Magyar Nemzet, 1943. március (6. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-02 / 49. szám

­ff. ?vTofy*m, 19, sfSnf ITcffl, 1515 m’fftTus 2. JELDFIZETÉSI ARA 1 ÉVRE, 46.40 P. FÉLÉVRE 23.20 P. NEGYEDÉVRE 11.60 P. 1 HÓNAPRA 4 P, EGYES s­ZA.M HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 30 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDOR ^^'or^NSZERKESZTÖSÉG: BUDAPE­ST, VL, ARADI­ UTCA ffc­ELEFON: 128-428«. KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VATÁRNYÁTH VILMOS CSÁSZÁR­ ÚT 65. TELEFON: 126-726» A Hitler megbízásából Ribbentrop szerdától vasárnapig Olaszországban tárgyalt Hitler személyes üzenetét adta át Mussolininak . Folytatják a háborút az ellenséges erők elpusztításáig, majd új rendet teremtenek Európában A „Transkontinent Press“ jelentése a tárgyalásokról: 1. Cél a biztosított határok helyreállítása a nagy európai térségben 2. Nagy és rendkívül fontos katonai és politikai döntések várhatók „A háború legsúlyosabb szakaszába lépett, hogy meddig tart még, nem tudjuk“ — állapította meg párizsi beszédében Sauckel gauleiter • Ak A hétfői napi szenzációja Rzibbentrop német birodalmi­­külügyminiszternek római láto­gatása és megbeszélése Musso­linival. Ribbentrop­­ A Magyar Távirati Iroda római­­jelentéséből kiderül, hogy Rib­­bentrop német külügyminiszter február 24-étől 28-áig Olasz­országban olasz politikai és katonai tényezőkrel tárgyalt. IV német külügyminiszter útja­­n­ak fontosságát mutatja az is, hogy kíséretében külügyi szak­­e­mberek és Waramont tábor­nok, a Führer sz­rparancsnok­­s­ágának helyettes­­főnöke is az olasz fővárosba u­tazott. A ki­adott kommüniké szerint Rómá­ban megbeszélték az összes európai problémákat és a had­viseléssel összefüggő kérdése­ket. A kommüniké határozott­­hangja szerint a római meg­beszélések tökéletes nézetazonos­sághoz vezettek. A kommüniké hangsúlyozza, hogy Német­ország és Olaszország a hábo­rút a végső győzelemig óhajtják lefolytatni. Jelentős passzusa a hivatalos kommünikének az a része, amelyben az a szándék­­jut kifejezésre, hogy Német­ország és Olaszország „a végső győzelem kivívása után új ren­det teremtenek Európában“. Ez­­új rend keretéül a kommüniké az „európai nagytért“ jelöli meg s ezzel továbbfejleszti a n­émet nagytérség elméletét, am­ely Európát — mint isme­retes — az egyes népek élet­tere szerint tagolta. Mun­ka­mozgósít­ás Az NST rigai jelentése sze­rint szombaton elhívást intéz­tek az Ostland birodalmi­ tar­­tomány néven szereplő volt balti, államok észt, lett és litván lakosságához, hogy vegyen részt a totális háború teljesítményei­ben. ,,A férfiakat felszólították, hogy honi légiókban, fegyver­ül vegyenek részt a bolseviz­­mus elleni harcban vagy pedig, mint gépkocsivezetők, hírvivők ,s más hasonló segédszolgálato­sok lépjenek be a német véd­erőbe. Az ostlandi lapok emlé­keztetnek arra, hogy a balti államok lakossága már eddig­­ hozzájárult a bolsevizmus itteni európai báréhoz munká­­ával, rendőri szolgálatával vagy egyveres részvételével is. Most ez a harc legnagyobb fokát érte el.“ Az NST számol be arról a párizsi hírről is, hogy Sauckel körzetvezető, munkaügyi meg­bízott szombaton a párizsi Trocaderóban egy népgy­­lésen beszédet mondott. „Európának munkateljesítményével segítenie kell nekünk — mondotta Sauckel az NST jelentése sze­rint —, hogy Keleten a bolse­­vizmust, Nyugaton pedig a plutokrata motpehot megsem­misítsük. Ameddig Európa új rendjét nem biztosították és nem írták alá, addig Európa Németországban dolgozik és addig a­ németek is ezeken a területeken teljesítik köteles­ségüket a békéért, a munkáért és Európa rendjéért.“ A szovjet kérdés A TP berlini jelentése sze­rint a szovjet kérdést — amely, mint ismeretes, meglehetős he­lyet foglal el a világsajtóban — Londonban újabb oldaláról igyekeznek felfogni. E jelen­tés szerint Londonban úgy vé­lekednek, hogy­ „a szovjet ugyan nem abszolút demokrá­cia, de azon az úton van, hogy a nacionalizmus egy olyan új formáját fejlessze ki, amely­ a cári tradícióhoz■ csatlakozik. Mint nacionalistáknak termé­szetesen vannak bizonyos nem­zeti igényeik, amiket az Atlanti Charta alapelveivel nem min­dig könnyű összeegyeztetni, de valamiképpen majd csak sike­rül a szovjettel egy kompro­misszumos megoldásra jutni, mint ahogy a cári Oroszország­gal is sikerült megegyeznie. Valóban, aki figyelemmel kí­séri az efféle megnyilatkozáso­kat, észrevehette,­hogy az angol­szász közvélemény a szovjet kérdést két részre bontja: egyik a bolsevizmusnak, mint társa­dalmi rendszernek, a másik pe­dig magának a szovjetuniónak, mint nagyhatalmi alakulatnak kérdése. A hivatalos angol állás­pont a bolsevizmus kérdésében azt vallja, mint ismeretes, az egyes államok belügye, hogy a bolsevizmust a maguk területén miképpen igyekeznek leküz­deni. Az angolszász közvéle­mény többsége, mint ez szintén régóta ismeretes, amellett van, hogy ez a háború bizonyos vál­tozásokat hozzon létre az egyes államok szociális szerkezetében, olyan változásokat, amelyek az illető állam saját fejlődésének megfeleljenek ugyan, de ame­lyek mégis észrevehető lépése­ket jelentsenek. Angliára vonat­kozóan az ismeretes Beveridge­­terv is ezt a célt szolgálná például. Másképpen áll a helyzet ter­mészetesen a szovjetuniónak mint államnak megítélésében. E tekintetben, mint ismeretes, az angolszász közvélemény egy része úgy vélekedik, hogy szov­jet győzelem esetén minden bi­zonnyal számítani lehetne bizo­nyos szovjet területi igényekre. Ez igények, e kombinációk egy része szerint, a szovjetnek há­borúba lépése előtti határainak visszaállítására (ebbe tehát bele­tartoznának a balti államok, Besszarábia, bizonyos lengyel és bizonyos finn területek) vo­natkoznának, egyebekben pedig a szovjet támogatná az első vi­lágháború után keletkezett ha­tárok visszaállítását. Mint isme­retes (e jelentést a magyar­ sajtó is közölte), hír szerint a szovjet megígérte például a csehszlovák határok visszaállí­­tását. ""Alas kombinációk sze­rint azonban területi igényei a szláv népeknek egy biroda­lomba való egyesítésére töreked­nének. Nem lehet természetesen tudni, hogy e különben is csak bizonytalan hírekből ismeretes szovjet igényeket angolszász részről hogyan óhajtanák a jö­vőre vonatkozó tervezgetések­­ben összeegyeztetni az Atlanti Chartának egyes alapelveivel. Éppen ezért nem lehet figyel­men kívül hagyni a háború utáni tervekre vonatkozóan azt a feltevést, amely szerint a dön­tést az adott pillanatban a meg­lévő erőviszonyok, a tényleges helyzet fogják megadni. Természetesen, mind e követ­keztetések — mint erre német részről ismételten rámutattak — nem jelenthetnek realitást ak­kor, amikor egész Európa a né­met hadsereg „erődítménye“ s amikor az egész német népet — mint erről a berlini nyilatkoza­tok egyáltalán nem hagytak kétséget — eltölti a győzelem­nek feltétlen akarata. Háború utáni tervek A Német Távirati Iroda amszterdami jelentése szerint Attree 97. angol parlamentben attól intette a közönséget, hogy a háború utáni tervek iránti túl­ságos nagy érdeklődés ne aka­dályozza meg az angolszász né­pet abban, hogy hábor­ús igye­kezetét a lehető legmagasabb fo­kon tartsa. Valóban, a háború utáni ter­vek megvitatása mind az an­golszász, mind a semleges álla­mok közvéleményében és sajtó­jában kiemelkedő helyet fog­lal el. Legutóbb Morrisson an­gol belügyminiszter beszéde adott vitára alkalmat e kérdé­sekben. Mint ismeretes, Morris­son a háború utáni problémá­kat két részre osztotta, egy po­litikaira és egy gazdaságira. A politikaira vonatkozóan kije­lentette, hogy a maga részéről egy „világszövetség“ felállítását tartja helyesnek. E világszövet­ségnek, Morrisson szerint,­­ ren­delkeznie kell fegyveres erővel és hatalommal, célja pedig az lenne, hogy a „támadó b­á­­lalinakat“, főleg pedig Német­országot megakadályozza ab­ban, hogy újra fölfegyverkez­­zék. Gazdasági vonatkozásban,­mint ismeretes, a belügyminiszter ki­jelentette, hogy a háború­­után a termelésnek és a kereske­delmi forgalomnak nagyarányú­ emelkedését kell előmozdítani. A brit belügyminiszter úgy vé­lekedett, hogy az életszínvonal emelését a termelés emelésével lehet fejleszteni. Mint ismeretes, az angol belügyminiszter a jö­vőre vonatkozóan a gazdasági forgalom módjairól is megem­­lékezett. Egyik legfontosabb­ feladatként említette, hogy ,,egy rendszert kell kifejleszteni, amelyik zavartalan kereske­delmi kapcsolatokat biztosít tervgazdálkodó államok, mint Oroszország, valamint a szabad és félig szabad gazdaságok­­ kö­­zött“. ’ Morrisson e beszéde ismét rá­­világít arra, amit német rész­­ről oly sokszor hangsúlyozták,­­hogy a szövetségesek­­a világ-­­békét a „nemzetközi rendőrség­nek“ egy fajtájával óhajtanák biztosítani. Másrészről ez a be­­széd arra is rávilágít, hogy an­­golszász részről gazdasági té­ren még mindig hiányoznak az egyöntetű tervek. Mert hiszen míg több ízben olyan megnyil­vánulásokat hallottunk, ame­­lyek az egész világra­ vonatko­­zóan egységes gazdasági fel­­építést, még­pedig e nyilatko­zatok egy része szerint a libera­­lizmus alapelvein történő fel- Ára 16 fillér

Next