Magyar Nemzet, 1947. június (3. évfolyam, 122-145. szám)
1947-06-01 / 122. szám
Sirat 10 fillér Meghalt-e a középosztály? A középosztály válságáról írt felső cikkünkben azok véleményét sorakoztattuk fel, akik részint kárörvendésből, részben reménytelen rezignációból, részben hidegszemű megfigyelésből arra a következtetésre jutottak, hogy a középosztály meghalt és e halálból nincs többé feltámadás. A középosztály halálát megállapító szociológusok szerint egy társadalmi osztály úgy hal ki, mint egy állatfaj. Elsősorban életképtelenség miatt, azért, mert a klimatikus viszonyok, a létfenntartási feltételek annyira megromlottak, hogy nem képes többé létét biztosítani. A puszta létért való kétségbeesett küzdelem erőfeszítéseiben, aggodalmaiban, rettegéseiben elsorvad a fajfenntartási ösztön és az egyed életakarata már csak arra irányul, hogy egyéni létét néhány évvel meghosszabbítsa, de a faj további fennmaradására már nem jut a kiapadó energiából. De a társadalmi osztályok történetében is bekövetkezhetik az egyetemes pusztulásnak egy másik oka, amivel Cuvier kataklizma-elmélete magyarázza egyes állatfajok pusztulását. Eszerint nagy kozmikus katasztrófák, földrengések, özönvizek, jégkorszakok pusztítottak ki hirtelenül egyes állatfajokat és e kataklizmák utánegész új fajok keletkeznek. A társadalmi osztályok kollektív pusztulását is okozhatják ilyen hirtelenül támadt katasztrófák, amilyenek a forradalmak, háborúk, barbárinváziók. A Cuvierelméletet a társadalom fejlődésére alkalmazók szerint ilyen megsemmisítő katasztrófát jelentett a középosztály szempontjából a második világháború és a nyomában keletkezett szociális forradalom. Ennek az elméletnek minden látszólagos igazsága ellenére máris erős ellenzéke támadt neves írók, publicisták, politikusok személyében épúgy, ahogy Cuvier kataklizma-elméletét is már életében megtámadta a nagy francia tudós ellenlábasa Geoffroy Saint-Naire, egy másik tekintélyes francia tudós, Darwin előfutárja, aki tagadta, hogy bármily borzalmas erejű katasztrófák is képesek lennének egy csapásra megsemmisíteni egész fajokat. Franciaországban olyan nagy írók, mint a katolikus Mauriac, a volt kommunista Matraux, a liberális André Siegfried, Angliában Koestler, Spender, a liberális párt, a spanyol Madártana, az olasz szocialista Ignazio Sanné, Saragat és még sokan a szellem legkimagaslóbb képviselői közül szállnak szembe azzal a felfogással, hogy a középosztály szükségszerűen esett áldozatául a történelem fátumának és hogy ez az osztály alkotja a legnépesebb lakóját a második világháború tömegsírjának. Kétségtelen, hogy Nyugat- Európában nemcsak írók, publicisták, politikusok állítják, hogy a középosztályra ráillenek azok a szavak, amiket a legnagyobb Mester, élet és halál ura mondott Jairus leányáról.Nem halt meg, csak alszik, hanem a halottnak mondott vagy halálraítélt középosztály is egyre inkább mozgolódik és azt szeretné bizonyítani, hogy mozgása nem a faj halálát túlélő egyedek utolsó kétségbeesett tiltakozása a történelem fátuma, az újonnan uralomra jutott osztályoknak halálos verdiktje ellen, hanem az újra meginduló élet vérkeringésének, szívlüktetésének mozgása. Mielőtt a középosztály probléma feletti szellemi vita részleteibe bocsátkoznánk, néhány gyakorlati példával igazoljuk, hogy Nyugat-Európában a középosztály máris fellebbezést jelentett be a felette kimondott halálos ítélet ellen és erélyes eszközök igénybevételétől sem riad vissza, hogy a történelemtől és a ma uralkodó társadalmi osztályoktól kicsikarja peréjiek újrafelvételét. Ennek a mozgalomnak egyik motorja Angliában a Civil Service Cleriscal Association, az angliai közalkalmazottak szervetsége. Angliában és Amerikában a középosztálynak közszolgálatban vagy magánalkalmazásban álló rétegét gyűjtőszóval t Whitecollar workerss-eknek, „fehérgallérú munkásoknak” nevezik. A szigetországban a közalkalmazottaknak sokáig törvényhozás után megtiltották az érdekvédelmi szervezkedést. Még kevésbé is ismerték el a közalkalmazottak sztrájkjogát. Az angol közalkalmazottak azonban megértették az idők szavát és felismerték, hogy anyagi és szellemi függetlenségük biztosítását csak ugyanazon az úton és ugyanazon eszközökkel érhetik el, mint a munkások. Ezért május első felében megszavaztatták az angol közalkalmazottakat, hajlandók-e elvállalni a sztrájkjogot és e célból sztrájkalapot létesíteni. A közalkalmazottak túlnyomó többsége a sztrájkjog és a sztrájkalap mellett foglalt állást. Május 21-én tartotta a szövetség ezévi közgyűlését, amelyen White főtitkár figyelmeztette a kormányt, hogy amenynyiben a közalkalmazottak sorsával nem törődik, számolnia kell a közalkalmazottak általános sztrájkjával. A közgyűlés túlnyomó többsége elfogadta ezt a határozati javaslatot. Angliában a középosztály szellemi és anyagi függetlenségének megerősítéséért elsősorban a liberális párt száll síkra, amely nem szűnik meg hangoztatni, hogy a nemzet politikai szabadságának, az egyén emberi jogainak, szabad kulturális fejlődésének egyik legfontosabb biztosítéka az erős középosztály! Franciaországban a Le Figaro című lap képviseli nemcsak bátran, de magas szellemi színvonalon a középosztály érdekeit. A lap a francia akadémia díszes garnitúrájának, Duhamel-nek, Mauriac-nak, André Siegfriednek és másoknak ragyogó szellemi fegyvereivel vívja el nem lankadó harcát a középosztály megmentése érdekében. Ennek a szellemi harcnak gyakorlati lecsapódásaként alakult meg nemrég Franciaországban a középosztály nagy általános szövetsége. Megteremtője Roger Milot mérnök, a Mérnök és Technikus Szakszervezet alelnöke. Milot évek óta behatóan tanulmányozta a középosztály-kérdést. Előre látta, hogy a középosztály felmorzsolódik a tőke és munkás osztályharcának malomkövei között, ha csak a saját létének biztosítására meg nem alakítja érdekvédelmi szervét. Milot fáradhatatlan agitációjának eredményeképpen gyűltek össze a minden párthoz és minden értelmiségfoglalkozási ághoz tartozó középosztálybeli csoportok képviselői a Le Figaro székházában és megalakították a középosztály szövetségét. Ehhez gyors egymásutánban csatlakoztak a jogászok, orvosok, építészek, művészek, kereskedők, gyárvezetők, mérnökök szervezetei és kimondta csatlakozását az Intellektuális Munkások Szövetsége is. A szövetség öt osztályból áll. Célja a középosztály anyagi érdekeinek és szellemi függetlenségének, lelkiismeretszabadságának védelme. „Nem vagyunk pártemberek — mondta Milot —, nem hajlunk meg egyik rendszer előtt sem. Nem politizálunk a szövetségben.* A GGT, a francia szakszervezetek szövetségének néhány csoportja is csatlakozott a középosztály szövetséghez, amely iránt a kommunista vezetés alatt álló CGT eddig nem mutatott ellenszenvet. A 600 ezer taggal rendelkező keresztény szakszervezet vezetősége viszont felszólította a maga értelmiségi tagjait, hogy lépjenek be a középosztály szövetségbe. A középosztály, bármennyire is sötét diagnózist állapítottak meg róla egyesek, e jelek szerint nem akar meghalni. De a középosztály akaratától függetlenül történelmi szükségesség-e ez a halál? A középosztály körül folyó szellemi disputának erre a kérdésre adott feleleteit legközelebb ismertetjük. _ Az ország közönsége ezen a hétvégén olyan rendkívüli eseményekről értesült a belpolitikai beszámolókban, melyek nem teszik könnyűvé akár a kormányzati vezetőknek, akár az egyszerű újságíró kommentátornak feladatát. Amint erre a Szabad Nép szombati vezércikke rámutatott, nemigen akad példa arra, hogy amikor egy ország területén sem polgárháború, sem külhatalmakkal vívott háború nem pusztít, ennek az országnak miniszterelnöke mégis külföldről nyújtsa be lemondását. Ha a történelem nehéz fordulatai következtében mi adjuk erre az első precedenst, akkor az nem dicsőség, sem öröm. Csak abban reménykedhetünk, hogy az állandósult válság ezzel befejeződik és a hároméves tervénelmében hozzá lehet látni gazdasági megerősödésünk gigászian nehéz munkájához. A krízis gomolygó felhőiből lecsapott újabb villám fénye talán még túl erős és túlságosan váratlan ahhoz, hogy mindennapi józan világításba helyezzük a bukott miniszterelnök alakját. Éber érdeklődése, hajlama a művelődésre, kis birtokának viszonylagos rendezettsége és ennek a középfarmeri osztályhelyzetnek ösztönös felismerése korán a politika felé terelte Nagy Ferencet. A hajlamainak megfelelő keretet a húszas évek végén kialakuló és megerősödő kisgazdapártban találta meg, melynek két irányító politikai célja volt: a demokratikus, széleskörű, titkos választójog bevezetése és a földbirtok vagyonjogi eloszlásának megváltoztatása Magyarországon. Ez a két cél a felszabadulással megvalósult s a kisgazdapártnak természetesen kínálkozó új feladatává vált a forradalmi kísérőjelenségek nélkül létrejött, de forradalmi erejű vívmányok megszilárdítása és a vidéki lakosság, közelebbről a parasztság megnyerése a változott idők szelemének, organikus beleforrasztása a demokráciába. Eleinte úgy látszott, hogy Nagy Ferenc teljes erejével vállalja a munkát ezért a feladatért, mely sem nagyságából, sem sürgető érdekéből nem veszített semmit. Mert akármi történik, senkinek sem szabadna elfelejtenie, hogy e kettőzött feladat sikeres megoldása nélkül ingatag maradna a magyar demokrácia, melynek nem külső támasztékkal, hanem akár ellenséges törekvésekkel szemben is, önerejéből kell megállnia. Nagy Ferenc eleinte feltételezhetően jót akart, de nem ismerte fel eléggé azt az érzelmi megátalkodottságot, ami eltölti az elmúlt napok után sóvárjukat és táplálja a régi rendszernek legalább részleges feltámasztására törekvőket, így sikerülhetett a réteg exponenseinek közelébe férkőznie és miután megkörnyékezték, lassanként behálózták és ennek szorító erejével magukhoz vonták. Ezt a halót szétvágni Nagy Ferenc gyönge volt. Tildy Zoltán, a köztársaság elnöke ezeket a nagyobb távlatokat látja, amikor a könyvnapi beszédében nem az egyéni fordulatok rendkívüliségéről szól, hanem arról, hogy akikben megrendül az újjáépítésbe vetett hit, azok érdemtelenné válnak arra, hogy ezért az országért munkálkodjanak. Ennek a megállapításnak jelentőségét ma különösen át kell éreznünk. Nem tudjuk, hogy mit hoznak a legközelebbi hónapok. Szakasits Árpád bejelentése szerint — a többi között — új választásokat is hoznak majd. Mindezt még korai volna részletezni . De egyet tudhat mindenki, barát, ellenség, ellenfél és harcos egyaránt. A népi, a dolgozó, az új Magyarország, a demokratikus társadalom végi politikai helyzet megoldására és tisztázására szombaton kora délelőtt megkezdődtek a tanácskozások. A kormány tagjai szombaton délelőtt 10 órakor Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes elnöklésével rendkívüli minisztertanácsra ültek össze. A miniszt"r Magyar Távirati Iroda jelenti. A nemzetgyűlés politikai bizottsága május 31-én délután 4 órakor Varga Béla elnöklésével ülést tartott. Az ülésen a politikai bizottság a köztársaság magáévá teheti Párt városának jelmondatát: fluctuat nec mergitur. Dobálhatja a vihar, de többé nem süllyed el. Jertanács tudomásul vette Nagy Ferenc miniszterelnök lemondását. Tekintettel a miniszterelnök lemondására, a minisztertanács elhatározta, hogy a kormány tagjai is lemondanak. Ezt a tényt köztik a köztársasági elnökkel és kérik a miniszterek felmentését. sági elnök úrhoz egyhangú határozattal javaslatot tett Nagy Ferenc miniszterelnök felmentésére és Dinnyés Lajos nemzetgyűlési képviselőnek miniszterelnökké való kinevezése iránt. Az új kormány eskütételéről a következő hivatalos tájékoztatást adták ki: Tildy Zoltán, a magyar köztársaság elnöke, meghallgatván a nemzetgyűlés politikai bizottságának az alkotmányban lefektetett ajánlását, miniszterelnökké nevezte ki • Dinnyés Lajos volt honvédelmi minisztert. Szombaton este fél nyolc órakor Dinnyés Lajos, a dezignált miniszterelnök, megjelent Tildy Zoltán köztársasági elnöknél és ugyancsak megjelentek kabinettem részvételre felkért miniszterek, hogy a hivatali esküt a köztársasági elnök kezébe letegyék. Az eskütétel ünnepélyes keretek közt folyt le és először Dinnyés Lajos miniszterelnök tette le a hivatali esküt, az eskümintát Jékely László miniszter, az elnöki hivatal főnöke olvasta fel. Az eskütétel után az új miniszterelnök előterjesztésttett a kormány megalakítására. Kérte a köztársaság elnökét, hogy Rákosi Mátyást és Szakosíts Árpádot miniszterelnökhelyettes államminiszterré, Dobi Istvánt államminiszterré, Rajk Lászlót belügyminiszterré, Nyárády Miklóst pénzügyminiszterré Bán Antalt iparügyi, Rónai Sándort kereskedelem- és szövetkezetügyi, Gerő Ernőt közlekedésügyi, dr Bárányos Károlyt földművelésügyi, dr Ortutay Gyulát vallás- és közoktatásügyi, dr Ries Istvánt igazságügyi, dr Molnár Eriket népjóléti, dr Erőss Jánost közellátásügyi, Veres Pétert építés- és közmunkaügyi, dr Mihályfi Ernőt pedig tájékoztatásügyi miniszterré kinevezze. Kérte továbbá, hogy mint miniszterelnököt a honvédelmi minisztérium további vezetésével, dr Mihályfi Ernő tájékoztatásügyi minisztert pedig a külügyminisztérium ideiglenes vezetésével bízza meg. Tildy Zoltán köztársasági elnök Dinnyés Lajos miniszterelnök előterjesztését elfogadta és a kabinet tagjait kinevezte. A kinevezés megtörténte után a kabinet tagjai letették az esküt, illetve a fogadalmat. Úgy az eskümintát, mint a fogadalom szövegét Jékely László miniszter olvasta fel. Az eskü letétele után a köztársasági elnök az új miniszterelnökhöz lépett és üdvözölte miniszterelnöki minőségében, majd az új miniszterelnök Dinnyés Lajos Alsódabasor. (Pest megye) 1901 április 16-án született. Régi gazdálkodó családból származik és maga is gazda. Középiskolát, tanulmányait a református főgimnáziumban végezte, majd érettségi után a keszthelyi gazdasági akadémiát végezte el. Ezután beutazta egész Európát, tanulmányozta a külföld mezőgazdasági viszonyait, majd 200 holdas birtokán gazdálkodott. Még a Keszthelyen töltött évei alatt vette fel az érintkezést Gaal Gasztonnal és 1929- ben már mint Gaal Gaszton híve és pártjának tagja szólalt fel a Polgári Agrár Párt gyűlésein. Szónoklatainak gyújtó hatása hamar népszerűvé tették a fiatal politikust, aki minden beszédében a dolgozó tömeget, a földművelők, a fizikai munkások és a hivatalnokosztály érdekeiért szállt síkra. Midőn a Gaal Gaszton-féle Agrár Párt Tildy Zoltán Kisgazda Pártjával fuzionált, Dinnyés Lajos megkezdte a Duna—Tiszaközi Kisgazdapárt megszervezését. * Az 1931-es választáson nyerte el első ízben mandátumát kisgazdapárti programmal az akkori kormánypárti jelölttel szemben az alsódabasi kerületben, 1936-ban ismét őt választották meg a dabasi kerület képviselőjévé. Az 1939-es titkos választás során a hírhedt fasiszta agitátorral, Müotly Istvánnal került szembe, akit megköszönte a köztársasági ersnök bizalmát. ■— ígérjük — mondotta —, hogy minden erőnkkel azon leszünk, hogy az újjáépítés nagy feladatát minél tökéletesebben megvalósítsuk, a demokráciát megerősítsük és a hároméves tervet maradéktalanul végrehajtsuk. Tildy Zoltán köztársasági elnök rövid beszédet intézett ezután az új kormányhoz: — Magyarország felszabadulása óta hallatlan erőfeszítéseket tett. A dolgozó nép akaratával, áldozatával és munkájával nagy lépéssel vitte előre az ország felemelkedésének ügyét. Erre az áldozatos munkára szükség van a jövőben is és arra, hogy erőinket, ha lehet, még jobban megfeszítsük. Szükség van arra, hogy egységes akarattal, tiszta és egyértelmű politikával vigyük előre az ország ügyét és fejlődését. Abban a meggyőződésben köszöntöm a miniszterelnököt és a kormány minden egyes tagját, hogy ebben a munkában elől fognak járni. Világos és tiszta út áll előttünk. Kívánok a kormány munkájához sok sikert és Isten áldását kérem. A köztársasági elnök ezután a kormány tagjait külön-külön is üdvözölte, majd magánkihallgatáson fogadta Dinnyés Lajos miniszterelnököt és a kormány több tagját, Endre László és Imrédy támogattak. Az egész közigazgatási apparátus Dinnyés Lajos ellen fordult és a nagy terror és különböző választási csalások dacára mindössze 560 szavazattal győzött Milotay. Ettől az időponttól kezdve pártjában fejtett ki erős tevékenységet és nagy erővel látott a paraszti tömegek neveléséhez, felvilágosításához. Az elnyomó kormányzat ezért állandóan rövid megszakításokkat katonai szolgálatra hívta be, majd mikor leszerelt, tovább folytatta politikai és gazdasági munkáját. Az 1944-es megszállás után bujdosni volt kénytelen, mert a Gestapo állandóan, üldözte. A felszabadulás Budapesten érte, majd hozzálátott Pest vármegye Duna-Tisza közének kisgazdapárti szervezeteinek felállításához, tagja lett a Nemzeti Bizottságnak és elévülhetetlen érdemei vannak demokráciánk kiépítésében. Szervező munkája folyamán ellentétbe került a pártjába befurakodott demokráciaellenes elemekkel. összehívják a nemzetgyűlést Az új kormánynak az eskütételtől számított nyolc napon belül be kell mutatkoznia a nemzetgyűlésen. .Ennélfogva a nemzetgyűlést a hét végére öszszehívják. Akkor letárgyalja a nemzetgyűlés a békeszerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot is. Megalakult a Dinnyés-kormány és letette az esküt Tildy: Tiszta és egyértelmű politikával kell előrevinni az ország fejlődését A rendkívüli minisztertanács határozata A nemzetgyűlés politikai bizottságának döntése Az új kormány Dinnyés Lajos miniszterelnök életrajza Az illetékes hely közzétette Kovács Béla és társai kihallgatásáról készült jegyzőkönyveket . A Magyar Távirati Iroda illetékes helyről közli a szovjet hatóságok által Kovács Béla ügyével kapcsolatban felvett s a kihallgatottak által sajátkezűleg írt jegyzőkönyvek egy részét. I. Kovács Béla letartóztatott kihallgatása alkalmával a következőket vallotta: Kérdés: Mi az oka annak a körülménynek, hogy a köztársaságellenes összeesküvés főbb tagjai, a vezetéshez közelállók a kisgazdapárt kötelékéből kerültek ki? Nem hibás-e ebben akisgazdapárt vezetősége?..Huf Felelet: Igen. Természetesen a kisgazdapárt vezetősége, többek között én, Nagy Ferenc, Varga Béla hibásak és felelősek azért, hogy a mi pártunkból kerültek ki a köztársaságellenes összeesküvés szellemi vezetői. Az, hogy a kisgazdapárt a reakciós erők vonzásának központja és a köztársaságellenes összeesküvés tagjainak fészke lett, a párt elítélendő és meg nem engedhető politikai eszközeinek tudható be. Többek között én, mint a kisgazdapárt főtitkára, működésem ideje ,alatt megengedhetőnek tartottam olyan álláspontot, melynek következtében még 1945-ben jóváhagytam illegális összeköttetés teremtését a párt és a magyar emigráns katonaság között azzal, hogy Raffay Sándor részére az illegális összeköttetés felvételére meghatalmazást adtam. Felhasználva az én meghatalmazásomat, Raffay Sándor közvetlen kémtevékenységet folytatott. Az én nevemben és meghatalmazásom következtében Raffay Sándor felvette az összeköttetést az ausztriai angol megszállási övezetben a ma. {jfolytatás .10. oldalon)