Magyar Nemzet, 1949. március (5. évfolyam, 50-75. szám)

1949-03-01 / 50. szám

2 kiindult 1949 február havának 25-ik napján, Géza vértanú ünnepen, déli 12 órakor történt egy kis budai sétatéren. Ezen a napon 6 óra 34 perckor kelt fel a Vi­lág Aranytányérja és 17 óra 23 perckor nyugodott le. (A nagy események napjait pontosan szeretem feljegyezni.) Napfény, meleg, biztató su­gárzás vidámította a világot. A kis sétatér megtelt babakocsik­kal, játszadozó,­­hivalkodó, édes­­k­acajú apróságokkal. Magáno­san ültem egy padcsonk szélén, ittam a dél mámoros fényét és halványulni kezdő életem köré aranyudvart varázsolt a gyerek­­zsibongás. Egyszerre furcsa sikolyt hal­lok. Aztán kiállást: — Elindult! Szerelmes Isten, megyl Jár! Nézzék, maga­ magá­tól kelt fel és el­ind­ult! Fiatal anya sikollott, az ő szívéből szakadtak ki a mámo­rosan boldog szavak. Odaszalad­tunk... Egy csöppnyi, tejarcú, cseppet gszrbécske lábú apróság topogott kasé édesen komikus „járással“ a kiskavicsos úton. Ment... Életében először „maga­­magától“, szent és tiszta bizo­nyossággal bizonytalansága hin­tázásában. Az anyja szeme tele lett könnyes. Gratuláltunk... Való­ban, ez az emberélet egyik leg­szebb premierje. Elindult a leg­első útra... Úgy éreztem, hogy beszélnem kell a gyermekhez, aki még nem ért a felnőnek nyelvén, csak a szív és elme néma sza­vait érzi És hangtalanul mon­dottam: — Elindultak Titok, hogy azokon a végtelen utakon, ame­lyek ehhez az első írtadhoz csatlakoznak, hová fogsz érni. Ki tudná megmondani, mennyi mosoly ragyog ki arcodon, és mennyi könny patakzik ki a szemeden, amíg elérsz a célhoz. Lehet, hogy kemény, szöges bakancsokban taposod ma­jd a kenyér rögeit, leh­et, suhanó szandálban kolostorok örök csendjében keresed majd az Um, lehet, pompázó lábbeliben járod végig a világot. Ki tudja? Elindultak Anyád könnyesen csodál és örvend. Így voltunk mindannyian. Elindultunk mind­annyian. Adjon neked, kicsi­ny link, az Ég boldog tovahaladást És hozzáfűztem: — Boldogabbat, mint az enyém volt. Ennyi történt 1949 február havának 25-ik napján. Fel­jegyeztem, mert Nagy Esemény­nek tartom. Baloay József Hétfőn este Tímár József betegsége miatt elmaradt az Othello, Nemzeti Színházi elő­adása. Helyette Tartuffe került színre. Etűdök Emlé­kszem, a gyerekkori me­sék hallgatásakor támadt fel bennem először az igazságérzet. Sok misében szerepel az öreg király három fia, akik valami feladat elvégzésére indulnak. Először a legidősebb királyfi próbálkozik, nem sikerül neki A középsőnek se. Csak a leg­kisebbik királyfi győzi le a sár­kányt. Felháborodtam. Miért mindig a legkisebb? Tehet róla a szegény, legidősebb királyfi, hogy ő a legidősebb? Miért jár előjoggal, ha valaki utoljára születik? Ha egyszer mesét írok, ez lesz a címe: A legidősebb királyfi A legfélelmetesebb állat a macska, ölembe ugrik, hozzám simul, dorombol, de nem tu­dom, mit gondol rólam. Barátom az illem szakértője. Lélektani következtetéseket von le bizonyos v­ielkedésbeli meg­nyilvánulásokból, sőt, szerinte, nemcsak a karakter olvasható ki egy­ köszönésből, vagy pél­dául abból, hogy valaki felhív egy telefonszámot és nem a bemutatkozással kezdi, hanem megkérdezi: ki beszél? Mind­ezekben az illető sorsára rá van utalás. Barátom például akkor tudta meg teljes bizonyosság­gal, hogy Hitler elveszti a há­borút, amikor egy híradófilmen Hitler úgy itta a feketét, hogy a kisujját messze eltartotta a csészétől. Akik többesszám­ban beszél­nek, azoknak azt sem hiszem el, amit egyesszámban monda­nak. * Két kisfiút figyelek az utca­­barkon. Az egyik be akar men­ni egy üzletbe s hívja a másikat — Gyere be velem. — Nem megyeik. Az első ekkor fenyegetően mondja: — Ha nem jössz be, örök­­harag. Erre a másik kisfiú szép en­gedelmesen bemegy vele. Nem lehetne bevezetni ezt a módszert a világpolitikában? ★ — Kár magáért — mondja a detektív a betörőnek. A betörő pöccintett a körmével. *■— Tudja, felügyelő úr, kire mondják az emberek, hogy kár érte? Akiből nincs semmi hasz­njuk. Kár egy iszákosért, kár úgy kártyásért,­ kár egy be­törőért. De nem mond­ják, hogy kár azokért, akik értük dolgoz­nak. Nem kár egy munkásért, egy orvosért, egy tanárért, sőt még egy becsületes dete­ktívfel­­ügyelőért se kár. ★ — Tudok egy remek jósnőt. — Hol lakik? — Óbudán. — Én tudok egy jobbat. Hat­szobás villában lakik a Rózsa­dombon. — Akkor gyerünk ahhoz. — Nem fogad. — A lány gyötri a fiút, hogy szereti-e. Ha pedig szereti ak­kor mennyire szereti? A fiú ki­találta a következő játékot: — Szeretsz? — kérdezi a lány. — Szeretlek. — Hány? — öl — Mennyi a legtöbb? — Kettő. Ebben az esetben nagy-nagy a szerelem. De azt is lehet mon­dani, hogy a szerelem szám­jegye csak kettő, viszont a leg­több huszonhat. Ekkor a sze­relem csak minimális, de ezt a lány sose hiszi el Fendrik Ferenc . Geoffrey Arnold Wallinger , az új budapesti brit követ Londonból jelenti az AFP. Mint a brit külügyminisztérium jelenti, VI. György király hoz­zájárult, hogy Geoffrey Arnold Wal­inger külügyminiszteri ta­nácsost Budapestre rendkívüli követté és meghatalmazott mi­niszterré nevezzék ki. (MTI) B­író­sági faárait A Népfoíróság 1947-ben elren­delte Habsburg József vagyoná­nak elkobzását. Bűnügyiben tá­­volléte miatt n­em hirdetett íté­letet. A NOT Pálosi­ tanácsa a vagyonelkobzást helybenhagyta. Merényi László iskolaigazgató mint tömbmegbízott az általa beszedett közmunkavál­óság ösz­­szegéből 8900 forintot sikkasz­tott.. Az elszámolásokat meg­hamisította. A törvényszék Más­­zsá-tanácsa hathónapi fogházra ítélte. A­ kisipari keretszerződések A kisipari és élelmezésipa­ri kollektív keretszerződést hétfőn írták alá. A kisipari kollektív nem­ sokban tér el a gyáripari keretszerződéstől, de teljes mér­tékben tekintettel van a szakmai specialitásokra. Az élelmezési kollektív szerződés az eddiginél lényegesen több, mintegy 750— 800 munkaköri felsorolást tar­talmaz. Villamos alá került a Széll Kálmán­ téren Kastner Zoltán 70 éves szegedi OTI- főfelügyelő, aki le akart ugra­ni egy 69-esről. Életveszélyes állapotban vitték kórházba. — A Bartók Béla­ út 25. számú ház előtt a 9/A jelzésű villamos el­ütötte Kruskár József 20 éves földművest. Kórházba vitték. A Soroksáron a Dózsa György­ út és Nap­ utca sarkán Pilács La­jos gyári munkás motorkerék­párjával összeütközött egy gép­kocsival Pilács megsebesült. Halálozás. Legény Elemér író, MÁV. felügyelő f. hó 17-én el­­h­únyt. Temetése március 1-én d. u. 3 órakor lesz a X. ker. új köztemető h­alottasházából. Fele­sége, rokonsága gyászolják. Hangversenyek UNGAR BEETHOVEN-EST MA Z. 8. Hammerklavier, stb. (Koncert) — MÁV SZIMFONIKUSOK 4-én, pénteken 8-kor Zeneak. AMIT SZÍVESEN HALLGATUNK népszerű zenekari hangverseny. Műsoron: Beethoven, Csajkov­szkij, Gounod, Strauss J., Schu­bert, Wagner stb. művek. Közr.: Páka, Fodor, Zareczky, Vez., Szőke. " ._______Magyar Nemzet________ As­ztalna állomás díszelőadása A lengyel követség vasárnap délelőtt a Corso filmszínházban díszbemutató keretében vetítette le először «Az utolsó állomás» című lengyel filmet, amely az auschwitzi és bakenaui női meg­semmisítő táborok megrendítő életét, illetve a tábor lakóinak pusztulását mutatja be. Az elő­adáson, amelyen Szakosíts Ár­pád köztársasági elnök, Nagy Imre, az országgyűlés elnöke, Mihály­fi Ernő, az országgyűlés alelnöke, a kormámy több tagja is meg­jelent, a magyar és a len­gyel Himnusz hangjai után Fi­­derkiewicz lengyel követ mon­dott ünnepi beszédet. — Lengyelország, amely a leghosszabb ideig volt a német megszállás alatt — r­ondotta többek között — alaposan meg­ismerte a hitleri fasizmus go­nosztevőnek munkáját és hat évig harcolt megalkuvás nélkül engesztelhetetlenül a németek ellén. Az én hazám — mon­dotta — tehát a leghivatottabb a koncentrációs táborok, de fő­­leg Oswiecim (Auschwitz) né­m­et bestialitásának világ elé tárására. Itt több mint négy és félmillió ember pusztult el, kö­zöttük majdnem két­millió len­gyel, a külföldiek sorában száz­ezrével voltak magyarok. Wanda Jakubowska, a rendezőnő maga is átélte Oswiecimet, foglya volt a halálolbornak, mélységes fájdalmából, Európa különböző országaiból származó­ fogolytár­­saival való együttérzéséből ke- tetkezett ez a mű. „Az utolsó állomás“ azonban nem csupán a tábor eseményeinek krónikája, hanem műalkotás is, hiszen a meztelen és brutális valóságot, a megnyomorított beteg és mindenkinél szerencsétlenebb tö­megek, amelyet SS szadista ban­diták és banditanők őriztek, csak akkor lehetett volna élet­­hűen fényképezni, ha a felvéte­lek a német rémuralom idején készültek volna. Azt he­szem azonban, hogy ilyen bemutatót a legedzettebb idegrendszerű­, egészséges és normális emberek sem viselhettek volna el. A rendező semmivel sem hamisí­totta meg a film objektív igaz­ságát, de érti a művészet tör­vényeit és ez alkotásban min­denki mélységes emberi tartal­mat talál. A film alkotója a világ letti ismeret érték felrázá­sára törekedett — fejezte be nagyhatású beszédét a lengyel követ. Ezután levetítették a filmet, amely valóban megrendítő erő­vel hatott. A film értékelésére még visszatérünk, ezúttal csak annyit állapítunk meg, b­ár a képek valóban kenn­­ek a brutá­lis részleteket, a film mégis e földi pokolnak atmoszféráját adja. Rendold az új választói névjegyzékről A hivatalos lap vasárnapi száma rendeletet közöl az or­szággyűlés választói névjegyzé­kének helyesbítéséről. A rende­let szerint a helyesbítés már­cius 1-én veszi kezdetét. Budapesten a kerületi elöljá­rók, vidéken a polgármesterek március 14-én és 16-án kötele­sek a kihagyottak külön jegy­zékéből, az újonnan felvettek külön jegyzékéből, az elutasítot­tak külön jegyzékéből 1—1 pél­dányt szavazókörök szerint cso­portosítva közszemlére tenni, a városházán, elöljáróságon, ille­tőleg községházán. A kihagyott, illetőleg visszautasított személy március 21-éig bezárólag a Központi összeíró Bizottságnál felszólamlást nyújthat be. A fel­szólamlások elbírálása legkésőbb március 26-áig befejezendő!­. A választói névjegyzékek he­lyesbítésének munkáját össze­író bizottságok végzik, melynek tagjait a Magyar Függetlenségi Népfront választja meg. Váro­sokban és községekben március 1-én falragaszok ismer­ítik a tudnivalókat. A választói név­jegyzékben szerepelnie kell min­den olyan magyar állampolgár­nak, akit a választójog megillet. A felvételi kérelem azokra a személyekre is vonatkozik, akik 1948/49. évben töltötték, illetve töltik be 20. életévüket és azok­ra is, akik 1947-ben más lakó­helyre költöztek. Belgrádiban tilos a csoportosulás A belgrádi rendőrigazgatóság közleményt adott ki, amely szerint az utóbbi időben Bel­grád központjában, a gyalog­járókon, úttesten és átkelő­he­lyeken nagyobb csoportosulá­sok keletkeznek. Különösen if­júság csoportok verődnek ösz­­sze és a Terázián, a mozik és színházak előtt zavarják az utcai forgalmat. A rendőrség ezért megtiltott minden csopor­tosulást a gyalogjárókon, úttes­ten és átkelő­helyeken. A szín­házak és mozik előtt várakozó tömeg az előcsarnokban he­lyezkedjen el s amennyiben ott nem fér el, úgy a házak mel­lett helyezkedjen el, de sem­miesetre sem a gyalogjárón, hogy zavarja a közlekedési A rendőrség bejelenti, hogy szer­vei utasítást kaptak, a jövőben a legszigorúbban járnak el azok ellen, akik nem az előírásoknak megfelelően viselkednek. A humorista Van egy barátom Budán. Ren­des ember pontos adófizető. Foglalkozására humorista. Ön, kedves olvasó, mosolyog s azt mondja, hogy ez nem fog­­lalkozás. Pedig téved. Nehéz és fáradságos foglalkozás. Olyan fáradságos, mint ama bizonyos mozdonyfűtőé, aki télvíz idején rakta a szenet a kazán alá s amíg rakta, elöl megsült, hátul meg megfagyott, ha pedig meg­fordult, akkor elől fagyott meg és hátul sült meg pirosra. Kép­zeljenek el egy szerencsétlen embert, aki elől izzó parázs, há­tul meg engesztelhetetlen jég­csap. Rettenetes. Hát ilyen a hu­morista De erről majd később esik szó. Persze, ön szerint, kedves ol­vasó, a szellemes humorista kö­zéptermetű, kissé kövérkés, jo­viális külsejű ember, akinek ajka szélén örökké egy-egy ré­­veteg mosoly játszadozik, a min­dent megértés és mindent meg­bocsátás bölcs mosolya. Mikor megismerkedtünk, abban az idő­ben barátom kettős könyvelő volt, egy gyarmatáru nagykeres­­kedésben,­­ valóban mosolygó külsejű, vidám és sok ostoba­ságra kapható fiatalember volt, mint mi valamennyien. Amióta azonban mint szellemes embert a magasba ragadta a hír szár­nya, szörnyen megváltozott. Haja idő előtt megderesedett, melle behorpadt s arca fakó, akár a pergamen s arkára soha, s e még véletlenül sem téved a mo­soly­játékos pillangója. Hogy is tévedhetne? Hisz ha még teljes egészében életben volna a jegy­­rendszer, neki a nehéz testi mun­kások jegyeinek háromszorosát kellene kiutalni, nem azért, mert nagyétkű, óh dehogy, lesz sze­gény egyik orvostól a másikhoz rohan életét megróni ő gyomor­­bajával s csak bele-belekap az ételbe, mint a tolvaj veréb a... no igen, — de jól már évek óta nem lakott, — hanem mert va­lóban olyan nehéz munkát vé­gez, mint az a bizonyos moz­donyfűtő, aki elől..., hátul meg..., de erről, mint mond­tam, később lesz szó. Szerencsétlen barátom szerző­dést kötött az egyik hetilappal, hogy minden száma részére egy hasábnyi humort szállít. S két-három héten át ment is a dolog, mint a vízfolyás. Még a negyedik, ötödik vasárnapon is. Aztán egyre jobban megcsap­pant a vidám témák áradása, már nem is áradt, csak eresz­tett s végül az eresztés is csak kinek kínszenvedése árán si­került, mint mikor valaki a halottból akar egy utolsó élet­jelt kierőszakolni. Most aztán már szegény barátom is tudja, hogy sokkal nehezebb megne­vettetni az embereket, mint megríkatni. A siker, persze, az alkoholnál is hatásosabb kábítószer. Bará­tom langyos habfürdőben érezte magát, ha háta mögött nevét hallotta suttogni: — Tudod, ki ez? A híres hu­morista. Ha pedig valahol megjelent a társaság szeme rajta pihent s mindenki várta, leste, hogy most robban ki belőle, mint valami rakéta, egy szellemes megjegyzés. Gondosan készült e pillanatokra. Otthon jói lőre, nagy fáradsággal és régi vicc­lapok igénybevételével két, há­rom csattanó anekdotát dolgo­zott ki s mint annak idején Os­car Wilde, elegánsan odavetett megjegyzésként az ámuló kö­zönség elé dobta, mint az állat­seregletben a koncot: nesztek, rágódjatok rajta, éppen e pilla­natban csiholta ki belőlem az isteni ihlet tüze. Persze, a boldogság sem tart örökké. Mert ki bírná ki ezt a fárasztó munkát sokáig? Ba­rátom csakhamar életunt em­bergyűlölővé vált Nincs egy kellemes, mosolygós perce. Ha valaki elujságol neki valami borzalmas történetet, például azt, hogy egy ismerősét autó­szerencsétlenség érte, orrát be­törte, lábát kificamította, hasá­ba belefúródott a karburátor, rögtön az jár eszében, miként lehetne a szörnyű esetet hu­morrá változtatni és úgy feltá­lalni, hogy az emberek neves­senek rajta. Bevallotta, hogy szeretne egy nagy, szomorú re­gényt írni, 1200 oldalasai mint az amerikai írónők szoktak, hogy az olvasónak borsózzék a hála, vagy egy tragédiát a Nemzeti számára, melyben átok cseng és vér csorog. De nem le­het. Bélyeget nyomtak rá, mint a régi urasági marhákra. Neki mindenáron humort kell írnia. Már valóságos remete lett be­lőle. Nem jár sehova, ami miatt viszont feleségével támadt sok­szor közelharcig menő nézetel­térése, aki nem volt hajlandó lemondani azokról az előnyök­ről, melyet barátnői előtt iz a körülmény teremt számára, hogy szellemes ember felesége. Borzasztó a humorista élete. A hét egy napján korán reg­gel bezárkózik szobájába. Töri fejét, izzad, kínlódik s keresi at poént, melynek kaptafájára rá­húzhatja kis történetét. Sokszor közel van a kétségbeeséshez s úgy érzi, legokosabb volna, ha azonnal felkötné magát. Jár fel és alá a keskeny szobában, ír egy sort s megint felugrik, hogy folytassa az őrjítő bolyongást. Kínos munka ez és lélekelő. Pró­bálja meg, aki nem hiszi ne­kem. Felesége mind a három gye­reket a cselédszobába száműzi, mert az fekszik a lakásban a legmesszebbre apa dolgozószobá­jától s szigorú szavakkal rájuk parancsol hogy­­ ne merészelje­nek nevetni s olyan csendesen maradjanak, hogy a légy züm­mögését is meg lehessen hallani a lakásban, mert apa humort ír. A három angyalképű gyerekre legfeljebb ha három-nígyszer kell rászólni, hogy pszt! —csen­desebben pofozkodjatok s anyu­ka is lábujjhegyen jár a kony­hában, mialatt az ebédet főzi. Így megy ez késő délutánig. Ekkor végre kinyílik a dolgozó­­szoba ajtaja s a küszöbön meg­jelenik a humorista. Szeme alatt sötét karikák, haja összekuszál­va, ajkán a halottaiból fel­támadt Lázár ijedt mosolya, mert nem tudja, mi történt vele, él-e most már, vagy csakugyan meghalt. Szánalmas jelenség, meglátszik rajta a nagy meg­erőltetés. Kezében kutyanyelv. — Kész vagyok — rebegi alig hallható hangon s kabátja ujjá­val letörli homlokáról az izzad­ságot. — Gyerekek, kijöhettek — kiáltja be a cselédszobába anyu­ka —, apuka kész a humorral. — A gyerekek örömükben sziú­­indián üvöltésbe törnek ki. — Miről írtál? — kérdi a feleség, miközben leszűri az illa­tos cikóriakávét. — Egy emberről — feleli a humorista csendes vigyorgással —­, egy emrberről, aki elöl izzó szikra, hátul meg­engesztelhetet­len jégcsap. Mulatságos, mi? Az olvasók holtra röhögik magukat. Tessék! Ellopta az ötletemet melyről, mint fentebb ígértem, beszélni akartam. Most már nem mondhatom el, mert még engem vádol meg plágiummal. Somogyi Gyula Színházi hírek Szőke angyal Bemutató a Pódiumban Karinthy, Csehov, Avarcsenko, Maupassant a klasszikusok kö­zül, a magyar kabaréirodalom mai jelesei közül pedig Nóti Károly, Kishont, Gádor már­kázzák a Pódium új műsorát, amelyben valóban változatosan keveredik az irodalom a leg­erősebb hatású kabaréval. A műsor tengelyében Maupasaant­­novellából készült (Gádor Béla) egyfelvonásos áll, amelyből an­nak ide­jén „Francia leány" cí­men filmet ta­náltak. A francia­porosz háború egyik sikamlós epizódja sűrűsödik össze ebben a drámai egyfelvonásosban, mely­ben egy hazafias francia utca­leány kénytelen feláldozni ma­gát azokért a nagypolgárokért és arisztokratákért, akik szívük mé­lyén gyűlölik és cserbenhagyják. Sennyei Vera színes és értékes alakítása mellett Kom­ós Vilmos, Boros Géza, Herczeg Jenő nagy hármasát említjük meg. Nóti Károly „Csillagjáró“ című, rend­kívül mulatságos bohózatában Peti Sándor és Boross Ida a vendégek. Mindketten tehetsége­sen komédiáznak. Ascher Osz­­kár több a­lkalo­mmal jön a füg­göny elé humoros magánszá­­mokkal, amelyek nívósak, jó­ízűek és ami fő, rendkívül mu­latságosak. A férfikonferanszot ezúttal nő váltja fel, a tehetsé­ges Boros Ida, aki versben, pró­­zában és dalban mondja szel­lemes bevezetőit. A műsor kiemelkedő része még Kondor Ibolya Gershwin-átiratára éne­kelt száma és Boros Géza hu­moros magánszáma. A mind­végig magas színvonalon tartott, de amellett mégis kacagtató műsor színészi erősségei Ha­raszti Mici, Orbók Endre, Kol­lár Béla, Anday Béla, Kamin­g Judit, Géczy Dorottya, Réthy Kató, Váry György és Tassi Béla. ____ (»• 7) .Kedd, 1949 március 1 A kispolgárok című Gorkij, darabot telt házakkal játssza a Madách Színház, most volt a 25. előadása, amelynek közönsége lelkesen ünnepelte a kitűnő előadás szereplőit. A Fészek-bál szombat éjjel zajlott le Vas Zoltán miniszter tiszteletbeli védnökségével. A Fészek-klub termeit 25 kiváló képzőművész és karikaturista rajzai díszítették. A bálát hang­verseny előzte m­eg, amelyet az operai balettkar vezetett be, majd Péter Györgyi nagy siker­rel énekelt operaáriákat, Szedő Miklós brazil dalokat, Nádasdi Anna különböző dalokat Plest László és Szenkár Dezső kísére­tében. Humoros műsor is volt, amelyet Királyhegyi Pál konfe­rált. A bálát szombaton megis­métlik. Román színdarab a Nemzetiben Román darabot próbálnak a Nemzeti Színházban, írója Ion Luca Caragiale, a múlt század vége felé írta „Az elveszett le­vél" című művét is, amelyet a Nemzeti Színház fog legköze­lebb bemutatni. A román iro­dalomnak most volt csak lehe­tősége, hogy kiértékelje ennek a forradalmian haladó szellemű írónak igazi helyét. Caragiale szí­nészcsaládból származott és 19 éves korában Bukarestben a Nemzeti Színház súgója lett, majd színész lett és a Hamlet sírásója szerepében tűnt fel. Később újságírói pályára lépett, majd megírta A viharos éjszaka című első vígjátékát, amelyben szatirikus kritikát mondott a román feudális osztályokról. Az Opera Mozart ciklusát szombaton a Figaro indította. Noha nem telt meg teljesen a nézőtér, szükség van ilyen erő­próbára, de az önigazoláshoz a magyar sorozat is hozzátartoz­nék. Az elején úgy festett, mintha az irritáló secco kalim­pálásával fel nem hagyó Kum­­peper szabadjára engedte volna az előadást. Losonczy túl erős, Len­dvai kozmetikáit hangja las­sabban indul, mint ahogyan gondolja, Sándor Judit Cheru­­binja, mintha náthás lenne, de aztán Osvá­t énekében megjele­nik a költő és Grosz nagy gond­dal formált rózsa-áriájában is megszólal a poéta. Miután nem minden szentírás, amit Mozart leírt s a téma nem is lelkesí­tette, Angyal Nagy szép dalolás­nak amúgy sem mondható sza­­márbőr elbeszélését éppúgy ki kell hagyni, mint Marcellina G-dúr áriáját. A vasárnapi Háry előadáson meglátszott, hogy Kórody András vette kézbe a pálcát. Ha itt-ott, így a harang­játékban túl tüzes a tempó, re­méljük, itt forr a bor. A színpad, sajnos, modorosodik t­örzse­gy­ségváltá­s figurázása helytelen ■ az olyan ízes székely eredetiség­gel alakító művésznek, mint Palló, kell a legjobban tudnia, hogy népünk még a mesében is megadja a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené. Féloldalasra nem eresz­­kedhetik a karfára, ha a padon ott ül Némethy Ella. Olyan ör­­zsét, mint amit Szilvássy Margit kreál, a nagyvárosi köhib­ák fa pegazusain lehet látni, pedg a legreálisabb Háry­örzsében is hagyni kell annyi nektárt, hogy tovább csillogjon benne az illú­zió. Angyal Nagy igyekezetét ész­revettük s a többes szereposz­tást helyeseljük, így nem ma­radhat el, mint Az arany meg az asszony esetében énekeshiány miatt az előadás. Amikor ezt reklamáljuk, igényt jelentünk a Bűvös szekrény mielőbbi kitű­zésére. (G. E.) Gyáráén terp^á szvtrése a 70.?P0/1919. A. H. rend. ^-'ulmében benyujtandó. — Kapuin­k: MINERVA lsdrtoi-^1

Next