Magyar Nemzet, 1943. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-01 / 145. szám

MVI. évfolyam, 145. szám Előfizetési ára 1 évre 4© pengő 40 fillér. Egyes szám ára hétköznap 16 fillér, vasárnap 30 fillér. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Alapította PETHŐ SÁNDOR Csütörtök, 1043 július 1. Szerkesztőség: Budapest, VI. kerület, Aradi­ utca 10. Telefonszám: 128 428*. Kiadóhivatal: Budapest, VI. kerület Vilmos császár út 65. Telefonszám: 126­ 726* ..................... ........... " Paroli­ni cikke a „Messaggepo”-ban: A partraszállási kísérlet közvetlen küszöbön áll Július 3 az inváziós kísérlet időpontja, a Berlinbe érkezett jelentések szerint . MacDonald főbiztos szerint nem egyetlen ponton indul meg rövidesen a döntő támadás A szovjet egyidejű támadásokat követel nyugat és kelet felől Az invázió megkezdésére most már pontos időjóslásunk is van. Egy berlini jelentés szerint Né­metországba olyan hírek érkez­tek, hogy az angolok ez akciók megindítását július 3-ára terve­zik. Berlinben természetesen nem foglaltak állást, a hír valódiságát mindenesetre rövid időn belül ellenőrizhetjük. Olaszország­ ­— Az ellenséges közvélemény türelmetlenül követeli már az Európa elleni támadás meg­indítását — írja Pavolini a Messagg­ero-ban. Ezután az olasz publicista a maga részéről is megállapítja, hogy valóban az angolszászok „nem halogat­hatják már tovább“ ez akciók megkezdését. Pavolini tudtára adja az olasz közvéleménynek, ,,minden arra vall, hogy ezt a partraszállási kísérletet meg­próbálják”, még­pedig a közel­jövőben. Ezután ismerteti az olasz publicista az elözönlés különféle fázisait és fokozatait. —■ Különbséget kell tenni — állapítja meg a Messaggero publicistája — partraszállás, az egyes területekre való behatolás és az elözönlés (invázió) kö­zött. Dieppe-nél is volt partra­szállás, de az ellenség nem tu­dott behatolni a partvidék mö­gött lévő területekre. Az elözön­lés pedig sokkal súlyosabb és más természetű kérdés, mint az ellenséges területre való be­hatolás. Elözönlést hadseregek­nek kell végrehajtani, súlyos csaták során. Miután Pavolini így ismer­tette az olasz publikummal, hogy mire kell felkészülnie, megállapítja, hogy Olaszország­ban minden behatoló a legheve­sebb ellenállásra fog találni. — Valamennyi olasz katonát és valamennyi olasz polgárt egy akarat hevít — mondja Pavolini —­ és az ellenség el­jöhet Olaszországba, de nem fog ittmaradni, hacsak nem mint haláit. Mario Appelini a Popolo de Italia vezércikkében szintén e kérdést tárgyalja, ő is meg­állapítja, hogy az angolszászok­nak „nincs más választásuk“, mint partra szállni Európában. Az olasz közíró figyelmezteti azonban az angolszászokat, hogy az, nem könnyű feladat. 4.nagy kockázatot kell vállalni vele és sok veszteséggel kell számolni“. Az NST római jelentése a fasiszta párt intézkedéseiről számol be. „A fasiszta párt egyre hatásosabban védekezik az idegháború ellen“ — álla­pítja meg a jelentés. Majd a párt szerepéről a jelentés a lobbi között a következőket mondja: —­ Carlo Sforza, a párt új főtitkára az egész fasiszta pár­tot egységes páncélzattá akarja összekovácsolni, hogy ez a pán­célzat védje meg az olasz népet a belső erkölcsi ellenállóképes­ség ellen intézett minden táma­dással szemben ... Az új orszá­gos párttitkár által megindított tisztogatási akció százszázalékos volt s néhány héten belül gyö­keresen megjavította és meg­szilárdította a közvélemény han­gulatát. Ha olasz részről elszántan várják ez akciók megkezdését, szovjet részről viszont újabban az eddiginél is erőteljesebben sürgetik. A moszkvai főparancs­nokság visszapillantásában a szovjet két első háborús eszten­dejére, a többi között a követ­kezőkben szögezi le a szovjet nézetet: — Ha 1943 kedvező feltéte­leit nem használják ki, vagy pedig a szövetséges nemzetek akciói késve következnének be, ez komoly visszaesést jelentene. A „második front“ elhúzó­dása a háborút rendkívül meg­hosszabbítaná és a veszteségek­nek óriási emelkedését jelen­tené. A sürgetés tehát, mint lát­ható, nem hiányzik. A helyre vonatkozóan azonban továbbra is megoszlanak mind az óhajok, mind pedig a vélemények. Pa­volini előbb említett cikke meg­állapítja, hogy „az ellenség ha­talmas erő-összevonásokat haj­tott végre Angliában, melyek az északi részek felé való táma­dást hajtanák végre,­ összevoná­sokat végzett a Közel-Keleten és Észak-Afrikáiban is. Gibral­tárban és az északafrikai kikö­tőkben hadihajókat és partra­szállási eszközöket összpontosí­tott­. A támadást tehát a ten­gely minden szakaszon várja Ha a német jelentések beszá­molnak az angolszász csapat - összevonásokról, ugyanígy a szövetségesektől érkező jelen­tések tengelycsapatösszevoná­­sokról számolnak be, így pél­dául e jelentések szerint, ami az esetleges balkáni hadszín­teret illeti, német részről fel­készültek mind Görögországban, mind pedig Bulgáriában. Más jelentések pedig azt mutatják, hogy német részről emellett továbbra is készültségben áll­nak a nyugati partvidéken is, tehát Franciaországban, Hol­landiában és Belgiumban. Amerika Az­­ amerikai sztrájkkérdés körül még mindig nem csende­sedtek el teljesen a hírek. A jelentések szerint több bányá­ban a munkások ismét dolgoz­nak, más jelentések viszont újabb sztrájkokról adnak hírt. így például az MTI stockholmi távirata közli a United Press jelentését, amely szerint a sztrájk elleni törvénynek az amerikai parlamenttől történt másodszori elfogadása óta újabb sztrájk tört ki, ezúttal nem bányászoknál, hanem a Chrys­­ler-autógyárban. A bányászkérdésről egyéb­ként Ickes, az amerikai belügy­miniszter nyilatkozatot adott. E nyilatkozat ezúttal nem a mun­kásokkal, hanem a kérdésnek a bányatulajdonosokat érintő ré­szével foglalkozott. Az MTI je­lentése szerint Ickes kijelentette, hogy „a kormányzat nem szán­dékszik semilyen tervet kidol­gozni a szénipar racionalizá­lására“ A kormányzat úgy véli — folytatta a miniszter —, hogy a bányák visszaadása a tulajdo­nosoknak, egy későbbi időpont­ban meg fog történni, mert a kormány meg van győződve ar­ról, hogy a bányászok és a bá­nyat­ulajdonosok megegyezésre fognak jutni. A sztrájkellenes törvény elfo­gadása természetesen nem kel­tett általános megnyugvást ame­rikai parlamenti körökben sem. Máris híre érkezett (az MTI útján), hogy Joh­n Lesinski kép­viselő törvényjavaslatot nyújtott be, amely a sztrájkellenes tör­vény hatályon kívül helyezését kéri. Az Amerikából érkező, külön­féle sztrájkhíreknek az európai közönség számára kissé sajátos érdekessége az, hogy a legutóbbi detroiti néger-botrány sztrájk­kal kapcsolódott össze. Tu­dva­levő, hogy az amerikai viszo­nyok a munkásság megszerve­zése és világnézeti beállítottsága tekintetében is eltérnek némileg az európaitól. Ha az európai szocializmus tagadja a faji kér­dés létjogosultságát, meg kell állapítani, hogy az amerikai munkásnak vannak faji ellen­szenvei. Civilizált európai szá­mára meglehetősen idegensze­­rűen hat az a primitív gyűlöl­ködés, ami az amerikai töme­gekből olykor kiütközik a nége­rek ellen. A detroiti Packard­­műveknél például néhány hét­tel ezelőtt sztrájk tört ki, azért, mert néhány négert alkalmaz­tak. A sztrájk során véres vere­kedés fejlődött ki, mint erről a jelentések beszámoltak. A vere­kedés átterjedt a detroiti ut­cákra s a katonaságnak kellett közbelépni, hogy a néger negye­dekből eltávolítsa a fehér töme­get, amely e negyedeket állító­lag megrohanta. A tömegindulatok félelmetes­­ségének és véghetetl­en primi­tívségének eféle megnyilvánulá­sai természetesen újabb pesszi­mista megjegyzésekre késztetik az emberi természetet illetően azokat a politikai megfigyelőket, akik szeretik a napi eseménye­ken túl a távolabbi összefüggé­seket is firtatni. Egy svájci konzervatív és angolszász irá­nyú lap kifejezésre juttatta azt az aggodalmát, hogy a tömeg­­indulatok esetleg a háború utáni újjárendezési kérdéseknél is okozhatnának meglepetése­ket. A lap különben a felelősség javarészét a detroiti botrányért a szakszervezetekre hárítja. Kétségbevonja az amerikai szakszervezetek demokratikus érzületét és az érdekképviselete­ket az amerikai munkásság „ari­sztok­ráciá­j­át" összegy­ű­j­tő privilegizáltak eg­y­e­s­ül­etének mi­nősíti. E négerellenességnek olykor­­olykor, bár meg kell állapítani, hogy az utóbbi időben ritkábbá váló megnyilvánulása ellenszen­ves minden valóban civilizált ember előtt. E jelenségek annál is furcsábbak, mert hiszen Ame­rikában egyébként még a hábo­rús világban is meglehetősen liberálisan kezelik például az idegenek kérdését. A Journal de Génévé washingtoni külön­­tudósítója beszámol arról, hogy a munkaadóknak jelenleg is az egyenlőség alapján kell kezelni a külföldi munkásokat. A kül­földi állampolgárok közül kü­lönben egyedül a japánokat in­ternálták, helyesebben tartóz­kodási helyet jelöltek ki nekik és a németeket vetették foko­zottabb ellenőrzés alá, termé­szetesen eltekintve az egyéni internálásoktól. Észak-Afrika Az NST newyorki jelentése beszámol arról, hogy Eisen­hower tábornok, az északafrikai amerikai csapatok főparancs­noka különleges felhatalmazást kapott a de Gaulle és Giraud közötti konfliktus elintézésére. E konfliktus elintézésében telj­hatalmat kapott bizonyos rend­szabályok megtételére. A világsajtó tovább is igyek­­szik minél szélesebben kitere­getni a de Gaulle—Giraud-ellen­­tét különféle rugóit. A vélemé­nyek egy része megegyezik­ abban, hogy az algíri ellentétek legfőbb oka a két francia tábor­nok személyes ambíciója, más része viszont azt a felfogást vallja, hogy ezek az ambíciók nem okozhatnának ilyen mélyre­ható válságokat, ha nem állná­nak mögöttük különféle réte­gek és érdekeltségek, amelyek a két tábornokon keresztül a maguk szempontjait óhajtják érvényesíteni. Tudvalevő, hogy Giraud-t elsősorban konzervatí­vabb elemek támogatják, azok az elemek, akik kezdetben Vichy mellett voltak, jelenleg azonban angolszász oldalon óhajtanak támasztékot keresni. De Gaulle mögött viszont kezdettől fogva a radikálisabb elemek állottak. Ami az angolszász álláspon­tot illeti, erre vonatkozóan is megoszlanak a vélemények* Vannak r ajjuk úgy vélekednek, hogy a háború utáni elrendezé­sek csakis úgynevezett radiká­lisabb elvek alapján valósulhat­nának meg, mások viszont azt a nézetet vallják, hogy angol­szász oldalon, főleg pedig Ame­rikában éppen ellenkezőleg, a nyugodt fejlődés biztosítása cél­jából inkább bizonyos konzer­vatív eszmék előtérbe helyezé­sét látnák kívánatosnak. Természetes, hogy azokban az angolszász, körökben, ahol a háború utáni újjáépítést a de­mokrácia konzervatívabb for­mái között képzelik el, de. Ára 16 fillér

Next