Magyar Nemzet, 1941. december (4. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-10 / 281. szám

SZERDA, 1941 DECEMBER 10. Az Építőmesteresk Ipartestütelettem régen felterjesztéssel fordult az iparügyi minisztériumhoz, melyben több figyelemreméltó javaslatot tett az anyagelosztásra vonatkozóan. De volt ennek a javaslatnak egy olyan része is, amelyet nem hagyhatunk szó nélkül. Ugyanis ebben a részben azt kérik a mesterek, hogy állapítassék meg a maximális órabér, és aki ennél többet fizet vagy kér, szigorúan meg kell büntetni. Az ország jelenlegi helyzete, mint a jövője szempontjából sokkal előbbre valónak tartjuk e nagy építőmunkás-tömeg anyagi és erkölcsi hogyan állását, mint azt, hogy párszáz építőmester nagyobb haszonhoz jusson. Amikor a mester urak ezen javaslatukkal a munka zavartalanságát akarják biztosítani, nézzük meg a maguk részéről, hogyan járulnak ehhez hozzá. Tolnai Elemér és Székely Károly mérnökök egyik munkájukon foglalkoztatott munkásoknak szombaton kijelentik, hogy fizetés nem lesz. Mert a bank bezárt, így tehát fizetni csak hétfőn tudnak. Csak az tudja megítélni, hogy ez mit jelent, aki ismeri az építőmunkások anyagi helyzetét. Az építőmunkás háztartása soha sem volt valami kiegyensúlyozott, de különösen nem az ma, amikor a megkeresett bérnek előre van helye. Nem is egy. De ezen túl is, várjon tudják-e azok, akik ilyen könnyen kezelik munkásaik ügyét, hogy milyen erkölcsi visszahatása van ennek a családban? Bizonyára nem, mert ha tudnák, nem volna szabad ilyesminek előfordulni. Vagy még egy eset. Hétfőn reggel megkeresés érkezik a közvetítő irodába, két munkást kérnek a Versécsoron épülő egyik házhoz. Kiközvetítenek két munkást, akik fél 12 órakor jelentkeznek munkára. Ott már elkészítve várja őket a villamospénz és kijelentik, hogy időközben már másokat vettek fel. Amikor emiatt munkástársaink méltatlankodtak, azt a választ kapták, hogy a közelmúltban is kértek munkást és nem kaptak. Emiatt egy napig áll a munka. Most tehát szavuk sem lehet, ha nem állítják őket munkába. Mondanunk sem kell, hogyha előbbi munkásigénylésüket nem elégítették ki, ez azért volt, mert nem volt munkanélküli jelentkező. Felsorolhatnánk még számtalan ilyen esetet, melyek egyike sem alkalmas arra, hogy az általunk igen kívánatos, de az ország érdekeit is szolgáló nyugalmi állapot bekövetkezzék. Halas Lajos építőmunkás (Újpest) Ezt írja az Olvasó Az építőmunkások kívánságai A teherautóknak meg kellene engedni a személyszállítást Köztudomású, hogy a MATEOSZt kocsik útközben személyeket nem vehetnek fel. Ezt a tiltó rendelkezést meg kellene változtatni és egyenesen kötelezni kellene a MATEOSZ tulajdonoiban lévő és más teherautókat is arra, hogy ha alkalmas hely van, személyeket is szállítsanak. A megváltozott viszonyok mellett az ország érdeke kívánja, hogy minden szállítóeszköz, függetlenül attól, hogy kinek ,a tulajdonában van, az összesség javára minél teljesebbenkihasználtassék. A teherautókon történő személyszállítást természetesen biztonsági és tarifális szempontból meg kellene szervezni. Ámde, gyerünk minél előbb a szervezéssel!* Kiváló tisztelettel: Egy előfizető Miért téved az OTI? Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Az OTI-ról szeretnék pár szót szólni. Háztartási alkalmazottam után a kivetett járulékot egy év óta úgy fizetem, hogy nemcsak a már esedékes összeget küldöm meg, hanem — miután nem tudtam megfejteni az örökös késedelmi kamatok címén rám kivetett összeg nyitját — mindig legalább egy hónappal előre fizetem. Mikor e módszert bevezettem, köztévi kimutatást tartozásomról, ugyanis minduntalan arról értesítettek, hol 22, hol 28, hol 19 pengővel tartozom. Kimutatásukból aztán az derült ki, hogy számlámat 3 pengő 60 fillérrel túlfizettem. Egy év óta tehát semmi körülmények között nem lehetek hátralékban. Most kaptam egy újabb fizetési meghagyást 22 pengő 50 fillérről. E meghagyást november 22-én kézbesítették, de a kiállítás napja 1. évi június 9. Tehát fél esztendő telt el azóta, hogy nemlétező tartozásomat megállapították s fél esztendő kellett ahhoz, hogy e légből kapott állítást közöljék velem. Ily messze vagyunk egymástól OTI és fizető polgár! Pohárnok Zoltán A MABI van a betegért vagy fordítva? Tisztelt Szerkesztő Uraim Én is azok közé a szerencsések közé tartozom, akik MABI-tagnak vallhatják magukat. Tudom, hogy a MABI-nak vannak előnyei, (pl. temetkezési segély) és hátrányai. Főleg hátrányai! Három évvel ezelőtt ischiast sóit szerencsém kapni s oly jól érezheti magát nálam, hogy nem tudom sehogy sem teljesen lerázni. Időnként teljesen egészségesnek érzem magamat, azonban recidivál, akkor újra kínoz könyörtelenül. Ilyenkor kezeléseket kapok s tekintettel arra, hogy lakásom és irodám is igen messze van a MABI-tól és így nem érek rá, hogy kezelésre bejárjak — mert egy ilyen kezelés ott legalább fél napot vesz igénybe —, a kezeléseket a városban levő legközelebbi gyógyintézet egyikében szoktam igénybe venni. Itt nagyon meg voltam elégedve, mert ezekben a szanatóriumokban még az a divat járja, hogy ők vannak a betegért és nem a beteg mérettük. A MABI-ban természetesen másképpen van. Most legújabban kényszerítik a betegeket, hogy a kezelésre a központba járjanak, akár Óbudán, akár a Horthy-körtéren laknak. A villamospénzt a biztosítottnak jogában áll a saját bugyellárisából fizetni. Kérdem tehát, miért van szükség az évek sora alatt jól bevált rendszert egyik napról a másikra megváltoztatni? És nem utolsó sorban, tudják-e a MART urai, hogy mit szól a főnök az olyan alkalmazotthoz, aki háromszor hetenként félnapig nem ül az íróasztalánál? Óbudai tisztviselő Tapogatódzik, Wallensteinben és delphii nek. Szerkesztőség! Rosszul esik az embernek, ha észreveszi, hogy a jobbak is beleesnek olyan hibákba, amelyeket a rosszabbaknak sem szabadna elkövetniök. Ezért teszem szóvá a fenti igét, főnevet és melléknevet, abban a hibás alakban, amelyben íróik — neves íróik — használták. A három szó helyesen: tapogatózik, Wallensteamban és delphi. A hiba tehát — úgy látszik — kicsiny. Azonban arra mutat, hogy a magyar nyelvérzék gyengül és még itt is erőt vesz rajtunk a legfőbb morbus hungaricus, a nemtörődömség. Különösen a két utóbbi hiba súlyos, azért, mert az egyik a magyar fület sértő hangzásbeli hiba, a másik pedig onnan kerül elő, hogy a nyelvbeli szabályok vak alkalmazását vélik elengedhetetlen kelléknek, holott itt is a hangzás gyakran előbbrevaló, mint a szabály, mert a hangzás teszi a nyelvet széppé, zamatossá és változatossá. Wallenstein német családnév. A Stein német főnév, amely a/, előbbi tulajdonnév végződése, kiejtés szerint — slájn. Egészen téves e szót steinnek gondolni, vagyis az e és i hangzókat egymástól elkülöníteni s ennek megfelelően tenni hozzá a felhangú ragot. Ezért helyesen, magyar szövegben: Wallensteinban, Wallensteinünk, Wallensteinja és így tovább a minapi cikkíró W-ben, W-nek, W-re, stb.-vel szemben. A másik cikkíró ugyanannak a számnak ugyanazon a lapján, mintegy hatszor írja a dolphi-t a magyar Magyar Nemzet. delphi helyeit. Holott: „...az -i végű helynevek tő véghangzója elmarad az -i melléknévképző előtt; a belőlük képzelt mellékneveket tehát nem szabad két ével írni, pl. Piski: a piski híd (nem piskii); Petri: a petri gulyás (nem petrii); Oroszi: az oroszi pap (nem oroszii); Szatmárnémeti: a szatmárnémeti torony; Borsi: a borsi kastély; Almádi: az almádi fürdő; Püspöki: a püspöki határ; Alcsi: az alesi megálló; Némedi: a némedi jegyző; Tamási: a tamási őserdő — ez áll az i-régü, gyakran előforduló külföldi helynevekre is, pl. Portréi: a portréi néma (nem porficii); Pompeji: a pompeji ásatások (nem pompejii); Assisi: Assisi Szent Ferenc (nem Assisii).“ írja az Akadémia. Nem lehet tehát kétséges, hogy delphi és nem delphii. idb. Kendi Finály István Jobbra menj! Tisztelt Főszerkesztő Úr! Úgy, ahogy a jobbrahajtást bevezették, éppúgy arra kellene figyelemmel lenni, hogy a gyalogjáró közönséget a jobbra menésre hozzászoktassák. Ez mindenesetre üdvös volna, a városnak nem kerülne pénzbe és előnyösen megváltoztatná a gyalogjáró lilákon a közlekedést. Figyeljék például csak a Nagykörúton a gyalogoló közönséget, amint egyik ember a másikba belebotlik. Ezen igazán könnyen lehetne segíteni! Csak egy erélyes intézkedés a rendőrség részéről, azután „jobbra menj!“. Egy előfizető Síszállító villamost! Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Nemsokára itt van az első hó. Valószínű, ismét sokan szeretnék majd fölkeresni a szép budai hegyeknek síelésre alkalmas lejtőit. Ámde már most úgy látszik, hogy az idén baj lesz a közlekedéssel. Se taxi, se magánautó. Most mindenki a villamosra szorult. A villamosok pedig túlzsúfoltak. Azért azzal az indítvánnyal lépünk a BSZKRT igazgatósága elé: egyes rozoga pótkocsikból távolítsák el az illéseket és ezeket a kocsikat bocsássák a síelők rendelkezésére. Kiváló tisztelettel: Egy síelő A Hermina-útról indítsanak villamost a Podmaniczky-uteaha Igen lisztért Szerkesztő Úr! A Slermina-út és Erzsébet királyné útja környékének lakói nagyon nélkülözik a most még korlátozott üzemidejű, de nemsokára teljesen megszűnő 24. és 25. autóbuszokat. A Belváros csak a Keleti pályaudvar felől közelíthető meg, a Városligeten át legfeljebb csak többszöri átszállással és hosszas gyalogolással juthat a környék lakossága a földalatti vasúton a város szívébe. Pedig volna egy kézenfekvő megoldás: a 25-ös és 44-es villamosok végállomása és a földalattinak az Állatkerti-úton végigmenő vágánya között csak néhányszázméter távolság van. Ide síneket lehetne fektetni és a villamosok akadálytalanul közlekedhetnének a Hermina-útról a Podmaniczky utcába. Kiváló tisztelettel: Gépészmérnök Miért nem fűti az OTI a bérházát? Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! Az OTI Tisza Kálmán-téri bérpalotáinak egyikében lakom, ahol három hét óta eleinte napi két órára, kb. tíz napja pedig napi négy órára teljesen leállították a fűtést, úgyhogy a lakások annyira lehűltek, hogy a fűtés időszaka alatt a maximális hőmérséklet 18—19 fok volt. De úgylátszik, az OTI, úgy is mint szociális intézmény, még ezt is sokallta, mert december 1-én már csak reggel 8-ig fűtöttek. És ma, december 2-án délelőtt 11 órakor még nincs befűtve. Ugyanakkor az OTT többi központi fűtéses, melegvizes házaiban semmiféle korlátozás vagy fennakadás nincs. Rendesen fűtik Budapest öszszes áruházait, kávéházait, hivatalait, tehát szenet lehet szerezni. Kérdem, szabad e kitenni kisgyermekeket és öregeket a megbetegedés veszélyének? Szomorú állapot, hogy Magyarország legelső szociális intézménye ilyen megkülönböztetést tesz, csak azért, mert ezekben a házakban aránylag kevesebb lakbért fizetünk, viszont csupa olyan ember lakik itt, akinek a jövedelméhez mérten ez is éppen elég. Egy szívbeteg , és izületi gyulladásban szenvedő olvasójuk Filléres takarékoskodás Igen tisztelt Szerkesztőség! A Központi Tejcsarnok fiókjában azt feleli annak vezetője panaszomra, mikor mondom, a tejnek két-három ujjnyi díja van, hogy vonalig nem adhatom, mert ráfizetek, ha ezen napi hiányokat számlafizetéskor levonnám vagy bármilyen más okból csak 2—3 fillérrel fizetnék kevesebbet, nem tudom mit szólna, de neki jogában áll naponként egy merőkanállal kevesebbet adni abból, amit én becsülettel kifizetek? Ez is filléres takarékosság — de több az értelme: régen gondolok rá, milyen könnyen megoldható volna a cipőkrém bádogdobozban való árusítása, ha mindenki megőrizné azokat és az újonnan vásárolni szándékolt dobozzal becserélnénk Természetesen egy-két fillért elengednének. Hiszen mi háziasszonyok a csarnokban is örülünk pár fillér megtakarításának. Egy előfizető felesége Furcsa tejpolitika A fővárosban, de különösen a külső területeken, ahol tudvalevőleg a gyermekáldás sokkal nagyobb, mint a belterületen, a lakosság nem tud hozzájutni tejadagjához. Kelenföldön pl. többgyermekes családok legfeljebb ha félliter tejet kapnak naponta. A fűszeresek, akik a tejet forgalomba hozzák (minthogy nincs kellő számú tejvállalati fiók, olyan kevés téjét kapnak, hogy a szükségletet távolról sem tudják kielégíteni. Ezzel szemben, ha az ember a Városligetben vagy pedig a sétatereken sétálgat, megdöbbenve észlelheti, hogy a nagy tejvállalatok kocsikon, illetve jégszekrényekből pasztőrizált tejet árusítanak, ahol boldog-boldogtalan annyi pasztőrizált tejet fogyaszthat (egy kétdecis üvegecske 15—16 fillérbe került, amennyit csak akar. Nem nehéz kitalálni, miről van szó: egyszerűen arról, hogy a tejvállalatok sokkal jobb üzletet, csinálnak, ha a tejet így hozzák forgalomba. Szó sincs róla, egy fővároshoz illő is, hogy a sétatereken tejet lehessen kapni, nem is irigyli senki a sétáló néniktől, bácsiktól a tejecskét, de elsősorban talán mégis csak az volna fontosabb, hogy a szélesebb néprétegek, főképpen pedig a szegény gyermekek hozzájussanak napi fejadagjukhoz. Főképpen ma, amikor mindig a szociális szempontokról, a közérdeknek a magánérdekek elé való helyezéséről és a szegényebb néposztályok felemeléséről szán ontanak oly sok szót! Aláírás Jaavíthatók-e a baromfikiállítás hibái? Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Nemzet december 5-i számában sokakat érdeklő és érintő közlemény jelent meg Javíthatók-e a baromfikiállítás rendezési hibái címmel. Szabadjon mint vidéki nyúttenyésztőnek hozzászólni e kérdéshez, tenyésztői szemszögből. Teljes egészében igaza van a cikkírónak, amikor az idei kiállítás anomáliáiról ír. De ezek az anomáliák érthetők, végre is a baromfitenyésztők érdekképviseletének vezetői annyit érthetnek a nyúltenyésztéshez, mint az a bizonyos tyúk (amihez valószínűleg értenek!) az abc-hez. Mindenekelőtt mi köze van a baromfitenyésztőnek a nyálhoz? Nem hinném például, hogy a Cukorrépatermelők Egyesülete kiállítást rendezne tengeriből, holott mindkettő mezőgazdasági termelési ág. A kormány, mint állandóan olvassuk itt, súlyt helyez a nyútenyésztés széles körben való népszerűsítésére. Okkal teszi és bizonyára megvan vele a megfontolt, komoly célja. Ezzel szemben a földművelésügyi kormány által szubvencionált baromfitenyésztők érdekképviselete egyszerűen kisajátítja a nyútenyésztőket, egyszeriben helytelen irányt adva a kormányzat intencióinak. Nem akarok a részletekbe menni: a kiállítás nyílt része botrányosan volt rendezve. Nem hallottak ezek az egyesületi vezetők arról, hogy az állattenyésztésnek egyik fő követelménye pl., hogy vigyázzunk az állatok egészségére? Mikor egy kiállító figyelmeztette az egyesület egy vezetőjét, hogy elmaradt a kötelező állatorvosi vizsgálat és vannak a kiállított nyulak között olyanok, amelyek ragadós náthában szenvednek, a válasz az volt: lesznek még többen is! Mi errefelé nem tudjuk, van-e a nyúl tenyésztőknek érdekképviselete. Ibi van, úgy látszik btokban működik, mert nem is merjük feltételezni, hogy akkor a kiállításokat nem az rendezné Mert attórt eltekintve, hogy a feladata lenne, úgy láttuk, nagyon jó üzlet is volt, hiszen a baromfikiállí- tást alig néztek meg, mindenki a nyulakat nézte. És hogy jó üzlet, azt mutatja bizonyára az is, hogy a baromfitenyésztők rávetették magukat. Tenyésztőket kisajátítani — ez lehet üzleti érdek, de nem érdeke a tenyésztésnek, nem érdeke az államnak. De amikor pontosan az ellenkezőjét halljuk és olvassuk Ha nincs érdekképviselet, hát majd csinálunk. Vannak itt az országban jó páran, akik komoly munkával, lelkiismeretességgel és szakszerűséggel foglalkoznak a nyúltenyésztéssel és szükségét érzik egy független, önálló érdekképviseletnek. A baromfitenyésztés más és a nyúltenyésztés más. Valószínű, hogy az érdekképviselő helyesen és célszerűen intézi a l:-rrmfi,tenyésztők ügyét, de ez nem jelenti egyúttal azt is, hogy ugyanígy kezeli a nyúl- tenyésztőket. Ez a kiállítás pontosan az ellenkezőjét mutatta! Kecskemét, december 6. Börönflös András Mit kell még megtanulnia a csemegekiszolgálónak ? Tekintetes Szerkesztőség! A csemegekiszolgáló-kérdéshez szeeretnék hozzászólni. A legutóbbi cikkíró a felvilágosítás eszközével óhajtja a kéz megnyálazásáról leszoktatni a csemegekereskedőket és alkalmazottakat. Szerintem ez ötven év alatt nem valósítható meg. Ezt kellene tenni: élelmiszer-, csemege-, fűszer-, cukor-, péküzletekben és cukrászdákban hatósági kényszerre legyenek kötelesek a tulajdonosok kiírni feltűnő helyen. ,,A kéz megnyálazása kiszolgálásnál egészségtelen és ízléstelen. A vevő az árut így ne vegye át!“ Azonkívül ezeket az üzleteket kötelezzék arra, hogy nedves szivacsot tartsanak a csomagolópapiros közelében és használják azt. A tanonciskolában az élelmiszeriparral foglalkozó tanortcoknak minden tanóra előtt hangszóróból kiabálják a fülükbe néhányszor a kéznyálazás egészségtelenségét és undorító voltát. A vásárcsarnokokban időnként ugyanezt hangoztassa a megafon. Így kellene ránevelni, így kellene kondicionálni mindenkit. A közegészségügy megérne ennyit és sok fertőző betegséget megakadályoznának. Sok munkaóra, sok közkórházi ápolási díj megtérülne. Ismétlem, hangszórókkal kellem, mindenütt világgá kiabálni. Aláírás Rádió ♦ Póló « Gramofon LANG TIBORNÁL. Rákóczi út 9. T. 143-548. Gramofonlemezt, söröttet is, táskagépet veszek. Halló! Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Nagy érdeklődéssel olvastam azt a nyelvészeti vitát, amely a Magyar Nemzet hasábjain a „hallo“ szó eredete körül lezajlott. Jól esett olvasnom azt a fejtegetést, hogy a hallo-t Puskás Tivadar alkotta, tehát ez tulajdonképpen magyar szó. Nemzeti büszkeségem azonban kissé lelohadt, mert véletlenül kezembe került a Hamlet angol szövege, amelyben az első felvonás ötödik jelenetében a szellem távozása után Hamlet így kiált két bajtársa után, akik őt keresik: Hillo, ho, Iw, bogi Gome, bírd, romé. Minthogy a samlet-et közel három és fél százada írta Shakespeare, nem tartom valószínűnek, hogy a „halló” szónak Puskás Tivadarhoz bárminő köze volna. A magyar nyelv oly gazdag és szép, hogy nincs szükségünk saját szóalkotásunknak mondani azt, amit más nemzetek már három és fél század előtt használtak. Tisztelettel: K. L.