Magyar Nemzet, 1942. augusztus (5. évfolyam, 173-197. szám)
1942-08-22 / 190. szám
SZOMBAT, 1942 AUGUSZTUS 22. Ne gondolkozz így. Ha biztos volnék a sikerben, szívesen csinálnék én is reklámot. Hanem: csinálj reklámot és biztos lehetsz a sikerben. Magyar Nemzet Kunszery Gyula: Portyázás a Kárpátokban Hajnali 61 órakor indulunk a gát mellől. Hajnali szürkület. Az égen még fent ragyog a holdvilág. Egy darabig a Fehér-Tisza stohoveci ágának völgyében haladunk, majd nekivágunk a hegyoldalnak. •Sűrű fenyvesben, keskeny, meredek hegyi ösvényen vezet az út. Hegynek föl, hegynek le. Mert bizony két-három kisebb hegyet meg kell másznunk, míg végre megnyugtatnak a környezettel ismerősök, hogy már elérkeztünk a „Havat“ lábához. Közben egészen kivilágosodott. Megtörtént a hold és a nap őrségváltása. Még egy jó háromnegyedórás erdei kapaszkodó következik, azután egyszerre vége van az erdőnek, de vége van az ösvénynek is. Csak az emelkedésnek nincsen még vége. Túljutottunk az erdőhatáron s elértük a havasi legelők régióját. A felkapaszkodás itt még nehezebb. A hegyoldal meredekebb, út nincs és a vastag fűcsomók síkossá teszik a cipőtalpat. De legalább végre már láthatni a legközelebbi célt: a hegygerincet. Végül is csak feljutunk ide. Ez az úgynevezett „havas", a polonina, az erdőhatár fölött elnyúló meredélyes rétség. Persze, így augusztusban — pláne ilyen pompás verőfényben — már nem havas ez a havas. Lenyűgöző látvány nyílik innen. Észak felől idelátszik már útunk végcélja: a Cserna-Hora csúcsa. Balra a magyar Kárpátalja impozáns hegyormaival, jobbra Bukovina vadregényes, erdős hegyei. Éppen a hegygerincen, a havasi rétek élén húzódik a határ, amelyet minden száz méterre egy-egy faragott határkő jelöl. A kövek innenső oldalába betű és évszám van belevésve: Cs, 1920. Csehszlovákia — Trianon éve; túlsó oldalukon „/̧“ betű ■— Románia. A határkövek mentén haladunk süppedő, puha pázsiton, mint zöld perzsaszőnyegen, melyet lila, fehér, sárga virágok, majd meg legelésző birkanyájak és tehéncsordák tarka, szeszélyes mintázata díszít. Közben pedig, mint vásott gyerekek, át-átlépünk Romániába. Hiszen gyerekkorban is a szomszéd kertjének tilos területén esett legjobban a játék. 30 másodperc: 3 ország Nemsokára meredek, kúpszerű füves emelkedés állja útunkat. Ezzel is csak megbirkózunk. Ez az úgynevezett sármashatárhegy. Nem tévesztendő össze hasonnevű budai társával, melynél mintegy ezer méterrel magasabb. Nevét se onnan kapta, mintha hármas hajlata lenne, mint a budai kisöccsének, hanem mert három ország határhegye. Tehát nem hármas határhegy, hanem hármashatárhegy. Tetején háromszögű, díszesen faragott határoszlop jelzi a hely földtani nevezetességét Nyugatra a hajdani Csehszlovákia kétfarkú oroszlános, keletre Lengyelország fehérsasos, délkeletre Románia ökörfejes címere. Éppen ideje kissé kifújnunk magunkat. Pihenés közben pedig, a hármas határkő tövében, elelmélkedhetünk az idők múlandóságáról. Az első tanulság, amelyet a genius loci sugall, ime, nem szabad nagyon sietni a kőbevéséssel. S ez a megállapítás éppen úgy szól a határmegállapító konferenciáknak, mint az ilyenolyan emlékszobor-bizottságoknak. Ha már így kielmélkedtük magunkat, mielőtt még újrakerekednénk, járjuk körül búcsúzóul a hármas határkövet, félperces séta az egész s legalább elhenceghetünk odahaza, hogy a mai útlevéltelen és valutátlan időkben három országot is bejártunk. Már t.i három országnak a csücskét. A régi lengyel határ mentén lebaktatunk ,a Hármashatár-hegy füves meredélyén s ezentúl mindjobban eltávolodva Romániától a régi lengyel határ mentén halad az útunk. A határkövek egyik oldalán marad a ,,Csaa másik felén már ,,P" betű jelzi Polskát, azaz Lengyelországot. Egy jódarabon drótkerítés is húzódik a határ mentén, de csak szimpla huzallal, éppen csak hogy a legelésző nyájak átvándorlását megakadályozza Magyarországból Galíciába. Mert ez a kövér, zamatos fűvel borított hegygerinc nagyszerű terep a pásztorkodásra. Itt is, ott is fel-feltünedeznek legelésző tehenek és birkák. Érdekes, mintha a fű is érzékelné a határvonalat, más a színárnyalata magyar részről, mint túlnan. Emilt sárgásabb, odaát zöldebb. De csakhamar rájövünk e természeti csoda magyarázatára. Amott vadon terem, Emilt pedig rendszeresen kaszálják az erdőkincstár emberei. Mert ez itt még mind a kincstár tulajdona. A kaszálatlan részen tarka vadvirágok nőnek, még egy-egy magános fenyő is fölmerészkedik ide. Persze a zöld szín dominál, de a legkülönfélébb árnyalatokban: a sárgás fűzőidtől a legsötétebb fenyőzöldig. A táj szépségének megközelítő ábrázolásához Szinnyei-Merse palettájáról kellene kölcsönözni színeket. A hegygerinc, mely a Hármashatárhegy elhagyása óta meglehetősen egyenletes szintű volt, kezd egyre hullámosabb lenni. Két útitársunk balra kanyarodik a völgynek és így már csak hármasban folytatjuk az utat Cserna-Hora felé, melyet egyelőre eltakar előlünk egy kimagasló hegyhát. Előbb ezt kellene megmásznunk, de megpróbálunk rövidíteni egy jobbra letérő keskeny ösvényen, hátha így megspórolhatjuk az emelkedést. Ukrán tejgazdaság Szóval Galíciában vagyunk. Az út egy havasi majorsághoz vezet. Tágas karomban hatalmas juhnyáj nyüzsög. Tejet szeretnénk kapni, hallózunk hát a gazda után. Gazdánk töri kissé a német nyelvet s így meg tudjuk értetni óhajunkat. Riadt készséggel tessékel be egy faházikóba. Itt van a tejüzem. Földbeásott nagy hordó színültig tele sűrű, langyos juhtejjel. Jó nagy bögrével kapunk belőle. Másik hordóban túró készül, még sisteregve forr felette az erjedő sárgás-zöldes savó. Kisebb fabödönök vajjal vannak megtöltve, a polcon pedig fehér, tömött juhsajtok sorakoznak jókora tömbökben. Lekanyarít belőlük számunkra egy-egy vastag szeletet a szolgálatkész vendéglátó gazda. Megkérdem, milyen nemzetiségű, orosz-e, lengyel-e. Hangjában bizonyos nemzeti öntudat érződik, mikor rávágja, hogy sem orosz, se lengyel, hanem ukrán. A bolsevisták az oroszok, lengyel pedig már nincs is ezen a vidéken, mert a bolsevikiek valamennyit kiirtották. A vaj ára iránt érdeklődöm. Hat pengőért adna egy kilót, vagy pedig cserealapon két kiló kukoricalisztért, avagy három kiló borsólisztért. Értékes cserevalutának számít a dohányáru is, amiben odaát éppen nem bővelkednek. Egyszóval, mint minden határ mentén, úgy látszik errefelé is élénk zugkereskedelem folyik. A megvendégelésért nem akar az öreg pénzt elfogadni, úgy kellrátukmálni néhány pengőt. Szívélyesen elbúcsúzunk, elmagyarázza még a helyes útirányt és azután folytatjuk a túrát. Cserna-Hora Bizony, az ízletes kosztoláson kívül nem sok hasznunk volt a gácsországi kitérésből. Csak meg kell másznunk az előttünk domborodó hegyoldalt. Itt már csak szürke zuzmó és törpe borókafenyő terem. Sehol semmi árnyék, mászás közben zöld borókabogyókat rágicsálunk. Valami keveset ez is üdít a tűző napsütésben. Végül is csak újra felvergődünk a gerincre, ismét előtűnnek a határkövek s immár egészen közelről a csernahorai csillagvizsgáló. A közelség persze csak légvonalban értendő, egyébként most következik a legnehezebb útszakasz. A hegygerinc hegynyeregbe megy át, azaz egészen elkeskenyedik, éppen csak a szűk ösvény fér el az élen, jobbra-balra pedig szédítő mély szakadék tátong. Az út még egy darabon merész ívben felkúszik a Cserna-Hora oldalára, de azután megtorpan egy kiugrósziklapárkánynál. Innen már csak négykézláb lehet továbbjutni a szürke sziklákon, nagy, mohos köveken. Vegetáció már alig van errefelé itt-ott egy-egy sovány fűcsomó árválkodik. A nap tüze sem tikkaszt immár, mert éles, friss szél fújdogál. Az emelkedésnek csak nem akar vége lenni és szinte már el se merjük hinni, amikor végül mégis csak elérjük a csillagvizsgáló épületének udvari kapuját. Magasság: 2026 méter. Időpont: félhárom óra. A Csema-Horo — Fekete-hegy — csúcsán vagyunk. A csillagvizsgáló őrei barátságosan betessékelnek az épület egyik földszinti ablakán. Az ajtó ugyanis, mely fölött a „Pilsudski Obszervatórium“ felirat ékeskedik, nem használható, a belső törmelékek eltorlaszolták. Az ablakon keresztül egy tágas terembe mászunk. Valamikor hall lehetett, ma már csak halmaz. Romhalmaz. Szomorú kontrasztként hat a falba illesztett, épen maradt barna márványtábla, melybe ékes aranybetűkkel van belevésve az obszervatórium építkezésének története. Annyit megértünk a lengyelnyelvű feliratból, hogy a csillagvizsgáló 1937-ben épült Moscziczky Ignác elnöksége és Rydz-Smigli marsallsága idején 5 millió zloty költségen. A hegyből fejtett terméskövekből építették fel a két emelet magas, tágas épületet, közvetlenül a csúcson keresztül húzódó határ mellé. Kerek, bástyaszerű csillagvizsgáló tornyával olyanformán hat, mint egy középkori lovagvár. Kívülről. Belülről meg olyan, mint egy várrom. Legendák keringenek egykori fényűző berendezéséről és gazdag élelmiszerraktárairól. Ma éppen csak a csupasz falak állanak és a két őr a harminc-negyven tágas helyiség közül alig talált lakhelyül’egyet, mely úgyahogy használható állapotban van, a többinek ajtaja hiányzik, vagy ablakai vannak kitörve. Később bejárjuk az épületet. Az egykori gazdagság nyomokban itt-ott még látható. Központi fűtőtestek, fürdőszobamaradványok, szétszórt akkumulátorok, rádióromok a hajdani legkomfortosabb berendezésről tanúskodnak. A meteorológiai műszereknek már nyomuk sincsen, a kultúra emlékét már csak egy lépett, nedves, agyontaposott könyvhalmaz őrzi. A csillagvizsgáló torony üresen meredez az égnek, forgatható kupolájának már csak a váza van meg s csak néhány maradékból lehet megállapítani, hogy valaha vörösrézlemezekkel volt befedve. A sivár, vigasztalan kép helyett, mit az elpusztított épült nyújt, bőven kárpótol a természetadta fenséges panoráma. Mint egy zölden hullámzó tenger terül el alattunk az Északkeleti Kárpátok fenyvesekkel vadregényes hegykoszorúja. A zöld tengerből kimered egy-két barnás-szürke szirtfok, a Ménesül, Hoverla, Pietrosz, Pop Iván kiszökellő sziklás csúcsai. A Fehér-Tisza forrásánál öt óra tájban elbúcsúzunk és elindulunk a lefelé vezető úton, a hegy túlsó, lejtősebb oldalán. Köves, sziklás vidék ez is, de kevésbbé meredek, mint amerről jöttünk és mintha füvezete is sűrűbb és frissebb lenne. Nagyívű szerpentinben kanyarog lefelé a keskeny, hegyi út. Egyszer csak csúszóssá lesz a talaj lábunk alatt. Hát a fűben meglapulva kis erecske folydogál csörgedezve a völgy felé. Kutatjuk a vizecske eredetét. Pár méterrel fejünk felett, a hegyoldalból előszökő szikla alól buggyan ki a forrás. A Fehér-Tisza forrása, így tudjuk. Kőrösmezőnél a Fekete-Tisza eredetét kőemlékmű jelzi. ''regény Fehér-Tisza mostohagyerek: az ő forrásánál csak a Természet emelt emléket szürke sziklakövekből. Letérdelek, hogy megcsókoljam a kis csecsemő Tiszát. Milyen üdítően édes? Hirtelen az ötlik eszembe, hátha azért sósak a tengerek, mert a folyók a partjaikon élő népek könnyeit szállítják beléjük és hátha azért sósabb a Fekete-tenger, mert magyar folyók magyar könnyeket ömletnek beléje?! De nincsen sok idő .ju érzelgésre. Még hosszú út van hátra hazáig, s aztán még találkozunk is a közben patakká növekedő Tiszával, ha átcsörtetvén a meredeken lejtő fenyveserdőn, leérünk a völgybe. Még mintegy négy órát gyalogolunk. Szerencsére most már csak hegynek lefelé. Időközben lassan besötétedik. Este kilenc óra van, mire hazaérek. A végeredmény: némi izomláz. Meg aztán sürgősen be kell jelentenem igényemet cipőtalpalásra. ) 9 A Budapesti Nemzetközi Vásár Európa szolgálatában Az idei háborús Nemzetközi Vásár nemcsak a magyar alkotó munka, a hazai termelő erők nagy erőpróbája és seregszemléje, hanem egyben az európai népek szolidaritásának és egymásrautaltságának kifejezése is. A vásár nemzetközi jellegét nemcsak az azon résztvevő külföldi államok tekintélyes száma domborítja ki, hanem a külföldi pavillonokban felhalmozott értékek is. Bizonysága ez annak, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásárnak egész Európában előkelő presztízse van. Ez a presztízs a háború következtében csak növekedett. A német vásárokat ugyanis közben szüneteltetik, éppúgy, mint az olasz vásárok nagy részét is. Ennek következtében egész Európában a legszámottevőbb, legnagyobb vásár ezidőszerint a mi nemzetközi vásárunk. Poézis és háború Csak természetes, hogy ez a kivételes helyzetünk a vásár vezetőségét arra késztette, hogy a vásár anyagának kiválogatásánál mindenekelőtt a bennünket kötelező magas színvonalra helyezze a fő súlyt. Ebben a törekvésében, amely százszázalékosan sikerült, támogatták a vásár vezetőségét azoknak a külföldi államoknak vásárrendezőségei, amelyek Budapesten kiállítottak. A külföldi pavillonok a vásáron nemes versenyre keltek egymással. Mindegyik különleges, nemzeti egyéniségüket kifejező stílusban tárja a látogatók szeme elé a kiállítási anyagot. Ha a stílus eredetisége és finomsága szempontjából kellene osztályoznunk a külföldi pavillonokat, akkor a látogatók óriási többsége kétségtelenül a japán pavillonnak ígérné oda az elsőbbség pálmáját. A japán pavilion rendezősége értelt ahhoz, hogy a maga gazdasági életének száraz tényeit és számait olyan művészi feltalálásban mutassa be a közönségnek, hogy a pavilion megtekintése közben nemcsak a japán gazdasági élet hatalmas méretei, a japán háborús erőfeszítés hihetetlen arányai nyűgözik le a látogatói, hanem ugyanakkor elbájolja és elbűvöli a japán élet arkisztikus szépsége, keleti bája és utólérhetetlen kertkultúrája. A japán pavilion mellett készült remek japánkert csupa hangulat és szívetmelegítő poézis. Hátha még megértené a közönség ennek a kertnek kedves szimbólumait. Mert minden út, híd, asztal és kertszöglet valami szimbólumot fejez ki. Az egyik a könnyek útja, a másik a sóhajtásé, a harmadik a szerelmi epekedésé, külön hely van, ahol a házigazda vendégeit fogadja, külön helyről nézik a holdvilág ezüstjét, külön helyen mondják el imájukat. A kertben kifejezett poézis és romantika mellett hatalmas térképek, diagramok, fotómontázsok a háború véres valóságát, a kialakulóban levő távolkeleti jóléti rend hatalmas méreteit mutatják be. Először szerepel a budapesti vásáron az idén Mandzsukuo. Kiállítása szemléltető módon érzékelteti a látogatóval azokat a hatalmas kincseket és gazdasági lehetőségeket, amelyeket ez a fiatal, de hatalmas kiterjedésű ország rejt magában. A vas és szén bázisán néhány év alatt tekintélyes nehézipar fejlődött az országban De még nagyobb gazdasági jelentőség i van az ország szempontjából a híres mandzsukuói szójababnak , amely Mandzsukuóból terjedt el hazánk is Bemutatják a kiállításon, hogy mi mindenre használják fel a szójababot, amelyből évente 40 millió tonnát termelnek. Műrost in statu nascendi A német pavilion teljesen a műrostból készültextilanyagok jegyében áll. A pavilion legvonzóbb tárgya az aszellemesen megszerkesztett gép, amely in statu nascendi, a születés pillanatában mutatja be, hogyan lesz a fenyőfából műrost. A látogatók szeme előtt pereg le a XX. század legforradalmibb jelentőségű találmányának, a műrosznak gyártása. Szinte elképzelhetetlennek tartja az ember, hogy ilyen komplikált vegűi folyamat, hihetetlennek tartott metamorfózis ennyire egyszerűen, érthetően pereg le a nézők szeme előtt. Az olasz pavilion is a műtextilanyagok bemutatására fekteti a fősúlyt. Gyönyörűséggel siklik végig különösen a hölgylátogatók szeme a mesésen szép, ízléses, elegáns mintadarabokon. Nem is lett volna szükséges külön kiírni, hogy a „fiocco" és „ragon" anyagok már nem pótcikkek, hanem a természetes anyagokkal teljesen egyenrangúak. A világ leghatalmasabb vegyi trösztje, a német IG Farbenindustrie szintén mesterséges textilanyagokat, selymeket, szöveteket sörteanyagokat mutat be impozáns pavilionjában. Mégis teljesen elüt az itt kiállított anyag a német és olasz pavilionokban bemutatott anyagtól. Az IG Farben ugyanis a legújabb zseniális találmányát, nem szerves, hanem szervetlen anyagokból, szénből és mészből készült fonalait mutatja be. A budapesti vásár jelentőségét semmi sem illusztrálja annyira meggyőzően, mint az a tény, hogy az IG Farben, ez az Interkontinentális méretű, hatalmas vegyi konszern a budapesti vásárt tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy először mutassa be a nagy nyilvánosság számára legújabb fonalait, a Perion- és a Péc Cé-rostokat. Ezzel az elhatározásával az TG Farben azt bizonyította, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásárt a nemzetközi gazdasági élet egyik legfontosabb fókuszának tekinti, ahonnan az egész világhoz lehet szólni, amely alkalmas, hogy egész Európa figyelmét lekösse és közvetítője legyen a nemzetközi gazdasági életnek. A Pekin és a Pé-Cé bemutatása révén a budapesti vásár belekerült a műrostok történetébe. Ennek a történetnek egészen új fejezetét bejelenti a Perion és a Pé-Cé-rostok feltalálása, amely először hozott létre szervetlen anyagból rostokat. E rostok minősége felülmúlja az összes eddigi természetes és mesterséges rostok tulajdonságait. Sav- és lúg-, víz- és rothadásállók, nem égnek lánggal, minden eddigi rostnál jobban bírják az időjárás változásait. E rostok n nvomtatása a Budapesti Nemzetközi Vásár nevével marad összekapcsolva. Négy kis ország nagy kiállítása ízlés és stílus tekintetében az egész vásár területének egyik legművészibb pavilionja a független Horvátországé, amely a gyakorlati célokat a művészet eszközeivel érte el. A pavilion olyan, mint egy finoman csiszolt kristályváza. Szlovákia kiállítása az idegenforgalom és a szlovák népművészet propagandájának szolgálatában áll. De bő teret szentel Szlovákia legfontosabb nyersanyagának, a „szlovák kenyérnek“, a fának nagy gazdasági jelentősége demonstrálására is. Svájc kiállítása ezúttal is keresztmetszetét adja egy magas kultúrájú, derék, szorgalmas nép életének, amely a háború okozta nagy nehézségek ellenére is heroikusan dolgozik, úgy, ahogy az Wilhelm Tell népéhez méltó. Kár, hogy az ott kiállított könyveket nem lehvet megvásárolni, de így is azt bizonyítják a kiállított műveik, hogy Svájc ma is szellemi központja maradt az európai kultúrának, amely a háború drótsövényein túl is közvetíti a népek között az elpusztíthatatlan európai szellemet és gondolatot. Bulgária bizánci stílusú épülete ugyancsak gazdag látnivalókkal ajándékozta meg a látogatókat. A kiállítás markánsan mutatja be Bulgária gazdasági jelentőségét, a bolgár gazdasági élet változatosságát és sokrétűséggét. Mindent összefoglalva megállapíthatjuk e beszámolónk végén, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásár ma olyan dobogó, amelyen egész Európa beszél az európai népekhez, olyan szellemi és gazdasági központ, amelyben az európai gazdasági élet találkozik és mutatkozik be egymásnak. Ebben a minőségében nemcsak a magyar gazdasági életet szolgálja, hanem egész Európát. Ebben van a vásár európai rendeltetése és missziója. Parragi György Tihuita CrinásL.synné Majsyar Nemzeti Vért feirdekések!