Magyar Nemzet, 1942. április (5. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-01 / 74. szám
KLOFIZKK ESI ARAD ÉVRE 37.20 P. FELÉVRE 18.00 P. NEGYEDÉVRE 9.30 P. 1 HÓNAPRA 3.20 P. EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 12 FILL. VASÁRNAP 24 FILL. Alapitonu PETHI SÁNDOR SZERKESZTŐSED: BUDAPEST, VI., ARADI UTCA 10 TELEFON: 128 428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST V., VILMOS CSÁSZÁR ÚT 63. TELEFON: 126 726* vU Nehru a brit javaslat módosítását kívánja * 4 hinduk tiltakoznak a federalizmus és a katonai grámkodás ellen — 4 szovjet front közepén összeomlottak a nagyobb erőkkel végrehajtott szovjet támadások — Néhány német támadás újabb sikereket hozott — Celebesz-szigeten az utolsó holland csapatok letették a fegyvert . Burmában a helyzet nehezen tekinthető át A külpolitikai közvélemény mostani mérlegelésénél számba kell venni, hogy az ember képzelőereje milyen gyönge. Ha a nap kisül, nehezünkre esik elgondolni, hogy milyen könnyen beborulhat s ha mindenütt csak fellegeket látunk, szintén sokan nem tudják elképzelni, hogy milyen lesz ugyanaz a táj erős napsütésben és melegben. De ezenfelül azért is megbízhatatlan az ember fantáziája, mert szeret általánosítani. Ha például kedvezőbb fekvésű helyeken korábban köszönt be a jó idő, az emberek azt hiszik, hogy mindenütt megjavult az időjárás. Ez bizonyos fokig nyilván igaz is, azonban a középeurópai tavasz, még ha valóban megkezdődött is, egyáltalában nem bizonyítja, hogy az északi tájakon szintén befejeződött már végérvényesen a tél. Az angol közönség mindenesetre már most követeli a kormánytól és a hadvezetőségtől, hogy igyekezzék megteremteni Európában valahol az úgynevezett második frontot. A Trafalgar Square-en valamennyi angol párt részvételével nagy tömeggyűlést és utcai felvonulást rendeztek, követelve ennek az új szárazföldi harctérnek kialakítását. Az erről szóló kinyomatos jelentést lapunk más helyén közöljük s ennek kapcsán hívjuk fel a figyelmet egy ftud. Tud.-hír alapján arra, hogy az Angliából nemrég Amerikába átutazott lord freaverbrook kijelentette: az offenzív fellépés követelése ma hullámként megy át egész Nagy- Britannián. (Ugyanez a frud. Tud.-távirat közti azt az Angliából Svájcba érkezett értesülést, amely szerint az angol közvélemény nagyarányú szociális reformot is kíván, minthogy, úgymond, ez általános előfeltétele a termelés növelésének, a hadsereg és a munkásság körében az igazi offenzív és bajtársi szellem kialakulásának. Laska professzor is azt írja a Daily Heraldban, hogy Angliában senki sem hajlandó már az elmúlt világ fenntartásáért harcolni s mindenki azt várja, hogy a szociális rendezés útjára vezessék nemcsak a háború után, hanem már most is, a háború alatt; ha Churchill — így idézi a fiud. Tud. Tasky cikkét — nem akarja ezt a szellemet képviselni, akkor inkább távozzék a kormány éléről.) Egyébként a világpolitikát továbbra is erősen foglalkoztatja az indiai és a vichyi kérdés. Az olasz élettér Itt hívjuk fel olvasóink figyelmét egy vezető olasz publicista cikkére, amely pontosan meghatározza, meddig terjed az olasz élettér három övezete. Ebből kizárólag az első övezet tekinthető egyedül olasz érdekkörnek, ez a dalmát tengerpartra és az Ioni-szigetekre terjed ki. A második övezet (ebben Olaszország közvetlenül van érdekelve) Horvátországra, Montenegróra,Albániára és Görögországra vonatkozik, a harmadik övezet pedig, (amelyben Olaszország csupán közvetve van érdekelve), Délkelet-Európa keleti államaira terjed ki. Ki kell emelni, hogy az olasz publicista hangoztatja: a nemzetiségi elvet úgy kell alkalmazni, hogy az ne sértse Magyarország történelmi jogait. A félhivatalos olasz folyóiratban megjelent cikk azt is közli, hogy Olaszország ellenőrizni kívánja Görögország külpolitikáját, hogy Olaszország csupán Délkelet- Európa keleti részén kívánja fenntartani a nemzetiségi elvet. Berlin Indiáról A Deutsche Diplomatisch- Politische Korrespondenz azt írja, hogy az Indiára vonatkozó angol terv „igazi angol játékszabályok szerint készült“. Az angolok — úgymond — gondoskodni akarnak arról, hogy ne jöjjön létre egységes India, ezért mozdítják elő a szeparatista mozgalmakat. Egyébként is — teszi hozzá a DDPR — szó sincs az angol hadseregnek Indiából való visszavonásáról, azonkívül Egyiptom és Irak példája mutatja, hogyan állhat valamely ország az angol birodalmon kívül és mégis kénytelen eltűrni az angol helyőrségeket Cripps tárgyalása Még a harctéri eseményeket is háttérbe szorítja a világsajtóban az indiai kérdés s ez érthető? mert ha Cripps Delhiben folytatott tárgyalásai eredménytelenek lennének, akkor brit—hindu viszonylatban minden maradna a régiben és akkor a Burmára s a (bár ez földrajzilag bizonytalan fogalom) szárazföldi Kelet-Indiára nehezedő japán nyomással továbbra is csak úgy tudna szembeszállni Anglia, hogy csupán a jelenlegi keretek között toborozhatna seregeket Indiában. Hogy mennyire erről, a hinduknak a hadviselésért való testi és lelki mozgósításáról van szó, azt a legjobban Gandhi magatartása mutatja. Gandhi ugyanis sohasem kívánt nagyobb önállóságot Indiának, mint amilyet most ajánlottak fel. Gandhi azonban jól tudja, hogy a mostani angol engedmények kizárólag Indiának szőröstől-bőröstől, festéstől-lelkestől való mobilizálásának, a háborúba való belevetésének kedvéért történtek, a mahatma pedig olyan meggyőződéses ellensége minden erőszaknak, hogy még az angol uralommal való indiai belpolitikai ellenállást is a „nem erőszak“ jelszavával propagálta s a belső erőszakkal együtt a külső erőszakot, vagyis a háborút is elítéli. Hiszen, amint arra már többízben rámutattunk, Gandhi azért hagyta ott a hinduk legnagyobb politikai szervezetét, az úgynevezett kongresszuspártot, mert az hajlandó volt India védelmének jelszavával csatlakozni a Brit hadviseléshez. Ezt ítéli el tehát most is a mahatma, amikor a maga részéről elzárkózik az angol javaslat elfogadása elől. A kérdés már most úgy hangzik, hogy a legnagyobb hindu párt, amelynek éléről az előbb említett okból távozott Gandhi, megfogadja-e majd a mahatma tanácsát ugyanabban a kérdésben. Gandhi helyére annak idején az a Nehru került, aki ebben a kérdésben az ellenkező álláspontra helyezkedett s mint a Popolo di Romeí-nak az Ankarában tartózkodó Zingarelli most szintén megtáviratozta: ,,Nehru Olaszországgal, Németországgal és Spanyolországgal szemben ellenséges álláspontra helyezkedett és a spanyol polgárháború idején a spanyol köztársaságiak mellett foglalt állást, Nehru nem titkolja japánellenes érzelmeit és már 1939-ben hangoztatta, hogy Indiának állást kell foglalnia Csang-Kai-Sek Kínája mellett.“ Nehru mégsem fogadja el eredeti formájában az angol javaslatot, hanem bizonyos feltételeket állít fel. Az NST úgy idézi az Exchange Telegraph delhi tudósítását, hogy a brit kormány javaslatának alig van ötven százalékos kilátása arra, hogy jelenlegi formájában elfogadják, mert a kongresszuspárt végrehajtóbizottságának tizenhét tagja közül csak öt hajlik a változatlan formában való elfogadásra, hét pedig — mint más jelentésekből is kiderül — úgy látszik Nehruval tart. Nehru pedig azt kifogásolja az angol tervben, hogy túl sok jogot akar adni az egyes indiai államoknak és hogy nem adja meg Indiának a katonai szuverenitást. Nehru ezt így fogalmazta meg: „ Nem lehet az indiai néptömegeket szenvedélyes harcra felszólítani az ország védelme érdekében, ha India védelmét nem teszik India általános ügyévé. Az egyes államoknak adandó „túl sok jog“ azért aggasztja Nehrut is és Gandhit is, mert a hinduk egész Indiában is többségben vannak, az ő érdekük tehát egy egészen egységes India, amelyben minden más népet és vallást a maguk ellenőrzése alatt tarthatnak. Nem tetszik tehát a hinduknak sem az angolok által előmozdított föderalizmus, sem pedig a népek és felekezetek számára biztosítandó kisebbségvédelmi szerződések. Külön is felszólaltak a hinduk az ellen, hogy Cripps különféle biztosítékokat ígért India különböző autonomista pártjainak. A hindu nacionalizmus még a különben oly szelíd elveket valló Gandhiban is oly erős, hogy — mint az NST jelenti — a mahatma helyteleníti az angol tervben kilátásba helyezett szecessziós jogot a mohamedánok számára. A legnagyobb hindu párt végrehajtóbizottsága a legújabb hírek szerint kedden kezdi formálisan tárgyalni Cripps javaslatát. ♦ A vichyi kérdésben, úgy látszik, némi felfogásbeli különbség uralkodik London és Washington között, amennyiben az angolok azt hiszik, hogy a Vichytől függő hatóságok igyekeznek kezére járni a líbiai haderőknek, az amerikaiak viszont azt hiszik, hogy ha fenntartani igyekeznek a diplomáciai viszonyt Vichyvel, akkor valamelyest befolyást tudnak gyakorolni nemcsak a marsallnak, hanem a kormány többi részének, így a hatóságoknak is a politikájára. Londonban ezt az amerikai véleményt nem osztják. Itt említjük meg, hogy egy rómini jelentés azt írja Máltáról, hogy a legutóbbi hónapokban szakadatlan légi támadások alatt szenved. Ennek kapcsán jegyzi meg az a római távirat, hogy „amíg a líbiai haderők ellátásának nem kell feltétlenül a Földközi-tengeren át történnie, addig Máltába mindent a Földközitengeren át kell szállítani, hogy az ivóvíz kivételével Máltát mindennel, ami a lakosság élelmezéséhez és a védelemhez szükséges, a tengeren át kell a szigetre vinni“. Végül megemlítjük, hogy most a Steamírügynökség is megerősíti azt a hírt, hogy a komi pert „bizonytalan időre elnapolják“, mégpedig,így hírlik, április 14-én. Ára 12 fillér Gavallér«» távirata a kormányzóhoz A Magyar Távirati Iroda jelenti: 1,go Cavalier« tábornok, az olasz vezérkar főnöke. * Magyarországról való elutazásakor az alábbi táviratot intézte a kormányzó úr őfőméltóságához: „Engedje meg Főméltóságod, hogy felejthetetlen magyarországi tartózkodnom befejezésével mind főméltóságodnak, mind a kormányzóhelyettes úr őfőméltóságának meghatva mondjak köszönetet a hazám iránt tanúsított meleg rokonszenvért és azért a szívélyes és baráti fogadtatásért, amelyben részesíteni szívesek voltak. Élénk benyomást lelt rám a magyar hadsereg büszke szelleme, amely a háromhatalmi egyezmény hadaival egyetemben hatalmas erőfeszítésekkel biztosítja a közös győzelmet." Az olasz vezérkar főnöke ezenkívül szívélyes hangú táviratban üdvözölte ugyanez alkalomból Kállay Miklós miniszterelnököt és Bárthia Károly honvédelmi minisztert. Knox az amerikai államok közös védekezéséről Washingtonból jelenti az MVSZ. Az amerikaközi védelmi bizottság ülését hétfőn nyitották meg. Az érdeklődés középpontjában Knox egyesült államokbeli tengerészeti miniszter beszéde áll. Knox a többi közt azt mondta, hogy: közvetlen veszély fenyegeti egész Amerika kereskedelmi hajózását s ezért parancsoló szükségesség, hogy mind a 21 amerikai köztársaság szoros együttműködésben tegye meg intézkedésért. Knox óva intett attól, hogy az amerikainemzeteka közeljövőre várják a békét. Tartós és maradandó békére belátható időn belül gondolni sem lehet. Egyelőre csak a nyugati félgömb szabadságáért való harcról lehet szó. *