Magyar Nemzet, 1942. szeptember (5. évfolyam, 198-222. szám)
1942-09-01 / 198. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 3.20 P, FÉLÉVRE *8.60 P, NEGYEDÉVRE 9 30 P. 1 HÓNAPRA 3.20 P. EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 12 FILL., VASÁRNAP 24 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI UTCA 1. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON: 126-726* Áll a harc Sztálingrádért A Elémélek megcáfolták a szovjet rzsevi sikeréről szóló jelentéseket — A szovjet tervszerűtlen légi támadásokat kísérelt meg Németország ellen — A németek 181.000 tonnányi hajóteret süllyesztettek el — A Salamonszigeteknél kitört csaták súlypontja áttolódott Új-Guineára Legutóbb Alexander angol haditengerészeti miniszter mondotta, hogy „A háború most került legválságosabb időszakába’ s ugyanezt fejezi ki Nelson amerikai haditermelési vezetőnek az a nyilatkozata, amely szerint (az NST idézi így) „az elkövetkezendő hónapok előreláthatóan nagyon kritikusak lesznek.“ Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy hónapokon belül, vagyis még ebben a naptári évben valószínű a háború felszámolása, hanem csupán annak a felismeréséről van szó, hogy mire ez a néhány hónap eltelik, nem kell majd se beavatottnak, sem jósnak tenni ahhoz, hogy sejteni lehessen, legalábbis körülbelül, mikorra várható a küzdelem befejezése. Ebben, úgy látszik, az egész világ egyetért, mert mindenütt hajlanak arra a felfogásra, hogy a küzdelem valószínűleg 1943 folyamán ér véget. Fölösleges hozzátenni, hogyha ilyen nagy is az egyetértés mind a két hadviselő táborban az időpontot illetően, anniál nagyobb az eltérés a befejeződés hogyanja tekintetében, mert Berlinben, Rómában és Tokióban egyaránt a legnagyobb határozottsággal nevetségesnek minősítik az angolszász és a szovjet propagandának erre vonatkozó állításait. Egyébként ha a napi külpolitikai híreket nyomon követjük, megint föl lehet rajzolni egy földrajzi vonalat, amely meglehetősen el is árulja az angolszász tervezgetések irányát. Ez a vonal Észak-Amerikából lemegy Dél-Amerikába, azután Brazilián keresztül átkanyarodik Afrika középső régióira és a Földközi-tengerre, hogy onnan ismét fölmenjen Közép-Keleten s a Kaukázuson át a Szovjetnióba. Ezt a három vonalszakaszt kiegészíti még egy negyedik, az, amely Bostonból Észak- Anglia érintésével Mumanszkig és Arhangelszkig megy; az angolok és az amerikaiak ugyanis ezen az északi-tengeri útvonalon át is igyekeznek hadianyagot vinni a Szovjetunióba. Ezzel szemben azonban rá kell mutatni, hogy ha az úgynevezett egyesült nemzetek rajzoltatnak is ilyen vonalakat az európai kontinens körül, a tengely a közlekedési szempontból összehasonlíthatatlanul kedvezőbb belső pozíciót foglalja el, mégpedig olyan hatalmas erőkkel, amelyek minden Európa körüli fikciók elhárítására s szétobbantására hivatottak. S itt ismét meg kell említeni, hogy a tengelynek nemcsak az elszánt akarata van meg ahhoz, hogy az egyesült nemzeteknek kísérlet állapotába már bejutott, vagy esetleges jövőbeli belépéseit kivédje, hanem az ereje is megvan ahhoz, hogy mindenkit megsemmisítsen, aki a világ bármely zugában tengelyellenes terveket sző. E tervek kovácsolói élén tudvalévően az Egyesült Államok állnak s most Roosevelt, akit Berlinben és Rómában már oly sokszor minősítettek a jelenlegi küzdelem igazi értelmi szerzőjének, tudvalévően volt ellenjelöltjét, a második nagy amerikai pártnak, a köztársaságiaknak vezérét, Willkiét, titkos megbízatással nagy útra küldte. A Német Távirati Iroda szerint Willkie már el is utazott az Egyesült Államokból, Brazíliába érkezett, hogy onnan Afrikán keresztül fölmenjen a Szovjetunióba, onnan Kínába és más országokba is. Az NST pedig arról értesül, hogy nemcsak az amerikai politikust várják Csungkingba, hanem Buttler volt angol külügyi államtitkárt is. Már most meg lehet figyelni, hogy az angolszász propaganda fogadkozásai milyen pontosan egybeesnek Willkie utazásának irányával, így most elsősorban azt a benyomást szeretnék kelteni az angolszász propagandisták, mintha az amerikaiak nemsokára meg szeretnék kísérelni a partraszállást Dakarban. Mivel pedig nemcsak Közép-Afrikából kiindulóan szeretnék újabb pontokon megközelíteni a Földközi-tengert, hanem a Nyugat-Afrika előtt elterülő portugál szigetcsoportok esetleges megszállására is gondolnak állítólag, érthető, hogy Lisszabon nagy figyelmet szentel elsősorban az Azori-szigeteknek. Ebben a vonatkozásban érdekes az NST-nek az a híre, amely úgy szól, hogy az angolszász sajtóban legutóbb sűrűn jelentek meg olyan hírek, hogy az angolszászok támadást kísérelnek meg az Azori-szigetek ellen. Ezzel kapcsolatban az NST szerint a portugálok hivatkoznak arra, hogy az Azori-szigetek védelmi berendezéseit az utóbbi időben is megerősítették. A Spanyolországról szóló hírekhez nem csatlakoztak ma újabbak, de egy gibraltári hír feltűnő mozgásról számol be. A Stefani ügynökség ugyanis Algeziraszból a következőket jelenti: „Gibraltárban néhány nap óta élénk légi tevékenység észlelhető. Az angol királyi légi haderő, az úgynevezett R. A. F. (Royal Air Force) repülőgépei majdnem szüntelenül az erőd fejekt keringenek. Néhány nagyobb angol szállítóhajó horgonyt vetett szombaton a hadikikötőben és 3500 katonát tett partra a gibraltári helyőrség megerősítésére. .A gibraltári partokon az utóbbi napokban ágyúkkal és géppuskákkal fölszerelt nagyobb osztagok tartottak partvédelmi és partraszállási gyakorlatokat.“ A hír így önmagában is igen érdekes, bár úgy vagyunk vele, mint manapság a legtöbb ilyen jelentéssel, nem tudhatjuk, hogy voltaképpen mi rejtőzik mögötte. Mert éppúgy lehetséges e jelekből arra következtetni, amit legutóbb Garda, majd az ő nyomán az egész olasz sajtó írt, nevezetesen, hogy az angolok Lilán valamely . földközi tengeri partszakaszon, esetleg éppen Olaszországban szeretnének partraszállással kísérletezni, mint ahogy az sincs kizárva, hogy ellenkezőleg: egy Gibraltár ellen irányuló partraszállási akció kivédésére készülődnek. Az előbb említett vonalon továbbhaladva ki kell emelni, hogy a Kaukázusban megint előbbre mentek a német és a román csapatok, Sztálingrádért tovább tart a harc, egyébként a németek cáfolják azokat a szovjet jelentéseket, amelyek az állítólagos rzsevi sikerekről szólnak. Közben a szovjet folytatta támadási kísérleteit a levegőben is Németország ellen, a németek 180.000 tonnányi hajótér elsüllyesztését jelentik. A Távol- Keletről pedig az a hír jön, hogy a Salamon-szigeteknél kitört csaták súlypontja áttolódott Új-Guineára. Pétain Arról is be kell számolni, hogy Pétain marsall megint érdekes kijelentéseket tett. Egy OFI-MTI- jelentés szerint ugyanis legújabb beszédében megbélyegezte azokat, akik „hazafias mezbe öltözködve“ tovább folytatják „az árulás és a forradalom romboló munkáját“. — De kijelentem nektek — tette hozzá Pétain —, történelmünk könyvében véglegesen új lapra fordítottunk és a múlt meghalt visszahozhat a liánul. Ha tehát vannak Franciaországiján, akik még a régi világnak, a régi francia parlamentáris rezsimnek akár csak részleges vagy másfajta visszahozataláról ábrándoztak, azok most tudomásul vehetik, hogy minden ilyen hazaáruló tervük kilátástalan, mert Pétain véglegesen új lapra fordított a történelem könyvében. Pétain azt is kijelentette, hogy a vichyi kormány tagjaival s Laval miniszterelnökkel együtt tovább folytatják és minden akadállyal szemben be is fejezik a nemzeti forradalom munkáját. Ennek a forradalomnak nevében ítélte el tehát olyan határozott módon a marsall azoknak romboló munkáját, akik a régi rezsimet akarják egy újabb forradalommal visszahozni. — Tudom — mondotta Pétain —, hogy az a mag, amelyet üzeneteimben elvetettem, már csírázik a nép lelkének mélyén. Végül pedig kijelentette: — Sokat lehet kívánni eg néptől, ha vezetői bíznak saját küldetésükben. Én bízom a magam küldetésében. Mindezt egy OFI—ilísZ-távirat alapján jelentjük, francia vonatkozású még az az NST- hír, amely közli, hogy Francia- Afrika arabjai nevében táviratot intéztek Pétainhez s ebben a francia-afrikai arabok kijelentik, hogy Laval miniszterelnök politikája az egyetlen helyes út. Német cikk Magyarországról A dunai kérdésekben legilletékesebbnek tartott német napilapban, a Neues Wiener Tagblatt-ban ismét figyelemreméltó cikk jelent meg Magyarországról. A Magyar Távirati Iroda ismerteti a Robert Platow által írt cikket, amely azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mivel járul hozzá Magyarország Németország háborújához? A fegyveres segítségnél még jelentősebb az a gazdasági segítség, amelyet a tengelyhatalmaknak nyújt — mondja a cikkíró, aki ezután rámutat, hogy amíg Magyarország kivitelének csupán 23 százalékát szállította Németországba 1936-ban, addig tavaly már exportjának 57 százaléka került a Birodalomba. Azonban az agrártermékeken kívül Magyarország különleges fegyverkezési készítményeket és egyéb iparcikkeket is szállít a németeknek. Minthogy Magyarország lakosságának száma meg másfélszereződött és a Magyarországhoz visszacsatolt vidékek, a felvidéki részek és Bácska kivételével, gabonabevitelre szorulnak, Magyarország — állapítja meg a német cikkíró — ma nincs többé abban a helyzetben, hogy gabonát engedjen át. Ehhez hozzáteszi: — Csupán a Bácska termésfeleslegének 60 százaléka megy a Német Birodalomba, 40 százaléka pedig Olaszországba. Magyarországnak a tengelyországokba irányuló élelmiszerkivitele tehát igen figyelemreméltó háborús hozzájárulás. A cikk azt is megállapítja, hogy a magyar ipar sokkal fejlettebb, mint a többi délkeleteurópai országé, sok magyar ipari cég világhírnévnek örvend. A mezőgazdaság mellett — úgymond — az ipart is nagy odaadással űzik Magyarországon. A nemzeti jövedelemből, amely ma körülbelül 12—13 milliárd pengő, 50 százalék esik a mezőgazdaságra és 50 százalék az iparra. Az új őrületeket csupán iparosítássá,5et kellőképpen kiaknáznak.Magyarország ipara a háború után is megtalálja a maga terét. Az újjá- építő feladatok minden újabb területnövekedéssel, amelyet Kelet-Európában elérnek, egyre hatalmasabb programmá dagadnak. E feladatok teljesítésére nem elegendő néhány ország ipari ereje, újabb iparosodott, országokra is szükség van. A cikkről szóló MTI-idézet így végződik: " A kiváló ipari vezetőkkel és munkásokkal rendelkező Magyarország ezen a téren is elsőrangú hozzájárulást nyújthat a háborúhoz. Ára 12 fillér A Wilhelmstrasse az olasz birodalmi lervekről szóló olasz cikkekről Berlinből jelenti a TP. Arra a kérdésre, hogy szilárd tervek és meghatározott egyezmények képezik e ama sajtócikkek alapját, amelyek az olasz Imperium jövő alakulásával foglalkoznak, a Wilhelmstrassen kijelentették, hogy a német—olasz megállapodások a háború megnyerésére vonatkoznak. A többi kérdés csak adott időben érdekli majd a feleket. Azok az eszmefuttatások, amelyek az utóbbi időben jelentek meg a sajtóban, nem tekinthetők feltéten félhivatalosnak vagy hivatalosnak. Ezek a cikkek sokkal inkább a jövő kérdései felett való zsurnalisztikai eszmefutlatásnak tekinthetők. Olasz cáfolat az albániai összetűzésről Rómából jelenti a Stefani. A londoni lapok és a newyorki rádió állítólag Ankarából keltezett értesülést közöl, amely szerint Albániában harcok voltak ,,albán hazafiak és olasz csapatok között. Ugyanez értesülés szerint a tiranai börtönök teljesen megteltek, úgyhogy az olasz hatóságok többezer letartóztatott albánt Szicíliába és más rt