Magyar Nemzet, 1948. február (4. évfolyam, 26-50. szám)

1948-02-01 / 26. szám

4 IRODALMI KRÓNIKA MÉG A HÁBORÚ ELŐTT kezdte el az Athenaeum annak a népszerű irodalomtörténeti sorozatnak kiadását, amelynek célja az volt, hogy egy-egy nemzet szellemi fejlődését iro­dalmán keresztül világítsa meg. A kísérlet többé-kevésbbé bevált, a sorozat legtökéletesebb da­rabja Illyés Gyula munkája, «A francia irodalom kincsesháza“ volt. Az elmúlt évek nem vol­tak alkalmasak ennek a mun­kának folytatására, most azon­ban örömmel "üdvözöljük „Az orosz irodalom kincsesházát 11, amely nyilván azt jelenti, hogy a sikeres és hasznos sorozat to­vábbi kiadását határozták el. Az orosz antológiát Trócsányi Zoltán állította össze —­ jobb kézbe nem is kerülhetett volna. Ebben a kötetben már haszno­sították az eddigi tapasztalato­kat és sikerült csaknem teljesen kiküszöbölni a nem túlságosan lényeges, de mégis zavaró hi­bákat. Ez a kötet sokkal bő­vebb, tartalmasabb is az ed­digieknél, ami kétségkívül köny­­nyebbé teszi az orosz irodalom fejlődésének, illetve e fejlődés állomásainak alaposabb megis­merését. Külön meg kell di­csérnünk a páratlanul gondos fordításaikat és Trócsányi Zol­tán érdekes, tömör összefog­laló bevezetőjét. 4 FRANCIA LÉLEK, FRANCIA IRODALOM címmel Egyed András nálunk meglehetősen újszerű, kísérletként ható tanul­mánykötetet írt. A kísérlet lé­nyege az, hogy a nemzeti életre alkalmazva az individuál-pszi­­chológia eszközeit, az irodalom filozófiai rendszerű elemzésével a nemzeti lélek mibenlétét és fejlődési fázisait kívánja felvá­zolni. Hogy ez teljes mérték­ben nem sikerült, annak első­sorban az az oka, hogy az új­kori filozófiai rendszer még ko­rántsem kialakult, eszközei kez­detlegesek és zavarosak. Egyed András munkája, ennek ellenére, a maga nemében minden bi­zonnyal úttörőnek számít. 4 LÉNYEG ÉS FORMA címmel jelent meg a Kotz­án Katalin h­at essayjét tartalmazó kis kö­tet. A finoman esztétizáló, szel­lemes írásokat őszinte örömmel olvastuk, annál is inkább, mert szinte kézzelfogható jelei egy tehetséges ember jóütemű fejlő­désének. Különösen a „Bűnbe­esés“, Sőtér István regényének méltatása tetszett. „A négy köl­­tőnő“ című tanulmányról azon­ban elkerülhetetlenül Zeid Zol­tán remek verse jutott eszünk­be, amelyet „Egy versmagyarázó emlékkönyvébel" írt, s amelynek ideiktatását Kolzián Katalin, aki elsősorban költő, s csak az­tán magyaráz, bizonyára nem találja majd bánnénak. Íme a vers: A költő nem érti művét, te magáét, se másét, a fény merre száll, hol ragyog, megmutatja az árnyék... Ezért kapaszkodik bele, ezért ku­tog nyomába: az egyik tündököl, ragyog, a másik magyarázza... ” SZÍNNAI TIVADAR regénye, a „Sötét ablakok11 az 1944-es világvége hétköznapjainak csen­des, igénytelen krónikája. Ta­lán az első úgynevezett élmény­­regény, amely valójában nem él­ményeket akar lerögzíteni, ha­nem a mindennapi élet — vagy inkább mindennapi halál — leg­­szü­rkébb, de egyben legembe­ribb mozzanatait örökíti meg. Mint a többi nálunk megjelent élményregény, úgy ez sem iro­dalom, sokkal közelebb áll a ri­porthoz, de kortörténeti doku­mentumnak az eddigiek legtöbb­jénél hitelesebb. 4 HOSSZÚ SZÜNET UTÁN szó­­lalt meg ismét Raffy Ádám, ez a sajátos, semmiféle kategó­riába nem sorolható erdélyi író. Színes, erőteljes író-egyéniség, regényei fölött a múltban sok vita volt, de az biztos, hogy ezek a regények megtünetést hoztak. Új könyve, a „Kárho­­zottak", a korai rendissance ga­dag, vérbő, sze­nvedélyes éveinek fényeiből és árnyaiból ad szedtől. A cselekmény szín­helye Itália, A ffy azonban ért ahhoz, hogy néhány odavetett azm­foit­a a teljes történelmi pá­t­­­eret selvádolja, s ezzel nem­csak a történésere, hanem saját írói mondanivalói számára is megtalálja a hibátlan perspektí­vát. Merész és nagystílű író, a couleur locale mestere. Még né­hány év és néhány mű azonban kell ahhoz hogy elváljék, mi az, amivel olvasóit vonzza; ra­gyogó stíluskészség, vagy igazi nagy tehetség. Reméljük, mind a kettő.A SZÓRAKOZTATÓ REGÉNY asszonyoknak Zsigray Julianna művész története, a „Hűség1*. Szereplői színészek s „privátok”!, legfőbb szereplője pedig az a szakadék, amely ezt a kétféle emberfajtát áthidalhatatlanul el­választja. Nem tudjuk, valóban áll-e ez a tétel, különösen ma­napság, de nem is túlságo­san fontos, mert Zsigray Ju­lianna ő tudja hitetni, amit akar. Meggyőződésünk, hogy komolyabb dolgokat is el tudna hitetni, s hogy volnának is ko­molyabb mondanivalói. Ha el­szánná magát arra, hogy kibúj­jék a „könnyű múzsa11 bizton­ságos védőszárnya alól és el­hagyná a szórakoztató írás be­vált területét, kiderülne, milyen sokkal többre képes, mint amit eddig csinált.4 CHRISTOPHER MORLAY ,,Kitty“-jét egy újfajta és bosz­­szantóan értelmetlen irodalmi irányzat iskolapéldájának te­kinthetjük. A gyermekded gü­gyögés műfajáról van szó, amely talán az öregedéstől való általános és némikép hisztérikus félelem irodalmi kivetílése. Ez örökifjú regények hősei több­nyire első személyben mondják el történetüket, s bár minden esetben maguk mögött hagyták már „az emberélet útjának fe­lét”1, mégis megőrizték a be­széd, illetve írásmodornak azt a gyermekded báját, amely leg­feljebb tízéves korig tarthat igényt erre a jelzőre. A Kitly­­ért kár, mert rendes „felnőtt”” stílusban írva, egészen jó re­gény lehetett volna. Laurentius ­ A FÉLTÉKENY FÉRJ Volt egyszer egy rettenetesen féltékeny férj. Olyan féltékeny volt, hogy fe­leségének valósággal tönkretette életét. Ha vendégeőben étkeztek, egyszer csak minden ok nélkül fizetett és kirohant onnan az asz­­szonnyal. — Mi az, Jancsi? Mi történt? — Ne csinálj úgy,­­ mintha nem tudnád, bestia. Szemeztél egy szakállas emberrel. — Na, tudod? Már öt éve nem láttam szakállas embert. Néha színházi előadás kellő­­ közepén hurcolta ki magával az asszonyt. Ott is talált valami okot rá (kelleténél többet tapsolt egy csinos színésznek, vagy túl sokat gukkerezett). De az is baj volt, ha az asz­­szony ezeknek a legkevésbé zri­­nyiszeszű kirohanásoknak okát nem is kutatta már. Gyógyítha­­tatlan őrült, vagy krónikus hülye, nem érdemes foglalkozni vele. — Persze az se érdekel, mivel mérgesítettél fel már megállt? Semmi se jó neki. Ha törőd­tek vele, vagy beletörődtek, egy­formán baj volt. Ha dühör­geni akart, nem volt mód megakadá­lyozni ebben. Végül is teljesen elfásult és érzéketlen lett min­den féltékenység, jelenettel szembe. Egy nyaralás alkalmával az asszony jelentéktelen szépsége is meglepően többet mutatott a szokottnál. Nyári estéken nehéz egy nőnek hangulattalan légkört teremteni maga körül, kivált olyan férfi társaságában, aki pil­lanatnyilag asszony nélkül unat­kozott Ez a férfi volt dr Umn­­schlauch Béla, aki jobb híján, csupán időtöltésből udvarolni kezdett neki. Nem volt az a férfi, aki könnyen megszédítette az asszonyokat. Ezzel ő maga is tisztában volt, most sem remény­kedett, csupán unalomból mon­dott szépeket az asszonynak ezen a nyári estén. Ennek az egészen jelentéktelen kis flörtfélének, melynek ártat­lanságát a férj jelenléte is iga­zolta, nem is lett volna semmi folytatása, ha a férj utólag bele nem avatkozik, amikor kettesben hazamentek. A tehénlegelőre érve erkölcsi prédikációt tartott neki: — Pont ezzel az Umschlauchhal kellett kikezdeni, akinek csak arra jó egy nő, hogy magáévá tegye és aztán felrúgja? Ez a vacak alak naponta öt nőt tesz tönkre a legkisebb telkiismeret­­furdalás nélkül , és fél órán keresztül piszkolta, rágalmazta, amiből persze nem volt igaz egyetlen szó sem. Az asszony nem védekezett, mélyen hallgatott. A férfi pedig megnyugodott, hogy észretérí­­tette őt. De annál jobban meglepődött Umschlauch dr., amikor másnap estte az asszony felkereste őt, csupán kíváncsiságból, hogy vár­jon vele is olyan gonosz tudna-e lenni. Közben az övé lett és tovább figyelt. A továbbiak már nem is ér­dekesek, csupán a kis történet tanulsága: „Aki másnak vermet ás, a fele­sége esik bele. Vaszary Gábor Vasárnap reggel volt, megle­hetős korán, úgy nyolc és fél­­kilenc között. Az út majdnem üres a Vérmező mentén, csak itt-ott ment egy-egy asszony kosárral kezében. Vasárnap az emberek későbben kelnek, pi­hennek a heti fáradalom után. Szemben velem egy ifjú pár andalgott, szorosan egymáshoz simulott.­ A fiú, hosszúra nőtt, magas, vékony fickó, csapott vállak, kiálló ádámcsutka a hosszú nyakon, egészségtelen arcbőr, nagy, elkapart pattanás­­sal felső ajkán, rosszul szabott fehér kabát és kitérdelt nadrág, a leány alacsony növésű, alig a váltóig ért, semmitmondó vo­nások, éppoly egészségtelen arcbőrrel, mint a másik, sószí­­nű hajjal és csipkegalléros, kissé túldíszes nyári ruhában a reggeli órához mérten. -Szó, ami szó, inkább csúnyácskák voltak szegények. De ahogy közelebb jöttek, olyannyira elmerülve egymás­ban, hogy meg se láttak, volt valami a tekintetben, mellyel egymást körülölelték, amely megrendített. Elragadtatás, bá­­mulat, szerelem, odaadás,­­ ha Tündérkirályfi és Tündér Ilona találkozását írnám le a mesevi­lág kellős közepén, akkor sem találhatnék túlzottabb kifejezé­seket számukra,, mint arai e két szegény kis hétköznapi ember szeméből sugárzott. Ahogy a fiú betakaróit a leány­ba és vitte, vitte magával bol­dogan, diadalmasan a Vérmező szélén, a szemétlerakat bűzös söpredéke felé... királynénak tündérországban és ahogy a leány elragadtatott, büszke alá­zattal követte, bűzbe vagy ki­rályi kastélyba, mit bánta­m, ha vele lehetett, a legszebb, legkü­­lönbbel­ő föld kerekségén, az valahogy olyan megható volt, hogy megfordultam és utánuk néztem, miután elhaladtak mel­lettem. Szépség! Mi is annak klasszi­kus meghatározása, ahogy az iskolában tanultuk? Szép az, ami önzetlenül tetszik, ugye­bár? Tehát, ami nem azért tetszik, mert a miénk, sem azért, mert kívánjuk, hogy azzá legyen, ha­­nem egyszerűen csak mert esz­tétikai érzékünk annak jelenti ki. De ha ez így van, akkor annyiféle szépség van, ahány em­ber, vagy legalábbis ember­faj, mert hiszen a négernek vagy kínainak egészen más a szépség­ideálja, mint a fehér fajtának. Nem kissé túlzott ön­hittség azt állítani, hogy épp csak nekünk van jogunk eszté­tikai érzékre számot tartani? Ha pedig nincs, ha a néger és kínai szépségmeghatározás is fennáll, miért vitatnák el azt az egyes fehérbőrű egyedektől, amikor az nem egyezik m­eg a közfelfogással? Nem volna he­lyesebb azt mondani, hogy szép az, ami tetszik ... akárkinek és bármi okból tetszik? Még ha a többi ember ádámcsutkásnak és pattanásos ajkúnak is látja, vagy sószínű hajúnak, rossz arc­­bőrűnek,­­amikor ők egymás szemében olyan tisztán és fél­reérthetetlenül látják, hogy ki­rályfiak és Tündér Ilonák. Bethlen Margit Régi sláger új szereplőkkel... — és ennél a táncnál... Hajlik a lány, mint a nádszál... Korszerű tegezitek Minél fejletlenebb az alkot­mány, annál fejlettebb a fe­ket­­mény. Hazahozzák nyugatra hurcolt lovainkat Valamennyi kintlevő magyar ló a királyi koronát áb­rázoló bélyegzővel van ellátva.­­ Sok dolga lesz majd a ló­igazoló bizottságnak ezekkel a nyugatos legitimista lovakkal, ötven­­forint bírsággal sújtot­ták Marsh­allt erőszakos szorí­tás és akadályoztatás miatt.­­ Már azt hittük, hogy megint a Marshall-terv körül van valami kavarodás, de , aztán kiderült, hogy egy egyszerű ügető­hírről van szó.­ „A megállóhelyek visszássá­gaidról olvastunk egy cikket. Néhol 120—150 méternyire van­nak megállók, máshol egy kilo­métert is kell gyalogolni. — A megállóhelyek halmozása: meg. á­ lománia.­­X­Százezer ember tüntetett Es­­senben a rossz közeliét­és miatt. Úgy látszik a „nőmén11 nem mindig „omen“. Essenben nincs mit — essen. Olvastuk: „Nálunk, Magyar­országon születik a legtöbb törpe." — Hja, nagy idők, nagy emberek... -O­A japán császár örvendetes szokás szerint minden évben ír egy-egy verset. (Idán is elkészí­tette a penzumot.) Ezt még ki lehet bírni. Nálunk annak idején József Ferenc főherceg, sajnos, szorgalmasabb versíró volt. Hallottuk, hogy valaki elme­sélte rendkívül reakciós álmát. — És meggyűlt a baja az álom­­rendőrséggel.— Még mindig sok szó esik a demokrácia gyermekbetegségei­ről. — Orvosi tapasztalat sze­rint a gyermekbetegségek­,akikor a legveszedelmesebbek, ha fel­nőttek kapják meg. Kunszery Gyula fite k­flönzös .Vasárnap, 1948 február . Texasi zenei képeslap Bármilyen hihetetlenül hang­zik, Texas zenei életének óriási fellendülése elsősorban magyar művészek érdeme. A munka oroszlánrészét Doráti Antal, a zseniális karmester vállalta, aki nemcsak a gazdag programot szervezte meg, hanem 3600 hang­­versenybérlet eladását is lehetővé tette. Doráti nemcsak Texasban, ha­nem egész Amerikában rendkívül népszerű, úgynevezett nagy kar­riert futott be. Legújabb lemezei — a Graduation Ball nevű belek­ és Liszt Zongoraverseny Rubin­­steinnel — napok alatt elfogytak. Rubinstein maga is fellépett január 11-én Hallesban, ahol 4200 ember előtt zongorázott. Svéd Sándor texasi vendégsze­replése után visszatért a Metro­­politan-be, ahol sokat és válto­zatlan sikerrel énekel. De ugyan­ezt lehet elmondani általában a többi magyarokról, Székely Mi­­hályról, Ernm­erről, A­ványról, Csubayról is Székely Mihály re­mek Rigolettot énekelt a napok­ban s nagy sikere volt a Tristan­­ban és a Walkür-ben is. Texasi és newyorki lapok egyaránt elragadtatva számolnak be a január 22-i dallasi Psalmus­­előadásról. Három magyar név körül hullámzik az elragadtatás: Doráti Antal, Székely Mihály, Caredi Gábor. Nem beszélve ter­mészetesen — Kodályról... Ma­gyar szempontból külön érde­kessége a texasi Zsoltárnak, hogy Végig magyarul énekel­ek. Nemcsak a szólisták, hanem a kórus is. Mint írják, megható volt, ahogy a szőke texasi és fe­kete mexikói gyerekekből álló kétszáztagú kórus énekelni kezd­te, hogy: Mikoron Dávid..." Az előadásról a Ilis Masters Voice gramofonlemezeket készít. ♦ A munkatempóra jellemző, hogy Carelli Gábor, a remek ma­gyar tenorista 14 koncert és 4 operaelőadás után, mindössze egyheti pihenő beiktatásával, tíz nap alatt kétszer énekelte Verdi Requiemjének, a Psalmus Hun­­garicusnak és a IX. szimfóniának tenorszólóját. A kritikákban mint „elbűvölő tenor“-ról írnak róla, aki a legnemesebb olasz bel canto-t képviseli.­­ ♦ Mint értesülünk, Carelli Gábor, akit Tóth Aladár még őszi ven­dégszereplésekor lekötött, már­cius 20-án indul és előrelátható­lag április első napjaiban érke­zik Budapestre. Valószínű, hogy ez alkalommal sor kerül egy Mo­­zart-ciklusra is. V. Gy. S­ZÉPSÉG__j® A­asiszta-szök­tetők összeesk­­­­vését leplezte le a rendőrség Az államvédelmi osztály tu­domására jutott, hogy Kraus Sándor 28 éves győri lakos irá­nyításával több, részben a ta­valy leleplezett köztársaságelle­nes összeesküvésben résztvett személy földalatti szervezeteket létesített fasiszta személyek kül­földre szöktetése céljából. Bra­vúros nyomozás eredményeként rövid idő alatt felgöngyölítették a szervezkedést. Ennek során őrizetbe vették Klaus Sándort, a Demokrata Néppárt győri igazgatóját, akit a Független Ifjúsági Szervezet vezetőállá­sából már régebben eltávolítot­tak szélsőjobboldali beállított­sága miatt. Ugyancsak őrizetbe vették Csirke Ernőt, a Fü­gget­len Ifjúsági Szervezet volt or­szágos alelnökét, akit ugyan­csak szélsőjobboldali magatar­tása miatt távolítottak el. Zsig­­mond Lajost 29 éves budapesti tényleges őrmestert, Pajor Ist­vánt 37 éves szombathelyi ke­reskedőt, Bukovics László 27 éves dunaföldvári lakost, a Független Ifjúsági Szervezet pa­­rasztbizottságának jobboldali magatartása miatt eltávolított elnökét, Vermesi György 29 éves B-listás tanítót, a Demokrata Néppárt szentgotthárdi szerve­zetének titkárát. A szervezethez tartozott még a szökésben lévő Nagy György 33 éves horvátkuti volt esetidőrőrmester, Pándy- Szekeres László, akit a köztár­­saságellenes összeesküvés­ miatt egy évre ítéltek, de szabadulása után azonnal kapcsolatba lépett a szervezkedéssel, valamint Vat­tai Lászlót, akit­­ ugyancsak a köztársaságellenes összeesküvés matt ítéltek el. A szervezkedés tagjai rejtjeles levelezést folytattak külföldre szökött fasisztákkal. Az volt a tervük hogy Pajor László köz­vetítésével, egy volt pilóta be­kapcsolása révén repülőgépen szöknek meg Magyarországból Ausztriába. Elhatározták, hogy jegyet váltanak a MASZOVLET- nél a szombathelyi budapesti repülőgépre, a pilótát eltávolít­ják és saját pilótájukkal a gé­pét Ausztria angolszász övezeté­be irányítják. Rajtuk kívül még más fasiszta személyeket is ki akartak szöktetni ily módon az országból. A szökésben lévő­­ Pándy-Szekerest, Vattait é­­s Nagy Györgyöt körözik. I ESTI ELLENSÉG így estenben, jő­ túl már életem felén, Estemben hányszor érzem, mint harap belém Orv­os-s­agadozóm, a nagy Mindent-vivő, Nemem’ kegyetlen farkasa, — a vén Idős Bambán rágcsálja, őrli jó bordáimat, Éstem­be­ nőtt, szűkös, szegény Óráimat Egyként a jókat, rosszakat, csúnyát s legszebbet! Hiába esdek: állj!, kíméld csak ezt az egyet! Nyeszlett Halál-bugával épp egykúron pendül 5. Folyvást előtte sündörög s készíti (ifját. És mesterségük is közös, csakúgy: a Múlás. (S ha megdühűdnek, olykor szinte valódi dúlást) óh­­aj, vajh’ lelkem ősi kedvét, égi múltját. Ne szegné sem Halál, sem üknénje, a vén Idő! Szentkúti Pál II . filmek Kalózok kapitánya (ameri­­kai). Kosztümös ponyvaregény, filmen. A határozottan izgalmas cselekmény kora az amerikai­­angol háború, színhelye a ten­ger. Szereplői jelentéktelenek. VT Ntő az ablak mögött (ameri­kai). Tökéletes, minden kocká­jában izgalmas, meglepetést meglepetésre halmozó gangszter­­film. Tökéletes, mint a sztrich­­nini Úgy is hat. A közönség a gyilkosért izgul, aki, bármilyen i­s szimpatikus*, mégiscsak em­bert ölt, de aki azt a példát is igazolja, hogy az elmélet a gya­korlatban mit sem számít. Bármilyen nagyhírű tudósa is a kriminál-pszichológiának, —­ mint gyilkos —, hibát hibára halmoz és ezeket a hibákat a közönség állandó felszisszenés­­sel fogadja. Remek színészek játsszák. Edward G. Robinson művészi tökéllyel experimentálja azt a lelki folyamatot, amely a gyilkosban a leleplezésig le­játszódik. Joan Benett gyönyö­rű és tehetséges vamp-színésznő. Kár, hogy a fordító nem ismeri az angol nyelv árnyalatait. Akkor tudta volna, hogy win­­dous nemcsak ablak, hanem ki­­rakat is. A cím akkor így mó­dosult volna: «Nő a kirakat­­ban», — mert éppen erről van szó a filmben. * Páris gyermekei (orosz). Hu­gó Victor­sNyomorultak­ című regényének orosz filmváltozata, amely átmentette az író min­den naturalsztikus színét, de megcsillantja az étel elesettjei előtt a menekülés sugarát is. A szabadság nim­it harcosainak nagy drámája igazolja, hogy a szabadságért kiontott vér so­­k-nem hiábavaló Szép és mű­vészi kének. Kitűnően megren­dezett tömegjelenetek és több színészi alakítás avatják érté­kessé a filmet. I. Z. A házak fellobogozása. A pol­gármester kéri Budapost közön­ségét, hogy a köztársaság ki­kiáltásának 2. évfordulója alkal­­­­mából február 1-én lobogózza a­#1 házait.

Next