Magyar Nemzet, 1943. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-04 / 27. szám

CSÜTÖRTÖK, 1943 FEBRUÁR 4. y 9 Évfordulók, jubileumok 1943-ban Ilyenkor, az év elején — az első és második hónap fordulóján — mindenkép tanulságos feladatnak látszik azoknak az évfordulóknak, jubileumoknak összeállítása, melye­ket az 1943-as esztendő fog meg­hozni. A magyar szellemi élet törté­nete a múlt esztendőre nem sok emlékezésre alkalmas évfordulót hozott, legfeljebb Petőfi költői pá­lyájának százéves kezdetét tarthat­tuk jelentősnek. Úgy látszik, a mos­tani napok nem kedveznek az em­lékezéseknek: a magyar irodalmi közvélemény említés nélkül hagyta Eötvös Károly születése tavalyi századik évfordulóját, ugyanakkor Berczik Árpád, Rákosi Jenő, Csep­­reghy Ferenc és Csíki­ Gergely em­lékét idézték születésük centená­riuma alkalmából. Arról sem kap­tunk azonban híradást, hogy a francia szellemi élet különösebben adózott volna a tavalyi esztendő­ben Heredia, Maltermé emlékének,­­­akik születésük századik évforduló­jához érkeztek. Eddig többen és méltóan megemlékeztek Petőfi szü­letése százhuszadik évfordulójáról, arról azonban már megfeledkeztek, hogy Madách Imre is 1823-ban — még pedig január 21-én — szüle­tett. Az 1823. esztendőben született még Vas Gereben, Pákh Albert, Lisznyai Kálmán és Ipolyi Arnold, hogy Petőfi és Madách évfolyamát még kiegészítsük néhány névvel. Nem valószínű, hogy ez év hátra­lévő ideje alatt születésük elérkező napján valaki emléküket és sajátos jelentőségüket idézni fogja. A múlt nagyjai­ra való emlékezést pedig őszinte magábaszállásra, tiszta el­mélkedésre, erőgyűjtésre és biza­lomra való nagyszerűen alkalmas, mint lehetőséget a mai nehéz idő­ben elszalasztani nem szabad. Az 1943-as esztendő magyar vo­­natkozásban több százéves szüle­tési évfordulót fog hozni, igaz, hogy­­afféle nagy nevek nem fog­nak előkerülni, mint a Petőfié és Madáché, de az alábbi névsorban szereplőknek a maguk területén és a maguk idejében volt mégis ak­kora jelentőségük, hogy a reájuk való emlékezés alkalmas arra, hogy a magyar szellem folytonosságáról emélkedni és a középtehetségek je­lentőségét értékelni megtanuljuk. A magyar szellemi élet bizonyára megtalálja a módját, hogy kellően méltassa ez év folya­mán Dömötör Jánosnak, ennek a korán megtört magyar költői re­ménységnek jelentőségét, legutóbb Babits Mihály idézte emlékét az irodalom halottairól írt remek ta­nulmányában. Úgyis idézhetjük emlékét, ha visszalapozunk Babits tanulmányának remek megállapí­tásaira. Ebben az évben lesz Kiss József születésének is századik év­fordulója, kívüle Benedek Aladár, Kazár Emil, Hevesi Lajos, ez a Bécsbe szakadt magyar író, érkezik el ugyanehhez a dátumhoz. Törs Kálmán író és hírlapíró, Déryné naplójának első kiadója, a Margit­sziget első krónikása, idei centená­riumával a politikai életbe is báró Bánffy Dezső mellé hoz évfordulót. A magyar tudományos élet feltét­lenül megemlékezik Fraknói Vil­mos, Hóman Ottó, Ortvay Tivadar, Kandra Kabos, Szabó Ferenc törté­netírók, Bertha Sándor zenekri­tikus, Bokor József, a Pallas Lexi­kon szerkesztője, Heller Ákos fizi­kus, Kármán Mór pedagógus, Kónyi Manó, Andrássy és Deák emlékének írója születése századik évforduló­járól. A magyar nyelvtudomány is az idén fogja ünnepelni Volf Györgynek, a Nyelvemléktár nagy­nevű kiadójának centenáriumát. Ugyancsak­ száz évvel ezelőtt szüle­tett: Carmen Sylva (Erzsébet ki­rályné), a román irodalom egyik alakja, Theofilo Bruga portugál költő, tudós és államférfi; Constan­­zino német író. Heime német re­gényíró, a művészi menedék nagy­szerű lakója, kitűnő államregénye ma is élvezetes és időszerű olvas­mány; Peter Rosegger osztrák el­beszélő, a stájer Heimalkiinwiller, Berta von Sullner, osztrák-német regényírónő, Waffen Lieder­ című regénye tette nevét világhírűvé; Montgomery angol költő, Henry James amerikai író, Paul Arcne francia regényíró és színpadi szerző Provance-ról írt szép sorai emlékezetesek minden francia szá­mára. A halál évfordulója éppoly emlékidéző alkalom, mint a születésé: száz évvel ezelőtt halt meg Hölderlin német költő, Rehlues német író, Delavigny francia költő és drámaíró, Robert Southey angol költő. Kétszáz évvel ezelőtt szüle­tett a pálos Táncz Menyhért, az első­­magyar vígjáték, a Kocsonya Mihály házassága, az ő kézírásával maradt rá; Condorcet francia mate­matikus és filozófus, Muskátirovic­s szerb író, az elsők közt kezdte gyűjteni a népköltészet termékeit, egyébként Pesten élt és működött; Johann Gottwert Müller von Itze­hoe német író humoros regénye, a Siegfried von Lindberg erősen ha­tott korára. Eschenburg német iro­dalomtörténész és műfordító, aki egyébként németre fordította Shake­speare drámáit; kétszáz éve halt meg Richard Savage kalandos életű anggol költő és vígjátékíró. A századik év alá eső évfordulók már a jelen és a félmúit felé mutatnak, sőt akad a szereplők közt több olyan, aki még él és még több, aki már régen vagy csak mostanában halt meg. 90 év­­vel ezelőtt született a magyar szel­lemi élet sok kiváló alakja, így a következők: Berzeviczy Albert, Vargha Gyula, Márki Sándor, Ká­rolyi Árpád, Kenedy Géza, Pulszky Károly,­ Ballagi­­ Aladár, Bellaagh Aladár irodalomtörténész, Rátkay László népszínműíró, a Felülő Kláris szerzője, Czirbusz Géza földrajz­tudós, Simányi Zsigmond nyelvész, Iványi Ödön író, Proldziher Ignác orientalista, Fröhlich Izidor fizikus, Sándor József, a ma is élő erdélyi politikus, Lakatos Károly­ ornitoló­gus: a külföldiek közül 90 éve szü­letett Szotobjev, Szophie Elkart, Ko­rolenko, Moore, Oskar Panizza Lemaitre, Hall Caine, Joseph Kürschner: 90 évvel ezelőtt halt meg Iduna, Szász Károly költői te­hetségű felesége, Ferenczy Teréz írónő, Garay János költő, Hetényi János filozófus, kinek művei már teljesen elavultak, de a maga korá­ban úttörő kezdemények voltak. Karl Meisz osztrák színműíró szin­tén 1853-ban halt meg, magyar szempontból az a nevezetessége, hogy egyik drámája, Gisela von Bayern magyar tárgyú, Szent Ist­ván feleségéről szól. Nyolcvan évvel ezelőtt születtek: Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, Bródy Sándor, Justh Zsigmond, Szemere György, Gál Mózes, Petri Mór, Apáts­y Ist­ván, Dóczy József, Diósy Béla, Gagyhy Dénes, Gáspár Ferenc, Ka­posi József, Ivánfi Jenő, Karácson Imre, Lenkei Henrich, Lenhossék Mihály, Morvay Győző, Mihályfi Ákos, Petz Gedeon, Ruttkay György. A külföldiek közül Arno Holz, So­­logub, Werner Lombert, Herman Bahr, Hans Aarnoud, Couperus, De Bosis, Fox amerikai író, Angel Günther, Lecomte, Stuart Merill, Gustav F­renssen, Scherbart, Ri­chard Dehmel, Gabriele D'Annun­zio, F. W. Bain 1863-ban születtek; ugyanez évben meghaltak: Kövér Lajos, Bajza Jenő, Lisznyai Kál­mán, Thackeray, Vigny, Hebbel, Jakob Grimm. Hetven évesek lesznek az idén, illetve töltenék be a két évtizedet a következők: Bánffy Miklós, Beöthy László, L­ipérth Géza, Havas István, Ba­konyi Károly, Telekes Béla, Hevesi Sándor, Horvay János, Kernstok Károly, Petrovics Elek, Rózsahegyi Kálmán, Sándor Tivadar, Vargha Damján, Somló Boldog, Kováts Fe­renc, Salgó Ernő, Csiky János, Szomory Dezső, Pápay József, No­vák László, Marton József, Marosi Arnold, Gombos F. Albin. 1873-ban­­ született: Frobenius, Brjussov,­­ Gharles Péguy, Jakob Wassermann, Jensen, Jarry, Rudolf Kassner, Paul Keller, whistemaekers, Zur Linde, Magnusson izlandi író, Pris­­vin, Fernand Gregh, Charles Gue­rin, Haukland, Georg Hirschfeld, Fridrich Huch, Audoux, Boulenger, Beresford, ugyanebben az évben halt meg: Bernát Gáspár, Bulwer, Manzoni, Feydeau, Tjutesev, James Hannay. 1883-ban hatvan évvel ezelőtt született: Ba­bits Mihály, Juhász Gyula, Ortega, Tompa László, Kós Károly, Bognár Cecil, Mixich Lajos, Supka Géza, Zsigmond Ferenc, Marjay Ödön, Jávorka Sándor, Jakubovich Emil, Harsányi Lajos, Nagy Lajos, Bon­­tellipele, Gazzano, Bandroloszki, Louis de Gonsague Frick, Henri Massis, Corneliu Moldovan, André Lafon, Compton Mackenzie, Pierre Mac­Orlan, René Schickele. Ugyan­ebben az évben halt meg: Turge­­nger, Wagner Richárd, Fitzgerald, Meljnikov, Jules Sandeau, Marx, Veuillot. 1893-ban — ötven évvel ezelőtt — született:,,­z­ungady Sándor, Szenteleky Kor-­ nél, Bartalis János, Békássy Ferenc, Szántó György, Mittay László, vala-­­­mint Solohov, Jarl Hemmer. Oulen. Sylvia Townsend Werner, Drieu La­­ Rochelle; ugyanekkor meghalt:­­ Tai­ne, Maupassant. Iványi Ödön, Erkel Ferenc, Markovits Iván. 1903-ban halt meg: Hóman Ottó, Mommsen, Heinse, Otto Weininger; született báró Kemény János, Né­meth László. Húsz évvel ezelőtt halt meg: Donászy Ferenc, Domon­kos István, Rákosi Viktor, Iiecz Vilmos, Várady Antal, Giesswein Sándor, Goldziher Ignác, Apátsfy István, Zöldi Márton, Fejérpataky László, Gagyhy Dénes, Pierre Loti,­­ Mansfield, Couperus, Nordau, Bar­­rés. 1933-ban halt meg: Apponyi Al­bert, Ambrus Zoltán, Krúdy Gyula, Kozma Andor, Koroda Pál, Né­gyesi­ László, Pakots József, Jár­­­szay-Horváth Elemér, Takáts Sán­dor, Pauler Ákos, Palágyi Lajos, Sajó Sándor,­ Rátkay László, Szen­­­­teleki­ Kornél, Paul Ernst, George Moore, Galsworthy. Az 1943. esztendőhöz kapcsolódik még egy sereg évfor­duló. Minden különösebb cél nélkül­­ jelezhetjük, csupán az időtávlat ér­zékeltetésére, hogy száztíz évvel ez­előtt született Ditthey. 150 évvel ez-­­­előtt Déryné, K­ugát Pál, Kiss Ká­­­­roly novellista, Szentmiklóssy Ala­­j­­os, Szontágh­ Gusztáv, Lonovics­­ József, ugyanekkor halt meg Gol­dani, Stagnelius. Érdemes ide­jegyezni, hogy Csokonai Vitéz Mi-­­­hály 150 évvel, Batsányi János és Jean Paul 180, báró Eötvös József és Wagner Richárd 130, Deák Fe­renc 110 évvel ezelőtt született. 250­­ éve született George Lollio, ugyan­ennyi éve halt meg Matkó István , protestáns hitvitázó és La Fayette.­­ 320 éve született Pascal, 350 éve­­ halt meg Angelo Fireruzola, Ch. Marione, 40­0 éve született Thomas Dolenay, 450 éve Honterus János,­­ 650 éve Ruysbroek, a „csodálatos“­­ misztikus született, akinek látomá­saira újabban Maeterlinck hívta fel a figyelmet. Végül 1400 éve szüle­tett Cohn­banus, a lobbiai híres ko­lostor alapítója, aki egyúttal a ko­lostori irodalom első nagy klasszi­kus alakja. A folyó év hozta egymás mellé az­­ előbbi gazdag névsor tagjait, bár magyar szempontból nem sok év­fordulót hozott, legalább is nem a nagy nevekét. Az egyes évjáratokon belül ellentétes irányú és külön­böző jelentőségű szellemiség képvi­selői kerültek egymás mellé, a kro­­nológus ezekre nem volt tekintettel, az olvasóra bízza, hogy egyik-másik név után kutasson emlékei közt, felidézze egyiket-másikat, mint az egykori leckéje anyagát. A névsor­ban akadnak olyan személyek, akik felől most kell helyrehozni időérzé­künket, akadt olyan, akit fiatalabb­­­­­ak gondolhatnánk és viszont olyan­­ is, aki felől eleve úgy vélekedtünk, mintha korábbi évtizedekből szólt volna hozzánk, e mostani évfor­dulója helyre igyekszik­­ hozni az ilyen eltévelyedéseket. Találomra még néhány alkotásra vonatkozó adatot ideiktatunk, annak a jelzésére, ho­gyan távolodunk tőlük időben, de a mű szelleme a jelen pillanatában) rejlő eleven aktualitást is sugallja: Babits 10 évvel ezelőtt adta ki utolsó verseskötetét — Versenyt az esztendőkkel­ —­ utolsó műfordítás­­kötetét — Amor Sanctus és utolsó regényét — Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom. Móricz Zsigmond ,4 boldog ember­t, egyik legjobb művét tíz éve írta. Tíz éve jelent meg Roger Martin du Card műve. Vierd­e France (magyarul: í’é­i Európa), húsz éve Mauriac A t­ízfolyam­ot adta ki. Százéves Bal­zac műve, az Illusions Perdues, öt­venéves Herczeg Gyurkovits-lányok és A dolovai nábob leánya műve. Száz éve kezdte írni Dosztojevszkij első regényét,­­4 szegény emberek­et, 80 éve Arany Buda halála­ 1, 100 éve jelent meg Jósika regénye. Zrí­nyi, a költő, ugyanolyan idős A szökött katona bemutatója, 50 éves a Beöthy képes irodalomtörténet első kiadása, 60 éves Gyulai érteke­zése Katonáról és Bánk bánjá­ról, 50 éves Justh regénye, A pénz legendája, 150 éves Gvadányi Bontó Pál­ja, 90 éves Jókai regé­nye, Török világ Magyarországon. 80 éves az Új földesúr, 50 éves a Fráter György és a Sárga rózsa. Jó­kai mint kecskeméti joghallgató 100 évvel ezelőtt fejezte be első művét, A zsidó fiú című színdarabját. Vé­gül 100 évesek Vörösmarty Meren­­gőhöz, Zaurához, Keserű pohár,­­A tót diák dala című versei és ugyan­csak százéves házas lenne Vörös­marty, aki 1843-ban vette feleségül Csajághy Laurát. Petőfi­ száz évvel ezelőtt adta ki, vagy írta a Távol­ból, Én, Szeget szeggel, Megúnt rab­ság, Merengés, Ki vagyok én, nem mondom meg . . . Befordultam a konyhára ... .A virágnak megtiltani nem lehet, Keresztúton állok, Kis furulyám szomorú fűz ága... Te­metésre szól az ének . . . című első nagy jellemző verseit. A mai napok szelleme, nem sok időt hagy arra, hogy emlékünnepet tarthassunk, mégis illő, hogy azo­kat, akiknek ez év valami fordulót hoz, a szellem tiszta fényénél nevü­ket és művüket magunk elé idéz­zük. Minden ilyen időszakra szorít­kozó kimutatás arra szolgál, hogy utat nyisson az eltűnt idő nyomára összeállítot­ta: Paku Imre Női arckép „A teljességben mérték rejlik.” Szent Ágoston. De beata vita, 33. fejezet. Kit egykor céda vágyak űztek, téptek egyre. Kit annyi balga, torz kalandra csábított a vére. Oktondi szertelent, egyetlen kedvesem, Te végre megtanítottál a lélek mértékére! Azóta éltemet, e már-már célja vesztett sarkát. Színtiszta lényed biztos bölcsesége. Az éle­s megbocsátó Jóság óvja és vezérli. (És nincsen annak sem fogyatkozása a híja, végelj Most készülő arcképeden, hogy áhítattal elpepecslek És életeddel, életemmel immár egybelátlak. Oh most, hogy lassan céljához hanyatlik útunk, illő — Mint régi szenteknek, kik hívek voltak s bátrak S Istenben bízva, boldog, szép halálra vártak — Bölcs számot vetnem nékem is világi dolgaimmal . . . Szépséged — földi mértékkel — bizonnyal gyarló. Kivált, hogy színő életünk elegy már annyi kínnal S a fáradt, megviselt test jó nyugalmat állít . . . De nékem mégis csak Te vagy s voltál mindig a Szépség. A folyton áradó, nem múló, végső, tolhatatlan. Te vagy. Te voltál lelkem otthona, hol sanda kétség. Sem­ undok féltés, fás közöny, tanyát nem vert soha. Vágyálmaim valósítója vagy s megéled! rejtett őskép. Vagy: titkon bennem élt s most testet öltött eszmény. A sorsom vagy — s hiába ragódoznám kerge hősképp: A végzetem! A Trópus vagy, a szabad emberségnek bűvös Égöve. Hol lágy a lég s a lét szelíd törvénye mindig egy : Szeretői S e törvény soha senkihez sem mostoha! S e lélek­lájban minden egyéb egyre megy. Mélység lakója lettem általad, holott az úr Te vagy S a vesztegethetetlen bíró! A Jó s a Szép túlsága itt a fő-fő mérték! A Bűn s a Bút előtted szégyenü­lve suny le; És lommá omlik menten minden ál s­taládi érték Lesz újra minden érték. Ha tiszta lényed fényét résugárzod! Te vagy tévedhetetlenül biztos tudója A lélek (lelkem) leghelyesebb létmódjának: A szent tüzet, ki bennem fölgerjeszti s egyre ója . . . ★ De vájjon mért ismétlem szüntelen,­ hogy mim vagy? Arcmásodul ha festem, mért nem inkább Téged testiek? Nem vagy Te teljes önmagadban? S ezerréte? Azért volnál, ki vagy, mert én szeretlek? És mégis!­ Képed nélkülem nem lenne semmikép­­ű! S korántsem ám az én szerelmem híján, ez aggaték alig jön szinte számba tán, — de Te is szeretsz! S e két tény immár elválaszthatatlan! Te nélkülem s én nélküled nem volnánk teljes. Mi már az élet egy egysége lettünk. Kedves, ládd-t! Szétronthatatlanok vagyunk ekként mi ketten és egyikünk a másikába véglegesen áthat. S ha jók voltunk és hívek­é, együtt ítéltetünk is majd meg. (Szegény fejemnek — kedvedért — így tán halál sem­ árthatt? Engedd ezért, hogy ódon, gondos piktorkén! Élethíven úgy fesselek le Téged. Amint kezedbe játszott apró képemet, Megédesült mosollyal elmerülve nézed. Szentkisy Pál 1

Next