Magyar Nemzet, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-01 / 176. szám

* Megszültnek a Koreába indított amerikai katonák Japánból érkező jeentések­­­ban állomásozó amerikai ks­arról számolnak be, hogy a Ko- r­­ona körében negyven sze­reába induló amerikai c­apatok kés történt, amidőn a katonák közöt igen rossz a hangú út,­­ megtud­ák­, hogy Koreába kelt harci lelkesedésről egyáltalán­­ indulniok, nem lehet beszélni. Az Oszaka- t Az amerikaiak kiűzik a polgári lakosságot az egész had­st­erü­letről A Manchester Guardian tudó­sítója jelenti Koreából: Az ame­rikaiak elrendelték, hogy a pol­gárl­akosság távozzék az egész haditerületről, miután parasz­toknak öltözött és­zakkoreai katonák beszűrődtek az ameri­kai ál­­sokba. Kegyetlen in­éz­­kedés ez azokkal szemben, aki­ket otthonukból kiűznek — ál­lapítja meg a tudósító. A ki­űzöttek tömege olyan szívet­­­facsaró látványt nyújt, mint azok a tömegek, amelyeket a németek kerge­tek ki otthonaik­­ból. Vannak közöttük boton bicegő öregek, betegek, váran­dós anyák és csecsemők. A New York Herald Tribune jelenti Tokióból: MacArthur tá­jékoztató tisztje, Echols ezredes kérte a tudósítókat, legyenek tapintatosabbak jelentéseikben, ne sértsék az amerikai katonák « szellemét» és az Egyesült Ál­lamok «tekintélyét». Csindzsu felszabadult Az AP jelenti: Erős északko­reai nyomás arra kényszerítette az USA csapatait, hogy három­napos küzdelem után hétfőn ki­­vonu­lanak a déli partvidéken levő Csindzsuból. Egy rangosrangú tiszt, aki a csindzsui harcot irányította, a visszavonulás előtti utolsó órák­ban a dühtől fürd­őko­da jelen­tette ennek a fontos közekedési és vasúti csomópontnak és a közelében fekvő értékes légitá­maszpontoknak elvesztését. Az ütközetet irányító magas­rangú tiszt pokolinak je­lemezte a Csindzsuért folytatott küzdel­met és elmondotta, hogy ez a kilencedik vereség, amit csapa­tai egymásután elszenvedtek. A legutolsó Reuter-sürgönyök szerint a koreai hadihelyzet hétfőn este a következő volt: Déli arcvonal: Erős északko­reai támadásnak sikerült elfog­lalni Csindzsu várost, amely útelágazáson fekszik a déli partvidék mentén és kapuja az inn­n mindössze 60 mérföldnyi­­re fekvő Puszan amerikai híd­főállásnak. Az északiak kezén van most a Csindzsu—Kocsang-i országút, amely fontos száraz­földi összekötővonal. Csindzsu­­tól délnyugatra északi tankok Hadong felé haladnak. Központi arcvonal: Már bizo­nyos, hogy Kocsang az északiak kezén van és a Kocsangtól északra fekvő Csirje is az észak­koreaiak birtokában van. A je­lentések szerint a nyomás „erő­sen nő“ Kocsangtól keletre Kumcson irányában. Közeledik Tibet népének felszabaduld?A Csungkingi jelentés szerint a délnyugatkínai katonai és köz­igazgatási bizottság első plenáris ülésszaka ott összeült. Sakdoton, a bizottság tibeti tagja a kö­vetkezőket mondta a megnyíló ülésen: „Tűzzétek ki a csillagos nemzeti lobogót a Himaláján!“ Egymásután jelentik a községek Rákosi Mátyásnak begyűjtési tervü­k túlteljesítését Bács Kiskun megye begyűjtési versenyre bívta valamennyi megyét Az országossá szélesedő be­gyűjtési versenynek újabb len­dületet ad Bács-Kiskun megye felhívása. A megye tanácsának végrehajtóbizottsága ugyanis az ország valamennyi megyéjét gabonabegyűjtési versenyre hívta rá. Vállalták, hogy a cséplést a megye területén augusztus 8-ára befejezik, a begyűjtést pedig augusztus 20-ára teljesítik. Biz­tosítják a szövetkezeti raktárak­ba beszállított gabona azonnali átvételét és a kocsifordulók megrövidítésével azonnal rendel­tetési helyére való szállítását. A végrehajtóbizottság felhívja az ország dolgozó parasztságát, kö­vesse a példát. Határidő előtt A termés betakarításáért in­dított versenyben a dolgozó parasztság napr­ól-napra újabb szép eredményeket ér el. A községek dogozói, vállalásaik­hoz híven, határidő előtt feje­zik be a csépést, teljesítik a termény­beadást és táviratban­­ jelentik jó munkájuk eredm­é­­­nyét a magyar nép szeretett ve­­­­zérének­, Rákosi Mátyásnak.­­Nagybaracska dolgozó pa­rasztsága táviratában jelentet­te, hogy október 2-ára elő­irányzott begyűl­ési tervüket július 29-én 130 százalékra tel­jesítették. Monosbél község népfront­bizottsága táviratában ugyan­csak örömmel jelent,­ hogy jú­­nius 25-én a cséplést befejezték. Zalaszentmihály dolgozó pa­rasztsága táviratában hang­súlyozza, hogy átérezve a bé­kéért és a szocializmus meg­valósításáért folyó harc jelen­tőségét, egész évi termény­beadási kötelezettségének június­­ 26-án 117 százalékban eleget tett. Földes község dolgozó pa­rasztjainak eredményeiről a népfrontbizottság küldött táv­irati értesítést. Az alkotmá­nyunk egyéves évfordulójára vállalt százszázalékos beszo­lál­­tatási kötelezettségünket augusz­t­­us 20-a helyett dolgozó pa­rasztságunk július 30-án telje­­sítette — írják a táviratban.­­ A kokadi földművesszövetke- s­zet távira­tban jelentette, hogy a község az október elsejére előirányzott terménybegyűjtési tervet a mai napig 132 száza­lékra teljesítette.­­Elsőnek akarjuk jelenteni szeretett Rákosi elvtársunknak, Népköztársaságunk kormányá­nak, hogy alkotmányunk méltó megünneplésére teljesítettük ál­lamunkkal szemben kötelessé­günket!" — táviratozta Földeák dolgozó parasztsága­ A dolgozó parasztság által küldött táviratok kivétel nélkül hangsúlyozzák, hogy a szocia­lista versennyel elért eredmé­nyekkel adták lanyjelét annak, hogy gyűltik a háborút és an­nak provokátorait. A termény­­begyűjtés határidő előtt való teljesítésével öntuda­tsan elő­segítik az ötéves terv megvaló­sítását és a szocializmus építé­­sét. Kálmán Feri írta: Dallos Sándor Az előbb­­,átvitte a magas­ugrásban a 105 centiméter­, most itt ül mellettem a játék­téren, a nagy tölgyfa árnyéká­ban s egy kicsit még piheg. Azt remélem, talán a magasugrástól. Nyúlánk, szőke fiú. Fehér trikó van rajta, fekete torna­­nadrág. Cipőt nem visel. 35 fo­kot mutat a hőmérő. Kopo­nyája csaknem tökéletesen göm­bölyű, arca ovális, s bár sokat van kint a napon, éppen csak megpirult egy kicsit a járom­­csontok tájékán, egyébként szinte tejfehér. Szeme nagy és kék. Ez a legfeltűnőbb rajta, mert akár az óriás babákért mély égkék, finom, sugaras ere­­zettel. Ezt jegyzem fel a külsejéről Egyébként nagyon vidám fiú, ficánkos, mint a csikó, s szája sarkában mindig ott leselkedik egy kis mosoly. — Nevem Kálmán Feri — mondja —, tizenegy éves leszek, most jövök az általános V.-be. Szépen fogalmaz: eddig még mindegyik gyerek így mondta: az ötödik általánosba. — Jól fogalmazol — mon­dom. Rögtön tudja, mire értem — Igen — bólint —, tudora, hogy mire tetszik gondolni. Úgy nem jó, hogy ötödik álta­lánosba. Sohasem mondom úgy — Ki tanított rá? Édesapád? Megrázza a fejét. — Nem — mondja — Ma­gamtól jöttem rá Édesapám, sajnos, nincsen. Melegen nézek rá Árva — A háború? Egy kicsi­ lehajtja a fejét­— Nem. Meg jóvá elötte kezdődött. Tavalyelőtt halt meg tüdb­ajban Szanatórium­ban ha­l meg Egy pillanatig nem értem, miért tette hozzá ezt az utóbbi mondatot. Aztán már tudom. Felemeli a fejét, kék szemét ellepte a könny, de valami kü­lönös kifejezés is van benne: büszkeség. — Nagyon erős szervezete volt édesapámnak, sokáig bírta! S ragyog — Csak úgy gyűltek az ágyához az orvosok s nem győztek cso­dálkozni, hogy még mindig él. Mert szerintük már rég meg kelle­t vo­la hatnia-Nem tudja elfojtani a felnevet és diadal van a hangjában. — Kerek négy héttel élte túl az orvosok jóslatát. S ahogy néz rám, látom: büszke az apjára, aki erős volt és így felcsúfolta az orvosokat. Olyan a kép, hogy majd a könnyem csurran el. — Ó te! Négy héttel? Újra kivágja a büszke mon­datot s újra csattan a neve­tése. S míg kivárom a nevelé­sét és az utána következő csön­det is, kiszámítom, hogy kilenc éves lehetett ez a fiú akkor, amikor az édesapja meghalt, alig ismerhette, hisz az mun­kában volt egész nap, ő meg az iskolában, hát talán nem is igen emlékezhetik másra, amiért az apjára büszke lehet, csak erre, hogy így kibabrált az orvosokkal. Hát így él ben­ne az apja és erre büszke. Ilyesmiket gondolok, aztán azt kérdezem­— No és azóta, Ferkó? Ki dolgozta rád? —­ Édesanyám — mondja melegen. — Lekvárgyárban dol­gozik. — Mit? Feláll, úgy magyarázza. — Tetszik tudni, a ládákat rakja. A kiskocsira. Minden lá­da tíz kiló. — Szóval lekvárosládákat? . Mosolyog. — Persze! Mikor a kocsi megtelik, lehúzza a pincébe, ott szépen felrakja a ládákat a többire, az mind exportra ke­rül. Aztán megint felhúzza a kocsit s kezdi a munkát elöl­ről. Egy pillanatnyi szünet után: — Sokat dolgozik édesanyám, nagyon szorgalmas asszony. Sokszor az is m­gesik, hogy este kilenc után jön haza. Mi­kor először történt, megijed­tem s elfutottam a gyárba, hogy nincs-e valami baja. De azt mondták, hogy semmi baja sincs, tíz perccel azelőtt haza­ment. Akkor hazafutottam. * megegyeztünk, hogy ezentúl nem megyek érte a gyárba, még ha kilenc után jön is haza Mert az több kereset, ha 9 után jön. Túlóra. Hát azóta megvacsorázom és szépen le­fekszem, ha nem is jön meg. — Értem — bólintok. — De hát hogy éltek? Te például hol eszel, mikor iskolába jársz? — Oh — mosolyog a gyerek —,­­ ez semmi! Reggel édes­anyám ken nekem zsíroskenye­­ret, aztán ő megy a gyárba, én meg később az iskolába. Most már mindig van pénz, hogy be­fizethetjük az iskolában a heti ebédet (olcsó ám az —­ moso­lyog —, de azelőtt megesett, hogy annyi pénz sem volt). Este főz valamit édesanyám, ha meg nem, akkor a vacsora is zsíros­vagy lekvároskenyér s lefek­­szünk. Nem nehéz ez! Mint egy vidám játékot, úgy meséli az egészet. — Eddig háromszáz ládát ra­kodott naponként édesanyám — mondja minden átmenet nélkül büszkén —, a tavasz óta meg napi háromszázhatvanat. Ke­mény asszonyt köszön és elballag. Néhány pillanat múlva azonban lihegve vágtat vissza. — Élmunkás! — kiállja fe­­ladozva.­­— Édesanyám, élni kás! Ne tessék elfelejteni... „Egyházunk, hazánk és népünk javára..." Papi ny­ilatkozatok­ az országos értekezlet elé Lapunk mai vezet.ő helyén méltatjuk az augusztus elseji országos papi értekezlet je­lntő­ségét. Ennek a cikknek is osz­­trá­l­ára közö­jük az alábbi papi leveleket: Kedves Kollégák ! Népünkhöz való hűségem ki­fejezésére szívesen részt veszek ö­szejövetelükön, mert a fel­hívás garantálta a An oritha at­­'.an hű éget Anyaszen'eg, há­­/uiii-'oz is! Szívélyes üdvözlettel Molnár Frigyes rákosi p.éhanos, Budapest. L. J. Ghr.! A!u írott, az Egyház és a Népköztársaság tárgyalá­shoz a megbékélést kívánom, hazánk, hiveink milliói és a nép között működő rom. kai­ papságunk javára, a békés, haladó munka sikeréért. Tejes tiszte­­ltel Dorovi Károly róm. kai lelkész. Kazár, Nógrád vra. Egyházunk, Hazánk és né­pünk javára Isten áldása kí­sérje fáradozásaikat! Maradok a tis­­ztelendőségednek Krisztusban szeretettel: Szabó Józsit p­ébános, Kec­kemét-S­zentkirg­y. * Dr. Horváth Richárd paptest­vérnek. Elsőrendű lelkipásztori hiva­tásunk a néppel maradni és ér­dekeit szolgálni. — Ezért va­gyunk! — Ezt a célt csak úgy érhetjük el, ha az egyház és az államhatalom a kölcsönös meg­értés és békés megegyezés út­ján halad. Tehát lelkiismeret­­beli kötelességünk ezt a meg­egyezést minden erőnkből elő­segíteni — és azután ápolni. A közös cél elérhető, mert azon vannak a magasrendű, azonos érdekek. Ezt vallom és hirdetem, és körülményeim szerint szolgá­lom már 1945. óta. Isten a földi élet „legnagyobb értékének“ szánta az embert, ezért alkotta „saját képére és hasonlatosságára". És mikor ezen isteni képmás a történelem folyamán elhomályosodott és veszni indult, Egyszülött Fiát adta oda számára Megváltóul — ki „hozományul“ a békét adta az embernek... A szocializmus színtén az em­bert tartja „legnagyobb értéké­nek“, kinek számára minden erejével és fanatikus elszántság­gal biztosítani akarja a békét... Csodálattal szemlélem az Is­teni Gondviselés megdöbbentő és világtörténelmi szándékát, mely az egyház mellé a szocia­lizmust állította oda munka­társul, hogy „legnagyobb érté­két“, az embert, legnagyobb kincse, a béke szolgálatára moz­gósítsa. Meggyőződésem: a Gondvise­lésnek nincs más szándéka, mint hogy az egyház és a szo­cializmus „kéz a »kézben“ a né­pért — meneteljen világtörté­nelmi célja felé. Pch­inger Nándor ny. esperesplébános, Pesthidegkút, Báthory László­ utca 6. * Egyébként hétfőn már dé­­llőtt, de még sűrűbben az esti órákban megérkeztek az érte­kezlet első pap-részvevői. Hét­főn délután különösen nagy­­zámú csoportban érkez­ik meg Budapestre a hajdúd­orogi gö­­rögkatoikus egyházmegye gö­­rögkatolikus p­aságának kép­­vise­lő, akik többszáz kilométer utat te­lelt meg, hogy a kon­­gres­zuson részt vehessenek Ezzel egyidejűleg beintottak az első üdvözlő táviratok­ba olyan papok részéről, akiket elfogultságuk távol tart a ré­s­­vételtől. E táviratok közül az aábbit közöljük: ,,A katolikus papoknak augusz­tus elseji konferenciáját üd­vözlöm. Munkájukra Isten ál­­dá­st kívánom. Dr. Nagy Sán­dor ny. plébános, Gyöngyös.’' Református visszhang «Az ÜT» c. református hely- i lap rész­etesen beszámol a ró­­­­mai katolikus papok augusztus­­ 1-i értekezletének előkészületei-­ ről. A beszámolót így végzi: «La­kunk kezdetre fogva remélte és kívánva kívánta, hogy a var katolikus egyház, a ..otestáns egyházakhoz hason­lóan, megtalálja a keresztyén engedelmesség útját a magyar nép ál­amában. Éppen ezért, most tisztelettel és szeretettel üdvözöljük a békesség és szol­gálat hű harcosainak augusztus 1-i konferenciáját, s Isten a­dá­­sát kívánjuk munkájukra. Meg vagyunk győződve róla, hogy a magyar katolikus papság óriási többsége felhasználja a most kínálkozó ritka, történelmi al­ku­i­at, tanújelét adja őszinte hazaszeretetének, határozott ál­­lásfoglal­ásával meggyorsítja az állam és a kato­likus egyház közti tárgyalások menetét és megkönnyíti a püspöki kar po­­zitív döntését. Imádkozzunk érte, hogy a magyar katolikus egyház is megtalálja a helyes utat, ame­len az evangélium parancsa szerint betöltheti a szeretet és a szolgálat krisztusi törvényét.» ______Kedd, 1951) an­duisztán . A moszkvai rádió a magyar parasztküldöttek szovjet m­unióbeli látogatásáról A moszkvai rádió tudósítója együtt járt az Ukrajna szovho­­zait és kolhozait látogató ma­gyar parasztküldöttekkel. Kéré­sére néhány küldött ismertette a baravanivói szovhozban szer­zett benyomásait. Csömör János a következőket mondotta: — Dolgozó paraszt vagyok, a­­ baranyamegyei Kölked község­­i­ből jöttem. Az én községem azért küldött, hogy nézzek körül nagyon tüzetesen mindenütt, ahová megyek. Eddig meglátogat­tunk két kolhozt és most itt va­gyunk a kosztromai körzet ka­­ravajovói szovházában. Itt meg­ismertük a nálunk is már any­­nyit emlegetett kosztromai szarvasmarha-fajtát. Nálunk, ott­hon a Szovjetúnió nagyüzemi gazdálkodásáról sok mindent csak mesének tartottak. Itt mi a saját szemünkkel győződtünk meg arról, hogy mindez nem mese. Nem ritka itt az olyan tehén, amely évente 10.000 lite­ren felül ad tejet. Sőt vannak olyan tehenek, amelyek 14— 15.000 liter tejet is adnak évente. Az itteni szovházokban azt hallottuk, hogy van egy te­henük, amely eddig 16.400 liter tejet adott évente, most pedig 17.000 litert várnak tőle. Egy növénytermelő kolhozban lát­tunk olyan búzatáblát, amelyről most is 30 mázsa termést vár­nak hektáronként. Mondhatom, amit itt láttunk, sosem fogjuk elfelejteni.­­ Majd ha hazamegyünk, ott­hon el fogjuk mondani a dolgozó parasztságnak, hogy egy ország, ahol ilyen eredményeket tudnak felmutatni és így segítik az em­bereket, az csak előre haladhat. A nagy szovjet népnek pedig megköszönjük, hogy igyekeznek nekünk az eddig szerzett tapasz­talatokat és eredményeket át­adni és ígérjük, hogy­­amit itt tapasztaltunk és láttunk, azt a mi országunkban is igyekezni fogunk megvalósítani, hogy fel­építhessük a szocializmust és a ,nagy szovjet néppel együtt meg­­védhessük a világbékét. Köszö­net a Magyar Dolgozók Pártjá­nak és bölcs vezérének, Rákosi Mátyásnak, akinek kérésére és közbenjárására hívott meg ben­­­­nünket a nagy Szovjetúnió Gulyás József, a hajdúmegyei Egyek községből ezeket mon­dotta: — Első fontos megjegyzésem, hogy itt, a Szovjetúnióban nem tudom megismerni, melyik a vezető, melyik az egyszerű mun­kás. Például itt találkoztunk egy 62 éves idős bácsival, aki munkájára nézve csordás, s aki­ről kitűnt, hogy ő a kolhoz leg­felső vezetője. A Szovjetúnióban mindenki tőle telhetően a leg­­többet dolgozik és újításokat csinál és ezzel segíti meg leg­jobban a szovjet államot. A szovjet nép nemcsak a háború­ban hős, odahaza is munka­­hőstetteket visz végbe. Újvári Boldizsárné, a nagy­­kanizsai „Vörös Csillag“ termelő­szövetkezeti csoport tagja a kö­vetkezőket mondotta a moszkvai rádióban: — Én meggyőződtem arról, hogy amit otthon a reakció hí­­resztel, az szemenszedet hazug­ság. Megnéztük a szovhoz dol­gozók lakásait és azok berende­zését. A legszebbet mondhatom róla, mert olyan gyönyörű fehér és tiszta, hogy bizony, amikor bementünk és megláttuk, nem is tudtam mit szólni. Kinyitották szekrényeiket, hogy nézzük meg, hogy mi az öltözetük. Gyönyörű, az öltözetük, gyönyörű a vise­, létük. Örülök, hogy a Szovjet­únió szovházaiban és kolhozai­ban a legnagyobb szeretettel mindenre választ kaptunk. Kívá­nok az odahazavalóknak sok sikert a munkájukhoz. Rendelet a fordítás és hitelesítés díjáról Rendelettel megállapították az Országos Fordító és Fordí­ás­­hitelesítő Iroda által felszámít­ható díjtételeket- A hielesítés díja a fordítás oldalszám­ára való tekintet nélkül 2 forint. Bármely idegen nyelvről ma­gyar nyelvre kész­­eti fordítás első példánya után oldalanként 8 forint, magyar nyelvről bár­mely idegen nyelvre készített fordítás első pédánya után oldalanként 12 forint díjat kell fizetni. Nehéz szöveg fordítá­sáért 50 százalék pótdíj jár. Ugyancsak 50 százalék pótdíjat kell fizetni a soronkívü­l mun­kákért A másolatért, ha író­gépes átütéssel készü­l, oldalan­­ként 1­ 50 forintot, ha kézírássá készült, oldalanként 4 forintot kell fizetni. Idegen nyelvű ira­tokról másolat készítési díja az első példány után oldalan­­ként 3 forint, írógépes átüésű másolat után 2 forint, kézírásos másolat után 4 forint- Más által készített fordítás átvizsgálásáért és helyesbítéséért a fenti díjak 50 százalékát számíthatjuk. Az iroda székhelyén teljesí­tett szóbeli hiteles tolmácsolá­sért, amennyiben az iroda kül­döttjének jelenléte két órát nem halad meg, 20 forint, minden további megkezdett óra után 8 forint díjat kell fizetni. Az iro­da székhelyén kívül teljesített szóbeli hiteles tolmácsolásért a legkisebb díj 40 forint* Szegénységi bizonyítványt fel­mutató személy részére az iroda igazgatója díjtalan fordítás és hiteles­­és készítését engedélyez­­heti, ha a félnek arra ke­lően valószínűsített, nyomós okból szüksége van. Törökországban üldözik a béke híveit A török újságok jelentik, hogy a nemrég Isztambulban meg­alakult Béke Barátai Egyesület elnökét, Behidjed Borai és fő­titkárát, Adnam Djemguilt sót az egyesület vezető tagját, Djemal Analt is letartóztatták. A Béke Barátai Egyesület másik hét tagja ellen vizsgálat indult ügyvédi hír, Dr. Térfy Béla ügyvéd, irodáját áthelyezte, VII., Rárkóczi-út 26. a­l.T 420—340---­ Felhívás ez Állami Lapkiadó lapjainak előfizeihez! Az itt felsorolt folyóiratok kiadóhiva­tala, előfizetési és hirdetési osztálya 1950 augusztus 1-től fOLYÓIRATKIADÓ NV név alatt működik. — Mindenfajta reklamáció, előfizetés az itt felsorolt lapokra csakis Budapest, Sztálin­ út 25., telefon: 427—190, eszközölhető.­­ FOLYÓMHIADÓHU Budapest, VI., Sztálin-út 25. Szovje Kultúra Úttörő Form Hős Lapja Magyar Rádió Természet és Technika Dolgozók Világlapja Színház és Mozi­sz a Divat Élet és Tudomány Művelt Kép Szabad Művészet

Next