Magyar Nemzet, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-01 / 50. szám

____ Ötéves tervünk új távlatai . Népgazdaságunk fejlődésé­nek meggyorsulása azt jelenti, hogy az ötéves tervről szóló törvényben kijelölt feladatokat az ipar és közlekedés terén mintegy 3, 3 és fél év alatt meg tudjuk valósítani, éis ha behozzuk a mezőgazdaságunk fej­lődésében mutatkozó elmara­dást, akkor minden lehetősé­günk megvan arra, hogy az öt­éves tervtörvényben előírt ösz­­szes feladatokat, tehát egész mostani ötéves tervünket 4 év alatt, vagy ennél is rövidebb idő alatt megvalósítjuk. — Mint láthatják az elvtár­­sak, az ötéves tervünk megbu­kott. (Derültség.) Legalább is, ha hinni lehet a New York Times tudósítójának, aki — Rákosi elvtárs referátumát kom­mentálva — azt írta: „A Kom­munista Párt főtitkára bejelen­tette, hogy az ötéves terv meg­bukott.“ (Nagy derültség.) Mindennek érdekében szüksé­ges ötéves tervünknek olyan átdolgozása, melynek értelmé­ben a még hátralévő 4 évre az eredetinél sokkal nagyobb feladatokat állítunk országunk elé, s mely ugyanakkor lehe­tővé teszi azt is, hogy felszá­moljuk azokat a hiányosságo­kat, amelyek népgazdaságunk fejlődésében az ötéves terv első évi részlegének megvaló­sítása során kerültek felszínre. — ötéves népgazdasági ter­vünket oly módon kell átdol­gozni, hogy meggyorsítsuk or­szágunk iparosítását, vagyis mindenekelőtt a nehézipar, az ipari alapanyagok, a villamos­­energia és a gépgyártás, s álta­lában a termelőeszközöket elő­állító iparágak fejlődését. Csak ily mód­ért tudjuk még inkább fokozni könnyűiparunk terme­lését, kielégíteni a mostaninál sokkal nagyobb mértékben né­pünk gyorsan növekvő sokféle szükségleteit, hatalmasan meg­növelnünk munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, egész népünk kulturális színvonalát, értékben mintegy 150 százalék­kal nő, az egész ipar term­elési értékében 30 százalékra csökken. De kifejezésre jut nagyiparunk szerkezetének megváltozása ab­ban is, hogy a gépipar termelése 1954-ben, az ötéves terv utolsó évében az egész ipar termelési értékének körülbelül egyh­arma­­dát fogja szolgáltani, szemben a 3 éves terv utolsó évével, ami­kor a gépipar termelése az egész ipari termelés értékének kereken egyötöde volt. Ezek az adatok kézzelfogha­tan mutatják, milyen hatalmas lépés teszünk előre új 5 éves tervünkkel országunk iparosítása útján.­­ A mezőgazdasági termelés ér­tékének 5 éves tervü­nk végére, 1954-re, legalább 50—55 száza­lékkal kell meghaladni az 1949. évi mezőgazdasági termelés érté­két, szemben az 5 éves terv­törvényünkben megállapított 42 százalékos növekedéssel. An­­nak ellenére, hogy mezőgazda­ságunk termelése hatalmas mér­tékben növekszik, a mezőgazda­sági termelés értékének aránya az ipari termelés értékéhez vi­szonyítva csökkenni fog, ami, tekintettel országunk szocialista iparosítására, törvényszerű jelen­­ség. A háború élő­­, 1938-ban, az ipar és a mezőgazdaság ter­melési értékének aránya körül­belül 53:47 volt az ipar javára. Ez az arány 1954-re még inkább az ipar felé tolódik el és körül­belül 80:20 lesz.­­ Az ötéves népgazdasági tervről szóló törvényünk nagy­iparunk számára öt év a­olt a munka termelékenységének 50 százalékos emelkedését írja elő. Az ötéves terv első évében a termelékenység terén elért eredmény, továbbá a beruházá­sok igen nagymértékű megeme­lése, a terme­ls jobb megszer­vezése s egy sor más körül­mény lehetővé teszi, hogy új, módosított ötéves tervünkben a termelékenység növekedését ne az eredeti 63 százalékban, ha­nem mintegy 90-100 százalék­ban irányozzuk elő, vagy­is alapjában arra vegyünk irányt, hogy nag iparunkban a munka terme­ékenységét öt év alatt mintegy megkétszerezzük. (Taps.) : — Az ötéves tervről szóló törvény előírja, hogy öt év alatt iparunkban­ 489 060 új munkást és alkalmazottat kell munkába á­lltani. A számítások azt mu­tatják, hgoy iparunknak —­­­ ezt Rákosi elvtárs már említ­et­te —­ az ötéves tervidőszakban ténylegesen körülbelül 600— 650.000 új munkásra és alkal­mazottra lesz szüksége. 1954-re 27,5 millió tonna szén termelését irányozzuk elő. Ami a villamosenergia termelését illeti, ötéves tervünk azt a fel­adatot tűzi ki, hogy 1954-re 4,2 milliárd kilowattóra ener­giát termeljünk. Mi pedig most azt javasoljuk, hogy az ötéves tervidőszak utolsó évére villa­mosenergia termelésünket 6 -6,5 milliárd kilowattórában ál­lapítsuk meg, ami azt jelenti, hogy villamosenergia termelé­­sünket 1949-hez képest csak­nem megháromszorozzuk. A vegyipar termelési értékét az ötéves tervben meghatározott színvonalhoz képest, mintegy 70%-ka­l javasoljuk növelni, ami 1949-hez képest azt jelenti, hogy öt év alatt vegyipari ter­melésünket megnégyszerezzük. A tö­megmikikiparnak, a finom­mechanikai iparnak, az erős­áramú villamosiparnak és a híradástechnikai iparnak 1954- ben új tervünk szerint meg kell közelítenie a 12 milliárd forint termelési értéket, vagyis há­romszor akkora értéket, mint ami­­l mi­korát ötéves tervtörvé­nyünk megállapít és ötször ak­korát, mint ezek az iparágak 1949-ben termeltek. Ugyancsak igen jelentős mértékben fog emelkedni építőanyagiparunk termelése is, az 1949. évinek közel négyszeresére. — A mezőgazdaságnak nyúj­tandó segítségről némi képet ad, ha megemlítjük, hogy az ötéves tervtörvényben előirány­zott 22 800 traktor helyett a mezőgazdaságnak 26—28.000 traktort kívánunk juttatni és az öntözött terüívelet, a szov­jet tapasztalatok felhasználásá­val, nem 118.000 kftt. uro­ddal akarjuk megnövelni, mint ahogy ezt az ötéves tervről szóló tör­vény megállapítja, hanem 323.000 kát. holddal­, minek folytán egész öntözött terüle­tünk mintegy 370.000 kát. hold­ra növekszik, az 1949-ben ön­tözött terület nyolcszorosára. Míg 1939-ben 1 kat. hold szán­tóterületre mindössze 6 kilo­gramm műtrágya jutott és a 3 éves tervünk utolsó évében, 1949-ben, 12 kilogramm, addig 5 éves tervünk utolsó évében, 1954-ben, minden kat. hold szántóterületre 73 kilogramm műtrágya fog jutni a városokba és meg fogja könnyí­teni a város és a falu közötti áruforgalmat is. Mit kap Salgótarján, Gödöllő, Várpalota, Tatabánya a tervtől ? Az ötéves tervről szóló törvényünk ISO­N 100 új lakás építését írja elő, írtervből 90.000 a városokra és 90.000 a falvak­ra jut. Új, módosított ötéves tervünkben 220.000 új lakás építését javasoljuk azzal, hogy a város és a falu­ között az arány változatlan maradjon.­­ De talán a nagy, az egész ország fejlődésére vonatkozó számoknál is kézzelfoghatóbban mutatják, milyen hatalmas át­­a­lkuláson megy át hazánk az új ötéves terv alapján, ha töb­­bé-kevésbbé találomra kiraga­dunk néhány községet és vá­rost, kisebb városokat s meg­­nézzük, mit kapnak ezek az ötéves tervidőszakban. Nézzük csak: Salgótarján kap 800 új lakást, egy új 400 ágyas kór­házat, két általános isko­lt és egy kulúrházat. Gödöllő kap a már említett új mezőgazda­­sági egyetemen kívüli 200 új lakást, egy új gimnáziumot, egy új kultúrházat, új orvosi ren­delőt, új strandfürdőt és sport­uszodát. Sz­igetszentmiklós kap 1900 új lakást, 600 személyes munkás­zállót, három új ála­lános iskolát, egy új mentőállo­mást, két új csecsemőotthont, négy új óvodát, egy új kultúra­házat, egy új szü­notthont, egy új strandfürdőt, egy új nép­fürdőt, új sportpályát és új gyógyszertárat. (Taps.) Vár­palota kap a többi között 1450 új lakást, egy új szülőotthont, egy napközis óvodát, ogy új bölcsődét, egy új mentőállo­mást, egy új iskolát, egy új kultúrházat. Tatabánya kap 1680 új lakást, egy új szak­orvosi rendelőtetétetet, három­ új óvodát, négy új bölcsődét, egy új kultúrházat, egy új szakiskolát, két új általános is­kolát, egy új sportpályát, egy új népfürdőt, gyógyszertárat stb. (Taps.) És ezt így lehetne, elvtársak, felsoro­lt órákon és órákon keresztül az ország min­den városára, minden községére vonatkozóan. S a felsorolásból szándékosan kihagytam hazánk gyönyörű fővárosát, Budapes­tet, melyre­ eddig sem jeledkez­­tünk meg, kihagytam máris hatalmas ütemben fejlődő má­sodik ipari és kulturális köz­pontunkat, Miskolcot és álla­m­­ban nagyobb városainkat, mert idő hiány­ában egyszerűen lehe­tetlen felsorolni mindazt, amit új, felemelt ötéves tervünk ha­zánk fővárosának és nagy vi­déki városainak juttat. És nem szóltam új szocialista váro­sainkról sem, melyeknek egyi­két, Dunapentelét, mint ismere­tes, már teljes gőzzel építjük.­­ Az elmondottak, azt hi­szem, kézzelfoghatóan mutatják, hogy új, k­­ódosí­­t­t éves ter­vünk hazánkat gazdagabbá és erősebbé, népünket jómódúbbá és műve­sebbé, országunkat fej­lett ipari országgá és ugyanak­­kor a virágzó mezőgazdaság or­­szágává alakí­ja át. (Nagy apa.) De az elmondot­ak azt is mu­tatják, hogy Új, módosító­­ 5 éves érvünk még fokozotabb mértékben, mint eddig 5 éves érvünk volt, a béke építésin­k a terve, a békefront magy­aror­szági szakasza megszilárdításá­­nak a terve. (Viharos taps.) 51 milliárd helyett 80-85 milliárd beruházás . Megvizsgálva tehetségein­ket és szükségleteinket, arra az eredményre ju­­ttunk, hogy — amint ezt már Rákosi elvtárs emlí­ette — az ötéves tervtör­vényben előírt, kereken 51 mil­liárd forint beruházással szem­ben 1950—54-ben mintegy 80— 85 milliárd forintot tudtunk és kell beruháznunk népgazdasá­gunkban. Más szóval: az ötéves tervről szóló törvényben előírt beruházás összegét mintegy 65— 70 százalékkal tudjuk és kell megemelnünk. — A min­egy 80—85 milliárd forintnyi összes beruházásból körülbelül 40 milliárd forintot javasolunk juttatni a gyáripar­nak, szemben az ötéves tervről szóló törvényben előírt 21,3 mil­liárd forinttal. Tehát elvtársak, míg népgazdaságunk egészében a beruházások összegét a terv­­törvényben megállapító­­ összeg­hez képest mintegy 65—70 szá­zalékkal emeljük, addig az ipari beruházások összegét mintegy 90 százalékkal növeljük meg. A gyáriparra jutó mintegy 40 milliárd forintnyi beruházásból javasolunk 37—38 milliárd fo­rintot a nehézipar beruházásai­ra, nehéziparunk fejlesztésére­ fordítani, szemben az ö­éves tervtörvényben erre a célra megállapítod 18,3 milliárd fo­rinttal. Vagyis azt javasoljuk, hogy a nehézipar fejlesztésére beruházandó összeg több mint kétszeresére emelkedjék annak az összegnek, amelyet az eddig érvényes határozat­os tervtörvé­­nyünk a nehézipar fejlesztésére előirányzott. Ugyanekkor java­soljuk mintegy 13—14%-kal megemelni a könnyűiparra ju­tó beruházásokat is.­­ A javasolt beruházási ösz­­szegből 11 milliárd forintot tar­tunk szükségesnek beruházni mezőgazdaságunkba, szemben az 5 éves tervtörvényben előírt 8 milliárd forinttal. Tehát azt javasoljuk, hogy a mezőgazda­­sági beruházások összegét kb. 40 százalékkal emel­­jük fel. A mezőgazdasági beruházások ilyen jelen­ős felemelésére azért van szükség, hogy felszámol­hassuk mezőgazdaságunk el­maradottságát . Természetesen ,a mezőgazda­ságban közvetlenü­l beruházni javasolt 11 milliárd forinton felül, a módosított 6 éves népgazdasági terv alapján, meg fog növekedni a mezőgazdaság részesedése azokban a beruhá­zásokban is, amelyeket nem közvetlenül a mezőgazdaságra fordítunk, de amelyek tényle­gesen a mezőgazdaság, a dol­gozó parasztság, a falusi lakos­ság érdekeit szolgálják: új utak építése, általában közlekedési és postai hálózatunk fejlesztése, a falusi kultúrothonok, könyv­tárak létesítése, a mezőgazda­sági szakiskolák és különféle tanfolyamok számának növe­kedése, községek rendezése, a falvak villamosítása, az egész­­ségü­­gyi hálózat kiterjesztése a falura, állategészségügyünk gyökeres megjavítása, stb.­­• Közlekedésünk fejlesztésére a felemelt beruházási összegből kereken 10 milliárd forintot ja­vasolunk fordítani, szemben az 5 éves tervtörvényben előírt 7,5 milliárd forinttal.­­• Felemelt, 80—85 milliárd forintnyi, beruházási előirány­zatunkból mintegy 10 milliárd forintot javasolunk ju­tatni la­kásépítésre, község- és város­­fejlesztésre és különféle kultu­rális létesítményekre, szemben az 5 éves tervről szóló törvény­ben ezekre a célokra megálla­pított 7­4 milliárd forinttal. Vagyis az emelkedés itt mint­egy egyharmadnyi.­­ Az építőipar beruházásaira kereken 3 milliárd forin­ot ja­vaslunk fordítani. Lehet, hogy­ az első pillanatra ez az összeg túlzo­ttnak látszik. Azonban nem szabad elfelednünk, hogy beru­házásainknak több mint fele építkezés, hogy építőiparunk, Jóllehet már eddig is sokszáz­­millió forintot fordí­­t­unk gé­pesítésre, még mindig jelentő­sen elmaradt gyáriparunktól a gépesítés színvonala tekin­eté­ben. — Felemelt ötéves tervünk­ben foglalt nagyobb feladatok azt is megköve­tlik, hogy az eredeti tervben előirányzott ösz­­szegnek sokszorosát fordítsuk ipari és tudományos ku­atások­­ra, s hogy a mostaninál sokkal szorosabb kapcsolatot teremt­­sünk a gyakorlat embereinek és a tudomány művelőinek mun­kája közöt. Az ipari termelés fokozásának terve . Részben a beruházandó összegnek igen jelentős feleme­lése, részben a termelékenység növelése s az önköltségcsökken­tés lehetővé és egyben szüksé­gessé teszik, hogy átdollgozott 5 éves tervünkben iparunk ter­melésének emelkedését jóval erőteljesebben fokozzuk, m­int ez­: az 5 éves tervről szóló tör­vény megállapítja- Ismeretes, hogy az 6 éves tervről szóló tör­vény az ipari termelésnek 86,4 százalékos emelkedését írja elő a tervidőszak utolsó évére, azaz 1954-re, a 3 éves terv utolsó évében, azaz 1949-ben elért ter­melési értékhez képest. A szá­mítások azt mutatják, hogy fi­­gyelembevéve az 5 éves é­v első évében elért eredményeket, a beruházások növekedését, a már feltárt tartalékokat, ipari terme­lé­ünket 1954-re, 1049-hez ké­pest nem 80­4 százalékkal, ha­nem körülbelül 200%-kal tud­juk emelni, a nehézipar terme­­lését pedig mintegy 280—29!) százalékkal javasoljuk megemel­ni (nagy tans) a terv­.Örvényben mnegá­lapított 104-3% helyett, sis annak c’’m­é-e, hogy köny- Byűiparunk bv­ruházásait a terv­­törvényben előírthoz viszonyít­ja az új 5 éves tervben csak további 13—14%-kal javasoljuk emelni, a könnyűipar termelésé­nek növekedését az 5 éves terv utolsó évére, a 3 éves terv utolsó évéhez képest a tervtörvényben megállapított 72,9 százalék he­lyett mintegy 150 százalékkal javasoljuk előirányozni. A köny­­nyűipar termelésének ilyen nagyarányú növekedését első­sorban az teszi lehetővé, hogy iparunknak ezen a területén a még kiaknázatlan tartalékok kü­­lönösen nagyok, másrészt pedig az, hogy az új beruházások a könnyűiparban sokkal gyorsabb és vizonylag sokkal nagyobb eredményt hoznak, mint a ne­­héziparban. Megvá­tozik a nagyipar szerkezete . Az új 5 éves terv eredmé­nyeként meg fog változni nagy­iparunk szerkezete. Ez a változás kifejezésre jut abban, hogy az 5 éves tervidőszak végére a ter­melőeszközöket előállító ipar­ágak részesedése az egész ipar termelési értékében körülbelül 70 százalékba emelkedik, a fo­gyasztási cikkeket előál­­tó iparé pedig annak ellenére, hogy mint előbb láttuk, termelése abszolút Magyar Nemzet Hazánk a vas és acél országává válik­ ­— A hatalmas változást, me­­lyet új, módosított ötéves ter­­vünk jelent népgazdaságunk fejlődésében, az egyes fonto­sabb termelési ágak fej­ődésén keresztül is világosan érzékel­hetjük. Így például nyersvas­­termelésünknek az 1949. évi 398 000 tonnáról 1954-ben mint­egy 1.300.000 tonnára kell nö­vekednie, acéltermelésünknek pedig megfelelően 860.000 ton­­náról közel 2.200.000 tonnára kell emelkednie. Mag­arországon a bábony előtti utolsó békeévben, 1938- ban mindössze 648.000 tonna acélt terme­tek. Tehát­­1954-ben új, félémért ötéves tervünk sze­rint országunk acéltermelése a háború előtti Horthy-Magyar­­országénak közel három és fél­szeresére fog emelkedni. Vagy másként kifejezve: 1938-ban az ország minden lakosára az évi termelésből átlagosan 70 kilo­gramm acél jutott, 1954-ben pedig 236 kilogramm acél fog jutni. Ezeken a számokon le­­mérhetjük azt a hatalmas fej­lődést, amelyet országunk szá­mára új, felemet ötéves ter­vünk jelent. Az új ötéves terv eredmény­eként hazánk a vas és az acél országává, ipari or­szággá, a gépek országává vá­lik. (Hosszantartó nagy taps.­ — Nehéziparunk termelés! értékének 1954-ben el kel ér­nie az 55­—450 miliá­rd fo­ntot’. yauvis kerekén kétszer akkora értékét, mint amekkorát eredeti ötéves tervünk erre­­ az évre előirányoz. Ötéves, tenniük sze­rint 1951 ben 18,5 millió tonna szenet­ kellett­ volna termtelnünk­ Az új módosított ötéves terv­ben azt javasoljuk, hogy Az ötéves terv végére népgazdaságunk minden területén megszűnik a kizsákmányolás . Az 5 éves tervről szóló tör­vény azt a feladatot tűzte ki, hogy 5 év leforgása alatt a nemzeti jövedelem színvonalát 63%-kal kell emelni. 1954 re, az 5 éves terv utolsó évére a nemzeti jövedelmünket mintegy 120—140 százalékkal magasabb­ra tervezzük az 1949. évinél. Emellett az ipar részesedése a nemzeti jövedelemben az 1949. évi 51 százalékról 64­—65 száza­lékra emelkedik. A tőkés szek­tor részesedése pedig a nemzeti jövedelemben az 1949. évi 20 százalékról 1­—2 százalékra zsu­gorodik össze. (Nagy taps.) — Országunk nemzeti jövede­l­mének ilyen szerkezeti megvál­tozása egyrészt azt tükrözi, hogy ipari fejlődésünk jelenté­keny mértékben meggyorsul, másrészt pedig azt mutatja, hogy az 9 éves terv végére ha­zánkban lényegileg megszűnik az embernek ember által való kizsákmányolása a népgazdaság minden területén. (Viharos taps.) —“ Új, felemelt 5 éves tervünk eredményeként népünk életszín­vonala sokkal nagyobb mérték­ben fog emelkedni, mint ezt ere­deti 5 éves tervünk megállapít­ja. Ismeretes, hogy az ötéves tervről szóló törvényünk az 5 éves tervidőszakra, tehát az 1950—54. évekre 35 százalékos csek­szinvonalemelkedés ír e . Ezzel szemben módosított, új ötéves tervünkben népünk élet­­színvona­lrak emelkedését mint­­egy 50—55°­o­kal javasoljuk megal­apítani. Ez azt jelenti, hogy az 5 éves tervidőszak alatt népünk életszínvonala lega­lbb a másfélszeresére emelkedik, millió forint beruházás. Az öt éves tervidőszak végére hazánk­ban kereken 2500 kultúr­otthon fog működni, vagyis körülbelül ötszöröse annak, amivel 1950 ben rendelkeztünk. A 2500 túl­ túrót­thoniból, a amely 1054 ben működni fog, 1850 jut a falura. A falusi lakosság számára rendkívül fontos úthálózatunk gyökeres megjavítása, hatalmas útépítési programmunk meg­valósítása. Új, módosított öt­éves tervünk értelmében ugyan­is, az ötéves tervidőszak alatt 2690 kilométer hosszúságú új úthálózatot építünk. Ugyancsak döntően a falusi lakosság ér­dekeit szolgálja a gazdasági vasutak hálózatának a fejlesz­tése. Gazdasági vasutainkat az új 6léves terv szerint országo­san egységes hálózatá építjük ki és szervesen összekapcsoljuk a nagyvasúti hálózattal. Mindez lehetővé teszi, hogy a falusi lakosság az év bármely idősza­kában könnyen eljuthasson a Szociális és kulturális felemelkedésünk — Az életszínvonalnak a más­­félszeresére való emelkedése el­sősorban abban jut kifejezésre, hogy lényegesen megnövekszik az 1 főre jutó, legkülönfélébb közszükségleti cikkek fogyasz­tása, úgy 1949-hez, mint 1950- hez képest. Így pl. az 1950- évi fogyasz­áshoz viszonyítva az 1 főre jutó átlagos fogyasztás 1954-re tejben 45 százalékkal, cukorban 30—35 százalékkal, zsírban 25 százalékkal, cipőben 50—60 százalékkal lesz maga­sabb. Az 1 főre jutó fzönyvfo­­gyasztás ugyanezen idő alatt a kétszeresére emelkedik­ (Taps.) — Óriási mértékben fog fej­lődni hazánkban új 5 éves ter­vünk eredményeként a szociális biztosítás és a népegészségügy A biztosításba bevontak száma az 1949. évi 3­3 millió főről az 5 éves tervidőszak végére, 1954- re, 6,7 millióra emelkedi­k, azaz több, mint megduplázódik. Ez azt jelenti, hogy országunk la­kosságának mintegy 70 száza­léka fogja élvezni e szociális biztosítás előnyeit- Különösen nagy jelentőségű az ennekkedé® a falusi lakosságnál, amennyiben a mezőgazdasággal foglalkozók aránya a swift!?« biztostártba bevontak között az 1949. évi 3 száralékról 37 százalékra nö­vekszik. A biztos'fé'ba b«von­tak számának kn'­lmas meg­r '’fi* -‘’"A TT* ho^V a rendelőin­ézet­ hálózatot is igen nagy mértékben fejlesz­szük. Itt 1954-re, 1949-hez képest, mintegy 90—95 száza­lékos emelkedést irányozunk elő. A mezőgazdasági lakosság egészségügyi ellátásának javí­tására mintegy 350-­330 új fa­lusi orvosi szakrendelőin­tézetet építünk. Az üzemi dolgozók egészséges munkaviszonyainak biztosítása érdekében, a mienk­nél sokkal magasabb szovjet normák alapulvételével, az üzemi mosdók, zuhanyozók, öltözők és egyéb üzemi egész­ségügyi­ létesítmények fellesi­t- képességét mintegy 400 millió forint új beruházással az 1949- évinek a kétszeresére emeltük. A bö'c­ödei férőhelyek száma 1954-ben kereken az ötszöröse lesz annak, ami volt 194­9-ben. — Kulturális feleövelkedésünk ütemének meggyorsulására jel­lemző, hogy új, módosított öt­éves tervünk értelmében egye­temek, főiskolák, és mezőgaz­­dasági technikumok, középükte­dók és ipari t­anzt­óintézmények építésére és fejlesztésére az öt­éves tervidőszak alatt 1,7 mil­liárd forintot ruházunk be, a sokszorosát annak, amit az öt­éves tervről szóló törvényünk erre a célra megállapított. (Tans.) Négy új műegyetem mellett ú­ na-n mezőgazda­sági p­cvetemet is építünk Gödöllőn. Tudományos kutatás-s 5 év a'to­t csams-n 1,7­­'árd fo­rintot fordíton­ s ebből a ha­­talmas összegből csaknem 800 .Csütörtök, 1951 mkrem­s ! A munkaerő kérdése egykor és most •— Módosított, felfelé javított 5 éves népgazdasági tervünket sok tekintetben új felét­elek között kell megvalóssanun­k, amelyek Pártunkkal, kormá­nyunkkal, munkásosztályunk­kal, dolgozó népünkkel szemben is új, nagyobb követelménye­ket támasztanak. — Az egyik legfontosabb új feladat, amellyel meg kell bir­kóznunk, a népgazdaságunk fejlődéséhez el­engedhetetlen a­ szükséges munkaerő kérdése, ilyen kérdés nem l­étezik a tő­kés országokban és ismeretlen volt természetesen, a nagytő­kés-nagybirtokos Magyarorszá­gon is. — „Mun­kané­lkülis­ég mindig volt és mindig lesz“ — írta * Ho­r­they-féle fasizmus idején * Székesfőváros Statisztikai Hi­vatala által kiadott hivatal«» könyv. „Túltermelés van az ér­telmiségi pályákon. A kenyér­­kereső osztályok megoszlásában olyan eltolódás következett be, hogy a közvetlen termelő tár­­sadalmi rétegek nem tudják el­látni a túlontúl nagyra nőtt értelmiségi tábort“ •— olvassuk ugyanennek a Székesfővárosi Statisztikai Hivatalnak egy má­sik kiadványában. — És Horthy Székesfővárosi Statisztikai Hivatalának igaza volt annyiban, hogy a tőkés rendszerben mindig volt és mindig lesz munkanélküli­­ség, mindig volt és mindig lesz „túltermelés“ az értelmiségi pá­lyákon. Magyarországon is, ah­hoz, hogy megszüntessük a m­unkanél­­üliséget, meg kellett dönteni a tőkés társadalmi ren­det s elindítani a népi dem­o­krácia útján a népgazdaság szocialista építését. — Ötéves tervünk kezdetekor még alig volt kérdés számunkra a munkaerővel való tervszerű gazdálkodás, mert a munkaerő magától jelentkezett az üzemek­nél, gyáraknál, építkezéseknél, stb. — Jelenleg azonban és a t®o vábbi években szervezett, terv* szerű, céltudatos munkaerő* gazdálkodás nélkül nem tud­juk megvalósítani az előttünk álló megnövekedett feladatokat, mert visszavonhatatlanul meg* szüntettük országunkban a tő­ kés rendszer átkos örökségét, a munkanélküliséget. Hála a szo­cializmust építő népi demokrá­ciának, az éhség korbácsa nem hajszolja többé az üzemek felé a munkanélküliek tízezreit, mint

Next