Magyar Nemzet, 1947. június (3. évfolyam, 122-145. szám)

1947-06-01 / 122. szám

4 A Mozart sorsa Operánkban Zenekultúrát sokfélekép le­het mérni. De mint egy ország civilizációját sem csak a lako­­sok fogyasztotta szappanmeny­­nyiség mutatja, a muzikális ve­­tület sem hű, ha az a közne­velés, szakoktatás, koncertezés, kórus- és kamarazenekultusz nézőpontjait érvényesíti csupán. A muzikális eredőnek számos más komponense is van s egy dalszínházra az is jellemző, hogy milyen sorsa van ott Mo­­­zart művészetének. Brahms so­kat idézett mondá­sából tudjuk, volt idő, amikor a legjobb Mozart-előadást operánkban lehetett hallani. Mahler és Kernét vágyálomnak tűnő kora óta sok súlyos mű­vészi válságon ment keresztül Dalszínházunk, de talán éppen ezért tekintettünk olyan biza­lommal Tóth Aladár működése elé, mert Mozart kultuszát tűzte zászlójára. Ma már min­den elfogulatlan szemlélő lát­hatja, hogy fogadkozásai nem váltak valóra. De milyen új értékeket bö­kött ez a repertoár átlagnál kétségtelenül jobb színvonalat képviselő Don Juan beállítás? Elsősorban a színpad az, ami nem új, hanem­ más. Amikor megláttuk a kőpadot és a zöld függönyt, megörültünk, mert azt hittük, hogy a szcenírozás jelzésekre szorítkozik. E helyett nagy építményeket kaptunk. Ezek önmagukban artisztikusak és szépek, de túl reálisak és nincsenek összhangban azzal, ami nálunk megszólal. Mozart Világa maga az élet, Shakespea­re, magaslaton tragikus és vi­dám. A szereplőik viselik a kosz­tümöket, hallatják a hangokat, de nem érzik a kor lelkét. Hon­nan is éreznék? A rendező Ná­dasát­ elmulasztja annak meg-t­­anítását, hogyan kellene stílu­sosan mozogni a színpadon. Ferencsik alapos munkát végez, de nem igazi Don Juan diri­gens. Egyéniségétől távol áll a mámor szédülése, a képzelet tüzes csapongása, a muzsika emlel­csábító varázsa. Mozart meghatóan ge­ngéd, barátságos humanizmusának melegsége is. Még a vígjáték-részletek azok, amelyek legjobban fekszenek. Ferencsik tempós helyességét most nem vitatjuk, de annál inkább kamarazeneszerű intim hatásokra törekvését. Elég egyetlen pillantás a nyitányra, hogy lássuk, mennyire heroikus, mennyire zenedráma a Don Juan. Az Idomeneo-ban csak úgy tobzódó Mozart ebben a partitúrában ki is aknázta korának minden orchesztrá­­lis lehetőségét. A zenekar majd­nem hibátlanul játssza szóla­mait, de nem dalolja a mu­zsika bensőségét, ami pedig a színpadi zene vonásainak gyatra teljesítményét illeti, nem ment­ség, hogy a fúvósok szolidari­tást mutattak. A szereplők kiválasztása olyan, mintha két urnából sor­solták volna ki őket. Előfor­dul, hogy szerep, illetve szólam és érnekes fedi egymást, de ez a kivétel. Az előadás egyik osz­lopa Srösler, a másik Kálmán. Rösler hangszépsége és techni­kája kérdéses, ám a vonal és a lényeg kétségtelen. Kár, hogy a G-dúr kavatina legpoétikusabb részleteit teszi tönkre az át­­díszletezés zöreje. Tudjuk, hogy a címszerep egyetlen meg­oldása ma Losonczy. Kissé ke­sernyés, gúnyoros, inkább Jago, mint az élet minden körülmé­nye közt szeretetreméltó, hódító és előkelő hidalgó. A pezsgő­­dal: presto, a kása azonban az éppen csak leírt maximális tempóvétel következménye. Két kiváló művésznőnk, Osváth és Orosz itt csalódást okozott. Os­­váth Annája nemhogy nem kénköves, de a lélek is kevés, Orosz érzi miről lenne szó, ám ezubrettes. Fodor sugárzó hang­szépsége megtestesíti a túlvilági követ fenséges erejét. Végzetes tévedés Neményi és nyilván a rím kedvéért, Reményi szerepel­tetése. Amikor Halász, Orosz, Maleczky rendelkezésre áll, sú­lyos hiba az alig menthető fa­vorizálás. Neményi a csupa szívvel dalolt alakból ko­kott rokokó dízezt formál, a dara­bos Reményi Masettója pedig lármásan együgyű. Amilyen dicsősége Kálmán Oszkárnak Leporelló, époly szégyene a színháznak, mert íme, megint elmulasztotta a ke­tős szer­k­­osztást, amit pedig nem Sze­ged, hanem a Vígopera is megcselekedett már. És mi lett volna, ha Kálmán nem m­u­tatja meg próba nélkül is, mit reprezentál a múlt? Semmi különös. A darabváltozás nem újság az Ope­oan. café Endre Minden várakozást felülmúló, gazdag terméssel érkezett el a huszadik magyar könyvnap. Szembeszökő az erőteljes neki­lendülés a tavalyi gyámoltalan, félénk próbálkozás után. A könyv idei ünnepe sugárzó bi­zonyítéka annak, hogy a magyar szellem ismét élni akar és élni képes. Szívünk szerint most hosszan, részletesen méltatnánk minden egyes könyvet, hogy így összefüggő képet adjunk újra sarjadó szellemi életünkről. De a szűkreszabott keretek között ismertetésünk alig terjedhet túl az egyszerű felsorolás határain. Be kell érnünk ennyivel. Hisz­­szük, hogy a könyveinek alkal­muk lesz önmagukért beszélni. Líránkat illeti az első hely, s egyben örvende­ző elismerés a csodálatos virág­­ba borulásért. Ha a magyar líra gyümölcsfa vol­na, ágait most alá kellene támasz­tani ... Hadd szóljunk elsőnek Zetk Zoltán Gyermekbánat­ának megható szépségű versikéiről, és a fájdalmas anyaság hang­jairól Várnai Zseni Áldott asz­­szonyaiban. Illyés Gyula kötete — Szembenézve — újra azt bi­zonyítja, hogy ez az írónk első­sorban mégis csak — költői Milyen szép gáltalan áradás Vas István: Kettős örvénye, mennyi termékeny nyugtalanra­g remeg Vidor Miklós erőteljes soraiból a Határon strófáiban. Rába György Búvárja finom szívhan­­gok remekül felépített szimfó­niája, Gulyás Gábor Dióverése pedig nemegyszer Juhász Gyu­lát idézi. Rubinyi-Szoboszlay Budapesti antológiájához nem kell kommentár. A mi költőink írták, a mi városunkról — mindnyájunk szívügye. És aztán van itt egy kötet, a címe őszi harmat után. Faludi György írta. Minden sora arról tanúskodik, milyen kár ezért az Isten kegyelméből való köl­tőért. Néhányezer év úgy látszik kevés volt, annak felismerésé­hez, mennyit ér egy tál lencse... Babits Mihály Jónás könyvé­nek eredeti kézirata facsimilé­ben, komoly bibliofil kiadásban jelent meg. Gyönyörű a kiállí­tása a Sárközi kötetnek, amely­ben korán elhúnyt költőnk ver­seit és kisebb műfordításait gyűjtötték össze. Irodalom­történet Az irodalom­történeti művek közt elsőnek kell említenünk C­ölömi György ismert, hosszú idő után most újra megjelent munkáját, az igazi Adyt, amely talán a legszínesebb, legsokré­­tűbb Ady-élettár. Rögtön utána Rónay György irodalmi útmutatója, A regény és az élet következik. Rónay a teljes ma­gyar regényirodalom vázát rakta remekbe. Némelyik kivonat töb­bet ér, mint az eredeti regény. Dénes Tibor Századvég címmel néhány kitűnő és rendkívül ala­pos felkészültségről tanúskodó tanulmányát gyűjtötte össze. Irodalom és demokrácia címmel Lukács György kilenc előadása jelent meg, valamennyi korunk legaktuálisabb kérdéseit igyek­szik megvilágítani, a társada­lompolitika és az irodalom érint­kező pontjain. A másik Lukács­könyv, a történelmi regény vi­szont komoly és kimerítő, na­gyon érdekes irodalomtörténeti munka. Művészet­történet Két művészet­­történeti cseme­géje is van a könyvnapnak: Bernáth Aurél: Írások a művé­szetről és Po­gány O. Gábor: A magyar festészet forradalmárai Hogy Pogány D. Gábor kitűnő műtörténész és remek stílusú előadó, azt mindig tudtuk, an­nál nagyobb meglepe­tés azon­ban az, hogy Bernáth Aurél, a művész, éppannyira író, ameny­­nyire festő. Amúgy is van valami különösen vonzó abban, mikor a beavatott, a körön belül élő ír a többi művészről, a halha­tatlan ősökről, a közvetlen elő­dökről és a kortársakról. Ber­náth Aurél könyve ezenkívül közvetlen és egyszerű, minden nagyképűségtől mentesen,­­szóra­koztatva tanít. Pogány Ö. Gábor tar#** hálás feladatot vnsat, amikor a két háború közti mag­­ gyar festészet felkutatására szánta el magát. Amit ő forradalomnak ne­vez, annak egy részét mi aberrációnak neveznénk, ha szándékunk volna beleavatkozni az ő mesterségébe. De akármi­nek nevezzük magát a nyers­anyagot, a könyv mindenesetre kitűnően összeállított és sima, előkelő nyelven­­megírt művé­szettörténeti dokumentum ma­rad. Társadalom­tudomány A társadalom­­tudományi mű­vek között na­gyon nehéz vol­na megállapí­tani, melyiket illeti az első hely. Legérde­kesebb talán Maros Andor szi­­gorúan véve nem is egészen ide­tartozó könyve, A cenzúra. Soc­­rates méregpoharától kiindulva a XIX. század végéig követi nyomon lelkiismeretes alapos­sággal, „a haladó eszmék üldö­zésének történetét**. Az egykorú metszetekkel gazdagon illusztrált könyv a haladó szellem fölötti zsarnokság maradéktalan króni­kája. Rendkívüli érdeklődésre tart­hat számot Moór Gyula könyve, a Tegnap és holnap között. Egyik legnagyobb nevű jog­tudósunk kristálytiszta, magas­színvonalú előadásainak gyűj­teménye ez a kötet, amely­nek célja a demokrácia lé­nyegéről és az azt fenye­gető veszélyekről szólva, de ugyanakkor megmutatva az el­hárítás módját, s a tiszta légkör megteremtésének lehetőségét — félreérthetetlenül az, hogy se­gítsen, ahol erre szükség van. A társadalmi fejlődésnek olyan kipróbált, régi harcosait, amilyen Szabó Ervin és Révész Mihály, senkinek sem kell be­mutatni. Előbbinek A tőke és a munka harca című és megírása idején forradalmi jelentőségű munkája jelent meg új kiadás­ban, utóbbi pedig Fél évszázad címmel a magyar szociáldemo­krácia legutóbbi 50 évének tör­ténetét írja meg teljes adatsze­rűséggel és mégis a kitűnő ri­port lüktető mozgalmasságéval. A könyv egyébként először 1941- ben jelent meg és az új kiadás mindössze rövid függelékkel gyarapodott. Léderer Emma a honfoglalás­tól az első világháború végéig foglalta össze tömören a magyar társadalom kialakulását. Mun­kájában mindvégig az a törek­vés vezeti, hogy a magyarság számára sorszerűen elrendelt fej­lődési utakat megvilágítsa. Halottaink is szólnak hozzánk ezen a gazdag­­termésű könyv­napon. Koszto­lányi Dezső elevencsengésű, tiszta, emberi hangja szól tizedik posthumus kötetéből a Napjaim múlásából. Csupa apróság, mindennapi, je­lentéktelen dolog, amiről ír, csak éppen az teszi maradandó­vá e csekélységeket, hogy Kosz­tolányi szellemi kincsesládájá­ban nemcsak a tallérok, hanem a krajcárok is aranyveretűek voltak. S mit árt az arany érté­kének néhány év, vagy évtized? __________ Regények S végül, de nem utolsósor­ban beszéljünk a regényekről. Itt nagy a ver­seny és ismét nehéz a döntés, melyik is a leg­jobb. Versenyen kívül indul — tehát esetleges győzel­mét senki sem veheti rossz­­néven — Mikszáth Kálmán leg­ragyogóbb regényével, a Külö­nös házasság­gal. Mit is mond­hatnánk róla? Az ünnepi fel­vonulás egyik legszebb és leg­kedvesebb meglepetése. Nyom­ban utána, már a kötelező ud­variasság alapján is, a tengeren­túli vendégeket illeti a szó. Molnár Ferenc, a réges régen idegenbe szakadt pesti író küldte el annak a könyvének, magyar eredetijét, amely Amerikában tíz évvel ezelőtt jelent meg angolul. Jó regény, de elárulja azt, hogy Molnár Ferenc bár változatlanul író, többé már nem a pesti. Egyébként úgy érezzük, mintha az egész köny­vet ezért a mondatért írta volna: „Akárki megmenthette a bőrét, a csontjait, a testrészeit azzal, hogy átkelt az Óceánon, de a szívét nem." örömmel üdvözöljük Tábori Pál könyvét is amely többévi európai körút után érkezett hozzánk, hogy angol, francia, holland, spanyol kiadás után most végre az író anyanyelvén is megjelenhessék. Komoly, szép regény, arról szól, hogyan pró­bálja az életet elölről kezdeni néhány ember egy háború alatt elpusztult város helyén. A könyv címe: Csak a meztelen föld. Sásdi Sándor: Nyolc hold föld­je a fokozott várakozás el­lenére nem jelentett csalódást. A Fehér kenyér­be már meg­ismertük tehetségét és őszinte­ségét s mindkettőnek csak újabb bizonyítéka ez a könyv, amelyben legfeljebb a bátor­ságot fedezhetjük fel kiegészí­tőül az­ előbbiek mellé. Sásdi nem kerülgeti a problémákat akkor sem, ha nehéz róluk beszélni és nem idealizál, ha­nem tárgyilagos képet mutat a torz vonásokról is. Könyveiből eleven erővel alakul ki az igazi parasztság, amelyet sokkal job­ban szeret és becsül, semhogy hibáit hamis kímélettel takar­gatni igyekeznek. Amit ír, tiszta és maradandó érték. Déry Tibor háromkötetes Be­fejezetlen mondat­a a munkás­­osztály felé bátortalanul hú­zódó, de átlényegülni képtelen „úri fiú**­­ történetei, háttérben napjaink és a közvetlen közel­­múlt társadalmi berendezkedé­sének színes körképével. Ami Déry írói kvalitásait illeti, a vélemények két élesen szemben­álló pártot alakítottak ki. Mint annyi másról, róla is az utókor mond, majd végleges ítéletet. Markáns, majdnem komor lélektani regény Reményik Zsigmond könyve, az Északi szél, a rossz csillagzat alatt született szé­tzüllő család törté­nete. Megírásán erősen érezhető a jó francia írók nemesítő ha­tása. Nagy Lajos novelláskötete — Emberek, állatok — kitűnő, ez azonban nyilván senkit sem lep meg. Kis emberkék, a nagy­város csipegető, kócos verebet a hősei, s e .a hősökről** nála jobban aligha tud valaki no­vellát írni napjainkban. Illés Endre novellái — Kevé­­lyek — már bonyolultabb, fi­nomabb mintára készültek, alakjai nem hétköznapiak,* mindegyik hord magában va­lami idegenszerű és* ha nem is terheltséget, de elkülönülést. Kissé idegen ízű, de sokszor érdekfeszítő olvasmányok. Ha az itt következő regé­nyekről azt írjuk, hogy a könnyű műfajhoz tartoznak, ezt a megjelölést senki se értse, félre mert nem értékítéletnek szántuk, csupán azt akarjuk jelezni vele, hogy szórakoztató olvasmányokról van szó. Izgal­mas, exotikus hangulatú írás. Tápai-Szabó Gabriella Nasa Dunn­je, egy félvér leány sze­relemmel és szenvedéssel át­szőtt életéről és nagyon meleg nyári napokon esetleg jó szó­rakozás lehet Irtáig Ottó kissé kényes témájú kánikulája. Fe­leki László sportszerű lendület­tel ugrott fejest az utópiába és amit kihozott belőle KS-kö­­vön... címmel, az mindenesetre nagyon mulatságos. Sándor Kálmánnak sem kell sehonnan kölcsönkérnie fantáziát hu­morérzéket, mint ezt A neander­völgyi főkönyvelővel bebizo­nyította. Kitűnő szórakozás Török Re­zső kicsit fantasztikus, vidám regénye, a Cynthus felesége és aki a mulatságon kívül egy percig el­ is akar gondolkozni rajta, több alkalmat talál rá, mint hinné. Tulajdonképpen nem tartozik ide Szili Leontin új regénye, a Riadás, amely lényeges elhaj­lást mutat eddigi írásaitól. Az egyedül maradt asszony pro­blémáját próbálja feldolgozni, új szempontból és tiszteletre­méltó szándékkal.*­­Kovár Lőrinc kétkötetes sú­lyos munkája a Tűzkehely. A huszita lázadás történetét dol­gozza fel benne regény formában, a maga ős­­erejű, lobogó indulatoktól fűtött, szélessodrú epikájával. És tör­ténelem Vajtha László Bessenyei életrajza, amelyet az úttörő „első magyar világpolgár** szü­letésének *100. évfordulójára írt, sőt annak nevezhetjük Laczkó Géza Német maszlag, török áfium című ódonveretű Zrínyi korrajzát, ezt a kissé nehezen olvasható, de korántsem érdek­telen párszázéves históriát. Kissé zavarban vagyunk vi­szont Báth-Végh István műfaji m­ghatározásánál. Amit Báth- Végh ír, az majdnem mindig történelem, gondos stúdiumok lelkiismeretes és szellemes fel­dolgozása, de mindig kicsit csú­­folkodó grimasz is egyben az úgynevezett "hivatalos szaksze­rűség" felé. Ez a megállapítás új könyvére is illik. A Kalan­dorok és titokzatos történetek nyomozás az emberi történelem ködös, misztikus alakjai és ese­ményei után, amelyeknek titkát többnyire meg is oldja világos és talpraesett logikával, nem utolsósorban pedig csípős, de vonzó szellemességgel. * Minden könyvet sajnálunk, amelyről helyszűke miatt a cikkben legalább egy mondat­tal nem emlékezhettünk meg. De reméljük, hogy a magyar könyvnek még ebben a formá­ban sincs szüksége támogatásra. A könyvnap holnap indul és hisszük, hogy elkövetkező há­rom napja a magyar szellem diadalmas ünnepe lesz. Laurentius Beköszöntő a könyvnaphoz Halottaink szólnak Líra Történelem Magyar Nemzet Korszerű reg­iznek örvendetes barátkozás indult meg a Duna-völgyi népek kö­zött. Egymást érik a kongresz­­szusok, ankétek, bankettek. Eze­ken természetesen sok barátsá­gos szónoklat hangzik el Való­ságos Duna-völgye lettünk.­­ Egy német biológus szerint a szerencse és balszerencse szabá­lyos periodikus időközökben váltakozik életünkben. — Ha a jelek nem csalnak, most benne vagyunk a szerencse-szériában. ♦ A németországi szavazás rész­vétlenségét egy német szavazat­szedő evvel magyarázta: «napi 1000 kalória mellett az ember nem érzi valami nagy szükségét az új alkotmánynak*. — Szabó Dezső azt mondta, hogy korgi gyomorral nem lehet himnuszt énekelni. Úgy látszik: a­­Deutsch­­land über alles*-t sem. Espressóban hallottuk az aláb­bi beszélgetést: — Nézd csak, milyen gyö­nyörű nyakéke van X. művész­nőnek. Vájjon valódi-e? — Mi az hogy valódi? Tizen­nyolc barátost+ Egy fizatist Ez a legszebb megünneplési módja Mikszáth születése 100 éves fordulójának. * Mindenki lépik egyet.*O Ama bizonyos vicclap újból paródizálja a Korszerű Jegyze­tek rovatát. Ezúttal Ökörszerű Jegyzetek címmel. Ez felvágás. Azok még csak tinószerű jegy­zetek. Írójuknak még sokat kell tanulnia ahhoz, hogy tinószerű­ből ökörszerűk legyenek. Már­mint a jegyzetek . A francia miniszterek további intézkedésig nem tarthatnak nyilvános politikai beszédet. Ez a szilencium, kíméleti idő. (Ná­lunk nem fogják utánozni!) -.• Jelenünkről a történetírás bi­zonyára így fog megemlékezni: állandó válságok kora. ♦ Egyik napilapban olvastuk: •Békében 13 cég tartotta kezé­ben az órabehozatalt. Ebből ti­zenkettőt félreállítottak és itt is feltűntek az új fiúk és az új lá­nyok. Volt közöttük hivatásos ezredes, hivatásos kéjnő, szí­nész, borbély, selyemfiú.» A fel­sorolásból az tűnik ki, hogy egyesek összetévesztették az órát — a pásztorórával. , ______Kunszer­ Gyula asszonyom! Kem­ ismer rá régi táskáiéra, ha nálam átalakíttatja. Pillér Lászlóné bőrdíszműves, VH, Erzsébet­ körút harminckettő az u­dvarban. .Vasárnap, 1947 Júmnius TJ Aukció az Ernst-múzeumban Hétfőn kezdődik meg az Ernst-múzeum új aukciója, amelyen a nagy láng­ és egyéb kastélyokból kikerült műkin­­csek szerepelnek. A kiállítós anyaga igen gazdag: korabeli bútorok, keleti szőnyegek, régi ezüstedények nagy bőségben kerülnek eladásra. Sok értékes kép is látható. Rendkívül gaz­­dag a könyvaukció anyaga is, nemcsak értékes, régi magyar, hanem pompás kiállítású angol és francia művekkel. A kikiál­­­tási árak elég alacsonyak. Családi dráma Halálos családi dráma játé­­szódott le szombaton délben az Elemér­ utca 32. számú ház egyik földszintes lakásában. Hamzsér Imre 35 éves ven­déglőmester, aki az utóbbi he­tekben a városligeti Gundel­­étteremben működött, feleségét agyonlőtte, majd főbelőtte ma­gát. Mire a mentők megérkez­tek, mindketten meghaltak. A rendőrség megindította a nyo­mozást. Egyes tanúvallomások szerint Hamzser felesége csa­ládi okok miatt közös elhatá­­rozásból követtek el öngyilkos­­ságot. Városházi hírek A polgármester felhívta a tisztiorvosok figyelmét az ér­vényben levő rendelkezésekre, amelyek megtiltják a tisztiorvo­­soknak magángyakorlat folyta­tását. Megjelent a polgármester ren­delete, melynek alapján a fő­városi altisztek ezentúl polgári szabású ruhát kapnak természet­beni ellátásként. Hivatalos idő alatt és kiküldetés alkalmával a főváros címerével és «altiszt»­ felirattal ellátott jelvényt visel­nek civilruhájukon a főváros altisztjei. A Lakásügyi Döntőbizottsá­gok területi illetékességét újból rendezték. Az 1. döntőbizottság az I., II., XI. és XII. kerületi, a 2. számú döntőbizottság a IV. és VIII. kerületi, a 3. bi­zottság a VI. kerületi, a 4. bi­zottság V. és X. ker., az 5. bi­zottság III. és VI. kerületi a 6. bizottság pedig a IX., XIII. és XIV. kerületi lakásügyeket tár­gyalja. Filmközleménydi Szatíra a filmen A magyar moziközönség is jól emlékszik még Moss Hart és George S. Kaufmann: így élni jól című filmjére, amely Frank Capra rendezésében az egyik legnagy­obb filmsiker volt. A színpadon és filmen egyaránt népszerű szerző-kettős most A vacsoravendég címmel új szatí­rával jelenik meg a mozivász­non. Mint színdarab, két eszten­deig ment a Broadwayin és fő­szerepét egy nagyszerű jellem­­színész, Monty Woolley játszot­ta, akinek egyéniségével any­­nyira összeforrt ez a gúnyoros, furcsa, kedélyből, szatírából és­ rigolyákból egybegyúrt figura, hogy filmen is rábízták és fil­men is rendkívüli alakítást ad. Az új szatirikus filmben két nagy női szerep van, egyiket a vöröshajú Ann Sheridan játsz­­sza, a másikat pedig a művé­szete egészen új oldalait meg­mutató Bette Davis. A filmet először a Mopex Filmművészeti Stúdióban pergetik le.­ FRANCIAORSZÁG RÉSZÉRE képviseletet vállalunk. Kiterjedt összeköttetéseink vannak. Vála­szokat légipostával: THIBAUD, Paris XVII. 77. Rue Cardinet, címre kérünk. (Levelezés magyarul is!) Társat keres Petőfi Sándor­ utcában lévő textil- és divatáru üzlet ,,120.000 Ft 13703" jeligére a kiadóba. NYILT-TER*) Valótlanok a „Szabadság**. ..Világos* ság“, „Népszava 14 f. évi május 25. számában személyemmel foglalkozó állítások és megállapítások. Wilheim Lajos urat nem ismerem, sóbehozatallal, valutasíbolással, forint- kiajánlással soha nem foglalkoztán* Eljárást ellenem nem indítottak, neki tartóztattak le. Nevezett újságok ellen rágalmazás és hitelrontás címén a sajtópert megt indítottam. ETELEK KÁROLY táblaslvegnagykereskedfs. Budapest, VIII. Kabók Lajos­ utca * Ebben a rovatban kftzfiltekért nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal.

Next