Magyar Nemzet, 1943. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-01 / 73. szám

JPI. évfolyam, 73. szám ■ . . Csütörtök, 1943 április T, m­m Ntmzr­. Előfizetési ára 1 évre 46 pengő 40 fillér. Egyes Alapította Szerkesztőség:­ Budapest, VI. kerület, Aradi­ utca 10. Szám ára hétköznap 16 fillér, vasárnap 30 fillér. 1) T T N­ A C X MT Tfc V» Telefonszám: 128-428*. Kiadóhivatal, Budapest, VT. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. I* L 1 H U 19 A Jl U U K kerület, Vilmos császár­ út 65. Telefonszáma: 126-726* A Wilhelmstrassen Roospell­-Sztálin-találkozót várnak Roosevelt: Az elmúlt világháború váratlanul ért véget és a béke meglepetésszerűen jött Újabb, Moszkvából irányított gyilkosság a cseh védnökségben —« Fank: Csak a háború tartamára zárják be az fszieteket —* Brazil expedíciós hadtest indul a tengerentúlra — Az olasz mozgósítást új törvénnyel szabályozták Washingtonban április végén nemzetközi értekezlet lesz a szovjet részvételével Az Ilmen-tótól délre a németek támadással rövidítették meg arcvonalukat — Tunéziában az angolszászok továbbra is hevesen támadnak . A tengely csapatai szívós ellenállást fejtettek ki, miután Gabest és El Hammát kiürítették Az érdeklődés előterében a tuniszi csata eseményei állanak. Rámutatnak német részről az arcvonal megrövidítésére irá­nyuló mozdulatok jelentőségére, amelyet nem rögtönzötteknek, hanem tervszerűeknek monda­nak és amelyet, mint a jelenté­sek ezt megállapítják, német részről már „hosszú ideje elő­készítettek“. E harcok fontossá­gát egyébként minden oldalról aláhúzzák s ha német részről reálisan nézik az eseményeket, brit részről is kénytelenek elis­merni, hogy „az angolszászok még korántsem oldották meg a feladatot, amely Tunéziában vár reájuk“. A washingtoni megbeszélések Hír érkezett arról, hogy a­­­washingtoni tárgyalások befeje­zésével Roosevelt e megbeszélé­sekről sajtóértekezleten nyilatko­zatot adott. Az NST washing­toni jelentése szerint Roosevelt kijelentette, hogy sor került „va­lamennyi folyó katonai és politikai természetű kérdésre, azokra, amelyekre a jelen hely­zetre és azokra is, amelyek a jövőre vonatkoznak. A tárgya­lások előterében nemcsak az Egyesült Államok és Nagy-Bri­­tannia álltak, hanem a szovjet­unió és Kína, valamint egy-két délamerikai köztársaság is“. Roosevelt végül bejelentette, az NST szerint, hogy a szovjet­un­ióval folytatni fogják az Edennel együtt felvetett kérdé­sek megbeszélését és hogy erre már a legközelebbi jövőben sor kerül. Hogy a szovjetunióval ezek a megbeszélések mire fognak vo­natkozni, arra legfeljebb csak következtetni lehet. A hozzánk érkezett jelentések szerint (az NST jelentéséből idézzük) „Moszkva" elfogadta az Egyesült Államoknak azt az indítványát, hogy az angolszász és szövetsé­ges nemzetek tartsanak értekez­letet a háború utáni idők élel­mezési kérdései tárgyában és hogy erre az értekezletre a szov­­jetúnió is küldje el képviselő­jét“. Hír szerint ezt az élelme­zésügyi kérdésekről szóló érte­kezletet április végén fogják megtartani. Az értekezletre kü­lönben a USA harmincnyolc nemzetet hívott meg. Kis államok Az MTI egyik jelentése be­számol arról, hogy Londonban a sajtókonferencián dezavuálták a Times-nak a kis államokra vo­natkozó ismeretes kijelentéseit. A jelentést lapunk más helyén közöljük, itt csak kiemeljük a sajtóértekezleten elhangzott azt a megállapítást, amely szerint a Times állásfoglalása nem tekint­hető az angol kormány hivata­los álláspontjának és amely sze­rint Eden külügyminiszter maga is így nyilatkozott. Ismeretes, hogy maguknak az emigráns kormányoknak részé­ről is érkezett tiltakozás bizo­nyos kis államokra vonatkozó kitételek ellen. Az Interinf. stockholmi jelentése szerint Sir­korski, a Londonban élő lengyel emigránsok vezetője, a követ­kező kijelentést tette: " Ha a mostani háború be­fejezése után jogiankat nem tartják tiszteletben és nem ve­szik figyelembe a szabadság ügyéért sok időn át hozott oda­adó áldozatainkat, a lengyelek mind az utolsó emberig, bármi­lyen politikai felfogást vagy val­lási meggyőződést követnek, el­lene szegülnek minden olyan kö­vetelésnek, amely nemzetünk szuverenitása és integritása el­len irányul, tekintet nélkül arra, hogy hol támasztják ezeket a követeléseket. A kérdéssel a svájci sajtó is sokat foglalkozik. A bázeli Na­tional Zeitung egyik legutóbbi számában vezércikk jelent meg „Helyünk a nap alatt“ címmel. E cikkben a lap kifejti állás­pontját Churchill-nek azzal a kijelentésével szemben, amely szerint a háború utáni úgyne­vezett európai tanácsban a kis­államok csupán csoportosan vehetnének részt. A svájci lap e kijelentésről a többi között ezeket írja: „ Ha Churchill azt akarja, hogy a jövőben a népek közös­ségében a kis államok csak cso­portosan juthassanak szóhoz a nagyhatalmak mellett, akkor egy ilyen elrendezés­ bizonyos körülmények között ellentétben áll egyéb általános jószándé­kokkal ... Mi svájciak nem lennénk hajlandók bármilyen hierarchikus szervezetnek föl­áldozni függetlenségünket. Ne­künk vannak föderációs tapasz­talataink s ezek másféle elkép­zelésekről győznek meg minket egy élet- és fejlődésképes nép­­közösségre vonatkozóan. A lap ezután rámutat, hogy csakis az egyenlő elbánás elvét helyesli, akár kis államról van szó, akár nagyról. Ezzel kap­csolatban rámutat, hogy a svájci szövetségi tanácsban egyformán van szava a legkisebb svájci kantonnak és a legnagyobbnak is. A lap kijelenti, hogy Svájc részéről helytelenítenek minden olyan föderációt, amelybe a különböző államokat erőszak­kal akarnák bekényszeríteni. Minden föderációnak organiku­san kell kiépülnie. A lap ez­után így ír: — Sohasem szabad fölülről elrendelni, hogy a kis államok egy európai szervezetben jogo­kat csak mint a kis államok cso­portjának egyik tagja kaphat. Ilyen felfogásnak Svájc ugyan­olyan világosan ellenszegülne, mint ahogy a holland Van Klef­­fens is elleneszegült.... Mint egyenlően követeljük helyünket a nap alatt. — Kötelességünk saját orszá­gunk iránt, hogy egy jobb európai közösségnek gondola­tát minden eszközzel támogas­suk. Azonban egyúttal az is kötelességünk, hogy egy jottá­nyival se térjünk el fegyveres semlegességünktől. India Az Indiáról kiadott angol Fehér-könyv — amelyet a Magyar Nemzet tegnapi szá­mában ismertettünk — vi­tát indított meg Angliában az indiai kérdésről. Az an­gol alsóházban általában tá­madták Gandhit. A vitát Amery, az indiai ügyek minisztere nyi­totta meg, aki nyilatkozatot tett a brit kormány indiai politiká­járól. Az MTI amszterdami jelen­tése szerint Amery a pánindiai kongresszuspártot azzal vádolta, hogy az angolokat „erőszakkal próbálja kidobni Indiából“. A jelentés szerint a miniszter ki­jelentette, hogy kezdeményezés történt, hogy „a brit kormány­nak a hinduk kívánsága iránti megértő magatartása révén is­mét megindítsák a brit—hindu tárgyalásokat. Az elmúlt idők tapasztalatai azonban — így folytatódik a jelentés — azt mutatják, hogy a brit kor­mány minden előzékenységét ismét a gyengeség jelének te­kintették. A hindu nép dolga tehát, hogy új eszközöket és utakat találjon, hogy a zsák­utcába jutott megbeszéléseket ismét megindítsák. A felelősség átruházása a hindu népre nem jöhet szóba mindaddig, amíg az ellenség India kapuinál áll“ — így fejeződik be a jelentés Amery nyilatkozatáról. Attlee helyettes miniszterel­nök is felszólalt az indiai sutá­ban. Az MTI amszterdami je­lentése szerint ú­gy vélekedett, hogy „Gandhi cselekedetei telj­­esen ellentétben állanak a de­mokratikus felfogással“. Attlee e jelentés szerint még azt is ki­jelentette, hogy nem kíván „diktátorokat“, akik közé egyéb­ként „Gandhi, a híres szent“ is tartozik. Rámutatott azonban, hogy az az alkotmány, amely a kis angol sziget számára jó, nem lehet ugyanolyan jó a hindu birodalomnak. A nehéz­ség — mondotta — abban van, hogy az indiai politikusok ezt nem akarják elismerni. Végül Attlee kijelentette, az MTI jelen­tése szerint, hogy „meg van győ­ződve arról, hogy a demokrácia igazi alakja az angol“. Végül azt a nézetét fejezte ki, hogy az indiai politikai pártoknak vissza kell térni a liberális hagyományokhoz. Ára 16 fillér Páneurópai konferencia Stockholmból jelentik. A Dagens Nyhetet jelenti New Yorkból. A nagy páneurópai konferencia, amelyet általában az eljövendő békekonferencia főpróbájának te­kintenek, júniusban folytatni fogja tárgyalásait. Az eddigi megbeszé­léseken hét pontban törekedtek megegyezésre: 1. Tartós békét csak a négy nagyhatalomnak, Oroszországnak, Nagy-Britanniának, Amerikának és Kínának teljes egyetértésével lehet biztosítani. 2. Az eljövendő határmegvoná­soknak Európában igazságosaknak kell lenniük. 3. önkényes és kényszerítő mó­don keresztülvitt áttelepítéseket nem szabad megengedni. 4. Pontosan követni kell az At­lanti Charta előírásainak szellemét és szavait. 5. Meg kell valósítani egy euró­pai összefogást, mint ahogy azt Churchill kifejtette. 6. Az árucsere egyszerűsítésére új vámrendszert kell bevezetni. 7. A béke biztosítására világszö­vetséget kell szervezni, amely ma­gában foglalja az összes nemzete­ket. Az európai államszövetség tes­tületileg csatlakozzék ehhez a világ­­szövetséghez.

Next