Magyar Nemzet, 1946. május (2. évfolyam, 95-119. szám)

1946-05-01 / 95. szám

12 aítiuias iutMAíuumi &&ÚM / ^ . * !/-*'- muj*r va A Magyar Nemzet ünnepe Május elsején, a dolgozók nagy ünnepén a Magyar Nem­zet szőkébb családi köre külön házi ünnepet ül. Az új Magyar Nemzet egyéves születésnapját ünnepeljük. 1945 május elsején indult meg a Magyar N­emzet új élete. Ez az évforduló köte­lességünkké teszi, hogy a sors­­döntő külpolitikai és hazai ese­mények forgatagában kivétele­sen magunkról is beszéljünk. Új Magyar Nemzet­ről beszél­tünk, bár olvasóink nagy része még a régi időben, az elnyoma­tás idejében csatlakozott hoz­zánk és tartott ki mellettünk a mai napig. Új Magyar Nemzet­ről beszélünk abban az értelem­ben, hogy új viszonyok között, új légkörben jelenik meg a Ma­gyar Nemzet. Szellemi táptalaja, szerkesztési elve, eszményi hiva­tása azonban a régi. A Magyar Nemzet ma is az, aminek Pethő Sándor, a lap szellemi szülője szánta: szabad emberek munka­közössége. 1988-ban mint a sza­bad szellem, a lelkiismeretsza­­badság, a magyar függetlenségi gondolat és a szociális haladás hirdetője indult meg olyan idő­ben, amikor határainkon kívül és belül már felvonultak a sö­tétség hatalmai, az erőszak, a gyűlölet, a szolgaság igehirde­tői, amikor a megtévesztett utcai tömegek túlordították a szabad­ság tiszta hangjait, amikor az emberi egyenlőséget és méltósá­got sárba ráncigálták és meg­tiporták. Ebben a gyökeréig megmérge­zett talajba hintette el a Magyar Nemz­et az emberiesség, a szel­lemi szabadság, a függetlenségi gondolat nemesített vetőmagjait Nagy része volt abban, hogy a magyar tájat teljesen be nem lepte a fasiszta dudva és boj­torján, hogy maradtak itt az emberiességnek üde tisztásai, ahol a hajszolt, kétségbeesett lélek megpihenhetett és új erőt gyűjthetett. Ugyanakkor lármafája volt az igazi magyarságnak a Magyar Nemzet, amely a legnehezebb időidben sem szűnt leadni a Vészjeleket, figyelmeztetni a nem­zetet a külső és belső veszé­lyekre. Védtelen mellel állt ki a nyilas, nácibarát, volksbun­­dista tömegmozgalom dühödt támadásai ellen. Amikor pedig Hitler beletaszította a világot a második világháború katasztró­fájába, a Magyar Nemzet volt az, amely a legkápráztatóbb né­met győzelmek idején sem adta el magát a német győzelembe vetett hitnek, hanem nyíltan, majd sorok között, történelmi allegóriákban nap-nap után hir­dette, hogy Hitler minden győ­zelmi szériája ellenére elveszí­tette ezt a háborút. A Magyar Nemzet hasábjain bontotta ki Pethő Sándor az első függetlenségi front zászla­ját, 1943 március 15-étől pedig­­ munkásság, parasztság, haladó értelmiség politikai összefogásá­nak szükségességét hirdette, hogy felkészülten várhassuk a német hadigépezet és a hazai eakció, nyilasvilág összeom­­ását. Ezekben a ma már történel­­m­nek nevezhető küzdelmekben a Ma­­yar Nemzet szerkesztősé­gében vállvetve harcoltak a leg­különbözőbb politikai felfogást valló, különféle politikai párt­hoz tartozó újságírók. Egy fedél alatt, egy eszmeközösségben harcolt polgári, szocialista, kis­gazda, parasztpárti és kommu­nista újságíró. Szabad emberek szabadon vallhatták meggyőző­désüket a szabad szellemnek ezen a szigetén. Az új Magyar Nemzet a régi­től elősorban ezt a nemes, tör­ténelmileg is helyesnek bizonyult és nehéz harcokban fémjelzett tradíciót vette fel. Ma is a de­mokratikus pártok mindegyiké­hez tartozó újságírók dolgoznak a Magyar Nemzet szerkesztősé­gében. És nemcsak egymás mel­lett dolgoznak, de egymással bensőséges munkaközösségben , magasabbrendű eszményekért, se melyek a napi politika felett örök életük: az emberiességért, a magyarságért, a demokratikus szabadság eszmékért, ti ország materiális ás­ás&Md tisszerí­téséért. Úgy, mint régen, ma sem választhatja el egymástól a Ma­gyar Nemzet munkatársait a tü­relmetlenség, a pártpolitikai vak­buzgóság vagy öncélúság. Ma is szabad emberek szellemi mun­kaközösségét alkotja a Magyar Nemzet szerkesztőségi gárdája, melyet a pártokon felül álló őrök magyar és emberi eszmé­nyek harcos szolgálata forraszt össze pártpolitikai különbség nélkül. A Magyar Nemzet hatalmas olvasótábora megérezte, hogy ezek az eszmények tükröződnek vissza a Magyar Nemzet hasáb­jain és ezért, amikor a Magyar Nemzet­hez ragaszkodik, volta­­képen ezekhez az időtálló ideá­lokhoz marad hű. Az új Magyar Nemzet még abban is a régi, hogy hírszol­gálata ma is tárgyilagos és mentes minden elfogult tenden­ciától. Olvasóink épúgy mint munkatársaink a legkülönfélébb politikai pártokhoz tartoznak. Ahogy munkatársaink politikai meggyőződését tiszteletben tart­juk, épúgy olvasóinkét is. És ezért nem akarunk rájuk kény­New Yorkból jelenti az MTI, hogy a külügyminiszteri érte­kezlet eddigi eredményeiről divatos, mérsékelt­ optimiz­mussal emlékeznek meg az amerikai lapok. A Baltimore Sun ezeket írja: «Ha minden résztvevő félben megvan a kellő jóakarat, lehet­séges lesz a látszólag össze­egyeztethetetlen álláspontokat megegyezés útján közös neve­zőre hozni. Pakisban kétségkí­vül sokkal több jóakaratot ta­pasztalunk, mint annak idején Londonban. Az eddigi rész­­eredmények még nem jogosíta­nak fel bennünket arra, hogy megszakítás nélküli sikersoroza­tot reméljünk. Tudjuk, hogy sok akadály tornyosul még az értekezlet elé. Nem feledkezhe­tünk meg azonban arról, hogy az értekezletet tulajdonképpen azért hívták egybe, mert szem­be akarnak nézni ezekkel az akadályokkal.» A New York Herald Tribüne méltatja az olasz hajóhad ügyében létrejött megegyezést és — bár a kérdést kisebb horderejűnek tartja — a meg­állapodást jó előjelnek tekinti. Bevin síkraszállt Tripoli és Kyrenalka függetlensége mellett járásból jelenti — az MTI közlése szerint — a Reuter Iroda, hogy Bevin brit külügy­miniszter a külügyminiszteri ta­nács hétfői ülésén azt javasolta: adjanak teljes függetlenséget az egy állam keretén belül egyesí­tendő Tripolinak és Kyrenaiká­­nak. Gasperi kéri Olaszország meghallgatását A milánói rádió jelenti, hogy Gasperi olasz miniszterelnök táviratot intézett a jelenleg Pá­risban tanácskozó négy szövet­séges külügyminiszterhez, arra kérve őket, hogy hallgassák meg Olaszországot, mielőtt lényegbe­vágó döntéseket hoznának az olasz békeszerződés megszöve­gezésével kapcsolatban. Gasperi megállapítja, hogy ez felelne meg a demokratikus eljárásnak és az Olaszországnak adott ba­ráti biztosítékoknak. Brit Jóvátétel! szakember Párisban A Reuter­sroda értesülése szerint Beáin külügyminiszterrel együtt ettől Párisim értell­ik szeríteni semmiféle­­ véleményt. Tiszteletben tartjuk olvasóink értelmi színvonalát és ítélőké­pességét akkor, amidőn rájuk bízzuk, hogy az általunk min­dig a forrás megnevezésével kö­zölt hírekből maga vonja le következtetéseit. Ez a tárgyilagosság azonban nem jelent hideg és szenvtelen közömbösséget, bátortalan ek­lekticizmust. Amikor a nagy emberi és magyar eszmék, a demokratikus szabadságjogok mellett ki kell állni, ezeket meg kell védeni, a Magyar Nemzet épúgy kiáll a harcra, ahogy ré­gen kiállt. Ezzel a felfogásunkkal nem­csak a magyar olvasóközönség bizalmát sikerült megnyernünk, de újra felépíteni azt a régi nemzetközi presztízst, amelyet a régi Magyar Nemzet élvezett, amelyet úgyszólván naponként emlegetett és idézett a nemzet­közi sajtó és rádió. Ma Moszkvától Londonig, Prágától Belgrádig és Bukares­tig, Stockholmtól Genfig és Ba­selig a Magyar Nemzet állás­­foglalásait és cikkeit ismét figye­lemmel kísérik és gyakran is­mertetik a nemzetközi sajtóban és a különféle rádiókban. A David Waley, az ismert jóvá­tételi szakember is. A négy külügyminiszter ugyanis szak­értő­ bizottságot jelöl ki Olasz­ország jóvátételi fizetőképessé­gének megállapítására.­­ Három ki­lün­ bizottság is tárgyal Párisban A külügyminiszterek tanács­kozásaival párhuzamosan — mint a londoni rádió jelenti — három külön bizottság is tár­gyal Párisban. Az első az olasz jóvátétel megállapításával, a második az olasz hajóhad sor­sának meghatározásával, a har­madik pedig a trieszti határ eldöntésével foglalkozik. „Tökéletes megegye­­zés“ az azerbejdzsáni kérdésben A londoni rádió jelenti Te­heránból, hogy a perzsa kor­mány és a Teheránba érkezett azerbejdzsáni küldöttség tár­gyalásai során­­lényegében tö­kéletes megegyezést történt. A külügyminiszterek hétfőn öt óra hosszat tanácskoztak A négy külügyminiszter hét­főn — mint az MTI közli — 16 órától 21 óráig tanácskozott. Ez volt eddig a négyes értekezlet leghosszabb ülése. Hivatalos közlemnéyt nem adnak ki. Úgy tudják, hogy a megbeszélések főtárgya az olasz gyarmatok jö­vője volt. Döntést nem hoztak. Foglalkoztak még a görög szi­getvilág, Németország s Ausztria kérdéseivel is. New York jelenti: Az Egyesült Nemzetek Biz­tonsági Tanácsa hétfőn este el­fogadta a spanyolországi hely­zettel kapcsolatos ausztráliai indítványt, amelyhez két len­gyel kiegészítő javaslatot fűz­tek. Gromiko szovjet delegátus kijelentette, hogy tartózkodik a szavazástól, majd arról beszélt, hogy a tanács megbeszélései teljes mértékben megerősítet­ték azt a meggyőződését, hogy a Franco-kormányzat súlyos veszélyt jelent a nemzetközi békére. A mexikói kiküldött ugyancsak azt fejtegette, hogy Franco rendszeres erőteljes fe­nyegetés a nemzetközi békére és biztonságra. A Biztonsági Tanács ülését ezután határo­­zó­tlen időre elnapolták. Hafiz Afifl pasa, a tanács elnöke eze­ket a Modott M­ásék Ho Mbolt Magyar Nemzet elismert rangot foglal el a nemzetközi sajtóban és ennek elsősorban azért ör­vendünk, mert ezzel a magyar demokráciának tehetünk szolgá­latot. Az első évfordulón néhány pillanatig visszamerül tekinte­tünk a lepergett egy esztendő elsüllyedt napjaiba. Nehéz év volt mindenki számára. Nehéz viszonyok, súlyos körülmények között harcoltunk, küzdöttünk. De ha erre az egy évre nézünk vissza, ugyanaz a jóleső meleg­ség tölt el, mint amikor a régi Magyar Nemzet harcos eszten­dőinek sokszor tragikus, drámai eseményeit idézzük vissza. A múlt harcai, küzdelmei, nehéz­ségei egyik esetben sem csüg­­gesztenek el. Ellenkezőleg: bá­torítanak és köteleznek. A múlt megvilágítja a jövő útjait és céljait: ak­inek kell maradnunk önmagunkhoz, a hatodainkhoz, az élő eszményeinkhez. Ezért álltunk meg most is egy pilla­natra, hogy az évforduló alkal­miból visszatekintve meglássuk, mit kell tennünk a jövőben. Harcolni a régi ideálokért, em­berségért, magyarságért, függet­lenségért, szabadságért és tiszta demokráciáért, össze ismét, ha lesz valami napirenden.» Az MTI közli, hogy C­siang­­kaisek generatisszimusznak Csuenlaj kommunista­­ tábor­nokkal és Marshall amerikai tábornokkal folytatott megbeszé­lésen nem jött létre olyan meg­egyezés, amely gátat vetne a mandzsúriai polgárháborúnak. Moszkva jelenti: A moszkvai rádió— mint az­­MTI közli­ — jelenti, hogy az amerikai katonai hatóságok Bajorországban megtiltották, hogy a lakosság május elsején tüntetéseket és egyéb felvonulá­sokat rendezzen. A Pravda nemzetközi szemle-­­írója, Vladimíron, a május 1-i ünnep alkalmából párhuzamot von az egy év előtti és a mos­tani nemzetközi helyzet között. A szovjet közíró véleménye szerint: a eltelt esztendő alatt a külpolitikai helyzet Európa keleti felében lényegesen átala­kult. Ami nem is olyan régen m­ég fantasztikus elképzelés lett volna: Kelet- és Délkelet-Európában demokratikus nép­kormányok működnek, a nem­zetközi élet teljesen új keretei között.­­Egyesek — írja a Pravda — a­­keleteurópai vas­függönyről­ terjesztenek homá­lyos rémmeséket. Ennek a hír­verésnek a célja: a valóságos helyzet eltorzítása. A harmadik világháború prófétái egyre ke­vesebb alapot találnak propa­gandájuk számára, mert a Bal­kán, Európa egykori „lőporos hordója* teljesen átalakult. A nemzeti ellentétek eltűntek, vagy legalább is megenyhültek. A balkáni népek egészen új, baráti alapon igyekeznek meg­teremteni a szilárd béke elő­feltételét, a szomszédok közötti megértést. Mindezek a fejlemé­nyek a dolgozók összefogásának és a demokráciának a jegyében történtek.* Vladimírov cikke azzal végződik, hogy a szovjet kormány beváltja a kis nemze­tek reményét * továbbra is a nemzetközi biztonság és egyen­jogúság őrzője lesz a világnak ebben a felében. A román külügy­­miniszter rádióbeszéde Gheorghe Tatarescu minisz­terelnökhelyettes és külügymi­niszter a napokban beszédet mondott a román rádióban, amelyben a választások előtt illő Románia külpolitikai irány. .Iwád­ál Jescin fe jogaik*** a román békekötéssel kapcsola­tos kérdésekkel. Beszéde elején hangsúlyozta, hogy a román nép bizalommal várja a békekötést és remény­kedik, hogy a keleteurópai kér­déseket is a méltányosság és az igazságosság jegyében ren­dezik.­­ A fegyverszüneti szerző­dések értelmében Románia 12 hadosztályt volt köteles harcba vetni. Románia a kötelező tizen­két hadosztály helyett tizenöt hadosztályt küldött a hitleriz­­mus elleni küzdelembe. A nagy áldozatoktól sem riadtunk visz­­sza, hogy a hitlerista Német­országot és Horthy Magyar­­országot mielőbb" feltétel nélküli fegyverletételre kényszeríthes­­sék. Tatarescu hangsúlyozta, hogy a román hadsereg tizenhat csa­tában vett részt. Románia a hadviselő felek közötti sorrend­ben negyedik volt — mondotta —, illetve a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia után az összes demokrata ha­talmak oldalán küzdő országok közül a legnagyobb fegyveres erőt vetette harcba. A román nép ennek tudatában várja a békekötést. London jelenti: A Németország amerikai öve­zetében megtartott községi vá­lasztások végeredménye száza­lékarányban kifejezve a követ­kező: keresztény­demokraták 51 százalék, szociáldemokraták 32 százalék, kommunisták 6 százalék. (MTI) Berlin jelenti. A nürnbergi per során Strei­­cher, a Stürmer volt főszer­kesztője és minden idők egyik legnagyobb pogrom-uszítója is — az eddigi recept szerint — tagadott. Kijelentette: egyálta­lán nem tudott arról, hogy a keleti tartományokban millió­­számra irtották k­i a zsidókat. Csehszlovák követelé­sek Magyarországgal szemben A londoni rádió szerint­ a párisi külügyminiszteri értekez­lethez eddig Olaszország, Ausz­tria, Görögország, Bulgária, Csehszlovákia és az arab liga juttattak el­­különböző kíván­ságokat tartalmazó memoran­dumokat. Csehszlovákia —mint az MTI ke*H — beterjesztette követeléseit Magyarországgal címbe* Óvatos, mérsékelt optimizmussal emlékeznek meg az amerikai lapok a párisi tárgyalásokról Teheránban tökéletes megegyezés történt az azerbajdzsáni kérdésben A „Pravda” a keleteurópai helyzetről Kritika és felelősség írta: Kovács Béla tudnának megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ne volna valahol vége az államosítási folyamatnak. Ezt is megmond­ják a gyűléseken. Követelik a közigazgatás megtisztítását az oda nem való elemektől. De nem helyeselnék, ha a tiszto­gatási folyamat hibáival és túl­zásaival megbénítaná az egész állami apparátust. Részt kérnek és részt vesznek a reakció ellen folyó küzdelemben, azonban sokkal erősebb a politikai ön­tudatuk, semhogy magukra erő- szakoltatnának egy olyan harc­modort, amelyben ne volna­ módjuk határozni, ki a reak­ciós és kicsoda nem az. Ahol a reakció elleni küzdelem önző egyéni érdekektől fűtött sze­mélyi hajszává fajul, ott erre a tömegre nem lehet számítani. Elmondjuk nekik, hogy mi­lyen munka folyik az ipari üzemekben és kenyeret kérünk tőlük a városok dolgozóinak. A munkás és paraszt egységnek ez az igazi ünnepe, mikor pa­raszti tízezrek tapsolnak az ipari munkásnak, aki elmúlt évtizedek politikai harcaiban vért áldozott és tömérdek ül­döztetést szenvedett a szabad­ságért, a demokráciáért és a földreformért is és tízezrek tesznek fogadalmat az Isten ege alatt, hogy ennek a városi dolgozó tömegnek minden szükségében segítségére akar­nak lenni. A rongyos paraszt, — mert hogy lerongyolódott, hogy szerszámai tönkrementek, elvesztek, hogy illatai elpusz­tultak, azt nem cáfolhatja meg senki, — a nélkülöző ipari munkásnak, a bányászoknak és a városok éhező értelmiségi dolgozóinak. Elmondjuk nekik, hogy a bá­nyászok győzelmesen vívják a széncsatát, beszélünk a hídépí­tőkről, a gyárakban folyó munkáról, a romjaiból újjáéle­dő vasút fokozatos fejlesztésé­ről, az ócskavasból elővará­zsolt mozdonyokról s szerszám­gépekről és nem utolsó sorban beszélünk az ipari munkásság erőfeszítéseiről. Ők szívesen vennék, ha más gyűléseken és más kiáltványokban nem az utolsó sorban emlékeznének meg róluk, hiszen öntudatosak a saját munkájuk felbecsülésé­ben is és pontosan tudják, hogy hol van a helyük az or­­szágépítők rangsorában, azon­ban erről soha sem beszélnek és ilyen, apró hibák soha sem fogják veszélyeztetni a dolgo­zók összhangját. Akár dicsérik őket, akár nem, szétbombázott apró házacskáikat felépítették vagy felépítik a romokból, sza­porítják az állataikat és f­el­mondhatatlan nehézségek kö­zött megművelik földjeiket, nem azért, mintha dicséretet várnának, hanem egyszerűen azért, mert magyarok és pa­rasztok. A koalíció nyugodtan támasz­­kodhatik rájuk, azonban meg kell mondani azt is, hogy ők inkább az újjáépítő munkában látnák a koalíció értelmét, mint annak a feszültség­­álla­potnak a folytonos megújításá­ban, amely Budapesten talán méltóságteljes tömegmozgalma­kat szül, vidéken azonban rend­szerint csak zavart és nyugta­lanságot idéz fel apró kisebb­ségi csoportok jóvoltából, ame­lyek a termelő munkában való részvétel helyett inkább a ve­­zetést, az irányítást, mondhat­nám azt is, hogy a parancs­­uralomnak egy újszerű formá­ját választották maguknak élet­célul, anélkül, hogy erre a nép többsége őket meghívta vagy felhatalmazta volna. Nyugodt lélekkel és felelős­séggel állítom, hogy ez a ha­talmas paraszttömeg megbíz­ható pillére a magyar demo­kráciának, azonban kritikai ér­zéke is van és kialakult véle­ménye azokról a közéleti hi­bákról, amelyek most már in­tézményesen próbálnak beágya­zódni a magyar demokrácia testébe. Minden körülmények között megőrzi felelősségtuda­tát, de amint felelősségérzetet Pécs 100.000, Sopron 50.000, Hódmezővásárhely 20.000, Ka­posvár 40.000, Jászberény 30.000, Nyíregyháza 50.000 em­ber ... A Független Kisgazda­­párt szólítja a tömegeket és a tömegek jönnek, hitvallást ten­ni a felszabadult ország kor­szerű átalakítása és demokra­tikus fejlődése mellett. Ünnep­ük a földreformot és állást foglalnak minden kísérlet el­len, amely ennek vívmányait visszacsinálni próbálná. Termé­szetesen nem akarnak intézmé­nyesített zűrzavart a földkér­désben és ennek a vélemé­nyüknek is hangot adnak. He­lyeslik az államosítási progra­mot. Köztulajdonba vagy álla­mi ellenőrzés alá akarják venni azokat a javakat, ame­lyeknek helyes vagy helytelen kihasználásától milliók jó vagy rossz sora függ s ezeket a mil­liókat ma már lehetetlen volna kiszolgáltatni néhány nagykapi­talista kényekedvének és han­gulatainak. Helyeslik az álla­mosítási programot, de nem

Next