Magyar Nemzet, 1943. június (6. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-01 / 123. szám
« Előfizetési éra 1 évre 46 pengő 40 fillér. Egyet szám éra hétköznap 10 fillér, vasárnap 80 fillér. Megjelenik hétfő kivételével minden nap............................................................................ Alapította PETHŐ SÁNDOR ,^Kteft///6£Szerkesztőség: Budapest, VI. kerület, Aradi utca Zrt. . ----- Telefonszám: 128 428“. Kiadóhivatal: Budapest, VI. X^UTA^kerület. Vilmos császár ut 65. Telefonszáma: 126 726* Az amerikaiak Benes Jereibsen elleneznek mindent, ami a múnltra emlékeztet Angol katonai hatóságok nyomást gyakoroltak a csehek és változtassák meg a régi állapot visszaállítását követelő álláspontjukat Politikai manőver Olaszország meggyőzése arról, hogy jobban jár, ha önként válik ki a háborúból^- jelenti a „Transkontinent Press“ Az olasz sajtó visszautasított/tíz angolszász megnyugtatást Az angolszász légi támadások az olasz szigetek és Dél-Olaszország ellen folytatódtak — Nápolyta hetvenedik légi támadás érte — A tengely repülői Bizertánál partraszálló hajól^^eülekezését támadták — Torqu^y^ilélangliai kikötőre is dobtak bombákat — Angolszász gépek a francia Rennest^és a ruhrvidéki Wuppertalt bombázták Az olasz sajtó visszautasítása a különbékéről, Churchill f»ib- i altári tárgyalásai és a szövetségeseik egymás közti viszonyában a diplomáciai és katonai helyzetsek további fejlődése álljának az érdeklődés előterében. A nép és rezsim Azokra az angolszász kijelentésekre, amelyek szerint London és Washington tárgyaló viszonyba csupán közvetlenül az olasz néppel óhajtana kerülni, nem pedig a fasiszta rezsimmel, a római sajtó éles visszautasítással válaszol. A lapok az olasz népnek és a fasiszta rezsimnek a szétválasztására irányuló propagandakísérletnek minősítik e kijelentéseket. » „A fasizmus az olasz történelemnek nem pillanata, hanem korszaka“ — így fejezi ki a fasiszta rezsim álláspontját Delacroix, az olasz frontharcosok vezetője. Ezt a mondatot a jelenlegi felvilágosító célzatú belső kampány vezérszólamának lehet tekinteni.*A fasiszta pártnak e felismerései természetesen abban is megmutatkoznak, hogy az úgynevezett konjunktúratagokat a pártban háttérbe szorítják. • De az angolszász agitációval kapcsolatban az olasz vezetőség arra is ügyel, hogy a fasizmus egyik céljának tekintett társadalmi egységei, amely az úgynevezett osztályharcok módszereit és fogalmát elveti, továbbra is fenntartsák. Az angolszász propaganda ugyanis, mint ez Gagda válaszából a Voce d’Italiában is kiderül, különbséget szeretne tenni az egyes olasz társadalmi rétegek magatartása között a háborúval kapcsolatban. Gagda a Voce d'Italiában élesen szembeszáll ezzel a beállítással és a többi között az AIT római jelentése szerint így írt : Ami az olasz főnemesség magatartását illeti, csak azokra a hősökre kell utalnunk, akiket e ez az osztály adott ebben a háborúban a nemzetnek. Ami pedig az olasz papságra vonatkozik, az olasz papságot, azonkívül, hogy a legmagasabb keresztényi érzület vezeti, a nemzeti hit, büszkeség és igazság érzelmei hevítik. Ugyanilyen erőteljes hangon ■tlttfrftj-3 vissíti«- az olasi sajt, az angolszász ígéreteket is, amelyeket különben ,,hízelgéseknek“ nevez, s amelyek arra irányulnak, hogy az olasz népben azt a hitet keltsék, mintha Churchillnek az lenne a szándéka (mint ezt a Times és a Daily Herald ismételten leszögezték), hogy Olaszország területét érintetlenül hagyja és az olasz népnek biztosítsa a maga helyét a világ újjárendezésében. Ez az angolszász „hízelgés“ természetesen figyelemmel van az olasz társadalmi rétegeződésre és általában az olasz vezető rétegek helyzetére is. Éppen ezért ez a propaganda arra törekszik, hogy megnyugtassa Olaszországot: angolszász részről nem óhajtanának ez országban semmiféle társadalmi felfordulást, hanem inkább valamiféle konzervatív liberális irány megerősítését. Washington, London, Moszkva A washingtoni tárgyalások befejeződtek ugyan, de a nemzetközi közvélemény még mindig találgat, hogy várjon miről tárgyaltak Washington. Aminthogy a közvélemény semmit sem tudott meg arró, hogy mi volt Roosevelt levelében, amelyet Davies nyújtott át Sztálinnak, ugyanúgy semmit sem lehet írani annak a válasznak tartalmáról, amelyet Sztálin küld ők Rooseveltnek. E válasz egyik érdekessége, hogy Sztálin levelet orosz nyelven fogalmazva küldte el Rooseveltnek Erősödik az a benyomás, mintha a csendesóceáni háború kérdéseinek előtérbe kerülése összefüggésben állna a szovjettel. Ha Washingtonban ugyanis valóban elhatározták, hogy az európai hadszíntér fölött átmenetileg előnyben részesítenék a csendesóceáni frontot, feltételezik, hogy ez főleg a szovjettel kapcsolatos meggondolásokból történnék. Mert, úgymond, a szovjet úgy, amint ez a különféle* ■pblitikai kérdésekben is nyilvánvaló, a Csendes-óceánon katonai szempontból sem játszik nyílt kártyákkal. Ez különösen az amerikai közvéleményt izgatja, amely nem tudja belátni, hogy ha a szovjetunió nem támogatja Amerikát, illetve nem áll ki mellette a Japán elleni háborúban, amelyet pedig egyesek Amerikában fontosabbnak tartanak amerikai szempontból, mint magát az európai háborút, miért támogassa Amerika a szovjetet? A Japán elleni erélyesebb fellépés hangoztatása igyekszik a szovjet felé azt a látszatot kelteni, mintha angolszász részről elvárnák, hogy Moszkva elképzeléseit ne csak politikai szempontból hozza összhangba az angolszász elképzelésekkel, hanem katonailag is teremtsen végre teljesen tiszta helyzetet. Bizonyos amerikai körök a háborús erőfeszítések nagy nőjének átmenetileg Japán fére való fordítását fenyegetőként szegezik szembe a szovjetunióval. Ez ugyanis kaatcsolatban állhatna azzal, angolszász részről az úgynevezett európai partratlást elhalasztanák a jövő évre, viszont teljes erejét a Japán elleni háborúra fordítaná London és Washington. A szovjet tehát abban a helyzetben lenne, hogy idei nagy nyári mérkőzését is a németekkel angolszász katonai segítség nélkül vívja meg, aminek következménye természetszerűen a szovjet erőknek még nagyobb felmorzsolódása lenne. Egészen nyilvánvaló ugyanis, hogy angolszász részről a szovjet legyengülésére már kezdettől fogva számítottak. Hogy Moszkva és az angolszászok politikai elképzelései között a különbség megvan, az ma már a közönség legtájékozatlanabb része előtt is nyilvánvaló. Erre vonatkozóan egy jellemző adatról számol be a Journal de Génévé londoni tudósítója. A tudósító közli, egy szélsőbaloldali londoni lap azt írta, hogy tárgyalások folynak a csehszlovák emigráns kormány és a szovjetunió között kölcsönös szövetségi és segélynyújtási egyezményről. Az angol szélsőbaloldali lap szerint ugyanilyen tárgyalások folynának a csehszlovák emigráns kormány és Nagy-Britannia között is. A tudósító szerint Londonban határozottan kijelentették, hogy ami ennek a hírnek az angolokra vonatkozó részét illeti, az teljesen alaptalan. Nagy-Britannia és a csehszlovák emigráns kormány között ilyen tárgyalások nem folynak, mégpedig azért nem, mert „egy kölcsönös szövetségi és segélynyújtási szerződés feltét díszné, hogy legalább átminhetileg lerögzítsék a hatápedfát. Ez pedig olyan pont,amelyben Nagy- Britannia^^r háború tartama alajd^steni óhajtja magát lekötni számtalanszor kifejezett brit álláspont ugyanis az, hogy semmiféle határt nem lehet megváltoztatni az összes érdekeltek beleegyezése nélkül. Csehszlovákia kérdésében bizonyos, hogy többféle probléma van még, amelyeket rendezni kellene.“ Esneak-Afrika A de Gaulle—Giraud-tárgyalások úgy látszik érdekes fejezethez jutottak el. Jelentés érkezett ugyanis arról, hogy most már angolszász részről erélyesebben léptek közbe. Churchill személyesen tárgyalt Gibraltárban Giraud-val, sőt egyes jelentések szerint állítólag Churchill Algírban van, hogy személyesen is részt vegyen da Gaulle és Giraud megbeszéléseiben. Ha ez utóbbi híresztelés nem is igaz, annyi azonban feltétlenül bizonyos, hogy Churchill Gibraltárban (ez a találkozás ugyanis valóban végbement) értésére adta Giraud-nak London szempontjait, amelyeket a washingtoni tárgyalásokon nyilvánvalóan összhangba hoztak most már Amerika szempontjaival is. Az SST lalineai jelentése szerint e megbeszéléseken nem csupán a két tábornok kiegyezési politikájának kérdései, hanem az általános hadvezetés kérdései is szerepeltek. A tárgyalásokon ugyanis részt vett Aexander brit hadseregparancsnok és Montgomery, az észak afrikai csapatok parancsnoka is. Tekintve, hogy Giraud-nak magának is van Észak-Afrikában meglehetősen számottevő hadserege, kézenfekvő, hogy az angolszász palgtrtisnokokkal folytatott tárgyalásokon szó volt az elköveetkezendő hadműveletekről."E hadműveletek pedig vánvalóan a Földközi-tenger vidékével kapcsolatosak Ugyane jelentés beszámol arról is, hogy Churchill állítólag tanácskozott Giraud-val, Amerika, illetve Anglia északafrikai érdekeinek elhatárolásáról is. . . Emlékezetes, hogy Giraud eleinte katonai tekintélyű kormányzatot akart felállítani, amely azután angolszász győzelem esetén az anyaország fölött is átvette volna a vezetést, addig, míg választásokon el nem dőlt volna véglegesen, hogy a francia nép milyen kormányzati forma alatt óhajtana élni. Természetesen e választások a katonai tekintélyi kormányzat vezetése alatt zajlottak volna le. De Gaulle ezzel szemben kezdettől fogva azt hangsúlyozta, hogy a demokratikus elveket a közös francia vezetés felállításánál már most figyelembe kell venni. Éppen ezért nem engedhető meg, hogy az ügyek intézését a katonákra bízzák, hanem feltétlenül biztosítani kell a polgári hatóságok vezető szerepét Ezt a szempontot végül Giraud kénytelen volt elfogadni s a most felállítandó Központi Végrehajtó Bizottság ezek sze Ára 16 fillér