Magyar Nemzet, 1946. április (2. évfolyam, 73-94. szám)
1946-04-02 / 73. szám
A magyar politikai Életnek régóta nem volt olyan fontos és ünnepélyes megnyilatkozása, mint Nagy Ferenc miniszterelnök pécsi beszéde. Ez a beszéd mérföldössző köve lesz a magyar demokráciának, amelynek megtisztulását, egyben megszilárdulását és új fejlődését jelenti. A koalíció az elmúlt hetek viharából megizmosodva és megerősödve került ki. Nagy Ferenc úgyis mint a kormányzat irányítója, úgyis mint a koalíció vezére, őszinte és becsületes politikájával ismét beigazolta a régi angol közmondás igazságát: „Honesty is the best po-Fer“, 17 becsületesség a legjobb finktika. Ezzel a becsületes, nyílt és higgadt politikával megszerezte maga számára, a magyar népnek és a koalícióba tömörült pártoknak teljes bizalmát. Kifejezésre jtt volt ez a pécsi utazás külsőségeiben is. A miniszterelnököt Pécsre nemcsak az összes kisgazdapárti miniszter és államtitkár, félszáznál több kisgazdapárti képviselő kísért le, hanem a többi párt is képviseltette magát. A kommunista párt részéről ott volt Sínyi Lászlót belügyminiszter, akinek a szombat esti vacsorán mondott beszéde igen mély benyomást gyakorolt a hallgatóságra: a szociáldemokrata pártot Tiles István igazságügyi miniszter, a parasztpártot Kresztory Dezső kirtuszminiszter ké-pvis"!" A miniszterelnök különvonala pontosan indul és érkezett meg. Nagy Ferenc láthatólag meg van itatva, mert mint mondja, két év óta nem utazott a Budapest— pécsi vonalon, amelyen azelőtt mikor a Gestapo pribékjei még mm vetették börtönbe. Zvetenként járt haza a Lisei ősi szülőházba. — Ismertem ezen az úton minden fűszálat, bokrot és fát !— mondta megindultam miközben tekintete nagy gyönyörűséggé szemléli a vonat ablakából a reg nem látott kedves tájékot. Van is ok a gyönyörködésre. Tolnában. Baranyában nincs egy tenyérnyi megműveletlen föld, nincs egyetlen bevetetlen barázda. Magyarországnak paraszti származáss miniszterelnöke büszke lehet a fajtájára. Ez a parasztság pedig büszke Nagy Ferencre. Amerre a vonal elmegy, minden faluban a sínpárok mellett seregük fel a nép és ott is, ahol nem áll meg a vonat lelkesen ünnepük a miniszterelnökül. Sárbogárdon, Dombóváron, Szentlőrincen azonban megáll a vonat és mindenütt ünneplő tömeg élén köszöntik Nagy Ferencet. Az embereknek egyformán nyílik meg a szíve és szája. A különvonaton az újságírók Balogh István államtitkárt veszik körül. Ezáltal sem tagadta meg vérbeli újságíró voltát. A miniszteri kocsit elhagyva az egész utat oda-vissza az újságírók között teszi meg, akiknek kérdésözönére, még akkor is, ha a legkényesebb kérdésekről van szó, szívesen és érdekesen válaszol. A mecsekalji metropolis ünnepi ruhába öltözve várja Nagy Ferencet. Baranya fővárosa a saját fiát várja haza és olyan szeretettel fogadja, ahogy csak a szülő ölelheti magához gyermekét. Pécsett mindenki ismeri Nagy Ferencet. Itt aggódtak érte, amikor a pécsi Gestapo letartóztatta és addig, míg Pestre szállították, heteken át itt tartották fogva. Már szombaton délután az állomáson sokezer ember várta a miniszterelnök megérkezését. Másnap soha nem látott hatalmas tömeg gyülekezett a Széchenyi-téren, hogy meghallgassa a nagy érdeklődéssel vártpécsi beszédet. A hatalmas társaiknek bizonyult az óriási tömeg befogadására. Ezért a város más terein és utcáin is hangszórókat állítottak fel, hogy a tömeg hallhassa a beszédet. A miniszterelnöknek nemcsak mint politikusnak, Baranya szülöttjének, de mint szónoknak is frenetikus sikere volt. Beszédét mély erkölcsi komolyság, a szóvirágok tudatos elkerülése, egyenes nyíltság, felelősségtudat és bizakodó reménység jellemezte, tehát azok az erények, amelyek Nagy Ferencnek, a politikusnak és az euibernek egyformán a sajátosságai. A beszéd nyomán az embereket reménység és bizakodás töltötte el. Reménykednek a maguk sorsában, a demokrácia fejlődésében és az ország jövőjében. Tv a legnagyobb ajándék, amit ma az ország miniszterelnöke az ország népének nyújthat. Parragi György gyár nép van s ennek az egy magyar népnek, csak egy Magyarországa. Az összes pártok, ennek az országnak felvirágoztatásáért küzdjenek. Az a közös cél, amely a demokratikus pártokat összetartja, nemcsak arra jó, hogy ünnepeljünk és lelkesedjünk, hanem tetteknek is kell következniük. Amit a demokratikus pártok közösen váltottak, azt közösen végre is kell hajtani. Rajk László után Balogh István államtitkárt kívánta a közönség hallani. Néhány keresetlen szóval köszönte meg a fogadtatást, rámutatott arra, hogy bár igaznak szokták tartani azt a közmondást, hogy senkisem lehet próféta a hazájában, Nagy Ferencet azonban szőkébb patriarchájában mindenki szereti és tiszteli. Azután dr. Kazár Andor üdvözölte a külföldi sajtót és a külföldi vendégeket, akinek beszédére Székely Imre USA kapitány válaszolt néhány keresetlen szóval. A kisgazdapárt pécsvárosi és baranya megyei szervezete vasárnap délelőtt a város főterén rendkívül nagy érdeklődéssel kísért nagygyűlést tartott. A monstre-gyűlésen az egész Déldunántúl és a Duna—Tisza déli részének gazda társadalma adott egymásnak találkozót. A környező megyékből különvonatokon, szekereken és kerékpárokon, a közeli falvakból gyalogszerrel indult meg a vándorlás Pécs városa felé. A Széchenyitér ünnepi díszt öltött. A templom elöli Bajcsy-Zsiilinszky Endrének óriási arcképe díszlett, előtte pedig festői ruhában baranyavidéki magyarok nemzetiszínű zászlókkal gyülekeztek. A nagygyűlésen a kormány részéről megjelentek mindazok, akik a miniszterelnököt elkísérték, de itt volt még Antall József újjáépítésügyi miniszter, Oltványi Imre, a Nemzeti Bank elnöke, a szövetséges ellenőrző bizottság képviseletében a Nádor szálló erkélyén nagyszámú szovjetliszkküldöttség jelent meg, élén Ocskány ezredessel és Vituzijev őrnagy városparancsnokkal. Megjelent a nagygyűlésen azonkívül Underwood USA kapitány és igen sok más külföldi előkelőség. Nagy Ferenc miniszterelnököt, aki a Himnusz hangjai mellett hitvese társaságában érkezett a nagygyűlés színhelyére, szűnni nem akaró lelkes taps és éljenzés fogadta. Pert Viktor, a kisgazdapárt [■ccsi tagozatának elnöke megnyitó beszédet mondott. A megjelentek üdvözlése után hanglgoztatta, hogy a magyarságnak félelemmentes és nyomormentes életre van szüksége. Ebben az, országban és a határokon túl a magyarságnak ne legyen félelemre oka. Nagy Ferenc miniszterelnök Pécsett "mo st tárgyalom kötelességeiről, a kormány kül- és belpolitikai programjáról és a gazdasági élet szanálásának legsürgősebb feladatairól mondott nagy beszédet Szombat déltől a nagy beszédig Szombaton délben 12 órakor indult el Budapestről Nagy Ferenc miniszterelnök és az államtitkárok különvonata, számos képviselő és újságíró kíséretében Pécsre, hogy ott a miniszterelnök programot adjon. A miniszterelnökkel együtt utazott Z Zombor Jenő honvédelmi miniszter, Gyöngyösi János külügyminiszter, bárányos Károly közellátásügyi miniszter, Gordon Ferenc pénzügyminiszter, Dobi István földművelésügyi miniszter, II. Szabó István államminiszter a koalíció pártjainak megbízsából, a kommunista párt részéről Crajk László belügyminiszter, a szociáldemokrata párt részéről Ries István igazságügyminiszter, a Nemzeti Partisztpárt képviseletében Keresztúrii Dezső kultuszminiszter, továbbá Balos István, a miniszterelnökség politikai államtitkára, Varga Béla házelnök, Csorba János a közigazgatási bíróság elnöke. Útközben az állomásokon mindenütt díszbe öltözött rendőrök és ünneplőbe öltözött küldöttségek előtt rolongott el a vonat. Sárba' ‘r ’on, Dombóváratt, Baranya cn'.I 'r ben állt meg útközben Nagy Ferenc különvonata. A dombóvári állomáson Baranya, Tolna is Somogy vármegye üdvözölte a kormány rajzáit. A kivonat ►enekarok mindenütt a Himnuszt játszották. A pécsi pályaudvarra 5 óra után futott be a vonat. Amikor a mozdony feltúrt a pályaudvaron, a feldíszített állomáson felhangzottak a Himnusz akkordjai A miniszterelnököt, valamint a négy párt képviseletében megjelent minisztereket a pályaudvar zsúfolt fogadócsarnokában Tolnai József polgármester üdvözölte. Este a színházban Koós Károly Budai Nagy Aida! című paraszttragédiáját adták elő a pécsi Nemzeti Színház tagjai, majd este a belvárosi Katolikus Körben a budapesti vendégek tiszteletére vacsora volt. A vacsorán Kertész Endre Baranya vármegye főispánja és Münich József Pécs főispánja, valamint Izerr Viktor, kisgazdapárt elnöke mondottak pohárköszöntöt, majd Nagy Ferenc miniszterelnök emelkedett szólásra, hogy válaszoljon az üdvözlésekre — Nagy jelentőséget tulajdonítok, — mondotta — hogy ma Magyarország miniszterelnöke egyszerű parasztember, akinek szüleit Pécsett mindenütt illerték. Demokráciánk lehetővé tette, hogy a nép ügyeinek intézői, valóban a nép gyermekei lettek. Úgy gondolom, hogy ez komoly biztosítéka annak, hogy itt valóban demokratikus, a réginélsokkal boldogabb Magyarország épüljön fel. Ezután Raik László belügyminiszter emelkedett fel szólásra s a következőket mondotta: — ürömmel és megelégedéssel látom, hogy Pécs városa kitart a koalíció mellett. Nem szabad el"el,il"n., hogy Magyarország n lehet több piti, 4* csak egy pia- Tízezrek előtt milliókhoz szól a miniszterelnök Ezután általános és feszült figyelem közepette Nagy Ferenc miniszterelnök emelkedett szólásra. Beszéde elején felelevenítette életének egyik, mintegy 16 esztendővel ezelőtt Pécsett lejátszódott eseményét, amikor egy népgyűlésen, mint fiatal és ismeretlen parasztember a Budapestről jött hatalmasságok előtt felsorolta Baranya népének kívánságait és megmondotta, hogy amennyiben 60 nap alatt megnyugtató választ nem kap, akkor a megye paraszt népe szembefordul a kormánnyal és ellenzéki politikát folytat. Miután a megnyugtató válasz nem jött meg azidőtől fogva a felszauillánsk egyfolytában vívta ellenzéki küzdelmét a megyében és az országban egyaránt. — A világ nagyot változott — folytatta Nagy Ferenc —, érdemes és szükséges is megállani és visszanézni, mi történt azóta velünk, magyarokkal. A miniszterelnök ezután az első világháború végétől kezdve áttekintette a magyar politikai élet alakulását. Megállapította, hogy az első világháború után visszanyert állami függetlenséget a népszabadsággal kellett volna alátámasztani. Azonban éppen ennek ellenkezője történt, letörték a demokráciának a munkás oldalról feltörő forradalmi megjelenését, szétzüllesztették a paraszt demokráciát és intézményesítették a reakciót, a világ legüresebb, legtartalmatlanabb és legléhább jelszavának, a szegedi gondolatnak a jegyében. A határozatlan és cselekvésre képtelen nép még megosztani is képtelen volt a háztimat, nemhogy magához . Ezt az állapotot nem magyarázhatja meg a reakció soha, sem a trianoni állapottal, sem a gazdasági válsággal, mert bár mindkettő sújtott bennünket, mégis a magyar fejlődés igazi akadálya az volt, hogy nem a nép kormányzott. A miniszterelnök ezután a második világháborút megelőző időkre tért át és megállapította, hogy a nemzeti szocializmus csak azért törhetett be Magyarországra, mert nem a dolgozó nép irányította a külpolitikát, tudta volna ragadni. A reakció ugyanakkor érvényesítette ezeréves tapasztalatait és a politikai szolgaság, a népnyomorúság, az általános tudatlanság és elmaradottság állapotát akarta megörökíteni. Gazdaságilag szolgaságba hajtotta a dolgozó társadalmat és még a XX. század harmadik évtizedében is állandósította a föld népének jobbágyi állapotát. A miniszterelnök ezután vázolta a magyar dolgozók szomorú helyzetét az 1910-as évek elején: baletta, adósság, végrehajtó sújtotta az évi 110 pengős átlagkeresetű nincstelen mezőgazdasági munkást, az ipari munkás pedig nem élte, jött ki érdekeinek védelmében, még helyébe százan és százan kívánkoztak az életnek még mostohább területein élők közül is. — Ímn ezt a képet, ezt a hamisítatlan képet állítom mindazok elé — folytatta Nagy Ferenc —, akik nem akarnak elmélyedni a régi és mostani, a reakciós és demokratikus világ összehasonlításában, hanem könnyen ráhagyják a mai suttogó reakcióra, hogy milyen jó is volt az a régi világ, amikor békesség volt, nyugalom volt és volt mit enni. Igen, békesség volt, az elnyomatásnak a békessége, volt is kenyér annak, aki meg tudta fizetni, ha fillérekért is az élelem árát. A reménytelenség országa volt Magyarország, ahol egy-egy képviselőválasztás után vérig elkeseredett dolgozók adták fel a reményt arra nézve, hogy az ország valaha is megfelelő lemekkel indulhat el a fejlődés útján, majd a következőképpen folytatta: — Ebből az állapotból kellett nekünk átlépni a szörnyű háború, a mérhetetlen pusztulás és az ország összeomlása árán abba a világba, amelyben ma élünk, a demokráciába. Sok ember arcán még ma is meg lehet látni a nyilvános és el-itkolt fintort egyaránt, amikor ez a szó: demokrácia elhangzik. Izt a fintort a demokrácia áldásainak bebizonyításával kell eltörölni. Ezért kell tanulnunk a múltból. Meg kell fogadnunk azt, hogy a nép kezébe adott hatalmat soha többé nem engedjük elvenni tőle, sem erőszakkal, sem a mai helyzet nehézségeinek igazságtalan felhánytorgatásával, sem szép szóval, sem ravaszsággal. (Éljenzés.) —• A történelem ritkán ad alkalmat népnek arra, hogy lerázza magáról az elnyomatás igáját, de ha egyszer megadja. — A demoráciában a magyarságra, a társadalomra és a vezetőkre egyaránt két nagy feladat hárul. Az első feladat a demokrácia biztonságának a megteremtése, a második a demokráciában a nép boldogulásának és megelégedésének biztosítása. A demokrácia örök időkre való bebiztosításának sok feltétele van. Először mindjárt arról szólt néhány szól, hogy miért nem tér át a demokrácia az abszolút békés eszközökre, miért nem ad egészen szabad utat minden, akár reakciós vélemény nyilvánításának is, miért vonja ki a rendőri szolgálatot a maga biztonságánál, védelméből, miért hirdeti állandóan a harcot a reakció ellen, miért akarja megmerevíteni a demokráciát a mai formájában? — Lehetne felelni a kérdésekre általánosan, egy-két szóval is, mert kísértetiesen oit áll előttünk a múlt, amikor gyengeségből veszítette el a nép a játszmát. De mégis feleljünk ezekre a kérdésekre különkülön. _ A nemzet minden dolgozó tagja nincs tisztában a mai nehézségek igazi okaival. A szabadnn szálaló reakció könnyen hitelre találhatna itt-ott, ha félre akarná vezetni ebben a tekintetben a népet. Szabad uszítással elérhetné, hogy néhányan szembefordulnának azzal a rendszerrel is, amelytől egyedül várhatják jövendő boldogulásukat. Láttuk a nyilasidőkben, hogy a diktatúra szolgasága mellé is tudtak szerezni elégedetlen tömegeket. A régi vágy, talán éppen a fasizmus útját egyengetnék némelyek, ha korlátlan szabadsággal szájalhatnának a demokrácia ellen. _ A másik kérdésre azzal felelhetek, vájjon a reakciós banditizmumok milyen elfajulásával találkoznánk, ha elővigyázni kell az alkalom gondos felhasználására, mert ha egy- két esztendeig rosszul gazdálkodunk a szabadsággal, évszázados zsarnokság következik utána. — Arról lehet beszélni a demokráciában, hogy időről-időre melyik párt milyen mértékben részesedjék a hatalomból a népakarat folytán, csak egyről nem lehet szó, hogy mégegyszer kiadja a nép a kezéből a hatalmat. (Ügy van.) szakos fellépésével szemben nem állna ott a demokrácia fegyvere? Igisis, ha az elnyomás i.tóma mellett ott állott a csendőr, akkor a népuralom mellett is ott kell állnia a demokratikus rendőrnek. Ennek azonban valóban demokratikusnak kell lennie, (úgy van, úgy van ), a demokrácia igazi kártevőit kell üldöznie. (Helyeslés.) — A harmadik kérdésre az a Válaszom, hogy ezekben az időkben harcos demokráciára van szükség. Legalább olyan energiával kell harcolni nekünk a reakció ellen, mint ahogy a régi világ vezetői harcoltak a demokrácia ellen. Ha ők önös érdekből féltették anyaguk önkényes világát, akkor nekünk több erkölcsi jogunk van védenünk a magyar nép felemelésének rendszerét. És végül az utolsó kérdésre, hogy miért akarjuk a demokráciát mai formájában megmerevíteni, azt felelhetem: erről szó sincs. A demokráciának fejlődni szabad és kell is (Úgy van ), fejlődni és formálódni kell úgy, ahogyan a nép kívánja és akarja, ahogyan a magyar nép lelki sajátosságának megfelel. (Úgy van, úgy van. Csak egy a fontos, maradjon a nép kezében a hatalom és soha ne adja ki kezéből Ha mégegyszer elveszne a magyar demokrácia, ki tudja, mikor jönne ellenkező fordulat, vagy lennének-e áldozatos férfiak, hogy visszaszerezzék. Harcolni kel tehát a demokrácia biztosításáért és őrködni kell a biztonsága felett . A második nagy feladat a nép boldogulásának megteremtse a demokráciában. Ennek a feladatnak a szolgálata egyformán oszlik meg a társadalom és az ország között. Legyen szabad először a társadalomról hiszélnem, miután a kormányzat kapcsán már a kormányprogramot is ismertetnem kell. 1945-ig nem a nép kormányzott A demokrácia két nagy feladata A demokrácia örökös és végleges politikai életformánk . Azért vethettem a múltnak a képét, hogy mindenki tisztában legyen vele, hogy a demokrácia a második világháború után már nem lehet politikai kísérlet, amelyet felválthat a régi rendszernek valamilyen javított formája, hanem örökös és végleges politikai életforma, amelyért élni, dolgozni és ha kell meghalni is érdemes. (Éljenzés, taps. Érdemes érette és benne élni, mert reményt nyújt a legszebb hármas politikai eszménynek: a szabadság, egyenlőség, testvériség eszményének a megvalósulására. Reményt nyújt a szegénynek, a megvetettnek, az elesettnek a felrmel' ‘ *, ar r'plerwlt és réljesülesáf*, júj Jiagyar lelkiségnek a kialakítására. (Úgy van, úgy van.) Érdemes érette dolgozni, hogy tökéletes legyen, hogy megadja a dolgozó magyar emberneka nyugalmat, a békességet, a tisztes megélhetést, hogy megszüntessük hibáit és levessük róla úgy a múltnak a csökvényeit, mint a jelennek a túlzásait, hogy tiszta és eszményi legyen az a magyar demokrácia, amelyért harcos politizáló nemzedékek ily sokat szenvedtek és áldoztak Magyarországon.* (Éljenzés.) — De inkább érdemes trighalni is érette . Ica kell,mint mégegyszer vállalni a bukást, vissza erjedni a múltat a c'p élig . . Iá,. I, új r.kft n r.s •sorozatának megindításával. _ A demokrácia életformáját nem a könnyű élet gondtalanságával kezdte érti a magyar nép, lvin *m.t c k szenvedésnek, gondnak és tehernek a hordozáséval. le súlyosabbak a gazdasági hajók. Kevés az életem, í szinte Ii0zzáférhatet'en a ru *á- s znt és a"vszó!v;'n nótol'intíV,,'n! nők az elvérz'ek és el, tisztult munkaeszközök. — A napi megélhetésért is örv'ös küzd-’met kell font: ' i. A r.almló harc n: r' *1- inat arra, hogy minden nehézségért a demokráciát tegye felelőssé. A temokratikus társadalom első feladata tehát, hogy a demokrácia sikere érdekében méltóságteljes türelemmel viselje a gazdasági nehézséget. Iliyje el a magyar nép, hogy nincs olyan politikai rendszer a világon, amely a ma! nehézs - ! r': közön könnyebbé tehetné a halózó társadalom életét. A demokrácia messz^mmiőan k'méni a r*—”.r r’~ ! ’7 . i ..t r i I gatni, másrészt elhárítani felőle A Icasúl csribbrk a gazdasági bajok