Magyar Nemzet, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-01 / 1. szám

Ára: 60 fillér far­m Vasárnap 1050 január­­ VI. év 1. szám Derűs újesztendő (P. Gy.) * Nagyot zökkent a világ kereke* —­e shakespearei szavak, felette ráillenek a mai napra, ami­kor befordultunk az 1950-es esztendőbe. Valamikor régen a vezércikkírók ilyenkor kü­lönös átalakuláson estek át. Szibilláknak, auguroknak, horoszkópmagyarázóknak öl­töztek fel, sőt akadtak olya­nok­­ is, akik egyenesen pró­fétáknak képzelték magukat. Sejtelmes vagy nagyképű, ho­mályos vagy ellentmondást nem tűrő jóslatokat fogal­maztak meg az új esztendő­vel kapcsolatban, amelyek­nek legtöbb esetben reális alapjuk nem is volt, csak fu­tóhomokba írt írások, a sze­lek szárnyára bízott szépen hangzó üres szavak voltak. 1950. előestéjén a magyar publicistának könnyebb a dolga. Nem kell miszticiz­musba burkolóznia, nem kell dodonaian kétértelmű prófé­ciák fogalmazásán törnie a fejét, hanem a magyar élet realitásain állva derűsen te­kinthet az új esztendőbe. Derűlátása belpolitikai és külpolitikai valóságokon nyug­szik. Ezek voltaképpen nyi­tott könyvként tárják fel előtte az 1950-es év várható alakulását, fejlődését. Mik ezek a belpolitikai és külpolitikai realitások? Belpolitikánkban a meg­kezdett úton haladunk to­vább. Kitűzése akkor történt meg, amidőn az 1949. május 15-én megválasztott új or­szággyűlés tető alá hozta a Magyar Népköztársaság al­kotmányát és ezzel az ipari munkásság és dolgozó pa­rasztság kezébe tette le az államhatalmat, a magyar dol­gozó nép vált az ország gaz­dájává. A belpolitikai fejlő­dés az alkotmány írott sza­bályai szerint halad majd előre az 1950-es évben is. Ez azt jelenti, hogy útban va­gyunk a szocializmus felé. Gazdasági téren különösen történelmi dátumot jelent 1950. január 1. Az ötéves terv indul el e napon a meg­valósulás felé. Ez többek kö­zött azt jelenti, hogy gazda­sági életünk egyensúlyát, szi­lárdságát, megerősödését nem zavarhatja meg semmiféle válság, semmiféle dekon­junktúra. Az ötéves terv vál­ságmentes gazdasági fejlődést biztosít a dolgozó magyar nép számára. Emberi sorsokra, emberi várakozásokra és re­ménységekre lefordítva ez azt jelenti, hogy nem lesz munkanélküliség, nem lesz nyomor, de igenis emelkedik majd az életszínvonal, több lesz az élelmiszer, a lakás, több lesz az emberi öröm, vidámabb lesz a gyermeki mosoly, gondtalanabbak lesz­nek az édesanyák, szebb lesz az élet. Az ötéves terv sikerének több biztosító koefficiense is van. Elsősorban a hároméves terv idő előtti diadalmas be­fejezése, amely terv még já­ratlan úton indult el és még­is nem várt eredményeket hozott létre. Eltüntette a há­ború tépte sebeket és megve­tette a nagy országépítés öt­éves tervének gazdasági alap­jait. Az ötéves terv sikerét biz­tosít­ják­ nemcsak tervkészítő szakembereink elmélyült ta­pasztalatai, de mindenekelőtt az ipari munkássá­gink köré­ben megindult és tömegmoz­galommá lendült munkaver­­seny. A termelékenységnek a kapitalista világban soha nem álmodott egyéni rekordtelje­­sítményei mellett különösen nagyra kell értékelnünk az átlagos, tömeges munkatelje­sítmények állandó növekedé­sét. Az élenjárók példája so­dorja magával az ipari dol­gozók százezreit. Lényeges összetevője már­is az ötéves terv sikerének a Szovjetunió segítsége. Ez anyagiakban és szellemiekben egyaránt kifejezésre jutott már eddig is, még jobban fo­kozódik majd az ötéves terv megvalósítása során. Az ipari dolgozók munka­lendülete serkentőleg hatott a dolgozó parasztság és az ér­telmiség munkájára is. A mezőgazdasági szektor­ban is megindultak a mun­kaversenyek. Nemcsak künn a határban végezték el a mélyszántást, mélyszántás fo­lyik a falusi lakosság lelké­ben, gondolkodásmódjában, életszemléletében is. Már nem szikes talajba, gazos ugarba hullanak az új esz­mék, hanem a vetésre feltárt és előkészített lelkekbe. Az értelmiség széles és fon­tos fronton kapcsolódott be az ötéves terv előkészítésébe és vesz részt a terv megvaló­sításában. Érzi, hogy érvé­nyesülési lehetőségei napról­­napra növekszenek. Megbe­csülése nőttön nő. A szellem birodalmának határai kitá­gulnak, munkaterülete szinte határtalan. A tudomány, a művészet, irodalom számára új korszak nyílik meg, amely a régi rendszerben gúzsbakö­­tött géniuszt, a «ponyvába vert lelkeket» felszabadítja és a szellem teremtő energiáinak érvényesülését biztosítja. Ilyenformán a terv egy­ségbe kovácsolja az egész nemzetet. Közös frontba so­rakoztatja fel a munkássá­got, parasztságot, értelmisé­get. Közel hozza egymáshoz a falut és a várost. Egyfor­mán felgyújtja a villany, a szellem, a haladás fényeit ott, ahol eddig fizikai és szel­lemi sötétség uralkodott. De nemcsak munkában forrasztja össze a dolgozó magyar nép minden tagját, hanem hitben, reménységben, lelkesedésben, a magyar népi demokrácia szeretetében. Egységes munkafronton, egységes szellemi fronton, egységes érzelmi fronton kezdjük meg az újesztendő első napjaiban a nagy elő­nyomulást az új békés hon­foglalásra. Külpolitikai téren is min­den okunk megvan az újesz­tendő derűs, nyugodt tekintetű­, bizakodó szemléletére. Már nem mardossa lelkün­ket egykori nagy magyarok kínzó, gyötrő érzése, az, hogy egyedül vagyunk, társtalanok, rokontalanok, a népek család­jában, elszakadott árva nép. Történelmünk során még sohasem tartoztunk bele egy olyan hatalmas, erős szövet­ségbe, áttörhetetlen frontba, mint most, amikor a Szovjet­­únióval, a népi demokráciák­kal szövetségi rendszerben vagyunk és több mint 800 millió ember által alkotott békeblokknak részesei. Az új esztendő elé azért is tekinthetünk bizakodással, mert nemzeti függetlenségün­ket nem fenyegeti imperialista falánkság,­­ nemzeti létünket körülbástyázza a testvéri né­pek barátsága és szolidaritása. Tudjuk és nem tagadjuk, hogy a világpolitikai aréná­ban két tábor áll szemben egymással, a béke és a háború tábora, és hogy ez utóbbi ere­jét nem szabad lebecsülni. Hamisan kalkulálnánk, az ön­ámítás súlyos hibájába esnénk, ha a háborús párt erejével nem számolnánk­ reá­lisan. Ez fokozott éberségre, a béke védelmének harcos aktivizálására kötelez fokozot­tabban bennünket az új esz­tendőben. Ugyanakkor azon­ban öntudatosan kell meg­állapítanunk, hogy a múlt esztendőben a két front erő­viszonyaiban hatalmas eltoló­dás következett be a béke­tábor javára. A békébe vetett tű­zünk egyik záloga éppen az, hogy a béketábor erejét az 1950-es esztendő méginkább növeli. A béketábor túlerejét már most sem tudja behozni a háborús párt és méginkább le fognak maradni a béke és a háború drámai versenyfutá­sában, a béke, és így az em­beriség ellenségei az új eszten­dő során. A béke világfrontján egy­más mellett sorakoznak fel hívők és materialisták, a leg­különbözőbb nemzetiségekhez, vallásokhoz tartozók. Nem a kényszer, hanem szívük leg­emberibb érzése, életösztönük hozta őket egy táborba. Békés újesztendőt várha­tunk a magyar népő számára elsősorban azért, mert mint Kádár János belügyminiszter legutóbbi beszéde is kifejtette, a magyar dolgozó nép vallás, pártkülönbség nélkül, meg­győződéssel, harcos, elszánt­sággal küzd a békéért, a szá­ mára kijelölt magyar front­szakaszon. 1950. esztendő első napján verőfényesen, derűsen látjuk az előttünk elterülő év hónap­jait. Nem borítja ezt az évet fátyol, a kilátásunkat nem zárják el ködök. A magyar ipari munkás öntudatos bá­torságával, dolgozó paraszt­­ságunk évezredes nyugalmá­­val, haladó értelmiségünk szellemi fényeivel fordulunk neki az 1950. esztendőnek, a nagy terv első évének. Elhangzott az ítélet a baktériumháború tömeggyilkosainak perében „Az ítélet legyen félelmetes intés az új világháború gyújtó­­gátóinak“, mondotta vádbeszédében az ügyész 25 évi szabadságvesztésre ítélték az elsőrendű vádlottakat Habarovszkból jelenti a TASSZ. A baktériumfegyver e­lőkészí­­tésével és alkalmazásával vádo­l japán háborús bűnösök perében Szm­inov ügyész vádbeszédében hangsúlyozta, hogy a tárgyalás jelentősége messze túlhaladja a vádlottak padján illők mega­la­pított személyes bűnösségét és felelősségük fokát. A bűnös ja­pán imperializmus által terve­zett baktériumháború része volt a békeszerető népek ellen irá­nyú , általános támadó össze­esküvésnek. Kifejtette az ügyész, hogy a japán háborús főbűnö­sök ügyének Tokióban 1948-ban véget ért tárgyalásán bebizonyo­sodott, hogy Japán hosszú éve­ken át készü­ldött a Szovje­t­únió megtámadására és ki­emelte, hogy Mandzsúriát azért foglalták el a japánok, hogy ugródeszkául szolgáljon a Szov­jetunió elleni támadás és a kí­nai betörés céjára. Ismertette Japán 1938-as és táma­dását a Mongol Népköztársaság­­ és a Szovjetúnió ellen, ahol azonban vereséget szenvedtek. Az ügyész elmondotta ezután, hogy amikor a szovjet hadsereg csapatai az ellenség ell­entárá­­sát megtörve nyugat feé halad­tak előre, Majdnek gázkamrái és Auschwitz krematóriumai mellett Poznanban a hitleristák bakteriológiai intézetét találták, ahol pest­ibacil­usokat tenyész­ettek és sokmillió békés po­hár ellen akarták alkalmazni a bak­­tériumfegyvert. Csak a Szovjet­unió fegyveres erőinek megsem­­misí­t csapása mentette meg ak­kor­ban az emberiséget a bakté­rium háború borzalmaitól — mondotta, — amelyeket a hitle­rista gonosz erők akartak rá­­zúdi­ani a vlágra. Amikor a hit­éri hadigépezet szétzúzása után a szovjet hadsereg csapatai megsemmisítették a japán im­perializmus főütőerejét, a Kvan­­tung hadsereget, újból megmen­­­­ten­ék az ember­séget a bak­é- i­riumháború szörnyűségeitől. kis tábor. Ez hatalmas és min­den felett győzedelmeskedő erő, amely képes arra, hogy bármilyen új háborús gyújto­gató útját állja és szigorúan megbüntesse. „Gigantikus hilág­kombinát“ A továbbiakban az ügyész hangsúlyozta, hogy a baktérium­­háború hatása nem korlátozó­dott volna csupán a front­vonalra, vagy az ellenség terüle­tére, hanem felmérhetetlen sze­rencsétlenséget jelentett volna a semleges országok népei szá­mára is. Ismertette ezután a vádbeszéd a japán baktérium­­háború előkészületeit, amelyre Hirohito japán császár adott parancsot, és amelyet Nagy- Britannia és az Egyesült Álla­mok ellen is alkalmazni akar­tak. Az ügyész ezután a bizonyí­tékok, valamint a vádlottak és tanúk állítása alapján vázolta a „­iganikus halálkombinátnak» tevékenységét, ismertette az élő embereken elkövetett kegyetlen «kísérleteket» és a kínai nép ellen intézett baktériumtámadá­sokat. Emlékeztette az ügyész a bíróságot, hogy 1946-ban a tokiói nemzetközi haditörvény­széken okmányokat terjesztettek be a japán baktériumháborúra vonatkozólag, bizonyos befolyá­sos személyek azonban szeri­nt elláthatólag érdekeltek voltak abban, hogy megakadályozzák a hadigépezet szörnyű bűn­cselekményeinek leleplezését és ezért ezeket a bizonyítékokat nem terjesztették a hadbíróság elé. Az ügyész ezután áttért a vád­lottak személyes felelősségének kérdésére, majd kijelentette, amikor a bíróság a vádlottak padján ülő bűnösök sorsáról dönt, szem előtt kell tartania enne­k a béke és az emberiség ellen irányuló bűnös összeeskü­vésnek a végcéljait. — A gonosztevők nem ülnek mint a vádlottak padján — mondotta az ügyész. — Hazánk határain kívül tartózkodnak és annak a reakciós imperialista tábornak a támogatását élvezik, amely maga is álmodozik arról, hogy mikor zúdíthat az emberi­­ségre trinitrotoluol- és atom­­ban,búkat és halált hozó bakté­riumokat. Az ügyész ezután javasolta, hogy az elsőrendű vádlottakra a maximális büntetést, a 25 évi szabadságvesztést, a többiekre ennél enyhébb büntetést szabja­nak ki. — E per jelentősége — mon­dotta vádbeszéde végén az ügyész — hogy szokatlan éles­séggel mutatta be a rabló vad­állati japán imperializmust. Az ítézetnek nemcsak a vádlottak padján ülő bűnösöket kell szi­gorúan és igazságosan megbün­tetn­ie, hanem a japán agresz­­szorok gonosztetteit is meg kell bélyegeznie. Az önök ítélete le­gyen félelmetes intés az új vi­lágháború gyújtogatóinak, akik ugyanolyan kegyetlenek és ugyanúgy gyűlölik az emberi­séget, mint azok a bűnösök, akik felett önök ítélkezni fog­nak. Akik az emberiség elleni aiatik gonosztetteken törik a fe­jüket és új tömeges emberirtás céljait szolgáló eszközöket ké­szítenek, emlékezzenek arra, hogy a világ nem feledkezett meg a második világháború ta­nulságairól. A világ békéje és biztonsága felett őrt áll a sok­­millió egyszerű ember, a nagy Szovjetúnió vezette demokrata­ A védők és a vádlottak felszólalásai A péntek délelőtti tárgyalá­son a védők szólaltak fel, majd az utolsó szó jogán a vádlot­tak. Elmondották, hogy miután a szovjet csapatok fogságába esve a Szovjetúnióba kerültek, ott megértették, hogy Japánban becsapták őket és hogy néze­teik teljesen tévesek. Azt ta­pasztalták, hogy a szovjet em­berek humánusan bántak pe­ A péntek esti tárgyaláson a tengermelléki katonai körzet katonai törvényszéke kihirdette az íté­etet. A bíróság Jamada, Kadricuka Takahasi és Kava­­szima vád úttakat 25 évi, SACO és Karaszavit vádlottakat 20 évi­­ük, hogy a Szovjetúnió igazán demokratikus ország és megér­tették, hogy az általuk elköve­­tett bűntett nemcsak rájuk nézve szégyenteljes, ha­­m or­­szágukra Japánra nézve is. Bűnösöknek érzik magukat a népek előtt, megbánták mind­azt, amit elkövettek. Valameny­­nyien igazságos ítéletet kértek. Nisi vádlottat 18 évi, Mitomo vád­ottat 15 évi, Onoue v do­tat 12 évi, Harizakura vádlo­tat 10 év­., Kuruszima vád­ot­at 3 évi és Kikucsi vád­ottat 2 évi jav­­ó munk­atáborban töltendő bü­deésre ítérte. Az ítélet ­ Pravda a Szovjetúnió elmúlt évi nagy sikereiről és az új év reményeiről Moszkvai jelentés szerint a Pravda az év utolsó napján írt vezércikkében megállapítja, hogy az elmúlt évben újabb fé­nyes győzelmeket aratott a Szovjetúnió népe. 1949-ben ki­magasló sikereket értek el a há­ború utáni sztálini ötéves terv határidő előtti teljesítéséért ví­vott küzdelemben. Felsorolja a lap az ipari termelés, a szocia­lista mezőgazdaság, a természet átalakítása, továbbá a kul­turá­­lis téren elért nagy eredménye­ket, amelyeket a szocialista ver­seny lendületének, a szovjet emberek kezdeményezésének és alkotó­készségének lehet kö­szönni. Mindennek eredménye­képpen emelkedett az ország dolgozóinak anyagi és kulturá­lis jóléte is. A szovjet népnek a kommu­nizmus építésében elért hatalmas sikerei — folytatja a Pravda — ékesen bizonyítják a szocialista rendszer előnyeit és kétségtelen fölényét a korhadt kapitalista rendszer felett. A Szovjetúnió ta­pasztalataiból tanulnak az euró­pai és ázsiai népi demokráciák dolgozói, aki a szocializmus építésének útjára léptek. A Szov­jetúnió nagy példája lelkesíti a kapitalista és gyarmati országok elnyomott dolgozóit, a kapitalista rabság elleni harcukban. 1949: újabb kiemelkedő sike­rek éve volt a béke, a demo­krácia és a szocializmus hatal­mas tábora, számára, és az 1949-es év újabb vereségeket mért az imperialista háborús uszítók táborára, tovább élezte az imperializmus valamennyi ellentmondását. Hatalmas gaz­dasági és politikai sikereket ho­­zott az elmúlt esztendő vala­­mennyi népi demokratikus or­szág számára. Ezzel szemben az Egyesült Államokban és a marshallizált európai országok­ban egyre súlyosabb az új gaz­dasági válság. Az imperialisták a mind élesebbé váló ellent­mondásokból eszeveszett hábo­rús készülődéseikben keresik a kiutat. A­ világ népei gyűlölik a há­borút és 1949. egyik legnagyobb eredménye, hogy élrejöt a béke híveinek hatalmas, szer­vezett fron­ja, amely a béke 600 mi­lió aktív harcosát tömö­ríti soraiba és amelynek élén a hatalmas Szovjetúnió áll. A Szovjetúnió és a népi demokrá­ciák történelmi jelentő­égű győ­­zemei, a demokratikus tábor sikerei elvá­­sz­hatatlanul ö­sze­­függnek a nagy Sz­­i­innak, az egész haladó emberiség vezéré­nek és tanítójának nevével. 1949-ben — írja befejezésül a Pravda — népünk kiemel­kedő sikereket ért el a kom­munizmus építésében. A szovjet nép azonban a nagy Sztálin ne­­vellje és így sohasem áll meg az elért eredményeknél, szaka­datlanul halad előre az új si­kerek felé. Sztálin lángeszű ve­­­zetésével a szovjet nép a kom­munizmus nagy ügyének győ­zelmében való teljes meggyőz­­éssel lép az új, az 1950. esz­tendőbe.

Next