Magyar Nemzet, 1943. október (6. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-01 / 222. szám
t TL gvfolyattt, 222. szám Előfizetési Ara egy hónapra ii pengő 60 fillér. Egyet szám Ara hétköznap 20 fillér, vasárnap 40 fillér. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. / mm Nemzet Alapította PETHŐ SÁNDOR R Szerkesztőség: Budapest, VI. kerület, Aradi utca 10. Telefonszám: 128-426*. Kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Vilmos császár út 65. Telefonszám: 126-726* A „Slovo44 cikkét idézi a „Transkontinent Press44. i t - „Minden hadviselő államnak tisztában kell lennie azzal, hogy fegyverletétel esetén nemcsak az ellenségek, hanem szomszédai is rárontanak és, szétdarabolják, hogy a múltért bosszút álljanak44 A svájci szövetségi tanács megcáfolta a svájci csapatok és idegen páncélosok közötti lövöldözésről szóló híreket Mussolini átvette a fasiszta köztársasági állam államfői tisztségét — Bulgáriában felülvizsgálják a közellátási hivatalnokok vagyoni helyzetét és intézkedéseket hoznak a bürokratizmus ellen — Hadgyakorlat Anatóliában — Török cikk a nem hadviselő politika céljáról Knick, 1945 október 1 A Wilhelmstrassen nyomatékosan megcáfolták a német—szovjet fegyverszüneti tárgyalások álhírét — jelenti a „Transkontinent Press66 A közvéleményt természetesen továbbra is az érdekli elsősorban, milyen vonalon áll meg a német visszavonulás a keleti fronton. Német részről nem adnak tájékoztatást természetszerűen a legközelebbi katonai tervekről, megállapítják azonban, hogy a német hadmozdulatok célja az arcvonal megrövidítése. Olaszország Mussolini közleményt adott ki, amelyben tudtul adta, hogy mindaddig, amíg pontosan megállapítják az új fasiszta alkotmányt, az államfői teendőket ő vette át. A régebbi fasiszta rezsimhez viszonyítva, ez újabb változást jelent. Tudvalevő ugyanis, hogy a fasiszta Olaszországban Mussolini kormányfő volt, az államfői tisztet pedig Viktor Emánuel töltötte be. Miután azonban az új fasiszta rezsim szakított a királyi házzal és a pártot köztársasági fasiszta pártnak nevezte el, ez a helyzet megszűnt és szükségessé vált, hogy az államfői teendők ellátására is új személyt jelöljenek ki. Mussolini az államfői teendőket a kiadott közlemény szerint csak ideiglenesen vette át. Ami a Badoglio-kormányt illeti, helyzete még mindig nem tisztázódott a szövetségesek táborában. Tárgyalások folynak a Badoglio-kormány átalakítására. Emlékezetes ugyanis, hogy Eden angol külügyminiszter legutóbbi alsóházi nyilatkozatában kifejezte azt a várakozását, hogy az olasz kormányt lehetőleg széles alapokra helyezzék, hogy a kormányban lehetőleg képviselve legyenek az összes pártok. A tárgyalások erre vonatkozóan még nem fejeződtek be, egyes angol lapok azonban a Badoglio-kormányt már hoszszabb ideje támadják. Szó van ugyanis arról, hogy angol részről az újjáalakított Badogliokormányt szövetségesnek ismerjék el, ne pedig legyőzött ellenségként kezeljék. Az NST londoni jelentése szerint a Badoglio-kormánynak szövetségesként való elismerése ellen főleg a liberális párti News Chronicle külpolitikai szerkesztője, Vernon Bartlett hadakozik elkeseredetten. Az NST-nek e jelentése szerint különösen gróf Sforza utazása, aki tudvalévően az Egyesült Államok-beli olaszoknak egyik vezető egyénisége, keltett feltűnést. Gróf Sforza ugyanis elhagyta az Egyesült Államokat és Olaszországba utazott, az NST jelentése szerint nyilván azért, hogy belépjen a Badoglio-kormányba. Ez tehát az emigránsok egy részének összeolvadását jelentené a Badoglio-kormánnyal . Londonban már csak ezért is indokoltnak látják a véleményt, hogy az angol kormány mégis elismerné a Badoglio-kormányt szövetségesnél. A szövetségesek A háromhatalmi értekezlet helyéről és idejéről újabb hírek nem érkeztek. Pontos hírek arról sincsenek, hogy a megbeszéléseken milyen kérdéseket fognak megtárgyalni, feltételezik azonban, hogy amennyiben a háromhatalmi értekezlet Anglia, Amerika és a szovjet között létrejön, elsősorban általában fogják meghatározni azokat a szempontokat, amelyeket mind a három nagyhatalom közöseknek tekint s azokat az elveket, amelyek szerint a háború utáni együttműködést kiépítenék Az előzetes tárgyalások elhúzódása természetesen a legkülönbözőbb találgatásokra ad alkalmat. Annál is inkább, mert úgy vélekednek, hogy a keleti front eseményei kihatással lehetnek a politikai helyzetre is. Az MTI berlini jelentése szerint a Wilhelmstrassén is szóbakerült ez a téma. E jelentés a Wilhelmstrasse megállapításait a többi között a következőkben ismerteti: " Egy svéd lap szerint egyes emigráns kormányok részben az olaszországi, részben a keleti események hatása alatt londoni kormánykörök előtt annak a kívánságuknak adtak kifejezést, hogy angol és amerikai csapatok szállják meg a délkeleteurópai területeket, még mielőtt azt szovjet csapatok tennék meg. A svéd lap jól tájékozott londoni körök véleményére hivatkozik, amikor megállapítja, hogy ezek a tendenciák megértésre találnak ugyan, de az angol és amerikai kormánykörök ebben a kérdésben csakis Moszkvával együtt hajlandók eljárni. A Wilhelmstrasse nyilatkozata tehát a problémát teljes világossággal fogalmazza meg Valóban meg kell állapítani, hogy a keleti fronton a szovjet előnyomulást sokan ebből szempontból mérlegelik. Ezzel a kérdéssel és általában Moszkva és az angolszászok viszonyával foglalkozik a Neue Zürcher Zeitung egyik legutóbbi számának igen érdekes cikke is. A cikk annak a véleményének ad kifejezést, hogy a hosszú huzavonának a hármas értekezlet körül nem Moszkva halogatása az oka, hanem éppen ellenkezőleg, angolszász oldalról késlekednek. Az angolszász—szovjet viszonnyal foglalkozva a svájci lap megállapítja, hogy Eden emlékezetes alsóházi nyilatkozata óta, amelyben tudvalévően az angol külügyminiszter a szovjetet a nyíltság hiányával vádolta, általában ismét többet beszélnek az angolszász—szovjet ellentétekről. A lap szerint Moszkva időnként állandóan a falra vetíti az esetleges német—szovjet megegyezés k£pét az angolok és az amerikaiak előtt. A svájci lap szerint mindaddig, amíg a német hadsereg Moszkva előtt, a Volgánál és Észak-Kaukázusban állott, addig Moszkvának elsősorban a katonai könnyítések voltak fontosak, ami a második front állandó követelésében nyilvánult meg. Semmiképpen nemvolt azonban Moszkvának érdeke — így vélekedik a Neue Zürcher Zeitung cikke —, hogy az angolszászokkal a politikai megegyezést olyan meszszire kitolja, amíg a nyugati hatalmak növekvő háborús potenciájukkal a szövetségesek egymás közti viszonyában olyan helyzetben lennének, hogy a háború utáni elrendezés kérdéseiben döntő szavuk lenne a szovjettel szemben. Moszkvának éppen ellenkezőleg az az érdeke, hogy az angolszászokkal a politikai megegyezést akkor hozza létre, amikor az angolszász katonai fölény a szovjettel szemben még nem túlságosan szembeszökő. Ez a pillanat pedig éppen a jelenlegi, amikor a szovjet csapatok a német frontrövidítési hadmozdulatok miatt előrenyomulnak a keleti fronton. Szovjet részről ugyanis — így vélekedik a lap — jól tudják, hogy az előnyomulás időleges s amint a német csapatok elérik újabb vonalaikat, számíani lehet a német ellenállás megerősödésére. Éppen ezért a szovjetnek a háromhatalmi érekezlet összeillése és ezzel együtt az együttműködés elhaározása a jelenlegi időben lenneontos, mert most mind katonai helyzete, mind pedig politikai taktikája következtében jobban számíthatna arra, hogy a szovjet szempontokat érvényesíthetné, mint egy esetleges későbbi időpontban, amikor a német ellenállás is megerősödik a keleti fronton egyrészt, másrészt pedig a szövetségesek katonai helyzetének esetleges megerősödését a kontinensen is figyelembe kellene venni. A Neues Zürcher Zeitung cikke szerint Moszkva politikai taktikája a különféle német bizottságokkal preventív nyomás, hogy így biztosíthassa a szovjet a mostani, nekt kedvezőbb időpontban egyes szovjet óhajok teljesülését. Svájc Bázelben a napokban többszáz újságíró gyűlt össze a svájci sajtónapra. Ez alkalommal a bázeli National-Zeitung foglalkozott a sajtószabadság kérdésével. Tudvalévően sajtókorlátozások Svájcban is vannak Sőt vannak ez országban is olyan tényezők, akik a sajtószabadságnak további megszorítását sürgetik. A National-Zeitung cikke szembeszáll e törekvésekkel, világos és mindenki számára érthető választ ad arra a kérdésre, miért van szükség a sajtó szabadságára. A lap mindenekelőtt megállapítja, hogy a szó szabadsága nem előjoga az újságoknak, hanem népjog. A közvélemény Ára 20 fillér