Magyar Nemzet, 1949. június (5. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-01 / 126. szám
Ára 60 fillér Szerd IS'' 1919 Június 16. év 126. szám Könyv és ean)b©F írta: Parragi György A könyvnapokon valamenynyien, akik szeretjük a könyvet, akik könyv nélkül époly kevésbbé tudnánk megélni, mint kenyér nélkül, mintha zarándokokká változnánk át Úgy vetődünk el, olyan áhitatos lélekkel, kígyóit arccal, kissé megindult szívvel az egyik könyvsátortól a másikig, mint odakünn a magyar falvak hullámzó vetéstengerében a keresztjáró napok hívő zarándokai lobogó zászlókkal, szárnyaló énekszóval elporoszkálnak a határban felállított keresztekhez. A hasonlat talán különös, de magja mégis van. Mindkét fajta zarándoksereg eszmék előtt hódol, belső lelki szükséglet ösztönzi zarándokútjára. A nagyvárosi könyvsátor ezért több mint egy-két-három napra készült deszkatákolmány Kultúránk oltárait látjuk bennük, melyek sokszor évszázadok, sőt évezredek kincsét, dicsőségét, emberi nagyságát és tragikumát, a gondolat merész meteorfényét, az emberi lélek örvénylő, beláthatatlan mélységét hordozzák. Az emberi kultúra egyik legrégibb, legmegkapóbb misztériumának, a könyvkultusznak szent helyei a könyvnapok sátrai. Mint általában a szent helyeken a dolgok mélyebb értelme iránt fogékony ember a könyvsátrak között is levett kalappal jár, megtiszteli ezzel nemcsak a könyvet, de a könyvben élő eszmét, gondolatot, a könyvben vonagló emberi sírást, szenvedést, testi és lelki küzdelmet! Mert a könyv minden igaz barátja tudja, hogy a könyv nemcsak papírból, nyomdafestékből áll, hanem mindenekelőtt szellemből, emberi vérből, könnyekből, kacagásokból. A könyv nem olyan, mint egy herbárium, melybe életünk zengő tavaszán, parázsló nyarán, bágyadt fényű őszi alkonyatán összegyűjtjük, lepréseljük az élet virágos rétjein, zord vadonjaiban, vészes szakadékaiban, napsugaras hegyormain talált növényeket, hogy később egyszer-kétszer elővegyük és az elmúlás melankóliájával gondoljunk vissza arra az időre, amikor a kiszáradt, virágból még nem préseltük ki az élet nedveit és mikor még üdék, frissek voltak a virágszirmok színei. Nem, a könyv nem herbárium. A gondolat mindig frissen él benne, akár Herakleitos, akár Szent Tamás, akár Spinoza korából való. A könyv lapjai nem szívják ki az emberi sorsokban keringő nedveket. Horn erős alakjai olyan szenvedélyesen szeretnek, éleseszűen ravaszkodnak, haragusznak, gyűlölnek, mint Claudeléi. Sophokles Antigonéjának könnyeit a könyvek tisztábban őrizték meg, mit a legdrágább kristályedények megőrizhették volna. Nem bebalzsamozott emberi testeket, nem kiaszott múmiákat tartalmaznak a könyvek, hanem szerelmeikben, emberi szenvedélyeikben, eget ostromló hitükben és őrlődő kételkedésükben halhatatlan emberi sorsokat. Aki könyvek között jól érzi magát, sohasem lehet egyedül. A balzaci Commalimie humaine, Dante trilógiájának összes alakjai, Shakespeare tragédiáinak baljós csillagzat alatt született hősei, komédiáinak szertelen, életből vidám fickói, Moliére, Dosztojevszkij, Gorkij műveinek változatos, megszámlálhatatlan embererdeje veszi körül állandóan a könyv barátját. Tetszése szerint idézheti a szellemeket és bármikor társaloghat Francesca da Riminivel, Hamlettel, Tartuffe-el, Raszkolnyikovval, az Éjjeli menedékhely halhatatlan elbukottjaival. A könyv az élet és halál, a történelem nagy forgószínpada, melyet bárhol fel lehet állítani és bárki forgathat a tetszés szerinti korokra, emberi élményekre beállítva. Nincs előtte semmi titok. Belát a csillagok rejtelmeibe, az emberi lélek leg elzártabb redőibe, az agynak legfinomabb tekervényeibe. Olyan, mint a bagdadi varázsszőnyeg, amellyel átrepülhetünk korokat ére földrajzi távolságokat. A könyv az emberiség történetének, létének kezdete és a vége. A kezdetét az emberiség végtelen, véres és békés, dicsőséges és nyomorúságos földi vándorlásának kezdetét így jegyzi fel a könyvek könyve: „Kezdetben teremte Isten az eget és a földet.“ A véget feljegyzik a Jelenésekről való könyv víziói. A kezdet és a vég közötti nagy emberi drámát vagy komédiát a könyvek milliói írják le és adják tovább nemzedékről nemzedékre. Minden szerszámnál, fegyvernél, tápláléknál, épületnél hűségesebben, nélkülözhetetlenebbül kíséri végig az embert egyéni életén, az emberiséget a maga történelmén keresztül a könyv. Nem is mindig jóbarátként, hanem gyakran kísértőként. „Galeotto fa il libro e chi lo seriese.“ Csábító volt a könyv így kesereg Francesca da Rimini az Inferno W-ik énekében. Máskor hamis lidércfény a könyv, mely ingoványok felé vezet. És mégis elképzelhetetlen az ember étele könyv nélkül. Nemcsak a magas szellemi igényekkel rendelkező kultúremberé, de az egyszerű, sőt primitív emberé is. Vegyétek el az élet estéjében ballagó falusi parasztasszonytól öregbetűs imakönyvét és az életének egyetlen vigasztalásától fosztottátok meg. Hogy a könyv életünk olyan elmaradhatatlan szükséglete, mint a víz, a levegő, a kenyér, a só, azt azok érzik át leginkább, akiket életkörülményeik (katonaság, politikai rabság, koncentrációs tábor stb.) elszakított hosszabb-rövidebb időre a könyvtől. Télikabátnál, pokrócnál, szappannál, egy darab szalonnánál többet jelentett a koncentrációs táborban három könyvem, amit őrzőim nem fedeztek fel nálam, Dante Divima Commediae-ja, Goethe Faust-ja és Sophokles tragédiái. De még valami megtanította a könyv nagyobb megbecsülésére a mostani nemzedéket. Az a kor, amelyben nem könyvsátrakat, hanem könyvmáglyákat emeltek az utcasarkokon és tereken. „Habent sua fata libelli.“ — Terentianus latin grammatikus mondása mélyen igaz. Valóban a könyveknek is megvan a végzetük, ugyanolyan végzetük, mint az íróknak, gondolkodóknak, prófétáknak, költőknek, akik írták, álmodták őket, a könyvek is gyakran osztoztak szerzőik dicsőségében és megszégyenítésében, halhatatlanságában és ideiglenes halálában. A könyvek is elkísérték alkotóikat a Golgotára, a máglyára. A könyveket is gyakran elégették és hamujukat a szelek szárnyára dobták, mint azok testét, akik írták őket. De a könyvek lelke is túlélte a keresztrefeszítést és porából elevenedett Phönix madárként új életre támadt a máglyák lángjából, mint a kereszthalált szenvedett vagy máglyára hurcolt alkotóik halhatatlan géniusza. A könyv és ember sorsa egy Hibáiban és igazságaiban a könyv és ember természete azonos. Legnagyobb ellensége mind a kettőnek a türelmetlenség és a gyűlölet. Aki gyűlöli a könyvet, gyűlöli az embert is. Aki szereti a könyvet, megérti az embert is tengernyi bajával, eltévelyedéseivel, küzdelmeivel, szenvedélyeivel. Mondd meg, melyik a kedvelt könyved s megmondom, ki vagy. Ez inkább banális mondás. Általánosabb érvényű ez: „Mondd meg, szereted-e a könyvet, és megmondom, olyan ember vagy-e, aki emberi hivatását, létének, küzdelmeinek, szenvedéseinek értelmét belátja-e?“ A könyv tehát nemcsak hűséges barátunk, elválaszthatatlan útitársunk, de emberiességünk próbája is. Ezért nemcsak a könyvnek, de a harcoló, küzdő, reménykedő emberséges embernek is ünnepei a könyvnapok. Az idei magyar könyvnapokkülön is megérdemlik a magyar olvasóközönség szeretetét és tiszteletét. Ekkora mennyiségű (Folytatása a 2. oldalon) Rákosi Mátyás nagy beszéde az MDP központi vezetőségi ülésén a választási győzelemről és a jövő feladatairól Rákosi Mátyás az MDP központi bizottságának ülésén beszédet mondott. Többek között a következőket mondotta: — Beszámolóm a május 15-i választási győzelemmel és a vele kapcsolatos problémákkal foglalkozik. A választásról azt mondotta a párizsi rádió, hogy temetési menetben vonult fel a lakosság az urnákhoz és lényegében hasonlóképpen írt róla az egész reakciós kapitalista sajtó. Ebben az esetben nyugodtan elmondhatjuk: a kutya ugat, a karaván halad. A májusi választás a magyar demokrácia és benne pártunk egyik legfényesebb győzelme volt, amelyet felszabadulásunk óta vívtunk. — Győzelmünk külpolitikai összetevői közt első helyen kell megemlítenem a Szovjetuniót, amelynek hatalmas eredményei a háború utáni gazdasági útjá. A választási sikerek belső összetevői között elsőnek eddigi politikai eredményeinket kell említenem. A munkásosztály vezette dolgozó nép győzelmét, a reakció vereségét s azt, hogy az erőviszonyok e gyökeres megváltozása lassan, de biztosan átment a dolgozó nép tudatába. Ez nemcsak azt jelentette, hogy a választások megszilárdították a munkás-paraszt szövetséget és Pártunk vezető szerepét, hanem azt is, hogy a munkás-paraszt szövetségen belül megszilárdult a munkásosztály vezetése. Most már a széles dolgozó tömegek előtt nem szorulnak magva vázaira az ipari munkásság elévülhetetlen érdemei, melyekkel a felszabadulás óta eltelt időben száz és száz alkalommal beigazolta, hogy Pártunkkal az élen kiérdemli a vezetést. Ebből a szempontból a választás még külön az ipari munkásságnak és Pártunknak nagy győzelme s újabb tényezője népi demokráciánk megerősödésének. A munkásosztály vezető szerepének megerősödésével együtt erősödött a rendszer tartósságába vetett hit, a biztonságérzet, a nyugodt, békés termelés és javulás állandóan felfelé menő vonalának tudata. — E politikai eredmények gyümölcse a munkás-paraszt szövetség megerősödése volt. Megerősítette ezt a szövetséget az a helyes politika, melyet a dolgozó parasztság megnyeréséért a felszabadulás óta folytattunk. Pártvezetőségünk éppen a választások előtti hónapokban vetette fel külön a középparasztság megnyerésére irányuló politikánk kérdéseit. Rámutattunk azokra a gyakorlati pártmunkánkban mutatkozó hibákra, amelyek egyrészt taszították tőlünk a középparasztságot a kulákság felé, másrészt a kulákságnak, mint osztálynak korlátozása helyett a kulákság megszüntetésének vonalára csúsztak le építésben csakúgy, mint következetes békepolitikája, nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar dolgozó tömegek a Népfront és pártunk felé fordultak. Minél jobban elmélyülnek a magyar demokrácia gyökerei, annál inkább tudatosodik a széles tömegekben az összefüggés a Szovjetunió sikerei és a mi eredményeink között. A Szovjetunió minden sikere egyben a miénk is és ez megmutatkozott most a választások alkalmával. A kínai kommunisták felszabadító harcának nagyszerű eredményei, melyek éppen a választást megelőző hetekben bontakoztak ki, s melyekből az ingadozók is megérthették, hogy a békefront és az emberi haladás hívei világszerte erősödnek — szintén jelentékeny mértékben hozzájárultak győzelmünkhöz. — Központi Vezetőségünk következetesen alkalmazta azt a lenini-sztálini jelszót, hogy támaszkodjunk a szegényparasztságra, egyezzünk meg a középparaszttal és egy pillanatra se szüntessük meg a harcot a kulák ellen. A dolgozó parasztság zöme megértette ezt a helyes politikát és e megértés eredménye aztán megmutatkozott a szavazásnál is. Mutatkozott az a mindenki számaira látható tény is, hogy az államhatalom minden ágába bevonultak a dolgozók. Hozzájárult a nők egyenjogúságának minden terén történő megvalósulása. Hozzájárultak természetesen gazdasági erősödésünk, hároméves tervünk végrehajtásának sikere, ötéves tervünk imponáló arányai. Végül külpolitikai eredményeink, köztük a békéért vívott következetes harcunk. Külön hozzájárult ehhez az eredményhez a tagfelülvizsgálat, mellyel Pártunk eltávolította a közénk nem való elemek jelentékeny részét s ezzel erőben, tekintélyben és tettrekészségiben megnövekedve, fokozott vonzóerővel folytatatta munkáját. Kétségkívül az összetevők közé tartozik az egyház palástja mögött megbúvó reakció elleni sikeres harc. Mindszenty példájából mindenki megérthette, hogy a demokrácia vívmányait, a földreformot, a köztársaság intézményeit minden ellenséggel szemben megvédjük. Az a nagy lárma, amit Mindszenty érdekében a nemzetközi reakció csapott, az a kudarc, mely az Egyesült államokat érte, mikor ezt a kérdést az Egyesült Nemzetek Szervezete elé vitte, még jobban aláhúzták demokráciánk igazát, magabiztosságát és szilárdságát. A honi reakció nagy reménysége omlott össze, amikor látta, hogy a magyar demokrá Icia e kérdésben egy hajszálnyit sem engedett. A Választás elsöprő győzelme tehát sok kis siker mennyiségének minőséggé alakulásából keletkezett. Végül megnyilatkozott a demokrácia a lelkészkedő papság magatartásában, mely püspökeinek ellenséges, vagy legjobb esetben várakozó magatartásával szemben, követve a dolgozó nép állásfoglalását és saját meggyőződését, lecsatlakozott a népi demokráciához. A külföldi imperialisták azt pró- ■ bálják utólag magyarázni, hogy választási sikereinket a püspöki ‘ — A demokrácia «ikerét külön aláhúzta még az a tehetetlenség és tanácstalanság, amely a reakciót itthon és külföldön e választásokkal kapcsolatban jellemezte. — A győzelemhez a párt és a demokrácia már említett általános gazdasági és politikai eredményein kívül elsősorban hozzájárult népnevelőink jó munkája. — Ezúttal sikerült a Népfront többi pártjainak helyi erőit is bevonni a választási munkába, anélkül, hogy ezzel pártunk vezető szerepe elhomályosult volna. Minden oldalról halljuk, hogy pl. a pártonkívüli népnevelők bevonása, a munkába felvételük az előkészítő iskolába, rendkívül jó eredményt adott. Ezek a pártonkívüliek úgy érezték, hogy külön bizalmat hekar vontatott és nem is egyértelmű állásfoglalása döntötte volna el. Az igazság ennek éppen az ellenkezője. A püspököket állásfoglalásra bírta az a gátszakadás, melyet alsó papjaik egy részénél és hozzátehetjük: az egész dolgozó népnél az ő régi álláspontjukkal szemben kénytelenek voltak megállapítani. Igeznek beléjük és lelkesen igyekeztek ennek a bizalomnak megfelelni. Amikor a falvakon kiderült, hogy egy-egy kisgyűlés túlságosan népes volt, a népnevelők több helyen kizárólag pártunk tagjainál tartottak kisgyűlést. Csakhamar rátértek azonban arra, hogy a pártonkívüliek udvarán jöttek össze, ami nagyon jó eredményeket adott. 80 ezer ilyen kisgyűlést tartottunk. Ennek a választási kampánynak az volt a jellegzetessége, hogy a szó szoros értelmében eszmecserét folytattunk a dolgozó milliókkal. Először közelítettük meg azt az agitációs módszeret, mely anynyira jellemző nagy testvérpártunkra, aSzovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának tömegmunkájára. Kétségtelen, hogy választási sikerünk nem utolsó ö sorban ennek is köszönhető. Politikai eredményeink lehetősége, azelőtt még nem perspektívánk nyújt nekik. Ezért nyíltak, mint amilyet az ötéves csatlakozott le hozzánk ezen a tervünk és az egész szocialista választáson az értelmiség. A lelkészkedő papság Az egységes lista sikere A nők és az értelmiség . A nők például nagyon jól megértették, hogy a béke védelme nem valami tétlen pacifizmus, hanem aktív, cselekvőleges védelem, melynek egyik fontos tényezője a jó hadsereg. Ugyanezt tapasztalhattuk a Szovjetunióval kapcsolatban. Csak most, amikor a dolgozó nép zöme világosan látja a politikai összefüggéseket, mélyül el igazán és válik forróvá a szeretet és a hála érzése a Szovjetunió felé, melynek felszabadító harca és segítő karja nélkül mi is ott tartanánk csak, ahol az imperialisták igájában nyögő francia, vagy olasz nép. Megmutatkozott a demokrácia eredményeinek elismerése és helyeslése az értelmiségnél is, melynek jelentékeny része azért is tanúsított tartózkodó magatartást a demokráciával szemben, mert azt hitte, hogy a szocializmus viszszaesést jelent a kapitalizmussal szemben, az intelligencia megbecsülésének és munkalehetőségének csökkenését jelenti. Az elmúlt két esztendő meggyőzte őket az ellenkezőjéről. Száz és száz tényből állapíthatjuk meg nemcsak azt, hogy a szocializmust építő magyar népi demokrácia hasonlíthatatlanul jobban becsüli meg az értelmiségi munkát, mint a kizsákmányoló kapitalizmus, hanem azt is, hogysoha számukra olyan terepi lő A honvédség és a demokratikus szervezetek — Külön óhajtok kiemelni néhány, új tényezőt. Az első: a demokratikus honvédség jó szereplője a választásokon. Már szóltam arról, hogy a honvédség és a béke kérdésének öszszekapcsolása különösen a nők politikai fejlődésének egyik mutatója. A honvédség népszerűségének egyik titka az az óriási ellentét, mely Horthy hadserege és a nép között régente megvolt. Ma viszont a honvédség és különösen a népből való tisztikar, éppen a múlttal szembeállítva, a legegyszerűbb ember számára is szinte kézzelfoghatóvá teszi a beállott változásokat. Az, hogy a honvédség milyen jól szerepelt a választásokon, egyben mutatja, hogy a hadseregben jó politikai munka folyik. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége is sokban hozzájárult a választások sikeréhez. A SZIT működése is mutatta azt a fejlődést, melyen ifjúságunk az utolsó két esztendőben keresztülment. A SZÍT jó választási munkájának eredménye, hogy az EPOSZ-t országszerte sikerült talpraállítani és megerősíteni. — Jellemző tünete volt a választásnak a dolgozó kispolgárok aktivitása. Aki azt hitte, hogy a szocializmus építése a kispolgári réteget egyszerűen ellenzékbe kergeti, az most, a választásokkal kapcsolatban tapasztalhatta, hogy sikereink kisugárzásának hatása alól ez a réteg sem vonhatta ki magát. A kispolgárság érzi, hogy az egész dolgozó nép felemelkedéséből ő sem marad ki és megfelelő átalakulással, de be tud illeszkedni a népi demokrácia gazdasági rendszerébe. Meg kell emlékezni a pedagógusok munkájáról, akiknek túlnyomó többsége most már lelkesen lecsatlakozott demokráciánk mellé és ennek a lecsatlakozásnak eredménye mutatkozott ifjúságunk, a pompásan fejlődő Üttörőmozgalom lelkes választási szereplésében. Katolikus papok — Végül beszélnem kell a falusi katolikus papságról is. Általános tapasztalat, hogy a protestáns papok zöme lelkesedéssel támogatta a Népfront választási harcát. De amikor népnevelőink először kopogtatták végig a választással kapcsolatban a falusi paplakokat, sokak meglepetésére kiderült, hogy a katolikus lelkészkedő papság között is szép számmal vannak olyanok, akik a falu népével együtt megértik és megbecsülik a népi demokrácia eredményeit. Akik nemcsak magánbeszélgetésekben, de nyilvánosan is hajlandók voltak kiállni a népi demokráca mellett, s akiknek ez a fellépése kétségkívül hatott a püspöki karra is. Ott, ahol a katolikus lelkészek a Népfront mellett foglaltak állást, ezzel természetesen elősegítették a választás ügyét. —g_ a kétségtelenül meglevő hibják azonban nem vonnak le abból a megállapításból, hogy a választás pártuakak és a népi demokráciának elsöprő győzelme volt. Ennek a győzelemnek eredményeképpen most vonul be először a magyar országgyűlésbe a dolgozó nép erejének és jelentőségének megfelelő képviselet. Az új országgyűlés 402 képviselőt számlál. Amikor mi — a választások előkészületeképpen — felemeltük az egy képviselőre eső szavazatok számát 14.000-ről 16.000-re, azt reméltük, hogy ezzel csökkenni fog a képviselők száma. Minthogy azonban sokkal több szavazó vett részt a választásokon, ez a csökkenés csak lényegtesen, ellenben nagyon lényeges az új országgyűlés szociális összetétele. Az országgyűlés összetétele : A 402 képviselő közül 176 munkás, 115 paraszt, a többi értelmiségi, kisiparos, kiskereskedő és egyéb. A munkások aránya tehát majdnem 44 százalék, a parasztoké kis híján 29. Együttvéve, a munkásoké.