Magyar Nemzet, 1948. április (4. évfolyam, 75-100. szám)

1948-04-01 / 75. szám

*i Hörttik, 1948 április 1. K » „y ' a. •, 1' ‘ * _ «a Cartezel - Az osztálysorsjegyekben mutatkozó nagy keresletre való tekintettel a főárusítók felkérik azon ügyfeleiket, kik sorsjegyeiket szemétesen veszik át, hogy azokért legkésőbb április 5-ig jelentkezni szíveskedjenek, mert a sorsjegyeket tovább fenntartani nem áll módjukban Munkás üdülök, közületek! SZÁLLODÁS BERENDEZÉS FELSZERELÉS ELADÓ 60 szoba, szekrények, ágyak, matracok, asztalok, székek, paplanok, tollpárnák, ágyhuzatok, függönyök, nagy jégszekrény stb. Darabonként is. CORVIN SZÁLLÓ, VIII. Csokonay-ultra 11. sz. Az államosított STUHMER-GYÁR valamennyi készítményeinek árát a mai nappal LESZÁLLÍTOTTA! FOGYASSZ TÖBSKET, BBOGY311EG OLCSÓBBURA TEEMELMIFSSÜJYK! ,í* Balogh István: Itthon maradni — ez a kötelességünk A Független Magyar Demokrata Párt képviselői, a párt hívei és barátai kedden este a Fészek Klubban összejövetelen vetek részt.Ebből az alkalommvl melegen üdvözölték a párt elnökét, Balogh Istvánt születés alapján. Szarragi felköszöntője A vacsora egyetlen felköszönlőjét Parragi György, a Független Magyar Demokrata Párt alelnöke mondta. " Most, amikor divatos neves politikusokat ,portegyesületek vezetőiül megnyerni, stílszerű lenne, ha Balogh Istvánt, az egyensúlyozó művészek, a trapéztornászok egyesülete választaná meg díszillőként, mert Balogh István a magyar politika arénájának legkitűnőbb egyensúlyozó művésze. A politika nála nem sport, érzelem, tovasodró szenvedély, Balogh István megköszönte az üdvözlést és a bizalom megnyilatkozását, majd a többi között így folytatta: A mi politikánk a mai körülmények között nem lehet más, mint küzdeni azért, hogy nepmaradjunk. Viharban, szélben, napsütésben, minden veszedelemben megmaradjunk! Mi fiam akarunk magunknak légvárakat építeni, nem akarunk senkit megcsalni, ingoványba vezetni, hogy ott elmerüljön, vagy hínárok közé vinni, hogy ott elpusztuljon. Élni akarunk, meg akarunk maradni és élni is láttunk és megmaradunk. De ez is észben tőlünk is függ. - Mindannyiunknak gondja - bánata van, ezt senki kétségberám vonja. De ne irigyje senki, amiikor édes-bús nosztalgiával zovárog vissza a ferencjózsef- 3. őri évekbe, vagy az ezeréves történelem bármely idejébe, hogy akkor mindenki boldog volt. Saját magunkat csalnánk meg ezzel a tévhittel. Az egészemberi élet nem egyéb, mint pipa könny, bánat, fájdalom, reménység, bizakodás. Ez a sorsunk. Lehet, hogy most talánnehezebb az a kereszt, amit hordani kell, mint máskor volt, de vannak népek, nemzetek és korok, amelyeknek és amikor nehezebb teher jut egy nemzedékre. — Úgy érzem és velem együtt más párthoz tartozók is, hogy a megmaradást legközvetlenebb eszközzel úgy szolgálhatjuk, ha csatlakozunk azokhoz, akik minden körülmények közt a békét kívánják fenntartani. Három éve ért véget a háború és látják, hogy vannak győztes államok, amelyek három év előtt diadalmámorban tiszták, sokkal rosszabb sorban vannak, mint rói, a legyőzött nemzet."De játszunk tehát azzal a tűzzel. Ismét a háború jelent. Szolgálnunk és akarnunk kell a békét , még titokban se gondolkozzunk érzelgős, háborús lehetőségekről. Mi a háborúra — mint az évszázadok folyamán íródnem mindig —, újra csak is fizetnénk. — A Szovjetunió akarja akét, ez valóság, nem rá szál. Leszerel akkor, amikor mások töltik az ágyút. Szokták erre azt mondani, hogy az amerikai és a nyugati demokráciák szimpatikusabbak. Legyünk végre tisztában, hogy az érzelem nem befolyásolhatja bel.nes irányban gotikai gondolkodásunkat. Szimpátiáról lehet szó az üzleti vagy társadalmi érintkezésben, de politikában soha. De megkérdezem, miért szimpanktabbak azok a demokráciák? . Ott ül éra Moszkvában a fegyverszüneti tárgyalás alkalmával annál a kerekasztalnál, ahol szemben ült Molotov, jobbra—balra pedig az angol és amerikai nagykövet. Amikor a mi előterjesztésünket Moloov váfólta vagy elhárította és kérdést intézett az angolok és amerikaiak képviselőjéhez, nekik soha észrevétük nem volt. Ami enyhülés pedig azóta mégis bekövetkezett az aláírt fegyver* szieli egyezmény teljesítésében, vildg a Szovjetúnióhoz- A „SZOIYOR“-ban IXI. Bartók Béla-út 36) minden este RÁCZ VALI étetkel MÉSZÁROS GYULA jazzegyüttesével játszik és énekel. Tánc reggel 1-ig hanem bölcseség és felelősségérzet, melyet a szegedi tanyák világából hozott magával a budapesti politikába. Mint tanyai plébános tanulta meg a szűkszavú magyar parasztoktól, hogy a magyar létnek ezeréves legnagyobb törvénye: megmaradni, a viharokkal megküzdeni és ezt a földet el nem hagyni. A magyar nem adhatja árendába másnak a földjét, mert ez elidegeníthetetlenül magyar. Ennek a földnek mély értelmű parancsait követi Balogh István a magyar politikában és egyre többen látják be, hogy ez a józan ész politikája, ez az örök, megmásíthatatlan magyar politika. Ezért köszöntik szeretettel Balogh Istvánt születésnapja alkalmából nagyszámú hívei. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után nagy taps közben Balogh István emelkedett szólásra, mamának irántunk tanúsított spontán megnyilatkozása volt. Az egyetlen helyes út .• De tovább megyek. Felháborodásról beszélnek, hogy a vállalatokban, bankokban oroszok foglalják el azt a helyet, ahol azelőtt némek voltak. E helyeket az oroszoknak az amerikaiak és angolok adták át Potsdamban. Tehát ha olyan nagyon szimpatizáltak volna velünk Potsdamban, miért nem tett akkor az, angolok, vagy amerikaiak képviselője valamit, amit módjában lett volna megtenni? Arról nem is beszélek, hogy miért fájjon nekünk, magyaroknak, hogy oroszok ülnek azon a helyen, ahol eddig németek voltak. Egyáltalán tárgyilagosan gondolkodva meg kell állapítani, hogy ez az egyetlen helyes út, ameken a magyar demokrácia elindult és amelyet követ. Államtitkár koromban felkeresett három amerikai publicista s kedves fölényességgel mondták, hogy hozzám, mint közismert nagy szovjetbaráthoz jöttek. Azt fejelem: foglalja el az én felelős helyemet és rájön arra, hogy ez az egyetlen helyes politika, amelyet magyar politikus folytathat. Ez a valóság és minden, ami ezen túlmegy, csak érzelgősség, ostobaság, semmirealitás és kézzelfogható valóság. — Ott van a békeszerződés. Volt alkalma a nyugati demokráciának megmutatni, hogy mit érez irántunk. Meg is mutatta. Vagy továbbmenve némelyek érzelmeik igazolására ellenvetésül azt is fel szokák hozni, hogy a szovjet közelléte miatt van ilyen belpolitikai feszülség, s olyan szociális fejlődés és tempó, amely nekünk szokatlan. A belpolitikai feszültség kérdését is ridegen és nem érzelmektől félrevezetve kell megítélni. Amikor a külpolitikai helyzet szinte a pattanásig feszült, amikoraz egyik tárgyaló fél töltött revolverrel ül az asztalnál, ne legyen a másikban idegesség arra az esetre, hogy az ellenséggel szimpatizánsok lehetnek nálunk? A túloldalon sem csinálnak mást azokkal, akik viszont ide szimpaizálnak. Milyen államrezon volna, hogy mi ne ezt csináljuk? Lehetetlen, hogy külpolitikai érdekeinket fzládozzuk ostoba képzelt látszat vagy belpolitikai érzelgősség ma. Amíg a töltött revolver ott van az asztalon, addig az ingerlékenység érthető és meg is fog maradni. Nem tőlünk függ tehát, hogy enyhűt -e a feszültség. A szociális kibontakozás lá kell térnem arra a szociális irányú kibontakozásra, amelyben élünk, ennek tempójára, s arra a hatásra, amelyet a legutóbbi rendelet jelentett, amelyet természetesen törvény fog majd követni. Mindenekelőtt gratulálnom kell ahhoz a diszkrécióhoz, amellyel a kérdést megcsinálták. Mi történt voltaképpen? Nem történik egyéb, mint amit a katekizmus kétezer év óta, a Rerum Novarum 50 év óta és a Quadragesimo Anno 10 év óta hirdet, de hadsereg nélkül nem tudták végrehajtani. Most ezeket a gondolatokat világi állam is magáévá tette. Az Úristen útjai és eszközei kiszámíthatatlanok. A katekizmus égbekiáltó bűnnek mondja, ha a munkásnak meg nem adják a bérét, mint az elmúlt évtizedekben, évszázadokban oly gyakran történt, vagy ha ember és ember között olyan nagy különbség legyen, hogy az egyiknek 200 ezer holdja van, a másiknak pedig egy sem. Ez nem az Úristen akarata, az Úristen csak türte egy ideig és most megunta. Hogy milyen volt az eventárás ezzel a történelmi és szükségszerű evolúcióval szemben, mutatja, hogy az elmúlt 25 évben herceg Esterházy, akinek 220 ezer hold földje volt, még hozzá vásárolt 10 ezer holdat. Vagy például a hitbizományokon sem lehetett réta ütni. Pedig ha egy kis szerepet megnyitottak volna, nem kellett volna robbannia a kazánnak. De ezt is sajnálták, ezért kellett megtörténnie annak, ami történt .— Természetes, hogy ez események ezt a nemzedéket fájdalmasan érintik. Mi is azt mondjuk, hogy kártalanítás nélkül elvenni nem lehet. Nem arról van szó, hogy bármilyen törvénytelenséget vagy erőszakot helyeseljünk, de a gondolatot helyeselni kell, s ha a kivitelben hibák, vagy hiányok vannak, azokat ki kell küszöbölni és ki kell javítani, amihez a mi közreműködésünkre is szükség van. Akik a muníciót maguk ellen vitték . Ami a vállalatokat illeti, helyesnek tartja-e valaki, hogy egy család, egy ház. 30—1O.OOO munkás felett diszponáljon? Nyilvánvaló, hogy ezt nem lehetett sokáig tűrni. Ma már a 100 munkást foglalkoztató üzem a határ. A mi pártunk ebben a kérdésben teljesen érintetlen, pártunk tagjait a rendelkezés személyesen nem érinti. A vállalatok, bankok urai gyorsan beültek a kommunista pártba, vagy a szociáldemokrata pártba, azt hitték, hogy ez számukra életbiztosítás lesz és a fejük sem fog fájni. Odavitték a muníciót saját maguk ellen. Hordták a muníciót gnz nélkül, s most megvalósult az a program, amit saját pártjuk hirdet. Mégis csodálkoznak most! A mi pártunk nem hirdette ezt aprogramot, de ők mégis oda mentek, ahol a szocializálást hirdetik. Még arra is vigyáztak, hogy az autójuk se legyen a magántulajdonuk. Augusztusban megmondtam már szó szerint, hogy muníciót visznek ahhoz az osztályharchoz, amely ellenül irányul. Nem hitték el. — A múlt évtizedekben mindenki belátta annak igazságát, amit az egyház szociális téren évszázadok óta sürget. De nem jelentkezett sehol az erő, amely képes lett volna ezt végrehajtani. Most jött egy ideológia, amely formailag és lényegileg is sokban ellenkezik azzal, ma már kétezeréves. De ebben a kérdésben véletlenül egyeztek és az utóbbinak meg is volt az ereje végrehajtani azt, amit mindketten sürgettek. Nekünk tehát nem fáj nagyon a rendelet, bennünket nem lepett meg, mert mi tudtuk a menetrendet. — A másik kérdés: Quo usque tandem? Meddig? Amilyen végzetesnek tartanám gazdaságilag, ha a mostani 100— 200 holdakat tovább parcelláznák, éppen annyira végzetes volna, ha ezen a téren tovább mennénk. Megnyugtató, hogy illetékes oldalról, Nógrádi államtitkár részéről elhangzott az a kijelentés, hogy nem megyünk tovább. De egy aggodalmam mégis van. Inkább arról van szó, meg van-e alapozva, hogy mi már itt megállhatunk az államosítás útján? Nézzünk körül a szomszéd államokban, mindenütt továbbmenjük. Megmaradni . Fel kell tennem ezeknemn a kérdést, mi a kötelességünk a mostani viszonyok között, hogyan tudjuk szolgálni közvetlen közreműködésünkkel az általam említett célt: megmaradni. Bizonyos körökben kivándorlási láz jelei mutatkoznak. Kérdezem, titi várna arra, aki innen kimenne? Újra kellene kezdenie. Nem helyesebb tehát, ha itt kezdi újra, barátai, ismerősei körében? Idegenben ellenséges szemmel, jött-mentnek nézik azt, aki oda kivándorolt. És olyan munkát kellene ott vállalnia, amire itt soha nem kerülhet sor. Itthon maradni, ez mindenkinek a kötelessége. Ennél az egy kérdésnél lehet érzelemre hivatkozni. Itt élned, halnod kell: ez a megállapítás nem földdarabra vonatkozik. Ezzel a hazának tartozunk. Nekünk ez az ország, ez a föld a hazánk, itt kell élnünk és meghalnunk. Élnünk nemcsak akkor, ha jól megy, de akkor is, ha ridegebb lett a sorsunk, mert ez az ország akkor is hazánk. És mi ezt a hazát akarjuk megmenteni és megtartani nem másoknak, hanem magunknak és utódainknak. Itt kell maradni. Ez az ország számunkra nem telephely, ahol véletlenül születtünk, ahol üzleteinket bonyolítottuk le, amíg jól ment, de most majd elmegyünk máshova és Dél-Amerikát nevezzük hazánknak. Nem, az nem a mi hazánk és nem is lesz soha. Tessék itt maradni és helytállni. Nemcsak akkor jó állampolgár valaki, ha keresni tud és képes talán kétszázezer forint adót fizetni, de akkor is, ha két forint adót fizet, mert verejtékével termékenyíti meg ezt a földet. Nem idegen földet, hanem a hazát. — És ez a hajlandóság meg is volna az emberekben. Erre azután jön valaki és már előre eszkomptálja azt, ami nincs, de lehetséges és jajveszékes. Nem voltam rest s az államosítási rendelet napján elmentem a Vigadó térre, hogy lássam az első benyomásokat az embereken. Semmi aggodalmat nem láttam, mindenütt reménységet, bizalmat tapasztaltam. Mindenki új ruhában pruccolt. Helyeslem, amit csináltak, csak azt nem, ahogyan csinálták. A szerencsétlen rémhírekből szeretném ezt a magyar középosztályt kigyógyítani. Ne boruljon senki előre gyászba, ne rontva meg az életét. Ráér szomorkodni akkor, ha jön a baj, ám ugyan egyáltalán jön. Mennyire más a paraszt testi és lelki alkata. Az ő egészséges és érintetlen gondolkodását, nyugalmát, idegrendszerét kell példának venni. A mi kötelességünk — A mi kötelességünk, hogy optimizmust hirdessünk, reménységet keltsünk és bizalmat ébresszünk mindenfelé Arra sohasem vállalkoznék, hogy az emberekben hiú reményeket keltsek. - Senkiszememre nem vetheti, mint egy párt vezetőjének, hogy megcsaltam őt. Nem hirdettem olyat, amit a hiszékeny tömeg elhitt és most csalódás érte. Az emberekben reményt kell ébreszteni, amelynek megvalósulása nem többes nem kevesebb, mint megmaradni magyarnak hitében, hagyományaiban, a múltnak tiszteletében. Mindenkinek a maga közreműködésével kell kialakítania jövő sorsát. Ha nem ezt tesszük, hanem másokra bízzuk, hogy építsék fel a házat, olyan lesz, amint nekik tetszik és nem olyan, amilyen lett volna, ha mi is közreműködünk a haza felépítésében. — Ezt a feladatot egyedül betölteni nem tudnám, ha nem volnának velem, mellettem és támogatásomra olyan barátaim, akikhez 10—20 éves ismeret és tisztelet szálai fűznek. Ha nem volna itt az első pillanattól fogva Parragi György, Ábrahám Dezső vagy Hegedűs Gyula, akinek feladata a maga posztján az én szerepemnél cseppet sem könnyebb. Szeretem és nagyrabecsülöm pártomnak minden tagját , és mindegyikükről tudom, hogy kész velem közreműködni feladataink teljesítésében. De nagyrabecsülöm azokat is, akik gondolkodásaikban és cselekedeteikben velünk egy úton haladnak. A nemzeti parasztpárt országos kongresszusát április 4-én és 5-én tartja. * Nyolcszáz parasztpárti kiküldöttet várnak Budapestre. Ellátásukról a parlamenti étterem gondoskodik. A kongresszus vasárnapi étrendjét megállapították már: birkapörkölt lesz. A büfé vezetői napok óta vidéken járnak a szükséges birkahúsmennyiség beszerzése céljából. Állítólag nehéz ennyi birkát találni, vagy talán csak levágni az országban. Az előkészületek mindenesetre impozánsak. Ennyi bégetés egy kongresszusért! ♦ A toto sem a régi már. A nyeremények többé nem filmmibobtiak, hanem kispolgárosodnak. (Ez egyébként nem baj.) A héten a toto telitalálatok egyikét Thuránszky Rezső miniszteri titkár érte el. Ő azonban óvatos duhaj és nem ünnepelte előre Fortuna istenaszszonyt Bacchusszal. Nem úgy, mint az a budapesti banktisztviselő, aki a tizenkettes találat örömére nagy murit rendezett hétfőn este. A nyeremény — mint utólag kiderült — 3000 forint körül volt, a számla pedig 0000 felett. Tiszta üzlet. A vendéglősnek. ♦ Dinnyés miniszterelnök mindennap telefonál Dubrovnikből a miniszterelnökségre és érdeklődik a hazai események iránt. Ma elmondta, hogy a dalmit tengerparton verőfényes szép idő van, a fák már lombosak. ♦ A külföldi kapcsolatok ápolására létesített hivatal áprilisban elkezdi a munkát. A vezető Major Béla osztályfőnök lesz. A külföldi kapcsolatok hivatalát szintén a parlament épületében helyezik el. Egyelőre harminc tisztviselőt foglalkoztatnak az új intézmény keretébe. ♦ A munkaversenyek elbírálására és irányítására külön hivatal működik. A miunkaversenyek egyre nagyobb körre terjednek ki, mim minden verseny, ez is érdekli és sarkalja az embereket. Van már a munkaversenyekről egy anekdotánk is Az a kedves benne, hogy igaz. A fővárosi üzemek dolgozói összegyűltek, hogy megbeszéljék a munkaversenyt. Melyik fizom hívja ki a másikat erre a hasznos vetélkedésre, hogyan pontozzanak és így tovább. Már végeztek a tanácskozással, amikor egyszerre csak megszólalt az addig csendben meghúzódó Nadler Herber.: — Midben rendben volt, de azt tessék megmondani, hogy mikvel versenyezzünk? Mert én az állatker. igazgatója vagyok-Állítólag több indítvány hangzott el. De nem vagyunk olyan rosszmájúak, hogy reprodukáljuk őke.♦ Budapesten a demokratikus átalakulás óta kilencvenhat utca, út és tér nevét változtatták meg. Mi is valljuk, hogy egyes rosszemlékű neveket sürgősen le kellett vakarni és azt is, hogy a hála vagy kegyelet megnyilvánulásaként helyes volt a nem-* A feladat 'teljesítése legfőképpen a készségen és a tiszta szándékon múlik. Arra kérem bajtársaimat, munkatársaimat, barátaimat, hogy legyenek továbbra is irántam az eddigi bizalommal és támogassanak annak a célnak az elérésében, amelyet mindnyájunknak ápolni kell, szolgálni azt a gondolatot és célt, hogy a magyar minél kevesebb megpróbáltatás, könny és minél több mosoly között megmaradjon és építse a szép hazát még szebbé és mindig magyarrá. A beszédet a közönség meleg tapssal fogadta. zet és főváros nagy jótevői, felszabadítói, eladdói üldözőit vagy mellőzött kiválóságai, a szabadságharcos mozgalmak vértanúi emlékezetét azzal öregbi- -jteni, hogy róluk utcákat, tereket nevezzünk el. Nem a mai rendszer hibája az sem, hogy nincs egyetlenegy oly világváros sem, ahol annyi idea, út,elviseli emberek nevét, mint Budapesten. E név kultusztúlteng", adottságát.. -amely más terüteken is kiütközött (rendőri mentőt ,. csónakokat,jelentéktelen artéit- : menyeket nevezgettek el hallatlan buzgalommal gyakran aligy ismert potentátokról), készen f’ kapta a demokratikus rendszer. Most azonban már, aogy a '' szükséges és helyes névváltozások nagyjában megtörténtek: ' helyes lenne, ha nem is megszüntetni, de alaposan korlátozni az újabb utca-, út- és térelkereszteléseket. Nemcsak mert a túlontúli utca-, út-, térnévadományozás csökkenti ezek becsét, hanem miként azért, mert időbe kerül amíg a nagyarányú névváltoztatást az eméberek megtanulják, amíg az tudatukba idegződik. Már most is sok kellemetlenséget, nehéz- ' séget okoz ez. Tessék csak megkérdezni eziránt a taxisofőrüket, villamoskalauzokat. Időt kell adni,, amíg megtanuljuk az új neveket, amíg az belénk idegződik, amíg e nagyarányú név- változás okoztazűrzavarok lecsillapodnak. Elöbb kommunista részről támadóé?, bán részesültünk, hogy haösszes ügyet támogattunk, amikor megvédtük azt az ügyvédi ka- marai intézményt, amely e tá- madás szerint támasza volt a reakciónak és kiszolgálója a reakciós kormányoknak. Mi felismertük, hogy a kamarák, bán történhettek hibák, lehet hogy bűnök is és azt is, hogy a kamarai intézmény demokratikus reformra szorulhat. A hibákat azonban ki lehet küszö- ,bölni, a bűzöket meg lehet ■ sőt meg kell tarolni — továbbá a reformok is megvalósíthatók , anélkül, hogy ez lényegében ve- .eszélyeztetné a kamarák szuverenitását és az ügyvédi hivatás függetlenségét. Örülünk, ha nyitott ajtókat döngetünk, mert ily veszedelem nem fenyegeti ezt az inézményt és hivatást. A cikkünk elleni támadás , azonban tévedett, amikor oly súlyos véleményt nyilvánított a kamarákról. Állítjuk ugyanis és bizonyítani is tudjuk, hogy a kamarák a nyít náci korszak ránktöréséig talán legbátrabb védelmezői voltak a szabadságjogoknak és jogrendnek. 1920- ban például , amikor legkegyetlenebbül garázdálkodott az ellenforradalom, legfékevesztettebben sajtékzott a vak düh ex a felelőtlen' elemek betyárvilága életét, testi épségét fénye- ,. gelté a szabad szó kimondó)- ■, nak — a budapesti kamara , nyílt felháborodással mert tiltakozni e jogtiprások ellen. Éle ,sen emelte fel szavát a különböző sajtószabadság-ellenes tervezetek ellen, a bírói függetlenség korlátozása ellen s minden oly javaslat, törekvés ellen, ami a jogegyenlőséget, szabadságjogokat a védelem függetlenségét sértette, továbbá ily hatósági, sőt kormányintézkedések ellen is. Balogh István beszéde a helyzet szerdán