Magyar Nemzet, 1947. június (3. évfolyam, 122-145. szám)

1947-06-01 / 122. szám

Sirat 10 fillér ­ Meghalt-e a középosztály? A középosztály válságáról írt felső cikkünkben azok vélemé­nyét sorakoztattuk fel, akik ré­szint kárörvendésből, részben re­ménytelen rezignációból, rész­ben hidegszemű megfigyelésből arra a következtetésre jutottak, hogy a középosztály meghalt és e halálból nincs többé feltáma­dás. A középosztály halálát meg­állapító szociológusok szerint egy társadalmi osztály úgy hal ki, mint egy állatfaj. Elsősor­ban életképtelenség miatt, azért, mert a klimatikus viszonyok, a létfenntartási feltételek annyira megromlottak, hogy nem képes többé létét biztosítani. A puszta létért való kétségbeesett küzde­lem erőfeszítéseiben, aggodal­maiban, rettegéseiben elsorvad a fajfenntartási ösztön és az egyed életakarata már csak arra irányul, hogy egyéni létét né­hány évvel meghosszabbítsa, de a faj további fennmaradására már nem jut a kiapadó ener­giából. De a társadalmi osztá­lyok történetében is bekövetkez­­h­etik az egyetemes pusztulás­nak egy másik oka, amivel Cuvie­r kataklizma-elmélete ma­gyarázza egyes állatfajok pusz­tulását. Eszerint nagy kozmikus katasztrófák, földrengések, özön­vizek, jégkorszakok pusztítot­tak ki hirtelenül egyes állatfa­jokat és e kataklizmák után­­egész új fajok keletkeznek. A társadalmi osztályok kollektív pusztulását is okozhatják ilyen hirtelenül támadt katasztrófák, amilyenek a forradalmak, hábo­rúk, barbárinváziók. A Cuvier­­elméletet a társadalom fejlődé­sére alkalmazók szerint ilyen megsemmisítő katasztrófát je­lentett a középosztály szempont­jából a második világháború és a nyomában keletkezett szociá­lis forradalom. Ennek az elméletnek minden látszólagos igazsága ellenére máris erős ellenzéke támadt ne­ves írók, publicisták, politiku­sok személyében épúgy, ahogy Cuvier kataklizma-elméletét is már életében megtámadta a nagy francia tudós ellenlábasa Geoffroy Saint-N­­aire, egy má­sik tekintélyes francia tudós, Darwin előfutárja, aki tagadta, hogy bármily borzalmas erejű katasztrófák is képesek lenné­nek egy csapásra megsemmisí­teni egész fajokat. Franciaországban olyan nagy írók, mint a katolikus Mauriac, a volt kommunista Matraux, a liberális André Siegfried, Ang­liában Koestler, Spender, a libe­rális párt, a spanyol Madártana, az olasz szocialista Ignazio Sanné, Saragat és még sokan a szellem legkimagaslóbb képvise­lői közül szállnak szembe az­zal a felfogással, hogy a közép­­osztály szükségszerűen esett ál­dozatául a történelem fátumá­nak és hogy ez az osztály alkot­ja a legnépesebb lakóját a má­sodik világháború tömegsírjá­nak. Kétségtelen, hogy Nyu­gat- Európában nemcsak írók, pub­licisták, politikusok állítják, hogy a középosztályra ráillenek azok a szavak, amiket a legna­gyobb Mester, élet és halál ura mondott Jairus leányáról.­­Nem halt meg, csak alszik­, hanem a halottnak mondott vagy ha­lálraítélt középosztály is egyre inkább mozgolódik és azt sze­retné bizonyítani, hogy mozgá­sa nem a faj halálát túlélő egye­­dek utolsó kétségbeesett tiltako­zása a történelem fátuma, az újonnan uralomra jutott osztá­lyoknak halálos verdiktje ellen, hanem az újra meginduló élet vérkeringésének, szívlüktetésé­nek mozgása. Mielőtt a középosztály pro­bléma feletti szellemi vita rész­leteibe bocsátkoznánk, néhány gyakorlati példával igazoljuk, hogy Nyugat-Európában a kö­­­zéposztály máris fellebbezést je­lentett be a felette kimondott halálos ítélet ellen és erélyes eszközök igénybevételétől sem riad vissza, hogy a történelem­től és a ma uralkodó társadal­mi osztályoktól kicsikarja peré­jiek újrafelvételét. Ennek a mozgalomnak egyik motorja Angliában a Civil Ser­vice Cleriscal Association, az angliai közalkalmazottak szer­vetsége. Angliában és Ameriká­ban a középosztálynak közszol­gálatban vagy magánalkalmazás­ban álló rétegét gyűjtőszóval t Whitecollar workerss-eknek, „fehérgallérú munkásoknak” ne­vezik. A szigetországban a köz­­alkalmazottaknak sokáig tör­vényhozás után megtiltották az érdekvédelmi szervezkedést. Még kevésbé is ismerték el a köz­alkalmazottak sztrájkjogát. Az angol közalkalmazottak azonban megértették az idők szavát és felismerték, hogy anya­gi és szellemi függetlenségük biztosítását csak ugyanazon az úton és ugyanazon eszközökkel érhetik el, mint a munkások. Ezért május első felében meg­szavaztatták az angol közalkal­mazottakat, hajlandók-e elvál­lalni a sztrájkjogot és e célból sztrájkalapot létesíteni. A köz­­alkalmazottak túlnyomó több­sége a sztrájkjog és a sztrájk­alap mellett foglalt állást. Május 21-én tartotta a szö­vetség ezévi közgyűlését, ame­lyen White főtitkár figyelmez­tette a kormányt, hogy ameny­­nyiben a közalkalmazottak sor­sával nem törődik, számolnia kell a közalkalmazottak általá­nos sztrájkjával. A közgyűlés túlnyomó többsége elfogadta ezt a határozati javaslatot. Angliában a középosztály szel­lemi és anyagi függetlenségé­nek megerősítéséért elsősorban a liberális párt száll síkra, amely nem szűnik meg hangoz­tatni, hogy a nemzet politikai szabadságának, az egyén emberi jogainak, szabad kulturális fej­lődésének egyik legfontosabb biztosítéka az erős középosz­tály! Franciaországban a Le Figaro című lap képviseli nemcsak bát­ran, de magas szellemi színvo­nalon a középosztály érdekeit. A lap a francia akadémia díszes garnitúrájának, Duhamel-nek, Mauriac-nak, André Siegfried­­nek és másoknak ragyogó szel­lemi­ fegyvereivel vívja el nem lankadó harcát a középosztály megmentése érdekében. Ennek a szellemi harcnak gyakorlati le­csapódásaként alakult meg nem­rég Franciaországban a közép­­osztály nagy általános szövet­sége. Megteremtője Roger Milot mérnök, a Mérnök és Technikus Szakszervezet alelnöke. Milot évek óta behatóan tanulmá­nyozta a középosztály-kérdést. Előre látta, hogy a középosztály felmorzsolódik a tőke és mun­kás osztályharcának malomkö­vei között, ha csak a saját lété­nek biztosítására meg nem ala­kítja érdekvédelmi szervét. Mi­lot fáradhatatlan agitációjának eredményeképpen gyűltek össze a minden párthoz és minden ér­telmiségfoglalkozási ághoz tar­tozó középosztálybeli csoportok képviselői a Le Figaro szék­házában és megalakították a kö­zéposztály szövetségét. Ehhez gyors egymásutánban csatlakoz­tak a jogászok, orvosok, építé­szek, művészek, kereskedők, gyárvezetők, mérnökök szerve­zetei és kimondta csatlakozását az Intellektuális Munkások Szö­vetsége is. A szövetség öt osztályból áll. Célja a középosztály anyagi ér­dekeinek és szellemi független­ségének, lelkiismeretszabadságá­­nak védelme. „Nem vagyunk pártemberek — mondta Milot —, nem hajlunk meg egyik rendszer előtt sem. Nem politi­zálunk a szövetségben.* A GGT, a francia szakszervezetek szö­vetségének néhány csoportja is csatlakozott a középosztály szö­vetséghez, amely iránt a kom­munista vezetés alatt álló CGT eddig nem mutatott ellenszenvet. A 600 ezer taggal rendelkező keresztény szakszervezet vezető­sége viszont felszólította a ma­ga értelmiségi tagjait, hogy lép­jenek be a középosztály szövet­ségbe. A középosztály, bármennyire is sötét diagnózist állapítottak meg róla egyesek, e jelek sze­rint nem akar meghalni. De a középosztály akaratától függet­lenül történelmi szükségesség-e ez a halál? A középosztály kö­rül folyó szellemi disputának erre a kérdésre adott feleleteit legközelebb ismertetjük. _ Az ország közönsége ezen a hétvégén olyan rendkívüli ese­ményekről értesült a belpoliti­kai beszámolókban, melyek nem teszik könnyűvé akár a kormányzati vezetőknek, akár az egyszerű újságíró kommen­tátornak feladatát. Amint erre a Szabad Nép szombati vezér­cikke rámutatott, nemigen akad példa arra, hogy amikor egy ország területén sem polgár­háború, sem külhatalmakkal vívott háború nem pusztít, en­nek az országnak miniszter­elnöke mégis külföldről nyújtsa be lemondását. Ha a történelem nehéz fordu­latai következtében mi adjuk erre az első precedenst, akkor az nem dicsőség, sem öröm. Csak abban reménykedhetünk, hogy az állandósult válság ez­zel befejeződik és a hároméves terv­énelmében hozzá lehet látni gazdasági megerősödésünk gigászian nehéz munkájához. A krízis gomolygó felhőiből lecsapott újabb villám fénye talán még túl erős és túlságo­san váratlan ahhoz, hogy min­dennapi józan világításba he­lyezzük a bukott miniszterelnök alakját. Éber érdeklődése, hajlama a művelődésre, kis birtokának viszonylagos rendezettsége és ennek a középfarmeri osztály­helyzetnek ösztönös felismerése korán a politika felé terelte Nagy Ferencet. A hajlamainak megfelelő keretet a húszas évek végén kialakuló és meg­erősödő kisgazdapártban ta­lálta meg, melynek két irányító politikai célja volt: a demokra­tikus, széleskörű, titkos vá­lasztójog bevezetése és a föld­birtok vagyonjogi eloszlásának megváltoztatása Magyarorszá­gon. Ez a két cél a felszabadulással megvalósult s a kisgazdapártnak természetesen kínálkozó új fel­adatává vált a forradalmi kísé­rőjelenségek nélkül létrejött, de forradalmi erejű vívmányok megszilárdítása és a vidéki la­kosság, közelebbről a paraszt­ság megnyerése a változott idők szelemének, organikus belefor­­rasztása a demokráciába. Eleinte úgy látszott, hogy Nagy Ferenc teljes erejével vállalja a munkát ezért a fel­adatért, mely sem nagyságá­ból, sem sürgető érdekéből nem veszített semmit. Mert akármi történik, senkinek sem szabadna elfelejtenie, hogy e kettőzött feladat sikeres meg­oldása nélkül ingatag maradna a magyar demokrácia, melynek nem külső támasztékkal, ha­nem akár ellenséges törekvé­sekkel szemben is, önerejéből kell megállnia. Nagy Ferenc eleinte feltéte­lezhetően jót akart, de nem is­merte fel eléggé azt az érzelmi megátalkodottságot, ami eltölti az elmúlt napok után sóvárju­­kat és táplálja a régi rendszer­nek legalább részleges feltá­masztására törekvőket, így si­kerülhetett a réteg exponensei­nek közelébe férkőznie és mi­után megkörnyékezték, lassan­ként behálózták és ennek szo­rító erejével magukhoz vonták. Ezt a halót szétvágni Nagy Fe­renc gyönge volt. Tildy Zoltán, a köztársaság elnöke ezeket a nagyobb távla­tokat látja, amikor a könyv­napi beszédében nem az egyéni fordulatok rendkívülisé­­géről szól, hanem arról, hogy akikben megrendül az újjáépí­tésbe vetett hit, azok érdemte­lenné válnak arra, hogy ezért az országért munkálkodjanak. En­nek a megállapításnak jelentő­ségét ma különösen át kell éreznünk. Nem tudjuk, hogy mit hoz­nak a legközelebbi hónapok. Szakasits Árpád bejelentése sze­rint — a többi között — új választásokat is hoznak majd. Mindezt még korai volna rész­letezni . De egyet tudhat mindenki, barát, ellenség, ellen­fél és harcos egyaránt. A népi, a dolgozó, az új Magyarország, a demokratikus társadalom vég­i politikai helyzet megoldá­sára és tisztázására szombaton kora délelőtt megkezdődtek a tanácskozások. A kormány tagjai szombaton délelőtt 10 órakor Rákosi Má­tyás miniszterelnökhelyettes el­nöklésével rendkívüli miniszter­tanácsra ültek össze. A miniszt"­r Magyar Távirati Iroda je­lenti. A nemzetgyűlés politikai bizottsága május 31-én délután 4 órakor Varga Béla elnöklésé­vel ülést tartott. Az ülésen a politikai bizottság a köztársa­ság magáévá teheti Párt­ váro­sának jelmondatát: fluctuat nec mergitur. Dobálhatja a vihar, de többé nem süllyed el. Jertanács tudomásul vette Nagy Ferenc miniszterelnök lemondá­sát. Tekintettel a miniszterelnök lemondására, a minisztertanács elhatározta, hogy a kormány tagjai is lemondanak. Ezt a tényt köztik a köztársasági el­nökkel és kérik a miniszterek felmentését. sági elnök úrhoz egyhangú ha­tározattal javaslatot tett Nagy Ferenc miniszterelnök felmen­tésére és Dinnyés Lajos nem­zetgyűlési képviselőnek mi­niszterelnökké való kinevezése iránt. Az új kormány eskütételéről a következő hivatalos tájékoz­tatást adták ki: Tildy Zoltán, a magyar köz­társaság elnöke, meghallgatván a nemzetgyűlés politikai bizott­ságának az alkotmányban le­fektetett ajánlását, miniszter­­elnökké nevezte ki • Dinnyés Lajos volt honvédelmi minisz­tert. Szombaton este fél nyolc óra­kor Dinnyés Lajos,­ a dezignált miniszterelnök, megjelent Tildy Zoltán köztársasági elnöknél és ugyancsak megjelentek kabi­nettem részvételre felkért mi­niszterek, hogy a hivatali esküt a köztársasági elnök kezébe letegyék. Az eskütétel ünnepélyes ke­retek közt folyt le és először Dinnyés Lajos miniszterelnök tette le a hivatali esküt, az eskümintát Jékely László mi­niszter, az elnöki hivatal fő­nöke olvasta fel. Az eskütétel után az új miniszterelnök elő­terjesztést­­tett a kormány­­ megalakítására. Kérte a köztársaság elnökét, hogy Rákosi Mátyást és Sza­kosíts Árpádot miniszterelnök­­helyettes­ államminiszterré, Dobi Istvánt államminiszterré, Rajk Lászlót belügyminiszterré, Nyá­rády Miklóst pénzügyminiszterré Bán Antalt iparügyi, Rónai Sándort kereskedelem- és szö­vetkezetügyi, Gerő Ernőt közle­kedésügyi, dr Bárányos Károlyt földművelésügyi, dr Ortutay Gyulát vallás- és közoktatás­­ügyi, dr Ries Istvánt igazság­ügyi, dr Molnár Eriket népjó­­léti, dr Erőss Jánost közellátás­­ügyi, Veres Pétert építés- és köz­munkaügyi, dr Mihályfi Ernőt pedig tájékoztatásügyi minisz­terré kinevezze. Kérte továbbá, hogy mint mi­niszterelnököt a honvédelmi mi­nisztérium további vezetésével, dr Mihályfi Ernő tájékoztatás­ügyi minisztert pedig a külügy­minisztérium ideiglenes vezeté­sével bízza meg. Tildy Zoltán köztársasági el­nök Dinnyés Lajos miniszterel­nök előterjesztését elfogadta és a kab­inet tagjait kinevezte. A kinevezés megtörténte után a kabinet tagjai letették az esküt, illetve a fogadalmat. Úgy az eskümintát, mint a fogadalom szövegét Jékely László minisz­ter olvasta fel. Az eskü letétele után a köz­­társasági elnök az új minisz­terelnökhöz lépett és üdvözölte miniszterelnöki minőségében, majd az új miniszterelnök Dinnyés Lajos Alsódabasor. (Pest megye) 1901 április 16-án született. Régi gazdálkodó csa­ládból származik és maga is gazda. Középiskolát,­ tanulmá­nyait a református főgimná­ziumban végezte, majd érett­ségi után a keszthelyi gazda­sági akadémiát végezte el. Ez­után beutazta egész Európát, tanulmányozta a külföld me­zőgazdasági viszonyait, majd 200 holdas birtokán gazdálko­dott. Még a Keszthelyen töltött évei alatt vette fel az érintke­zést Gaal Gasztonnal és 1929- ben már mint Gaal Gaszton hí­ve és pártjának tagja szólalt fel a Polgári Agrár Párt gyű­lésein. Szónoklatainak gyújtó hatása hamar népszerűvé tették a fiatal politikust, aki minden beszédében a dolgozó tömeget, a földművelők, a fizikai mun­kások és a hivatalnokosztály érdekeiért szállt síkra. Midőn a Gaal Gaszton-féle Agrár Párt Tildy Zoltán Kisgazda Pártjá­val fuzionált, Dinnyés Lajos megkezdte a Duna—Tiszaközi Kisgazdapárt megszervezését. * Az 1931-es választáson nyerte el első ízben mandátumát kis­gazdapárti programmal az akkori kormánypárti jelölttel szemben az alsódabasi kerület­ben, 1936-ban ismét őt válasz­tották meg a dabasi kerület képviselőjévé. Az 1939-es titkos választás során a h­írhedt fa­siszta agitátorral, Müot­ly Ist­vánnal került szembe, akit megköszönte a köztársasági ers­nök bizalmát.­­ ■— ígérjük — mondotta —, hogy minden erőnkkel azon leszünk, hogy az újjáépítés nagy feladatát minél tökélete­sebben megvalósítsuk, a demo­­kráciát megerősítsük és a há­roméves tervet maradéktalanul végrehajtsuk. Tildy Zoltán köztársasági el­nök rövid beszédet intézett ez­után az új kormányhoz: — Magyarország felszabadu­lása óta hallatlan erőfeszítése­ket tett. A dolgozó nép akara­tával, áldozatával és munkájá­val nagy lépéssel vitte előre az ország felemelkedésének ügyét. Erre az áldozatos mun­kára szükség van a jövőben is és arra, hogy erőinket, ha le­het, még jobban megfeszítsük. Szükség van arra, hogy egy­séges akarattal, tiszta és egyér­telmű politikával vigyük előre az ország ügyét és fejlődését. Abban a meggyőződésben kö­szöntöm a miniszterelnököt és a kormány minden egyes tagját, hogy ebben a munkában elől fognak járni. Világos és tiszta­ út áll előttünk. Kívánok a kor­mány munkájához sok sikert és Isten áldását kérem. A köztársasági elnök ezután a kormány tagjait külön-külön is üdvözölte, majd magánkihallga­­táson fogadta Dinnyés L­ajos miniszterelnököt és a kormány több tagját, Endre László és Imrédy támo­gattak. Az egész közigazgatási apparátus Dinnyés Lajos ellen fordult és a nagy terror és kü­­lönböző választási csalások da­cára mindössze 560 szavazattal győzött Milotay. Ettől az idő­ponttól kezdve pártjában fejtett ki erős tevékenységet és nagy erővel látott a paraszti tömegek neveléséhez, felvilágosításához. Az elnyomó kormányzat ezért állandóan rövid megszakítások­­kat katonai szolgálatra hívta be, majd mikor leszerelt, tovább folytatta politikai és gazdasági munkáját. Az 1944-es megszál­lás után bujdosni volt kényte­len, mert a Gestapo állandóan, üldözte. A felszabadulás Buda­pesten érte, majd hozzálátott Pest vármegye Duna-Tisza közé­­nek kisgazdapárti szervezetei­nek felállításához, tagja lett a Nemzeti Bizottságnak és elévül­hetetlen érdemei vannak de­mokráciánk kiépítésében. Szer­vező munkája folyamán ellen­­tétbe került a pártjába befura­kodott demokráciaellenes ele­mekkel. összehívják a nemzetgyűlést Az új kormánynak az eskü­tételtől számított nyolc napon belül be kell mutatkoznia a nemzetgyűlésen. .Ennélfogva a nemzetgyűlést a hét végére ösz­­szehívják. Akkor letárgyalja a nemzetgyűlés a­­ békeszerződés becikkelyezéséről szóló törvény­­javaslatot is. Megalakult a Dinnyés-kormány és letette az esküt Tildy: Tiszta és egyértelmű politikával kell előrevinni az ország fejlődését A rendkívüli minisztertanács határozata A nemzetgyűlés politikai bizottságának döntése Az új kormány Dinnyés Lajos miniszterelnök életrajza Az illetékes hely közzétette Kovács Béla és társai kihallgatásáról készült jegyzőkönyveket . A Magyar Távirati Iroda illetékes helyről közli a szovjet hatóságok által Kovács Béla ügyével kapcsolatban felvett s a kihallgatottak által sajátkezű­­leg írt jegyzőkönyvek egy ré­szét. I. Kovács Béla letartóztatott ki­hallgatása alkalmával a követ­kezőket vallotta: Kérdés: Mi az oka annak a körülménynek, hogy a köztár­saságellenes összeesküvés főbb tagjai, a vezetéshez közelállók a kisgazdapárt kötelékéből ke­rültek ki? Nem hibás-e ebben a­­kisgazdapárt vezetősége?.­­.Huf Felelet: Igen. Természetesen a kisgazdapárt vezetősége, töb­bek között én, Nagy Ferenc, Varga Béla hibásak és felelő­sek­­ azért, hogy a mi pártunk­ból kerültek ki a köztársaság­­ellenes összeesküvés szellemi vezetői. Az, hogy a kisgazdapárt a reakciós erők vonzásának köz­pontja és a köztársaságellenes összeesküvés tagjainak fészke lett, a párt elítélendő és meg nem engedhető politikai eszkö­zeinek tudható be. Többek kö­zött én, mint a kisgazdapárt főtitkára, működésem ideje ,alatt megengedhetőnek tartot­tam olyan álláspontot, melynek következtében még 1945-ben jóváhagytam illegális összeköt­tetés teremtését a párt és a magyar emigráns katonaság között azzal, hogy Raffay Sán­dor részére az illegális össze­köttetés felvételére meghatal­mazást adtam. Felhasználva az én meghatal­mazásomat, Raffay Sándor köz­vetlen kémtevékenységet folyta­tott. Az én nevemben és meg­hatalmazásom következtében Raffay Sándor felvette az össze­köttetést az ausztriai angol megszállási övezetben a ma. {jfolytatás .1­0. oldalon)

Next