Magyar Nemzet, 1947. augusztus (3. évfolyam, 173-197. szám)

1947-08-27 / 193. szám

» I am England! Irta: Kun Andor Minden idők egyik legcsodá­latosabb történelmi sikere az, hogy a szocializmus mily bátor, áldozatos és fegyelmezett had­sereggé kovácsolta a proleta­riátust a nagytőke elleni harcá­ban. A polgárságnak­­viszont igen sok országban az a leg­nagyobb baja, hogy nem vonta le a szervezett tömegek erejé­ben rejlő értek tanulságait, nem szervezkedett politikai és gazdasági érdekei megvédésére, sőt nem jutott saját jelentősége tudatára sem. Századokon át kifejlődött történeti hivatás­­érzése, nemzeti missziójának tudata, de nem jutott el e nagy s egyébként sokrétű tömeg szo­lidaritásának szükségessége fel­ismeréséig. Addig, hogy érdekeit csak szervezetten védheti s va­lósíthatja meg. A szocialisták osztályharcot hirdetnek, már pedig a harc logikus következ­ménye, hogy a pártok nem ellenfé­lént, hanem harci front­ként á latiak egymással szem­ben, akkor is, ha az egymással farka­ szemet néző hado­zsonok közt ideig-óráig meg is hirdetik a békeszünetet s ha a legszigo­rúbban tiszteletben is tartják a genfi konvenció kölcsönös loja­litásának, kíméletének, előzé­kenységének szabályait. A harci frontokká kialakult pártok szükségszerűen megmerevednek, ami viszont könnyen pártural­mat fejleszt ki. Bryce ennek ve­szedelmeit így vázolta fel: .— A párturalom túlhajtása esetén a pártvezetőség igen könnyen valóságos kormánnyá fajulhat, lebírja a törvényes kormányt s a párturalom a népszuverenitás fölé kerekedhet. Az államhatalom oly géppé vál­hat,, amelyet nem a népakarat, hanem a pártakarat irányít. Macii newyorki szenátor cinikus kijelentése szerint, hogy «a zsákmány az uralmon levő pár­toké­, a pártszervezetek zsák­mányává válhat­k könny­en az állami apparátus állásaival, üz­leteivel együtt. Azok a tiszt­viselők, akiket a párturalom juttatott kenyérhez, hatalom­hoz, könnyen nem a közösség, de a párt kiszolgálói lehetnek. Megeshetik, hogy nemcsak párt­­szempontok szerint osztogatják az állásokat, s a­ párthűség na­gyobb kvalifikáció lesz a szak­értelemnél és megbízhatóságnál, de az is, hogy míg egyeseket a párthoz való tartozás korrup­cióra serkent, másokkal szem­ben, akik nem kapaszkodhat­nak a párt védőszárnyába, vi­szont túlzott és kíméletlen lesz a szigor. Mi a védekezés módja? Erős ellenzéki Hangsúlyozzuk, hogy minden ízében kifogástalanul demokratikus ellenzék, amely támogatja a hatalmat a demo­krácia eszméinek, szellemének, törvényeinek védelmével, de szembeszál a módszerek el­­fajzásával, bírálatával segíti, hogy a Tocquevi­le-féle bacillu­­sok be b­e lopakodhatnak a demokrácia organizmusába s pláne, hogy ott el ne sokasod­janak. S mert a munkásságnak megvannak a maga zárt párt­­szervezetei, ez az ellenzék fő­ként csak polgári demokrata lehet. Jackson a polgári demokrácia lényegét így fejezte ki: s­zaba­­dítsátok meg a tömeget sanya­rú és bizonytalan életviszonyai­tól, az országot a kapitalizmus vis­s­zaéléseitől sá p­utokrácia hatalmától, a polgárt pedig a pártgépezet zsarnokságaii­g.­ Bryce, akinél kevesebben ,pek­­­n­­gérezték ki kíméletlenebbü­l az Egyesült Államok demok­rác­iá­jának­ hibáit, a USA legnagyobb erényének és fejlődése leg­fő­bb titkának azt vallotta, hogy ,,­ itt is a megélhetés, boldogulás a polgárok legfőbb gondja, de viszont sehol sem érdeklik a közügyek annyira a polgároka­t, mint ezt; a kereskedő, iparo­s, köz- és magánhivatalnok, érte­l­­­mi égi éppen úgy gondolkozi­k nemzete nagy kérdésein, éppen­­ úgy megvitatja azokat, mint­­ munkás s miként a munkás osztálya s hazája elleni hűtlen­ségnél..- tekinni, úgy a po­gár is, ha nem vesz részt az ott pedig­ igen gyakori szavazásokban. Ezért tud­ott pártokon felül emelkedő közvélemény kiala­kulni a nagy kérdésekben s ezért­­tudnak ott mindkét párt­ban együtt lenni északiak és­ déliek, munkáltatók és munká­sok, szegények és gazdagok, bármely valláshoz tartoznak is.» MacDonald, amikor a Lab­our Party a brit birodalom élére állította, kénytelen volt bevalla­­ni: " osztálypárt könnyen esi­k abba a hibába, hogy osztó­ja érdeke nemzeti érdek, köz­érdek". A polgárságnak nincs hát helye osztálypártban. Pláne mert osztályának nincs pártja, tehát olyan pártban, amely más osztályé. A polgár jelszavát Cunt­ingham két szóvá egy­szerűsítette: szabadság és tulaj­don. A polgár nem kollektívista, hanem individualista, nem a tömegmozgalmak, hanem a jog­rend és jogegyenlőség híve, nem a forradalomé, hanem az alkot­mányos reform­oké A magyar demokratikus polgár történelmi szükségszerűségnek tartja a koalíciót, de erősíteni akarja a polgári öntudatot, hogy egyen­súly legy­en létesíthető azokkal a pártokkal szemben, amelyek osztályharci szervezettségüknél fogva számarányukat sokszoro­san felülmúló súlyt képviselhet­nek a nagyobb, de szervezetlen polgársággal szemben, ha ez utóbbi nem jut még saját jelen­tősége, tudatára sem. Michelis szerint a párturalom­ban arisztokratikus vonás rej­lik: a pártvezetők kisebbsége könn­yen koh­ét­an úrrá lehet a párttagok óriási tömege felett. Jól kipróbált módszerekkel könnyen ku­kkdiktratúrát teremt­het nemcsak a pártban, de ha kormányhatalomhoz jut, az államéletben is. Ennek a lehe­tőségnek ellensú­lozására is szükséges­ erős, demokratikus, polgári ellenzék. Bryce meg­állapította, hogy­ az első világ­háború előtti Németország, Olaszország és Franciaország organikus bajainak az volt leg­főbb kútfeje, hogy ott a polgár­ság jelentékeny tömege nem ta­núsított oly intenzív érdeklődést a közügy­ek iránt, mint a USA polgárai. Sokan cinikusan dicse­kedtek azzal, hogy nem szavaz­nak. Saron azt hirdette Athénban, hogy be kell börtönözni azt a polgárt, aki nem foglalkozik k­özügyekkel, mert az önmaga ellensége­s hűtlenséget követ el nemzete ellen. Idáig nem me­gyünk, csak azt szeretnők, ha a magyar po­gár is úgy gon­dolkodnék, mint az angol, aki mikor szavaz — közismert szólásmondás szerint — ezt érzi: I am England! Én vagyok Anglia! A Sulyok'szenzáría ■_ belügym­inisztériumi megvilágításban A Világosság, a szociáldemo­krata párt déli lapja Sulyok Dezső megszökött címmel szen­­zációhajhászó cikket közölt. A belügyminisztérium ezzel kap­csolatban kedden az alábbi nyi­­latkozatot tette: Ha Sulyok Dezső valóban el­­­utazna Magyarország terüle­téről, akkor is egészen téves és érthetetlen ennek a hírnek 014 imbu­kálása, mintha a szabad­­ságpárt volt vezére megszökött volna az­ ország területéről. Su­­lyok Dezső ellen semmi néven nevezendő eljárás nincsen fo­lyamatban, így egyrészt nincsen oka arra, hogy szökjön, más­részt szökésnek csak azt lehet nevezni, ha valaki az illetékes hatóságok tilalma ellenére hagyja el az ország területét. Kiegészíti a belügyi nyilatko­zatot az illetékes hely megerő­sítő nyilatkozata arról, hogy Sulyok Dezső birtokában töké­­letesen érvényes útlevél van, amellyel bármikor törvényesen utazhat ki az ország területéről és jöhet haza, amikor akar. A hivatalos megnyilatkozások e tömör és félreérthetetlen fo­galmazása kellő megvilágításba helyezi a Világosság szenzációit. ­ Balogh István Budán válaszolt a rágalmakra■ Ritkán látott, hatalmas tömeg gyűlt össze hétfőn este a Vá­rosmajorban. A Független Ma­gyar Demokrata Párt tartotta a választások előtt utolsó budai gyűlését, amelyen a párt veze­tői szóltak Buda közönségéhez. Balogh István Parragi György­­gyel érkezett a gyű­rs szín­helyére. A párt Széll Kálmán­­téri budai központi helyiségétől lelkes tömeg, főként sok asz­­szony kísérte őket a szónoki emelvényig. A tér ekkor már feketéllett az ezrekre menő közönségtől, amely viharos él­jenzésben tört ki, amikor Ba­logh István szólásra állt fel. — Most kaptam kézhez az újságot­­— kezdte beszédét —, amely azt írja, hogy vissza­vonulok a politikai élettől és hogy ilyen értelmű kijelentést tettem pártunk vezetői előtt. Ez a lehetőség valóban fennáll, de ebben a pillanatban kizáró­lag az Úristen akaratán múlik.­­ — Amióta ez a párt megala­kult és Budapesten a Magyar Színházban zás­lót bontott, bi­zonnyal hallottatok arról a ki- r­­obbanti sikerről, amely minden­­k­it elragadott, aki a zászlónk a­­l állt, de méginkább szinte fej­be feréeszerűen elszédítette azo­kat m­áraik ellenfeleink. Támadás ért bennnüket azok részéről, akik egy. Wf.l szeretnék továbbvinni a nemzet sorsát minden kritika és ellen is ólás nélkül. — Minden gyalázkodás, sze­mé­re­, támadás, rágalom és be­nyúlni­ási kisér­et dacára azon­ban [M 'Irtunk­ nemcsak zavartata­­la.’Jul működik, han­y napon­ként e­rősödve végzi munkáját és trétá­i éppen a gyá­szkodások hatásár­a még sokkal fokozot­tabban, és még nagyobb le­ke­sedé­ssel állnak híveink a párt zászlajtr alá. — Ne­m akarok részletesen kitérni a, szemé­rem t ért vá­dakra. Milyet azonban megemli­­tek, amelyet hivatali tevékenyt­­ségemivel hoznak kapcsolatba és amelye­t a szociáldemokrata pártsajtó tendenciózusan ter­jeszt. Ez a sajtó sokszor ön­magának ellentmondva, ma nyájr­a saját magát is támadva hurcolja tovább a vállat, mint az a k­ U­­tya, amely valami húscafatot talált és prphdja megemészteni. — Az a '*ád ért., hogy mi­niszterelnökségi államtitkár ko­romban, május 28-án 200.000 forintot illeti ktezektü­l utáltam a ki.­­ miniszterel­­ökségen — minde­nütt a világon — vannak bizal­ad-e erőt és egés­zséget, hogy végigvigyem ezt a­ küzdelmet, amelyet körülbelül egy hónap előtt kezdtünk meg. — Nem vonulok vissza a po­litikai élettől, mert gyáva vol­nék, ha az ezreket és tízezreket — mint ahogy itt most ti is összejöttetek és összegyűlnek az ország minden részében — cser­benhagynám. Nem volna ez méltó sem hozzám, sem ahhoz a nagy ügyhöz, amelyne­k diada­lát célunkul kitűztük. Tudom, hogy vannak olyan vágyálmok, hogy jó volna, ha én is, Parragi György is és mások is vissza­vonulnánk a politikai élettől, hogy prédául hagyjuk nekik a terepet. Mi azonban a harcot nem önmagáért szeretjük és a zászlót csak addig visszük előtt, amíg célhoz jutunk. Gélünk pe­dig nem más, mint megszerezni­­ a függetlenség biztosítását a ma­­­­gyarságnak és megtisztítani a­­ demokráciát csökevényeitől. más alapok, ezek felett a ren­delkezési jog a minisztereelnö­­köt, bizonyos esetekben a poli­tikai államtitkárt illeti meg. Oly­an bizalmas jellegű kiadások ezek, amelyekről nincs nyugta és sem ilyen melléklet, meg a Legfőbb Állami Számszék sem érdeklődhet a kiutalt összegek célja felől. Egy ilyen alapból valóban kiutaltam bizonyos összege május 28-án, úgy, hogy am­­i előzetesen tudomása volt a //­a társasági elnöknek és R­ákosi Mátyás miniszterelnökhel­yenes­nek, az akkori aktív mi­ni­szter­­elnöknek. Elmúlt június' július és senkinek sem jut-gy fiszébe — mint ahogy 1867 ó­ta nem is történt meg soha —,' hogy ilyen összeg felöl kérdiv, tegyen fel valaki elődjébe­/ Csak most fordult elő — ta­ltán éppen azért, mert választás, előtt állunk —, hogy m­inden esetre megpróbál­nak kicsit Genyálázni, hátha a tömegek, , amelyek olyan biza­lommal -is lelkesedéssel fordul­nak fel­é, és pártunk felé, vala­mennyire megtorpannak lelke­sedé­sükben. Nem jutottam volna idá­ig, ha bárki feltételezhetné, h­ogy ennek a pártnak vezetője egyetlen fillérrel is megcsalta volna a magyar államot. (Zúgó taps.) De nem is mernék ide­­állni, ha így volna, hanem szé­gyenkezve bújnék el talán az ország határán kívül, ha egyet­len fillér is tapadhatna közéleti tevékenységemhez. (Taps, zajos helyeslés.) adja az erőt, egészségig, tisztán­látást, amely politikai párt ve­zetéséhez szükséges és akkor ez a bizalom nem okoz csalódást. — Kik azok, akik bizalommal fordulnak e zászló felé. Majd­nem mindenütt nem a nagyok és gazdagok, csupa kisember jön h­ozzánk jogaiért, amelyeket a demokrácia ígért nekik, de máig sem adott meg. Tisztvi­selő, kereskedő, iparos, egytől egyig kisemberek vannak is és hálátlan volnék, ha külön ki nem emelném: ipari munkások is nagy tömegben. (Nagy taps.) Az én számból nem frázisként hangzik, amik­or azt mondom, hogy a polgári életformáért küzdünk és hogy az ipari munkáért nem akarjuk kirekesz­­teni "abból a kultúrából és civi­lizációból, amely a polgár szá­­n­ára nyitva áll Kinyitjuk szí­vünket, a polgári életformának minden bástyáját , és azon belül akarjuk tudni az ipari munká­sokat. Fel akarjuk őket emelni magunkhoz, egyik testvért a másikhoz (Magyar egységet! — hangzanak közbeszólások). Na­gyon helyes ez a közbeszólás. A célunk­­­em az, hogy osztály­­­harcot hidessünk, egyik osz­tályt szembeállítsuk a másik­kal- atl kívánjuk, hogy az osz­­tályoik egymás mellett, egymást térfogaivá haladjanak előre , nemcsak a saját maguk, hanem a haza boldogulása érdekében . Fontosnak tartom a párto­kat, de még fontosabbnak a ha­zat, fontosak az osztályok, de sokkal fontosabb a haza, amely minden osztályt magában foglal. Hangsúlyozta ezután Balogh István, hogy a párt különös­­gondoskodással akar fordulni a ny­ugdíjasok, hadigondozottak és hadikárosultak felé. A párt nem azonosítja magát azzal a felfogással, hogy csak a kisem­bereknek két kezük munkájával szerzett magántulajdonát védi. Ez bizonytalanná tenné az egész gazdasági rendet, a polgári élet­formát és túl lenne azon, ame­lyen ma már a Szovjetunió áll. A Szovjetúnió sok lépést tett már jobbfelé, ezt a problémát a polgárosodás felé való lépéssel oldotta meg, felesleges tehát nekünk ezen túlmenni. — Nem gyújtunk elérhetet­en reményeket — folytatta Balogh — nem kergetünk lázálmokat, nem ígérünk semmit, ami meg­­valósíthatat­an, mert a népet sohasem szabad nyugtalanság­ban tartani. Az a törekvésünk, hogy ez a kicsiny ország le­gyen a mienk teljes független­ségében, ne idegenek diktálja­nak nekünk, ne akarjanak ránk kényszeríteni idegen öltönyt. (Taps.) Úgy akarjuk kiépíteni a demokráciát, hogy a múlt hagyományaiból magunkba szívjuk mindazt, ami tisztelet­reméltó és országfenntartó volt. Jövőnket nem lehet homokra építeni. Mi pedig hazánkat, függet­enségünket nem évekre, hanem egy másik év­ezredr­e akarjuk biztosítani. Ilyen nagy fa kiterebélyezéséhez gyökerek kellenek. Nekünk pedig van­nak gyökereink, nem kell szé­gyenkeznünk a műz miatt. (Taps.) Tíz évszázad annyi vi­harában a magyarság sok di­csőséget szerzett, amiből táplál­kozhat bizalmunk és ha van­nak is történelmünk lapjain el­­siklások, eltévelyedések, ame­lyiket nem ak­arnunk átmenteni a jövőre, ebbő is tanulhatunk, ne kövessünk el ismét hibákat. A rágalmak ellenére a párt napról napra erősödik Mi tört­ént valójában? — Csakhogy valójában neről­­ is van szó? Ma, egy hete tény­leg beidéztek az ügyészs­égre,­­ reggel 7 órakor már a kézem­ben volt a 9 órára szóló idé­zés. Nagyon sürgős lehet itt ,a dolog, mert még iktatás­társod sem tudtak rátenni. Azt h­ittéki, hogy nem megyek el és ma majd elővezettnek. Gomtolták, m­­ilyen csemege lesz lefényképezi­M ezt a jelenetet. Nem siket fu­t a számításuk, mert elmen­tem az ügyészségre tiszta lelkiismere­tem és önérzetem tu­lakában. Megmondtam, hogy h­ajlandó vagyok nyilatkozni, ha a mi­­niszterelnök a törvény ált­al elő­írt módon felment a hivatali titoktartás köteezettsége alól. — Ma egy hete történt ez, volt azóta miniszt­erte­nács és azóta igazán meg lehetett volna adni a felmentést, de még máig sem kaptam meg. Nyugodtan várom, hogy mégis megtörté­nje és bizonyára megkapom azt az elvi döntést is, hogy a bizalmas alapok bizalmas jellege a mai napra, megszűnik s ezentúl tehát a most kormányon levő urak majd az utódoknak fele­lősséggel tartoznak, mire fordí­tották az ilyen összegeket. Nem akarok ezzel senki étlen vádat emelni, mert ez nem illik hozzám, s nincs kétségem­, hogy ők is nyugodt, lelkiisme­rettel mernének számot adni, mint ahogy én is megtenném, ha hagynák. — Nézzék meg beszédeimet, sohasem szoktam más pártok vagy vezetőik becsmérlésével foglalkozni, csak a magam párt­jának programját hirdetem. M­edig politikai eszközökkel és érvekkel próbálom a magam igazát, vagy mások tévedé­st igazolni, de sohasem zültenék le annyira, hogy mások vélt vagy valóban elkövetett erköl­csi, avagy politikai tévedéseit használnám fel eszközül vagy érvül a magam politikai igaz­sága mellett. Kis­emberek, munkások ?• Mint itt, már itt is ilyen tömegek gyűlnek össze a párt zászlasa köré, telve reménység­gel, lelkesedéssel, bizalommal, hogy meghallhassák azt a han­got, amelyre már régóta vár­nak. És mert lelkiismeretem ér­zékeny és fele­­sségem tudata majdnem túlzott, ha látom, hogy százezrek és milliók tekin­tenek felém bizalommal, szinte megro­hadok, vájjon képes le­szek-e minden jószándékom és készségem dacára ennek a biza­lomnak megfelelni , nem fog­nak-e bennem csalódni az em­berek. — Remélem, * j« Ist« Az a határ, amelyen túlmenni nem lehet — őszintén m­­eg kell monda­nom, hogy bizonyos hajlandó­ság mutatkoz­ó hiú remények ébresztésére. Demagóg népszó­nok lennék, ha nem vál­alnám annak ódiumát is, hogy mindig csak az igazat mondjam. Ezt te­szem most is. Van egy határ, amelyen túlmenni kockázat nélkül nem lehet. A magam bő­rét vásárra vihetem, de kocká­zatot, vagy könnyelműséget akkor követnék el, ha azok bő­rét vinném vásárra, akik engem követnek és így az ország sor­sát is kockáztatnám, s szakad­t felé irányítanám. Ezt a határt eddig sem léptem tú és ezután sem teszem meg. Inkább vállal­tam a ma­r két és fél esztendő­ben a vádakat és gyanúsításo­kat, de mindig nekem, lett iga­zam. Élt is a polgárok milliói­nak körében az a felfogás, hogy amíg ott voltam a posz­ton, amelyen állottam, nagyob­­ baj nem lehet, így is történt, vigyáztam rá. Sokszor volt ál­mat az éjszakánk, hogy nektek nyugodt legyen az álmotok. — A jövőben sem vagyok baj, len­ne ezt az o­rszágot kt­ckázat­­ba vinni. Lehetnek szónokok, akik több lendülettel többet ígérnek, mint én, de az a több sokkal kevesebb,­­mert bizonytat­lan, uniós a kevesebbnél amit én ígérek, mert e­z biztos.­­ Vasárnap dönteni kell Kü­lönösen a nők lelkiismeretét szeretném felébreszteni. A sza­­vazó­idkében majd vonuljon vé­gig a lelkiismeretükön mindaz, amit hallottak az elmúlt hetek­ben és zavartalanul döntsék el, melyik politikát akarják követ­ni. Ne felejtsék el egy pillanatra sem, hogy a politika nem szív­ügy", nem az érzetem, hanem az értelem, az ész világa és ha így történik, tudom is, hogy jól fog­tok dönteni. Zúgó tapssal fogadta a hall­gatóság Balogh István beszédét. Parragi György az ember szuverenitásáról Balogh István után hatal­mas tapsorkán között Parragi György emelkedett szólásra. Elmondotta, hogy a Független Magyar Demokrata Párt vidéki és fővárosi gy­űléseit ugyanaz a magával ragadó lelkesedés jel­lemzi, mint a kisgazdapárti gyűléseket 1945-ben. Aki még mindig nem akarja elhinni, hogy az 1947. évi kisgazdapárt más, mint az 1945. évi, az figyelje meg a jelenlegi kisgazdapárt és az ellenzéki Független Magyar Demokrata Párt gyűléseinek hangulatai közötti különbséget. Az 1947. évi kisgazdapárt gyű­léseit a részvétlenség, vagy a teljes elfásultság jellemzi. Ez­zel szemben a Független Ma­gyar Demokrata Párt hatalmas tömegeket mozgósít és gyűlései­­nek elsodró ereje van. De ez azt is bizonyítja, hogy az ellen­­zéki Független Magyar Demo­krata Pártot nem egyes szemé­lyek, nem Balogh István, Ko­vács Imre, Parragi György te­remtették meg, hanem a ma­gyar nép többségében élő ellen­zéki hangulat, szabadságvágy, függetlenségi akarat viszi dia­delra. Ezért joggal mondhat­juk azt, hogy 1947-ben a Füg­getlen Magyar Demokrata Párt ugyanaz, ami volt 1945-ben a Kisgazdapárt, a nemzet több­sége, vágyainak a kifejezője. Balogh István 1944 végén, ami­kor sokan teljes kábultságban­ éltek és minden hitüket elvesz­tették, ki meri, mondani a va­rázsigét: ,,Merjünk magyarok lenni!" 1947-ben pedig kiadta a jelszót: ,,Merjünk független el­lenzékiek lenn­i!" Ezért csatla­koztak nemcsak egyes kima­gasló politikai személyiségek a Független Magyar Demokrata Párthoz, hanem széles népi ré­tegek is. Baiesy-ZsfUinsirfey Endréné levele Parragi ezután válaszolt arra a kritikára, hogy az ellenzéki pártok megbontják a polgári egységet, /­ polgári egységet a kisgazdapárt kezdte megbontani akkor, amidőn Sulyok Dezsőés kiszorításával rálépett a zömé­(A tudósítás folytatása a 3- ik oldalon)

Next