Magyar Nemzet, 1948. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1948-03-02 / 51. szám
I. ' ______U . /&' ' X A középosztály passzivitásáról írta: Parragi György Passzivitás „ öngyilkosság" című vezércikkünkre számos levett kaptunk, melyek alaphangját az a három levélidézet jellemzi, melyet vasárnapi számunkban e helyen közöltünk. Az olvasó válaszai ezúttal inkább a cikkíróhoz intézett nyílt kérdések voltak, melyekre kerlelés nélküli viszonválaszokat várnak. Ezeket a viszonválaszokat fogalmaztam magamban, amikor olvasóm kétkedéseire, aggodalmaskodásaira hirtelenül bevettem megadta a főválaszt maga a történelem a prágai események formájában. Aki ezek után még mindig a határokon túlra menekült politkusoktól, idegen beavatkozástól reméli a maga csalfa álmainak megvalósulását, aki még mindig azt hiszi, hogy a népi demokrácia útjába „passzivitással" torlaszokat lehet állítani, aki patologikus makacssággal még mindig abban reménykedik, hogy órákon belül ki kell törnie ■a háborúnak azért, mert az itthoni dolgok alakulása nincsen ínyére, azzal már nem lehet jó,em érvekkel vitába szállni, az önmagát helyezi társadalmon kívüli állapotba és saját akaratából rúgja ki maga alól politikai és anyagi exisztenciájának alapjait és veti magát öngyilkos módon a teljes nihizmusba. Akik abban bíztak, hogy Berns köztársasági elnöknek nagy nemzeti és nemzetközi tekintélye,s ma sárki demokráciához valóragaszkodása megakadályozza a népi demokráciára való átalakulást, az elnök leveléből kiolvashattak egy olyan politikai tényt, melynek valóságát mindmi • * ingatunk. Azt írta többek között az elnök Gottmald miniszterelnökhöz: „Teljesen átürzent nemzeti és állami életünk e végzetes órájában a nagy felelősséget. A válság kezdete óta gondolkodtam a helyzetről, úgy, ahogy az magától alakult és Ugyanakkor a mi ügyünket kapcsolatba hoztam a világeseményekkel is. Igyekszem világosan meglátni nemcsak a jelenlegi helyzetet, de azokat az okokat is, melyek ide vezettek és azon következményeket, melyeket a döntés maga után vonhat. Tudatában vagyok annak'.Vámos erőknek, melyek ezt a, helyzetet kialakították.'' A kincs elnök felelősségérzete, világpolitikai áttekintése, hazaszeretete felismerte a hatalmas erőket, melyek ma Közép- és Délkelet-Európa sorsát kovácsolják. józanul mérlegelte a világpolitikai erőviszonyokat is és ezért 1948-ban egész más elhatározásra jutott, mint 1938- ban, amikorz is előbb a posztnyitást, majd az emigrációt választotta. Ezze igen komoly figyelmeztetést intézett azokhoz, akik mindenáron történelmi analógiákban szeretnek gondolkodni és a hamisan felállított történelmi azonosságokból a saját vesztükre tévesen azonos következtetéseiket szoktak levonni, úgy, mintha a történelem nem volna más, mint egyszerű számtani alapművelet. A passzivitás híveinek külpolitikai érvelését a csehszlovák események, de különösen Benes elnök magatartása halomra döntötte. Ez a légüres térben és atomvilágban való külpolitizálás, mely a Pfeiffer-párt választásisikerének főtényezője volt, értelmes embert nem tud többé elszédíteni. Elismerjük viszont azoknak az aggodalmaknak alaposságát, melyeket vasárnapi számunkban közölt levelek írói fejeztek ki egyöntetűen. Arra hivatkoznak, hogy a középosztály túlnyomó része nem a saját jószántából vonult passzivitásba, hanem abba belekényszerítették. Bár a tétel ilyenformán túlságosan egyoldalúan fogalmazott, mégis van benne igazság. Költségvetési beszédemben is találkoztam a középosztály elleni hangulat túlzásai ellen, melyek most már minden párt költségvetési szónokainak, a kisgazdapárt és a Karankovics-párt szónokainak (beszedébe is belopakodtak. Furcsa, hogy ezek a túlzások legújabban annak a Szekfn Gyulának „Forradalom után" című könyvéből táplálkoznak, aki pedig ennek a középosztálynak szellemi tanítómestere volt, aki egyszer tiltakozott olyan beállítás ellen, mintha nem a középosztályból, de kisiparos-rétegből származnék. A középosztályellenes hangulat túlzásai és igazságtalanságai kétségkívül súlyos megpróbáltatásoknak tették ki a középosztályt, melynek számos tagja a létminimumot sem tudja a maga számára megkeresni. És mi nem is szűnünk meg harcolni azért, hogy a középosztálynak a demokráciába beilleszkedő részét kiemeljék az éhségzónából. A népi demokráciának a formális demokráciával szemben az a fő megkülönböztető jele, hogy az utóbbi a politikai szabadságjogokat biztosította , ugyan papíron, de szociális biztonságot nem teremtett, szociális téren Anatole France szavai jellemezték a formális demokrácia egyenlőségét. Egyformán megengedte a gazdagnak és szegénynek, hogy a Szajna hídja alatt töltse éjszakáját és száraz kenyeret egyék. A népi demokráciának, ha azt akarja, hogy közmeggyőződéssé váljék, meg kell teremtenie a szociális egyenlőséget, nemcsak az általános munkakötelezettséget, de a munkához, a tisztességes keresethez, emberi életszínvonalra való általános jogot is. Ahogy vezetői és ideológusai a múltban harcoltak a szociális igazságtalanságok, a kizsákmányolás ellen, úgy most sem nézhetik és tűrhetik, hogy a középosztályt a nyomorúság és éhség, munkanélküliség paszszívijába szorítsák. Viszont a középosztálynak is revízió alá kell vennie azt a felfogását, hogy a demokráciás éni osztályharc folyik a középosztály ellen. Az osztályharcot nem a demokrácia kezdte. Ez folyik a történelem kezdete óta a hatalmas, vagyonos osztályok és a dolgozók között. Létét a keresztény filozófia és szociológia is elismeri és okát az eredeti bűnnel magyarázza. A demokrácia a kizsákmányolók, a régi rendszer politikai és gazdasági oszlopai ellen folytat osztályharcot, nem pedig a koldusbotra jutott középosztály ellen, amely senkit sem zsákmányol ki. Volt és van egy politikai, de nem gazdasági osztályharc a középosztály ama hétalvó rétege ellen, amely nem akarja a társadalmi változásokat tudomásul venni, a múltat sírja vissza és a reakció visszatérésében látja minden reményét. Egyetértünk azonban azzal a levélíróval, hogy a középosztály nagyobb részének nincs oka visszakívánni a múltat, hisz ennek politikai balekja, gazdasági áldozata volt. Gömbös Gyula volt az, aki erőszakosan törte ketté a középosztály gerincét, aki kartotékjaival, spiclirendszerével állandó megfélemlítésben és lealázó meghunyászkodásban tartotta a középosztályt. És bár cinikusan hangzik, mi is igazat adunk a levélíróval együtt Shaw- nak, mikor azt mondja a középosztályról, hogy „a mai társadalom jó nekik, ahogy van, csak adjanak nekik tisztességes munkát". És mi hozzátesszük: tisztességes megélhetést. Abban is egyetértünk a levélíróval, hogy nem lehet minden embert felelőssé tenni a múltért. A felelősségrevonást a demokrácia úgy a megsértett erkölcsi rend helyreállítása, mint a saját jogos önvédelme érdekében elvégezte. A múlt felelősségrevonnása helyett a demokrácia rálépett a megbocsátás, az amnesztia útjára. Ebben a magatartásában példaképül szolgálhat a magyar demokráciának az ausztriai szovjet főparancsnokság kezdeményezése, amellyel széleskörű amnesztiát javasolt a múlt rendszer félrevezetett kisembereivel szemben. (Folytatása az oldalon) Nagykövetségi rangra emelik a budapesti szovjet és a moszkvai magyar követséget■ Mint a Magyar Távirati Iroda jelenti, a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségének kormánya és a Magyar Köztársaság kormánya elhatározták, hogy budapesti, illetve moszkvai követségeiket nagykövetségekké alakítják át és ennek megfelelően követeiket nagyköveti rangra emelik. Tildy elnök bejelentette, hogy Vorosilov marsall küldöttséggel Magyarországra jön A történelmi emlékbizottság hétfőn este ülést tartott. A köztársasági elnöki palotában megjelentek Rákosi Mátyás és Szakosíts Árpád miniszterelnökhelyettesek, Veres Péter, Dobi István, Révai József és a pártok, valamint a tudományos élet kiküldöttei A Történelmi Emlékbizottság értekezletét Tildy Zoltán köztársasági elnök nyitotta meg. Tildy Zoltán beszéde — A március 15-i ünnepi előkészülés arra kötelez bennünket — mondotta az elnök —, hogy mérlegre tegyük nemzetünk mai állapotát és megállapítsuk, mit tett eddig megnyert szabadságával a magyar nép? — Három esztendővel ezelőtt, március 15-én elhatároztuk a feudalizmus hatalmas bástyájának, a nagybirtokrendszernek teljes felszámolását. A nép ezt az elhatározást gyorsan végre is hajtotta. Természetes, hogy ez a három esztendő nem, ment belső küzdelmek nélkül A reakció sokszor álruhába öltözve támadott. A demokrácia erői viszont macsak vissza tudták verni ezt a támadást, de a reakció erejének javarészét megsemmisítették. Történelmi eredményeket értünk el a külső viszonylataink rendezése során is. Jugoszláviával kötöttük meg első barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezményünket, majd hasonló egyezményt a román népi köztársaság miniszterelnökének, Groza Péternek budapesti tartózkodása során a román néppel is. A történelmi perspektívákat csak kitágította a lengyelekkel és bolgárokkal kötött kulturális egyezményünk. Az újabb magyar történelem legnagyobb és legörvendetesebb eseménye moszkvai útunk volt. — ASzovjetúnióban töltött felejthetetlen napok során éreztük, hogy népünk akaratából most újra sorsformáló lapjait írjuk történelmünknek. Moszkvában nagy népet láttunk és egy nagy nép vezetőivel ismerkedhettünk meg. Megragadott bennünket ott a munka nyugodt üteme, a szovjet emberek kultúrszomja és az az igaz humanizmus, amely a Szovjetúnió egész életét jellemzi. ~ Életem legnagyobb élménye — folytatta Tildy Zoltán — Sztálin generalisszimusszal való személyes találkozásom. Korunk legnagyobb történelmi alakjának nemes emberi egyszerűsége, a lényeget látó bölcsessége s minden nép iránt érzett jóakarata kitörölhetetlen benyomást hagyott mindanylmunkban. A szovjet birodalommal kötött baráti és segélynyújtási egyezmény mély megnyugvással tölt el bennünket. Ez a szerződés nemcsak bizalmat jelent a Szovjetunió részéről a magyar köztársaság iránt, de jelenti a békét, a jövő fejlődésünk és a nemzeti függetlenségünk biztosítékát is. A Szovjetúnió irántunk való barátságának újabb jelét láttam abban, hogy amikor a Szovjetúnió kormányát március 15-iki ünnepségünkre meghívtuk, Molotov miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter közölte velem, hogy a Szovjetúnió küldöttségét hazánk nagy barátja, a legnehezebb időkben nekünk annyi scattséget nyújtó Vorosilov marsall fogja vezetni. Meg vagyok győződve arról, hogy Vorosilov marsall és a szovjet delegációt népünk a legnagyobb szeretettel és tisztelettel várja körünkbe. — Amit most elmondottam, az rövidesen és vázlatosan a magyar demokrácia mai helyzetének képe. Dolgozó népünk a legnehezebb időkben is hősies helytállással, megfeszített munkával s munkája ország-világ előtt látható nagy eredményeivel felelt a szabadságát biztosító tettekre. — A népek testvériségének megvalósítása érdekében az imént felsorolt tettekre, és eredményekre hivatkozhatik demokráciánk. Ez eredmények elérésében — ezt hálával ismerjük el — nagy segítségünkre volt a szomszéd népek — és különösen a Szovjetúnió jóakarata, békevágya, emelkedett szemlélete. — A felszabadulás utáni rövid három esztendőre visszatekintve nyugodt öntudattal készülünk a szabadságév legnagyobb napjának, március 16-ének megünneplésére. Mihálfi Ernő, a Történelmi Emlékbizottság főtitkára ismertette Március Idusának programját. Az ünnepségek tulajdonképpen már március 13-án kezdődnek fáklyás menettel amelyben részt vesz az ifjúság. Március 14-én Kossuth László sírját fogják Alsódabason megkoszorúzni, március 15-én az országgyűlés épületében lesznek nagy ünnepségek. Megkezdték a megajánlási vitát Implon Ferenc alelnök 10 óra 20 perckor nyitotta meg hétfőn az országgyűlést. Bejelentette, hogy Erőss János (kg) és Szolnoki István (kg) különböző bizottsági tagságukról lemondottak. A pénzügyi tárca költségvetésének részletes tárgyalása következett. Bíróh József (Slachta-párt): Igen nagy aránytalanság van a magántisztviselők és közalkalmazottak illetményei között. Egy jól bevezetett koldus nem cserélné fel keresetét egyes nyugdíjasok járandóságával. Sérelem, hogy a közalkalmazottak nyugdíjazásuk esetén sérelmeiket nem vihetik a közigazgatási bíróság elé. Pőcze Lajos (dnp): Az adók túlnyomó része a szegényembereket sújtó forgalmi és fogyasztási adóból és illetékekből folyik be. Igen súlyos a káradóhelyzet. Rónaszéki Lajos (dnp): A vámörlés mintájára meg kellene engedni a pálinkafőzővidékeken a vámfőzést Dancs József (kg): A parasztemberek panaszkodnak, hogy igen rossz a pipadohány. Néha majdnem egy skatulya gyufa kell, amíg a pipára rá tudnak gyújtani. Kovács László (dnp) Az érvényben lévő dohánybeváltási lírák az idei termelési áraknak csak mintegy 60—6,5 százalékát teszik ki. A beváltási árakat lényegesen fel kell emelni. Halász Aladár (dp): A büdzsé szerkezete rossz, elavult. Ezaz előirányzat dohány jövedéki cinjénél is szembetűnő. Alvinczi Imre az illetékrendszer reformjáról Alvinczi Imre (fmdp): A túltengő adminisztrációt a pénzügyi tárca keretében is meg kell szüntetni. Itt van például az új illetékkódex, amely 449 paragrafusból áll, teletűzdelve felesleges ismétlésekkel. Ez egyáltalán nem áttekinthető. Nemcsak a közönség, de a hivatásszerűen foglalkozó tisztviselői kar is nehezen ismeri ki magát benne. Egyes rendelkezései antiszociálisak. A szegényebb néposztály párforintos követelésének érvényesítéséhez a bíróság csak akkor nyújthat segítséget, ha a fizetési meghagyás kibocsátását kérő beadványon az illetéket előre lerójják. Ezzel szemben peres eljárásban, akár többmilliós per is, lefolytatható egy fillér illeték előzetes fizetése nélkül. Antiszociális, hogy a szegénységi bizonyítvány alapján bélyegmentesen perlő fél az ügyvédi meghatalmazásra bélyeget köteles ragasztani. Antiszociális továbbá, hogy ingatlanok adás-vételénél a telekkönyv addig nem írhatja át az ingatlant, amíg az illetéknek legalább egyhatodát előre le nem fizették. Örökösödésnél bekebelezik előzőleg az illetéket, ezzel szemben ajándékozási jogügyletnél sem előzetes fizetés, sem telekkönyvi biztosítás nincs előírva. Nem helyes, hogy egyforintos bélyegilletéki ügyben végső fokon a közigazgatási bírós lgho lehet fordulni. Kormányrendelet kellene, hogy 3000 forinton aluli panaszokat legalább ötévi közigazgatási bírói gyakorlattal rendelkező egyesbíró szóbeli tárgyalás alapján bírálja el. A 3—10.000 forintig pedig hármas tanács. Az 50 forinton aluli fellebbezéseket a pénzügyigazgatóság jogtudományi képzettséggel bíró tisztviselője bírálná el teljes anyagi felelősséggel. Sokan vaknak, akik aranykészletüket a bejelentési határidő után találták meg vagy azután jöttek vissza hadifogságból vagy deportálásból. Ezeknek lehetővé kellene tenni, hogy értékeiket most utólag bejelentsék. Az adó- és illetékbevanások elmulasztásánál egységesen kellene a bírság öszszegét megszabni. A költségvetést legnagyobb sajnálatomra nem fogadhatom el. Nyárádi Miklós pénzügym miniszter válaszolt a részletes vita szónokainak. Az egyenes adót igyekszik a pénzügyi kormányzat jobban kimunkálni. Ebben az előirányzatban az egyenesadók összege a múlt évi 20 százalékról majdnem 30 százalékra emelkedett, ezzel szemben a közvetett adók összege majdnem változatlan. A nyugdíjasok ügyét jóakarattal kezeli a kormány. A dohánytermelők az idén nem. A költségvetési év eddig eltelt néhány hónapja a magyar demokrácia gazdasági és politikai sikerekben gazdag időszaka volt. A lakosság életi színvonalának tényleges emel- lkedését mutatja, hogy 1947 júliusától decemberig megkétszereződött a városi munkások hús- és cukorfogyasztása, 35 százalékkal emelkedett a zsírfogyasztás. Júliusban az átlagos munkás fizetésének 11,6 százalékát költhette ruházkodásra, s 53,6 százalélkát kellett ételemre költenie. Decemberben fizetésének 16 százalékáért vásárol ruhát és cipőt és decemberben a megjavult élelmezési viszonyoknak megfelelően az élelmezésre már csak 49,5 százalékot költött.• A Peyer-ügynek és a Kelemen-ügynek kiderítése napfényre hozta bizonyos magyarországi körök kapcsolatait az imperialista hatalmaikkal. Ezek a leleplezések elősegítették a magyar politikai légkör további tisztulását. Lezárult az a korszak, midőn a magyar demokráciát periodikusan visszatérő válságok jellemezték. Küpolitikai sikereinkről beszélt ezután a miniszterelnök, — különösen a legdöntőbb sikerünkről — mondotta —, a magyar-szovjet szerződésről kell beszélnünk Demokratikus szomszédaink és leghatalmasabb szomszédunk, a Szovjetunió, azért fordultak barátsággal Magyarország felé, mert a magyar demokráciában megbízható és értékes szövetségest láttak. A Szovjetunió nem egészen három év alatt a háború befejezése után egyenrangú tárgyaló félként fogadta Moszkvában a demokrácia kormányküldöttségét és a legteljesebb egyenjogúság és köcsönösság alapján szövetséget, kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött Magyarországgal. Ennek a jelentőségét szinte csak pénzelők iget kapnak, hanem természetbeni juttatásban részesülnek, például kötőzsíneget adnak számukra. Az országgyűlés ezután a pénzügyi tárca költségvetését részleteiben is elfogadta. Molnár Erik külügyminiszter beterjesztette a mgyar—Szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményről szóló törvényjavaslatot. Kérte a bizottsági tárgyalásra előírt háromnapi idő mellőzését. A Ház ehhez hozzájárult. Az elnök szünetet rendelt el. Dinnyés Lajos miniszterelnök szünet után beterjesztette az 1848-as szabadságharc emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslatot. A megajánlási törvényjavaslat tárgyalása következett. Szentiványi Lajos (kg) ismertette a javaslatot. Ennek a javaslatnak megszavazása felhatalmazzást jelent a kormány részére, hogy a költségvetésben felsorolt bevételeket felhasználhassa. Ez a javaslat a bizalom kérdését jelenti a kormánnyal szemben. Dinnyés Lajos miniszterelnök állott fel ezután szólásra, felesleges hangsúlyozni. A magyar demokrácia eddigi sikereinek ez a szerződés a koronája. Ez a szerződés a legfőbb elismerése annak, hogy jó úton járunk. — A magyar nép áldozatkészen dolgozott az ország újjáépítéséért, s ezt mindenütt elismerik és nem utolsó sorban ennek az elismerésnek az eredménye, hogy a hadifoglyok hazahozatalának ügyét is rendezni lehetett. Foglalkozott a miniszterelnök a Marshall-tervvel. Rámutatott, hogy az amerikai imperialisták feltámasztják a német militaristák hatalmát, újjáépítik a nyugatnémetországi hadiipart. Rámutat a New York Hérald Tribüne párisi kiadásának február 24-i számában történt megállapítására: m Nyugat-Európa országai tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy amerikai segítség ide vagy oda, négy esztendő múlva is kevesebbet fognak enni, mint a háború előtt. Csak a Függetlenségi Front megerősítése adhatja meg a magyar nép fejlődésének is azt a lendítő erőt, amely az országot további felemelkedésre segíti. A külpolitikáról szólva hangsúlyozta, hogy a magyar nép megingathatatlan szándéka, hogy demokratikus szomszédaival együtt építse gazdasági és politikai fejlődést, s védelmezze az elért eredményeket és az országot minden esetleges külföldről jövő támadással szemben. Hasonló szerződéseket szeretnénk kötni Lengyelországgal és Bulgáriával, mint amit szomszédainkkal eddig kötöttünk. Reméli a miniszterelnök, hogy nincs messze az az idő, amikor Csehszlovákévá! problémáinkat f.( tudósítás folytatása az 5. oldalon) A miniszterelnök beszéde