Magyar Nemzet, 1943. május (6. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-01 / 97. szám
TL évfolyam, 97. szára alófizetési ára 1 évre 46 pengi 40 fillér Egyes szám ára hétköznap 16 fillér, vasárnap 80 fillér. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Alapította Őr !^~ INTÉZET SANDOR Szombat, 1913 május 1 . Szerkesztőség: Budapest, VI kerület, Aradi utca 10. Telefonszám: 128-428*. Kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Vilmos császár út 65. Telefonnám: 126-726* Ismeretlen repülőgép bombázott egy svéd tengerészeti támaszpontot London és Washington közvetlenül Moszkvával tárgyal a lengyel ügyről — Berlin: Eden elképzelései a szovjet európai szerepéről csődöt mondottak — Litvinov Washingtonból Moszkvába utazik A holland hadsereg tagjai ismét hadifoglyok t ■ * ‘ A kubáni Hídfőt a szovjet nagy erőkkel támadta — A németek a súlyos elhárító harcokban sikereket jelentenek — Tunéziában az angolszász—francia helyi támadások elkeseredett ellenállásba ütköztek Német hivatalos jelentésben közölték, hogy a volt holland hadsereg tagjait, akiket annak idején, mint ez ismeretes, szabadon bocsátottak, most újra hadifoglyoknak nyilvánítják. A rendelet indokolásában rámutatnak, hogy német részről ezeket az intézkedéseket azért hozták, hogy elejét vegyék a holland véderő tagjai esetleges illojális magatartásának Németországgal szemben. A közlés hivatkozik a Hollandiában előfordult tengelyellenes cselekedetekre. Ha angolszász részről az Európai második front felállítására irányuló propagandát a különféle német megszállás alatt lévő államok lakosságához intézett szabotázsra irányuló felszólításokkal egészítik ki, érthető, ha a tengely részéről minden oldalról felkészülnek az angolszász akciók kivédésére. Egészen világos, hogy a tengely részéről el vannak szánva arra, hogy semilyen oldalról sem engedik magukat az eseményektől meglepni, sem a második front felállításának helyét illetően, sem pedig nem mulasztják el a kellő gondossággal és alapossággal eljárni az úgynevezett „belső frontok“ kérdésében sem. Moszkva Az eddig hozzánk érkezett hírek szerint semmi kilátás sincsen arra, hogy Moszkva és a Sikorski-kormány kiegyezzék. Eziránt főleg Moszkva részéről nem hagynak kétséget. A moszkvai sajtó, amely tudvalevőleg nem szokott egyéni intenciókból származó cikkeket közölni, olyan hangnemben ír a Sikorski-kormányról és általában a londoni lengyel emigránsokról, hogy már maga ez a tény nagyon nehézzé teszi a viszály elsimításának kilátásait. A Pravda ilyen címekkel közöl cikkeket Sikorskiék ellen: „Lengyel fordulat Hitler szolgálatában“, „Hitleri hóhérok és a lengyel kormány“. A Pravda a Sikorski-kormány magatartását álnoknak nevezi. Az NST jelentése szerint a moszkvai lap a többi között így ír: " Imperialista lengyel körök már hosszabb idő óta nem átallották, hogy miniszteri beszédekben, továbbá a sajtó és a rádió útján végzett hírverésben területi igényeket jelentsenek be Szovjet-Ukrajnával, Szovjet- Fehéroroszországgal és Szovjet- Litvániával szemben. 1943 február 25-én a lengyel kormány Sikorski tábornok elnöklete alatt hivatalos nyilatkozatot tett, amely szerint nem hajlandó elismerni az ukrán és a fehérorosz nép történelmi jogait, állami hovatartozandóságának eldöntése tekintetében. Mint ebből látható, Moszkva a Sikorski-kormánynak azokat a kijelentéseit, amelyek szerint a londoni emigráns kormány ragaszkodik a háború előtti határainak visszaállításához, „imperializmusnak“ és a szovjet ellen irányuló „területi igényeknek“ minősíti. A szovjet lapok törekvése, hogy lengyel emigráns kormányt Moszkvában állítsanak fel, egészen nyilvánvaló. Erre utalt már a Magyar Nemzet tegnapi számában ismertetett Izvesztijacikk Wasziljewszka asszonytól is. A londoni lengyel politikusokat az orosz sajtótámadások legazemberezik. Ugyanis a TP egyik jelentése szerint Moszkvában tisztában vannak azzal, hogy Londonban a kormányalakítás szempontjából számottevő személyek „többé-kevésbbé mindannyian gyűlölik a szovjetúniót" Az új kormánynak, amennyiben ezt sikerülne felállítani, az lenne a legfontosabb feladata, hogy egyezményt kössön a szovjettel a határok kérdésében, mégpedig engedékeny szellemben. Természetesen kérdés, hogy egyáltalán lehet-e felállítani egy ilyen új lengyel kormányt s amennyiben ez lehetséges lenne, nemzetközi megfigyelők kifejezik azt a kételyüket, hogy ez a kormány vájjon rendelkeznék-e kellő tekintéllyel a lengyel emigrások előtt. Közvetítés Arról sem lehet még semmi biztosat tudni, vájjon Anglia közvetítő akciója fel tud-e mutatni valami sikert. Az NST stockholmi jelentése szerint Sir Archibald Clark-Kerr brit nagykövet Kujbisevben átnyújtotta az angol kormány közvetítő javaslatát Molotov szovjet külügyi népbiztosnak. A jelentés szerint e közvetítő javaslatról semmiféle bővebb tájékoztatást nem adtak, sejttetik azonban, hogy határkérdésekről van szó. Az iigói sajtó mindenesetre mérsékletre inti a lengyel kormányt. Churchill és Eden is hosszas megbeszéléseket folytatott Sikorskival és Racinsky lengyel külügyminiszterrel. Megállapítják a jelentések, hogy mindezek ellenére semmi nyoma nincs annak, hogy, a lengyel emigráns kormány részéről engedékenyebb magatartást tanúsítanának a lényeges kérdésekben. Érthető az az igyekezet, amellyel angol részről ezt az ellentétet elsimítani igyekeznek. Teljesen lehetetlen ugyanis, hogy ez a nyílt ellentét a szövetségesek viszonyában huzamosabb ideig fennállhasson. Akár így, akár úgy, mindenesetre döntésnek kell történnie. Az angolszász sajtó tisztában van azzal, hogy ez a kérdés elmérgesítheti Anglia és Amerika viszonyát is a szovjetúnióhoz. Az NST zürichi jelentése ismerteti a Die Tat című svájci lap cikkét, e nyilvánosságra jutott ellentétről. A Die Tat szerint mély történelmi gyökerekből táplálkozó ellentét választja el az angolokat az oroszoktól. Az egész világ közvéleménye előtt nyilvánvaló volt, hogy az angol elképzeléseket nem igen lehet összeegyeztetni a szovjet elképzelésekkel a háború utáni új rendre vonatkozóan. Az elvi ellentéteket ugyanis — írja a lap — nem lehet semmissé tenni. Ugyanez vonatkozik Amerikára is. Az amerikai kormányzat eddig úgy viselkedett, mint aki kívül áll ezen a viszályon. Washingtonban annyit közöltek, hogy Litvinov washingtoni szovjet nagykövet Moszkvába utazik. Egyébként a jelentések szerint a washingtoni külügyminisztériumban „állhatatos hallgatás“ jellemzi a helyzetet. A Bud. Tud. washingtoni jelentése mindamellett beszámol arról, Washingtonban híre jár, hogy Churchill és Roosevelt mégis megegyeztek volna valami közvetítő formulában. Finnország A finn—amerikai válság, amely az utóbbi napokban szintén végleges elmérgesedéssel fenyegetett, háttérbe szorult. Amerika ugyanis még mindig nem tette meg a végső lépést a Finnországgal való szakításra. Igaz, hogy a helsinki amerikai követség tisztviselőinek nagy része Stockholmba utazott, azonban a diplomáciai szakítás eddig mégsem következett be. Nemzetközi megfigyelők úgy vélekednek, hogy Washington e lépését, amely nyilvánvalóan Moszkva felé akart kedvezés lenni, egyelőre felfüggeszti és elhatározásait kapcsolatba hozza Moszkva magatartásával a lengyel emigráns kormány iránt. A Magyar Távirati Iroda helsinki jelentése beszámol mértékadó finn hely közléséről az elmúlt napok külpolitikai eseményeiről. Az MTI jelentése e közlést így ismerteti: Helsinkiben azzal a lehetőséggel számoltak, hogy Amerika szovjet követelésre megszakítja Finnországgal diplomáciai kapcsolatait. A következő napok azonban észrevehető csendben teltek el. A várható eseményeket illetően nyilvánvaló, hogy Finnország tovább fáradozik annak az őszinte akaratának kinyilvánításán, hogy Amerikával a lehető legjobb kapcsolatokat tartsa fenn. Másfelől feltehető, hogy Amerikának pillanatnyilag fontosabb és kényesebb külpolitikai kérdésekkel kell foglalkoznia. Ha azonban a szovjet diplomácia minden körültekintést mellőző tevékenységére gondolunk, meg lehetünk győződve róla, hogy az Amerikára gyakorolt szovjet nyomás a finn kérdésben tovább fog tartani és ennek következtében Amerika előbb vagy utóbb kénytelen lesz szakítani Finnországgal. Pillanatnyilag a helyzet valószínűleg nem nagyon alkalmas erre a lépésre, minthogy az amerikai kormányzatot Szovjet-Oroszországnak a lengyelek ellen irányult eljárása után nagyon kényelmetlenül érintette, hogy az amerikai közvélemény előtt taglalnia és védenie kell ezt a rendkívül kényes kérdést. A Finnországgal való szakítás a szovjetúnió javára a másik kérdéssel egyidőben bizonyosan érthetetlennek tűnnék fel az amerikai közvélemény előtt, amely Amerika háborús részvételében bizonyos mértékben csupán az emberiességen és az igazságosságon alapuló eszmék szolgálatát szeretné látni. A 2. honvéd hadsereg hazaérkezése A Magyar Távirati Iroda jelenti: Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, a keleti arcvonalon küzdő 2. honvéd hadsereg parancsnoka, szűkebb törzsével május 1-én 17 óra 30 perckor érkezik haza. A keleti pályaudvaron ünnepélyes fogadtatás keretében a magyar nemzet és a magyar királyi kormány nevét éen Kállay Miklós miniszterelnök üdvözli a hazatérő hadseregparancsnokot és személyében a 2. honvéd hadsereget is, amely az orosz fronton 1942 nyarán és a most lezajlott téli védelmi csatákban hősiesen harcolt és a keleti arcvonalra I tusában és elhárításában jelentős zúduló orosz támadás feltartózta- szerepet vitt. Kormányzó Úr Őfőméltósága üdvözlőtávirata a japán császár születésnapja alkalmából. Hirohito császár választávirata A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Kormányzó Őr öfőméltósága a japán császár őfelségének születésnapja alkalmából üdvözlő táviratot küldött. Hirohito császár őfelsége a következő táviratban válaszolt: „Magyarország kormányzója őfóméltóságának. Mélyen meghatva Főméltóságod szívélyes jókívánságaitól, kérem Főméltóságodat, fogadja meleg köszönetemet. Kirihito." Ára 16 fillér