Magyar Nemzet, 1943. február (6. évfolyam, 26-48. szám)
1943-02-04 / 27. szám
CSÜTÖRTÖK, 1943 FEBRUÁR 4. y 9 Évfordulók, jubileumok 1943-ban Ilyenkor, az év elején — az első és második hónap fordulóján — mindenkép tanulságos feladatnak látszik azoknak az évfordulóknak, jubileumoknak összeállítása, melyeket az 1943-as esztendő fog meghozni. A magyar szellemi élet története a múlt esztendőre nem sok emlékezésre alkalmas évfordulót hozott, legfeljebb Petőfi költői pályájának százéves kezdetét tarthattuk jelentősnek. Úgy látszik, a mostani napok nem kedveznek az emlékezéseknek: a magyar irodalmi közvélemény említés nélkül hagyta Eötvös Károly születése tavalyi századik évfordulóját, ugyanakkor Berczik Árpád, Rákosi Jenő, Csepreghy Ferenc és Csíki Gergely emlékét idézték születésük centenáriuma alkalmából. Arról sem kaptunk azonban híradást, hogy a francia szellemi élet különösebben adózott volna a tavalyi esztendőben Heredia, Maltermé emlékének,akik születésük századik évfordulójához érkeztek. Eddig többen és méltóan megemlékeztek Petőfi születése százhuszadik évfordulójáról, arról azonban már megfeledkeztek, hogy Madách Imre is 1823-ban — még pedig január 21-én — született. Az 1823. esztendőben született még Vas Gereben, Pákh Albert, Lisznyai Kálmán és Ipolyi Arnold, hogy Petőfi és Madách évfolyamát még kiegészítsük néhány névvel. Nem valószínű, hogy ez év hátralévő ideje alatt születésük elérkező napján valaki emléküket és sajátos jelentőségüket idézni fogja. A múlt nagyjaira való emlékezést pedig őszinte magábaszállásra, tiszta elmélkedésre, erőgyűjtésre és bizalomra való nagyszerűen alkalmas, mint lehetőséget a mai nehéz időben elszalasztani nem szabad. Az 1943-as esztendő magyar vonatkozásban több százéves születési évfordulót fog hozni, igaz, hogyafféle nagy nevek nem fognak előkerülni, mint a Petőfié és Madáché, de az alábbi névsorban szereplőknek a maguk területén és a maguk idejében volt mégis akkora jelentőségük, hogy a reájuk való emlékezés alkalmas arra, hogy a magyar szellem folytonosságáról emélkedni és a középtehetségek jelentőségét értékelni megtanuljuk. A magyar szellemi élet bizonyára megtalálja a módját, hogy kellően méltassa ez év folyamán Dömötör Jánosnak, ennek a korán megtört magyar költői reménységnek jelentőségét, legutóbb Babits Mihály idézte emlékét az irodalom halottairól írt remek tanulmányában. Úgyis idézhetjük emlékét, ha visszalapozunk Babits tanulmányának remek megállapításaira. Ebben az évben lesz Kiss József születésének is századik évfordulója, kívüle Benedek Aladár, Kazár Emil, Hevesi Lajos, ez a Bécsbe szakadt magyar író, érkezik el ugyanehhez a dátumhoz. Törs Kálmán író és hírlapíró, Déryné naplójának első kiadója, a Margitsziget első krónikása, idei centenáriumával a politikai életbe is báró Bánffy Dezső mellé hoz évfordulót. A magyar tudományos élet feltétlenül megemlékezik Fraknói Vilmos, Hóman Ottó, Ortvay Tivadar, Kandra Kabos, Szabó Ferenc történetírók, Bertha Sándor zenekritikus, Bokor József, a Pallas Lexikon szerkesztője, Heller Ákos fizikus, Kármán Mór pedagógus, Kónyi Manó, Andrássy és Deák emlékének írója születése századik évfordulójáról. A magyar nyelvtudomány is az idén fogja ünnepelni Volf Györgynek, a Nyelvemléktár nagynevű kiadójának centenáriumát. Ugyancsak száz évvel ezelőtt született: Carmen Sylva (Erzsébet királyné), a román irodalom egyik alakja, Theofilo Bruga portugál költő, tudós és államférfi; Constanzino német író. Heime német regényíró, a művészi menedék nagyszerű lakója, kitűnő államregénye ma is élvezetes és időszerű olvasmány; Peter Rosegger osztrák elbeszélő, a stájer Heimalkiinwiller, Berta von Sullner, osztrák-német regényírónő, Waffen Lieder című regénye tette nevét világhírűvé; Montgomery angol költő, Henry James amerikai író, Paul Arcne francia regényíró és színpadi szerző Provance-ról írt szép sorai emlékezetesek minden francia számára. A halál évfordulója éppoly emlékidéző alkalom, mint a születésé: száz évvel ezelőtt halt meg Hölderlin német költő, Rehlues német író, Delavigny francia költő és drámaíró, Robert Southey angol költő. Kétszáz évvel ezelőtt született a pálos Táncz Menyhért, az elsőmagyar vígjáték, a Kocsonya Mihály házassága, az ő kézírásával maradt rá; Condorcet francia matematikus és filozófus, Muskátirovics szerb író, az elsők közt kezdte gyűjteni a népköltészet termékeit, egyébként Pesten élt és működött; Johann Gottwert Müller von Itzehoe német író humoros regénye, a Siegfried von Lindberg erősen hatott korára. Eschenburg német irodalomtörténész és műfordító, aki egyébként németre fordította Shakespeare drámáit; kétszáz éve halt meg Richard Savage kalandos életű anggol költő és vígjátékíró. A századik év alá eső évfordulók már a jelen és a félmúit felé mutatnak, sőt akad a szereplők közt több olyan, aki még él és még több, aki már régen vagy csak mostanában halt meg. 90 évvel ezelőtt született a magyar szellemi élet sok kiváló alakja, így a következők: Berzeviczy Albert, Vargha Gyula, Márki Sándor, Károlyi Árpád, Kenedy Géza, Pulszky Károly, Ballagi Aladár, Bellaagh Aladár irodalomtörténész, Rátkay László népszínműíró, a Felülő Kláris szerzője, Czirbusz Géza földrajztudós, Simányi Zsigmond nyelvész, Iványi Ödön író, Proldziher Ignác orientalista, Fröhlich Izidor fizikus, Sándor József, a ma is élő erdélyi politikus, Lakatos Károly ornitológus: a külföldiek közül 90 éve született Szotobjev, Szophie Elkart, Korolenko, Moore, Oskar Panizza Lemaitre, Hall Caine, Joseph Kürschner: 90 évvel ezelőtt halt meg Iduna, Szász Károly költői tehetségű felesége, Ferenczy Teréz írónő, Garay János költő, Hetényi János filozófus, kinek művei már teljesen elavultak, de a maga korában úttörő kezdemények voltak. Karl Meisz osztrák színműíró szintén 1853-ban halt meg, magyar szempontból az a nevezetessége, hogy egyik drámája, Gisela von Bayern magyar tárgyú, Szent István feleségéről szól. Nyolcvan évvel ezelőtt születtek: Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, Bródy Sándor, Justh Zsigmond, Szemere György, Gál Mózes, Petri Mór, Apátsy István, Dóczy József, Diósy Béla, Gagyhy Dénes, Gáspár Ferenc, Kaposi József, Ivánfi Jenő, Karácson Imre, Lenkei Henrich, Lenhossék Mihály, Morvay Győző, Mihályfi Ákos, Petz Gedeon, Ruttkay György. A külföldiek közül Arno Holz, Sologub, Werner Lombert, Herman Bahr, Hans Aarnoud, Couperus, De Bosis, Fox amerikai író, Angel Günther, Lecomte, Stuart Merill, Gustav Frenssen, Scherbart, Richard Dehmel, Gabriele D'Annunzio, F. W. Bain 1863-ban születtek; ugyanez évben meghaltak: Kövér Lajos, Bajza Jenő, Lisznyai Kálmán, Thackeray, Vigny, Hebbel, Jakob Grimm. Hetven évesek lesznek az idén, illetve töltenék be a két évtizedet a következők: Bánffy Miklós, Beöthy László, Lipérth Géza, Havas István, Bakonyi Károly, Telekes Béla, Hevesi Sándor, Horvay János, Kernstok Károly, Petrovics Elek, Rózsahegyi Kálmán, Sándor Tivadar, Vargha Damján, Somló Boldog, Kováts Ferenc, Salgó Ernő, Csiky János, Szomory Dezső, Pápay József, Novák László, Marton József, Marosi Arnold, Gombos F. Albin. 1873-ban született: Frobenius, Brjussov, Gharles Péguy, Jakob Wassermann, Jensen, Jarry, Rudolf Kassner, Paul Keller, whistemaekers, Zur Linde, Magnusson izlandi író, Prisvin, Fernand Gregh, Charles Guerin, Haukland, Georg Hirschfeld, Fridrich Huch, Audoux, Boulenger, Beresford, ugyanebben az évben halt meg: Bernát Gáspár, Bulwer, Manzoni, Feydeau, Tjutesev, James Hannay. 1883-ban hatvan évvel ezelőtt született: Babits Mihály, Juhász Gyula, Ortega, Tompa László, Kós Károly, Bognár Cecil, Mixich Lajos, Supka Géza, Zsigmond Ferenc, Marjay Ödön, Jávorka Sándor, Jakubovich Emil, Harsányi Lajos, Nagy Lajos, Bontellipele, Gazzano, Bandroloszki, Louis de Gonsague Frick, Henri Massis, Corneliu Moldovan, André Lafon, Compton Mackenzie, Pierre MacOrlan, René Schickele. Ugyanebben az évben halt meg: Turgenger, Wagner Richárd, Fitzgerald, Meljnikov, Jules Sandeau, Marx, Veuillot. 1893-ban — ötven évvel ezelőtt — született:,,zungady Sándor, Szenteleky Kor- nél, Bartalis János, Békássy Ferenc, Szántó György, Mittay László, vala-mint Solohov, Jarl Hemmer. Oulen. Sylvia Townsend Werner, Drieu La Rochelle; ugyanekkor meghalt: Taine, Maupassant. Iványi Ödön, Erkel Ferenc, Markovits Iván. 1903-ban halt meg: Hóman Ottó, Mommsen, Heinse, Otto Weininger; született báró Kemény János, Németh László. Húsz évvel ezelőtt halt meg: Donászy Ferenc, Domonkos István, Rákosi Viktor, Iiecz Vilmos, Várady Antal, Giesswein Sándor, Goldziher Ignác, Apátsfy István, Zöldi Márton, Fejérpataky László, Gagyhy Dénes, Pierre Loti, Mansfield, Couperus, Nordau, Barrés. 1933-ban halt meg: Apponyi Albert, Ambrus Zoltán, Krúdy Gyula, Kozma Andor, Koroda Pál, Négyesi László, Pakots József, Járszay-Horváth Elemér, Takáts Sándor, Pauler Ákos, Palágyi Lajos, Sajó Sándor, Rátkay László, Szenteleki Kornél, Paul Ernst, George Moore, Galsworthy. Az 1943. esztendőhöz kapcsolódik még egy sereg évforduló. Minden különösebb cél nélkül jelezhetjük, csupán az időtávlat érzékeltetésére, hogy száztíz évvel ezelőtt született Ditthey. 150 évvel ez-előtt Déryné, Kugát Pál, Kiss Károly novellista, Szentmiklóssy Alajos, Szontágh Gusztáv, Lonovics József, ugyanekkor halt meg Goldani, Stagnelius. Érdemes idejegyezni, hogy Csokonai Vitéz Mi-hály 150 évvel, Batsányi János és Jean Paul 180, báró Eötvös József és Wagner Richárd 130, Deák Ferenc 110 évvel ezelőtt született. 250 éve született George Lollio, ugyanennyi éve halt meg Matkó István , protestáns hitvitázó és La Fayette. 320 éve született Pascal, 350 éve halt meg Angelo Fireruzola, Ch. Marione, 400 éve született Thomas Dolenay, 450 éve Honterus János, 650 éve Ruysbroek, a „csodálatos“ misztikus született, akinek látomásaira újabban Maeterlinck hívta fel a figyelmet. Végül 1400 éve született Cohnbanus, a lobbiai híres kolostor alapítója, aki egyúttal a kolostori irodalom első nagy klasszikus alakja. A folyó év hozta egymás mellé az előbbi gazdag névsor tagjait, bár magyar szempontból nem sok évfordulót hozott, legalább is nem a nagy nevekét. Az egyes évjáratokon belül ellentétes irányú és különböző jelentőségű szellemiség képviselői kerültek egymás mellé, a kronológus ezekre nem volt tekintettel, az olvasóra bízza, hogy egyik-másik név után kutasson emlékei közt, felidézze egyiket-másikat, mint az egykori leckéje anyagát. A névsorban akadnak olyan személyek, akik felől most kell helyrehozni időérzékünket, akadt olyan, akit fiatalabbak gondolhatnánk és viszont olyan is, aki felől eleve úgy vélekedtünk, mintha korábbi évtizedekből szólt volna hozzánk, e mostani évfordulója helyre igyekszik hozni az ilyen eltévelyedéseket. Találomra még néhány alkotásra vonatkozó adatot ideiktatunk, annak a jelzésére, hogyan távolodunk tőlük időben, de a mű szelleme a jelen pillanatában) rejlő eleven aktualitást is sugallja: Babits 10 évvel ezelőtt adta ki utolsó verseskötetét — Versenyt az esztendőkkel — utolsó műfordításkötetét — Amor Sanctus és utolsó regényét — Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom. Móricz Zsigmond ,4 boldog embert, egyik legjobb művét tíz éve írta. Tíz éve jelent meg Roger Martin du Card műve. Vierde France (magyarul: í’éi Európa), húsz éve Mauriac A tízfolyamot adta ki. Százéves Balzac műve, az Illusions Perdues, ötvenéves Herczeg Gyurkovits-lányok és A dolovai nábob leánya műve. Száz éve kezdte írni Dosztojevszkij első regényét,4 szegény embereket, 80 éve Arany Buda halála 1, 100 éve jelent meg Jósika regénye. Zrínyi, a költő, ugyanolyan idős A szökött katona bemutatója, 50 éves a Beöthy képes irodalomtörténet első kiadása, 60 éves Gyulai értekezése Katonáról és Bánk bánjáról, 50 éves Justh regénye, A pénz legendája, 150 éves Gvadányi Bontó Pálja, 90 éves Jókai regénye, Török világ Magyarországon. 80 éves az Új földesúr, 50 éves a Fráter György és a Sárga rózsa. Jókai mint kecskeméti joghallgató 100 évvel ezelőtt fejezte be első művét, A zsidó fiú című színdarabját. Végül 100 évesek Vörösmarty Merengőhöz, Zaurához, Keserű pohár,A tót diák dala című versei és ugyancsak százéves házas lenne Vörösmarty, aki 1843-ban vette feleségül Csajághy Laurát. Petőfi száz évvel ezelőtt adta ki, vagy írta a Távolból, Én, Szeget szeggel, Megúnt rabság, Merengés, Ki vagyok én, nem mondom meg . . . Befordultam a konyhára ... .A virágnak megtiltani nem lehet, Keresztúton állok, Kis furulyám szomorú fűz ága... Temetésre szól az ének . . . című első nagy jellemző verseit. A mai napok szelleme, nem sok időt hagy arra, hogy emlékünnepet tarthassunk, mégis illő, hogy azokat, akiknek ez év valami fordulót hoz, a szellem tiszta fényénél nevüket és művüket magunk elé idézzük. Minden ilyen időszakra szorítkozó kimutatás arra szolgál, hogy utat nyisson az eltűnt idő nyomára összeállította: Paku Imre Női arckép „A teljességben mérték rejlik.” Szent Ágoston. De beata vita, 33. fejezet. Kit egykor céda vágyak űztek, téptek egyre. Kit annyi balga, torz kalandra csábított a vére. Oktondi szertelent, egyetlen kedvesem, Te végre megtanítottál a lélek mértékére! Azóta éltemet, e már-már célja vesztett sarkát. Színtiszta lényed biztos bölcsesége. Az éles megbocsátó Jóság óvja és vezérli. (És nincsen annak sem fogyatkozása a híja, végelj Most készülő arcképeden, hogy áhítattal elpepecslek És életeddel, életemmel immár egybelátlak. Oh most, hogy lassan céljához hanyatlik útunk, illő — Mint régi szenteknek, kik hívek voltak s bátrak S Istenben bízva, boldog, szép halálra vártak — Bölcs számot vetnem nékem is világi dolgaimmal . . . Szépséged — földi mértékkel — bizonnyal gyarló. Kivált, hogy színő életünk elegy már annyi kínnal S a fáradt, megviselt test jó nyugalmat állít . . . De nékem mégis csak Te vagy s voltál mindig a Szépség. A folyton áradó, nem múló, végső, tolhatatlan. Te vagy. Te voltál lelkem otthona, hol sanda kétség. Sem undok féltés, fás közöny, tanyát nem vert soha. Vágyálmaim valósítója vagy s megéled! rejtett őskép. Vagy: titkon bennem élt s most testet öltött eszmény. A sorsom vagy — s hiába ragódoznám kerge hősképp: A végzetem! A Trópus vagy, a szabad emberségnek bűvös Égöve. Hol lágy a lég s a lét szelíd törvénye mindig egy : Szeretői S e törvény soha senkihez sem mostoha! S e léleklájban minden egyéb egyre megy. Mélység lakója lettem általad, holott az úr Te vagy S a vesztegethetetlen bíró! A Jó s a Szép túlsága itt a fő-fő mérték! A Bűn s a Bút előtted szégyenülve suny le; És lommá omlik menten minden ál staládi érték Lesz újra minden érték. Ha tiszta lényed fényét résugárzod! Te vagy tévedhetetlenül biztos tudója A lélek (lelkem) leghelyesebb létmódjának: A szent tüzet, ki bennem fölgerjeszti s egyre ója . . . ★ De vájjon mért ismétlem szüntelen, hogy mim vagy? Arcmásodul ha festem, mért nem inkább Téged testiek? Nem vagy Te teljes önmagadban? S ezerréte? Azért volnál, ki vagy, mert én szeretlek? És mégis! Képed nélkülem nem lenne semmiképű! S korántsem ám az én szerelmem híján, ez aggaték alig jön szinte számba tán, — de Te is szeretsz! S e két tény immár elválaszthatatlan! Te nélkülem s én nélküled nem volnánk teljes. Mi már az élet egy egysége lettünk. Kedves, ládd-t! Szétronthatatlanok vagyunk ekként mi ketten és egyikünk a másikába véglegesen áthat. S ha jók voltunk és híveké, együtt ítéltetünk is majd meg. (Szegény fejemnek — kedvedért — így tán halál sem árthatt? Engedd ezért, hogy ódon, gondos piktorkén! Élethíven úgy fesselek le Téged. Amint kezedbe játszott apró képemet, Megédesült mosollyal elmerülve nézed. Szentkisy Pál 1