Magyar Nemzet, 1945. június (1. évfolyam, 25-48. szám)
1945-06-02 / 25. szám
ffcombat, 1545 június 1925, sx&w. Ara 2 pengil. ÜZseiZtOB Lapok és a sváb kérdés írta: Dr. Szakasits György A demokratikus pártok, de maguk a kormányzati tényezők is az elmúlt hetekben végre napirendre vették közbiztonságunk, pár excellence rendőrségünk problémáját. Felelős politikai vezető személyiségek részéről hangzottak el őszinte, súlyos megállapítások és így eljutottunk odáig, hogy megindulhatott a tisztulás folyamata. A demokrácia erejét és létjogosultságát bizonyítja az, hogy belpolitikánk egyik jelenleg legsúlyosabb problémájáról beszélni merünk és nem próbáljuk kendőzni a hibákat, hiányosságokat, hanem azokra nyugodtan, becsületesen rámutatunk és nem ijedünk meg, ha szükséges, az operáló kés kézbevételétől sem. Pedig ha valaki látogatást tesz Tolnában vagy Baranyában, azzal az érzéssel érkezik haza, hogy itt már csak az operáló kés segíthet. hogy ez így van, egyáltalában nem csodálatos. Országunknak ez a területe az, ahol a köznyugalom helyreállítása másik legnagyobb problémánk végleges megoldásától, a sváb kérdés rendezésétől is egg. Súlyos hiba lenne ugyanis azt hinnünk, hogy a pártközi bizottságban és a minisztertanácson elhangzott megnyilatkozások, melyek a sváb kérdés megoldása terén elvetették az egyetemleges felelősség elvét és azt a nagyon is helyes megállapítást tették, hogy nincs sváb és magyar, csak fasiszta vagy nem fasiszta van, egyszersmind elegendő volna azoknak a kaotikus állapotoknak megszüntetéséhez, amelyek a Dunántúl e két vármegyéjében uralkodnak. Ezen a téren sokkal mélyebbre ható intézkedések szükségesek, ha nem akarjuk, hogy a fiatal magyar demokráciának tiszta nevét bárki is bemocskolhassa. Miről is van tulajdonképen szó? A földbirtokreformról szóló rendelet egyik paragrafusa kimondja többek között, hogy a Volksbund tagjaitól el kell kobozni a földet. Ki volt a Volksbund tagja, azt a rendelkezésre álló adatok alapján a helyi földigénylő bizottság állapítja meg. Ez idáig még rendben volna, bár kétségtelen, hogy a helyi földigénylő bizottságok részéről az ilyen kérdésekben hozott döntések nem mentek bizonyos személyes elfogultságtól. Még azt sem minősítenénk súlyos és helyrehozhatatlan hibának, ha a földosztás lázában olyanoktól is elveszik a földet, akik bár német anyanyelvűek, de bizonyíthatóan a Volksbund-ellenes, úgynevezett „hűség-mozgalom" tagjai voltak, akiket a múltban éppen azért üldöztek a falun, mert hitet mertek tenni magyarságuk mellett. Mondom, ez sem helyrehozhatatlan hiba. A súlyos és helyrehozhatatlan, legalább is már nehezen korrigálható események azok, amelyek Bonyhádon és környékén történtek. Egyesek, akik magukat a rendőrség tagjainak merik nevezni, s akik még ennél is tovább menve, demokratikus pártjaink egyikének nevével takaródnak, tervszerűen fosztják ki az üresen maradt sváb falvakat és ahelyett, hogy az elkobzott ingóságokat, állatállományt leltároznák, azt további intézkedésig megőriznék, vagy azt fura igényjogosultnak átadnák. „Vihar egy dióhéjban" — így lehetne nevezni az egész libanon— szíriai konfliktust, amely péntek estére lezártnak tekinthető. A dióhéj viharnak története, hogy tíz nappal ezelőtt a szíriai miniszterelnök Franciaország képviselőinek emlékiratot nyújtott át, melyben ismét leszögezte az ország függetlenségi aspirációit. Ennek a memorandumnak átadását apróbb zavargások előzték meg. De Gaulle kormányának válasza az volt, hogy „bizonyos számú" francia erősítést küldött a libanoni partokra. Az angol parlament szíriai vitája során kiderült, hogy ez az erősítés mindössze ötszáz főnyi katonaságot jelentett, ami világossá teszi, hogy az egész ellentét sokkal inkább politikai, mint katonai természetű. De Gaulle gesztusára Szíria és Libanon megszakította tárgyalásait Franciaországgal. Annak a szerződésnek részleteiről van szó, amely kinyilvánította volna a két állam függetlenségét. De Gaulle és vele a francia sajtó, a konfliktus egész ideje alatt hangoztatta ugyan, hogy a francia kormány szándéka nem változott és hajlandó elismerni Szíria teljes szuverenitását. Padarab Mint ilyenkor történni szokott, megmozdult az egész arab világ. Így az ötszáz francia katona megérkezése Libanon partjaira tagadhatatlanul széleskörű hatással járt. Valóban jelentőssé azonban a libanoni kérdést az teszi, hogy a moszuli olaj két fővezetéken ömlik a Földközi-tenger keleti kikötőibe. Az Eufrates partjaitól az egyik fővezeték, melyet francia olajvonalnak is neveznek, a szíriai sivatagon keresztülhaladva, Homsztól délnyugatra, Libanon partjain éri el a Földközi tengert. Ezekután érthető, ha Nagy-Britannia pillanatig sem maradhat érdektelen bármilyen szíriai kérdés felvetődésénél. Szerda estére a helyzet súlyosbodott, mert a■ Damaszkuszt állítólag bombázták, azonkívül a város különböző negyedeiben komolyabb csetepaték voltak. Mintegy 200 szíriai egyént kórházba kellett szállítani, a franciák páncélkocsikkal jelentek meg az utcákon, az angol követség épületébe belőttek, végül az összetűzések során egy brit tiszt meghalt, egy másik pedig súlyosan megsebesült. Ezek után Eden külügyminiszter csütörtökön az alsóház ülésén bejelentette, hogy angol csapatok vonultak be Szíriába; a brit kormány elhatározta a rend azonnali helyreállítását. Churchill személyes üzenetet küldött de Gaulle tábornokhoz, felkérte, hogy feketekereskedelmet űznek a jogtalanul birtokukba jutott értékekkel, kiárusítják — saját számlára — vagy megtartják meguknak és mindezt a község demokratikusan érző és gondolkodó lakosságának szeme láttára, megfelelő terrorral gondoskodva arról, hogy kisded játékukat ne zavarhassa senki. Nem riadnak vissza attól sem, hogy a Szociáldemokrata Párt adjon a francia csapatoknak parancsot, húzódjanak vissza a kaszárnyákba, mert csak így kerülhető el a brit-francia összeütközés Libanon földjén. A francia kormány enged Truman amerikai elnök is érintkezésbe lépett a levantei kérdéssel kapcsolatban Churchillel. Grew amerikai helyettes külügyminiszter hivatalos nyilatkozatban tudatta, hogy országa feltétlenül helyesli Nagy-Britannia egész közelkeleti politikáját. Feltehetően ez adta meg a döntő lökést, mert még ugyanannak az ülésnek végén, melynek kezdetekor iden bejelentette az angol csapatok megjelenését Szíriában, a brit külügyminiszter már azt is közölhette, hogy Párizsból kapott értesülései szerint öt francia kormány utasította közelkeleti főparancsnokságát az angol katonai kéréseit teljesítésére. Ezzel az incidens egyelőre lezárult. Az angol sajtó viszont pénteken azt is hangsúlyozta, hogy Anglia és Franciaország minden látszólagos félreértését el kell oszlatni, hiszen geográfiai parancs a két ország együttműködése. Több angol lap kívánatosnak tartaná, ha de Gaulle mielőbb Londonba érkezne és közvetlen tárgyalásokon vitatná meg a nehéz kérdéseket. Globoconuk és társai "A fogságba került németek és háborús bűnösök listája naponta új nevekkel szaporodik. A 8. angol hadsereg egységei elfogták Steiner dr-t, Karintia gauleiterét, aki nagy szerepet játszott az ottani szlovének bántalmazásánál és több szlovén politikus deportálását rendelte el. Fogságba esett Grobocsnik, Bécs szláv nevű gaulectere. Az ő bűnlajstromán súlyos cselekmények egész sora szerepel. 1833- ban Grobocsnik egy osztrák terrorcsapat vezetője volt, amelyet Németországból pénzeltek. Hitlerék a holdjában több bombamerénylettel bolygatta meg Ausztria belpolitikai életét. _ Globocsnik érdemeit azzal jutalmazták, hogy Himmler meghívta szűkebb törzskarába. Amikor Ausztria végül is német megszállás alá került, Bécs zsidó és lengyel származású lakosságának deportálása vált tevékenységének egyik körévé. Aligha lehet ezek után kétséges, hogy Grobocsnik a háborús főbűnösök listájának egyik tagja lesz. Az osztrák belügyminisztérium egyébként közölte, hogy a nácipárt betiltása után összeállították a bécsi fasiszták névjegyzékét. Az osztrák fővárosban 200.000 ember — a lakosságnak tíz százaléka — volt a nácipárthelyi titkárát azért, mert egyik gyűlésen ezekre az áldatlan állapotokra rámutatott, letartóztassák, s tíz napig őrizetben tartsák. A község lakosságának most már minden reménye abban van, hogy a megye új kommunistapárti főispánja erős kézzel rendet teremt az immár három hónap óta tartó rablóhadjáratért felelős tényezők között, naki vagy valamilyen náciszervezetnek tagja. A londoni értekezleten, amely előkészíti a háború főbűnösei fölött ítélkező törvényszék megalakítását, a szövetségesek közötti bizottság elnöke, a konferenciát megnyitó beszédében bejelentette, hogy eddig 2524 német, 110 olasz, 2 magyar, 17 bolgár, 2 albán és 2 román állampolgár került a háborús gonosztevők névjegyzékére. A két magyar háborús főbűnöst nem nevezte meg. A flensburgi körzetben elfogott német vezérkar egyes tagjai máris Londonba érkeztek, mint hadifoglyok. 40 hadifogoly német tábornok útjéról London utcáin a fogolytábor felé, az angol lapok több fényképet közöltek. A svéd külügyminiszter bejelentette hogy 350 német követségi és konzulátusi tisztviselőt kiutasítottak Svédország területéről. Visszaszállítják őket Németországba. Jórészükről kidenem kutatom, kit terhel ezekért az eseményekért a felelősség, csak még annyit, hogy sürgősen megszervezendő volna azt a bizonyos „repülő népbíróság", amely az igazságügyi minisztérium részéről, szinte razziaszerűen végigszáguldana vidéki városainkon, de főleg falvainkon és elsősorban azt vizsgálná, nem élnek-e vissza egyesek a demokrácia nevével rál, hogy a Gestapo szolgálatáran állottak. A francia rádió hosszasan foglalkozik Heydrichnek, a náci tömeggyilkosnak pályafutásával. Heydrich a Röhmféle körhöz tartozott, később Röhm megöletése után, Hitler különös kegyeit élvezte, ő szervezte meg a csehországi, norvégiai és hollandiai tömeggyilkosságokat. A szovjet rádió hírmagyarázója kifogádja, hogy Svájc nem tartóztatta le az ott menedéket keresett német diplomatákat, hanem egyszerűen áttette őket a határon. A hírmagyarázó nem érti, miért nem küldték még vissza Lávait Spanyolországból Franciaországba. Ez azonban nem késhet sokáig, mert aligha lehet vitás, hogy Laval nevének előbb-utóbb meg kell jelennie azon a listán, amelyet a londoni értekezlet most állít össze. A föld népének minden bizonynyal megerősödne a demokráciába vetett hite és bizalma, ha látná, hogy nincs magára hagyatva és még a mai szörnyű közlekedési nehézségek mellett is közvetlenül érezhetné a demokratikus államhatalom gondoskodását, ellenőrzését. — Sürgős és erélyes intézkedésekre van szükség, Bonyhád nem a világ vége! Moszkvában rövideset meg® kezdődik a jóvátétel! konferencia véget ért a szíriai koisíliktus — Angol csapatok bevonultak Damaszkusiba és más szíriai városokba I n i I ni I i i in i Pl I HU Ml ll'Hil' li' ~il Moszkvák&fa sióba fessek a jóvátételekről Sylvain Mangeot, a ReuterIroda diplomáciai munkatársa írja: Sir Walter Monektonnak kinevezése ajóvátételi bizottság brit kiküldöttjévé, újabb lépést jelent a Jaltában kimondott döntések megvalósítása útján, hogy moszkvai székhellyel „kártérítési“ bizottságot létesítenek. Az orosz küldöttségelnöke — egyúttal a bizottság elnöke is — Majszky Iván. Az amerikai kiküldöttek Pauler W. Edwin és dr. Lubin Isador, előzetes tanácskozások céljából most Londonban időznek. A moszkvai bizottság összejövetelének időpontját még nem közölték, de az a moszkvai bejelentés, hogy a brit szakértők bármely napon megérkezhetnek, továbbá az a tény, hogy az amerikai kiküldöttek Londonban tartózkodnak, arra utal, hogy a találkozó nem várathat sokáig magára. A szövetséges szakértők már hónapok óta folytatnak egymással technikai megbeszélést a jóvátétel különböző formáiról. A moszkvai bizottság főbb feladatai a következők: 1. eldönteni, hogy a jóvátételnek milyen formában kell megtörténnie; 2. megállapítani a követendő összegek nagyságát; 3. megállapítani a különböző jóvátételt igénylők között felosztandó összeg méltányos arányát; 4. gondoskodni a Moszkvában nem közvetlenül képviselt kárigénylő nemzetek érdekeinek képviseletéről. (MTI) Molotov diplomáciai fogadóestj© a győzelem napja alkalmából Moszkvából jelentik: (TASS.) Molotov külügyi népbiztos, a népbiztosok tanácsának helyettes elnöke május 11-én, a győzelem napja alkalmából fogadóestét adott a diplomáciai testület tagjai számára. A fogadóestén megjelent Hopkins, Truman amerikai elnök személyes képviselője. résztvettek továbbá a külföldi nagykövetségek és követségek vezetői és főbb tisztviselői, a katonai, tengerészetiés légügyi attasék és a katonai bizottságok vezetői és tagjai- Szovjet részről jelen voltak. A Vörös Hadsereg több parancsnoka. Lozovszki, Kavtaradze, Litvinov és Majszki külügyi népbiztoshelyettesek. Gorkin, a legfőbb szovjet tanács elnökségének titkára, a külügyi, külkereskedelmi, nemzetvédelmi és tengerészeti népbiztosság főbb tisztviselői, tudósok, írók, művészek, valamint a szovjet és külföldi sajtó képviselői. (MTI.)