Magyar Nemzet, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-01 / 50. szám

Gyáriparunk másfélszer gyorsabban fejlődött az előírtnál — A Magyar Dolgozók Párt­jának II. Kongresszusa olyan időpontban ülésezik, amikor már módunkban áll részletei­ben is kiértékelni ötéves nép­­gaz­dasági tervünk első évének eredményeit — kezdte beszá­molóját Gerő Ernő. — Gyáriparunk — a helyi ipar nélkül — mintegy másfél­szer gyorsabban fejlődött az előírtnál. A­ menetközben fel­emelt előirányzatot is 9­0% kal túlteljesítette, s ennek eredmé­nyeként egész tervkötelezett ipa­runk termelésének növekedése 1950 ben, a hároméves terv utolsó évéhez. 1940 hez képest 35,1% volt. Olyan hatalmas nö­vekedés ez, amely a legvérme­­sebb reményeket is túlszárnyal­ná, s amelyhez focimtól soha nem ismert semmiféle kapita­lista ország. — A szocialista iparosítás sztálini törvényének megfele­ lően­ nehéziparunk termelésének fej­ődése meghaladta a köny­­nyűiparunkét, jóllehet hatalmas nehézipari beruházásaink csak az ötéves terv további évében fognak jelentkezni iparunk ter­melésében.­­­ Nehéz- és könnyűiparunk mellett komoly fejlődést mutat építőiparunk, melynek termelé­se az ötéves tervidőszak első évében, a megelőző évhez képest 116%-kal növekedett. 2­6 éves népgazdasági ter­vünk előírta, hogy a gyáripar­ban a munka termelékenységé­nek 5 év alatt 50%-kal kell nö­vekednie- Ismeretes, hogy már az elsői évben gyáriparunkban a termelékenység, az egy teljesí­­vt munkaóra alatt termelt ér­tékben mérve több mint 20%­­kal emelkedett. A­­nehéz-és köny­­nyűiparban egy év alatt 100 forint kifizetett bérre vonatkozta­ta, a termelés értéke 2.6%-kal, az építőiparban pedig 1.6% -kal csökken­. Más szóval iparunk­ban a béralap gyorsabban növe­­kedett, mint a termelés, amit nem lehet normálisnak tekin­teni.­­ Az önköltség csökkentését öt­éves népgazdasági tervünk 1950- 1954. évek időszakára 25%-ban írta elő. Ennek megfelelően az ötéves terv első évében az ipari termelés önköltségének mintegy 8%-kal kellett volna csökken­nie. Különféle számítások azt mutatják, hogy ezt az önkölt­ségcsökkentést körülbelül elér­tük Hiányosságaink . Gyáriparunknak és építő­iparunknak egészében rendkívül gyorsütemű fejlődése nem terel­heti el figyelmünket azokról a hiányosságokról, amelyek, a már említetteken kívül, iparunk fej­­lődésében megmuta­koznak. A vas-, az acél-, a hengereltacél- és a széntermelés gyorsításának illeme, villamosenermatermelé­­sünk gyorsulásinak üteme el­ m­arad egész iparunk termelésé­nek gyorsulási üteme mögött. —■ És ha az iparunkban az ötéves terv első évében az igen ságot fokozatosan négyüzemű, sok árut termelő, iparunk és lakosságunk összes szükségleteit komoly eredmények mellett megmutatkozó hiányosságokról szólunk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy kisipari szövetkezeti mozgalmunk két év óta lényegileg egy helyben topog és helyi iparunk, tehát a túlnyomórészt helyi nyersanya­gokat feldolgozó és hel­yi szük­ségletek kielégítésére hivatott, a tanácsoknak alárendelt ipar is még gyermekcipőben jár. Pedig a kisiparosok között megvan a hajlandóság a szövet­kezésre és kisiparosaink jelen­tékeny része látja már, hogy számára ez a lehetőség arra, hogy végleg beilleszkedjék a népi demokrácia gazdaságába, az épülő szocialista gazdaság rendjébe. Közlekedés, mezőgazdaság — Közlekedésünk nemcsak az ötéves terv első évére kiflis­zött feladatokat oldotta meg, hanem lépést tudott tartani nép­gazdaságunknak, s különösen gyáriparunknak és építkezé- Beinknek az ötéves tervben elő­írtnál jóval gyorsabb fejlődé­sével is.­­ Mezőgazdaságunk, részben a kedvezőtlen időjárás miatt, 1950-ben nem fejlődött egyenle­tesen, így, míg kenyérgaboná­ból 9,2 százalékkal termeltünk többet, mint 1949-ben, addig takarmánygabonában és a takar­mánynövényeknél általában, vala­min az ipari növények jelentős részénél elmaradtunk, ha nem is 1949-hez képest, de az 1950. évre előírt tervhez viszonyítva.. A takarmánynövények gyenge terméshozama lassította, sőt részben visszavetette állatállo­mányunk fejlődését, amiben persze az ellenség aknamunkája is szerepet játszott. — Kom­oly lépést tettünk előre az öt­éves terv első évében mező­­gazdaságunk gépesítése terén. Egy év alatt gépállomásaink és állami gazdaságaink gépállomá­nya 4400 traktorral növekedett s ezenkívül nagyszámú egyéb mezőgazdasági gépet is adtunk a mezőgazdaságnak. Egészében véve azonban mezőgazdaságunk fejlődését az 5 éves terv első évében nem tekinthetjük kielégí­tőnek. Nem hányhatunk szemet az előtt a tény előtt, hogy szét­aprózott mezőgazdaságunk nem­csak keveset, de főként kevés árut termel, hogy mezőgazda­­ságunk árut­ermelése hallatlanul elmarad iparunk árutermelése mögött, így 1950-ben gyáripa­runk árutermelése 35 százalékkal emelkedett, mezőgazdaságunké pedig csak 4—5 százalékkal. Nyilvánvaló, hogy ezt a helyze­tet nagyon sokáig így nem tart­hatjuk fenn. — Fokoznunk kell a mező­­gazdaságnak műtrágyával, mun­kaeszközökkel, szállítóeszk­öz­ök­­kel való ellá­­sát, s a fokozott iparosítás útján is meg kell te­remtenünk a feltételeket ahhoz, hogy a szó aprózott, tlny­omó­­részt kisárutermelésen nyugvó, kevés árut termelő mezőgazda­bőven kielégítő Szocialista gazdasággá szervezhessük át. (Taps.) — Belső áruforgalmunk 1950. folyamán nagy mértékben meg­nőt­t. Az állami nagykereskede­lem forgalma (tehát egész nagykereskedelmünké, mert 1950-ben már nem volt nálunk m­agán-nagykereskedelem) 1 év alatt 57,4 százalékkal emelke­dett, s az áruforgalmi tervet nagykereskedelmünk közel 7 százalékkal túlteljesítette. A kiskereskedelem (tehát az ál­lami, a szövetkezeti és a ma­gánkiskereskedelem együttvéve! 1950. évi forgalma 18,8 száza­lékkal haladta meg az 1949. évit, mialatt az állami kiske­reskedelem forgalma több mint 190 százalékkal növekedett.­­ Belkereskedelmünk jelentős fejlődése és szocialista keres­kedelmünk komoly megerősö­dése azonban nem jogosít fel b­ennünket arra, h­ogy szemet hányjunk a hiányosságok előtt, amelyek belső áruforgalmunk­ban, áruellátásunkban megvan­­nak és nap mint nap éreztetik halásukat.­­ A szükséglet számos terü­leten nagyobb mértékben je­lentkezik, mint amekkorát ter­melésünk az adott időpontban ki tíd elégíteni. De természe­tesen, a belső áruforgalomban tapaszta­t rendellenességek nem­csak erre vezet­hetők vissza. A belső áruforgalmban megmu­tatkozó rendellenességekben sze­repet játszik mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés elmara­dása, iparunk meggyorsult ter­me­éséhez képest, ami arányta­lansághoz vezet az ipar által rendelkezésre bocsátott árutömeg és a mezőgazdaságban termelt árutömegek között, a mező­­gazdasági termékek hátrányá­ra. De szerepet játszik e mel­lett az is, hogy a dolgozók, a keresők száma s ezzel együtt a béralap rendkívül gyors ütem­ben növekszik, másrészt pedig a dolgozók számának ez a gyorsütemű növekedése átmene­tileg csak kisebb mértékben jut kifejezésre a fogyasztási javak termelésének eme­ledésében, mert a szocialista iparosítás megköveteli, hogy most minde­­nekelőtt nehéziparunkat, illetve általában a termelőeszközök termelését fejlesszük. Mind­ezekhez járul saját tapasztalat­lanságunk és gyenge szervezett­ségünk is az álami, s általá­ban a szocialista kereskedelem terén. Végül, de nem utolsó­sorban, igen komoly szerepet játszik népünk ellenségeinek, a kizsákmányoló osztágoknak, ezek maradványainak, a külön­féle reakciós elemeknek népi demokráciánk ellen irányú , tudatos kártevő munkája is. Ismeretes, hogy 1950. folyamán az ellínség időről-időre több alkalommal kísérelte meg, hogy közellátásunkat a folyó szük­ségleteket messze meghaladó tömeges vásárlásokkal zavarja. Ily módon a közellátás kérdése az osztályharc egyik legfonto­sabb területévé vált. — Pártunk kezdeményezésére népi demokráciánk államhatal­ma kemény ököllel sújtott­­ó a közellátás frontján garázdálko­dó ellenségre és egy sor átfogó gazdasági intézkedést is hozott a közellátás zavartalanságának biztosítására. A közellátásunk terén már meghozott és még meghozandó intézkedések célja: a dolgozók és családtagjaik za­vartalan ellátása legfontosabb élelmezési és egyéb közszükség­. Külkereskedelmünk az imperialisták által velünk szem­ben alkalmazott ellenséges rend­szabályok dacára általában megoldotta az 5 éves terv első évében rá váró feladatokat, biztosította iparunk számára az egyelőre csak külföldről be­szerezhető nyersanyagokat, be­ruházásainkhoz az ipari felsze­relést, gépeket stb. Ebben döntő szerepet játszott a Szov­­jetúnió és a népi demokrácia országai között létrejött új tí­­pusú gazdasági kapcsolatok rendszere. A Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa, melynek részvevői teljesen egyenjogúak s amelyben a Magyar Népköz­­társaság is részt vesz, az or­i­szocializmust építő népi demokráciánk szempontjából rendkívül fontos kérdés a nép­gazdaság beruházásainak alaku­lása. 1950-ben lényegesen maga­sabb összeget ruháztunk be, mint amekkorát 5 éves tervünk­nek megfelelően erre az évre előirányoztunk. Az 1950-ben megvalósított összes népgazdasági beruházások értéke 67,4 száza­lékkal haladta meg az 1949. évi beruházások összegét. Az idő­közben felemelt beruházási ter­vet népgazdaságunk 1950-ben 12,5 százalékkal túlteljesítette. Egyetlen év alatt több mint heti cikkekkel, jelentős állami tartalékok biztosítása, mert ez elengedhetetlen feltétele a terv­szerű gazdálkodásnak, s végül külkereskedelmi áruforgalmunk számára a szükséges árukészle­tek rendelkezésre bocsátása, bár az élelmiszerkivitelt 5 éves tervünk folyamán mind na­gyobb mértékben fogjuk gépki­vitellel helyettesíteni. szágok közötti gazdasági kap­csolatoknak elvileg új rendjét jelenti. Felesleges külön alá­húzni, hogy bár kölcsönös se­­gítésről van szó, mégis elsősor­ban a nagy Szovjetunió az, mely segít valamennyiünket, se­gíti a népi demokrácia összes országait. (Nagy taps.) — Mi, elvtársak, természete­sen nemcsak a Szovjetunióval és a népi demokrácia orszá­gaival akarunk fenntartani kül­kereskedelmi kapc­sola­tokat, hanem a tőkés országokkal is és kereskedünk is a tőkés or­szágokkal, amennyiben ez a kereskedelem országunk szá­mára hasznos és nem sért az egyenjogúság elvét.­­ 10 milliárd forintnyi összeget ruháztunk be népgazdaságunkba­.­­ Népünk életszínvonala az 5 éves terv első évében gyorsabb­­an növekedett, mint ezt 5 éves tervünk előírta.­­ Népgazdaságunk­­szocialista építése terén az 5 éves terv első évében elért eredményeinket vi­lágosan mutatja a nemzeti jöve­delem alakulása is. A nemzeti jövedelem, vagyis a népgazdasá­gunkban termelt összes új érték 1950-ben mintegy 20 százalékkal volt magasabb, mint az előző évben. Ez csaknem egyharmada annak a növekedésnek, melyet 5 éves népgazdasági tervünk az 1950—54. évi időszakra előirá­nyoz. A Horthy-fasizmus idején az ország nemzed jövedelme 15 év alatt, tehát az első világhábo­rút követő stabilizációtól. 1924- től 1939-ig mindössze 12,6 szá­zalékkal emelkedett, tehát az évi emelkedés nem érte el az egy százalékot sem. ötéves tervünk első évében, tehát a nemzeti jö­vedelem emelkedésének üteme a holtávrendszerbeni átlagos évi növekedésnek 24-szerese volt. (Taps.) — Az igen komoly fejlődés ellenére, mely népgazdaságunkat jellemzi, meg kell említeni egy sor olyan hiányosságot, amely nem csupán népgazdaságunk egyik-másik körülhatárolt terü­ldére, hanem egészére, vagy legalább is jelentős részére vo­natkozi. A legfontosabb ezek közül a hiányosságok közül: a még mindig laza állami és nem­ fegyelem, s a javuló, de még távolról sem elég szilárd munka­fegyelem, rendszeres, szervezett takarékosság hiánya a legutóbbi időkig, a rendelkezésre álló ipari felszerelés, gének el­égtelen ki­használása, a nyersanyag pocsé­­kolása a termelésben, s általában üzemeink viszonylag alacsony szervezettségi foka; a felelős egyéni vezetés elmásottsága; a gyakori szervezés és átszervezés, ami sok felesleges költséggel jár és zavarja a­­ folyamatos munkát­ a vezető káderekben, s általában a szakképzett munka­erőben mutatkozó hiány mellett, ezeknek sokszor rossz felhasz­nálása, a bürokratizmus elbur­­jánzása gazdasági szerveinkben, a bírálat és az önbírálat gyen­gesége, a dolgozók javaslatainak, kezdeményezéseinek elégtelen felkarolása és hasznosítása, ami megkönnyíti az ellenség akna­munkáéit a népi demokrácia gazdasága ellen.­­ I A közellátás kérdése az osztály­harc fontos területévé vált Újtípusú gazdasági kapcsolatok rendszere Egyetlen év alatt tízmilliárd beruházás Ma: Weißel heti rádióműsor járal 60 fillér tárgyalását, amelynek címe: „Az ötéves terv első évének eredmé­nyei és további feladataink a népgazdaság szocialista építése terén.“ A nap­rend előadójaként Gerő Ernő államminiszter, a Népgazdasági Tanács elnöke, a Párt főtitkárhelyettese tartotta meg beszámolóját. Gerő Ernő beszámolója az MDP II.­I Kongresszusán: Az ötéves terv első évének eredményei és további feladataink a népgazdaság szocialista építése terén Az MDP Kongresszusának ne­­gyedik napi tanácskozásait szer­dán reggel Piros László vezér­őrnagy nyitotta meg. Bejelentené, hogy újabb ü­d­­vözlő táviratok érkeztek a Kon­gresszushoz. A táviratok ismer­tetése után megkezdték a Kon­gresszus második napirendjének Soha el nem múló hála a szovjet segítségért . Azonban a gazdasági mun­kánkban és népgazdaságunkban fellelhető összes hiányosságok és hibák semmit sem változtat­nak az alapvető tényen, melyet ötéves tervünk első évének ered­ményei napnál világosabban bi­zonyítanak: országainkban sike­resen rakjuk le a szocializmus alapjait, sikeresen építjük a szocialista népgazdaságot, sőt a számok azt is bizonyít­ják, hogy népgazdaságunk szocialista épí­tésének üteme jóval gyorsabb, mint azt magunk egy évvel ez­előtt feltételezt­ük. Különösen vonatkozik ez a megállapítás szocialsta gyáriparunkra, mely az 5 évre előírt termelés emel­kedésének egy év alatt 40,6%-át valósította meg. (Taps.) — Fejlődésünk ütemének megnövekedéseiben, népgazdasá­gunk szocialista építésének si­kereiben döntő súllyal esik latba a nagy Szovjetúnió sok­oldalú, baráti segítsége, a szov­jet tapasztalatok mind követ­kezetesebb hasznosítása orszá­gunkban, a népgazdaságunknak nyújtott szovjet műszaki és tu­dományok segítség. Felbecsülhe­tetlen jelentőségű számunkra az a segítség, amelyet a Szov­jetunió nehéziparunknak és könnyűiparunknak hazánkban hiányzó ízen fontos nyersanya­gok, továbbá nehézipari felsze­relés és különféle, gépek szállí­tásával nyújtott és nyújt,o­lyan nyersanyagok és gépek szál­lásával, melyeket az imperialis­ták tőlünk megtagadnak. A Du­nai Vasmű felépítése, kohóipari üzemeink teljes újjászervezése, a budapesti földalatti vasút megépítése lehetetlen volna szá­munkra a Szovjetunió hatalmas segítsége, a szovjet népek nél­kül.­­ Meggyőződésem, hogy egész dolgozó népünk nevében szó­lok, amikor innen, a Magyar Dolgozók Pártja kongresszusi tribünjéről kifejezem köszöne­t Az ötéves terv első évének eredményei, elvtársak, nem ma­guktól születtek meg. Az ered­­ményeket, a Szovjetunió támo­gatása és állandó segítsége mel­lett, munkásosztályunk, dolgozó népünk —­ Pártunk vezetésével, Rákosi elvtárs vezetésével — kemény, szívós küzdelemben harcolta ki külső és belső ellen­­ség­einkkel szemben a kizsák­mányoló osztályokka­l és marad­ványaikkal szemben. Kiharcolta az imperialisták, a feusákság, a klerikális reakció és a­z áruló jobboldali szociáldemokraták el­len folytat­ott szakadatlan küz­delemben. — Az ellenség aknamunkája és támadása meghiúsult azért, mert Pártunk, munkásosztályunk sziklaszilárdan állott és áll a szocialista építés frontján, mert tömegmozgalommá vált orszá­gunkban a szocialista munka­­verseny, mert mindinkább tért hódít a Sztahanov-mozgalom, mert — Sztálin elvtárs szavaival élve — „a szocialista munka­tű­iket és soha el nem múló há­lánkat felszabadítónknak, a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetuniónak, a szovjet tudósoknak, mérnököknek, szta­hanovistáknak, s mindenekelőtt népünk igrnz barátjának, a világ dolgozói nagy vezérének, vala­mennyiünk bölcs tanítómeste­rének, a mi forrón szeretett Sztálinunknak! (Nagy taps.) versenyben a tömegek gyakorlói, forradalmi önbírálata jut kifeje­zésre, mely a dolgozók mi­­liói­­nek alkotó kezdeményezésére tá­maszkodik“. — Az ötéves terv első évében elért komoly eredményekért köszönet a mi nagyszerű mun­kásosztályunknak, mely szövet­ségben a dolgozó parasztsággal, Pártunk vezetésével előre lendí­tette a népgazdaság szocialista építésének ügyét. — Népgazdaságunk szocialis­ta építésében megvalósított si­­kereink egyben az imperialista háborús gyújtogatók ellen, a béke megvédéséért folytatott harcunk eredményei is. Elmond­hat­juk, hogy ha szerény mér­tékben is, de gazdasága ered­ménye,akikes mi is hozzájárul­tunk a világot átfogó hatalmas béketábor erejének gyarapodá­sához, a világ békefront meg­erősítéséhez, melynek vezet­őja s egyben legszilárdabb bástyá­ja: a szocialista Szovjetúnió. Gazdasági eredményeinkkel hozzá­járultunk a békefront megerősítéséhez

Next