Magyar Nemzet, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-01 / 229. szám

0 SZÍNHÁZ ÉS MHŰVÉSZET Van hazájuk Szinkronizált szovjet film Pudovkin a „Dalolva szép az életéről Ahogyan az angolszász imperialisták mindenben átvették Hitler mérgezett politikai örökségét, átvették azokat a szovjet gyermekeket is, akiket a náci hordák a rabóhadjárat alatt elhurcoltak hazájukból. Elhurcoltak azért, hogy rabszolgákat faragjanak belőlük, kiölve pmékezetükbe , hogy szabad, boldog és békés nép sarjai, kiirtva fiatal, nyiladozó értelmükből a házi, a család, az édesanya fogalmát. Amit a nácik megkezdtek, folytatják az angolszászok. Mindent elkövetnek, hogy a fasiszta vetés szárba szökkenjen, megérjen, s ezek a gyermekek ágyútöltelékei legyenek egy új hódító háborúnak, janicsárokként harcolva saját szülőhazájuk ellen. Németország nyugati megszállási övezetében még mindig vannak ilyen kegyelen fogságban tartott szovjet gyermekek és a Szovjetúnió kormánya mident elkövet, hogy kiszabadítsa őket börtönőreik karmaiból. E fogoly gyermekekről és a kiszabadításukért vívott diplomáciai harcról szól a «Van hazájuk» című film, melet Mihalkov «Haza akarok menni» című, az idei évadban nálunk is bemutatandó színpadi művéből vitt vászonra két kiváló szovjet filmrendező, Fajncimmer és Legosin. A film feltárja a gyermekek kiszolgáltatott sorsát, mégen megrendítő jelenetekben örökíti meg a szovjet anyák szívbemarkoló aggódását elveszettnek hitt szülötteikért és megmutatja a Szovjetúnió szívós küzdelmét ezekért az ártatlan apróságokért. Végigvonul benne s minden kockáját az emberi szolidaritás melegével járja át az a mélységes szeretet, amellyel a szovjet haza minden polgárával, ezekkel a kicsinyekkel is törődik s világpolitikai gondjai, az emberiség békéjéért vívott harcai mellett teljes erejével fogalkozni tud a gyermekekkel, hiszen az ő kicsike sorsuk szervesen beletartozik az egész emberiség szabadságának hatalmas kérdéshalmazatába. Nincs másodrendű, nincs mellékes probléma a Szovjetunió világot átfogó politikájában — erről tanúskodik a fim —, a szabadság egy és oszthatatlan, s ha az egész emberiségnek jár, ugyanúgy jár ezeknek a sokat szenvedett kisdedeknek. De a felszabadító politikán kívül egyéb eszmei tartalma s rendkívül sok mondanivalója van a filmnek- Ahogyan cselekménye, a kis Szása és Ira története valóban megtörtént, történelmileg hiteles, eseményeken alapszik, hiteles a film egész légköre is, s a jelenlegi valóságot tükrözi A két világ, a szabadság és az elnyomás világának harcait ábrázója, élesen megvilágítva a felfogásbeli és erkölcsi különbséget közöttük. A szovjet ember humanizmusa és gyermekszeretete és az imperialisták lelkiismeretlen cinizmusa és képmutatása oly keményen váik el egymástól, mint a tűz és a víz. Érinti a téma a nyugatnémet lakosság meggyaláztatását az imperializmus részéről, de azt a pökhendi bánásmódot is, ahogyan az amerikaiak saját szövetségeseiket, az angolokat, mint cselédeiket kezelik. Feltárul benne az angolszászok humanista szemforgatása, az a perfid mód, ahogyan diplomáciai tárgyalásokon kicsavarják a nyilvánvaló és bizonyított igazságokat, a hamisítások sorozata, amellyel poros akták érveléseit szegzik az élet valságos, lüktető, jogot követelő érveivel szembe. Az imperialisták szemében a gyermek csak ügydarab, amelyet pillanatnyi érdekekért felhasználni lehet; a szovjet ember szemében a gyermek ember, akit felszabadítani, megőrizni és szeretni a legfőbb kötelesség. «A legnagyobb érték az ember» — a szocializmusnak ez a meggyőződése kerül szembe azzal a felfogással, amely szerint az ember csak eszköz, tárgy, hasznosítható, vagy elvetendő préda gonosz és szeszélyes hatalmak kezében- E legfőbb érték, az ember ellen követik el, mint Zaszlavszkij a Pravdában írta, «szégyenteljes bűncselekményeiket» napról-napra az imperialisták, mikor az elhurcolt szovjet gyermekeket a börtönök ridegségével vetekedő német intézetekben fogva tartják, vagy kiadják őket «nevelésre», örökbefogadásra, komisz, kiuzsorázó német vagy amerikai nevelőszülőknek. S tegyük hozzá: szégyenteljes bűncselekmény az a mesterkedés, ahogyan az emberiség életére törnek háborús uszításukkal napról-napra — amire ez a nagyszerű fim szintén felhoz súlyosan terhelő adatokat. A szeretet és a gyűlölet filmje — mondhatjuk röviden erről a filmalkotásról. Szeretet a szovjet oldalon és gyűlölködés a másikon. A két rendező a szocialista-realista művészet magasrendű eszközeivel ábrázolja a szembenálló két ideológiát s megmutatja a győzelmes utat, amely elhurcolt szovjet gyermek és elnyomott ember felszabadításához vezet. A szocialista humanizmus pátosza lobog filmjükben s ebben része van Grinzburg operatőrnek is, aki mesteri fényképbeállításokkal segíti érvényre jutni a mű megrázó hangulatait. Talál módot rá, hogy képpel fejezze ki a szovjet gyermek elveszettségét egy merőben idegen és zord környezetben és azt a boldogságot, amikor a gyermekek visszatérnek családjukhoz, bezeleg hazájukba. Minden szerepet egyegy élő típuson kívül képviseli A Színház- és Filmművészeti Szövetség az elmúlt napokban vitát rendezett a „Dalolva szép az élet“ című új magyar filmről. A vita során Pudovkin, a Magyarországon tartózkodó világhírű szovjet filmrendező is felszólalt és a többi között a következőket mondta: — Mindenekelőtt a film feltétlen érdemeiről akarok beszélni. A film nemcsak ábrázolja az életet, hanem cselekvően be is avatkozik az életbe. Arra ösztönzi a munkásokat — feltárva előttük a lehetőségeket —, hogy megjavítsák üzemük kultúramunkáját. Egy ilyen fim segíti a szocializmus építését és ez a legnagyobb dicséret az alkotó művész számára. Pudovkin ezután a színészek magas színvonalú munkájáról egyszerűségükről, őszinteségükről beszélt, amely általában jellemzi színészeinket és rendezőinket is. Ugyanígy elismeréssel szól az operatőr munkájáról. Pudovkin kiemelte epizódszereplőink jó munkáját is, akik véleménye szerint ugyancsak a realista színjászás magaslatán állnak. A film zenéje — mutatott rá — szervesen hozzájárul a film derűs optimizmust keltő, eszmei mondanivalójának előiíléséhez. A film e mellett komolyan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mi a művészet feladata, miért kell a művészetnek az élettel és a munkásosztály, mindennapi problémáival is forgllalkoznia. A film tehát a szórakoztatás mellett gondolkodásra készteti a népes tudást ad neki. — A filmet haladó jelenségként tekinthetjük, új lépésnek a magyar filmgyártásban, olyan pozitívumnak amelyet kívánatos folytatni. Pudovkin ezután a filmnek arról a hiányosságáról szólt, amelyet a dolgozók említettek meg a kérdőíveken.■ A munkásoknak azok az egyszerű bíráló mondatai, ameyeket például a «Dalolva szép az étet» párttitkáráról mondtak, azt mutatják, hogy nem szerették meg igazán ezt a nem eléggé emberien megformált alakot. Pudovkin hangsúlyozta, a párttitkárt alakító Ladányi Ferenc kitűnő művész, alakítása mégis ellenérzést váltott ki a munkásokból Hibásak ebben a film írói rendezője és a színész is. Sokoldalúbban kellett volna bemutatni a párttitkárt, ha csak néhány vonással is, hiszen a művész egy-két vonással is tud emberi portrét alkotni. — Az összes egyenkénti, apró hibák azért keletkeztek, mert a film alkotói nem eléggé elmélyülten, tanulmányozták és élték át a valódi gyori életet. — Önök már nem az első győzelmet aratták a filmművészet frontján — mondotta befejezésül Pudovkin —« Engedjék meg, hogy további sikereket kívánjak művészi munkájukhoz. A megalázott és a felszabadított katonák írta: Medvey Gábor Nemcsak a könyveknek, mit a régiek mondtak, de úgy látszik, a lapoknak is megvan a maguk sorsuk Szombat délután, szeptember utolsó napján egyszerre került kezembe a pekingi People's China című angolnyelvű kínai lap néhány száma és a párizsi De Soir legutóbbi példányai. Betelapozgattam ebbe is, abbais, ahogy az már lenni szokott és így történt, hogy ugyanabban az időben, szinte ugyanabban a percben két dolog tapadla meg a figyelmemet: a pekingi lap egy hosszabb, tárgyilagos tanulmánya arról, hogyan bánt a kínai népfelszabadító hadsereg hadifoglyaival és a párizsi újság sorozatos képei arról, hogyan bánnak az amrikaiak és a d-koreaiak hadifoglyaikkal. Megvallom: annyira feladult állapotban vagyok e képektől, hogy alig tudok nyugodt hangot találni, hogy elmondhassam, mit is láttam. Megvallom: azt hittem sokunkkal együtt, hogy a háború borzalmai felháborítanak ugyan, de nem tudnak anynyira megrendíteni, mint régebben, hiszen valamennyien tanúi •Sem, fül- és hogy úgy mondjam le o-tanul voltunk a legszörnyűbb borzalmaknak Emlékszünk, nem is kellett a frontra. • szűkebb értelemben vett frontra menni, az jött el hozzánk. főtt legfeketébb szörnyűségeivel, a német fasisztákkal és magyar cinkosaikkal. Ejütt ide a dunai sorvizekkel, a megcsonkított holttestekkel, emberek megalázásával. Megvallom: azt hilleni, ilyen borzalom nem ismétlődhetik meg még egyszer. Most látom hogy tévedtem. Az egyik képen egy csomó koreai hadifoglyot kísér lövésre, kész fegyverrel egy amerikai gyalogos. Ha nem látnám, el nem hinném: a koreai hadifoglyok — megszámolom a képen, vannak vagy húszan — mind egy szálig anyaszült meztelenek. A fogságba esett ellenfelet levetkőztetni — nem, erre hirtelenében nem tudok példát és azt hiszem a hadtörténetem sem ismer. Az amerikaiak kellettek hozzá, az amerikaiak agressziója Koreában, hogy az emberi méltóság megaláztatásának ehhez a fejezetéhez is eljussunk. Önkéntelen erővel az auschwitzi jegyzőkönyvekre gondolok: az SS-ek is meztelenre vetkőztették foglyaikat, mielőtt kivégezték őket. Ezeknek a koreai hazafiaknak a sorsa sem kétséges. És nem lehet kétséges a végzete azoknak a koreai kommunistáknak, koreai katonáknak sem, akiket a másik képén látok. Fejjel a falnak fordulva, bekötött szemmel állnak és kezüket tarkójukon összekulcsolják. Mögöttük, keze a puska závárzatán, egy amerikai egyenruhás délksreanaism. áll* Al Itt gondolok, amit a Szovjetúnióból érkezett parasztküldöttség vezetője, Popovics Demeter mondott a pályaudvari fogadáson: őt és elvtársait a Margit-körútiegyházban és a csillaghegyi csendőrvallatóhelyen arccal a falnak állították pribékeik, mielőtt megkínozták vagy agyonverték őket. Hiába, a fasizmis megnyilvánulási jelenségei ugyanazok Horthy-Magyarországon, Truman-Amerikában és Li Szin-Man-Koreában. Vagy itt van a harmadik kép, a De Soir szeptember 28-i számában, amely látszólag a «legártatlanabb» és mégis legmélyebben rázza meg az embert. A képen egy kis, tán öthatéves koreai fiúcska áll. Alig ér a derekáig egy revolveres amerikai katonának, aki — és éppen ez látszik a képen — ,két oldalt végigtapogatja kis fehér ruhácskájának zsebeit. Még a gyermek sem tud menekülni az amerikaiak elől Dél- Koreában. Még a gyermektől is fél ez a nagy darab katona, aki karján az MP, a katona, rendőrség, azaz magyarul inkább csendőrség karszalagját viseli. A gyermek kétoldalt félémli karját, szeme a messzeségbe réved, ajka sírásra görbül. Nem tudja, mi történik vele, nem tudja, miért tapogatja, szorongatja ez az idegen férfi- Mi tudjuk és nem felejtjük el a koreai kisfiú ijedt arcát. De a legborzasztóbb talán mégis a negyedik kép. Egy csapat meztelenre vetkőztetett koreaihadifoglyot, látunk, a dikkig beásva egy gödörbe. Két oldalt, természetesen lövésre kész puskával, a Li Szín Manféle rendőrök állnak, távolabb pedig egy csoport amerikai katona, a fényképről ítélve javarészt tisztek. Tudjuk, hogy a német fasiszták a Szovjetunióban, ha másutt is, áldozataikkal előre megásatták sírjukat és azután tüzeltek rájuk. Emlékszünk nagy költőnk, Radnóti Miklós utolsó verseire: őt is így érte utól másodszorra a halál, mert előszörre csak súrolta a golyó és még volt ideje arra, hogy a magyar irodalom részére vörösmartyasan komor zengésű verseiben megörökítse az ember elaljasodásának ezt a fejezetét. Nem tudjuk, vájjon van-e a fiatal koreai hazafiak közt egy-egy Radnóti, aki megírja, mi történt velük. De tudjuk, hogy ugyanaz a barbárság, mely a mieinket pusztította, most Koreában tombol. Milyen nagyszerű dolog e szörnyű képek után elolvasni a „People’s“ Kínának" ugyancsak hadifoglyokról szóló cikkét! Milyen felemelő érzás tudni, hogy a testvéri nagy kínai nép katonái összekapcsolták a bátorságot és a harci készséget az emberséggel és az emberi méltóság tiszteletével. Csiu-Kong cikkéből megadjuk, hogy a kínai nép négy évig tartó felszabadító háborúja alatt nyolc, milliós Kuomintang-sereget győzött le és ebből ötmillió kétszázhúsz ezer Kuomintangi katona esett fogságba, vagy adta eleg magát. „A hadifoglyok, iránti politikánkat — írja a Csiu-Kong — még 1927-ben a Munkás-Paraszt Vöröshadsereg megszervezésekor fogalmaztuk meg. E politika szerint a hadifoglyokkal szemben nemcsakhogy nem alkalmaztunk megkülönböztetést, hanem egyenesen előnyös bánásmódot biztosítottunk részükre. Közülük sokan, mikor látták a felszabadított területen levő szabad és boldog életet, úgy határoztak, hogy velünk maradnak. Azoknak a foglyoknak viszont, akik inkább vissza akartak térni Kuomintang területre, támogatást nyújtottunk, hogy elérhessék otthonukat.“ Csiu-Kong elmondja, hogyan álltak át egyre többen és többen, először ezrek, aztán tízezrek, aztán százezrek a forradalmi népfelszabadító hadseregbe. „Hogyan is bántunk tehát hadifoglyainkkal?“ — veti fel a kérdést és így felel rá: ,,Ha új hadifoglyokat ejtettünk, először is jó bánásmóddal eloszlattuk féle műket. Nem kutattuk át őket és nem kényszerítettük arra, hogy átadják személye» használatukra szolgáló tárgyaikat. Ha megsebesültek, a mi embereinkkel együtt orvosi kezelésben részesültek. Politikánk ezután arra irányult, hogy megnyerjük, átneveljük őket, fokozatosan átgyúrjuk ideológiájukat és magatartásukat. Azt akartuk, hogy új emberekké válva hasznára válhassanak a népnek. Ezért sohasem tartottunk fenn hadifogolytáborokat kézikatollák, részére legfeljebb ha nagy számban voltak mögötte a területen levő gyűjtőközpontba küldtük őket. Itt beszámolókat tartottunk nekik a kínai forradalom jellegéről lényegéről és ezután kisebb csoportokban átbeszélték velük a kérdéseket. A következő lépés az volt, hogy bátorították őket: tartsanak , vádgyűléseket, és számoljanak be a Kuomintang-uralmatal a hadseregben és besorozásuk előtt a polgári életben őket ért szenvedésekről. A vádgyűlések rendszerint azzal végződtek, hogy a katonák négyötöd része kérte felvételét a népi felszabadító hadseregbe.” Milyen szép és milyen mélységesen jellemző az a kifejezés, ahogy a kínaiak a volt hadifoglyokat nevezik. A fogoly szó fel sem merül, hanem „felszabadított katonák" a nevük. Nem lehet csodálni, hogy ezek a felszabadított katonák új meg új csapatokat szolgáltattak a népi hadseregnek és ugyanúgy harcoltak Kína szabadságáért, mint az eredeti önkéntesek. „Miért van ez így?“ kérdi Csiu-kung és ismét maga felel meg rá. ..Az a háború, amelyet mi vívunk, igazságos harc a fegyveres reakció ellen.“ Az a harc, amelyet a koreai hazafiak vívnak, is igazságos harc a fegyveres agresszió ellen. A megalázott katonák, a meztelenbe vetkőztetett hadifoglyok és a felszabadított katonák közötti ellentét megmutatja a különbséget az ő világuk és a mi világunk, az embertelenség és az ember világa, között. Magyar Nemzet azt a társadalmat is, amelynek tagja, Radocsnyikov játssza a gyermekek kiszabadításáért küzdő szovjet tisztet. Az érzőszívű embert és az elveiért szilárdan helytálló szovjet katonát meggyőző egyszerűséggel alakítja, akit elszomorít ugyan, de akinek kedvét nem szegi az az alattomos diplomáciai játék, mellyel az imperializmus ki akarja csavarni szüleik kezéből az elrablott gyermekeket. Magyarra Benkő Gyula rokonszenves, kifejező hangja tolmácsolja a szerepet. Igen meleg alakítás Szmirnováé egy lett gondozónő figurájában, akit igazságérzete a gyermekek mellé állít. Tolnay Klári közvetíti a szinkronban megejtően kedves hangon ezt a finom női alakot. A rabtartós angol kapitányt Aszlangov eleveníti meg, érzékeltetve a figura lelki romlottságát s hajbókolását az amerikai parancs előtt. Kővári Gyula hangja igen alkalmas e törött jellem ábrázolására. Sztanyicin, Hohlov, Szolovjev, Jugyin, Mareckaja, Rajevszkaja és a kis Zascsipana és Kotov játéka járul hozzá, hogy a film mélyen belevésődjék a magyar néző emlékezetébe. Alakításukat a Gudkov szovjet rendező utasításai szerint dolgozó Lutter Mária szinkronrendezésében hitelesen festi alá Bodor Tibor, Pethes Sándor, Gera Zoltán, Sinkovits Imre, Majláth Mária, Vizváry Mariska, Mátrai Judit és Jászi István hangja. Hétfőn érkeznek haza a bolgár békekongreszszzuson részt vett magyar küldöttek Hétfőn tíz órakor érkeznek a Ferihegyi repülőtérre a bolgár békekongresszuson részt vett magyar küldöttek: Szerényi Sándor, a Budapesti Békeiroda vezetője és Parragi György, az Országos Béketanács tagja. Megnyílt az Agrártudományi Egyetem soproni erdőmérnöki kara Az Agrártudományi Egyetem soproni erdőmérnöki ■k kara ..szombaton, deelött kirótta meg .a tanévnyitó, ünnepsége. Máté József rektor megnyitója után Tímár János, a földművelésügyi minisztérium szakoktatási főosztályának vezetője mondott beszédet. A Magyar Írók Szövetsége kritikai szakosztályának október 2-i, hétfő délutáni előadása technikai okokból elmarad. Szófiában az év első felében a községi lakásépítő vállalat tizennyolcezer új lakást épített fel vagy épített újjá. Az új lakásokba a szófiai gyárak és üzemek élenjáró dolgozói költöztek be. A polgári közúti Tiszahidat, amelyet a háborúban a fasiszták felrobbantották, újjáépítették és október 1-én átadják a forgalomnak. Vasárnap, 1950 október 1 A bukaresti magyar követ fogadása a Román-Magyar Barátsági Hét alkalmából Bukarestből jelenti az MTI. A Román-Magyar Barátsági Hét alkalmából Kalló Iván, a Magyar Népköztársaság bukaresti követe, és meghatalmazod minisztere, csütörtökön délután fogadást rendezett. A fogadáson megjelentek: Petru Groza, a Román Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, Constantinescu Iasi tanár, akadémikus és Mihail Sadoveanu akadémikus, a Legfelső Tanács alelnökei, Tochari Georgescu és I. Chisinevchi, a Román Népköztársaság kormányának miniszterelnökhelyettesei, Miron Constantinescu, az állami tervhivatal elnöke, I. Ranghel, Sori Toma, Gh. Stoica, a Román Munkáspárt központi vezetőségének tagjai és számosan, a román politikai, tudományos és kulturális élet vezető személyiségei közül. Ugyancsak jelen voltak a népi demokratikus államok diplomáciai testületének vezetői, élükön S. I. Kaftaradzevel, a Szovjetúnió bukaresti nagykövetével. A fogadáson jelen voltak a bukaresti Román-Magyar Barátsági Héten részvevő magyar kormányküldöttség tagjai, valamint a Rádió énekkarának, a DISZ táncoscsoportjának és a Toky Horváth zenekarnak a tagjai. Alexits György elé az Akadémia Bukarestből jelentik: Alexits György, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, a Külföldi Tudományos Kapcsolatokat Ápoló Román Intézet könyvtárában a román tudományos élet legkiválóbb képviselői előtt beszámolót tartott a Magyar Tudományos Akadémia szervezetéről és történetéről. Előadása során elmondta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a Horthy-korszakban , a feduálkapitalista reakció has- idása Bukarestben szervezetéről tyájává vált, amit az is világosan mutat, hogy József főherceget választotta meg elnökévé. A Magyar Tudományos Akadémia életében döntő változást jelentett a felszabadulás. Ettől fogva a haladó tudósok egyre jobban fejlesztették az Akadémiának a tudomány haladására irányuló munkáját. A Magyar Tudományos Akadémia fejlődésében nagy segítséget nyújtottak a szovjet tudományos tapasztalatok. Kiteiáló eredmények az őszi vetésiend tejesítésében A mezőgazdasági munkák szerte az országban a tanácsválasztások napjára megindult verseny keretei között egyre eredményesebben folynak. Hajdú-Biharban mind a 28 hajdúmegyei gépállomás csatlakozott a pusztaszabolcsiak versenyfelhívásához. Szolnok megyében igen sok helyen jelentős eredményeket értek el a dolgozó parasztok az őszi vetésterv teljesítésében. Borsod megyében a tszes mozgalom mind nagyobb fejlődésnek indult, mert egyre többen kérik felvételüket a termelőszövetkezeti csoportokba. Az őszi betakarítási munkák során Csongrádban befejeződött a rizsaratás. A levelényi állami gazdaságban 30,5 mázsa volt az átlagtermés. A háborús uszító Churchill pártja a Kommunista Párt betiltását sürgeti Londonból jelentik. Október 12-én Blackpoolban tartják meg az angol Konzervatív Párt ezévi konferenciáját. A Konzervatív Párt helyi szervezetei által hozott 149 határozatból kitűnik, hogya Konzervatív Párt teljesenegyetért a „munkáspárti“ kormány által folytatott háborús politikával és arra törekszik, hogy betiltsák a Kommunista Pártot és elhallgattassanak minden haladó elemet Angliában, azokat, akik bírálják a „munkáspárti“ kormány poétikáját. Kisipari szövetkezetek jegyzése A Prémipari Kisipari Termelő Szövetkezet Bécsi utca 5. szám alatti üzemének 153 dolgozója 202.600 forintot jegyzett, maga a szövetkezet SO-On1 forintot. Az V. kerületi Fodrászszövetkezeti dolgozók 161-en 163.200 at, a szövetkezet 20.000 forintot. A Bőrdíszmű-, Börönd- és övkészitő Kisipari Termelő Szövetkezet, Sztálin-út 2, 21 tag 28.500 és a szövetkezet 12 000 forintot. A szivattyúgyári dolgozók kisipari termelőszövetkezete, Katona József-utca 3, 48 tag 51.000 forintot, a szövetkezet 15.000 forintot. A Kispesti Vas, Fém és Műszerész Kisipari Termelő Szövetkezetnél 37-en 37.500, maga a szövetkezet 15 000 forintot. Szikra Asztalos Kisipari Termelő Szövetkezet, Újpest, 40-en 48.600, maga a szövetkezet 25.000 forintot.