Magyar Nemzet, 1950. május (6. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-03 / 101. szám

2 sövény. Szüntelen halk zson­gás. A májusi nap, tüzes ezüst rózsa, kibomlik az égen. Kívül­ ről, belülről egyaránt forró- irtja az embereket az öröm. Aztán a teret betöltő emberek monoton neszét, amely mint kaptárban a dongás, kezdi el­nyomni messziről kerekedő zú­gás. Eléri a teret az emberáradat Nyolcon áll a fáradhatatlan óramulató. Nyolc fanfárból ujjongó hangok törnek elő, szembe a Sztájin-úttal, amely­nek megremegő fái alól lassan, méltóságosan e­lk­úszik a Me­net. Három sudárban, míg a negyedik a Dózsa György-útról kanyarodik be. A tribün előtt, mint hullámtörő az árt, ketté­vágja a kordon­t jobbról-bal­­ról két-két ágra bomolva, kö­rülfolyna a díszemelvényt. Az élen balról a VII., közé­pütt a IX., jobbról a III­, a Dózsa György­ út felől a XIV. kerület emblémája lángol fel, mint valami különös, sohse lá­tott piros virág. «Megvédjük a békét!*, Sztálin-Rákosi-Lenin óriás arcképei, „Éljen Rákosi" jelszók, mintha egyszerre ki­fejeznék a három főmotívu­­mot, amelynek a jegyében a Munka Ünnepét megüli a fő­város népe, s ami*, a többi csak részeire bont. Alig érnek az első sorok az emelvény elé, az emberek aj­kán kicsattan a lelkesedés, amely ettől kezdve négy órán át harsogja, ujjongja, az égig vágja a kitörő öröm külön­­külön más mondatokban ki­fejeződő, de minden formában* lelket tolmácsoló és szinte a tömeg felett lebegő üdvözléseit Az egyénit kereső leleményes­ség, a fáradtságot nem ismerő türelem, a legérdekesebb meg­jelenési formát megtalált szép­ségvágy fejeződik ki abban a sokféle változatban, amelyben a felvonulók ki akarták mu­tatni, mit jelent nekik a má­jus elseje- A TEJÉRT fehér kö­penyes részlege kolompoló te­henet választott a maga emblé­májául. A Magkereskedelmi N. V. kis csoportja hatalmas zsákokat tol a menetben. A honvédelmi minisztérium zöld zubbonyos nőkatona különít­ményét felváltja a közlekedés- és postaügyi minisztérium cso­portja, amely autó, vasút, re­pülőgép montázsszerűen össze­állított óriás táblájával kény­szeríti magára a figyelmet. * Zászlók, képek mozgó erdeje alatt jönnek négy ágra sza­kadva az­ emberhullámok meg­állás nélkül. Jobbról a katona­, balról a rendőrzenekar helyez­kedett el a térségen és az in­dulók vérpezsdítő hangjaira koppannak a lábak, a tömeg ujjong, ünnepel és sűrűn tör fel ezer és ezer torokból: «Megvédjük a békét, megvéd­­jük a békét!» A szem egyre jobban megittasul a csodálatos látványtól, amely mint valami eleven képeskönyv gyönyörű illusztrációit, úgy tárja fel percről-percre a maga meglepetéseit. Fel sem ocsúdik az egyik alól, s m­áris kápráztatja a másik. A Sertés­­vágóhídi NV vörös zászlaját úgy veszi valaki óriási böllér, hogy még akkor is rajta cso­dálkozunk, amikor váltókra tá­masztott, villogó bárdos cso­port suhan el előttünk, vagy a László-kórház fehérköpe­­nyes dolgozóinak kellene jut­tatni egy röpke pillantást­ A Patyolat NV első sorának fel­­vonulói piros belükből formál­ják a MÁJU­S szót s a fehér­kék ruhás nők, férfiak feje fe­lett nagy táblák. Ez volt a múlt — Ezt adta a jelen. A Fuvartelep NV menetét csen­gőt rázó nő vezeti és négy­­munkás szemeteskocsit visz a vállán. A Gizella-malom külö­nítmény©­ tiszta fehérben vo­nult ki, az első sor betűkből formálja a jelszót- Éljen Sztá­lin—Rákosi! A középső emelvényen fe- Ikete ruhában, hol ül, hol a tribün egyik-másik sarkába siet Rákosi Mátyás. Integet. Ti mikor, mint a vihar, hogy szinte megrázza a teret szegé­lyező házakat, tombolva, zászló­kat, kendőket, virágokat le- Hirdetmény. Cstyfpiim átvenni kívánja T«nk»s Károly és Jellinek Béla Budapesten. Somogyi Rén­ál­l­­olak­i továbbá Isalpern Jakab Budapesten Kisfuva­­ros­ u. 10. alatti nyersbőrtizfelét. Fel­hívom az esetleges hitelezőket hogy fenti régekkel szemben fennálló kö­vetelésüket három nap alatt* jog­vesztés terhével nálam jelentsék be. Dr. Sós Zoltán ügyvéd *- Btud­apest VI. Szte­n­ót 45. Ha­boglalva ujjong a nép. A fe­hér kéz, ahogyan megvillan a levegőben, mintha a szíveken játszana. Színek olyan kavargása a menet, amellyel szemben tehe­tetlenné válik a tszó, ha tük­rözni akarja. Óriási, sárgásan villogó csigát vonnak selyem­­gyeplőkön gyönyörű nők Sza­kácsok főzőkanalaikat lengetik, Pincérek táblája hirdeti: Vidámabb lett az élet A Gyárkémény és Kazánépítő Nv emberei miniatűr, nagy­­kéményű gyárat visznek, a Húsértékesítő emberei megint bárdokkal jelképezik a mester­ségüket A VII. kerületi OTI dolgozói két nagy táb­lával illusztrálják a küzdel­met, amely a békéért folyik .Mi békét akarunk, hirdeti a felírás a magvető paraszt alakja felött. «Ők háborút akarnak* mond­ja az Amerikát szimboli­záld yankee. Gorkij vörös selyemzászlóra hímzett csodás képe villan fel, aztán másutt hatalmas, fehér felírásd tábla. • Örök hálánk a Szovjet­­únióél* A Hangszerkereskedelmi NV emberei a hangszerek soka­ságán játsszák a maguk indu­lóját. A Teherfuvar NV részle­ge kis kocsit tol, amelyen egy forgó vörös egyes jelzi az ün­nepet. A Rákosi-művek dolgozóinak feje felett gyönyö­rű selyem zászlók csattognak. Mintha kísérőzenéje volnának a zúgó, zengő kiáltásoknak, amelyek a Vörös Csepel, a „Magyar Acélváros” munkássá­gának örömét és lelkesedését fejezik ki.­ A csőgyáriak, mint valami győzelmi lobogót eme­lik a táblát, 1,3 százalékra csökkent a selejt. Az ismert ké­pek között egy új, szokatlan. Az öntők csoportja hozza s akinek a képét büszkén emelik magasra: Gémesi Gyula, a leg­jobb öntő. A nemzeti színű és vörös lobogók erdeje között feliratok: »Megvédjü­k a békét!* — széles táblán: «Éljen a szov­jet-magyar barátság.* És ki­gyulladnak a kemény arcok, amint öklüket magasra emelve harsogják a tribün felé: «Éljen Sztálin, Éljen Rákosii» — majd ütemesen: «Sztálin, Rákosi, Sztálin, Rákosi». Özönlenek végtelen sorokban, mintha egész Csepel kivonult volna tisztelgésre. — Harcolunk és építünk, Rá­kosi a vezérünk! — szál­­ajak­ról ajakra ütemesen a kiáltás, míg lassan elmossa az utánuk özönlők ujjongása. A Ganz Vagon vörösinges csapatáé vagy a MÁVAG-é. A MÁVAG-é, amely­nek munkásai eredménytáblá­kat lengetnek a fejük felett, rajtuk az eredménysatisz­ikák: májusi felajánlásaik értéke meghaladja a 3,5 miliót, első negyedévi tervüket pedig 115 százalé­kra végezték es Keményen lépdelnek, öntuda­tosan. Az emberi képeskönyv­ből nem akarnak kifogyni a la­pok. A káprázat nem akar el­múlni. A formák egyre gazda­gabbak, a szépség mintha ki­meríthetetlen vo­la. S az arcok! Az öröm úgy ömlik el rajtuk, hogy gyújtogat. Most vonul az FVKV cso­portja. Piros virág a mellükön. A nők önfeledten lobogtatják szürke sapkájukat­­a tribün felé és harsogják, érkeztek-e a Hősök­ terére- A jelentés mindig pontosan egye­zik a főhadiszállás térképével A felvonulás sorrendje Budapest dolgozói négy osz­lopban vonultak fel a Hősök­ terére. Egy oszlop a Dózsa György-úton, három oszlop pe­­dig a Sztálin-úton haladt. A négy oszlop egyszerre érkezett néhány perccel nyolc óra után a Hősök­ terére. A Dózsa György-úton hu­szas sorokban követték egy­mást a XIV., a X., a XXI., a XVIII­, a VIII., a XX. és a XIX. kerület dolgozói. A Sztálin-út páratlan oldalán nyolcas sorokban haladtak a VII. és V. kerületi dolgozók, , valamint a posta dolgozói. A Sztálin-út közepén huszas sorokban jöttek a felvonulók. A menetet a IX. kerület dolgo­zói nyitották meg, őket az út­törők követték, majd a XI. kerület dolgozói jöttek, utánuk a MINSZ, az I. és XII. kerület lakói, a MNDSZ, a sportolók, a XIII. kerület dolgozói, a Ma­gyar-Szovjet Társaság, a Sza­badságharcos Szövetség és vé­gül a IV. kerület dolgozói. A Sztálin-út páros oldalán nyolcas sorokban a III., II., VI. és XV. kerület dolgozói haladtak. — Senkitől sem félünk, Rákosi a vezérünk! Ide-oda röpköd a szem, hogy regisztrálni tudjon legalább. A Gerbeaud egész konyhafelszere­­léssel felvonuló csoportját, a Ganz­ kék-rom­kásruhás nődol­­gozó­t, a fanfárokat fújó élsorú úttörőcsoportot, a virágos pál­cát fejük felett lengető bájos fiatal lányokat, az aprón lépe­gető kicsiny úttörőket, akik egy hanggá válnak, úgy kiált­' ják: Éljen Rákosit — a mesz­­sziről szálfanagyságúnak itató ceruzákat és tollat cipelő fiúkat futólag el tudja kapni. Ritmikus tornát bemutató nők, matyóviseletű csoport, képek, zászlók, virágok úsznak felet­tük, MOKÉP-csoport, két-három méter méretű Sztálin-, Lenin-, Rá­­kosi-képek, a Gamma-csoport csupa* Rákosi—Szláen-képpel jön, a Műszaki Egyetem tánc­csoportja után lobogó vörös zászlók. És harsog az ének. — Termelünk és tanulunk, az egységért harcolunk! Titolkarikatúra halad a me­netben, Uncle Sam láncán s még akkor is kiséri a kacagás, amikor már eltűnt. Aztán sok elvesző részlet, hogy a Goldber­­ger—Kelenföld csoportnál is­mét tágra nyíljon a szem. Sztá­lin-, Lenin-, Rákosi-képet visz­nek elől, gyönyörű ruhás lá­nyok utánuk, földgolyós, rajta forgó piros virág, piros zászló­kon fehéren bedolgozott Sztá­­lin-arc, élő kép: sarlós, szép nő,­ kalapácsos kemény mun­kás, különféle selymekből ösz­­szeállított két csillagot emelnek karcsú nők. nagy 5-ös szám, jobbról is, balról is, oldalt piros fehér-zöld nő. A jövő. A MINSZ. A Szil. Vi­rágokból készült magyar cí­mer. Széles, az egész felvonu­lási utat átfogó tábla, felírás­sal: „A termelés, a tudomány és művészet fiatal dolgozói". Ma­gyarországon tanuló külföldiek. Katonák, diákok, diáklányok, összekapaszkodva. •—Éljen a Komszomol! — Sztálin—Rákosi! — Légzengés, amely kitör belőlük, majd szét­terpeszti a teret, s mint a vil­lamosáram, megüt mindenkit a forróság. Rákosi a tribün sarkába jön. Onnan integet nekik. Aztán mintha minden kez­dődne legelőb­ől. Jönnek a kistext­esek, nagy géptermes képpel, a FŐKERT, amelynek élsora egy-egy tulipán kelyhébe ágyazott betűkből formálja ki a nevet. Jönnek a Vízművek, óvónők kocsiban kis zászlókkal hadonászó apróságokat tolnak, sakktáblát, figurát vonultat fel a Sakkszövetség, a Ruha­­kereskedelmi Központ, aztán az MNDSZ, szellemes tábláju­kon a vén Mars kétségbeesve rosk­ad magába: „Csak nőkkel ne kezdjen az ember" mintha mormogná. Jönnek káprázatos változatosságban a sportolók. A Ganz-hajógyár remek mo­­dellhajóval. Az­ Elzett lakatjai­val. A gépállomások dolgozói, kék overallban A SORTEX ga­lambdúccal, amelyből galam­bok suhannak ki a levegőbe. A minőségi vetőmagot propa­gáló órási uborka, paradicsom, kararábét Utánzó alakok. An­gyalföldiek, saját jelszavukkal. ..Angyalföldiek vagyunk a bé­kéért harcolunk" Postások, akik megint újat tudnak. »Nagy nap ez a májusi. Éljen Sztálin, Rákosi!” Két óra. Vége. Az ember, mint álomból, ocsúdik. Míg a zenekarok lassan elvonulnak és az indulók hangja lebeg csak a tér felett, keresi a szót: mi volt ez? Álom? Csoda? Káprázat? Erő? Százezrek? A szervezés remeke? Igen. Minden együtt. Gigantikus arányú Munka és Béke Ünnepe) A felvonulás sztratégiája Május elsején a dolgozók százezres tömegei a legnagyobb rendben vonultak a Hősök-tere felé. A főrendezőség, a fel­vonulás irányításának a vezér­kara a Hősök-terén a nagy tribün mögött helyezkedett el. A „főhadiszállás" távbeszélő­vel és rövidhullámú rádióval van összekötve a különböző felvonulási pontokkal. Az asz­talon térképek fekszenek és a térképeken piros és kék zász­lócskák jelzik a felvonuló dol­gozók tömegének pillanatnyi helyzetét Cseng a telefon, a VIII. kerület dogozói elérték a Baross-teret. A léptékméré­­­s, TV, fM - Tlj O távolságot és máris tudják, hogy a VIII. kerület 25 perc múlva ér a Hősök­ terére. A fő­hadiszállás óramű pontossággal irányítja a felvonulás rendjét. Egy helyütt torlódás van: a fő­rendezők tanácsára a 16 főből álló sorokból 20—25 főből álló sorokba fejlődnek fel a fel­vonulók. A térképen lassan előremozognak a piros és kék zászlócskák, ezek a zászlók az emberek tízezreit és százezreit jelzik és a főhadiszállás tér­képe pontosan mutatja, hogy kint miképpen közelednek a felvonulók a Hősök-tere felé. Időnként ellenőrzik, hogy a térképen jelzett­ csoportok be­ fl­ö­rtönzti. — Szerda. 1950 május 3 Az ünneplő tömegek káprázatos menetében... 4 óra: Ébred a város. 5 óra: Benépesednek az ut­cák. 6 óra: Csúcsforgalom a vil­lamosokon­ 7 óra: Az Állami Lapkiadó NV Bajcsy-Zsilinszky­ úti szék­háza előtt nyolcsoros rendek­ben áll a vállalat hatalmas gár­dája, újságírók, kiadóhivata­liak, az NV valamennyi alkal­mazottja, a fizikai és szellemi dolgozók A nők piros babos fejkendővel, a kezekben ké­pek, zászlók, jelvények, felira­tok. 7 óra 5 perckor indulás. Átvágunk a Körúton a Szondy­­utcába. A járművek már rég leálltak, csak gyalog lehet köz­lekedni. Amerre megyünk, min­denütt a gyülekezőhelyekre vonuló oszlopok, nótaszó, vi­dám zsivaj. Tárva-nyitva min­den ablak, mosolygó arcok, integetés, kendőlobogtatás, 100—150 méter magasból vol­na érdekes látni, hogy a száz és száz utcán, mint valami nagy érrendszer megannyi kis erecskéjén át hogyan áramlik a főér, a Sztálin-út felé a so­kaság, melynek egyik paránya, piros vérsejtje vagyok én is. V ura Út): Pihenő a Sziv-ut­­cában. Itt várjuk be a csatla­kozást. Megszólal egy harmo­nika, azután még egy s fel­csendül a „Szedd a selymet elvtárs", aztán az „Indul a traktor" és a többi mozgalmi dal. Már három harmonika szól, három alkalmi dalárda énekel és velük énekel min­denki-8 óra. Csoportok verődnek össze a közeli kis­gyermek­játszótéren és kezdődik a já­ték- Felnőttek játszanak és kisgyerekek integetnek az ab­lakokból- A többiek mellett már nagyban megy az új, a farkas­játék is. Nagyon kedves, ha­mar népszerű lesz-8 óra 30: A játékból utcabál fejlődött. Egymásután zendü­l­­nek fel a táncdalok, nagy cso­portok járják összefogódzva, majd párokra szakadnak és észre se vesszük, úgy repül az idő. 9 óra 40: Indulás! Rendbe állnak a csoportok, az Aradi-utcán vissza, nagy vargabetűt leírva közeledünk a Sztálin-út felé- Hogy minden lépéssel közelebb vagyunk, már nemcsak tudjuk, hanem halljuk és érezzük is- Egyre erősbödő zúgás jelzi és ahogy a Csengery-utcán befordulunk és beömlünk a Sztálin-út zen­gő, harsogó, óriási emberfolya­mába, úgy érezzük, már nem is mi megyünk, a folyam visz, ragad magával ellenállhatatla­nul- Három óriási oszlop, bal­oldalon, a mi oldalunkon nyol­cas sorokban vonulunk, az út­test közepén huszas sorokban a középső folyam, s a jobb­oldalon ismét nyolcas sorok­ban ömlik a másik „mellék­folyam". Nincs szó leírni a szí­nek áramló zuhatagát- Jobbra tőlünk katonák, parasztlegé­nyek, parasztlányok egymásba karolva menetelnek, nem tu­dom „hivatalosan" melyik cso­port lehet, de valahogy azt a gondolatot fejezi ki, hogy a hadsereg a néphadsereg, a nénből van és érte van. A jár­dákon rengeteg néző­ integet, éljenez mindenki. Hangszóró harsog: „Üdvözöljük az Állami Lapkiadó Nemzeti Vállalat dol­gozóit!" Az üdvözlet nekünk szól, harsog válaszul az éljen, jól esik tudni, hogy láthatatlan szem lát bennünket, látja, hogy eljöttünk, itt vagyunk, részt ké­rünk a minden dolgozók má­jusi öröméből- Tomboló éljen­zés zúdul most ránk, balról, fentről: „Éljenek a dolgozók!" „Éljen a béke!" hangzik kórus­ban- Az államvédelmi hatóság székháza előtt vagyunk, min­den ablak, minden erkély ros­­kadásig, az államvédelmi szerv egyenruhás fiai harsogják az éljent, külön ünneplésben ré­szesítik a piros baboskendős nődolgozókat, s hullik rájuk és ránk a virág. Gyönyörű, felejthetetlen, soha nem érzett lelkesedés fog el mindenkit és megyünk-megyünk a béke harcosai, most érez­zük, hogy katonák vagyunk, a béke katonái, rajtunk az egész békére áhító világnak, népek százmillióinak rajtunk a sze­me-A Körönd tárul ki most előt­tünk, ezernyi­ ezer ember, tíz­ezernyi torok hangorkánja, már nem halljuk a saját sza­vunkat. És az ünneplés egyre nö­vekszik. A Bajza-utcánál hsala­­dunk, amikor messziről feltű­nik a tribün képe­ Most már mindenki odaszegzi tekintetét, nem látunk mást, csak a tri­bünt nézzük és végre, ahogy a Munkácsy Mihály­ utca mel­lett haladunk, felfedezzük alak­ját és lassan kivesszük arcvo­nását annak, akit keresünk, akinek a szemébe akarunk nézni- Ott áll, mosolyog, nevet és mindkét kezével integet a magyar nép bölcs vezére, Rá­kosi Mátyás- Három oszlopban ömlik el a tribün alatt a menet, a három oszlop minden sorá­ban 35—40 ember, másodper­cenként 35—40, percenként te­hát vagy 2000 ember vonul el előtte és mégis úgy érezzük, hogy mindenkinek külön-külön a szemébe néz, mindenkit lát és mindenkit külön-külön üd­vözöl Rákosi Mátyás. Elmond­hatatlan lelkesedéssel, örömmel tör ki mindenkiből az éljen­­kiáltás, önfeledten éljenez, ke­zet, kendőt lobogtat, integet mindenki. Lobognak a zászlók és lobogó, forró, áradó a lel­kesedés. A tribün után háromfelé vá­lik a három oszlop. A Városli­geti-tó hídján megyünk keresz­tül és a szép Ligeti-úton érünk el a Bethesdához, pihenő­helyünkhöz- Százezer embertől zsibong a park- Boldogan te­lepszünk le. Minden remek volt, nincs meleg, nincs hideg, aki napozni akar, napozik, aki árnyékot kíván, fa alá hevere­­dik el és élvezi a selymes má­jusi fűnek friss illatát, az anya­föld bódító szagát, azét az anyaföldét, amelyért ma me­neteltünk, amelyet meg aka­runk védeni a háborús uszítók ellen, mert nem akarjuk, hogy ismét füstszagú legyen a fű, nem akarjuk, hogy újból ár­tatlanul, ostobán és bűnösért kiontott vér öntözze a földet. Csupa vidám, elégedett em­ber- Senki sem fáradt, de jó!-­ esik a pár falat tízórai, a „vil­lásreggeli" és jólesik egy po­hár sör-Vidám zene, tánc, játék kez­dődik, gyorsan telnek az órák és akinek másfelé van dolga, mehet a földalattival- Ez az egy villamos egész idő alatt működésben volt. Végállomás­­tól­ végállomásig röpítette uta­sait, nincs megálló, a Ligetből 7 perc alatt vagyunk a Vörös­­marty-téren, itt autóbuszok várják az érkezőket, s 5 perc múlva a Széll Kálmán-téren szik­ünk ki. Liget—Széll Kál­­mán-tér átszállással 12 perc. Új rekord- És ízelítő abból, hogy mit jelent majd a föld­alatti gyorsvasút, amely annyi minden egyébbel együtt meg­épül. Biztosíték rá május 1 fe­lejthetetlen napja, tényekből fakadt lenyűgöző lelkesedése. Kiss J­ Sándor Novikov üdvözlete a magyar néphez Anatolij Novikov, a világhírű szovjet zeneszerző, aki legutóbb a Szovjet-Magyar Barátsági Hó­nap idején járt Magyarországon, üdvözletet küldött a magyar népnek. — Ma, a nemzetközi ünnep alkalmából, írta többek között, visszagondolok magyarorsz­ági látogatásomra, üdvözlöm a ma­gyar népet és arra hívom fel, hogy még szorosabban tömörül­jön a békeküzdelemben a há­borús gyújtogatók ellen. A béke híveinek nemzetközi frontja hatalmas, és mindenki, aki a népek barátságát és szabadságát akarja, elszántan áll a béke harcosainak sorába. A béke győzni fog. Panyin mozdonyvezető a magyar vasutasoknak küldött üzenetet Iván Panyin, aki mint a szov­­jet mozdonyvezetők legkiválóbb­­ja, legutóbb szintén Magyar­­országon járt, a moszkvai rádió útján küldött üdvözletet a ma­gyar vasutasoknak. — Május elsején forrón üd­vözlöm a szabad Magyarország vasutasait — mondóba többek között — és gratulálok munka­sikereik­hez. Örömmel értesül­tem róla, hogy a szovjet moz­donyvezetők mozgalma a sza­bad Magyarország vassu­rrsai között is méltó követekre talált. A szovjet vasutasok nevében boldog életet és sok sikert kívá­nok a magyar vasutasoknak alkotó munkájukban. A TASZSZ beszámolója a budapesti május elsejéről Moszkvából jelentik: A TASZSZ-iroda beszámol a budapesti május elseji felvonu­lásról és ezzel kapcsolatban ezeket jelenti: Május elsején a magyar fő­városnak úgyszólván minden lakosa kivonu­l a napsütéses, ünnepélyesen feldíszített utcák­ra. A felvonulók oszlopai a v­áros főútvonalain haladnak a Hősök-terére, a szabad magyar nép ünnepi manifesztációinak hagyományos helyére A fel­vonulók első oszlopai reggel nyolckor érkeztek a Sztálin-út és a Dózsa György­ út felől a Hősök-terére. A dísztribünön helyet foglalt Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja fő­titkára, a politikai bizottság tagjai, a nagybudapesti párt­­bizottság tagjai, az egész ma­gyar kormány, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak tagjai, az ország tudomá­nyos, társadalmi és kulturális életének kiválóságai, a buda­pesti üzemek élmunkásai, a Szovjetünk­, a népi demokra­tikus országok diplomáciai képviseleteinek tagjai és más külföldi diplomáciai missziók képviselői. A felvonulást Vörös Csepel munkásainak, a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak menete nyitotta meg. A fel­vonulók sorai négy széles me­netben vonultak el a tribün előtt. A dolgozók, az emberiség nagy vezéreinek, Leninnek és Sztálinnak, Rákosinak, a ma­ tt DARAB l­EVELEZO-LAPHOZ SiiMfÉMHI NAGY tBY fényképészeti mfitcrm®* X. Váci utca ll/tl. Tel.: W~Hl ■ — ....................

Next