Magyar Nemzet, 1942. szeptember (5. évfolyam, 198-222. szám)

1942-09-01 / 198. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 3.20 P, FÉLÉVRE *8.60 P, NEGYEDÉVRE 9 30 P. 1 HÓNAPRA 3.20 P. EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 12 FILL., VASÁRNAP 24 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI­ UTCA 1. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON: 126-726* Áll a harc Sztálingrádért A Elém­élek megcáfolták a szovjet rzsevi sikeréről szóló jelentéseket — A szovjet tervszerűt­len légi támadá­sokat kísérelt meg Németország ellen — A németek 181.000 tonnányi h­ajóteret süllyeszt­ettek el — A Salamon­szigeteknél kitört csaták súlypontja áttolódott Új-Guineára Legutóbb Alexander angol haditengerészeti miniszter mon­dotta, hogy „A háború most ke­rült legválságosabb időszakába’ s ugyanezt fejezi ki Nelson ame­rikai haditermelési vezetőnek az a nyilatkozata, amely szerint (az NST idézi így) „az elkövetke­zendő hónapok előreláthatóan nagyon kritikusak lesznek.“ Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy hónapokon belül, vagyis még ebben a naptári év­ben valószínű a háború felszá­molása, hanem csupán annak a felismeréséről van szó, hogy mire ez a néhány hónap eltelik, nem kell majd se beavatottnak, sem jósnak tenni ahhoz, hogy sejteni lehessen, legalábbis kö­rülbelül, mikorra várható a küzdelem befejezése. Ebben, úgy látszik, az egész világ egyetért, mert mindenütt hajlanak arra a felfogásra, hogy a küzdelem valószínűleg 1943 folyamán ér véget. Fölösleges hozzátenni, hogyha ilyen nagy is az egyet­értés mind a két hadviselő tá­borban az időpontot illetően, anniál nagyobb az eltérés a be­fejeződés hogyan­ja tekinteté­ben, mert Berlinben, Rómában és Tokióban egyaránt a legna­gyobb határozottsággal nevetsé­gesnek minősítik az angolszász és a szovjet propagandának erre vonatkozó állításait. Egyébként ha a napi külpoli­tikai híreket nyomon követjük, megint föl lehet rajzolni egy földrajzi vonalat, amely meg­lehetősen el is árulja az angol­szász tervezgetések irányát. Ez a vonal Észak-Amerikából le­megy Dél-Amerikába, azután Brazilián keresztül átkanyaro­dik Afrika középső régióira és a Földközi-tengerre, hogy onnan ismét fölmenjen Közép-Keleten s a Kaukázuson át a Szovjet­­­nióba. Ezt a három vonalsza­kaszt kiegészíti még egy negye­dik, az, amely Bostonból Észak- Anglia érintésével Mum­anszkig és Arh­angelszkig megy; az an­golok és az amerikaiak ugyanis ezen az északi-tengeri útvona­lon át is igyekeznek hadianyagot vinni a Szovjetunióba. Ezzel szemben azonban rá kell mu­tatni, hogy ha az úgynevezett egyesült nemzetek rajzoltatnak is ilyen vonalakat az európai kontinens körül, a tengely a közlekedési szempontból össze­hasonlíthatatlanul kedvezőbb belső pozíciót foglalja el, még­pedig olyan hatalmas erőkkel, amelyek minden Európa körüli fikciók elhárítására s szétob­bantására hivatottak. S itt ismét meg kell említeni, hogy a ten­gelynek nemcsak az elszánt aka­rata van meg ahhoz, hogy az egyesült nemzeteknek kísérlet állapotába már bejutott, vagy esetleges jövőbeli belépéseit ki­védje, hanem az ereje is meg­van ahhoz, hogy mindenkit megsemmisítsen, aki a világ bármely zugában tengelyellenes terveket sző. E tervek kovácsolói élén tud­valévően az Egyesült Államok állnak s most Roosevelt, akit Berlinben és Rómában már oly sokszor minősítettek a jelenlegi küzdelem igazi értelmi szerző­jének, tudvalévően volt ellen­jelöltjét, a második nagy ame­rikai pártnak, a köztársaságiak­nak vezérét, Will­k­iét, titkos megbízatással nagy útra küldte. A Német Távirati Iroda szerint Willkie már el is utazott az Egyesült Államokból, Brazíliába érkezett, hogy onnan Afrikán keresztül fölmenjen a Szovjet­unióba, onnan Kínába és más országokba is. Az NST pedig arról értesül, hogy nemcsak az amerikai politikust várják Csungkingba, hanem Buttler volt angol külügyi államtit­kárt is. Már most meg lehet figyelni, hogy az angolszász propaganda fogadkozásai milyen pontosan egybeesnek Willkie utazásának irányával, így most elsősorban azt a benyomást szeretnék kel­teni az angolszász propagandis­ták, mintha az amerikaiak nem­sokára meg szeretnék kísérelni a partraszállást Dakarban. Mi­vel pedig nemcsak Közép-Afri­­kából kiind­ulóan szeretnék újabb pontokon megközelíteni a Földközi-tengert, hanem a Nyugat-Afrika előtt elterülő portugál szigetcsoportok esetle­ges megszállására is gondolnak állítólag, érthető, hogy Lissza­bon nagy figyelmet szentel első­sorban az Azori-szigeteknek. Ebben a vonatkozásban érdekes az NST-nek az a híre, amely úgy szól, hogy az angolszász sajtóban legutóbb sűrűn jelen­tek meg olyan hírek, hogy az angolszászok támadást kísérel­nek meg az Azori-szigetek ellen. Ezzel kapcsolatban az NST sze­rint a portugálok hivatkoznak arra, hogy az Azori-szigetek vé­delmi berendezéseit az utóbbi időben is megerősítették. A Spanyolországról szóló hírekhez nem csatlakoztak ma újabbak, de egy gibraltári hír feltűnő mozgásról számol be. A Stefani ügynökség ugyanis Algezirasz­­ból a következőket jelenti: „Gibraltárban néhány nap óta élénk légi tevékenység ész­lelhető. Az angol királyi légi haderő, az­ úgynevezett R. A. F. (Royal Air Force) repülőgépei majdnem szüntelenül az erőd fejekt keringenek. Néhány na­gyobb angol szállítóhajó hor­gonyt vetett szombaton a hadi­­kikötőben és 3500 katonát tett partra a gibraltári helyőrség megerősítésére. .A gibraltári par­tokon az utóbbi napokban ágyúkkal és géppuskákkal föl­szerelt nagyobb osztagok tartot­tak partvédelmi és partraszál­lási gyakorlatokat.“ A hír így önmagában is igen érdekes, bár úgy vagyunk vele, mint manapság a legtöbb ilyen jelentéssel, nem tudhatjuk, hogy voltaképpen mi rejtőzik mö­götte. Mert éppúgy lehetséges e jelekből arra következtetni, amit legutóbb Garda, majd az ő nyo­mán az egész olasz sajtó írt, ne­vezetesen, hogy az angolok Lilán valamely .­ földközi ten­geri partszakaszon, esetleg ép­pen Olaszországban szeretnének partraszállással kísérletezni, mint ahogy az sincs kizárva, hogy ellenkezőleg: egy Gibraltár ellen irányuló partraszállási akció ki­védésére készülődnek. Az előbb említett vonalon továbbhaladva ki kell emelni, hogy a Kaukázusban megint előbbre mentek a német és a román csapatok, Sztálingrádért tovább tart a harc, egyébként a németek cáfolják azokat a szovjet jelentéseket, amelyek az állítólagos rzsevi sikerekről szól­nak. Közben a szovjet folytatta támadási kísérleteit a levegő­ben is Németország ellen, a né­metek 180.000 tonnányi hajótér elsüllyesztését jelentik. A Távol- Keletről pedig az a hír jön, hogy a Salamon-szigeteknél ki­tört csaták súlypontja áttolódott Új-Guineára. Pétain Arról is be kell számolni, hogy Pétain marsall megint érdekes kijelentéseket tett. Egy OFI-MTI- jelentés szerint ugyanis legújabb beszédében megbélyegezte azokat, akik „hazafias mezbe öltözködve“ tovább folytatják „az árulás és a forradalom romboló munká­ját“. — De kijelentem nektek — tette hozzá Pétain —, törté­nelmünk könyvében véglegesen új lapra fordítottunk és a múlt meghalt visszahozhat a liánul. Ha tehát vannak Francia­országiján, akik még a régi világnak, a régi francia parla­mentáris rezsimnek akár csak részleges vagy másfajta vissza­­hozataláról ábrándoztak, azok most tudomásul vehetik, hogy minden ilyen hazaáruló tervük kilátástalan, mert Pétain végle­gesen új lapra fordított a törté­nelem könyvében. Pétain azt is kijelentette, hogy a vichyi kor­mány tagjaival s Laval minisz­terelnökkel együtt tovább foly­tatják és minden akadállyal szemben be is fejezik a nemzeti forradalom munkáját. Ennek a forradalomnak nevében ítélte el tehát olyan határozott módon a marsall azoknak romboló munkáját, akik a régi rezsimet akarják egy újabb forradalom­mal visszahozni. — Tudom — mondotta Pétain —, hogy az a mag, ame­lyet üzeneteimben elvetettem, már csírázik a nép lelkének mélyén. Végül pedig kijelentette: — Sokat lehet kívánni eg­­ néptől, ha vezetői bíznak saját küldetésükben. Én bízom a magam küldetésében. Mindezt egy OFI—ilísZ-táv­irat alapján jelentjük, francia vonatkozású még az az NST- hír, amely közli, hogy Francia- Afrika arabjai nevében távira­tot intéztek Pétainhez s ebben a francia-afrikai arabok kije­lentik, hogy Laval miniszter­­elnök politikája az egyetlen helyes út. Német cikk Magyarországról A dunai kérdésekben legille­tékesebbnek tartott német napi­lapban, a Neues Wiener Tag­­blatt-ban ismét figyelemre­méltó cikk jelent meg Magyar­­országról. A Magyar Távirati Iroda ismerteti a Robert Platow által írt cikket, amely azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mi­vel járul hozzá Magyarország Németország háborújához? A fegyveres segítségnél még je­lentősebb az a gazdasági segít­ség, amelyet a tengelyhatal­maknak nyújt — mondja a cikkíró, aki ezután rámutat, hogy amíg Magyarország ki­vitelének csupán 23 százalé­kát szállította Németországba 1936-ban, addig tavaly már ex­portjának 57 százaléka került a Birodalomba. Azonban az agrártermékeken kívül Magyar­­ország különleges fegyverkezési készítményeket és egyéb ipar­cikkeket is szállít a németek­nek. Minthogy Magyarország lakosságának száma meg másfél­szereződött és a Magyarország­hoz visszacsatolt vidékek, a fel­vidéki részek és Bácska kivéte­lével, gabonabevitelre szorul­nak, Magyarország — állapítja meg a német cikkíró — ma nincs többé abban a helyzet­ben, hogy gabonát engedjen át. Ehhez hozzáteszi: — Csupán a Bácska termés­feleslegének 60 százaléka megy a Német Birodalomba, 40 száza­léka pedig Olaszországba. Ma­gyarországnak a tengelyorszá­gokba irányuló élelmi­szerkivi­tele tehát igen figyelemreméltó háborús hozzájárulás. A cikk azt is megállapítja, hogy a magyar ipar sokkal fej­lettebb, mint a többi délkelet­európai országé, sok magyar ipari cég világhírnévnek örvend.­­ A mezőgazdaság mellett — úgymond — az ipart is nagy odaadással űzik Magyarorszá­gon. A nemzeti jövedelemből, amely ma körülbelül 12—13 milliárd pengő, 50 százalék esik a mezőgazdaságra és 50 száza­lék az iparra. Az ú­j őrületeket csupán iparosítássá,­5et kellő­képpen kiaknázna­k.Magyaror­szág ipara a háború után is meg­találja a maga terét. Az újjá-­ építő feladatok minden újabb területnövekedéssel, amelyet Ke­let-Európában elérnek, egyre hatalmasabb programmá dagad­nak. E feladatok teljesítésére nem elegendő néhány ország ipari ereje, újabb iparosodott, országokra is szükség van. A cikkről szóló MTI-idézet így végződik: " A kiváló ipari vezetőkkel és munkásokkal rendelkező Ma­gyarország ezen a téren is első­rangú hozzájárulást nyújthat a háborúhoz. Ára 12 fillér A Wilh­elmstrasse az olasz birodalmi ler­vekről szóló olasz cik­kekről Berlinből jelenti a TP. Arra a kérdésre, hogy szilárd ter­vek és meghatározott egyezmények képezik e ama sajtócikkek alapját, amelyek az olasz Imperium jövő alakulásával foglalkoznak, a Wil­­helmst­rassen kijelentették, hogy a német—olasz megállapodások a há­ború megnyerésére vonatkoznak. A többi kérdés csak adott időben ér­dekli majd a feleket. Azok az eszme­futtatások, amelyek az utóbbi idő­ben jelentek meg a sajtóban, nem tekinthetők feltéten félhivatalosnak vagy hivatalosnak. Ezek a cikkek sokkal inkább a jövő kérdései felett való zsurnalisztikai eszmefutlatásnak tekinthetők. Olasz cáfolat az albániai összetűzésről Rómából jelenti a Stefani. A londoni lapok és a newyorki rádió állítólag Ankarából keltezett értesülést közöl, amely szerint Albá­niában harcok voltak ,,albán haza­fiak­ és olasz csapatok között. Ugyanez értesülés szerint a tiranai börtönök teljesen megteltek, úgyhogy az olasz hatóságok többezer letar­tóztatott albánt Szicíliába és más r­t

Next