Magyar Nemzet, 1943. november (6. évfolyam, 258-269. szám)
1943-11-14 / 258. szám
1. évfolyam. 258. szám Előfizetési Ára egy hónapra 5 pengő 00 fillér. Egyes szám ára hétköznap 20 fillér, vasárnap 40 fillér. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Alapította PETHŐ SÁNDOR 19. np * ffllárnap, 1943 notemferf fll . Szerkesztőség: Budapest, V. kerület, Aradi utca Ifl. Telefonszám: 128-428*. Kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Vilmos császár út 6. Telefonszám: 120 726* intézet A finn külügyi bizottság e héten másodszor ült össze Kivimäki berlini és Grippenberg stockholmi finn követ is véleményt mondott a külügyi bizottságban A libanoni események nagy visszhangot keltettek — Egyre jobban kiéleződik a libanoni angol—francia viszály — Beirutban és Tripoliszban utcai harcok De Gaulle ellen fordult az angol sajtó a libanoni események miatt Az elmúlt hét főbb külpolitikai eseményei még mindig a moszkvai konferencia utóhangjainak és a kairói megbeszéléseknek jegyében állottak. Eden külügyminiszter az alsóház ülésén részletesen beszámolt a moszkvai megbeszélések eredményeiről s e beszéde során újból hangsúlyozta, hogy nincsen olyan nagyobb európai politikai kérdte, a konferencián meg ne tárgyaltak volna. Eden beszéde részletessége ellenére sem árult el többet a moszkvai megbeszélések eredményeiről, mint amennyi a konferenciáról általában a világsajtóban megjelent. Az angol külügyminiszter beszéde tehát semmiesetre sem változtatta meg a világsajtónak a moszkvai értekezletről alkotott azon képét, mely szerint a letárgyalt és megegyezett pontokon kívül a nyitva hagyott kérdéseket a londoni állandó szövetségközi bizottságnak kell majd megoldania. Maga Eden is kiemelte, nem állítja azt, hogy minden pontban megegyeztek, de mindenesetre minden kérdésben megismerték egymás felfogását. Az angol külügyminiszter meglehetősen röviden tért ki a kairói megbeszélésekre és inkább csak azt húzta alá, hogy a kairói tanácskozás a moszkvai konferencia eredményeként jött létre. A kairói megbeszélések visszhangja A Svenska Dagblanet ankarai tudósítója jelenti, hogy Ankarában, miután Menemencsoglu külügyminiszter tájékoztatta a sajtó képviselőit kairói megbeszéléseiről, az a benyomás, hogy a török politikában változás nem várható. A svéd lap tudni véli, hogy Törökország elutasította azt, hogy tevőleges részt vegyen a háborúban. Természetesen nem lehet tudni, hogy Kairóban intéztek-e egyáltalán Menemencsogluhoz ilyen értelmű kérelmet Ez a török álláspont nem jelenti azt, hogy Törökország kedvezőbb alkalomra akar várni, mert hiszen török részről mindig hang New Yorkból jelenti a TP. A Reuter, hivatalos angol hírszolgálati iroda jelenti: Minden jel súlyozták, hogy az ország szempontjából csak védelmi háború jöhetne szóba. Nem képzelhető el, írja a svéd lap, hogy Törökország külső nyomás alatt olyasmit kezdeményezzen, amit önszántából az ország érdekében nem tenne meg. Támadó háború valamelyik szomszéd állam ellen nemcsak Törökország és a balkáni országok közötti együttműködés végét jelentené, hanem ellentétben állana a török politika alapelveivel is — fejezi be tudósítását a svéd lap. A szófiai Slovo című lap vezércikkben foglalkozik Menemencsoglunak a kairói megbeszélésekről tett nyilatkozatával. Megállapítja, hogy Törökország a kisebb, de erős ország békeszerető politikáját választotta. Ez nyilvánult meg a török állásfoglalásban már akkor is, amikor két esztendővel ezelőtt a balkáni hadjárat idején megőrizte semlegességét. Ez jut kifejezésre továbbra is, amikor mint a tengerszorosok őre, biztosítja egész Délkelet-Európa békéjét és nyugalmát. Az Interinf. azt jelenti Ankarából, hogy a török külügyminiszter hazatérése után Ankarában a hangulat nyugodt, de várakozásteljes. Az Interinf. szerint a török külpolitikában fordulat nem várható, de a szövetségesek erősen dolgoznak abban az irányban, hogy a török külpolitikát áthangolják .A helyzet tehát ennyiben továbbra is érdekes marad. A török külpolitika nyugalmát és megfontoltságát mindenesetre alátámasztani látszik az a körülmény, hogy Papén ankarai német nagykövet hoszszabb megbeszélést folytatott arra mutat, hogy Viktor Emánuel király valószínűleg néhány napon belül lemond és hogy régenstanácsot állítanak fel, jelenti azAsMenemencsoglu török külügyminiszterrel, aki nyilvánvalóan a kairói megbeszélések alapján előállt helyzetről tájékoztatta a Német Birodalom ankarai képviselőjét. Mint az NST jelenti, a megbeszélés után Papén jelentéstételre Berlinbe utazott. A libanoni helyzet A libanoni zavargásokkal kapcsolatban mindenekelőtt két tényezőt kell figyelembe venni. Már az Eden—Menemencsoglumegbeszélések alatt nyilvánvaló volt, hogy Kairóban az aktuális politikai kérdéseken kívül a brit és török külügyminiszter az egész közel- és középkeleti kérdést s ezzel kapcsolatban az úgynevezett arab problémát is megvizsgálta. Hogy az arab problémával összefüggő kérdésekben milyen döntéseket hoztak, ezt természetesen nem tudhatjuk. Valószínűnek látszik azonban, hogy a libanoni zavargások egyik okozóját abban a bonyolult kérdéskomplexumban kell keresni, amelyet az arab probléma jelent. A másik figyelemreméltó körülmény a nemrég újból és döntő formában lezajlott Giraud—de Gaulle párbajban keresendő. Többékevésbbé nyílt titok, hogy a Giraud—de Gaulle-viszály nem tisztán belső francia kérdés mert ebben a viszályban érvényesültek s valószínűleg érvényesülni fognak a jövőben is azok a különböző szempontok amelyek bizonyos kérdésekben ma sem tudták megteremteni a teljes összhangot London és Washington között. A libanoni események másik fő okozójasociated Press .Nápolybát, Gncoglio utódaként valószínűleg gróf Sforza veszi át a kormány vezetését, alighanem e hiányzó összhangnak a vetülete annál is inkább, mert ugyancsak közismert tény, hogy éppen a középkeleti probléma az, amelynek megoldásáról Washington és London egymástól eltérő nézetet vall. A Londonban kiadott hivatalosnyilatkozat hangsúlyozza, hogy a brit kormány a libanoni eseményeket súlyos ügynek tekinti és hogy a brit kormánynak közvetlen érdeke fűződik ahhoz, hogy Libanonban mugalom uralkodjék, mert ez a terület hadászatilag életbevágóan fontos a brit erők számára. A brit hírszolgálat szerint a mostani válságra az vezetett, hogy a libanoni politikusok egy része független politikai lépéshez folyamodott, ahelyett, hogy Franciaországgal tárgyalásokat kezdett volna, másrészt pedig a francia visszahatás rendkívül heves és drákói volt. A szíriai francia főbiztos nemcsak megfosztotta tisztségétől Libanon államfőjét, Bechara Kuryt, hanem le is tartóztatta, amely letartóztatás során az államfő erőszakkal ellenállt és meg is sebesült. A zavargásokat ez a körülmény és az ezt követő sorozatos letartóztatások idézték elő. Az angol jelentés szerint még tisztázatlan, hogy a francia főbiztos saját felelősségére cselekedett-e vagy pedig az algíri bizottságtól kapott-e utasításokat. A treufer-ügynökség diplomáciai tudósítója hosszabb kommentárban foglalkozik a libanoni helyzettel s megállapítja, hogy ha sikerül olyan kielégítő politikai formulát találni, amelynek alapján az angolok és franciák megegyezésre jutnak, akkor Libanonban újból megnyugszik a helyzet és lecsillapodnak az arab felháborodás hullámai, ez azonban csak akkor következhetik be, ha de Gaulle tábornok kijelenti, hogy a levantei francia főbiztos saját felelősségére cselekedett, nem pedig az algíri francia kormányzóbizottságtól kapott utasítások alapján. Az NST algíri híradása szerint a levantei francia főbiztos a libanoni eseményekről írásbeli jelentést küldött de Gaulle tábornoknak, aki viszont Catroux tábornokot küldte a libanoni helyzet tisztázására. Catroux tábornok teljes hatalmat kapott az algíri kormányzóbizottságtól, hogy annak nevében minden intézkedést megtegyen, amit szükségesnek lát. Ugyanakkor az NST szerint a karai angolszász körökben bizonyosra veszik, hogy a végrehajtó hatalom gyakorlását Libanonban rövidesen a brit— francia hatóságok veszik át. A finn külügyminiszter beszámolója Ramsay finn külügyminiszter, mint az NST Helsinkiből jelenti, a parlament külügyi bizottságában beszámolt a külpolitikai helyzetről. Az ülésen részt vett Finnország Helsinkiben tartózkodó berlini követe, Kivimäki is, valamint Grippenberg stockholmi finn követ, akik a Németországot, illetve Svédországot érintő kérdésekről számoltak be a bizottságnak. A Neue Zürcher Zeitung londoni levelezője azt írja, hogy angol politikai körökben a moszkvai konferencia eredményeként nyíltan beszélnek azokról a békefeltételekről, amelyeket a szovjetúnió Finnországgal szemben minimális követelésként támasztott volna. Ezek szerint Oroszország visszaköveteli Finnországtól azokat a területeket, amelyeket a finn hadsereg 1941-ig bezárólag megszállott, ezenkívül magárk követeli Petsamo kikötőjét és Kelet-Karéliát, de Viborg városa nélkül. Ragaszkodnék továbbá Az angol hivatalos jelenti: Viktor Emáimér néhány napon belül lemond Ára 40 fillér Kt.