Magyar Nemzet, 1943. március (6. évfolyam, 49-72. szám)
1943-03-02 / 49. szám
ff. ?vTofy*m, 19, sfSnf ITcffl, 1515 m’fftTus 2. JELDFIZETÉSI ARA 1 ÉVRE, 46.40 P. FÉLÉVRE 23.20 P. NEGYEDÉVRE 11.60 P. 1 HÓNAPRA 4 P, EGYES sZA.M HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 30 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDOR ^^'or^NSZERKESZTÖSÉG: BUDAPEST, VL, ARADI UTCA ffcELEFON: 128-428«. KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VATÁRNYÁTH VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON: 126-726» A Hitler megbízásából Ribbentrop szerdától vasárnapig Olaszországban tárgyalt Hitler személyes üzenetét adta át Mussolininak . Folytatják a háborút az ellenséges erők elpusztításáig, majd új rendet teremtenek Európában A „Transkontinent Press“ jelentése a tárgyalásokról: 1. Cél a biztosított határok helyreállítása a nagy európai térségben 2. Nagy és rendkívül fontos katonai és politikai döntések várhatók „A háború legsúlyosabb szakaszába lépett, hogy meddig tart még, nem tudjuk“ — állapította meg párizsi beszédében Sauckel gauleiter • Ak A hétfői napi szenzációja Rzibbentrop német birodalmikülügyminiszternek római látogatása és megbeszélése Mussolinival. Ribbentrop A Magyar Távirati Iroda rómaijelentéséből kiderül, hogy Ribbentrop német külügyminiszter február 24-étől 28-áig Olaszországban olasz politikai és katonai tényezőkrel tárgyalt. IV német külügyminiszter útjanak fontosságát mutatja az is, hogy kíséretében külügyi szakemberek és Waramont tábornok, a Führer szrparancsnokságának helyettesfőnöke is az olasz fővárosba utazott. A kiadott kommüniké szerint Rómában megbeszélték az összes európai problémákat és a hadviseléssel összefüggő kérdéseket. A kommüniké határozotthangja szerint a római megbeszélések tökéletes nézetazonossághoz vezettek. A kommüniké hangsúlyozza, hogy Németország és Olaszország a háborút a végső győzelemig óhajtják lefolytatni. Jelentős passzusa a hivatalos kommünikének az a része, amelyben az a szándékjut kifejezésre, hogy Németország és Olaszország „a végső győzelem kivívása után új rendet teremtenek Európában“. Ezúj rend keretéül a kommüniké az „európai nagytért“ jelöli meg s ezzel továbbfejleszti a német nagytérség elméletét, amely Európát — mint ismeretes — az egyes népek élettere szerint tagolta. Munkamozgósítás Az NST rigai jelentése szerint szombaton elhívást intéztek az Ostland birodalmi tartomány néven szereplő volt balti, államok észt, lett és litván lakosságához, hogy vegyen részt a totális háború teljesítményeiben. ,,A férfiakat felszólították, hogy honi légiókban, fegyverül vegyenek részt a bolsevizmus elleni harcban vagy pedig, mint gépkocsivezetők, hírvivők ,s más hasonló segédszolgálatosok lépjenek be a német véderőbe. Az ostlandi lapok emlékeztetnek arra, hogy a balti államok lakossága már eddig hozzájárult a bolsevizmus itteni európai báréhoz munkáával, rendőri szolgálatával vagy egyveres részvételével is. Most ez a harc legnagyobb fokát érte el.“ Az NST számol be arról a párizsi hírről is, hogy Sauckel körzetvezető, munkaügyi megbízott szombaton a párizsi Trocaderóban egy népgylésen beszédet mondott. „Európának munkateljesítményével segítenie kell nekünk — mondotta Sauckel az NST jelentése szerint —, hogy Keleten a bolsevizmust, Nyugaton pedig a plutokrata motpehot megsemmisítsük. Ameddig Európa új rendjét nem biztosították és nem írták alá, addig Európa Németországban dolgozik és addig a németek is ezeken a területeken teljesítik kötelességüket a békéért, a munkáért és Európa rendjéért.“ A szovjet kérdés A TP berlini jelentése szerint a szovjet kérdést — amely, mint ismeretes, meglehetős helyet foglal el a világsajtóban — Londonban újabb oldaláról igyekeznek felfogni. E jelentés szerint Londonban úgy vélekednek, hogy „a szovjet ugyan nem abszolút demokrácia, de azon az úton van, hogy a nacionalizmus egy olyan új formáját fejlessze ki, amely a cári tradícióhoz■ csatlakozik. Mint nacionalistáknak természetesen vannak bizonyos nemzeti igényeik, amiket az Atlanti Charta alapelveivel nem mindig könnyű összeegyeztetni, de valamiképpen majd csak sikerül a szovjettel egy kompromisszumos megoldásra jutni, mint ahogy a cári Oroszországgal is sikerült megegyeznie. Valóban, aki figyelemmel kíséri az efféle megnyilatkozásokat, észrevehette,hogy az angolszász közvélemény a szovjet kérdést két részre bontja: egyik a bolsevizmusnak, mint társadalmi rendszernek, a másik pedig magának a szovjetuniónak, mint nagyhatalmi alakulatnak kérdése. A hivatalos angol álláspont a bolsevizmus kérdésében azt vallja, mint ismeretes, az egyes államok belügye, hogy a bolsevizmust a maguk területén miképpen igyekeznek leküzdeni. Az angolszász közvélemény többsége, mint ez szintén régóta ismeretes, amellett van, hogy ez a háború bizonyos változásokat hozzon létre az egyes államok szociális szerkezetében, olyan változásokat, amelyek az illető állam saját fejlődésének megfeleljenek ugyan, de amelyek mégis észrevehető lépéseket jelentsenek. Angliára vonatkozóan az ismeretes Beveridgeterv is ezt a célt szolgálná például. Másképpen áll a helyzet természetesen a szovjetuniónak mint államnak megítélésében. E tekintetben, mint ismeretes, az angolszász közvélemény egy része úgy vélekedik, hogy szovjet győzelem esetén minden bizonnyal számítani lehetne bizonyos szovjet területi igényekre. Ez igények, e kombinációk egy része szerint, a szovjetnek háborúba lépése előtti határainak visszaállítására (ebbe tehát beletartoznának a balti államok, Besszarábia, bizonyos lengyel és bizonyos finn területek) vonatkoznának, egyebekben pedig a szovjet támogatná az első világháború után keletkezett határok visszaállítását. Mint ismeretes (e jelentést a magyar sajtó is közölte), hír szerint a szovjet megígérte például a csehszlovák határok visszaállítását. ""Alas kombinációk szerint azonban területi igényei a szláv népeknek egy birodalomba való egyesítésére törekednének. Nem lehet természetesen tudni, hogy e különben is csak bizonytalan hírekből ismeretes szovjet igényeket angolszász részről hogyan óhajtanák a jövőre vonatkozó tervezgetésekben összeegyeztetni az Atlanti Chartának egyes alapelveivel. Éppen ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni a háború utáni tervekre vonatkozóan azt a feltevést, amely szerint a döntést az adott pillanatban a meglévő erőviszonyok, a tényleges helyzet fogják megadni. Természetesen, mind e következtetések — mint erre német részről ismételten rámutattak — nem jelenthetnek realitást akkor, amikor egész Európa a német hadsereg „erődítménye“ s amikor az egész német népet — mint erről a berlini nyilatkozatok egyáltalán nem hagytak kétséget — eltölti a győzelemnek feltétlen akarata. Háború utáni tervek A Német Távirati Iroda amszterdami jelentése szerint Attree 97. angol parlamentben attól intette a közönséget, hogy a háború utáni tervek iránti túlságos nagy érdeklődés ne akadályozza meg az angolszász népet abban, hogy háborús igyekezetét a lehető legmagasabb fokon tartsa. Valóban, a háború utáni tervek megvitatása mind az angolszász, mind a semleges államok közvéleményében és sajtójában kiemelkedő helyet foglal el. Legutóbb Morrisson angol belügyminiszter beszéde adott vitára alkalmat e kérdésekben. Mint ismeretes, Morrisson a háború utáni problémákat két részre osztotta, egy politikaira és egy gazdaságira. A politikaira vonatkozóan kijelentette, hogy a maga részéről egy „világszövetség“ felállítását tartja helyesnek. E világszövetségnek, Morrisson szerint, rendelkeznie kell fegyveres erővel és hatalommal, célja pedig az lenne, hogy a „támadó bálalinakat“, főleg pedig Németországot megakadályozza abban, hogy újra fölfegyverkezzék. Gazdasági vonatkozásban,mint ismeretes, a belügyminiszter kijelentette, hogy a háborúután a termelésnek és a kereskedelmi forgalomnak nagyarányú emelkedését kell előmozdítani. A brit belügyminiszter úgy vélekedett, hogy az életszínvonal emelését a termelés emelésével lehet fejleszteni. Mint ismeretes, az angol belügyminiszter a jövőre vonatkozóan a gazdasági forgalom módjairól is megemlékezett. Egyik legfontosabb feladatként említette, hogy ,,egy rendszert kell kifejleszteni, amelyik zavartalan kereskedelmi kapcsolatokat biztosít tervgazdálkodó államok, mint Oroszország, valamint a szabad és félig szabad gazdaságok között“. ’ Morrisson e beszéde ismét rávilágít arra, amit német részről oly sokszor hangsúlyozták,hogy a szövetségeseka világ-békét a „nemzetközi rendőrségnek“ egy fajtájával óhajtanák biztosítani. Másrészről ez a beszéd arra is rávilágít, hogy angolszász részről gazdasági téren még mindig hiányoznak az egyöntetű tervek. Mert hiszen míg több ízben olyan megnyilvánulásokat hallottunk, amelyek az egész világra vonatkozóan egységes gazdasági felépítést, mégpedig e nyilatkozatok egy része szerint a liberalizmus alapelvein történő fel- Ára 16 fillér