Magyar Nemzet, 1946. szeptember (2. évfolyam, 194-218. szám)

1946-09-22 / 212. szám

Ablakom súlyosan sérült hídra néz. A romokat most takarítják el éppen. A törmelék egy részét csukott favályún csurgatják föntről, a romlás fészkéből le az utcára, más részét — egykori emeleteket — valami belső udvarról vagy az újkeletű földszintről taligákon hordják ki egy halomba. A törmelékhalom időnkint jókorára nő, úgy, hogy a földszíni munkások csak jó nekiveselkedéssel tudják a hegynek fölfektetett árva-szál deszkapallón fölmesterkedni terhüket. Ott aztán sorra kiborogatják. Néha megjelenik egy-egy szekér és elviszi valahová az egész utcát elöntéssel fenyegető szemetet. Ma szemét, egykor bensőséges, esetleg drámai feszültségekkel terhes emberi életek kerete, llét és halál zárt színtere. Uramsten, micsoda hegy lehet már ott, ahová mindez az omladék kerül! Valóságos Gaurizankár egy város atomjaiból" A munkások, csak a föladatra szegzett figyelemmel, tökéletes közönyt mutatnak dolgok anyaga iránt. Nekik az valóban csak anyag. Kiürítendő és kiürített teher. Nem úgy az utca. Az utca minden iránt érdeklődik. Az utcának — mertráér —■ képzelete van! A mi utcánk csöndes, elhagyott. Alig jár benne ember. De aki jár, meg-megáll a omnhalom előtt, megnézi, belecelibüköd, mintha keresne benne valamikoinap, a kora reggeli órákban, ahogy az időjárást vizsgálandó, kitekintek az ablakon (egyébkor úgysem igen nézek ki, a szemközti áttört házalon kívül ugyan nincs mit látnom, s különben is inkább befelé élek), egy idősebb asszonyt pillantok meg, amint, karján üres vásárlókosarával, megáll a romhalmaz előtt és szinte lopva, mint aki tilosban jár, körül-körül kémlelődve, botjával turkálni kezd a törmelék között. Jódarabideig elnézem, mit csinál. Időnkint le-lehajol, fölvesz valamit. Megnézi. Visszadobja. — Leülök munkámhoz. De valami nem enged elmerülnöm benne. Eltűnődöm. Szemét közt tallózó nénike. Vájjon mit kereshet? Gondozott külsejéből ítélve, jobb napokat láthatott. Ma, szegény az bizonyos. Mi hajtja várjon, hogy emberi életek ócska maradványai között makacs kitartással matasson? Valami babonás bizakodás abban, hogy egyszercsak találni fog? Igen-igen, a remény j Őt is bizonyára a remény élteti. Ahogy mindnyájunkat az éltet. Hogy a holnap job lesz, mint volt a ma. Hiszen többé-kevésbbé — ki így, ki úgy — mindnyájan azért élünk: a jobbért. Még ha nem is a magunk személyes javáért, de legalább gyermekeink vagy azok gyermekeinek jobb voltáért! Milyen meszsze előre tud remélni az ember! Még legmeszszebbre, Túlra is! Igen, a remény a lélek egészségéhez szorosan hozzátartozik. Ha nem volna, rémülten ráznék le magunkról az értéktelen lommá váltat, a képzelettelenség holt tengerén megfeneklettet, a megálltat, az Életet. A remény az, ami meggátolja bennünk a napnapi halálokat. Nap-napi föltámadásokban újra meg újra a reménytől élünk. És egészen nagy távlatban. Az, aki az embernek a túlvilág reményét adta, az örök Élet ígéretét, valóban megváltotta a világot. Fölszabadította az emberi szellemet. Megszüntette a lét reménytelenségét. Teljessé, egésszé, egészségessé, szabaddá tette az embert, ki addig a föld rabja volt, tehát nem szabad. S ha támadna egyszer balga, ki elvenné újra az embertől a reményt, nemcsak az embernek, de az emberi szellemnek is gyilkosa lenne. Ha tudnunk kellene, hogy unokáink számára sem képzelhetünk el s nem remélhetünk semmi jok- Remény baj, hogy minden mindig úgy lesz, ahogy van: rosszul, értelmetlen szenvedésben megrögzötten, föloldatlanul, igazság nélkül, múlhatatlanul a barbár minden-mindegy hangulatába zuhannánk vissza; abban az embernek és fiainak sors-reménytelensége mindenestől bennefoglaltatik... Munkám fölé hajlom. S hogy az elhúnyt történettudós kutyára kerülő könyveivel bíbelődöm, ám onnan is, mindenünnen a remény mered elém. A könyvekben a tudósnak tömérdek jegyzete. S ezek nagyrésze még külön befűzött tiszta papírlapokra is kifut. Várjon milyen terveket szőhetett? Miben reménykedett? Milyen nagyszabású történeti szintézishez gyűjtötte a rengeteg részletet? Vagy csak a részlet érdekelte? S a szintézist szerényen átengedte volna másnak? Bizonnyal nagy művét megírni készülődött. Nem írta meg. Valami közbejött Valami, amit reményeink álmodozása közben rendszerint számításon kívül hagyunk, s ami a remény erejéhez mérve olyan csekélységi A halállal közbeszólt: Elégi — De tudósom azért mégis élt, mert reménykedett. Fölállok Íróasztalomtól s elgondolkozva az ablakhoz lépek. S ahogy nézelődöm ott kifelé, egyszerre csak látom ám, amint iménti nénikém, még mindig üres kosarával karján, a városból visszatérően már, megint megáll a romok elött , ugyanolyan félénken, mint elébb, botjával turkálni kezdi újra a törmeléket. Ebédszünet van. A munkások nincsenek ott. Sokáig motoz, kotorgál most is. Néhanéha lehajol, fölvesz valamit: egy darab ócska zsineget, pléhet, fadarabkát, miegymást Végül elánja a további keresgélést és lassan, csoszogva hazafelé indul, föl a hegynek. Görnyedt tartásával maga a csüggedés. Fejét mellére ejti, karjai lógnak, s vállát olykor-olykor emeli magasabbra egy-egy sóhaj. Az élet mint annyiszor, gálábul kijátszotta most is. Úgy látszik, valóban nem marad számunkra más, mint valami más, jobb világban bizakodni, melyben feledünk tán minden itteni hántást, nyomort, csalódást, szenvedést, s hogy egyszer valahol tán mi, űzöttek, szegények, kik becsülettel, hittel, zokszó nélkül hordtuk itt a keresztet, s valahol egyszertán mi is mind-mind fölmagasztaltatunk. Da azért nem csodálkoznám egy csöppet sem, ha holnap újult reménnyel szívében, megint remélőre gyógyultan, újra meglátnám az ismerős anyókát a törmelék között ismeretlen, sohasem látott kincsek után kotorászni. Szentkuty Pál Korszerű legetek Azt olvastuk, hogy a közgazdasági helyzet általános javulása következtében „néhány hét óta nagyot javult a fővárosi szemét minősége és mennyisége is emelkedett". Egyre több szemetünk van. De legalább jobb minőségű. Vigasztaló.* Az elmúlt héten egy elmebeteg nő éjszaka a Kossuth Lajos téren meztelenre vetkőzött. — örvendetesen javul a közbiztonság. Most már éjszaka az utcán önként is le lehet vetkőződni. * A sok szabad lap után (Szabad Nép, Szabad Szó, Szabad Föld, Szabad Száj) egy új szaklap indult evvel a címmel: „Szabad Bőr- és Cipő kereskedő". Ha a hentesek is szaklapot indítanának, ajánlanám címül a Szabad Házat És szerződtessenek — zsírlapírókat. áá A Magyar Színház ügye már hónapok óta úgy nyúlik, mint a rétestészta. Ezért stílszerű, hogy végül is megkapta — egy tésztagyáros.* Vidéki újságban olvasom, hogy „egy gazdálkodó lúdja a tojásából háromlábú és négytalpú kislibát költött ki". Nem lesz sok: három lábhoz négy talp. ★ A kenyeret már majdnem hiségesítetik. — És jó ez nekünk? ★ Mont tárgyalja a népbíróság Ereky Károly fasiszta ügyeit. Valamikor azt írta: „a fáraók óta nem volt el világon olyan dicsőséges uralkodó, mint Hitler Adolf". — Kár, hogy nem kerülhetett a fiasztódra. & * Nagyon elharapódzott az igazoltatási láz. Most már a nyugdíjasok is soron vannak. Ezután már csak a halottak következhetnek. Nemsokára ők is benne lesznek a pácban. Így teljesül be a papok, imája: „Requiscat In pácét“★ Egy évre ítéltek egy nyilast, aki „szerelmi bánatában" beállt SS-katonának. Mert hiába mondta, hogy SzereSSZ“ Még mindig azon vitatkoznak, hogy hanginge van Kossának. Nekünk már hangingerünk van. * Atlanti Charta, hát ezt akarta is Kunszery Gyul is. KÖRCSISZOLÓ- ÉS HENGERFÚRÓGÉPET MODERNET VENNÉK Írásbeli ajánlatokat műszaki leírással „Gép üzem" jeligére a kiadóba. emu? KA NAPÉÁNY THUKÓWY-OT** Parkettajavítás gyalulás, új parketta-munkái: Dr. GERŐ IMRE parkettavállalat*, EL, Kelen Károly-utes hanoin*. .Ragja-Kaira? ifszippi, barát gumihulladékot mindem xnmnyagba veszünk. „Ilovea” <Jond-, Műanyagipar] é* KereshaMmt I Kft. újpest. Tinódi Sebestyén*. három Tűzifa házhoz Forsáckő T. 25K-4S3 TV* év* fennállásunk a lkalméból átm*. netilvn a mai nehéz időkrt, régi és új kedves megrendelőmlynek készpéptárca HAT HAVI RÉSZLETFIZETÉSRE is rendelkezésre állunk. Ragyogó portré-képek. Családi, eSMvi-, gyermekfelvételek. Műszaki, reklám- és divatfotók. — Régi kópékról művészi nagyítások. A nAMcen vasárnap ie nyitva ven. ARLEN FOTÓSTÚDIÓ IV., Festeti Lajos-n. IB. Félemelet, Telefon ISO-OSS Valaisskeviss fivér! csiszol Méhiniszsk astélMó- és ratetetelés!, üzent a Btartist Atulányósssegért vállat KOLLEKTOR, Mesfw-trtwi 19. Telefon ISA-SAS. EGYED&RUSHoST vagy bizományi lerakatni KERES bevezetett eladási szervezettel rendelkező kereskedelmi vállalat fotó, nürrnbergi, vegyészeti, egészségügyi, gumi és műanyag cikkekben. „Teljesítőképesség" jel. Blocknerhex, Városháza u. 10 Vezető pozícióra *Vkahn««, a Világkereskedelemben jártas, 40—50 év közötti utat keres hét évtizede fennálló, saját gyárépülettel rendelkező részvénytársaság az élelmiszerszakmában, aki nagyobb anyagi érdekeltséget is vállalna. Ajánlatok „Világpiac" jeligére Kockner I. hirdetőbe, Budapest, IV., Városháza utca 10. Akkordirodánk vezetésére komoly műhelygyakorlattal rendelkezi technikusi fogyásaikat keresünk. Ajánlatokat „Budai gyár" jeligére a Tenzar. hirdetőbe, IV. Szervita-tért sír kéittak. bútoráért raktárdíjat, mert mi fforwv. diával karban tartjuk, bérbe vesszük és használati díjat is fixetünk értt. Ajánlatok „Belvárosi luxusszálloda és“ jeligéret ktedába. Schi&idU SZAI.ÓX értesíti kövésőit, hogy ismét b. rendelkezésre élt és egyben közli, hogy KECSKÉS SÁNDOR nőiszabó mester úrral társulva. A legkiválóbb angol munkát nyújtja. IV. BÉCSI UTCA 1. GYÁRHELYISÉG ipari árammal BÉRBEADÓ. „Esetleg azonnalra is" jel. Pálakhoz, VI. Bajcsy-Zsilinszky út 29. Kis teherautót ec* 500 kg csukott*! sürgősen vennénk. Telefon 127-952.1 . ,i, - IJ.1LIW'IC?!' -«b. • 'im'MU.' Prágai képeslap Az utóbbi időben örülhetnek az ital kedvelői. Korlátozás nélkül árusítják az összes szeszes italokat. Az eredmény az, hogy a nap minden szakában jókedvű, dülöngő emberekkel találkozni Prága utcáin. A lapok tele vannak az alkoholizmus ellen való küzdelem problémáival. Az absztinens szövetség is közbelépett. Delegációt menesztett dr Procházka egyetemi tanár, egészségügyi miniszterhez, segítséget kérnek az alkoholizmus elleni küzdelemben. +repotocky Antalról, Csehszlovákia „erőskezű emberéről" az utóbbi időben furcsákat pletykáltak. Nem kevesebbel vádolták a kommunista párt vezéregyéniségét, a szakszervezeti szövetség elnökét és a nemzetgyűlés volt elnökét, mint hogy Mauthausenben, koncentrációs tábori érvei alatt rosszul bánt holland fogolytársaival és ezért a holland kormány háborúsbűnösként kikéri. Most a prágai holland követség nyilatkozatát hozták a prágai lapok, amely szerint „ő Felsége kormánya Zapotocky dr kiadását nem kérte".♦ Ceská Budéjonie* hálás az UNRRA-nak azért a hatalmas segítségért, amit Csehszlovákiának nyújtott. Ezt a hálát érdekes módon nyilvánítja. A város nemzeti bizottságának azt javasolja is USA Barátainak Szövetsége, hogy a város egyik szép utcáját az UNRRA-ról nevezzék el Ceská Budéjovice az első ▼áros a világon, ahol UNRRA- t rom leüt.♦ Prágában mégsem indult meg az újjáépítés. Az a kevés rom, ami a három napos forradalom alatt Prágát „háború viseltté" tette, eltünedezik. Prágának egyetlen hídja se sérült meg. Viszont komoly gondot okoz a Stefanik-híd lebontása. Ezt a szép drótkötél-hídat már a németek le akarták bontani. Akkor azt hitték a prágaiak, hoggy a híd vasanyagát akarják megkaparintani. Most derült ki, hogy a híd tényleg beteg. A lebontási munkák nagy gondot okoznak. Előbb kezdtek hozzá, mint Pesten a Szabadság-híd újjáépítéséhez és a híd még mindig áll. Dr E. Munka Thrsdwr Gyilkosság a Körúton A hájnál jön, söpörnek már az utcán, az éjszakára tör a szürke fény, akár a kés, az utca torkán villan a fény, s meghal az álmodó remény. Vörösen vérzik minden sejtelem már, az aszfalt habzó vér tengerbe vész. Lent, szemben, nyit, táncért és vattát készít egy koránkelő, fásult gyógyszeré**. Gyilkosság történt. Mint a detektívekc, úgy baktatnak az éber emberek. Elfolyt a vér, beitta a kanális, a sápadt utcán hulla hempereg. Arccal borult le a Boráros-tér, a lába meg, a Margit-hídig ér, a Rákóczi-útnál, a szive táján, áthajt rajta egy otromba szekér. Két kezével két templomtornyot markol, szeme fehérjén táncol már a nap. A zöld Dunán fekete hajó úszik, árván úszik, nagy, gazdátlan kalap. Hűlt homlokán és elfehérült testén a fények, férgek irigy foga rág. A Nemzetinél, épp a gomblyukában hervad egy csokor eldobott virág. Meghalt szegény, és mária elfeledték, fölötte már a nappal hömpölyög, nadrágja szárát, köpenyét kikezdték kutyák, kocsik, emberek, bögölyök. A sarkon vad sziréna szól, s befonta egy mentőautó. Tán felé szalad, de nem találja. Felbomlott. Fölötte gőzöl az élet és a hullaszag. Ambrózy ignstin _Vasárosp, 1946 szeptra Stfel A kifejezés szabadsága A gondolat szabadságáról elmélkedni fölösleges, az is volt mindenkor, mert a józanok gondolkodását époly kevéssé lehet karóhoz kötni, ellenőrizni, kényszerzubbonyba bujtatni, mint önként kibuggyanó érzelmeinket, vagyis mindenki örökké azt gondolhat, amit akar. És gondol is... A baj mindig a gondolat színrehozatala, megnyilvánítása, kifejezése körül van. A felvilágosultság nem a gondolatszabadság érdekében áll, mint azt anynyi hamis szólam és rossz szóhasználat dobolja fantáziátlan egyhangúsággal a hiszékeny szellemi konceseknek, hanem azt jelenti, hogy nemcsak szabad írnod és beszélned, hanem itt írnod és beszélned kell, bátran és szabadon, mert a szellem szadagsága természeti tömény, amelynek megtagadása, elfojtása, meghamisítása, álnokságokká torzítása végzetes következményekkel jár. Lehet a gondolkodás egyoldalús, elfogult, befolyásolt, irányított, fanatikus tébolyok ködében bolyonghat, ám mindenkor szabad természeténél fogva. Nem így a kifejezési A testet öltő gondolat gyakran sért és sebezi, rendszerint önző érdekeket Ezért akadtak mindig ellenségei a kifejezés szabadságának , és ezért beszélünk „uralkodó" eszmékről, ami nema dicséretes dolog, mert valóban azt az érzést kelti, hogy az eszme csak uralkodik, de item áll a szívekben. Egyik legnagyobb baj a világon, hogy a gondolatok hamisítva kerülnek piacra: mire kifejezést öltenek, szerzőjük alig ismer rájuk. Megnyírva, kifestve, át- és áthazudva kerülnek terítékre. Nem csak azért, mert a tökéletes kifejezés keresztelése közben könnyen eltévedünk, hanem mert béklyót rak a szavakra a közvélemény, olykor csak egyesek véleménye. Tragédia ez a kimagasló szellemek megnyilatkozásának elrekesztése miatt, de tragédia akkor is, ha nagyobb tömegek hitvallásának meggátlásáról van szó. A zseni elfojtása a kultúra vesztesége, a tömegkatarzis elnyomása a társadalom egészségének súlyos és veszélyes hátrányai Az egyesek gondolatai ezer és ezer csermely, amelyeknek torkolat kell, szabad száj és szabad toll, hogy levezetődjenek, mint a mirigyváladékok a szervezetben. A gondolatnyilvánítás ösztönszerű emberi tevékenység, szükséglet, amelynek elmulasztása, elkötése súlyos konfliktusokra vezet Ha a folyam útját nagyobb akadályok szegik el, árvíz keletkezik, kilép medréből, elönti a vetéseket, pusztít, rombol. A gondolatok kifejezésének a lekötése hasonló következményekkel jár. A gondolatgyülem feszít, fáj, lüktet, majd kifakad és ganyos ömlésében már puszilt, fertőz. Tömeglélektani szempontból tehát mérhetetlenül fontos, hogy a szorító, feszítő gondolatok levezető, könnyítő szelepeiről gondoskodás történjék. E szelepek legfontosabbika ma a sajtó teljes szabadsága. A szó és írás elnyomorítása olyan szellemi vérszegénységre vezet, még mielőtt a csend feszültsége a robbanásig fokozódnék, amely mellett egészséges kultúra el sem képzelhető. Egészséges, termékeny ellenzék helyei! Sötét, alattomos, dacoló reakciót kelt. A kultúra, az igazság és szépség és jóság kultusza csak szabad eszmecsere, jóindulatú vita forgószelei között érlelődik és csiszolódik. Az eszmecsere tükörképe az anyagcserének; az eszmecserezavar ugyanazt jelenti szellemi síkon, mint az anyagcserezavar a szervezetben. Van szellemi köszvény, cukorbaj és obstipáció... A demokrácia egyik leglényegesebb kritériuma a kifejezés, a gondolatközlés szabadsága —kivétel nélkül mindenki számára. A katarzis, a benső tartalom kiürítése és felszabadítása lélektani szükségesség. Az embernek ki kell szólnia magát. Hagyjátok beszélni, „bajszóljék", — akkor jó politikusok, jó orvosok vagytok... A kifejezés enyhít, megnyugtat, kiegyensúlyoz, megkönnyebbülést hoz. Valahol a távol keleten patriarkális szokás az, hogy az ismerősök évente egyszer összegyűlnek egy zárt helyiségben és akkor bizonyos szertartások követése mellett bárdolatlan kifejezésekkel illetik egymást, hangos kiáltásokkal adnak kifejezést érzelmeiknek, elmondanak egymásról kölcsönösen minden rosszat, közönségeset, — emberit — és megnyugodva távoznak otthonukba. Ilyenkor megsértődésnek helye nincs, mindent nemcsak szabad, de kell* elmondani, mégpedig minél válogatlanabbul, naturalista kifej*e zésekkel. Micsoda pszichológiai bölcseséget rejt ez az exotikus szokás! Ami az egész éven át tartott fegyelem, udvariaskodás, álszent hízelgés és kétszínű társadalmi érintkezés közepette a szívben reked, azt egyszerre felszínre hozhatja mindenki, kiöntheti keserűségét, irigységét, gyűlöletét, féltékenységét, ártatlan szavakban. Milyen emberi ezt És az őszintén becsmérlő szavakon keresztül levezetett nemtelen indulatokból sohasem válik gaztett, a kiélt indulat lemond erre. A rituális katarzis sohasem fajul tettlegességgé. „Jól megmondtam nekil" —m a kielégülés lényege. Ebből az exotikus pszichológiából sokat tanulhatunk. A katarzis elemi szükséglete az emberi léleknek. Kinek szóban, kinek írásban. Ezt a szabadságot biztosítani kell, ha nem is az idézett végleges formában, noha éppen ennek akadnak könnyen követői a mi éghajlatunk alatt. Különösen visszatetsző ezonban, ha olyanok állják útját a gondolat szabad kifejezésének, akik a felvilágosultság és haladás jelszavával az ajkukon, az újkor apostolaiként jelentkeznek és tö■ relmetlenek, haragosak, ha mások is megvallják gondolataikat A világot nem a típus váltja meg, hanem az egyéniségek felemelkedésükben, lelki haladásukban és szabad érvényesülésükben. Ilyen értelemben osztjuk teljes meggyőződéssel a szabadságeszményt. Dr Weninger Antal NE FIZESSEN"