Magyar Nemzet, 1946. július (2. évfolyam, 143-168. szám)

1946-07-02 / 143. szám

Kedd 1946 július 2 A köztársasági elnök és a miniszterelnök részvételével ünnepelte az ország az aratást Tildy Zoltán, a magyar köz­társaság elnöke, Jékely László miniszter, az elnöki iroda veze­tője, Keresztury Dezső közok­tatásügyi, Dobi István földmű­velésügyi miniszterek, Takács Ferenc és L. Szabó Ferenc ál­lamtitkárok, valamint a föld­­mű­ve­lésügyi minisztérium ve­zető tisztviselőinek kíséretében remeken délben Mezőhegyesre érkezett az állami birtok meg­­ekintésére. A mezőhegyesi­­ll­­omáson ünnepi fogadtatás vár­­a a köztársasági elnököt. A zenekar a Himnuszt játszotta, majd Kiss János, Csanád vár­Innen az elnök tovább uta­­ott Szegedre, ahol Péter-Pál­­apján részt vett a magyar kö­­vér ünnepén. Szeged város ímerekkel és délszaki növé­­rekkel díszített pályaudvarán írta az elnököt a megye és v­áros vezetősége, közöttük Ilffy György főispán, Dénes­kő polgármester, Örley Zoltán szerőrnagy, Diósfalussy Fe­rnc vezérőrnagy, főkapitány,­z állomás előtt honvédségi t szszázad, valamint rendőr­­tízszázad állott. Az elnöknek A kisgazdapárt másnap Tild Z­oltán jelenlétében az Alföld épének hatalmas arányú, 150 tar főnyi révrvétel­ivel SPnd.­z­t meg a magyar kenyér finné­it a szegedi Széchertyy téren, mire a köztársasági elnök he­­ét elfoglalta, megkezdődött a szói népöltözetben a felvoná­s. Lovasban dér­­­u­m nyitotta eg a menetet, majd a véget — Magyarok! Testvéreim n­éhány szóval meg akarom kö­­zönni nektek ezt a mai szép izonyságtélelt, amely elsősor­­­ a munka és a munkás meg­­fésülése melletti bizonyságtért. Amikoor ránézek erre a meg­dőlt és megszentelt kenyérre, , aki magam is dolgoztam ital koromban kint a földe­in, tudom, mennyi munka, re­­jték, gond, aggodalom van eb­ül a kenyérben. Látom az ízi eső hullását s látlak ben­­eteket kint törni a rögöt, vias­­►dni a földdel, nehéz időb­en, amikor eszközeitek megfo­­gatkoztak s az eszközöket po­ul játok az emberi erő elszánt útbavetésével Látom, hányszor örült el homlokotok gondban, mikor tavaszi időben nem jött lég az eső és munkátok már h­ábavalónak látszott, látom elderülni arcotokat, amikor a asza előtt mégis meghajlott a — Testvéreim, ezt a hitet rizzétek meg, mert erre a magyar népnek s az egész ma­­yar­ságnak kimondhatatlan züksége van. Úgy érzem, ez n­agyon szép felvonulás bizony­­ágtétel elsősorban a munka és munkás megbecsülése mellett. Ha a dolgozó embereké ez az­rszág Az új magyar világ meg fogja becsülni azokat, kik dolgoznak felépítésén meg fogja becsülni a dolgozó­­it és csak a dolgozókat fogja megbecsülni, mert olyan orszá­­ot akarunk, amelyben a mun­­ksnak és a munkának egyfor­­mán megvan a becsülete, a éré, jutalma. A kenyéreket edig, akik kerülik a munkát, úgy könnyen akarnak élni, ki karjuk rekeszteni a kenyér ás­­ásából. Isten megadta az első enyérhez áldását nekünk, mi­­várgunk azután, hogy miy­­en magyaroknak minden idő­én becsületes munkájuk utálj gyen meg a mindennapi ke­­verük és legyen békességük azzá. Az egész világ sóvárogja békét és mi, magyarok, Pest­megye főispánja, Örley Zoltán vezérőrnagy, a szegedi hadtest parancsnoka, valamint a demo­kratikus pártok képviselői üd­vözölték a föld népe nevében. A köztársaság elnöke, és kisé­­rete az üdvözlés után az állami mintabirtok gazdasági vasútja a körutat tett a gazdaságban. Az elnököt a búzaföldön Bán­­tá­bor gazda köszöntötte, minden jól kívánva neki. Azután Tildy Zoltán elnök megtekintette az aratómunkások tiszta szállását, majd a mintabirtok áll­atállomá­­nyát vette szemügyre, nemzeti viseletbe öltöz­ött asz­­szonyok és leányok ás­tak sor­falat. A vonatból a Himnusz hangjai mellett kiszálló elnököt Pálfy György főispán ü­dvözölte, majd az elnök a veze­ő tiszt­viselők jelentését fogadta. Utána ellépett a két kivonult díszszázad előtt, majd Dénes Leó polgármester üdv­özölte a város nevében. Végül bemutat­ták az elnöknek a s­áros és különféle társadalmi egyesüle­­tek vezetőit, nem érő szekérsorban­­elvonult a szegedi tanyavilág g­azdatár­­sadalma. Felcsendült a Him-TIMIM’ **V»*V^ *y megáldották az új búzából ké­szült fehér kenyeret. A köztársa­sági elnök a szertartás után ke­zébe vette az új kenyeret, meg-, szegte, majd a következő be­szédet intézte az aratóünnep résztvevőihez: kalász s amikor meg lehetett őrölni az első piros búzasze­­meket s meg lehetett sütni az uj kenyér első zsengéjét. — Bőséges időkben kevesen gondoltak a szám­óvető ember munkájára. Akkor nem volt probléma a kenyér, ki mennyit vehet és mennyit ehetik belőle. Ma a városi ember gondja is kint volt veletek a földeken és az ipari üzemekben, a bányák mélyén lesték munkátok ered­ményét. Most becsüljük meg ezt a kenyeret igazán, amikor ke­vés van belőle s amikor nagyon meg kellett fontolnunk, hogyan osszuk szét a nemzet, az őrs­ég kevés kenyerét. De ebben a mai demonstrációban hadd lássam a magyar ember ősi hitét az élő Istenben. Emberé a munka és Istené az áldás. Most eljöt­tetek hálás szívvel s az első kenyérre ráhullott az áldás, a megszentelő cselekvés. véreim, kiáltjuk a­ többi szabad néppel együtt: soha többé há­borút ezen a földön! (Éljenzés és taps.) Békességet a népek és a nemzetek között és békét bent az országban. Kirekesztjük en­nek a belső békességnek, a dolgozó magyarok egyetértésé­nek és békéjének bujtogató el­lenségeit És békét akarunk teremteni, új és szabad világot, amelybe a régi, letűnt bűnös világ semmiféle sötét szelleme visszajönni ne tudjon. (Éljen­zés és taps.) Békét azért is akarunk idebenn, hogy a jó munkának ne legyen akadálya sehol, minden ember hib,­a dolgozhassék azzal a tudattal, hogy munkájának meglesz az eredménye. Ezekkel a javak­kal, testvérek, még egyszer forró szeretettel és megbecsü­léssel köszöntlek benneteket, a magyar föld népét s a többi dolgozókat, akik testvéri egyet­értésben idejöttetek. Minden dolgozó fia ennek a hazának. Legyen hitetek abban, hogy megvan a mi biztos jövendőnk, csak dolgozni kell tudni érte, lemondani kell tudni érte, még egy rövid ideig, áldozatot kell vállalni. Építünk országot. A köztársasági elnök beszéde után Nagy Ferenc miniszterel­nök emelkedett szólásra. — Nagy jelentősége van az új kenyérnek — mondotta —, mert az elmúlt esztendőben nagy gondot okozott a szűk termés szétosztása. Ígérem az ország dolgozó társadalmának, hogy ebből az új kenyérből igazságosabban, egyenlőbben és nagyobb mértékben fog része­sedni­­Magyarország minden dolgozója. A magyar nép meg­tette kötelességét. Amíg Euró­­paszerte átlagban 80—85 szá­zalékos a föld kihasználása, addig nálunk a föld 93 száza­léka be van vetve. A magyar föld népében, a magyar pa­rasztságban nem csalódott senki s az új kenyér a bizony­sága, hogy a jövőben sem fog csalódni. A magyar demokrá­cia középpontja a magyar pa­rasztság, amely a demokráciá­ban fokozottabb mértékben teljesíti kötelességét. Az új ke­nyérrel együtt megjelenik az új pénz is, amellyel kifizethetjük a magyar népnek azt, amit a társadalom többi rétegei szá­mára a beszolgáltatásban föl­ajánlott. —­ a qvfiv' **« hatalmak, elsősorban a­ Szov­­jetúnió jóvoltából független ál­laméletünket megkezdhettük, még kétséges volt, hogy a győz­tes nagyhatalmak vendégül fo­gadnak e fővárosukba. A mosz­kvai útt volt az első. Ez termé­szetes, végül is nekünk a győz­tes nagyhatalmak közül leg­közvetlenebb kapcsolatunk a Szovjetunióval van. Ugyanakkor tervbe vettük a nyugati látoga­tást is. A tárgyalásokon el­mondottuk, hogy nekünk nin­csenek olyan igényeink, ame­lyek miatt szomszédaink ellen­ségeink legyenek. Mi békét aka­runk. Ezt elmondottuk, de el­mondottuk azt is, hogy szé­gyene lenne Európának, ha fennmaradna továbbra is az az állapot, hogy Európa kellős kö­zepén 650.000 csehszlovákiai magyar az örökös rettegés is félelem állapotában éljen. — Ahhoz, hogy a külpoliti­kánk eredményeket hozzon, — mondotta Nagy Ferenc — bizo­nyos belpolitikai magatartás meghatározására is szükség van. Legelsősorban arra van szükség, hogy ez a politikai életforma, amelyet mi vállaltunk a háború befejezése után, a demokrácia valóban demokrácia legyen. — Le kell számolnunk a ma­gyarság politikai múltjával. Ma még egyesek a háborús össze­omlásért és annak nehézségeiért is a demokráciát teszik fele­lőssé. A nép magának építi fel ezt az országot, nemcsak jel­szavakban és politikai szóla­mokban, hanem tulajdonjogilag is. Sajnálattal állapítottam meg, mennyi akadályt támasztanak a demokrácia igazi kibontakozásá­nak, a demokrácia ellenségei. Azért támadnak még akadályok, mert senki sem kívánja, vagy vállalja ma még, hogy erői ará­nyában ismerje el helyzetét itt a demokráciában. Hangsúlyozta ezután a minisz­terelnök az együttműködés fon­tosságát. Vigyázzon minden párt és minden ember, aki a pár­tok nevében beszél, hogy ne sodorja válságba a magyar de­mokráciát. A belpolitikai hely­zettel kapcsolatban a miniszter­­elnök tisztázni igyekezett egyes kérdéseket, hogy minden dolgo­zó magyar ember minden ener­giáját a termelő munkának szentelhesse. Rövidesen tanács­kozások indulnak meg a pártok vezetői között, hogy megteremt­hessük a belső békét, mondotta, amely a tiétek lesz: boldog, szabad és független Magyaror­szág. A miniszterelnök ötnegyedórás beszédét az aratóünnepség részt­vevői hosszantartó lelkes taps­sal fogadták, majd a díszemel­­vény előtt pompás népviseletbe öltözött arató csoportok mu­tattak be ősi táncokat és ked­veskedtek búzakoszorúkkal a megjelent közéleti személyisé­geknek. A gyűlést Török Ferenc zárószavával és a Szózat hang­jaival fejezték be. A köztársa­sági elnököt és a miniszteret­Vasárnap Debrecenben a kis­gazdapárt arató ünnepélyt ren­dezett, amelyen megjelent hogy Ferenc miniszterelnök is. A mi­niszterelnököt szombaton este, ünnepélyesen fogadták. A város határában, őri István főispán, a szovjet városparancsnok és Szabó Kálmán polgármester várták. A miniszterelnök vasár­nap délelőtt a városháza előtt nagy beszédet mondott- A helyi előkelőségeken kívül a kisgaz­dapárt részéről , jelen volt Olt­ványi Imre, a Nemzeti Bank el­nöke, és Vasadi Kovács Ferenc államtitkár. Féltíz órakor nagy felvonulás volt, melyben a kör­nyék lakossága is részt vett. Je­rem­o­r­k­rizsije , Mus­bolcs­ vármegye minden városá­nak és községének kiküldöttei. A felvonulás több mint két óra hosszat tartott. A felvonulás után mondotta el Nagy Ferenc miniszterelnök beszédét, amely­ben a következőket jelentette ki: — A magyar kormánynak elhatározott szándéka, hogy az új kenyeret igazságosabban fogja elosztani a nemzet dolgo­zói között, mint ahogy a múlt­ban történt. — A nyugati utazás során folytatást nyertünk a Charták és alapokmányok szelleméből, nöket mindenütt nagy ünnep­lésben részesítették. Tildy Zoltán köztársasági el­nök Péter-Pál­ napján részt vett a Szegedi Színházban rendezett díszelőadáson. Vasárnap reggel Szeged-Alsótanyára ment, meg­látogatta a paprikabeváltót, majd Szeged-Felsőközponton beszédet mondott. Beszédében hangsúlyozta: Megtanulhattuk az elmúlt keserves időkből, hogy az ország sorsa csak ak­kor van biztosítva, ha a ma­gyar milliók tartják kezükben az ország sorsának intézését. Az elnök közölte, hogy a hadi­özvegyek és hadiárvák ellátmá­nyukat a jövőben adópengében kapják. Utalt arra, hogy a hadifoglyok legkésőbb a béke­kötéssel hazatérnek. Most foly­nak a béketárgyalások Pakis­ban. Imádkozzunk — mondotta —, hogy a világot rendező nagy nemzetek megállapodjanak és megszülessék a magyar béke is. Vasárnap délután fél 5 óra tájban gördült be a kecskeméti pályaudvarra, a Himnusz hang­jai mellett, a köztársasági el­nök arató koszorúval díszített melyek félelemmentes és biztos fejlődésen alapuló békét írnak elő. Meg kell értenünk azon­ban azt is, hogy nehéz lemos­nunk azokat a bűnöket, melye­ket az elmúlt rendszerek veze­tői varrtak a nyakunkba. Kü­lönösen nem tudjuk lemosni az 1944 október 15-e után el­követett bűnöket, a Szálasi-féle nyilasuralom emlékét. Egészsé­ges és igazságos békét szeret­nénk.­­ A miniszterelnök ezután így folytatta beszédét: — Miközben a világ vezető hatalmaival tárgyaltunk, a csehszlovák miniszterelnök be­­ta vn­t intetett s­zu m m­­niszterek értekezletéhez, amely­ben kérte, hogy járuljanak hoz­zá kétszázezer magyar család, kiutasításához Csehszlovákiá­ból. A nemzet minden rétegé­nek nevében a leghatározottab­ban tiltakozunk ez ellen és ha ennek az akciónak megakadá­lyozására tett intézkedésem a nagyhatalmaknál nem talál megértésre, Magyarországon a békétlenség állandósulni fog. Ebben mi, magyarok, soha megnyugodni nem fogunk. Csehszlovákiában munkáshiány van és velem tárgyalt egy cseh­szlovák vezető ember arról, különvonata. A pályaudvaron Szideczky Kardos Lajos főis­pán és Tóth László polgármes­ter üdvözölte az elnököt. Meg­jelent Stanley Summer, az U­NRRA magyarországi bizottsá­gának elnöke is. A köztársasági elnök a főispánnal négyesfoga­­ton hajtatott a város főterére, ahol szarackün­nepséget rendez­tek. Az ünnepség során Tóth László polgármester tolmá­csolta a város és a tanyavilág szeretetét, majd Kovács Jenő, a Nemzeti Bizottság elnöke üd­vözölte Tildy Zoltán elnököt. Azután három ajándék­kosarat nyújtottak át az elnöknek. — Gyümölcsünnepet ülünk. —­ mondotta az elnök — hadd lássak ebben szimbólumot. Gyü­mölcsfát csak az az ember üzlet, aki nem napokban és nem is esztendőkben gondolkozik. In­nen, Kecskemétről hívok meg mindenkit a demokrácia mellé . Az elnök megtekintette a fő­téren felsorakozott barackos sze­kereket, majd a Városházán rendezett barackkiállítást, a konzervgyárakat, hűtőházakat és a szeszfőzdéket tekintette meg, hogy adjunk munkást Csehszlo­vákiának. Micsoda perfid felfo­gás az, hogy egyrészről otte élő magyarjainkat ki akarják dobni ősi otthonaikból, más­részről magyar munkást és ma­gyar verejtéket akarnak bé­relni országuk felépítésére! A belpolitikai kérdésekkel foglalkozva, többek között ezt mondotta a miniszterelnök: — Meg kell vallanom, hogy amikor hazaérkeztem, n-m­i ta­láltam meg az ország politikai életében azt a megértést, amely­re ma szükségünk van. Még mindig belső bukkannak ! 1. én - - isi ti magyar polír ellenségeink - --------- _rr__ ezért a közeljövőben azt kezde­ményezem s a szükséges lépése­ket már meg is tettem: üljenek össze a magyar politikai pártok vezetői, maradjanak együtt na­pokig, hetekig, de fektessük le együtt a magyar fejlődés biztos alapjait, hogy ebben az ország­ban a törvénytisztelet minde­­nekfelett való érzés legyen. A magyar munkásságtól, a magyar városok népétől, a haladó értel­miségtől azt kérem, fogadják el a magyar demokráciában a ma­gyar paraszt lelkét, minden elő­ítélet nélkül. ünnepi fogadtatás Szegeden Fehér kenyér az újbúzából A köztársasági elnök beszéde Az új ország megbecsüli a dolgozót A miniszterelnök az új kenyér szétosztásáról Nagy Ferenc Debrecenben Ara: 100 billió II. év 143. szám Magyarország a külügyminiszterek tanácsához fordult a csehszlovákiai magyarság ügyében Gyöngyösi János külügymi­niszter sürgönyt intézett a pá­risi békeértekezlet főtitkárához és felkérte, hogy e­z sürgöny tar­talmát hozza a külügyminisz­terek tanácsának tudomására. A sürgönyben a magyar kormány azzal a kérelemmel fordult a külügyminiszterekhez, hogy ad­janak módot a magyar kor­mánynak arra, hogy a csehszlo­vákiai magyarság problémáiról való felfogását előadhassa. A magyar kormánynak ezt az ál­lásfoglalását a csehszlovák köztársaság déli részén kompakt tömegben élő magyarság tragi­kus helyzete indokolja. A cseh­szlovákok avégből, hogy a nagy­hatalmak igazságos döntésének elébevágjanak, az Atlanti Charta és a­­ Egyesült Nemzetek alap­okmányában foglalt elvek fi­­gyelmen kívül hagyásával a cseh­szlovák-magyar lakosságcse­reegyezmény szövegét és szelle­mét túllépve arról értesítették a magyar nemzetiségű lakosságot, hogy két alternatíva közt kell választaniuk: vagy elszánják magukat arra, hogy június végén nyilatkozatot adnak le, mely szerint szlovák­ eredetűnek vall­ják magukat, vagy pedig ha ra­gaszkodnak magyar nemzetisé­gükhöz, akkor nyolc napon be­lül ingó vagyonuktól megfosztva áttelepítik őket Magyarországra. A magyar külügyminiszter Sürgönye ezt a közlését részletes adatokkal támasztja alá. A magyar kormány a külügy­miniszterek tanácsának figyel­mét felhív­ja a csehszlovák kor­mány eljárására, amely a csehszlovák-magyar lakossá­g­­csereegyezmény flagráns meg­sértését jelenti és amely fait accomplit akar teremteni avég­ből, hogy megakadályozzon minden méltányos rendezést. Magyar közlemén­t a ntagTítr«csehszlot­ák lfflk®sságssere megTczmcB­T végreh­ajtásáról Egyes külföldi rádióállomások szerint a csehszlovák kormány a négy nagyhatalom Párisban tár­gyaló külügyminisztereinél tilta­kozott az ellen, hogy a m­agyar kormány megakadályozza száz­ezer Magyarországon élő szlo­vák Csehszlovákiába való át­telepítését. Illetékes helyen a fenti közleménnyel kapcsolatban a Magyar Távirati Iroda mun­katársának kijelentették, hogy a magyar kormány részéről se­­­­miféle ilyen intézkedés nem történt. Magyarország és a Csehszlovákia között létrejött lakosságcsereegyezmény alá­írása óta a magyar kormány a csehszlovák kormány által Ma­gyarországra küldött csehszlo­vák áttelepítési bizottságnak minden segítséget megadott arra, hogy az említett egyezmény sze­rint magyarországi szlovákok körében áttelepítési propagan­dát fejtsen ki s az áttelepítésre önként jelentkezők áttelepítését megszervezze. A magyar kor­mány több esetben hozzájárult a soronkívüli áttelepülésekhez is. A lakosságcsereegyezmény­­nyel kapcsolatban a magyar kormány a csehszlovák kor­mánynak eddig öt jegyzéket nyújtott át, amelyekben felso­rolta a csehszlovák kormány­nak súlyos egyezmény­sértéseit. E jegyzékekre azonban mink­e-­­­ideig nem érkezett válasz. Kedden foglalkozik a minisztertanács a munkásság helyzetében Jelentettük, hogy hétfőre rendkívüli minisztertanácsi­t hívtak egybe, amelyen a mun­kásság helyzetével akartak fog­lalkozni. Értesülésünk szerint, ezt az ülést kedden délelőtt tartják meg, mert technii okokból a minisztertaná -o* nem lehetett egybehívni. mi­nisztertanács ülésén ' 'kosit* árpád miniszterein-' '­elvette* különféle javaslato' tesz a munkásság közel’­* j­vának meg­könnyítése érdjében.

Next