Magyar Nemzet, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-01 / 50. szám

4 gratikai államunk mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek nyújt nemcsak a gépállomások útján, hanem beruházási és egyéb kölcsönök formájában, tenyésztörzsek rendelkezésre bocsátásával stb. Tehát arról van szó, hogy ne csak a parasztság személyi szükségleteit elégítsük ki, hanem mind nagyobb mértékben termelési szükségleteit is. Mindezen intézkedésekkel elősegítjük népgazdaságunk egészének fejlődését a szocializmus irányában, fokozzuk az előkészülteket a népgazdaság egységes szocialista alapjának megteremtésére! — Az egységes alapon nyugvó szocialista népgazdaság megteremtése —• nehezebb és bonyolultabb minden feladatnál, amit eddig elvégeztünk. Ezt világosan kell látnunk s ennek megfelelően kell rá felkészülnünk. De nemcsak az elvégzendő feladat nőtt meg s nemcsak népünk ellenségeinek ellenállása fog növekedni, hanem hatalmasan megnőtt és szakadatlanul, feltartóztathatatlanul növekszik és fog tovább növekedni Pártunk, munkásosztályunk, népünk ereje is, acélosodik és acélosodni fog népünk akarata, hogy a növekedés nehézségeivel dacolva, szabad hazánkat virágzó szocialista országgá formálja. (Nagy taps.) — A most előttünk álő, az eddiginél nagyobb és nehezebb feladatot is meg fogjuk oldani. Meg fogjuk oldani azért, mert maga a történelmi fejlődés tűzte napirendre! Mert hála Lenin—Sztálin legyőzhetetlen tanításának, tudjuk, hogyan kell megoldani! Mert munkásosztályunknak, dolgozó népünknek van harcokban megedzett, tapasztalt élcsapata, van olyan vezető Pártja, amilyen a mi nagy Pártunk, amelyMarx—Engels— Lenin—Sztálin nagy zászlaja alatt szilárd akarattal, törhetetlen hittel vezeti népünket a harcba a szocializmus teljes győzelméért országunkban! — Éljen a mi nagy Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártját — Éljen Lenin—Sztálin halhatatlan tanítása! Gerő Ernő beszámolóját a küldöttek végig nagy figyelemmel kísérték. Csaknem valamennyi küldött jegyezte az új ötéves terv ragyogó távlatait jelző számokat. Többször lelkes taps tört ki. Hosszú percekig éltették a küldöttek Sztálint és Rákosi Mátyást. Az osztrák dolgozók az imperialista-ellenes tábor szövetségesei Az Osztrák Kommunista Párt üdvözletét Johann Koplenig, az Osztrák Kommunista Párt elnöke tolmácsolta. Az osztrák reakció és aljas szövetségesei, a Szocialista Párt jobboldali vezetői az amerikai háborús uszítók parancsára féktelen uszítást fejtenek ki a szocialista Szovjetúnió és a népi demokratikus országok ellen, különösen magyar szomszédunk ellen — mondotta. — Ennek az uszításnak, ferdítésnek és rágalmaknak az a célja hogy népünket megpuhítsák és az imperialisták támadó tervei számára alkalmassá tegyék . Mi, osztrák kommunisták mindent elkövetünk és el is fogunk követni, hogy a békeszerető népekkel együtt meghiúsítsuk az agresszorok átkos terveit. Olyan Ausztriáért harcolunk, amely az egész imperialistaellenes táborral szövetségben elősegíti a háborús uszítók megfékezését és agresszív terveik meghiúsítását. (Nagy taps.) A nagy tapssal fogadott felszólalás után Koczma Gyula, a Rákosi Mátyás Művek Pártbizottságának titkára szólt hozzá a második napirendhez, majd Pinker Ignác, az Egyesült Izzó sztahanovistája, a szakma legjobb gyalusa szólalt fel. Mindketten a kongresszusi munkaversenyben elért eredményekről számoltak be. Ugyanezt tette a következő felszólaló, Horváth Ede, a Győri Vagongyár Kossuth-díjas sztahanovista esztergályos ifjúmunkása is. Az albán nép üdvözlete Ezután az Albán Munkáspárt küldötte, Hysni Kapa üdvözölte a Kongresszust. — Egész Albánia most egy nagy építkezés — mondotta.— Gyárak és kombinátok épülnek, új bányák, erőművek létesülnek. Pártunknak és népünknek azonban állandóan meg kell, hogy feszítse erejét a határait minden oldalról körülvevő ellenség, Tito Rankovics fasiszta kémbandája, az athéni és római fasiszták és az amerikai-angol háborús uszító imperialisták, népünk leggyűlöltebb ellenségeinek nyomása, intrikái, provokációi, rágalmas eliten is. Az utóbbi időben még elkeseredettebben folytatják támadásaikat, megsokszorozzák provokációjukat a szárazföldön, tengeren és levegőben. Terveik azonban ugyanúgy szégyenletes kudarccal fognak végződni, mint az eddigiek. A mi népünk meg van győződve arról, hogy nincs elsiegettettve, mert örök barátság fűzi a dicsőséges szovjet néphez és olyan barátai vannak, mint a nagy kínai nép és mint a népi demokráciák népei, a nagy Szovjetúnió által vezetett népek százmilliói. Lelkes taps fogadta Hysni Kapó felszólalását, s ezzel a Kongresszus negyedik napjának délelőtti ülése véget ért. A kedd délutáni tanácskozás Az MDP Kongresszusának harmadik napján, a délutáni tanácskozáson elsőnek Cserpák Jánosné orosházi parasztasszony szólalt fel, majd a Németország egységéért harcoló nyugatnémet dolgozók üdvözletét tolmácsolta Gustav Gundelach, a Német Kommunista Párt küldötte. A nyugatnémetországi dolgozók üdvözlete — Pártunk előtt áll az a nagy feladat — mondotta —, hogy az amerikai imperialistáknak és nyugatnémetországi cinkosaiknak lehetetlenné tegye, hogy Nyugat-Németországból kiindulva támadó háborút kezdjenek a Szovjetnió, a népi demokráciák és a Német Demokratikus Köztársaság ellen. Előtérben áll a harc Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen, továbbá Németország egységének helyreállításáért és a békeszerződés megkötéséért 1951-ben. — Harcunk nem könnyű, de meg vagyok győződve, hogy a Német Kommunista Párt teljesíteni tudja a reá háruló feladatokat. Ezután Rónai Sándor, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Párt Politikai Bizottságának tagja szólalt fel Rónai Sándor: Köszönjük Rákosi Mátyásnak, hogy rávezetett bennünket az egyetlen helyes útra Rónai Sándor felszólalása elején Rákosi Mátyás beszámolójának azzal a részével foglalkozott, amelyben elimeréssel emlékezett meg azoknak a szociáldemokrata párttagoknak és funkcionáriusoknak tíz- és százezreiről, akik 1948. tavaszán és nyarán lelkesen, meggyőződésből léptek át Lenin és Sztálin győzelmes zászlaja alá és ezzel elévülhetetlen érdemeket szereztek magaiknak a szerves muntkaselvség megteremtésében . Mindjárt hozzá tehetem — folytatta ezután —, hogy Pártunk oktatásán és tanításon keresztül mind'ní'ább vérünkké válik Lenin—Sztálin tanítása t érin keresztül — Mi nemrege?szú idő telt el I. Kongresszusunk óta — szilárdan összekovácsolódtunk a közös harcban, a közös munkában. Egy érzés azonban nem múlik el belőlünk soha: a megvetés, az undor és gyűlölet érzése a volt szociál- demokrata párt opportunste osztályáruló vezetődvel szemben, akár a jobboldalon, akár baloldali álarcban szolgálták az imperializmust, az osztályellenség érdekeit. Azok között a volt szociáldemokrata elvtársak között, akikről Rákosi elvtárs megemlékezett, sokan vannak kisebbnagyobb eltéréssel hozzám hasonló korúak. És itt őszintén meg kell mondani, hogy, ho runkhoz képest elég későn jutottunk el annak felméréséhez, hogy rossz úton jártunk, de talán elég korán ahhoz, hogy felszabadulásunk után az egyetlen helyes útra, a munkásosztály egysége mielőbbi megteremtésének útjára lépjünk. El voltunk zárva attól — különösen azok, akik vidéken éltünk —, hogy Lenin—Sztálin tanításai ejussanak hozzánk. Ebből következett, hogy nem láthattuk tisztán azt sem, hogy a szociáldemokrata párt áruló vezetői hogyan álítják a Pártot, a munkásosztályt a kapitalisták szogálatába. — A második világháború alatt a Kossuth-rádión keresztül és Moszkvából érkezett rádiófelvilágoslás alapján kezdtünk sokan gondokozni, hogy nem jó az az út, amelyen járunk, harcunkban nem vezethet eredményre, ha a munkásosztály két partban van szervezve. De még mindig nem tudtuk elszakítani magunkat a szociáldemokrata párttól, nemcsak a baráti kapcsolatok és egyéb hasonló szálak miatt, hanem főként azért, mert nem ismertük Lenin—Sztálin tanításait, csak amikor a dicső Szovjet Hadsereg felszabadítatt bennünket, amikor Rákosi elvtárs és kommunista elvtársaink kezdték felnyitni a szemünket akkor kezdtük világosan látni hibáinkat és hiányosságainkat. De még mindig sokat bukdácsoltunk, bár akkor már elég határozottan léptünk fel az olyan állásponttal szemben, amely azt mondta: elég széles az országút, elférünk rajta ketten — mert akkor már világosan láttuk, hogy csak akkor győzhetünk, ha szorosan összeforrva, egy pártban folytatjuk a harcot. — Rákosi elvtárs elismerő nyilatkozatával kapcsolatban hadd mondjam meg őszintén, hogy Rákosi elvtárs tanácsai és felvilágosításai, a Kommunista Párt támogatása nélkül nem tudtuk volna a szociádemokrata párt árulóival szemben aránylag rövid idő alatt a harcot sikerrel befejezni. A mi Pártunk nevelésének köszönhetjük, hogy vakokból látókká váltunk, köszönjük Pártjunknak, Rákosi elvtársnak, hogy rávezetett bennünket az egyetlen helyes útra, hogy a marxizmus-leninizmus tanítását mindjobban elsajátíthatjuk, örök hűséget fogadva felszabadítónknak, a nagy Szovjetúniónak, részesei lehetünk annak a hatalmas béketábornak, melyet a forrón szeretett. Sztálin elvtársunk vezet. (Hosszantartó, lelkes taps.) Ezután Lengyel József sztahanovista mozdonyvezető szólalt fel. A budapesti dolgozók és az ország vasutasainak forró szeretetét tolmácsolta a Kongreszszusnak. A magyar asszonyok üdvözletét Vass Istvánné, az MNDSZ főtitkára adta át a (Mr’kongresszusnak. A magyar asszonyok nevében teszek ígéretet a Pártkongresszusnak — mondotta —, mindent elkövetünk azért, hogy az asszonyok a béke megőrzésének ügyét saját ügyüknek tekintsék, hogy növekvő öntudattal ellenálljanak a háborús uszítók hazugságainak, hogy munkásaink a gyárban, dolgozó parasztasszonyaink falun olyan eredményes munkát végezzenek, hogy érezzék, hogy ezzel a béke ügyét viszik előre. Ezután Király László, a Tolna megyei Pártbizottság titkára szólalt fel. A magyar színművészek nevében Major Tamás, a Magyar Népköztársaság Kossuth-díjjal kitüntetett kiváló művésze, a Nemzeti Színház igazgatója beszélt ezután. Major Tamás: A nép ügyéért élő művészek akarunk lenni — mondotta Major Tamás, a Magyar Népköztársaság Kossuth-díjas kiváló művésze. — — Rákosi Mátyás beszámolójában megjelölte a mi útunkat is. Annak a többszázezer dolgozónak, akik most hatalmas tempóban építik a szocializmust, új szocialista realista kulúrát kell adnunk. Azt kell megnéznünk, felkészültünk-e erre a feladatra. Mi eddigi sikereinket, kezdeti sikereknek fogjuk fel. Pártunk, Rákosi elvtárs figyelmeztet szavára igyekszünk a fejlődéshez felzárkózni. — Nagyon is szükségünk volt erre a figyelmeztetésre. A fordulat éve után sem a Nemzeti Színház, sem én magam nem ismertem fel eléggé azt, hogy a fejlődő fiatl magyar drámairodalmat nagyobb szeretettel kell támogatnunk. Rákosi elvtársnak volt ideje rá, hogy személyesen is felhívja erre figyelmünket. Mi ezen a hibán javíottunk. Vannak új magyar drámáink és most már új közönségünknek tartozunk azzal, hogy a mellett, hogy továbbra is nagy szeretettel gondozzuk fejlődő színműirodalmunkat, igényesek is legyünk, mert egyre fejlődő dolgozó népünk kultúrigényeik nőnek. — Emlékszünk még jól, hogy miket mondtak nekünk néhány esztendővel ezelőtt «kultúrembereink». Tőlünk féltetek a kultúrát- A színház halálát jósolták meg akkor, amikor mi különböző selejtes divatdarabok helyett szovjet darabokat kezdtünk játszani. És most büszkén mondjuk el: boldogok vagyunk, jó utat választottunk akkor, amikor a Szovjetúnió drámairodalmából és a Szovjetúnió művészetétől tanultunk. Mi büszkék vagyunk arra, hogy a reakciósok minden jóslata ellenére sikerre vittük Gorkij: Ellenségek, Jegor Bulicsov c- drámáit, vagy Trenyov: Ljubov Jarovája c. darabjának előadásához alig tudunk az érdeklődőknek jegyet biztosítani. — Pártunk megbecsül bennünket, színészeket azzal, hogy meghívott ide a Kongresszusra. Az elnöki emelvényen a Somlay Artúr elvtárs, aki nagy művész volt egész életében, de a Horthy-fasszimis alatti egész életét hadakozásban töltötte el a nívótlanság és az üzleti szellem ellen ő is Pártunknak köszönheti, hogy emberábrázoló képessége annyit gazdagodott az utóbbi években, hogy ma már nem ellenzékből les-co! hanem Pártunk irányvan-’lán-k 'e’kes propagande.ate, kulturális frontunk eszvils n'pneve’öte — Révai elvtárs által említett kulturális nemzeti egység 91« a régi szakemberek java részét mellénk állítja úgy, hogy ne csak szaktudásukat, hanem lelküket is a szocializmus építésére áldozzák. Ez mutatkozott meg abban a lelkesedésben is, ahogy a most elhunyt Bajor Gizi állott oda kultúrforradalmunk mellé, ahogy a szovjet és magyar darabokban kért szerepeket és, a béke ügyét szolgálta. — Meg kell mondanunk azt is, hogy hazánk szédületes iránya fejlődésére nem készültünk el eléggé. Amikor Rákosi elvtárs azt mondta: több mint negyedmillió a szocialista szektorban dolgozók száma és ez a szám gyorsan növekszik, arra kellett gondollnunk, hogy sem mi művészek, sem kormányzatunk nem gondolt eléggé arra, hogy kulturális kötelességünket a mezőgazdaság szocialista szektora növekedésével kapcsolatban hogyan fogjuk teljesíteni. Falusi kultúrmunkánkban már most is lemaradtunk. Minden tapasztalatunk azt mutatja, hogy a mezőgazdaság dolgozói milyen éhesek a kultúrára és ezt a kultúréhséget sem a tájszínházaink, se a mi vidéki vendégjátékaink nem tudják kielégíteni. Egyszer megbeszélést rendeztünk a Tartuffe előadás után és a legnagyobb meglepetésünkre a vita úgy kezdődött, hogy meg akartak bennünket verni. (Derültség.) Felelősségre vontak: hol voltak maguk mostanáig? Miért csak most hoznak nekünk színházat? A pécsi tájszínház egyik előadásén elromlott a villany és a közönség hazaszaladt, karbid- és petróleumlámpákat hozott, hogy az előadást folytathassák, miközben erős őrség őrizte a társulatot, hogy a sötétben el ne szökjenek. (Derültség és taps.) — A mostani kultúrverseny is ezt a hatalmas érdeklődést mutatta. Tudjuk, hogy azok a nagy lehetőségek, amelyek színművészetünk előtt állanak, munkára, áldozatok vállalására köteleznek a dolgozó népnek rosszait, seteket nem adhatunk. Kemény harcot fogunk folytatni a még mindig meglévő önzés, bohém szellemeken. A mait kocsmázó, felelőtlen színészei helyett tudatos, feelősségteljes, a nép ügyéért élő művészek akarunk lenni. Feladatunk nem kicsi. Egyszerre kell teljesítményeinket mennyiségileg, az új igényeknek megfelelően növelni és színvonalunkat minőségileg emelni. — Nem is olyan régen, a főiskolai felvételi vizsgákon még azon gondolkoztak, hogy minél kevesebb fiatal színészt vegye Magyar Nemzet Csütörtök, 1951 márciuss nek fel az állástalanság réme miatt. Ma egyik legnagyobb gondunk és felelősségünk a fiatal színészek kérdése. — Ígérjük, hogy a Kongreszszus iránymutatását azzal a felelősséggel vesszük tudomásul, amellyel Pártunknak, Rátkosi elvtársunknak tartozunk. (Hosszantartó, lelkes taps.) A tag- és tagjelöltfelvétel kér-déséről beszélt Kiss Dezső, a Rákosi Mátyás Művek pártbizottságának szervező titkára. A jugoszláv forradalmi erők kivívják országuk függetlenségét Meleg szeretettel üdvözölték a Kongresszus részvevői a jugoszláv forradalmi emigránsok képviselőjét, Pero Popivoda tábornokot. Az imperialisták Tito és Rankovics fasiszta klikkjét harci fegyvernek használják a népi demokratikus országok, köztük a Magyar Népköztársaság ellen — mondotta —, hogy aláássák szabadságát és függetlenségét A kémek és gyilkosok klikkje, amely csalással jutott hatalomra Jugoszláviában, piszkos rágalomhadjáratot folytat a demokrácia és a szocializmus tábora ellen. — A Tito-kilkk semmiféle fasiszta propagandája sem képes azonban elfojtani népeink szeretetét felszabadítójuk — a Szovjetúnió iránt, nem képes a jugoszláv nép soraiba a szomszédos demokratikus országot népeivel szemben ellenséges érzést elhinteni. A jugoszláv nép sohasem fogja elhinni azt a Tito-féle rágalmat, hogy a Szovjetúnió, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia és a több demokratikus állam népei ellenséges érzéseket táplálnak Jugoszlávia népei iránt. — Jugoszlávia forradalmi erői ma ■ a terror és provokáció ellenére is folyatják a munkát, hogy megteremtsék Jugoszlávia valóban kommunista, marxista-leninista pártját, amely hű a proletárinternacionalizmus elveihez. Nincs már messze az a nap, amikor népeink ennek a pártnak a vezetésével újból kivívják. Jugoszlávia amerikai-angol imperialistáitól való függetlenségét. A magyar írók köszöntik a Kongresszust Nagy taps fogadta Popiroda beszédét, majd a magyar írók üdvözletét Kuczka Péter tolmácsolta. — Az írót az elmúlt társadalom elzárta a néptől — mondotta. — Idősebb íróink megmondhatják, hogy milyen nehéz magánosan alkotni és megmondhatják, hogy kimondhatatlan öröm egynek lenni a néppel, hogy csak a néppel együtt lehetünk igazán írók. Ehhez segített bennünket a felszabadító Szovjetúnió és a Párt. — Rákosi Mátyás figyelemmel kíséri minden egyes író útját. Szabó Pál az írószövetség egyik ülésén beszámolt arról, hogy Rákosi elvtárs felhívta őt telefonon, érdeklődött tervei iránt, tanácsokat adott neki és ahogy Szabó Pál mondta, erőt adott neki a nehézségek legyőzésére. Ez az apai gondoskodás kötelez. Kötelez elsősorban arra, hogy hibáinkat kíméletlenül föltárjuk s aztán kijavítsuk. Ilyen hibánk elsősorban, hogy írásainkban nem tudtuk még népünket arra az áldozatos hazafiságra nevelni, melyre múltúnk valamennyi nagy írója buzdította nemzetét. — Ez év folyamán egész sor harcos magyar mű fog megjelenni, melyek hisszük és ígérjük, méltók lesznek a bizalomhoz, amelyet Pártunktól és népünktől kapunk. Vadon Antal, a siklósi járási pártbizottság titkára, a pártbizottság munkájáról számolt be, majd a Franco-fasiszták ellen hősiesen harcoló spanyol dolgozók és spanyol kommunisták üdvözlőjét Antonio Mije, a Spanyol Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja adta át. Ezután a GÖrÖg Kommunista Párt nevében Joanidesz, a Politikai Bizottság tagjai szólalt fel. A görög népet nem töri meg a véres terror — Egész Görögország — mondotta —• egyetlen borzalmas fasiszta koncentrációs tábor, szörnyű pokol és élő példája annak, mivé válhat egy ország, ha az amerikai és angol imperialisták karmai közé kerül. Erkölcsi züllés, sikkasztás, botrány, dőzsölés, rothadás jellemzi a monarchofasiszta rendszert és az amerikai megszállást. Ami Görögországban folyik, egyetlen célt szolgál: a háborút. Az amerikaiak Görögországot katonai támaszponttá alakították át a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok ellen. A görög dolgozó nép a legnehezebb körülmények között harcol a kenyérért, a szabadságért, a békéért. Nem töri meg a véres terror sem. És ha a monarchofasiszták és az angolamerikai háborús uszítók arra vetemednének, hogy háborút kezdenek, mi magunk, a görög nép ássuk meg sírjaikat. Ha a háborús usziták háborút kezdenek, a görög nép és hadsereg ellenük fordítja fegyvereit. Joanidesz felszólalása után Nógrádi Sándor bejelentette, hogy Rákosi Mátyás referátumához 144-en jelentkeztek hozzászólásra. Ebből eddig már 50-en szólaltak fel. Nógrádi Sándor javasolta, hogy három felszólalás után a vitát zárják le. A Kongresszus a javaslatot egyhangúlag elfogadta. A Magyar-Szovjet Társaság tagjai üdvözletét Kakuk Józsefné, az MSZT titkára tolmácsolja. A Magyar-Szovjet Társaság eredményei és feladatai Kakuk Józsefné, az MSZT titkára, felszólalásában az MSZT munkájának megjavításáról, megerősítéséről és az elért eredményekről beszélt. — Munkánkban eddig is értünk el komoly sikereket — mondotta — a Szovjetúnió élete, a szovjet művészet megismertetése terén. Ezek az eredmények megmutatkoznak abban is, hogy amíg 1950. februárjában 420 ezer tagunk vollt, ma közel 800 ezernél tartunk. A sikerek azonban nincsenek arányban dolgozóinknak a Szovjetúnió iránti egyre növekvő szeretetével. Dolgozóink jóval többet akarnak tudni a Szovjetúnióról, s nekünk népünk igényeit ki kell elégítenünk. — Az MSZT az utóbbi időben fokozott figyelemmel fordult a falusi munka felé. Az előadásokkal összekötött tszcs-szervezésnek sokhelyütt komoly eredménye volt. A március hónapban megtartandó magyar-szovjet barátsági hónapban szervezeteink komolyan fognak fejlődni, a megyei pártbizottságok segítsék a megyékben lévő MSZT-szervezeteket, adjanak megfelelő iránymutatást, hogy könnyebben tudják végezni az MSZT-ben rájuk váró feladatokat. (Nagy taps.) Ezután Kerekes Antal, a püspökladányi járási titkár beszélt, majd Szabó Lajos, a győrmegyei pártbizottság káderese a kádermunka eredményeiről és hiányosságairól számolt be. A Kongresszus egységes állásfoglalása Ezután Nógrádi Sándor felkérte Rákosi Mátyást, hogy tartsa meg válaszbeszédét. Rákosi Mátyás megállapította, hogy a három napig tartó vitában több mint ötven küldött vett részt és amint ezt a Kongresszus megállapította, minden kérdésben, amelyet ő beszámolójában érintett, egyetértettek a felszólalók. Az ötven hozzászóló egységes helyeslése kifejezi és képviseli a Kongresszus álláspontját is. Viharzó tapssal ván szóltak a küldöttek Rákosi Mátyás szavaira. Az ünneplés lecsillapultával Rákosi Mátyás így fejezi be rövid felszólalását: — Amilyen egyetértéssel helyeselték itt az elvtársak a beszámolómban kifejtett nézeteket és tennivalókat, ugyanolyan egyetértéssel hajtjuk is végre azokat! Rákosi Mátyás zárószavával a Kongresszus harmadik napi tanácskozása véget ért.