Magyar Nemzet, 1950. május (6. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-03 / 101. szám

Szerda, 1950 május 3. Világszerte napról-napra hatalmasabb lesz a béketábor Magyarországon már közel 7 millió békealáírás gyűlt össze A Béke Hívei Világkongresz­­szusának á­landó bizottsága ál­tal Stockholmban elindított bé­keakció a békeszerető néptöme­gek egyre hatalmasabb és egyre diadalmasabb békehadjáratává vá­ik. Nincs a világnak olyan pontja, ahol ne zajlanának le békegyűlések, ne alaku­lának békevédelmi bizottságok és ne folytatnának aláírásgyűjtési ak­ciót. Magyarország do­gozei nagy lelkesedéssel, méltóan veszik ki részüket a békevédelmi vi­lg­mozgalomból. Az ország minden részében újabb és újabb béke­védelmi bizottságokat választa­nak. A békegyű­ésekről, amelyeken ezeket a bizottságokat választják és az aláírásgyűjtési akciót szer­vezik, egymás után érkeznek üdvözlő táviratok a «Megvédjü­k a békét a Mozgalom Országos Tanácsához. Itt említjük meg, hogy­ dr. Csíki Gábor unitárius püspöki helynök felhívást intézett az összes unitárius gyülekezetek lelkipásztoraihoz. Rámutatott az új háború fenyegető veszélyére és felhívta a llkipásztorokat, hogy vegyenek részt abban a munkában, amely az új háború veszedelmét akarják az emberi­ség feje felől e hárítani. Ide tartozik még, hogy a községek egész sorában a ka­tolikus papok komoly munkát fejtenek ki a békebizottságok­­ban. Láber Mikós zalamere­­nyei plébános a békeív alá­írásakor ezeket mondotta. ..El­ítélem azokat, akik a békéért folyó harc munkájából kivon­ják magukat. ám­ magam is minden erővel részt veszek a mozgalomban. Ezt az elhatá­rozásomat cselekedetekkel és aláírásommal pecsételem meg.“ Sátoraljaújhelyen az egy­házak par­jai valamennyien aláírták a stockholmi béke­­konferencia határozatát. A pécsi tudományegyetemen május elseji ünnepséget tartot­tak és annak befejezésekor az egyetemi tanárok és hallgatók egytől-egyig aláírták a béke­­íveket, házról-házra járnak, gyűjtik az aláírásokat, a békebizottságok munkájához való csatlakozásra szólítják fel híveiket. Egy ilyen szorgosan serénykedő, névtelen párizsi pap alakját rajzolja meg az «Humanité» hasábjain Simo­ne Terry, a Magyarországon is jól ismert, kitűnő francia írónő és újságírónő. Leírja, mikép járt az egyik párizsi negyedben házról-házra egy fiatal katolikus pappal. Ez­zel kapcsolatban többek között ezeket írja: «Az ilyen típusú papoknak köszönhetjük, hogy egyre nagyobb és nagyobb lesz azoknak a katolikusoknak a száma, akik megszorítják a ke­zet, melyet feléjük nyújtunk. A háborús uszítók kiszolgálói elle­nére, minél fenyegetőbbé válik a háborús veszély, annál job­ban és jobban megértik, hogy valamennyiünknek, hívőknek és nemhívőknek az egysége fogja végre örök időkre meg­teremteni a földkerekségen a békét­. Simone Terry leírja, hogy hogy amíg aláírásgyűjtő kör­úton voltak, nem vitatkoztak túlvilági dolgokról, de annál inkább egyetértettek abban, hogy meg kell minden áron akadá­lyozni az atompoklot a földön. Az Humanité munkatársa fel­jegyzi, milyen érvekkel győzte meg paptársa a lakókat a béke­­ívek aláírásának szükségessé­géről. Ilyenféléket mondott: «Ha a bomba leesnék, úgy mind­­annyiunkra lecsapna. Ez nem politikai kérdés, ez az életnek és a halálnak a kérdése. Szük­séges azonban, hogy sokmillió és millió aláírást gyújtsunk azért, hogy ezt az igazságot a kormányok is megértsék. Nem kezdhetnek ekkor háborút mindannyiunk, a népünk ellen.* Simone Terry ezekhez a mon­datokhoz hozzáfűzi: (.Pontosan ugyanezt mondottam volna és ugyanezt mondottam is, amikor szólni kezdtem.* Cikkét így fejezi be: -Milyen jó társaság is volt ez a kettőnkés Példával bizonyította, hogy a háború elleni egység lehetséges. Barátaim, akik hiszlek a túl­világban és akik nem hiszlek benne, menjetek együtt minden házba, kopogtassatok minden ajtón, mozgósítsatok minden franciát. Mentsétek meg Fran­­­ciaországot!! Mindehhez mi csa­k ezeket a szavakat fűzzük: Mentsék meg a jóakarattá emberek, hitbeli felfogásra való tekintet nélkül, a békét és ezzel az egész vilá­got. A magyar papok is köves­sék francia oltártest­véreik pél­dáját. A békeszavazás újabb sikerei Bukarestből jelentik, hogy a Román Népköztársaság római katolikus lelkészeinek és hí­veinek 120 képviselője Maros­­vásárhe­yen értekezletet tartott, amelyen elhatározták, hogy szívvel-lélekkel csatlakoznak a béke megvédéséért fogó harc­hoz. Varsóban a Szabadság és De­­mokrácai Harcosai szervezeté­nek paptagjai kiáltványt tettek közzé. Ez a kiáltvány rámutat arra, hogy a római katolikus papok nem hiányozhatnak a­­ békeharcosok soraiból. Berlinben Herz professzor, az evangélikus egyház szociális kongresszusának elnöke kijelen­tette, hogy a békéért folyó küz­delemnek rendkívüli fontossága van minden keresztény ember számára. A Keresztény Demo­krata Unió politikai Bizottsága elhatározta, hogy felhívást intéz az Unió tagjaihoz az atomfegy­­­­ver eltiltására irányuló aláírások­­ gyűjtésére. Párizsból jelentik, hogy a­­ francia értelmiségiek kétnapos kongreszust tartottak a Francia Gondolat Házában. A jelentést Aragon terjesztette be. A rész­vevőik ünnepélyesen megfogad­ták, hogy minden erejükkel részt vesznek a stockholmi béke­­felhívás aláírására irányuló mozgalomban. New Yorkból jelentik, hogy május elsején megnyílt a tudo­mány, a művészet és a szabad hivatások dolgozóinak kongresz­­szusa, amelyen a szónokok ki­emelték, hogy feltétlenül fo­­kozni kell a békéért vívott har­cot, és amelyen Thomas Mann is felszólalt. A békeszavazás legújabb eredményei Budapest kerületeiben és üzemekben 5.447.313 aláírás. A békeszavazás 15.904 békevédelmi bizottság legújabb vidéki eredményei Rotterdam és Amszterdam dolgozói az amerikai fegyverek kirakása ellen Rotterdam és Amsterdam ki­kötőmunkásai megtagadták az antwerpeni kikötőből érkező amerikai fegyverszállítmányok kirakását és ezzel szolidaritást vállaltak az antwerpeni kikötő­munkásokkal. Bizottságok száma Aláírások száma I. kerület 81 18.840 II. „ 604 56.730 III. „ 345 41.933 IV. ., 454 64.402 V. ., 493 107.308 VI. „ 045 59.240 VII. „ 1.157 102.94­ Viii. „ 484 102.307 IX. .. 579 76.77­­X. „ 472 58.330 XI. 266 76851 XII.­­ 151 33.979 XIII. „ 966 118.410­­IV .. 273 59.610 XV „ 115 31066 XVI. .. 122 26.128 XVII. „ 60 20.126 N VIII. „ 148 40.727 XIX. „ 113 36.324 XX. „ 126 57.724 XXI. „ 113 23.124 XXII. „ 127 19.022 Kerületek összesen: 8.194 1.231.896 Bpesti önálló nagy­üzemekben összesen: 485 96.921 összesen: 8.679 1.328.817 Slékibizottságok Megye­i Aláírás száma Baranya 275.070 789 Bács 324.551 559 Békés 322.657 789 Borsod 465.418 1.980 Csongrád 348.617 1.070 Fejér 201.845 629 Győr 264.721 856 Hajdú 372.336 1.131 Heves 242.451 480 Komárom 167.501 610 Nógrád 176.211 615 Pest 413.210 565 Somogy 298.111 1.190 Szabolcs 429.800 501 Szolnok 320.071 1.100 Tolna 206.776 755 Vas 211.322 733 Veszprém 252.127 691 Zala 211 122 549 összesen: 5.477.313 15.904 A megyékben és Bpesten összesen: 6,806.130 24.583 Francia papok békealáírásokat gyűjtenek A stockholmi békehatároza­­tokat aláíró magyar tömegek sorában nagy számban ott lát­juk a különböző vallások pap­jainak aláírását. Ez az aláírás egymagában is aktív kiállás a béke gondolata mellett. De még tevékenyebb állás­foglalást jelent a békebizottsá­­gokban való részvétel. Számos békebizottságba választottak be papokat, lelkészeket Ezáltal a béke melletti eddigi egyes el­szigetelt papi megnyilatkozások örvendetesen az alsópapság tö­meges békemozgalmává nőttek meg. Természetesen még nem tar­tunk Magyarországon ott, ahol a haladó szellemű francia kato­likus papok és protestáns lel­készek tartanak. Franciaország- I­rán ugyanis nemcsak aláírják­­ a papok a békeíveket, nem-­­­csak részt vesznek a békebizott-­­ ságok megalakításában és mű­ködésében, hanem a békemoz­­galom lelkes agitátorai kerül­nek ki belőlük- Nemcsak Boulier abbé és a hozzá ha­sonló nemzetközi nevű francia papokra gondolunk, akik min­den nemzetközi békeértekezle­­ten részt vesznek és felszólalnak akik széleskörű publicisztikai munkát fejtenek ki a békemoz­galom népszerűsítése érdekében, hanem a névtelen francia pa­pokra is, akik a békemozgalom szürke, de annál fontosabb hét­köznapi munkájából veszik ki derekasan a részüket, vagyis Magyar Nemzet Eltemették Rudas Lászlót, a magyar tudományos élet nagy halottját Az egész magyar dolgozó nép megrendülten vette hírül, hogy Rudas László, a nagy társa­dalomtudós, a Közgazdasági Egyetem Kossuth-díjas rektora, hosszas betegség után elköltö­zött az élők sorából. Rudas László holttestét a Pázmány Péter Tudományegye­tem központi épületének aulájá­ban ravatalozták fel. Ravatalá­nál kedden délelőtt díszőrséget állt a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága, minden magyar dolgozó nagy tanítójá­val, Rákosi Mátyással az élen. Az egyetem aulájából a Ke­­repesi­ úri temető halottasházába szállították a koporsót. Itt a ravatal köré seregleltek mind­azok, akik búcsúzni jöttek a magyar munkásmozgalom nagy halottaiától. A vörös selyemlepel­lel letakart koporsó lábánál bársonypárnán ragyogtak a szovjet és magyar kitüntetések, amelyeket Rudas László ki­magasló munkásságáért, a nép ügyei iránt tanúsított rendít­hetetlen hűségéért kapott. A ravatalt elborító virágok között középen a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárának, Rákosi Má­tyásnak vörös rózsákból font koszorúját, két oldalán a Párt Központi Vezetőségének és az Országgyűlésnek koszorúit he­lyezték el. Kedden délután négy óra előtt néhány perccel Gerő Ernő, Far­kas Mihály, Kádár János és Marosán György, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárhelyet­tesei vezetésével az MDP Poli­tikai Bizottságának tagjai álltak fel a ravatal körül díszőrségre. Pontosan négy órakor a dísz­őrség tagjai emelték vállókra a koporsót és a sokszázfőnyi gyászoló menet elindult a sír­hoz. A Kossuth-mauzóleum homlokzatával szemközti dísz sírhelyet a budapesti pártszer­vezetek küldöttei vették körül. Sokszáz csillagforgós vörös prok­tárzászló hajolt földig, amikor a gyászmenet a sírhoz ért. A néma csendben felhang­zanak a nép hőseit utolsó al­jukra kísérő Lenin gyászdal­­ hangjai. A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága és Központi Vezetősége nevében Horváth Márton, a Szabad Nép felelős szerkesztője búcsúzott el a ma­gyar munkásosztály halottjától. Rámutatott arra, hogy Rudas László pályafutása a magyar munkásmozgalom hőskorától a magyar munkásosztály, a ma­gyar dolgozó nép felszabadulá­sáig ível. — Rudas László — mon­dotta Horváth Márton — meg­testesítette a kommunista ne­velő típusát, akinél a tanítás, a tett, az emberi magatartás olyan tökéletes egységbe olvad, aki nemcsak hála­dás tudásá­val, nemcsak a marxizmus­­leninizmus, a leghaladóbb em­beri tudás fegyvereivel küz­dött, hanem saját emberi pé­lamutatásával is. — Rudas László kiváló fia volt a magyar munkásosztály­­nak, népünknek, kiváló har­cosa a magyar és a nemzet­közi forradalmi munkásmozga­lomnak, szenvedélyes, rendít­hetetlen hűségű katonája Pár­tunknak, élő harcos a hazánk­ban az élenjáró szovjet tudo­mánynak. Csak a Magyar Kommunisták Pártja. Lenin, Sztálin tanításainak magyar­­országi megvalósítója, az a Párt, amelyet a magyar do­gozó nép legnagyobb fia, Rá­kosi Mátyás vezet — csak ilyen párt ad és ad­hat ilyen munkásokat és harcosokat a dolgozók ügyének. Horváth Márton után Rusz­­nyák István professzor búcsú­zott a magyar tudomány nagy halottjától a Magyar Tudomá­nyos Akadémia nevében. — Rudas László — mon­dotta — nemcsak papíron volt akadémikus. Fiatalos lendüle­tével, széleskörű tudásával, bolsevik szenvedélyességével élen járt minden olyan harc­ban, amely a tudomány köz­kinccsé tételét, a tudósok és dolgozók alkotó összefogását tűzte ki célul. Hitvallása, ame­­lyet a tudomány céljáról 1949. december 19-én Sztálinról tar­tott akadémiai ünnepi beszé­dében kifejtett, mindannyiunk számára felejthetetlen irány­mutatás. László Lenke a volt párt­­iskolai tanítván­yok nevében tett fogadalmat Rudas Lász­ó tanításainak megőrzésére. Az­után az Internacionálé hangjai közben eresztették sírba ko­­porsót. Tyihonov a békeküzdelem határozottabb formáiról Moszkvából jelentik, hogy Tyihonov, Sztálin-díjas költő, a Szovjet Állandó Békebizottság enöke a Szovjet Tájékoztató Iroda részére írott cikkében hangsúlyozza, a Bolsevik Párt Központi Bizottságának május elseji jelszavai az egész szov­jet nép gondolatait és érzelmeit fejezik ki és ezeket a jelszava­kat ismétlik a jóakaratos embe­rek a világ minden részén. Tyi­­honov rámutat arra hogy a békeküzdelem egyre hatéko­nyabb és határozottabb formá­kat ölt. A Trud külföldi szakszerve­zeti vezetők és munkások nyi­latkozatát közli. Ezek a Szov­jet Szakszervezetek meghívá­sára részt vettek a moszkvai május elseji ünnepségeken. Apró Antal, a SZOT főtitkára kijelentette: «Minden nap em­lékezteti népünket arra, hogy a Szovjetunió baráti támoga­tása és segítsége a béke, a sza­badság és a függetlenség bizto­sítéka, egyben a szocialista tár­sadalom sikeres építésének zá­loga. A szovjet szakszerveze­tekkel együtt a nemzetközi szo­lidaritás érzésétől áthatva, tá­mogatjuk és erősítjük a Szak­szervezeti Világszövetséget, a nemzetközi munkásosztály harci egységét.* Nagyvilág Az angol sajtó egy része Sir Staffons Cripps-t «iron chancellor»-nak, vaskancel­­lárnak nevezi. Most aztán kiérdemelte a becéző ne­vet. A pénzügyminiszter előterjesztette Anglia új költségvetését, amely még a legpesszimistább polgá­rokat is megdöbbentette. Az angol kormányzat sok ú­j adóról gondoskodik, sok új terhet aggat a lakosság nyakába, de ezek között egyik sem olyan súlyos, mint a benzin árának vá­­ratlan és hatalmas arányú felemelése. Kilenc penny­vel emelték fel a benzin gallonjának az árát és az árdrágítás már azonnal életbe lépett. Huszonnégy óra alatt felforgatta vele a vaskancellár a szigetország gazdasági életét. Anglia szállításainak legnagyobb része motorerővel történik. A szállító vállalatok beje­lentették, hogy milliós ter­heket rótt rájuk az árdrá­gítás és azt­­­kénytelenek­ azonnal áthárítani a fo­gyasztóra. Minden élelmi­szer, minden közfogyasz­tási cikk drágább lett, ter­mészetesen a közlekedés is. Sir Stafford mindent felemelt, csupán egyetlen dolgot szállított csak le: az angol kisember amúgy is alacsony életszínvona­lát...• «A magyar példából mi is tanulhatunk* — írja az M . Oesterreichische Zeitung­­ egyik olvasója, aki levele-­­­ben elmondja, hogy sok­­ magyarral és olyan em­­­­berrel beszélt, akik az­­ utóbbi időben Magyaror-­­­szágon jártak, leírja mind­azt, amit tőlük hallott. Mi tudjuk a legjobban, akik napról-napra tapasztaljuk népi demokráciánk áldá­sait, hogy a levélírónak igazat mondtak informáló ú­rai, ezért a levélnek ezek­kel a részeivel nem is fog­lalkozunk. De idézzük a levél befejező részét, amely így hangzik: «Mindez olyan képet ad, amely szinte követeli az osztrák viszonyokkal való összehasonlítást. Meg va­gyok róla győződve, hogy a mi számunkra csak elő­nyös lenne, ha a magyar példából tanulnánk, ha abból levonnánk a kon­zekvenciákat és hasonló fejlődés útjára lépnénk és a demokratikus erők hatá­rozott és egységes küzdel­mével nálunk is kivívnánk a jobb, az új, az emberhez méltóbb rendszert.­ • A fenti kívánság indokoltsá­gát az alábbi kis eset is igazolja, amelyet szintén az egyik osztrák lapból vettünk át. Különös jele­netnek voltak tanúi a na­pokban a járókelők. Az egyik nagy utcai szemétlá­dába teljesen hibátlan mi­nőségű spenótot hánytak be egy autóról. Kiderült, hogy a tulajdonos, egy nagykereskedő, nem volt hajlandó a spenótot a megállapított áron adni. Kiadta tehát a parancsot alkalmazottainak, hogy sem­misítsék meg, mert ezál­tal ki akarta kényszeríteni a magasabb árat. A teher­autó soffőrje egy máso­dik szállítmányt is jelzett, a spenótra lecsapó házi­asszonyoknak, de ez már nem érkezett meg, mert a rendőrség közbelépett. Nem gondoljuk azonban, hogy a tőkések aljas mani­pulációja ellen volt kifogá­suk. Dehogy. „Köztisztaság elleni vétség** címén indí­tottak eljárást a nagy­ kereskedő ellen. ___­ UIDEI KULTURD Ára 4 forint Előfizetési díj: évre 8 — Ft, */­ évre 15.— Ft. I évre 30 — Ft Előfizetési osztály: VI. Sztálin út 25. Telefon: 42/ 190. Csekkszámlaszám: 61.049.

Next