Magyar Nemzet, 1943. szeptember (6. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-07 / 202. szám
Mozik műsora ADRIA (II., Margit-körút 5/b. Tel.: 353-707). Erénycsős x. (ViS, H7, H9, y. és ü.: 11 és H3-tor is.) v Alkotás, a., csmMjg* -at 11 t.: sss-874) lanssiét. (44 a. 447. 149. sz.: H3, y. és ü.: 11 és HS-Lor is.) Sierchin d. e. 11 órakor: Karosszék. A.UDRASSY (Centery-utca 30. Tel.: 134-127) Gyúrását. 045, H7, H9, t.: 1, 443, H6, 447, 447, szerdán: H3, H5, 447, H1.) ATRIUM (Margit-krt 55. T.: 153-034,154-024). »lagyar kívánsághangverseny. Híradó, (443, H7, H9, sz., y. és v.: H3-kor ia.) BARLANG filmszínház (Károly-körút 3. Tel.: 422722). 2. hétre prof.: A pék felesége. Otó, H4, H 6. Hit.) BAROSS (Vill., József-kórút 63. T.: 149-510). Fűszer és csemege. (H4, H6, H8, v. és fi.: 11, H2, H4, H6, HS, b) terem: H7. 449.) BELVÁROSI HÍRADÓ MOZGÓ (Petőfi Sándororkil 6. T.: 181-244). Új élet Párizsban ,(kultúrfilm). Rajzos híradó az árpádkori művészeiről.):a magazin. Magyar, lila-, Luce- és Különhíradók. Folytatólagos egyórás előadások 10—22 óráig. Hűtött nézőtér! BUDAI APOLLO (Tel.: 351-500). Erénycsősz. (Hl. H6, H8. V. és fl., H2-kor is.) CAPITOL (VII., Baross-tér 32. Keleti pályaudvarnál. Tel.: 131-337.) Édesapám. Híradó (2, 4, 6, 8. v. és v.: 11-kor is.) 1DAMJANNICH MOZGÓ (Vili.. Damjanich-n. 1 T.: 425-644). .Erénycsősz. (4, 6, 8, v. és fi.: 2-kor is.) 1.E.IK FILMSZÍNHÁZ (Teréz-körút 28 Tel.: 125-952, 121-343). Anyámasszony katonája (Szilassy, Pelsóczy Bilicsy). Híradók. (H3, H6, H7, H9.) DUNA MOZGÓ (V. Hollán-u. 7. T.: 111-994) Bubus. (H5, H7, H9, V. és fi.: H3-kor is.) ZÓRUM filmszínház (IV., Kossuth Lajos-u. I. T.: 189-707, 189-543). 2 hétre prof.: Ma este semmi újság (Alda Valii). (H5, H7, H9, sz., v. és fi.: H3-kor is.) GU1RIA (XIV., Thököly út 56. Tel.: 547-521) Vihar Ázsia felett. Magyar híradó. (H4, H6, H-8. v. és v., H2-kor is.) HÍRADÓ FILMSZÍNHÁZ (VII., Erzsébet-korú. 13. T.: 222-189). Angol szigetek a Csatornában (kultúrfilm). Rajzos híradó az árpádkori művészetről. Ufa-magazin. Magyar, Ufa-, Luce- és Kfilenhíradók. Folytatólagos egyórás előadások 9—22 óráig. Hűtött Tdézőtéri .HOMEROS MOZGÓ (XIV., Hermina-út. 7. T.: 496-178). Gyávaság Világhíradók. (H4, H8, H 8, v. és fl.: H2-kor is.) JÓZSEFVÁROSI (Vill., Kálvária-tér 7. Tel: 131-316). Rembrandt. (H6, H7, H9, V. és v.: %3-kor is.) KAMARA (VII., Dohány-utca 42. T. 423-901). Jómadárt (Pelsóczy, Erdélyi, Ajkay, Szilassy). (H12, 2, 4, 5, 1.) KASZINÓ filmszínház (TV . Eskfi-út 1 Tel . *185-329 313-102). Anyámasszony katonája Szilassy, Pelsóczy, Vaszary, Mily). Hl H6. HS. sz.: %2-kor is. V. és v.: 11. H1: H6 H8.) Korzó IIV., Vizi-utca 9. Telefon: 182-818) Magyar kívánsághangverseny. ..H5, H7, H9 sz., t. és fi.: H3-kor is.) Mi sevar (Szt. István-körút 16 T.: 114-502) Az éjszaka lánya.. (H5* H7, H9, v. és v.: H3-kor is.) Nemzeti Apolló (ún. Erzsébet-körút 45 ,T.: 232-002). Fekete hajnal. (H5, H7. H9. sz., v és fi.: H3-kor is.) NYUGVT MOZGÓ (VI., Teréz-korui 41. Tel: 121/122). Gyávaság. (H6, H7. H9. sz.: H3 v. és v. 11 és H3-kor is.) ÓVINA (József-körút és Kölcsey-utca sarok ,T.: 130-125) 3. hétre prof.: Álomkeringő. , (H5, H7. H9. sz : H3. v.: 11 és 13-kor is. ORSZÁGOS TISZTI KASZINÓ zártkörű filmszínháza. Szeptember 8.: Az éjszaka lánya. — 9.: Az első randevú. — 12.: Bubus. (115. HS.) PETŐFI MOZGÓ (VII., Rottenbiller utca 87/1. T.: 428-478). Gyávaság. (4, 6, 8, v. és v.: 2-kor is.) PEST PALACE (VIII., Erzsébet-körút 8. T. 221-222) Orient express. Magyar híradó (H 12, 2, 4, 6 és 8 órakor.) RADIOS (VI., Nagymező utca 22-24. Telefon: 122-098, 120-564). Münchhausen (Színes óriásfilm: Hans Albers, Ilse Werner). Híradó 3, H 6, 8. sz.: H1, 3, H6, 8, v. és fi. d. e.: 117 d. 3, H6, 8 órakor.) SCALA filmszínház (Teréz-KünáL T.: 114-411) Makrancos hölgy (Karády, Jávor). Magyaréa Luce-híradók. (H5. H7. H9. sz., v. és 0.: H3-kor is.) SZÉKELY MOZGÓ (VII., Erzsébet-körút 26 T.: 228-425.) Vágyak valcere. (11. H3. H6. H7. H9.) SZITTYA CITY MOZI (V., Vilmos cs.út 36/38 T.: 228/120.) Gyávaság. H5, H7, H9. sz.. és (1.: H3-kor is. v. H1-kor is.) SZIVÁRVÁNY MOZGÓ (VII., István-út 39 T.: 228-020). Tóparti látomás. (H6, H7, H9. v. és ö.: H3-kor is.) TISZA MOZGÓ (Vill., Népszínház-U. 31. T: 133-171). Eladó birtok. (4, 6, 8, v. és v.: 2-kor is.) TOLDI-KIALTÓ (VII. Rákóczi-út. Telefon: 224-413). Erénycsősz. (10, H 12, H2, H4, 5, H 7, H10.) TUBÁN MOZGÓ (Nagymező-u. 21. T.: 120-003) Erénycsősz. (11, H2, 4, 6, 8.) ÚJBUDA (XI., Horthy M.-út ,64. T.: 268-999) Az éjszaka lánya. (H6, H7, H9, v. és fi: H3-kor is.) Színházak műsora Nemset Símház. Csütörtökig: Zárva. — Téntek: Bánk bán. Szombat: Szilágyi Irma (Bern. bék.) — Vasárnap d. u. és este (I.): Szilágyi Irma (13. sz.) Nemzeti Kamaraszínház. Csütörtökig: Zárva. — Péntektől minden este és vasárnap d. u.: Tacskó. (3. Vil.) Vígszínház. Minden este és vasárnap d. u: Fekete Péter. (3. Vil.) Pesti Színház. Péntekig: Zárva. — Szombattól minden este: Warrenné mestersége. (17.) Új Magyar Színház. Minden este és vasárnap d. u.: Zsuzsa. (3. Vall.) Ambássy Színház. Minden nap: Egy nap e világ. (Vl) Fővárosi Operettszínház. Minden este és vasárnap d. 11: Egy boldog pesti nyár. (3,6.) Nemzeti Bábszínjáték. Szerdáig: Zárva. ■— Csütörtök: Panoptikum. — Péntek: Tórdig — Szombat, vasárnap: Panoptikum. —• Csütörtök ,szombat, vasárnap d. u.: Mesejáték. ibUy (7.) • Revüpalota. Minden este, csütörtök, szombat és vasárnap d. u.: Színek országa. (%4. %7.) Komédia Orfeum. Minden este, szerda •zombat, ünnep és vasárnap d. u.: Szól a szilába . .. (%4, Vil-) Kamara Varieté. Minden este, csütörtök, s zombat, vasárnap és ünnepnap d u.: Híg Özvegy. (4,7, vas. és ünnepnap ^3,5, Fényes Cirkusz. Minden nap: Charlie ,Privels. Repülő motorkerékpáros, Repp, a *spi glörkirály. stb. (%4, %7. vas. d. e. 11.5 Sportcsarnok. Minden nap: Villámrepülő világvárosi átrakóiéval. (4, 7.) Magyar MA színkör. Csak vasárnap és ünnepnap: Tábornokné. 0/24, ^6, ^6.). Erzsébetvárosi Színház. Csak vasárnap: palló Városliget Chabarérevü.) (.94a* VGS.) Nemzeti önismeret X Windelband, a nagy német történetfilozófus szerint ,,a történelem az emberiség emlékezete“. A történet pedig a legegyetemesebb emberi emlék. Különösnek csupán az látszik, hogy az emlékezés alanya és tárgya — az emberi társadalom — önmagával mindig azonos marad. Az emberiség önmagáról emlékezik, tudatossá teszi önnön életét — ez a történelem. De ez az önmagáról való emlékezés alakítja ki a világ történetét is. Egy nemzedék térben és időben azzal jelöli meg a maga szerepét, hogy bizonyságot tesz arról, miként emlékezik? Az emlékezésben néz szembe a sorssal. Ridegen és kikerülhetetlenül. Az örök humánum parancsai szerint. Persze, nem minden kor emlékezik egyforma mértékkel. Vannak idők, amelyek félnek az emlékektől. Gátat és bilincset látnak bennük. Hiszen az egyetemes feledékenység lett legtöbbször a haladás egyik kútfeje. De nem sokáig késnek aztán egy egy nemzet történetében a zivataros századok, amikor minden feledékenységen túl is valamiféle eszmélkedés vesz erőt a nemzeten. És ezek az idők lesznek a számadás és a bűntudat évei. Mert ha már semmi sem segít a magárahagyottságban, ha már nagyon is elárvult az idők sodrában a nemzeti lélek- akkor bizony nincs biztosabb menedék és hívebb támasz, mint az emlékezet. Emlékező idők A jelek ma egyre bizonyosabban arra mutatnak, hogy a mi korunk is az emlékező idő. Mikor lenne nagyobb szükség a nemzeti lelkiismeretre, mint a nagy változások idején? És mikor érezhetné jobban az önigazolás hiányát a nemzettársadalom, mint egy kifáradt világrend utolsó napjaiban? A nemzeti lelkiismeret önigazolásra vágyik. Ez a közös szándék teszi néha rokonná a szellemi élet legellentétesebb tényezőit is. A jobbakban feléledő különb felelősség lesz e közös szándék alapja. S hol vethetné meg a lábát mármost a felelősség, ha nem ott, ahol bizonyosan visszhangra található az emlékezetben. Csak itt találhat rá azokra az eszményekre, amelyeknek hitelt ad egy egész nemzeti sors. Mert —és erről talán ma a legkevésbbé kell szólanunk — hiteles, reális eszményt és példát keres törékeny korunk. Azt, amit hiányérzete parancsol. Az emlékezést tehát nagyon is kikerülhetetlen követelmények teszik népszerűvé, sőt, divatossá. Korunk éppen gondolkozásának realizmusát kénytelen az emlékezésben keresni. És — amint ezt szellemi életünk számos jelensége bizonyítja — szilárd a meggyőződése, hogy a magyar gondolkozás realizmusát ott, csakis ott fogja ma megtalálni. Óvatos tájékozódás s nem egy kísérlet után korunk bizton reméli, hogy egy új világrend felépítéséhez szükséges reális látásmódot csak az a tudat teremthet meg, amely e komor emlékezésben végül is megvilágosul. Szellemi életünk e tudatnak világosságot adó fényét keresi. Egy egészségesebb életformát és egy szabadabb géniuszt vár ettől a tudattól. Mindazt, ami egy küzdelmes múlt lecsapódása nyomán, mint kincseket, a maga talajáról felvehet. Nincs hát mit csodálkoznunk azon, ha a történeti tudat szellemi életünknek sokszor a legfontosabb élménye lett az utóbbi időkben. A mai magyar lélek ennek a tudatnak az élményében — úgy véli — révbe ér. Biztonságot és tiszta légkört vár ettől a tudattól. Azon fáradozik, hogy a történetiség egy széles látóhatárú, de zárt világképet alkosson számára. A jó szándéknak természetesen a másik oldala sem hiányzik azonban. Nap-nap után tapasztalhatjuk, hogy nagyon sokan, szinte a legtöbben megelégszenek a történeti tudat illúziójával is És ez az illuzórikus történetszemlélet lesz a termőtalaja mindenféle romantikának, aminek ma ugyancsak bőviben vagyunk. Bármilyen mellékutakra téved korunk emlékezete, az azonban már most bizonyos, hogy a történeti tudatosodás szándéka erősen rányomja bélyegét a jelenre. A szándék visszaüt. A szellem múltjába tekint, szembenéz vele. És most elvállalja a szembenézés minden súlyát. Olyan időket élünk, amikor a szentistváni államépítés vagy a Védőbástya • gondolata, a Corvin Mátyás-féle kultúrpolitika, Zrínyi magáramaradottsága vagy Széchenyi nemzettársadalmi szemlélete nagyon isreális értelemmel telített eszmékként mutatkoznak meg előttünk. Nem véletlen, hogy ezek a problém Nemzeti jelen A múlt visszfényében így tágul és mélyül korunknak a számadáshoz, a magábatekintéshez való készsége. Mind többen érzik szükségét annak, hogy a múltban végzett önigazolást végig kell gondolni. Fel kell idézni annak a léleknek az erejét, amelyről a magyar történet szelleme tanúságot tesz. A tudomány, a művészet és a publicisztika oldaláról kísérli meg korunk, hogy megközelítse a nemzeti jellemet. A sokfelé ágazó magyarságismeret azonban nem áll meg ezen a ponton. A jellemvizsgálatot immár egy külön tudományos diszciplína is szolgálja: a magyarságtudomány. Tudomány, művészet és publiicisztika egyaránt tisztában van azzal, hogy nincs elérhetetlenebb kívánság, mint egy nemzeti közösség jellemére találni. Arra, ami a maga megfoghatatlanságában teremtője, hordozója és jelképe minden talajnak, életnek és légkörnek. Arra, ami egymagában szándék és cél, forma és tartalom: a nemzeti lélek. Korunk mégis úgy érzi, lélekvizsgálatra van szüksége. A kibontakozó kontúrokban keres eligazodást. Mert a megsejtésben felismert és megközelített nemzeti jellemhez igazodhat csak a szó és a tett a változások idején. Élő tanácsra van szükség"1— a tanácstalanság idején. A magyar lényeget keresi mai szellemi életünk. Gondoktól terhelve, de mégis higgadtan, lehetőleg romantika nélkül. A mai magyarság tudat alatt nagyon is érzi a múlt század szellemének, ízlésének hatalmas súlyát. És ez a széllemi ízlés már oly sokszor lesznek méltatlan cikkecskék és szónoklatok szólamai. A felületesség és a nagyhangúság is érzi, hogy milyen döbbenetes, a magyar lényeget a legfifszerebbről érintő mondanivalói vannak ezeknek az eszméknek. Nincs olyan kiváló írónk, tudósunk vagy államférfink, aki felelősségének őrhelyén manapság ezekbe a gondolatokba bele nem ütközött volna, és romantika ma, messziről visszatekintve, így látjuk —, a romantikának is kedvezett. Ma úgy érezzük, hogy a múlt század egy, a valónál ábrándosabb, illúziókkal tehtető nemzeteszmét alakított ki a magyarság tudatában. Ezért számunkra — így mondja a mai tapasztalás — itt csak egyetlen út marad: elmenekülni a romantika (és álromantika) elől, megtagadni és kivetni magunkból, félreérthetetlenül. Ezt a szellemi és társadalmi magatartást támasztja alá az utolsó két évtizedben a magyar szellemtudományok bizonyságtétele is. Tudomány és élet egyhangúan egy reálisabbb eszmélkedés idejének beálltát követeli. *'■ A millennium eszmevilágából a mai helyzetképre kell vetnünk tekintetünket. Szakítanunk kell a nemzeti jellemvizsgálatnak azzal a modorával, amely a nemzetben csak a különöst kereste. Egy másutt föl nem fedezhető színt Európában. Színt, amely büszkeséget ad. Különc tájat — pusztát —, amelyről költők énekelnek. Zenét — a cigányét —, amely csak itt szólal meg, Huszárt, aki csak itt tud mulatni... — és így tovább. Ígytért arra az útra a nemzetismeret, ahol a magyarság lassan mint exotikum tűnt fel Európa civilizált népei között. Ez volt az a szemlélet, amelynek a büszkeség többet ért, mint az önérzet és a kedély, mint az igazság. Nem kétséges, hogy a látszat néha valóban tápot adhatott ennek a szemléletnek. De sohasem a való Nemzeti lényeg - A magyar lényeget — s erre csak lassan jött rá szellemi életünk —■ más utakon kell keresnünk. Nem kívülről. Nem annak a szemszögnek a fényéből, amely európai tipológiára kiváncsi. Sajnos, Európa magyarságismerete még ma is megdöbbentően hamis. Ez a tény azonban pillanatnyilag a magyarságismeret szándékain nem változtathat. Az újabb szemlélet éppen egy, külső tényezőktől mentes erősebb, belsőbb igényt kíván növelni. De ha még nem is gondolunk arra, hogy mit lát Európa bennünk, hanem csak azt keressük, hogy mutatkozik meg valójában a magyarság a nemzetek és államok szörnyű torlaszában, még akkor sem fogunk hű képet kapni a nemzeti jellemről. Hiszen ezt a megmutatkozást sok összetevő eredőjének kell tekintetünk s ezek között az összetevők között sok nemzet és állam szerepel és közöttük — sajnos — néha a legkisebb nyomatékkal egy kis nemzet: a magyar. Napjainkban mindezen okok miatt a magyar jellemvizsgálat belülről indult meg. A belső szempontokat ugyanis a legkevésbbé sem zavarhatja a hízelgő tetszetősség. Irodalmunkban nem az álomképekre, nemcsak a hazafias szép mondatokra s a mindenáron egyszerűnek kikáltott népiességre vagyunk kíváncsiak. A magyar nemzet pedig történetének immár különb próbáit állta ki, semhogy most múltjában csak a dicsőséget, a kultúrfölényt s a vissza nem térhető boldogságokat keresse. Zenei életünk elnyűtte már gyermekcipőit és éppen ezért szívesen lemondunk arról, ami nem a miénk, legyen az akár opera, akár cigányzene. A felsorolást könynyen folytathatnánk a képzőművészetek vagy a néprajz, a nyelvismeret vagy a társadalom tudományok egyik-másik önáltatására gondolva. A kultúra nem adás-vételi szer — belső szemlélet kődés. Az újabb magyarságismeret meg éppen abban különbözik a régitől, hogy a nemzeti jellemet nem a magyarság és Európa kapcsolatában keresi. Nem abban, amit a magyarság Európának adott, királyi ajándékért örök hálát remélve. De nem is abban a negatívumban, amely a magyar szellemtörténetről le szeretne rántani minden idegen „hatást“, fertőt és megalázottságot szimatolva. Külső és belső körülményektől indítva, a magyar szellemi életnek rá kellett eszmélnie végre, hogy a nemzetilélek vizsgálata távolról sem ilyen egyszerű. Mint ahogy az sem ilyen egyszerű, ami a nemzeti lélekből fakad: a magyar szellem és a magyar élet összetettebb, mint valaha is gondolták. És a jellemvizsgálaat is csak így fogadhatja a magáénak a teljes magyarságot: olyannak ,amilyen. Igen, a magyar jellemet csak a maga teljességében lehet megragadni. Úgy, ahogy finnugor eredet, törökös szervezettség, római kereszténység, Nyugat kapuja — Kelet talaján ideállította. Ez a jellem nem titok, nem varázslat képződménye. Egyszerűen olyan, ahogy az élet — tér és idő közelségében — elénk állítja. Nem kutatni kell. Hanem fölismerni. Nem megmagyarázni, hanem megérteni. Amint a valóság — és nem az illúzió — kialakította. Így hát nem kérhetünk tőle számon semilyen egyedül uralkodó jellemvonást. Sem a „lovagiasságot“, sem a „bujdosást“. A magyarság — mint minden más európai nemzet — nem olyan szegénylelkű, hogy csak egyetlen jellemvonása lenne: a lovagiasság. Mindenesetre lovagias is. De nem csak az és nem mindig. Az újabb magyarságismeret már egységet lát a nemzetben. Olyan egységet, amely lehetett olykor vétkes vagy nagyszerű, vesztes vagy győző, de mindig egység volt. Minél sokszínűbbnek tűnt fel, annál inkább. Ez az egység tette éppen mindenkor a népet nemzetté. Ebből a szempontból tehát teljesen közömbös minden „idegenből jött hatás" és „tősgyökeres eredetiség". A hangsúlynak nem mindig az elemzésen kell lennie. A hatás olykor éppen abban jellemzően magyar, ahogy hatás lesz; ahogy a magyar és az idegen szellem között mozgás indul meg és a kettősség szintézissé s ez hagyománnyá, nemzeti tulajdonná válik. Ezért, igenis, meglátjuk a Dunántúl latinitásában a magyarságot vagy a Királyhágón túl a három nemzet történeti együttélésében a transzszilvanizmust. A jellemvizsgálat nem büszkeség kérdése. Persze, nincs értelme azonban annak sem, hogy minden külföldről jött hatásban végül is valamiféle magyar sajátságot keressünk, ha ez abban sohasem volt meg. A jellem nem önmagáért való tulajdona a nemzetnek. Inkább tanulság, mérték és igazság, eredő, amely összetevőket feltételez. És ugyanezért nem szükséges immár diadalittasan fölfedezni feltétlenül a magyar jelleget mindabban, ami hazai termék. Ami tősgyökeresen magyar, arról még nem biztos, hogy jellemzően is magyar. Középosztály és parasztság Ezen a ponton még mai magyarságismeretünk sem kerül el sokszor egy történelmietlen látásmódot: azt tudniillik, hogy a maga korának problematikáját a magyar lélek egész múltjába ne vetítse vissza. A parasztságra gondolunk. Ma már politikai életünk józanabb része világosan látja és hirdeti, hogy a magyar társadalmi fejlődés csak a parasztságnak polgárosulásával lehet egészséges. Ez teremtheti csak meg a magyar polgárságot s benne egy biztosabb magyar jövő alapját.Mindez a nemzetpolitika szükséges a középosztály felfrissülésének érdeke. De megújulása lehet sok-sok őrhelyén a magyar kultúrának is, amely a maga talajára találhat a népiségben. Ez azonban még nem jelentheti azt, hogy a magyar jellemet csak abban keressük, ami paraszti. A magyar lélek nem lehet azonos a maga parasztságáéval. E téves nézet szerint tehát például az Árpád-házi királyok udvari életét, reformátoraink városról városra vándorló igehirdetését, a barokk életformát, 1848 márciusát s annyiannyi más szellemi és életjelenséget ki kellene vetnünk a magyar s jellem határaiból. És birtokunkban maradna egy eltorzult eszmény, az, hogy a magyar élet —a paraszti élet, a magyar kultúra — paraszti kultúra. Ami persze szintén nem lenne szégyen— ha igaz lenne. A nemzeti önismeret minden bizonnyal nem a szégyen és a büszkeség mérlege. Nem a nemzettársadalom kisebbrendűségi érzésének kifejezője. Nem illúziókeltés, hanem nyugodt és bátor szembe-, nézés, közös számadás. Olyan szám, adás, amely — tüneteihez képest — bűntudatot vagy önérzetet táplál a múlttal, visszavonást vagy építő akaratot a jövővel szemben. Egy nemzet vallmástétele a maga lelkéről. Önnön géniuszának és életének intelme a jövő felé. Értelem és érzelem: történetének tudatosodása és cselekedeteinek milyensége az utód szemléletében. Léte örökkévalóságának egy megvillant fénysugárja. Az utód, az — e szó mélyebb értelmében vett — patrióta igazságra vágyik. Igazságára annak, ami a történet felszíne alatt végbement s ami mindenkor minden gyümölcsnek végső gyökere volt. Válságok idején az utolsó igazságokat keresi. Sorsát fürkészi, de előbb tisztában kíván lenni önmagával. Jól tudja: jövőjének alapja a magabiztos nemzeti lelkiismeret. Minden önáltatásnak és rezignációnak, győzelemnek és balsorsnak es a végső tanulsága. Benne férfikorára ismer az eszmélkedő. Mai szellemi életünk, amelynek legkülönbözőbb pontjain tűnik fel a nemzeti önismeret egységes szándéka, a magamegismerő eszmélkedés útján kíván haladni egy reálisabb magyar gondolkozásmód felé. S ha a közös szándék a szellemi életnek látszólag csak általános él,ménye volt, most már e magyar realizmus kutatása teszi a nemzeti önismeretet sokszor az irodalom, a tudomány és a publicisztika munkásságának értelmévé is. így őrködik az értelemmé mélyült élmény a változó idők fölött Vincze László TELEFONSZAMAINK Szerkesztőség ■ , , , «728-428 Kiadóhivatal , ■ , , «726-726 Nyílttéri hirdetésputély «120-150