Magyar Nemzet, 1943. november (6. évfolyam, 258-269. szám)

1943-11-14 / 258. szám

1. évfoly­am. 258. szám Előfizetési Ára egy hónapra 5 pengő 00 fillér. Egyes szám ára hétköznap 20 fillér, vasárnap 40 fillér. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Alapította PETHŐ SÁNDOR 19. np *­ ffllárnap, 1943 notemferf fll . Szerkesztőség: Budapest, V. kerület, Aradi­ utca Ifl. Telefonszám: 128-428*. Kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Vilmos császár­ út 6­. Telefonszám: 120 726* intézet A finn külügyi bizottság e héten másodszor ült össze Kivimäki berlini és Grippenberg stockholmi finn követ is véleményt mondott a külügyi bizottságban A libanoni események nagy visszhangot keltettek — Egyre jobban kiéleződik a libanoni angol—francia viszály — Beirutban és Tripoliszban utcai harcok De Gaulle ellen fordult az angol sajtó a libanoni események miatt Az elmúlt hét főbb külpoli­tikai eseményei még mindig a moszkvai konferencia utóhang­­jainak és a kairói megbeszélé­seknek jegyében állottak. Eden külügyminiszter az alsóház ülé­sén részletesen beszámolt a moszkvai megbeszélések ered­ményeiről s e beszéde során újból hangsúlyozta, hogy nin­csen olyan nagyobb európai politikai kérdte, a kon­ferencián meg ne tárgyaltak volna. Eden beszéde részletes­sége ellenére sem árult el töb­bet a moszkvai megbeszélések eredményeiről, mint amennyi a konferenciáról általában a világ­sajtóban megjelent. Az angol külügyminiszter beszéde tehát semmiesetre sem változtatta meg a világsajtónak a moszkvai értekezletről alkotott azon ké­pét, mely szerint a letárgyalt és megegyezett pontokon kívül a nyitva hagyott kérdéseket a londoni állandó szövetségközi bizottságnak kell majd meg­oldania. Maga Eden is kiemelte, nem állítja azt, hogy minden pontban megegyeztek, de min­denesetre minden kérdésben megismerték egymás felfogását. Az angol külügyminiszter meg­lehetősen röviden tért ki a kairói megbeszélésekre és in­kább csak azt húzta alá, hogy a kairói tanácskozás a mosz­kvai konferencia eredménye­ként jött létre. A kairói megbeszélések visszhangja A Svenska Dagblanet ankarai tudósítója jelenti, hogy Anka­rában, miután Menemencsoglu külügyminiszter tájékoztatta a sajtó képviselőit kairói meg­beszéléseiről, az a benyomás, hogy a török politikában válto­zás nem várható. A svéd lap tudni véli, hogy Törökország elutasította azt, hogy tevőleges részt vegyen a háborúban. Ter­mészetesen nem lehet tudni, hogy Kairóban intéztek-e egy­általán Menemencsogluhoz ilyen értel­mű kérelmet Ez a török álláspont nem jelenti azt, hogy Törökország kedvezőbb alka­lomra akar várni, mert hiszen török részről mindig hang­ New Yorkból jelenti a TP. A Reuter, hivatalos angol hír­szolgálati iroda jelenti: Minden jel súlyozták, hogy az ország szem­pontjából csak védelmi háború jöhetne szóba. Nem képzelhető el, írja a svéd lap, hogy Török­ország külső nyomás alatt olyas­mit kezdeményezzen, amit ön­szántából az ország érdekében nem tenne meg. Támadó há­ború valamelyik szomszéd állam ellen nemcsak Törökország és a balkáni országok közötti együttműködés végét jelentené, hanem ellentétben állana a tö­rök politika alapelveivel is — fejezi be tudósítását a svéd lap. A szófiai Slovo című lap vezér­cikkben foglalkozik Menemen­­csoglunak a kairói megbeszélé­sekről tett nyilatkozatával. Meg­állapítja, hogy Törökország a kisebb, de erős ország béke­szerető politikáját választotta. Ez nyilvánult meg a török állásfoglalásban már akkor is, amikor két esztendővel ezelőtt a balkáni hadjárat idején meg­őrizte semlegességét. Ez jut ki­fejezésre továbbra is, amikor mint a tengerszorosok őre, biz­tosítja egész Délkelet-Európa békéjét és nyugalmát. Az Inter­­inf. azt jelenti Ankarából, hogy a török külügyminiszter haza­térése után Ankarában a han­gulat nyugodt, de várakozás­­teljes. Az Interinf. szerint a tö­rök külpolitikában fordulat nem várható, de a szövetségesek erő­sen dolgoznak abban az irány­ban, hogy a török külpolitikát áthangolják­ .A helyzet tehát ennyiben továbbra is érdekes marad. A török külpolitika nyu­galmát és megfontoltságát min­denesetre alátámasztani látszik az a körülmény, hogy Papén ankarai német nagykövet hosz­szabb megbeszélést folytatott arra mutat, hogy Viktor Emánuel király valószínűleg néhány napon belül lemond és hogy régenstaná­­csot állítanak fel, jelenti az­­As­Menemencsoglu török külügy­miniszterrel, aki nyilvánvalóan a kairói megbeszélések alapján előállt helyzetről tájékoztatta a Német Birodalom ankarai kép­viselőjét. Mint az NST jelenti, a megbeszélés után Papén jelen­téstételre Berlinbe utazott. A libanoni helyzet A libanoni zavargásokkal kapcsolatban mindenekelőtt két tényezőt kell figyelembe venni. Már az Eden—Menemencsoglu­­megbeszélések alatt nyilvánvaló volt, hogy Kairóban az aktuális politikai kérdéseken kívül a brit és török külügyminiszter az egész közel- és középkeleti kérdést s ezzel kapcsolatban az úgynevezett arab problémát is megvizsgálta. Hogy az arab problémával összefüggő kérdé­sekben milyen döntéseket hoz­tak, ezt természetesen nem tud­hatjuk. Valószínűnek látszik azonban, hogy a libanoni zavar­gások egyik okozóját abban a bonyolult kérdéskomplexumban kell keresni, amelyet az arab probléma jelent. A másik figye­lemreméltó körülmény a nem­rég újból és döntő formában lezajlott Giraud—de Gaulle párbajban keresendő. Többé­­kevésbbé nyílt titok, hogy a Giraud—de Gaulle-viszály nem tisztán belső francia kérdés mert ebben a viszályban érvé­nyesültek s valószínűleg érvé­nyesülni fognak a jövőben is azok a különböző szempontok amelyek bizonyos kérdésekben ma sem tudták megteremteni a teljes összhangot London és Washington között. A libanoni események másik fő okozója­sociated Press­ .Nápolybát, Gn­­coglio utódaként valószínűleg gróf Sforza veszi át a kormány veze­tését, alighanem e hiányzó összhang­­nak a vetülete annál is inkább, mert ugyancsak közismert tény, hogy éppen a középkeleti prob­léma az, amelynek megoldásá­ról Washington és London egy­mástól eltérő nézetet vall. A Londonban kiadott hivata­los­­nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a brit kormány a liba­noni eseményeket súlyos ügy­nek tekinti és hogy a brit kor­mánynak közvetlen érdeke fű­ződik ahhoz, hogy Libanonban m­ugalom uralkodjék, mert ez a terület hadászatilag életbe­vágóan fontos a brit erők szá­mára. A brit hírszolgálat sze­rint a mostani válságra az ve­zetett, hogy a libanoni politiku­sok egy része független politi­kai lépéshez folyamodott, ahe­lyett, hogy Franciaországgal tárgyalásokat kezdett volna, másrészt pedig a francia vissza­hatás rendkívül heves és drá­kói volt. A szíriai francia fő­biztos nemcsak megfosztotta tisztségétől Libanon államfőjét, Bechara Kuryt, hanem le is tar­tóztatta, amely letartóztatás so­rán az államfő erőszakkal el­lenállt és meg is sebesült. A za­vargásokat ez a körülmény és az ezt követő sorozatos letar­tóztatások idézték elő. Az an­gol jelentés szerint még tisztá­zatlan, hogy a francia főbiztos saját felelősségére cselekedett-e vagy pedig az algíri bizottság­tól kapott-e utasításokat. A treufer-ügynökség diplomá­ciai tudósítója hosszabb kom­mentárban foglalkozik a liba­noni helyzettel s megállapítja, hogy ha sikerül olyan kielégítő politikai formulát találni, amely­nek alapján az angolok és fran­ciák megegyezésre jutnak, ak­kor Libanonban újból megnyug­szik a helyzet és lecsillapodnak az arab felháborodás hullámai, ez azonban csak akkor követ­­kezhetik be, ha de Gaulle tá­bornok kijelenti, hogy a levan­­tei francia főbiztos saját fele­lősségére cselekedett, nem pedig az algíri francia kormányzó­­bizottságtól kapott utasítások alapján. Az NST algíri híradása szerint a levantei francia főbiz­tos a libanoni eseményekről írásbeli jelentést küldött de Gaulle tábornoknak, aki viszont Catroux tábornokot küldte a libanoni helyzet tisztázására. Catroux tábornok teljes hatal­mat kapott az algíri kormányzó­­bizottságtól, hogy annak nevé­­ben minden intézkedést megte­gyen, amit szükségesnek lát. Ugyanakkor az NST szerint a­ karai angolszász körökben bi­zonyosra veszik, hogy a végre­hajtó hatalom gyakorlását Li­­banonban rövidesen a brit—­ francia hatóságok veszik át. A finn külügyminiszter beszámolója Ramsay finn külügyminiszter, mint az NST Helsinkiből je­lenti, a parlament külügyi bi­zottságában beszámolt a kül­politikai helyzetről. Az ülésen részt vett Finnország Helsinki­ben tartózkodó berlini követe, Kivimäki is, valamint Grippen­berg stockholmi finn követ, akik a Németországot, illetve Svédországot érintő kérdésekről számoltak be a bizottságnak. A Neue Zürcher Zeitung lon­doni levelezője azt írja, hogy angol politikai körökben a moszkvai konferencia eredmé­nyeként nyíltan beszélnek azok­ról a békefeltételekről, amelye­ket a szovjetúnió Finnországgal szemben minimális követelés­ként támasztott volna. Ezek szerint Oroszország visszaköve­teli Finnországtól azokat a te­rületeket, amelyeket a finn ha­d­­sereg 1941-ig bezárólag meg­szállott, ezenkívül magár­k kö­veteli Petsamo kikötőjét és Ke­­let-Karéliát, de Viborg városa nélkül. Ragaszkodnék továbbá Az angol hivatalos jelenti: Viktor Em­áimér néhány napon belül lemond Ára 40 fillér K­t.

Next