. szám)
1941-09-02 / 199. szám
TV. évfolyam, 190. szám Kedd, 1941 szeptember 1 Magyar Nemzet ■MnBMBMBMmMWWTTTWraTTWTIiratMnMBWMBIBaBMmaawnflMMMWWWnBBMBWaWBMMaWMI^^ ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 37.20 P. FÉLÉVRE 18.60 P. NEGYEDÉVRE 9.30 P. 1 HÓNAPRA 3.20 P. EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 12 FILL., VASÁRNAP 24 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI UTCA 1«. TELEFON: 128-428» KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON: 126-726* A japán-amerikai tárgyalás még csak a tapogatódzás stádiumában van A németek elfoglalták Ilapsal észt kikötőt — A finnek helyenként át is lépték a régi szovjet határt — Afganisztánt is megszállják — Roosevelt: Az Egyesült Államoknak teljes mértékben vállalniok kell szerepüket Két kérdés és két téma foglalkoztatja a világot, a két nyitott probléma a japán és a török, ez a két hatalom tárgyalásokat folytat, ezeknek azonban nemhogy a valószínű kimeneteléről, de még az anyagáról sem jött hír. A két téma pedig, amely számos cikknek áll a középpontjában, a harctéri helyzet, valamint a második világháború megindulásának második évfordulója. Berlin a háború harmadik évéről A német fővárosban is érdekes nyilatkozatok hangzottak el arról, hogy szeptember elsejével harmadik évébe lépett a jelenlegi háború, amely ma már mind az öt földrészre kiterjed, mert ha maguk a harcok Európára és közeli szomszédságára korlátozódnak, a hadviselő felek lakóhelye és úgynevezett front mögötti erőfeszítése a világrészeket mind magába foglalja. Illetékes német helyen azt közölték a Magyar Távirati Iroda berlini tudósítójával, hogy a német főváros politikai köreiben nagy megelégedéssel tekintenek vissza azokra a katonai és politikai sikerekre, amelyeket a most folyó nagy leszámolás kezdete óta kivívtak. Németország azért tett rendőri lépést Lengyelország ellen, mert ott erőszakkal akarták megtagadni a német néptől létfontosságú követeléseit. A német külügyminisztérium illetékes tényezői rámutattak a külföldi újságírók előtt, hogy ez a háború időközben a bolsevizmus elleni harccá vált, majd kijelentették, hogy a Hitler és Mussolini találkozójáról kiadott hivatalos közlemény szerint ez a háború a tengelyhatalmak sorsdöntő harca, amelyet mind saját maguk, mind Európa jövője érdekében a végső győzelemig folytatnak. — Ezt a háborút — mondták a Wilhelmstrassen — szent háborúnak tekintjük, amely nem végződhet poshadt megalkuvással, azt a döntésig s — amiben bizonyosak vagyunk — a diadalmas döntésig állni fogjuk. Ez a nyilatkozat annak hangoztatása után, hogy Perzsiát durván és oktalanul kényszerítették térdre, így végződött: — Minden arra irányuló kísérlet, mint amilyennek éppen a napokban voltunk tanúi, hogy e küzdelem egyik-másik részesét alantas indító okkal gyanúsítsák meg, kudarcot vall, mert az Európa ellenségei ellen harcra szövetkezett hatalmak elhatározása megingathatatlan. Roosevelt is nyilatkozott a háborús évfordulóról. Erről a Német Távirati Iroda is kiadott jelentést. E szerint Roosevelt Hydepark lakosai előtt kijelentette, hálát kell mondani sok mindenért, a többi között azért is, hogy a Churchillel való találkozót még ilyen békében lehetett megünnepelni. Ez a még szócska felületes olvasásra elég ártatlanul fest, valójában azonban az lehet a célja, hogy előkészítse a hallgatóságot arra, hogy ezt az állapotot a szónok nem tekinti tartósnak. Hogy az amerikai elnök ilyen benyomást igyekezett kelteni, azt mutatja nyilatkozatának többi része is, amit szintén a Német Távirati Iroda jelentéséből idézünk: — Mindenkinek imádkoznia kell azért — mondotta Roosevelt —, hogy így történhessék ez a következő évben is. Lehetséges, hogy a jövő veszélyei még sokkal nagyobbak lesznek, mint 1939 augusztusának végén és szeptemberének első hetében. Az elnök nyilatkozata további részében azt állította, biztosan tudja, hogy a diktátorok határozott célkitűzése az egész világ, így az Amerika fölötti uralom megszerzése. Ezt sem tette volna hozzá Roosevelt, ha nem akarná még tovább terelni az amerikai külpolitikát a „lövöldöző háborúkhoz vezető úton. A japán kérdés Vasárnap hangzott el az első kormánynyilatkozat, amely elismeri, hogy Tokió és Washington között folyik bizonyos eszmecsere. Az NST szerint ugyanis Londonban hivatalosan közölték, hogy az angol kormányt állandóan tájékoztatják a washingtoni japán—amerikai tárgyalásokról. Maga Hull külügyminiszter azt mondotta, hogy a japán— amerikai megbeszélés kizárólag tapogatódzó jellegű és még nem érkezett el a tárgyalás szakaszába. Az MTI által erről kiadott washingtoni Reuter-távirat így végződik: — Hull e kijelentése egyben válasz volt azokra a külföldi értesülésekre, amelyek szerint már bizonyos megegyezés jött létre az amerikai—japán megbeszélésen. A tokiói sajtó még nem közölte, hogy ilyen tárgyalás folyik, de nagy cikkekben foglalkozik a japán—amerikai viszonnyal, így például az NST szerint a tokiói Asahi Simbun azt írja, hogy bár a kínai konfliktus kezdete óta Japán szándékosan nem idézett elő súrlódást az Egyesült Államokkal, mégis az európai háború kitörésétől fogva a japán—amerikai viszony igen kényessé vált. — Nyilvánvaló — írja a tokiói lap —, hogy az Egyesült Államok távolkeleti politikájában néhány, Japán számára érthetetlen mozzanat van. Másképpen nem lehetne megérteni, hogy az Egyesült Államok miért nehezítik meg Japán szent háborúját a kínai ügy végleges rendezése kérdésében. Japánban már megtörtént, hogy a kompromisszimus külpolitika híveit a császár tanácsadóinak fellépése következtében leváltották. Azért sem szabad máris biztosítottnak tekinteni a japán—amerikai megegyezési tervek sikerét, mert azt is jelentik Tokióból, hogy miután az angol nagykövet vasárnap hosszabb megbeszélést folytatott a japán külügyminiszterrel, a tanácskozás után a Japánban élő angolokat felszólították, hogy hagyják el az országot. Ki kell még emelni a következő tokiói NST-jelentést is: A japán sajtó egyelőre kommentár nélkül közli a Hitler és Mussolini találkozásáról kiadott berlini és római jelentéseket. A japán lapok inkább azokat a jelentéseket közlik — ezt is az NST-ből idézzük —, amelyek arról számolnak be, hogy a Führer és a Duce a perzsiai betörés következtében szükségessé váló intézkedéseket beszélte meg. A honvédvezérkar főnökének közlése A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az augusztus 18-án kiadott jelentés óta csapataink 250—300 kilométert nyomultak előre. Vadászrepülőink túlerő ellen eredményesen harcoltak. A legutóbbi légi ütközetnél 15 szovjet gépet lőttünk le. Egy gépünk nem tért vissza. Utászaink és vasútépítő csapataink kiemelkedő munkája a gyors előnyomulás lehetőségét és az utánpótlás zavartalanságát eredményesen elősegítette. Veszteségeink augusztus 10 — szeptember 1 között. Halott: 11 tiszt, 154 fő legénység. Sebesült: 37 tiszt, 370 fő legénység. Eltűnt: 2 tiszt, 21 fő legénység. A Dnyeper menti szovjet ellentámadások lankadóban vannak A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Dnyeper menti szovjet ellentámadások — miután a szovjet csapatoknak sehol sem sikerült azokkal egy talpalatnyi területet sem visszaragadnak a szövetséges hadseregektől — a legtöbb helyen erősen vesztettek hevességükből s szemmel láthatóan lankádéban vannak. A szövetséges erők több ellenséges rohamcsapatot foglyul ejtettek. A szovjet védelem az eddig nagy tömegekben bevetett gyalogság helyett főképp tüzérségének és repülőinek hatására veti a súlyt anélkül, hogy bárhol is eredményt ért volna el. A szövetségesek mindenütt elérték napi céljaikat s megteremtették a további hadműveleteikhez szükséges feltételeket. A honvéd vasútépítő csapatok kiváló teljesítményei Mint a „Magyar Távirati Iroda“ beavatott helyről értesül, a honvéd vasútépítő alakulatok páratlanul rövid idő alatt befejezték a szovjet csapatok által elpusztított vasúti hálózat több rendkívül fontos pontjának igalmat helyreállító munkáját. Az egyik fel- A magyar vasútépítő alakulatok lerarobbantott nagyméretű híd felépítésé-i város teljesítményéről a szövetségessel igen tetemes közlekedő szakasz- katonai körök is a legteljesebb elszál hosszabbították meg a tér-' Ismeréssel nyilatkoznak. Áriás 12 fillér Az ankarai tárgyalásokra Hull azt mondotta, hogy a japán—amerikai eszmecsere még nem tárgyalás, hanem csak tapogatódzás,s ez a kifejezés, úgy látszik, áll az Ankarában folyó diplomáciai érintkezésekre is. Törökország most úgy terül el a két hadviselő fél állásai között — a Balkánon a tengely van jelen, a keleti török határokon pedig köröskörül szovjet és brit csapatok állnak e■, mint ahogy annak idején a német és francia állások között terült el az úgynevezett Senkiföldje. A helyzet azonban gyakran úgy alakul, mint Perzsiában is, hogy a semlegesek terveznek és a hadviselők végeznek. Mutatja ezt a Német Távirati Irodának az a jelentése is, amely szerint az angolok katonai tanácskozásokat folytatnak a Közel-Keleten; az erről szóló N77-távirat így hangzik: — Auchinleck tábornok, a közelkeleti brit haderők főparancsnoka Damaszkuszba érkezett Wilson tábornok, a Palesztinai és transjordániai brit erők parancsnokának kíséretében, majd Damaszkuszitól tovább utazott Beirut felé. A brit tábornokok Catroux tábornokkal, a közelkeleti degaullista csapatok parancsnokával akarnak tanácskozni. Az angolok Perzsiáról Afganisztánra is kiterjesztették működésüket, Ankarából érkezett hír szerint London ugyanolyan lépést tett az afgán kormánynál, mint legutóbb a perzsáknál . Ankarában úgy tudják, hogy az afgán kormány a brit követeléseket teljesíti. Úgy látszik tehát, hogy Afganisztánba is bevonulnak a brit és nyilván a szovjet csapatok is. Ezt a közelkeleti angol mozgást, Törökország valamennyi keleti határának brit és szovjet csapatokkal való körülfogását természetesen a tengely nem nézheti érdektelenül, amert hiszen nem lehet tudni, hogy a török kormány minden semlegességre való eltökéltsége mellett is mit kíván esetleg Anglia Törökországtól. Megerősítik, hogy Papén német nagykövet hamarosan hazautazik Berlinbe jelentéstétel végett. Egyébként stockholmi hír szerint az angolok azt hiszik, hogy a tengely nemcsak a Földközi-tenger keleti medencéjét tartja szemmel, hanem a Földközi-tenger többi részén is készen áll.