Magyar Nemzet, 1945. június (1. évfolyam, 25-48. szám)

1945-06-02 / 25. szám

ffcombat, 1545 június 1­9­25, sx&w. Ara 2 pengil. ­ ÜZseiZtOB Lapok és a sváb kérdés írta: Dr. Szakasits György A demokratikus pártok, de ma­guk a kormányzati tényezők is az elmúlt hetekben végre napirendre vették közbiztonságunk, pár ex­­cellence rendőrségünk problémáj­­át. Felelős politikai vezető szemé­lyiségek részéről hangzottak el őszinte, súlyos megállapítások és így eljutottunk odáig, hogy meg­indulhatott a tisztulás folyamata. A demokrácia erejét és létjogo­sultságát bizonyítja az, hogy bel­politikánk egyik jelenleg legsúlyo­sabb problémájáról beszélni me­rünk és nem próbáljuk kendőzni a hibákat, hiányosságokat, hanem azokra nyugodtan, becsületesen rámutatunk és nem ijedünk meg, ha szükséges, az operáló kés kézbevételétől sem. Pedig ha valaki látogatást tesz Tolnában vagy Baranyában, azzal az érzéssel érkezik haza, hogy itt már csak az operáló kés segíthet. hogy ez így van, egyáltalában nem csodálatos. Országunknak ez a területe az, ahol a köznyugalom helyreállítása másik legnagyobb problémánk végleges megoldásá­tól, a sváb kérdés rendezésétől is egg. Súlyos hiba lenne ugyanis azt hinnünk, hogy a pártközi bizott­ságban és a minisztertanácson el­hangzott megnyilatkozások, me­lyek a sváb kérdés megoldása te­rén elvetették az egyetemleges fe­lelősség elvét és azt a nagyon is helyes megállapítást tették, hogy nincs sváb és magyar, csak fa­siszta vagy nem fasiszta van, egy­szersmind elegendő volna azok­nak a kaotikus állapotoknak meg­szüntetéséhez, amelyek a Dunán­túl e két vármegyéjében uralkod­nak. Ezen a téren sokkal mélyebbre ható intézkedések szükségesek, ha nem akarjuk, hogy a fiatal ma­gyar demokráciának tiszta nevét bárki is bemocskolhassa. Miről is van tulajdonképen szó? A földbirtokreformról szóló ren­delet egyik paragrafusa kimondja többek között, hogy a Volksbund tagjaitól el kell kobozni a földet. Ki volt a Volksbund tagja, azt a rendelkezésre álló adatok alapján a helyi földigénylő bizottság álla­pítja meg. Ez idáig még rendben volna, bár kétségtelen, hogy a helyi földigénylő bizottságok ré­széről az ilyen kérdésekben hozott döntések nem mentek bizonyos személyes elfogultságtól. Még azt sem minősítenénk sú­lyos és helyrehozhatatlan hibá­nak, ha a földosztás lázában olya­noktól is elveszik a földet, akik bár német anyanyelvűek, de bizo­nyíthatóan a Volksbund-ellenes, úgynevezett „hűség-mozgalom" tagjai voltak, akiket a múltban éppen azért üldöztek a falun, mert hitet mertek tenni magyar­ságuk mellett. Mondom, ez sem helyrehozhatatlan hiba. A súlyos és helyrehozhatatlan, legalább is már nehezen korrigál­ható események azok, amelyek Bonyhádon és környékén történ­tek. Egyesek, akik magukat a rend­őrség tagjainak merik nevezni, s akik még ennél is tovább menve, demokratikus pártjaink egyikének nevével takaród­nak, tervszerűen fosztják ki az üresen maradt sváb falvakat és ahelyett, hogy az el­kobzott ingóságokat, állatállo­mányt leltároznák, azt további in­tézkedésig megőriznék, vagy azt fura igényjogosultnak átadnák. „Vihar egy dióhéjban" — így lehetne nevezni az egész libanon— szíriai konfliktust, amely péntek estére lezártnak tekinthető. A dió­héj­ viharnak története, hogy tíz nappal ezelőtt a szíriai miniszter­­elnök Franciaország képviselőinek emlékiratot nyújtott át, melyben ismét leszögezte az ország függet­lenségi aspirációit. Ennek a me­morandumnak átadását apróbb zavargások előzték meg. De Gaulle kormányának válasza az volt, hogy „bizonyos számú" francia erősítést küldött a libanoni partokra. Az angol parlament szí­riai vitája során kiderült, hogy ez az erősítés mindössze ötszáz főnyi katonaságot jelentett, ami világossá teszi, hogy az egész ellentét sokkal inkább politikai, mint katonai természetű. De Gaulle gesztusára Szíria és Liba­non megszakította tárgyalásait Franciaországgal. Annak a szerző­désnek részleteiről van szó, amely kinyilvánította volna a két állam­ függetlenségét. De Gaulle és vele a francia sajtó, a konfliktus egész ideje alatt hangoztatta ugyan, hogy a francia kormány szándéka nem változott és hajlandó elismer­ni Szíria teljes szuverenitását. Padarab Mint ilyenkor történni szokott, megmozdult az egész arab világ. Így az ötszáz francia katona meg­érkezése Libanon partjaira tagad­hatatlanul széleskörű hatással járt. Valóban jelentőssé azonban a liba­noni kérdést az teszi, hogy a mo­­szuli olaj két fővezetéken ömlik a Földközi-tenger keleti kikötői­be. Az Eufrates partjaitól az egyik fővezeték, melyet francia olajvonalnak is neveznek, a szíriai sivatagon keresztülhaladva, Homsz­­tól délnyugatra, Libanon partjain éri el a Földközi tengert. Ezek­­­után érthető, ha Nagy-Britannia pillanatig sem maradhat érdekte­len bármilyen szíriai kérdés fel­vetődésénél. Szerda estére a hely­zet súlyosbodott, mert a■ Damasz­kuszt állítólag bombázták, azon­kívül a város különböző negye­deiben komolyabb csetepaték vol­tak. Mintegy 200 szíriai egyént kórházba kellett szállítani, a fran­ciák páncélkocsikkal jelentek meg az utcákon, az angol követség épületébe belőttek, végül az össze­tűzések során egy brit tiszt meg­halt, egy másik pedig súlyosan megsebesült. Ezek után Eden kül­ügyminiszter csütörtökön az alsó­ház ülésén bejelentette, hogy an­gol csapatok vonultak be Szíriába; a brit kormány elhatározta a rend azonnali helyreállítását. Churchill személyes üzenetet küldött de Gaulle tábornokhoz, felkérte, hogy feketekereskedelmet űznek a jog­talanul birtokukba jutott értékek­kel, kiárusítják — saját számlára — vagy megtartják megu­knak és mindezt a község demokratikusan érző és gondolkodó lakosságának szeme láttára, megfelelő terrorral gondoskodva arról, hogy kisded játékukat ne zavarhassa senki. Nem riadnak vissza attól sem, hogy a Szociáldemokrata Párt adjon a francia csapatoknak pa­rancsot, húzódjanak vissza a ka­szárnyákba, mert csak így kerül­hető el a brit-francia összeütközés Libanon földjén. A francia kormány enged Truman amerikai elnök is érint­kezésbe lépett a levantei kérdés­sel kapcsolatban Churchillel. Grew amerikai helyettes külügyminisz­ter hivatalos nyilatkozatban tu­datta, hogy országa feltétlenül he­lyesli Nagy-Britannia egész közel­­keleti politikáját. Feltehetően ez adta­ meg a döntő lökést, mert még ugyanannak az ülésnek végén, melynek kezdete­kor iden bejelentette az angol csapatok megjelenését Szíriában, a brit külügyminiszter már azt is közölhette, hogy Párizsból kapott értesülései szerint öt francia kor­mány utasította közelkeleti fő­­parancsnokságát az angol katonai­­ kéréseit teljesítésére. Ezzel az in­cidens egyelőre lezárult. Az angol sajtó viszont pénteken azt is hangsúlyozta, hogy Anglia és Franciaország minden látszóla­gos félreértését el kell oszlatni, hi­szen geográfiai parancs a két or­szág együttműködése. Több angol lap kívánatosnak tartaná, ha de Gaulle mielőbb Londonba érkezne és közvetlen tárgyalásokon vitat­ná meg a nehéz kérdéseket. Globoconu­k és társai "A fogságba került németek és háborús bűnösök listája naponta új nevekkel szaporodik. A 8. an­gol hadsereg egységei elfogták Steiner dr-t, Karintia gauleite­­rét, aki nagy szerepet játszott az ottani szlovének bántalmazásá­nál és több szlovén politikus deportálását rendelte el. Fogságba esett Grobocsnik, Bécs szláv nevű gaulectere. Az ő bűnlajstrom­án súlyos cselekmé­nyek egész sora szerepel. 1833- ban Grobocsnik egy osztrák ter­­rorcsapat vezetője­­ volt, amelyet Németországból pénzeltek. Hit­­lerék a holdjában több bomba­merénylettel bolygatta­­­­ meg Ausztria belpolitikai életét. _ Glo­­bocsnik érdemeit azzal jutal­mazták, hogy Himmle­r meghívta szűkebb törzskarába. Amikor Ausztria végül is német meg­szállás alá került, Bécs zsidó és lengyel származású lakossá­gának deportálása vált tevé­kenységének egyik körévé. Alig­ha lehet ezek után kétséges, hogy Grobocsnik a háborús fő­bűnösök listájának egyik tagja lesz. Az osztrák belügyminiszté­rium egyébként közölte, hogy a nácipárt betiltása után össze­állították a bécsi fasiszták név­jegyzékét. Az osztrák fővárosban 200.000 ember — a lakosságnak tíz százaléka — volt a nácipárt­helyi titkárát azért, mert egyik gyűlésen ezekre az áldatlan álla­potokra rámutatott, letartóztassák, s tíz napig őrizetben tartsák. A község lakosságának most már minden reménye abban van, hogy a megye új komm­unistapárti fő­ispánja erős kézzel rendet teremt az immár három hónap óta tartó rablóhadjáratért felelős tényezők között, naki vagy valamilyen náciszerve­zetnek tagja. A londoni értekezleten, amely előkészíti a háború főbűnösei fölött ítélkező törvényszék meg­alakítását, a szövetségesek kö­zötti bizottság elnöke, a kon­ferenciát megnyitó beszédében bejelentette, hogy eddig 2524 né­met, 110 olasz, 2 magyar, 17 bol­gár, 2 albán és 2 román állam­polgár került a háborús gonosz­tevők névjegyzékére. A két ma­gyar háborús főbűnöst nem ne­vezte meg. A flensburgi körzetben el­fogott német vezérkar egyes tag­jai máris Londonba érkeztek, mint hadifoglyok. 40 hadifogoly német tábornok útjéról London utcáin a fogolytábor felé, az an­gol lapok több fényképet közöl­tek. A svéd külügyminiszter be­jelentette hogy 350 német követ­ségi és konzulátusi tisztviselőt kiutasítottak Svédország terüle­téről. Visszaszállítják őket Né­metországba. Jórészükről kide­nem kutatom, kit terhel ezekért az eseményekért a felelősség, csak még annyit, hogy sürgősen meg­szervezendő volna azt a bizonyos „repülő népbíróság", amely az igazságügyi minisztérium részéről, szinte razziaszerűen végigszágul­­dana vidéki városainkon, de főleg falvainkon és elsősorban azt vizs­gálná, nem élnek-e vissza egyesek a demokrácia nevével rál­, hogy a Gestapo szolgálatár­­an állottak. A francia rádió hosszasan foglalkozik Heydrich­­nek, a náci tömeggyilkosnak pá­lyafutásával. Heydrich a Röhm­­féle körhöz tartozott, később Röhm megöletése után, Hitler különös kegyeit élvezte, ő szer­vezte meg a csehországi, norvé­­giai és hollandiai tömeggyilkos­ságokat. A szovjet rádió hírmagyará­zója kifogád­ja, hogy Svájc nem­ tartóztatta le az ott mene­déket keresett német diplomatá­kat, hanem egyszerűen áttette őket a határon. A hírmagyarázó nem érti, miért nem küldték­ még vissza Lávait Spanyolor­szágból Franciaországba. Ez azonban nem késhet sokáig, mert aligha lehet vitás, hogy Laval nevének előbb-utóbb meg kell je­lennie azon a listán, amelyet a londoni értekezlet most állít össze. A föld népének minden bizony­­nyal megerősödne a demokráciába vetett hite és bizalma, ha látná, hogy nincs magára hagyatva és még a mai szörnyű közlekedési nehézségek mellett is közvetlenül érezhetné a demokratikus állam­hatalom gondoskodását, ellenőrzé­sét. — Sürgős és erélyes intézke­désekre van szükség, Bonyhád nem a világ vége! Moszkvában rövideset­ meg® kezdődik a jóvátétel! konferencia véget ért a szíriai koisíliktus — Angol csapatok bevonultak Damaszkusib­a és más szíriai városokba I n i I ni I i i in i Pl I HU Ml ll'Hil' li' ~il M­oszkvák&fa siób­a fessek a jóvátételekről Sylvain Mangeot, a Reuter­­Iroda diplomáciai munkatársa írja: Sir Walter Monektonnak ki­nevezése a­­jóvátételi bizottság brit kiküldöttjévé, újabb lépést jelent a Jaltában kimondott dön­tések megvalósítása útján, hogy moszkvai székhellyel „kártérí­­tési“ bizottságot létesítenek. Az orosz küldöttség­­elnöke — egy­úttal a bizottság elnöke is — Majszky Iván. Az amerikai ki­küldöttek Pauler W. Edwin és dr. Lubin Isador, előzetes tanács­kozások céljából most London­ban időznek. A moszkvai bizott­ság összejövetelének időpontját még nem közölték, de az a moszkvai bejelentés, hogy a brit szakértők bármely napon meg­érkezhetnek, továbbá az a tény, hogy a­z amerikai kiküldöttek Londonban tartózkodnak, arra utal, hogy a találkozó nem vá­rathat sokáig magára. A szövetséges szakértők már hónapok óta folytatnak egymás­sal technikai megbeszélést a jó­vátétel különböző formáiról. A moszkvai bizottság főbb felada­tai a következők: 1. eldönteni, hogy a jóvátétel­nek milyen formában kell meg­történnie; 2. megállapítani a követendő összegek nagyságát; 3. megállapítani a különböző jóvátételt igénylők között felosz­tandó összeg méltányos arányát; 4. gondoskodni a Moszkvában nem közvetlenül képviselt kár­igénylő nemzetek érdekeinek kép­viseletéről. (MTI) Molotov diplomáciai fogadóestj© a győzelem napja alkalmából Moszkvából jelentik­: (TASS.) Molotov külügyi népbiztos, a népbiztosok tanácsának helyet­tes elnöke május 11-én, a győze­lem napja alkalmából fogadóes­tét adott a diplomáciai testület tagjai számára. A fogadó­estén megjelent Hopkins, Truman ame­rikai elnök személyes képvise­lője. résztvettek továbbá a kül­földi nagykövetségek és követ­ségek vezetői és főbb tisztviselői, a katonai, tengerészeti­­és lég­ügyi attasék és a katonai bizott­ságok vezetői és tagjai- Szovjet részről jelen voltak. A Vörös Hadsereg több parancsnoka. Lo­­zovszki, Kavtaradze, Litvinov és Majszki külügyi népbiztos­­helyettesek. Gorkin, a legfőbb­ szovjet­ tanács elnökségének tit­kára, a külügyi, külkereskedelmi, nemzetvédelmi és tengerészeti népbiztosság főbb tisztviselői, tudósok, írók, művészek, vala­mint a szovjet és külföldi sajtó képviselői. (MTI.)

Next