Magyar Nemzet, 1949. május (5. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-01 / 100. szám

ára­s 60 fülés* Vasárnap A nagy nemzeti ünnep ! írta: Parragh György Az idei május elsejét különle­ges ünnepélyességgel, vidámság­­gal és túláradó reménységgel ün­nepli meg a dolgozó magyar nép. Érzi mindenki ebben a ha­zában, hogy minden okunk meg­van arra, hogy a május elsejét ne csak pártünnepnek, a városi dolgozók ünnepének tekintsük, hanem valóságos nemzeti ün­nepnek, mely a maga sugárkévé­jébe hív minden dolgozó ma­gyart pártkülönbségre való te­kintet nélkül. A május elsejének ez a nem­zeti ünnep jellege többféle szim­bólumot hordoz magában. Ahogy emelkedett egyre magasabb szfé­rákba a május elsejének ünne­pélyessége, hogy végül is 1949- ben a nemzet legnagyobb ünne­­peinek fényes sorába iktassa a nép akarata, épúgy emelkedett a magyar dolgozó nép is egyre magasabbra a politikai öntudat és hatalom, a szociális biztonság és magasabb életszínvonal sík­jain. A május elsejének magyar­­országi története voltaképen a magyar munkásosztály története. A május elsejének változásai a magyar dolgozó nép viszontag­ságos történetének változásait, helyzeteit tükrözik vissza. Ahogy nőtt, terebélyesedett a munkásmozgalom, úgy nőtt meg május elsejének jelentősége is. Eleinte csak a legprimitívebb emberi életfeltételeket foglalták programaiba a május elsejei jel­szavak: a nyolcórás munkaidőt az addigi 10—12 órás munkaidő helyett. Később e jelszóhoz csat­lakozott az általános titkos vá­lasztójog követelése. Mindezek azonban csak jelszavak marad­tak. A feudális és nagykapita­­lista rendszer urai eleinte gú­nyos megvetéssel nézték a má­jus elsején felvonuló tömegeket Hadd éljenek a nyolcórás mun­kaidő, a választójog illúziójában. Később, mikor egyre vésztjóslób­ban, egyre fenyegetőbben, egyre inkább elkeseredetten morajtot­tak a május elsejei munkáskö­vetelések és Budapest után ezen az ünnepen a vidéki városokban s nagyobb községekben is meg­rendezték felvonulásukat a dol­gozók. már eltűnt a gúnyos mo­soly a hatalom urainak arcáról és a munkásokkal szemben fel­vonultatták a lovasrendőröket, csendőröket és május elseje már nemcsak a zászlók miatt volt piros ünnep, hanem a kihullott munkásvér által is. Azután a rendőri kardlapozás­nál is nagyobb terror követke­zett, amikor a történelem kohó­jában még jobban megedződött május elsejének ünnepe és a dolgozóknak a politikai és gaz­dasági felszabadulásukra irá­nyuló akarata. Ebben a sza­kaszban egyszerűen eltörölték a május elsejei ünnepet, betiltot­ták a felvonulásokat, a gyűlé­seket. És bizony nem sokan vol­tak azok közül, akik ma any­­nyira kényesek a szabadságjo­gokra, akik akkor a munkásság eme legelemibb emberi jogának eltiprása miatt az akkori rend­szert jogkobzással vádolták vol­na, akik síkraszáltak volna sok százezer dolgozó alapvető sza­­badságjogának visszaadása mel­lett. Május elseje is úgy tört ki ti elnyomatás börtönéből a fel­­szabadulás után, mint a magyar munkásmozgalom, az egész ma­gyar demokrácia. És azóta együtt erősödött, együtt növeke­dett a magyar demokráciával. Híveinek tábora évről-évre ha­talmasabb lett. Ledőltek körü­lötte a partfalak, a társadalmi különbségek. A marxistákkal együtt ünnepelnek azok is, akik nem marxisták. A fizikai dolgo­zókkal az értelmiségi dolgozók. A városiakkal a falusiak. A pro­letárokkal az önálló kisiparo­sok, kis- és középparasztok. Semmi sem bizonyítja inkább, mennyire roppantul megnőtt a május elseje, hogy mennyire egyetemes nemzeti ünnepünk lett, mint Bánáss László boldo­gult veszprémi püspök posthu­­mus pásztorlevele. Ez azt bizo­nyítja, hogy a május elseje nem tagadása, ellenmondása az év többi nemzeti ünnepének, vagy a nagy keresztény ünnepeknek. Ellenkezőleg, harmonikusan il­leszkedik bele más nagy ünne­peink körébe. Minden ünnepnek ugyanis igazi mély értelme az öröm, a bizakodás, a reménykedés feltá­madása az emberi szívekben. Egyszerre tárul fel előttünk ün­nepeinken a múlt és a jövő, egy­szerre tölti el lelkünket a múlt­ra való emlékezés és a jövőbe vetett bizakodás. Így vagyunk a május elsejével is. Az idei május elsejének kü­lönös értelmét abban látjuk, hogy jogos büszkeséggel tekint­het vissza a magyar nép arra a fáradságos, de diadalmas útra, mely a mélységből állandóan felfelé vezetett és bizakodással nézhet előre az ötéves terv által kijelölt még magasabbra emel­kedő útra, mely előttünk áll. Az idei május elsejéről elmondhat­juk, hogy két korszak váltá­sánál ünnepeljük. Az egyik a hároméves terv korszaka, a má­sik az ötéves tervé. Az első a jól végzett munka öntudatát éb­reszti fel a felvonuló dolgozók tömegében, a másik az új el­szántságot, alkotási vágyat, az új lelkes munkalázat kelti fel bennünk, hogy az ötéves tervet is megvalósítsák. A május elseje így egyformán avatási ünnepe az első korszaknak és nagy elindu­lás a másik, még gigantikusabb korszak felé. Épen ezért mindazoknak ün­nepe az idei május elseje, akik megbecsülik a munkát és a munkást, akik maguk is dolgoz­nak kétkezi munkával, vagy szellemi képességeikkel, hogy a magyar nép jólétét, békéjét és függetlenségét biztosító ötéves tervet megvalósítsuk. A május elsejének ezt a mé­lyebb, szimbolikus"” értelmét is­merte fel Bánáss püspök, ami­kor halálos ágyán megírta kör­levelét a munka és a munkás megbecsüléséről, az evangélium szociális tanításairól, a munkás­ Krisztus példaadásáról. És kife­jezte azt az­ utolsó óhaját, hogy ezt a pásztorlevelét május else­jén, a dolgozó magyar nép nagy ünnepén olvassák fel egyházme­gyéjének minden templomában. A püspök bár halálos ágyán fe­küdt, mégis úgy érezte, hogy neki is fel kell készülnie május elsejének megünneplésére, noha nem lehetett már­ reménye a­­Farkas Mihály honvédelmi miniszter május elsejére a kö­vetkező hadparancsot adta ki: Tábornokok, Tisztek, Tiszt­­helyettesek, Tisztesek, Honvé­dek, Bajtársak! Honvédségünk a dolgozó ma­gyar néppel együtt lelkesen kö­szönti a világ dolgozói harcos seregszemléjének napját, új nemzeti ünnepünket, Május El­sejét. Az idei Május Elseje nagy sereg­­emléje lesz a Magyar Dolgozók Pártja vezette Füg­getlenségi Népfrontba tömörült magyar munkásosztálynak, a dolgozó parasztságnak és a haladó értelmiségnek. Nemzeti ünnepünk­ az eddig elért hatal­mas politikai, gazdasági és kul­turális eredményeink és a szo­­cimizm­ush­oz vezető nagyszerű út új, jelentős szakasza, az öt­éves terv jegyében fog lezajlani. A magyar nép Május elsején a béke védelmében egy ember­ként sorakozik fel felszabadí­tónk, a nagy Szovjetunió vezette hatalmas harci táborba az im­perialista háborús uszítók ellen. Népünk és vele Honvédségünk — amely először mutatja meg erejét ország-világ előtt — Május Elsején bebizonyítja: nem rés, ha­nem erős bástya leszünk a siéke frontján!­­ Demokratikus Honvédségünk­re hárul az a feladat, hogy ébe­ren őrködjön szabadságunk, nemzeti függetlenségünk, békés építőmunkánk fölött és ha azt veszély fenyegetné, becsülettel­­teljesítse kötelességét népünkkel, hazánkkal szemben. Ennek a dicső feladatnak a tudatában Honvédségünk az el­múlt téli hónapokban áttért az új, korszerű kiképzési rendszer­re és biztató eredményeket ért el. Honvédségünk ereje, egysé­ges, harcos szelleme és ütő­képessége jelentősen megnőtt. Az előttünk álló tavaszi és nyári hónapokban hadseregünk fő feladata abban áll, hogy fel­használva az eddigi tapasztala­tokat, az új, korszerű kiképzés­ben még nagyobb sikereket ér­jen­ek Ennek érdekében Május Elseje alkalmából megparancsolom: 1. Honvédségünk minden ala­kulata és tagja fokozott ütem­ben tökéletesítse katonai és po­litikai felkészültségét és sajá­títsa jól el az új katonai és mű­szaki ismereteket. 2. Honvédségünk minden tag­ja fokozza éberségét és szigo­rúan őrizze meg a katonai fe­gyelmet. 3. A tábornokok és tisztek fordítsák a legnagyobb gondot saját katonai és politikai tovább­képzésükre, valamint a tiszt­­helyettesek és tisztesek tovább­képzésének a tökéletesítésére. 4. Megparancsolom, hogy a parancsnokok és kiképzők te­gyenek meg mindent, hogy a honvédek és a tiszti iskolák nö­vendékei a kiképzésben a lehe­tő legnagyobb eredménnyel hajt­sák végre a számukra kijelölt feladatokat. A népünk és hazánk iránt ér­zett forró szeretet lelkesítse Honvédségünk minden tagját egyre nagyobb eredmények el­­­­érésére.­­ Tábornokok! Tisztek! Tiszt­­i helyettesek! Tisztesek! Honvé­dek! Bajtársak! üdvözöllek benneteket Május­­ Elseje alkalmából! Éljen a szocializmust építő­­ népi demokratikus Magyar­­­­ország! Éljen néphadseregünk, a de­mokratikus Honvédség! Éljen felszabadítónk, szövet­ségesünk és példaképünk, a dicső Szovjet Hadsereg, a nagy szovjet nép és a magyar nép nagy barátja, Sztálin generatisz­­szimusz! Éljen a Szovjetúnió vezetése alatt tömörülő, legyőzhetetlen Békefront! Éljen a szabad és békeszerető népek összefogása az imperia­lista gyújtogatók ellen! Éljen a Magyar Dolgozók Pártja vezette Függetlenségi Népfront! Éljen a magyar dolgozó nép szeretett vezére — Rákosi Má­tyás! Budapest. 1949. április 30. Farkas Mihály s. k. vezérezredes, honvédelmi miniszter­­hoz, hogy a munka himnuszá­nak ezt az ünnepét megérhesse. De mégis azt akarta, hogy pap­jai és hívei is érezzék meg a má­jus elsejei ünnepnek szívdobo­gását, lássák meg szépségét és érezzék ez ünneppel szemben azt a tiszteletet, melyet ő érzett. íme: a halállal eljegyzett püs­pök megértette, hogy a május elseje az élet, a fejlődés, az em­berszeretet, a munkás megbe­csülésének ünnepe. Illő tehát, hogy a templomokban is zeng­jék a munka áldását, a munkás megbecsülését és dicsőségét, a természetet megváltoztató em­beri munka értékét. Az idei május elseje valóban a dolgozó magyar nép egyete­mes ünnepe. A békés munka és a munkás békeünnepe. Töltsön el ezért e napon hit és remény­ség és szeretet minden magyart, hogy a közelmúlt nagy teljesít­ményeiből erőt és önérzetet me­rítve újabb győzelmes és vidám május elsejéken keresztülhalad­hassunk mindig magasabbra emelkedve a béke, a jólét és a függetlenség útján. A honvédelmi miniszter május elseji had­parancsa Tovább folynak a meg­beszélések Berlinről Május elseje a Szovjetúnió­­ban és a népi demokráciákban az építő munka, nyugaton pe­dig az imperialista törekvések elleni frontalakítás jegyében kö­szönt be. A világ minden orszá­gában nagy előkészületeket tet­tek a dolgozók ünnepének mél­tó­­ megölésére és bizonyos, hogy ez a hatalmas demonstrá­ció méltó folytatása lesz a pá­rizsi világbéke-kongresszus nagy alapelveinek. A Pravda vezércikkében ki­fejti, hogy a béke őszinte és igazi hívei nem hiába irányít­ják az egész világon tekintetü­ket a Szovjetúnió felé. A május 1-re forgalomba hozott jelmon­datok kifejezésre juttatják a szovjet emberek hajthatatlan bé­­keakaratát és készségét a más népekkel való együttműködésre. Május elsején — folytatja a lap — még nagyobb erővel zeng a szovjet kommunista párt köz­ponti bizottságának felhívásá­ban az a jelmondat, hogy a béke védelme a világ vala­mennyi népének ügye. Malik és Jessup ismét tárgyalt A nemzetközi érdeklődés elő­terében álló berlini kérdésben pénteken újabb lépés történt, amennyiben New Yorkban is­­mét megbeszélés folyt le Malk és Jesup között. A megbeszé­lés két és fél­­óra hosszat tar­tott, utána pedig Jessup Wash­ingtonba utazott, különböző tárgyalások céljából. Nemzet­közi diplomáciai körökben valószínűnek tartják, hogy a szovjet-amerikai megbeszélések a jövő h­éten folytatódnak. Németországi kérdéseknél maradva: C­ay és Robertson tábornok, a németországi ame­rikai és angol főparancsnok pénteken tartotta szokásos heti értekezletét a nyugatnémet­országi miniszterelnökökkel. A tanácskozások befejeztével Clay tábornok búcsút vett a német­­országi amerikai övezet tarto­mányi miniszterelnökeitől és közölte velük, hogy a közös értekezleten főparancsnoki minő­ségében utolsó ízben vett részt. Meghalt Egyiptom buda­­­­pesti ügyvivője Mohamed Abdulmonem, Egyiptom budapesti ügyvivője pénteken este fél 12-kor szív­bajban meghalt. Mohamed Ab­dulmonem 1948 december óta állt budapesti hivatala élén. Az amerikai kongresszus a Taft—Hartley törvény mellett Az amerikai kongresszus pén­teken úgy döntött, hogy továbbra is érvényben tartja a hírhedt Taft—Harley-féle sztrájkellenes törvényt és visszautasítja azt a törvényszöveget, amelyet a he­lyébe javasoltak. A kongresz­­szusnak ez a határozata azért különösen figyelemreméltó, mert tudvalévő, hogy Truman elnök választási programmjába hatá­rozottan megígérte a Tafta Harsley-féle törvény eltörlését. Most mindenfélé érdeklődéssel várják, miként akarja Truman választási ígéretének megtartá­sát biztosítani. Tárgyalások Bernben a volt belga királlyal Néhány napon keresztül, a nagy nyilvánosság kizárásával, de egyben felfokozott érdeklő­dés mellett diplomáciai tárgya­lások folytak egy berni bérház­ban. Odaérkezett ugyanis Spaak belga miniszterelnök, Károly régensherceg, valamint az igaz­ságügyminiszter társaságában és hosszas tárgyalásokat folytattak az ott lakó III. Lipót belga ki­rállyal. A király ugyan annak­idején megígérte, hogy svájci terviben tartózkodik minden politikai cselekménytől, azonban 3 megbeszélés a berni belga kö­vet lakásán zajlott le, tehát exterritoriális területen. A konferencia lefolyásáról és végeredményéről hiteles infor­mációk nem állnak ugyan még­­ rendelkezésre, azonban jólinfor­­­­mált körök úgy tudják, hogy a­­ status quo fentartásától eltérő­­ eredményre aligha juthattak,­­ mert már az első kósza hírek a­­ király esetleges visszatéréséről­­ élénk ellendemonstrációkra ad­­­­tak okot a belga munkásság­­ körében. Mit terveznek tiroli területen az amerikaiak? A szovjet hadsereg ausztriai lapja, az österreichische Zei­tung érdekes innsbrucki tudósí­tásban számol be azokról az erődítési munkálatokról, ame­lyekbe Tirol területén kezdtek az amerikai hatóságok. A Rum-i tábor körül körülbelül 45 hek­tárnyi területre terjednek ki ezek a munkálatok és a legjobb termőföldet és legelőket érintik. Arzi és Rum helységek terüle­téről körülbelül három tucat parasztnak kell azonnali hatály­­lyal elköltöznie. Az intézkedés a lakosság kö­rében érthető izgalmat keltett, már csak azért is, mert a me­zőgazdasági munkálatok kellős közepén vették el­ a földeket tu­lajdonosaiktól és tiltották meg nekik a munkák folytatását. Az Österreichische Zeitung egy tiroli helyi lap információ­jára hivatkozva azt is megírja, hogy az amerikai intézkedések­ről a helyi hatóságok tájékoz­tatták az érdekelteket és hozzá­teszi: nem fér kétség ahhoz, hogy az erődítési munkálatok a kormánnyal létrejött titkos meg­állapodás alapján történik. Bekerítettek hét Kuomintang-hadosztályt Az Újkínai Hírügynökség je­lentése szerint Nanking és Hang­­csau között hét Kuomintang­­h­adsereg zömét teljesen bekerí­tették. Eddig már több mint negyvenezer foglyot ejtettek a népi erők. A néphadsereg nyugati had­oszlopa egyébként széles fron­ton ugyancsak átkelt a Jang­csen és gyors ütemben halad előre déli irányban. Közben a Kuomintang-csapatok továbbra is zárt egységekben pártolnak át a felszabadító erőkhöz. Leg­utóbb a 3. számú ejtőernyős ez­red pártolt át Mao-Cse-Tung­­hoz. A protestáns egyházak felhívása a szavazókhoz A református egyetemes kon­­vent elnöksége körlevelet kül­dött valamennyi egyházközség lelkipásztorához. "A népünk sorsáért felelőssé tevő Ige köte­lez bennünket arra, — írja az egyház vezetősége —, hogy kö­nyörgéssel, bizonyságtétellel, szolgálattal útmutatással ve­gyünk részt népünk életének minden eseményében. Nem ma­radhatnak gyülekezeteink az egyház hív és engedelmes út­mutatása nélkül azoknál a vá­lasztásoknál sem, amelyek előtt a magyar nép most áll. Ezért közöl hivatalos lapunk mostani száma igehirdetési példát az egyház emberének, mint a nép tagjának feladatául. Helyesnek tartjuk, hogyha a lelkipásztorok a május 8-i istentiszteleti szol­gálatnál figyelembe veszik az itt közölt igehirdetés útmutatásait és felhívják a gyülekezetek tag­jait arra, hogy lelkiismeretesen és engedelmességgel teljesítsék állampolgári kötelességüket.­ A körlevelet Bereczky Albert püs­pök és Balogh Jenő főgondnok írták alá a konvent nevében. Az evangélikus egyetemes egyház nevében Breck Iván egyetemes felügyelő és Jet­róczy Zoltán dunántúli püspök az alábbi körlevelet írta ki lelkipásztoroknak: „A küszöbönálló választások alkalmából felhívjuk híveink figyelmét az Ágostai Hitvallás XVI. cikkére, mely szerint az evangélikus ember mindig hí­ven teljesíti állampolgári köte­­lezettségeit, és lelkiismerete sze­rint vállalnia kell a felelősség­ből reá eső részt az ország életének irányításából. Az építés, a munka, a béka erői mellé kell á­llanunk, mert ez az Isten akarata, hogy ..csendes és nyugodalmas életet éljünk teljes istenfélelemmel“. (I. Timotheus 2, 2 ) Járuljanak tehát híveink «1 .szavazóurnák elé és Isten előtt való felelősségük tudatában gyakorolják állampolgári köte­lességüket. Segítsenek egy igaz­ságosabb társadalmi rend fel­építésében, egymás terhének hordozásában mutatva meg azt, hogy his tanítványai Krisztus Urunknak, aki azt mondotta: «Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagy­tok, ha egymást szeretni fog­­játok.»

Next