Magyar Nemzet, 1944. február (7. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

TIT. évfolyam, 25. szám Kedd, 1944 fofrrnSr I» Előfizetési ára egy hónapra 5 pengő 60 fillér. Egyes szám ára hétköznap 20 fillér, vasárnap 40 fillér. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Alapította PETHŐ SÁNDOR Szerkesztőség: Budapest, V. kerület. Aradi­ utca Ifll Telefonszám: 128-428*. Kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Vilmos császár­ út 65. Telefonszám: 126-726* Véget ért a bolgár országgyűlés kétnapos ülésszaka Hitler beszédet mondott a hatalom átvételének tizenegyedik évforduló­ján — Hitler: „Ebben a harcban csak egyetlen győztes lehet. Míg a sovjet—lengyel kon­fliktus elsimítására irányuló angolszász közvetítő tárgyalások a nyilvánosság kizárásával foly­nak és csak néha szivárog ki egy-egy hír a megbeszélések pillanatnyi állásáról, addig az angolszász nyilvánosság legtel­jesebb bevonásával folyik to­vább az a politikai nyomás, melyet az angol és amerikai kormányok az utóbbi időben Spanyolország irányában kezd­tek kifejteni. Az a hangnem, amelyet az angolszász sajtó Spanyolország­gal szemben megüt és azok a drasztikus intézkedések, melye­ket a londoni és washingtoni kormányok Spanyolországgal szemben foganatosítottak, jog­gal vetik fel azt a kérdést,hogy London és Washington tulaj­donképpen mit is akar Francá­nál elérni? Az amerikai lapok egy része Argentina esetével hasonlítja össze Spanyolország helyzetét. Az Evening Star sze­rint Spanyolország és Argen­tina technikailag semlegesek Ugyan, de gyakorlatilag semle­gességük a tengelyállamoknak kedvez. Eljött az ideje, hogy mindkét államnak értésére ad­ják a szövetségesek álláspont­ját, hogy ezek a kétes semlege­sek megszüntessék a tengely támogatását. Az Associated Press azt írja, hogy az olaj­szállítások felfüggesztésén kí­vül még más drasztikus lépé­sek állnak küszöbön Spanyol­­országgal szemben. Majd annak a véleményének ad kifejezést, hogy az amerikai külügyminisz­térium szakított békepolitikájá­val Spanyolország irányában és elképzelhetetlen, hogy ahhoz visszatérjen. Az Egyesült Álla­mok katonai ereje olyan fokot ért el, amely lehetővé teszi a szilárd fellépést. Az Evening Standard diplomáciai munka­társa szerint közvetlenül vár­hatók Anglia gazdasági termé­szetű intézkedései Spanyolor­szág ellen. Ez azt jelenti, hogy a brit birodalom mindennemű búza- és szénszállítását meg­szünteti Spanyolország részére. Az olajszállítások megszünteté­sével kapcsolatban a brit hír­­szolgálat azt írja, hogy az olaj­­szállítások beszüntetését az Egyesült Államok rendelték el ugyan, de az intézkedés eredeti­leg angol kezdeményezésre ve­zethető vissza. • Ezzel az intéz­kedéssel kiemelték, mondja a jelentés, mily teljes az egyet­értés London és Washington között Spanyolországgal szem­ben követendő közös politiká­jukban. Jordana külügyminiszter leg­utóbbi, a spanyol semlegességről szóló nyilatkozatával behatóan foglalkozik a portugál sajtó. A Voz című lisszaboni lap igen nagy jelentőséget tulajdonít a spanyol külügyminiszter ismételt kijelentésének, amely szerint Spanyolország semleges állam és semlegességét meg is fogja védelmezni. A lap azt írja, hogy Spanyolország minden külföldi erőfeszítéssel szemben kíméletle­nül meg fogja védelmezni hatá­rait. Remélhetőleg azonban mégis csak sikerülni fog meg­óvni a békét Európának ebben az utolsó békés sarkában, annak ellenére, hogy minden erőfeszí­tés megtörténik az ellenkező irányban. Az utóbbi napokban a német sajtó is behatóan foglal­kozik a Spanyolország elleni angolszász idegháborúval. Az Europapress diplomáciai tudósí­tója azt írja, hogy most már nemcsak a semlegesek, hanem az összes európai diplomáciai körök mind nagyobb figyelmet szentelnek a Spanyolországgal szemben életbe léptetett angol­szász rendszabályoknak, ame­lyek a létfontosságú nyersanya­gok zárolására irányulnak. Né­met körökben — mondja a tu­dósító -,- különösen az a nyílt­ság kelt feltűnést, amellyel az angolszász sajtó kihangsúlyozza a rendszabályok tisztán hatalom­­politikai jellegét. Itt kell meg­említenünk, hogy Alba herceg, Spanyolország londoni nagykö­vete, akinek madridi utazásáról a spanyol—angol feszültséggel kapcsolatban már régebben be­széltek, Lisszabonba érkezett, majd onnan tovább utazott Mad­ridba, hogy a spanyol—angol viszony alakulásáról megbeszé­lést folytasson Franco tábornok­kal és a spanyol kormánnyal. Az angolszászok és a szovjetunió A lengyel—szovjet konfliktust s ezzel kapcsolatban az angol­szász—szovjet viszony alakulá­sát elsősorban semleges poli­tikai körök és a semleges sajtó kíséri rendkívüli figyelemmel A Basler Nachrichten foglalko­zik az angolszász—szovjet kap­csolatokkal s megemlékezik arról, hogy Churchill miniszter­­elnök már régebben jelzett par­lamenti beszámolóját elhalasz­tották s ezt az elhalasztást az angolszász—szovjet viszony je­lenlegi állásával hozza össze­függésbe. Megállapítja azonban, hogy a mai helyzetben a b­e­­széd elhalasztása látszik a leg­jobb megoldásnak. Tagadhatat­lan — mondja a lap —, hogy a szovjet európai politikája leg­alább is úgy, ahogy ez most megnyilvánul, összeegyeztethe­tetlen az Atlanti Chartával. Be­szélni erről azonban nem sza­bad. Az angol—amerikai egyez­mény szövege ellentétben van Moszkvának Lengyelország, Finnország és a balti államok­kal szemben hangoztatott kö­veteléseivel. A szovjet saját ha­tárai előtt akár szép szóval, akár erőszakkal, csatlós államok védőövezetét szeretné meg­teremteni. A szovjetnek nincsen ingére egy dunai államszövet­ség terve, ha az a legkisebb mértékben is, akár gazdasági vonatkozásban emlékeztetne a régi monarchiára. Pedig a gaz­dasági érdekközösség lenne az egyetlen eszköz, amely ezeket a közép és kis államokat össze­foglalhatná és függetleníthetné. Szovjet-Oroszország azonban nem tartja kívánatosnak, hogy szabad gazdasági tömb alakul­jon ki határai előtt, már csak azért sem, mert háborús káro­sodásainak pótlására annyi ipari termelési lehetőséget kell ma­gához ragadnia, amennyit csak tud. Ez az irányzat nyilvánul meg abban is, hogy az oroszok a keleti német területeket eddig még nem bombázták. A szovjet­nek azonban be kell majd látnia, hogy Európa ellenállást fejt ki azok ellen a törekvések ellen, amelyek egy nagyhata­lom uralma alatt akarják összefogni. Vitával azonban az angolszászok aligha tudnak Sztálin tervein és céljain vál­toztatni. Előbb érnének el sikert a tényekkel és pedig az angol­szászok eredményes és fölényes szárazföldi inváziójával. Talán itt kell keresni Edennek az alsóház előtt tett titokzatos uta­lásának nyitját, amely szerint az angol miniszterelnök beszé­dének időpontja „más esemé­nyektől“ függ. A lengyel—szovjet viszony alakulására vonatkozóan a Svájci Távirati Iroda azt je­lenti Londonból, hogy lengyel körök az orosz jegyzékre adott nyilatkozatukban hangsúlyozták, hogy nemcsak lengyel—orosz, hanem szövetségesközi—orosz kérdésről van szó. Londoni len­gyel körök nagy megelégedéssel vették tudomásul Eden január 26-i alsóházi nyilatkozatát. Ez a legjobb válasz bizonyos körök érvelésére, amelyek azt állítják, hogy az angol és amerikai kor­mányok nyomást fejtenek ki a lengyel kormányra. A Svájci Távirati Iroda jelentése szerint londoni lengyel körökben azt is kijelentették, hogy nem tervezik a lengyel kormány átalakítását és hogy valószínű, hogy a len­gyel kormány nem foglal állást arra a szovjet közlésre, amely a katyni kérdésben végzett kuta­tásokról szól. A török külpolitika Szadak képviselő, az ismert török közíró az Aksam című lapban vezető helyen foglalko­zik Törökország jelenlegi kül­politikájával. Szadak a többi között a következőket írja: „Nem lehet azt várni, hogy olyan ország, mint Törökország, amelynek sem nyílt, sem titkos törekvései nincsenek, határain túl belevesse magát a háborúba, csak azért, mert a háború köze­lebb jött hozzá vagy mert egyik vagy másik fél győzelme való­színűbbnek látszik. A háború kezdete óta a török politika egyetlen célja az ország védelme volt és Törökország ennek meg­felelően alakította szövetségeit és barátságait. Már számtalan­szor kifejtettük azokat az elő­nyöket, amelyek a török semle­gességből a szövetségesekre há­­ramlottak s most arra a kér­désre akarunk válaszolni, hogy vájjon végleg elhárult-e az a veszély, hogy Törökország bele­sodródik a háborúba. Ilyen illú­ziónak átengedni magunkat dő­reség volna és mindaddig, míg a háború véget nem ér, számol­nunk kell annak lehetőségével, hogy abba Törökország is bele­sodródik." Majd kifejti Szadak, hogy Törökország nem óhajt részt venni a békeértekezleten, hogy osztozzék a zsákmányban. Törökország nem fél a háború­tól és azon a napon, amikor ezt szerződésbeli kötelezettségei és érdekei megkívánják, nem fog habozni fegyverhez nyúlni. Eh­hez azonban nemcsak az szük­séges, hogy a török nép meg legyen győződve, hogy a hadba­­lépés szükségességének időpontja elérkezett, hanem az is, hogy mások teljesítsék azokat az anyagi és erkölcsi előfeltételeket, amelyeket velünk szemben vál­laltak. Az olasz ellenzéki pártok határozata Semleges politikai köröknek azt a véleményét, hogy a szö­vetségeseknél katonai sikereik arányában fokozódnak azok a politikai nehézségek, melyekkel a szövetségesek a katonai hely­zet alakulása következtében szemközt találják­­ magukat, igazolni látszik az olasz ellen­zéki pártoknak bari kongresz­­szusán hozott határozata, mely nem valószínű, hogy kelleme­sen érintené a királyhű Ba­­dop­ío-kormánnyal együttmű­ködő angolszászokat. A bari kongresszus, amelyen a liberális párt, a keresztény­demokrata párt, az akciópárt, a szocialis­ták és a kommunisták vettek részt, az olasz királykérdéssel kapcsolatban egyhangú határo­zatot hozott, amely szerint „Olaszország erkölcsi és anyagi újjáépítésének előfeltétele az olasz király azonnali lemon­dása." Kimondta továbbá a kongresszus, hogy szükséges­nek tartja olyan kormány ala­kítását, amelyet a szükséges teljhatalommal ruháznak fel. Elhatározta továbbá a kon­gresszus, hogy állandó végre­hajtó bizottságot alakítanak, amelynek képviselőit a kon­gresszusi pártok és a felszaba­­dítási bizottság nevezi ki. Hiller és Ryll beszédei A nemzeti szocializmus ura­lomra jutásának 11. évforduló­ján Hitler vezér és kancellár főhadiszállásáról beszédet inté­zett a német néphez. Beszédé­ben Hitler megállapította, nem az a kérdés többé, vajjon a mai háborúban sikerül-e fenn­tartani vagy helyreállítani az erők régi egyensúlyát, hanem az, hogy a küzdelem végén kié lesz a hatalom Európában. Ha Németország nem győz, néhány hónap alatt meg van pecsételve az észak-, közép- és déleurópai államok sorsa. Legrövidebb időn belül aztán nyugat is kö­vetné őket. A német nép azon­ban — mondotta Hitler vezér és kancelár — meg tudja vívni a sorsdöntő harcot a maga, valamint az egész európai szá­razföld fennmaradásának érde­kében. A Magyar Távirati Iroda je­lenti, hogy a finn képviselőház szombaton ünnepélyesen lezárta az 1943-as év törvényhozási tevékenységét. Az ülésen Ryti államelnök is felszólalt, aki beszédében Finnország és a külföldi hatalmak közötti kap­csolatokról szólva megállapí­totta, hogy a kapcsolatok kiala­kításánál figyelembe vették a háborús viszonyokat. Hangsúl Ára 20 fillér

Next