Magyar Nemzet, 1946. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1946-01-01 / 1. szám

Szegény Marianna vajúdásai (A Magyar Nemzet tudósítójá­tól.) A rue Bonaparte és a rue Jacob sarkán, tehát Párisnak Abban a fertályában, amely ad­dig, ameddig az emberiség hitt­et szellem nevezetű hosszú téve­désben, a világ közepe volt, egy pecsenyesütő-bolt virul. Persze, ez csak stílusvirág. Mert a pe­csenye éppen úgy eltűnt, mint a szellem és nem virul, hanem tengődik. De ez mindegy. A lé­nyeges az, hogy az üzlet ajtaja fölött bádogcégér leseng a leve­gőben s ezen kopott felírás, hogy á la Quatrième Républi­­que. Vagyis a Negyedik Köztár­sasághoz. Ami bizonyság amellett, hogy a negyedik köztársaság vágya már a harmadik köztársaság idején is élt a lelkekben. E vágy születésének időpontját egész pontosan meg lehet határozni. Ezerkilencszáztizenkilenc végére meg ezerkilencszázhúsz elejére esett, amikor a békeszerződése­ket megfogalmazták s aláírták Versaillesben, Trianonban, Neufl­lyben a Sévresben. A legyőzött államok kétségbeesése természe­tesnek látszott, s így hagyján. De a szkepszis tanyát vert né­mely francia hazafiak szivében és agyában is. Ez a kétely azon­ban akkoriban, a bőség és a di­csőség napjaiban, olyannyira ne­vetségesnek, sőt gyanúsnak lát­szott, hogy az aggodalmaskodó patriótákat a mámoros nemzeti köztudat kétes személyekként félrerótta. Louis Marin-t például, aki szintén azt hirdette, hogy nem vezet ez jóra, Rétimbe franciák, bosszúra, bosszúra, még a saját pártja és önök par­lamenti csoportja is kivetette tagjainak sorából. Hiába bizony­gatták, hogy a béke keresztényi­nek nem eléggé megbocsátó, uralminak pedig nem elég irgal­­m­atlan, senki sem hallgatott rá­juk. Amiből azután arra követ­keztettek, hogy a harmadik köz­társaság — minden diadal elle­nére — megkergün­t és vesztébe fóliám Létrehívták hát a negye­dik köztársaság ligáját és meg­alapították a pecsenyesütődét, hogy aggályaikat legyen hol borba és zsírba fojtani. A negyedik köztársaságból egyelőre csak ez a bolt létezik. Maga a republika még nincs felre! Ámbár Mar­­simé vajúdik már az új csecsemővel és a bá­bák buzgón foglalatoskodnak a betegágy körül. E bábák, tudjuk, hárman vannak. A rangelső a kommu- nilsta párt, amely ötmillió sza­vazattal és 150 képviselővel az ország legtekintélyesebb politi­kai tömörülése. A sorban a második a népköztársasági moz­galom, a haladó katolikusok egyesülése, amely 14­5 honatyát juttatott a parlamentbe. A szo­ciáldemokraták 143 mandátum­mal, a­ harmadik helyre jutot­tak. Bellát három megközelítő­leg egyforma erejű óriás. A többi — a hajdanán oly irányt­ódó radikálisokat is beleértve­­— annyira jelentéktelen, hogy meg sem említjük őket. Csak » trois grandi számít, él és hal. Ezért a kormány is az ő koalí­ciójukból alakult. Amiből ön­ként következik, hogy amit a kabinet óhajt, azt a parlament meg is szavazza. Ami pedig Mariannet, a bol­dog anyát illeti... eh, ő in­kább boldogtalan. Először is, si mint minden anya, ő maga szól­hat bele legkevésbé a szülésbe. Másodszor azt remélte, hogy selyempaplanos, baldachínos ébenfaágyban hozza majd vi­lágra új csecsemőjét. De a há­borút, hiába volt a nagy vára­kozás, nem béke fejezi be s ige a körülmények szegényesek és szomorúk. A tél már bekopog­­tatott Galliában s ugyancsak dermesztő szelek süvöltenek a Fény Városában, ds nincsen ezen, áramfogytán kioltogatják a lámpákat is, s általában nagy a kopp meg a tanácstalanság. Harmadszor pedig azt sem le­het tudni, m­it ér majd a bam­bino. Mikor a legelső gyermek született, 1791-ben. Marianne azt gondolta, hogy az idők nem­csak Franciaországnak, hanem az egész emberiségnek is új Megváltót hoztak. Mennyi csa­lódás, könny és véráldozat kö­vetkezett ez elragadtatott hie­delemből. De fia még nem is született meg, az új francia csecsemő rugdalódzik már. Első életjele az a törvény, amely nacionalizálta az öt legnagyobb bankot és állami felügyelet alá helyezte a többi pénzintézeteket. Az alkotmány megszövegezésébe, amely tulajdonképpeni feladata lenne, még bele sem kezdett a parlament, de a Disznófejű Nagyurat máris bilincsekbe verte. Első olvasásra, egyetlen nap alatt s szinte egyhangúan. Miért éppen az arannyal kez­dette a képviselőház! S miért oly sietősen, amikor a tökéletesség­nek a tunyaság a szülője? Kétségtelenül bosszúból és fé­lelemből. Bosszúból azért, mert ez az öt bank — a Banque de France, a Credit Lyoimais, a Comptoir d’Escompte, a Société­­ Générale és a sINCI — elhatá­­­­yozó szerepet játszott a francia nemzet politikai életében. Az első és a második világháború között négyszer, ötször, hatszor is megbuktatták a kormányt. Mindahányszor csak a népi irányzatok próbáltak felszínre kerülni. Pénzügyi pánikot keltve és az aranyat a határokon túlra menekítve, hitelválságot idéztek elő s ezzel megölték a rendszert. Igaz, a bankok azt felelik erre, hogy újságregény az egész, mert nem a gyalázatos pénz­intézetek sodorták érvénybe a politikát, hanem a gyalázatos politika sodorta örvénybe a pénzintézeteket. Ki láthatna tisztán ebben a kérdésben? A financiák, bizonyos milliárdokon felül, már metafizikának számí­tanak, vagyis tetszés szerint ma­gyarázhatók, definiálhatók és­­ értelmezhetők. Elég annyi, hogy-­­ a friss parlamentet, amely alap­­j­­ában a feltörekvő negyedik rend­­ parlementje, bosszúérzet tölti el­­ az arannyal szemben s így egy lendületre, töprengés nélkül fő­vesztésre ítélte a vádlottat. Ebből már látható, hogy a negyedik köztársaság balra tart, Hlogy meddig ér és hol áll meg ezen az úton? Senki sem felelhet a kérdésre. A há­­­­rom bába, miután e legelső tör-­ö­r vényben megállapodott, szem­­­ melláthatólag és füllel hallha­­tólag ellenvéleményen van. Az | ifjú katolikusok azt mondják,­­ hogy eddig és ne tovább. A }­­ szociáldemokraták azt, hogy az ' | államosítás a szocializmus kér- j | dete. A kommunisták viszont : | azt a törvényes forradalmat | | emlegetik, amelyet végre akar­ ; | nak hajtani. ! Törvényes forradalom? De m­i hiszen ez az evolúció. S ha ők mégis revolúcióről [­­ beszélnek, akkor ez azt jelenti, t­­ hogy választási úton készülnek I­s forradalmat csinálni. Vagyis ki-­­ j szorítani helyükről a katoliku­ í­­­sokat meg a szocialistákat, s­­ egyedül vállalni a kormányzás j­­ felelősségét. Ilyenképpen a három bába­­ helyett egy maradna a beteg-­­ ágynál. Arai nem is lenne nagy­­ baj, ha a másik kettő simán i­j lemondana pozíciójáról. De j­­ miután termetes és harcrakész j­­­donnákról van szó, akik inkább j­s meghalnak, de magukat meg­­ nem adják, szegény Marianne I — bármennyit szenvedett már , eddig is ■— még hosszan és ke­­­­servesen vivódhatik negyedik .­­ magzatával. Mikes Imre (Gn'.lirns) —— Mit í^sr r?t*fsssl — .1?Cik­i, TS?8 Január 1 Rendelet a rak­trisszílt penget­hetétről A Magyar Közlöny keddi szá­ma közli a kormánynak egyes pénzköveteléseknek adópengő­ben való meghatározása tárgyá­ban kibocsátott rendeletét. Ez a rendelet a kormány át­fogó pénzügyi és gazdasági programjának újabb állomása. Megteremti a valorikus betét­elhelyezés lehetőségét és utat nyit a gazdasági életben eddig elhelyezkedni nem tudó tőke számára. Ez a lehetőség egy­aránt szolgálja a társadalom minden egyes rétegének érde­két, mert lehetőséget nyújt úgy a kisember, mint a tőkés szá­mára, hogy a rendelkezésére álló fölös készpénzkészletet akár hosszabb időre értékállóan he­lyezhesse el ily módon azok a tőkék, amelyek akár szükségtelen áruk megvásárlásában, akár valuták­ban nem kívánatos, illetőleg tiltott elhelyezkedést kerestek, ezután a hitelszervezeten ke­resztül a gazdasági életet szol­gálhatják. A rendelet megakadályozza a hiteleknél az inflációs nyerész­kedést is, mert kimondja, hogy a Nemzeti Bank január 10-től kezdve csakis adópengőre szóló váltókat fogadhat el leszámí­tolásra. A kormány tudja, hogy van­nak egyes hitelfajták, amelyek nem bírnák el a jelenlegi rendkívüli gazdasági körülmé­nyek között­i 100 százalék a va­lorizációt. Ezért a rendeletben gondoskodik arról is, hogy a minisztérium az gyes termelési ágaknak a hitelek rendeltetésé­re figyelemmel az előbb emlí­tett rendelkezéstől eltéréseket állapíthasson meg. A rendelet alapján a kormány a hitelek bizonyos csoportjaira, mint pl. ipari beruházási hite­lekre stb. részleges valorizációt engedélyezhet. Az ilyen kölcsö­nöknek csupán egy előre meg­határozott hányda kerül adó­­pengőben folyósításra. Lehető­séget nyújt azonban arra is, hogy egyes különleges hitel­fajtáknál, feltéve, hogy ezt a adópengőtől eltérő valorizációt megállapíthasson A kormány ezekkel a rendel­kezésekkel bizonyos rugalmas­ságot kíván a rendeletnek biz­tosítani és kizárni mindazt, ami egységes rendezés esetén a gaz­dasági életre bénítólag hat­hatna. Nagy sikere van a Magyar Nemzet naptárának A Magyar Nemzet naptára, mint közöltük, megjelent. Év­könyvünknek előfizetőink és olvasóink körében igen nagy sikere nem. Rendkívüli érdeklő­dés nyilvánul meg a minden­napi életben szükséges tudniva­lókból és gyakorlati útmutatá­sokból összeállított naptár iránt, amely az adatoknak valóságos tárháza. Az előjegyzési naptárrész után Parragi György Kelet és Nyugat című tanulmánya nyitja meg a szövegrészt. Belpolitikai és világpolitikai tájékoztató, fő­városi és budapesti kalauz, gaz­dasági útmutató, szakszervezeti ismertetők sorakoznak egymás­után. Részletes adatokat talál az olvasó az élelmiszerek táp­anyag- és vitamintartalmáról. Közli az évkönyv a vidéki vá­rosok fontosabb adatait, a ka­taszteri tiszta jövedelem tételeit vármegyék szerint. Miről ismer­jük meg az arany és az ezüst finomságát. Kereskedelmi, ipari útmutató, adózási tanácsadó. Kit lehet alkalmazni a demo­kratikus közigazgatásban. Hol­­ szerezhetünk szállítási igazot.­­ Tányi Nemzetközi árucserefor­­­­galmi útmutató. Egyházi tájé­­­­koztató, orvosi tanácsok, divat­­­­tanácsok és még sokféle hasz­­­­nos tanács és tudnivaló.­­ A Magyar Nemzet naptára­n megrendelhető kiadóhivatal unt­-­­ bon, és megszerezhető ez összes ■ bizományosoknál és hirlapáta­­r­coknál. Böhm Vilmos hazaérkezett Böhm Vilmos, az 1918—19-es népköztársaság hadügyminisz­tere, majd a magyar Vörös Hadsereg parancsnoka, vasár­nap este Budapestre érkezett. Tröhm Vilmos 1919 óta emigrá­cióban volt, hosszú ideig Bécs­­ben, majd Stockholmban élt és a svéd fővárosból jött most haza. Böhm­ Vilmos nyilatkoza­tot adott, amelyben örömét fe­jezte ki, hogy ismét harcosa le­het a magyar munkásmozgalom­nak. Életfogytiglani kényszer­­munka helyett egyévi börtönre ítélték Joós Andort Dr Joós Andor építőmestert a népbíróság népellenes bűntett miatt életfogytiglani kényszer­­mankóra ítélte. Joós Andor, aki a Szálasi-kormány alatt Pest vármegye kiürítési kormánybiz­tosa volt, újraf­el­vételi kérelem­mel élt. A népbíróság helytartóit, a vádlott kérésének és elren­delte a bizonyítási eljárás le­folytatását. A perbeszédek el­hangzása után a bíróság egyévi börtönre ítélte Joós Andort, eb­ből kilenc hónapot és 21 napot kitöltöttnek vettek és elrendel­ték a vádlott azonnali szabad­­lábra helyezését. A példátlan indokolás meg­állapítja, hogy a vádlott az „életét fenyegető kényszerűség" alatt vállalta a Szálasi-kormány megbízatását és azt sem vették súlyosbító körülménynek, hogy a vádlott belépett az Imrédy­­pártba és így lett még a Szá­­lasi-kormányt megelőzően fő­ispán. Az ítélet ellen a népügyész fellebbezést jelentett be. Kovács Béla földmű­velés­­ügyi miniszter rádióbeszéde Kovács Béla földművelésügyi miniszter vasárnap délután 1. rádió mikrofonján keresztül for­dult a magyar földműves társa­dalomhoz. A miniszter beszédé­ben kifejtette, hogy ma a ma­gyar paraszt már tengelye gaz­dasági és politikai életünknek és hogy ez a megbecsülése kö­telességekkel is jár. Ma a ma­gyar embernek a magyar em­berrel kell megosztania falatját, a magyar parasztnak kell gon­doskodnia az ipari munkásság és a haladó értelmiség kenyeré­ről. A miniszter megállapította, hogy legnagyobb nehézségeink ellenére őszi vetésünk 75 száza­léka a békebeli vetésnek a ta­valyi 47 százalékkal szemben. Ismertette Kovács Béla a tavaszi vetőmag biztosítása érdekében tervbe vett intézkedéseket és biz­tosította a gazdákat, hogy ipari­­növény termésükért természet­beni ellenszolgáltatást fognak kapni. A miniszter ezután tárcája aktuális kérdéseiről világosította fel hallgatóit és kijelentette, hogy nem kirakati mintafalva­­kat akarunk, hanem a háború által elsodort magyar falvak új­jáépítését. Ehhez szükség van az ország földműves társadal­mának megértésére és segítsé­gére. Miért nincs tüzelő Budapesten? Azok, akik hideg otthonuk­­ból hideg munkahelyekre jár­nak, igen sűrűn és mind inge­rültebben teszik fel a kérdést. A feltett kérdésre mindenki a maga módján igyekszik vála­­laszolni. Ezek a válaszok leg­többször vádat emelnek min­denki és minden ellen. Ez ter­mészetes is, hiszen legegysze­rűbb módja a bajok magyará­­zásának a­­ bűnbak­keresés. Az elmúlt hónapokban se szeri, se száma azoknak a fel­jelentéseknek, melyek különbö­ző visszaéléseket lepleztek le, különösen a tüzelőanyaggal kapcsolatban. A nyár folyamán megrendelt és kifizetett tüze­lőt több kereskedő nem szál­lította. A fakereskedő­k panasza: eltűnik a tüzelő Felkerestünk néhány na­­­­gyobb fakereskedőt, hogy mint­­ szakember mondja el vélemén­­y­nyél a helyzetiről. A kereske­­­­dők is tele voltak panasszal.­­ Legalább anyiira panaszkodtak,­­ mint a fogyasztók. „Irigyye el, — mondták — hogy ma a leg­­kockázatosabb dolog fával ke­reskedni". Twenet vagon fát­­ rendelt tagjai részére az egyik­­ i­partestület. A fára még július­­i f­án felvettünk bizonyos össze­gű előleget, azonban mindez­­t ideig nem tudtuk, csak részben leszállítani. Ugyanis a feladott fa eddig kétszer tűnt el és­­ csak részben érkezett meg ren­­­­deltetési helyére. A felérkezett famennyiség ötven százalékát ugyanakkor 18.000 pengős ha­tósági áron a köbelátás elveszi. Ugyanezt a fát a kereskedő az erdőben a termelőtől 30-40.000- ért vásárolja.­­­ Egy másik példa. A megyei hatóságok intézkedése legtöbb­ször független az Országos Fa­elosztótól. Megkapjuk az enge­délyt és a helyi hatóságok több helyen akadékoskodnak. Ott van aztán a vagonkiutalási nehéz­­­­ség. A MÁV rövid ötnapos en­gedélyt szokott kiadni, ami leg­többször az engedély keltezésé­nek másnapján jut kezünkbe. Természetesen ennyi idő alatt nem tudjuk a fát az erdőből le­hozatni és vagonba rakni. Előre tárolni a vasútállomásokon azért nem lehet, mert nincsenek meg­felelő biztonsági szervek, ame­lyek a fát a vagon megérkezé­séig megőriznék. De nemcsak ezek a nehézségek vannak. A fakitermelésben dolgozók csak élelemért, iparcikkekért hajlan­dók dolgozni. Íme, — mutatott az egyik fakereskedő az iroda sarkában álló nagy vég­szövet­re — ezt is a fakitermelők és a fuvarosok részére vásároltuk. Hogyan számoljuk el ezeket és hogyan számoljuk el a külön­böző kijárási és­­egyéb­ díja­kat? Így aztán drága a fa. De h­iggye el, mégsem az a fa drága, amit a fakereskedők szállítanak, hanem a zugforgalomban árusí­tott tüzelő. A pestkörnyéki sváb fuvarosok fái, amit természete­sen csak azok tudnak megfizet­ni, akik miliókkal rendelkeznek. Sok panasz van ellenük, de higgye el, vannak tisztességes kereskedők is, akik a beszerzési nehézségek mellett kénytelenek hadakozni a feljelentők százai ellen, olyan dolgokért, amiről nem is lehetnek. Mit mond a Faelosztó? Felkerestük ezután az Orszá­gos Fa- és Tüzelőanyagelosztó Irodát, hogy a legilleté­­esebb helyről is választ kapjunk: miért nincs tüzelő Budapesten? Sarlós László igazgató készsé­gesen tájékoztatott: — A biztonság kérdése igen fontos. Szó van arról, hogy katonaságot kapunk, a szálít­­mányok­ megőrzésére. A szállí­tásoknál nem is annyira a MÁV és a vagonhiány okoz ne­hézséget, mert vagon van, ha­nem a fának az erdőből való leszállítása. Október elején a földművelésügyi miniszter ki­adott egy rendelkezést, amely szerint igásálatokat elsősorban, őszi mezőgazdasági munkára vehetik igénybe. Ezt olyan szi­gorúan hajtották végre, hogy a fa leszállítására nem volt egy­általán fuvaros. Ennek az in­dokolt szigorúságnak meg is volt az eredménye: hárommillió, hold bevetett föld van az or­szágban, azonban az előirány­zott famennyiséget nem tudtuk Budapestre szállítani. Szeptem­berben még 1700 vágón tüzelő érkezett Budapestre, 75 száza­­léka az előirányzott mennyiség­nek, októberben 1500 vágón, novemberben már csak 1400, 26 százaléka az erre a hónapra előirányzott menny­iégnek.­­ Remélhetünk valami javu­lást az elkövetkező hónapok­ban? — A remény megvan rá. A Gazdasági Főtanács 4/1945. az,­­ rendelete, amely december­­ 18-án jelent meg, az összes fuva­s városokat a közellátás rendel­­­­kezésére bocsátotta. Az egy­­­­szerű parasztszekértől a talicska­­i tulajdonosokig kötelesek a­­ megszabott bérért maximum­­ hatvan napot a közellátásnál. ■ dolgozni. Ez a fajilátásra vo­­­­natkozik leginkább. A rendelni. : megvan, azt mondhatnám, tölké­­­­letes, egy hibája, hogy nehezen lesz végrehajtva. A Gazdasági Főtanács nem rendelkezik végrehajtó szervvel, normális illőkbe,­ erre bízn­om­ volna, szükség, azonban most, vele­, amenyem szerbit, üdvös lenne, ha a Gazdasági Főtanács a Fa­­előéltét bízná meg mint végre­hajtó szervet ennek a rendelke­zésnek keresztülvitelével. Így, volna egy szerv, amely ezzel­­ felelősen foglalkozna. A fagy­ beálltával az erdőből való le­­szállítás megkönnyebbül. Be­­se­éljük, hogyha Budapesc fizetőszükségletét az idén meg­oldani nem is tudjuk, de leg­­alább lényegesen enyhítjük, mert fa van. Az országban kö­rülbelül­­-’6-OOO vágón tűzifát termeltek ki, ebből Budapest 50 kilonéteres körzetében Hz* ezer vágón vám, mely arab szál­lításra vár. Lőpitikót fáért —­ Ezek szerint addig fölsőit' bennünket a remény? — A dolgok nem olyan egyj szerilek. Vidéken az árunak, van értéke. Szó van arról, hogy­ a közellátás petróleumért ve-.,­szi át a fát és nem 13.000 peng,­góért, amit azért nem lehet­ felemelni, mert az viszont a­ 360 pengős kenyérhez van szab­va. Egyis a másik megdrágulá­­­sát vonná maga alán. Tehát ez­­­ az oka a szabadforgalmi fa,­­drága árának, meg aztán ma, részfáért dolgoznak a munká­sok is és ha felgyűlik néhány, mázsa itt a környéken, akkor­ azt a fuvaros csak fele meny­­nyiségben hajlandó felhozni ne­kik, az értékesítésben aztán, megdrágul. Cserekereskedelem­ megy az egész vonalon. Búcsúzóul az igazgató most a következőket mondotta: Sajnos, nem lehet túl biztató dolgot mondani. A fázár olyan rablógazdálkodást oko­zott az utóbbi két télen az or­szág faállományában, amelyek­­­nek katasztrofális kihatását csak ezután érezzük majd. Az AL­­földön és Pest megyében év­tizedek kemény munkájával si­­­került csak a futóhomokot megkötni és arcárosítani; ha most ez alatt a két tél alatt tel­jesen kipusztult. Az emberek nem törődnek vele, fáznak és melegedni akarnak. Hegedüs-Bik­ Dán­iel SSSffi*** .JS^1.Jiwtiai-41 MM in* aiiit K,ilsrnn. HN­CLU keresünk Dimitóúl - , , .... SKI**!!’.,3,01 $*&***. H?*? »r»7 fi W iá állapotban _ m ide, kiéri asszonyka. útvonalra teakitün­ébb PpfltHáíkt \/||mAt ! ''HL Böki Szilárd-utca hat. a­juk jruiak. aki 25-én reá- i zw * * MiR&z 1 ■ - m_____rja. _i____ (Meálitja önnek is ez teszU hunkat 4B»Au«ll­ie rClIlDSCn Vilmos I S«nzac^ vftelek: bérház. géj. rozsd­a. Már elveszett *rod* és lakisberemiező kft. flTlöQVGröSr© a véleménye.) Csak komoly m­ásoltat, mJl?jVa95S t. „J. f"w..|_ | U* ' hí. n«t.ts* P»i«­Si ,ehér hím- drátszőrfi l«i­ Wesselenyi­ utca S. urak viaszoljanak. Kor ren* kirízt vállalunk ** . rfllUul nyuld környékén. gyűmö­csöv ’ mát Tlsnaak­ozia. Jobb hátáé Telefon: 27—69* SCGTöSdtC hat,á,l'oz- „gör”,k. s**p kiéri t , ,, , , fftrnfdfuro í műszók, csepeli lakosokról. szilló. ’ birtokban, libára sántít, egyik fűré VÉTEL ELADÁS. . .Traktor'len­g. Patakhoz, cm.ch­. ?'.3. ‘ lén,ik reszel. lul t-fClul C Bleiweisz Imre 1945 ápríl. —1---------— sorsa. Cim: VIII, Kisfaludy---------------------------------------- Bajcsy-Zsilinszky-út 29. km-re._müútnál. ^ CSSf" $| flfflPfllP PM — Btkezdémi t^rsulással 4utóvej­etOr*kOla DupIlCatOr ■ | t | ■ - Gmwkircher­ban. Fernbach JU{{|!iu|1|(uS!auIl drik*73D9IBret? ” _ 1 „ . , * - ' egyéni kiképzés, szakirány- fotókét, autóklávot vennék, fl«esn' \ihnos_ la4o­vnare._ 29-én_ He­­v Mi Sa, sUl­ah ^ U JKI © I, * Khtmr. vek. STOM.AR. IV. kerület. ..Na­ tyméretű" jel. kiadóba,. 11S31 _UU P. hó 29-&i d e. 10 órakor gyeshalomban, Faludi Gyula V»a m-■ . Molnár utca tizennégy'. ................. .......................... nlSilv, “Jírlik­S .. 1,,-r ■>■ ■ | Weiss Manfrée gyári GW c­i-­f .Tvwf harhoz tókés fi övezetét, irfk­la --------- - - FORD V. I. HSPIUI lléllilél. Pl. V­II rSdl)MJ veit. Szive* értést- v ,ársal keres- . ,,, , ,, , , Uj. komplett 1 tonnás tehergépkocsi blá­! **)&*” Ke^^siia B­­ tést kérünk, költségm­egtéri- ton4J­ látott-ször. \agy textil 75%-os hadirokkant. helyisége a sot részesedésért GAMMA m­os álzpotban papírokkal ttveirtak­ irt vagy tanárnőt melett., Bpest. Német tearutmoványa van. Üzlet. Hutyra-u. 16. Iroda d. e. átadom. . ..Lövölde-tér". jel. SZINUSZA. MCSZEH eladó. Bezerédi-n. 6. in. 10 £!aSS?!!i„£ fed "‘T.-érzJzSStOR tóK ‘ ^ --------tüí------­szlovák aasra,aas jsrmsagrZ' ^«su S*£sH naptárak TáSSSa& y%fty wh AnletieltíM f * - fcrf?alm*f helycrx. m. foWóvír. fflrd^srohák, m­att kladhtk. Irodai Arák: íffo!t»dbban ALFA papír- IpaHff.-hez. Helyig, nem . i_ •ronnalra kerí­tünk. GONDA LÁSZLÓ. inLe jelijére Tenzerhei. T. 123-539. VT, Révay-u. 24. 3-5-tsz. VILLÁM, Prom. Bp. ITifdiófa-utca 1. tőke van ~ivé rtem­elkedéssel. * leírna kft. Józsftf-krt X tz. Bp. Ketont Jdzus-u. 81. Szervití-tér. Állandó bérlet nincs. Király-utca bvar. Vidékre utánvéttel. jeL kiadóba. . ._a Wi—■■■. ........................ .Ml I . ...................... I ............ 1.1 ■ ■■■■ ■ »■■ 111 1,1

Next