Magyar Nemzet, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-03 / 101. szám

Mmu M­M** MM tWWM MM­ &KiO Csütörtök 1951 máj­us 3 VII. év­fOI. szám 60 fillér Néphadseregünk díszszemléje és a száb elveinek ünnepi felvonulása a felejthetetlen hetedik szabad május elsején üdén, virágzón, illatosan nyílt ki a reggel a májusi tavasz­­ban, a nagy ünnepen a természet is a békéről beszélt. Még ideje sem volt a földre mosolygó napnak felszívni a korai reggel har­matát, máris emberáradat hömpölygött a tisztafényű, kék ég alatt, a virágok és zászlók díszébe öltözött házrengetegek között. Ragyogott Budapest ezen a hetedik szabad május elsején, amikor elindultak a békeszerető felvonulók százezrei egy cél felé: káp­rázatos tüntetésre a békéért. Zene és ének hangjainál menetelt a dolgozók hatalmas béke­­hadserege. Budapest dolgozói szívükben forró lelkesedéssel, a régi, harcos május elsejék örököseiként vonultak fel a Hősök­ terére. A felvonuló oszlopokat nézve, önként felvetődött az emberben a kérdés: honnan ez a félelmetessé dagadt erő. Kikből állt össze ez a hat oszlopban, egy célpont felé törő százezres emberkígyói Kik ezek az éneklő, éljenző, lelkendezve hömpölygő emberek? A Terv megvalósítóit Úgy tűnik most ez a végtelen áradat, mintha egyenesen a legutóbbi győzelmes tervjelentésből jönne elő. Ők azok, akik a diadalmas számok mögött élnek s ők ezeknek a számoknak az életrehívói: a múlt negyedévinél 87.7 százalékkal több eszterga­gép, a 6,3 százalékkal több traktor, a 17.6 százalékkal több ke­­rékpár, a 29 százalékkal több cigaretta, a több szövet és több tégla, a több vas és több acél és a több könyv előállítói ezek az emberek. Férfiak, asszonyok, ifjak, fizikai és szellemi dolgozók, az öt hatalom békeegyezményét követelő ívek aláírói, tüntetők Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, a koreai nép hősi küz­delme mellett — a béke munkás harcosai. Még feketéiknek az utcák a felvonuló tömegektől, amikor a Hősök-terén megszólal a mega­fon, kürtök harsanása jelzi: pon­tosan 8 óra van. Alig néhány perccel ezelőtt sodró áradattal zengett a Sztálin-út széles medré­ben és a környező flkákból a viharos üdvözlés: megérkezett Rákosi Mátyás. Egymásután érkeznek a dísz­­emelvényhez a meghívottak: az MDP Politikai Bizottságának és Központi Vezetőségének tagjai, Dobi Istvánnal az élén a minisz­tertanács, majd az Elnöki Ta­nács tagjai. Itt vannak már kül­földi vendégeink, élükön a Szov­jetunió szakszervezeteinek kül­döttségével. A szocializmus épí­tésének, felemelt ötéves tervünk megvalósításának élenjárói: a sztahanovisták, munkaérdemren­­desek, Kossuth-díjasok, tudomá­nyos, kulturális és művészeti él­etünk kiválóságai. A dísz­tribünön foglalnak helyet a ba­ráti államok diplomáciai testüle­teinek képviselői, élükön J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió magyar­országi nagykövete, a Magyar­­ Írók Szövetsége I. Kongresszusé­­ra Budapestre érkezett külföldi küldöttek: Borisz Polevoj, Szem­­jon Babajevszkij, Konsztantyin Fegyin Sztálin-díjas írók, Martin Andersen-Nexe, a világhírű dán író és a többiek. Már feszes négyszögben állnak az óriási téren, az emelvény kö­rül népünk forrón szeretett fiai, a néphadsereg katonái. Mozdu­latlanul állnak, mint a kőfal, acélsisakjuk zománcán verőfény táncol. Kürtszó jelzi, hogy meg­érkezett Farkas Mihály vezér­­ezredes, honvédelmi miniszter. A nyitott katonai autó a Dózsa György­ úti aluljáró felöl érkezik. A másik oldalról ugyanilyen nyitott autó indul el, amelyben a díszszemle parancsnoka, Balta István altábornagy közeledik. A díszemelvény előtt találkozik a két autó, a díszszemle parancs­nok jelentést tesz néphadsere­günk legfőbb parancsnokának és megkezdődik a szemle. ■— Jó reggelt, bajtársak! — Larsan Farkas Mihály hon­védelmi miniszter érces hangja. — Erőt, egészséget! — dörög rá vissza a válasz. Az adtóban álló Farkas Mihály név szerint szó­lítva járul üdvözlésre az alaku­latok elé: — Tisztiiskolások! Üdvözöllek benneteket május 1-én, a nem­zetközi munkásosztály seregszem­léje napján. Sorra üdvözli a felsorakozott alakulatokat. ■— Hajrá! Hajrá! Hajrá! — zengi a tér a lelkes katonák hangját, majd újabb vezényszó pattog, a katonák figyelemmel fordulnak a díszemelvény felé, ahol Farkas Mihály honvédelmi miniszter, az MDP Politikai Bi­zottságának tagja megkezdi be­szédét: Néphadseregünk minden harcosa. — Előre a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével újabb sike­­rek felé! — Éljen a magyar nép sike­reinek szervezője és kipróbált A beszéd után ismét vezény­szavak hangzanak. A kardok ki­repülnek hüvelyükből és meg­csillannak a napfényben. A láb­hoz tett puskák tisztelgésre emelkednek, amikor felhangzik a magyar és szovjet himnusz és a Városligetből ágyúk dísztüze köszönti a hetedik szabad má­jus elsejét. Alig hagyják el a díszszázadok a teret, a követ­kező pillanatokban a földről az égre szegeződnek a tekintetek: felettünk elzúgnak a Magyar Népköztársaság felségszíneit vi­selő dicső repülőink. A középső gépen nemzetiszínű zászló leng, a két oldalsó gépen vörös zászlót feszít a szél, egyiken Sztálin, a másikon Rákosi Má­tyás arcképe van. Újabb mo­torzúgás hangzik, újabb köte­lékek érkeznek. A sztálini sóly­mokat példaképüknek tekintő magyar repülők MDP betűket írnak a levegőben. Ismét újabb rajok viharzanak el fejünk fö­lött, az arcokon az erő tudata és büszke gyönyörűség ragyog. Megszólalnak a harsonák, s a Thököly-út felöl feltűnnek a dobosok. Ők vezetik be a felejt­hetetlen díszmenetet. Utánuk díszlépő katonák a viharvert, dicső emlékű 48-as harci zászlókat, Kossuth katonáinak, Bem tüzé­reinek, Damjanich vörössipká­­sainak zászlóit hozzák és hajt­ják meg kegyelettel. Dübörög a nagydob és dübörög a föld — ütemes díszlépésben gyalogosok jönnek csapatzászlójuk után, fehérkesztyűs kezük keményen élcsapata, a Magyar Dolgozók­­ Pártja! — Éljen a tartós béke szilárd­­ erődje, a kommunizmust dia­dalmasan építő Szovjetúnió! — Éljen a magyar dolgozó A béke hadserege markolja a puskát és a golyó­szórót. Induló hangjaira mene­telnek a tiszti díszszázad és a tiszti iskolák díszszemlén rész­vevő századai, munkások, dol­gozó parasztok fiai. Nem egy­nek a mellén élm munkásjelvény csillog. A tiszti iskolák sorát a Petőfi Intézet nyitja meg. A tavalyi szemlén ők nyerték el Farkas Mihály második vándorserlegét. Címeres, piros-zöld szegélyes, fehér selyemzászlójukat a Rákosi Mátyás Művek dolgozói ajándé­kozták. őket követi a Rákosi Mátyás nevét viselő páncélos tisztiiskola díszszázada, amely zászlaját a széncsata hő­séből, a tatabányai bányászoktól kapta. És milyen szépek a kék egyenruhás, fehérhajtékos hadi­hajósok! Most az államvédelmi határőrök és az Államvédelmi Hatóság díszoszlopai érnek a térre. Válogatott, termelés legé­nyek, előreszegezett szuronyos puskájuk egyetlen vonal, milli­­méternyi eltérést sem látni köz­tük. — Gyönyörű! — szakad fel a torkokból. Tapsok és a szeretet kiáltásai szállnak feléjük. Négy motorkerékpáros fut a térre, előttük a gépesített dísz­ezred parancsnoki kocsija gör­dül. Zászlóvivő gépkocsi kö­vetkezik, majd a motoros fel­derítő század. Jönnek a gépkocsizó lövészszázad katonái, majd sorban gördülnek elő a gépkocsizó díszezred különféle alakulatai. Rajgépkocsikkal vontatott különböző méretű nép szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs!­­— Dicsőség a béke nagy zászlóvivőjének, a magyar nép nagy barátjának, Sztálin elv­­társnak! Hajrá! páncéltörő ágyúk, majd légvé­delmi géppuskások vonulnak. Ejtőernyősökkel tömött autók haladnak el s utánuk a tüzér­ség menetét az aknavetők nyitják meg, aztán gép von ki­tású könnyű­tüzérség lövegei dübörögnek el előttünk. Vakí­tóan verődik vissza a napfény a­­hatalmas fényszórók tükrein s utánuk egyre lelkesítőbb lát­ványosságok jönnek: itt a kö­zepes tüzérségi Hernyótalpas von­­tatók húzzák az óriási lövedé­kek Végül a hadsereg legerő­sebb „öklei“, a mozgó «acélvárak» dübörögnek elő, tornyaikban parancsnokok tisztelegnek. Re­meg a páncélosok alatt a lőni s dübörgésükkel együtt foko­zódik a lelkesedés. Boldogan ünnepli a tömeg a nép hadseregét, békénk­erü­s, öntudatos, fegyelmezett védel­mezőit. A belőlük sugárzó ötél áthatolt az emberek szívébe, lel­­kébe, tapsaikba és büszke fel­kiáltásaikba. Ez a mi erős hadseregünk — a béke hadserege. És ti .ágyúgyárasok, új borzal­mak méregkeverői, tudjátok meg: minket nem félemlítenek meg a fenyegetéseitek, semmiféle prak­tikátok —, mert ilyen acélos, fiatal néphadseregünk van. Ez a hadsereg szilárd őre a magyar nép alkotó munkájának és ha kell, becsülettel áll helyt a béke­tábor reánk eső szakaszának megvédésében. Mert a mi nép­hadseregünknek az a néphad­sereg a mintaképe, amely első a világon, amely csak a győzel­met ismeri és amely népeket, bennünket is felszabadított. A hetedik május elsejét újabb győzelmeink jegyében ünnepeljük ." Bajtánsak! Honvédek! Tiszthelyettesek! Tisztek és Tábornokok! Elvtársak! Buda­pest dolgozó népe! Szeretett külföldi vendégeink! A Magyar Népköztársaság minisztertaná­csa és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége ne­vében szeretettel köszöntöm önöket május 1-én, a nemzet­közi munkásosztály harcos seregszemléje napján — kezdte beszédét Farkas Mihály. — A hetedik szabad magyar május elsejét dolgozó népünk a béke védelmének és a szocia­lista termelés újabb győzelmei­nek jegyében ünnepli meg. Újra azoknak lesz igazuk, akik töret­lenül bíznak a magyar munkás­­osztály erejében, a szocializmus ügye iránti hűségében, dolgozó parasztságunk és a néphez hű értelmiség munka- és hazaszere­tetében.­­ Felemelt ötéves tervünk feladatainak sikeres megvalósí­tásával meggyorsult hazánkban a szocializmus építésének üte­me. A szocialista építés nyo­mán rohamos növekedésnek in­dult a nehézipar, hazánk meg­erősítésének, népünk élete szeb­­bé tételének alapzata.­­ Sikereink alapja a mun­kásosztály harcos szövetsége a dolgozó parasztsággal, amely maga köré csoportosítja a nem­let demokratikus és hazafias erőit. — Az idei május 1-én job­ban, mint bármikor, visszhang­zik a világ a béke megvédésé, tiek jelszavától. Az a sztálini igazság, hogy a béke fennma­rad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megvéd­etésének ügyét és mindvégig ki­tartanak mellette, ma már kiáll­­hatatlanul ott él százmilliók tu­­datában. Ma a népek már érzik sa tudják, hogy a szocialista Szovjetunió vezette béketábor­­ban tömörülve világot átfogó, legyőzhetetlen erővé kovácso­­lódnak.­­ Egyes háborús gyujtogatók szeretnék betiltani a békemoz­­gallmat. Ehhez azonban nincs többé erejü­k, mert a békéért folyó mozgalmat nem lehet be­­tiltani, nem lehet beszüntetni, mert az m­a már az egész em­beriség egyetemes ügye. Szerte a világon hatalmas erővel fo­lyik az öthata­lmi békeegyez­­mény megkötése érdekében megindított aláírásgyűjtési kam­pány. Ennek az akciónak a folyamán a nemzetközi béke­táborhoz újabb erők csatlakoz­­nak. — A mi hazánkban is nagy lelkesedéssel folyik az aláírás­gyűjtés. Az eddigi eredmények feljogosítanak arra a remény­­re, hogy nem lesz nálunk egyetlen olyan becsületes ma­gyar ember sem, aki ne írná alá az ölhatalmi békeegyez­mény megkötését követelő ívet. — A béke megvédésének útja az ölhatalmi békeegyezmény megkötése. A Szovjetúnió, a népi demokratikus Kínai Köz­társaság, az Amerikai Egyes­ült Államok, Anglia és Franciaor­szág között létre kell hogy jöjjön a békeegyezmény. Mi jól tudjuk, hogyha a béke ügye csak a Szovjetuniótól és a kö­réje tömörülő népi demokra­tikus államoktól függne, akkor a béke korszaka köszöntem­ rá az emberiségre. És ha ma mégis a béke megvédése a vi­lág népeinek és dolgozóinak legfőbb kérdése, úgy ez­ azért van így, mert az Egyesült Ál­lam­ok­ban is, Angliában és Fran­ciaországban olyan erők van­nak hatal­mon, amelyek nem a béke megerősítésén, hanem egy újabb pusztító világháború­­ki­készítésén dolgoznak.­­ Az imperialista háborús Uszttok Ny­u­g­a­t - Németors­z­á­g felfegyverzése mellett már nyíltan megkezdték a fasiszta Jugoszlávia felfegyverzését is. Az a fegyveres támogatás, ame­lyet az amerikaii imperialisták és csatlósaik olyan sietve nyúj­tanak a Tito-bambának, nem­csak a békés, szocializmust építő szomszéd országok, de maga a jugoszláv dolgozó nép­el­en is irányul, mely egyre elkeseredettebb harcot folytat elnyomói, a Titon■Rankovics fasisztákkal szentben. A fasiszta Titón nem fog segíteni az ame­rikai fegyverzet. Nem utolsó sorban azért, mert a jugoszláv nép fiai nem lesznek az impe­rialisták zsoldosai. — Ellvtársak! Bajtársak! A mai napon, mint mindannyi, szól, amikor a felszabadult magyar nép ünnepel, a hűség és hála érzésével fordulunk nagy felszabadítónk, a­­Szovjet­unió és a mindannyiunk által forrón szeretett Sztálin elv­­társ felé. Ez az érzés minden nappal erősödik bennünk, mert szabadságunk és függetlensé­günk kivívása a hős szovjet nép harcainak eredménye, mert feleme­lked­és­ünket biz­tosítja a Szovjetúnió szakadat­lan baráti segítsége.­­ Ahhoz, hogy hazánk és népünk még eredményesebben haladjon előre a szocializmus útján, tovább kell erősítenünk a szovjet-magyar barátságot és a népi demokratikus országok­kal való szoros baráti kapcsola­tot.­­ Lendületes, alkotó munká­val és szilárd helytállással kell hazánk erejét gyarapítani. Ha­zánk erejének gyarapításához tartozik, hogy fiatal Néphad­seregünk honvédei, tiszthelyet­tesei, tisztjei és tábornokai sza­kadatlanul növeljék katonai tudásukat és erősítsék Néphad­seregünk öntudatos vasfegyel­­mét. Semmi kétség, hogy ennek a követelménynek eleget tesz A főváros dolgozóinak lenyűgöző seregszemléje Röviddel a közel kétórás ka­tonai díszszemle után tíz óra­kor harsonniai szóval kezdődött meg a budapesti dolgozók har­cos, lelkes felvonulása, hat me­netoszlopban- Az első két osz­lopban a Dózsa György­ úti aluljáró jelöli a XIII. kerülét, az angyalföldi dolgozók és az ország minden részéből érkezett parasztküldöttek léptek a tér­re Sztálin, Rákosi nevével az ajkukon, a béke megvédésé­­­­ivek harcos jelszavaival. A két­­ középső oszlopot a kongresszusi mun­kaverseny győztesei, első és második helyezettje, az Ózdi Kohászati Művek és a Rákosi Mátyás Művek küldöttei vezették. A Sztálin-út páratlan oldalán haladt az ötödik osz­lopban a VIII. kerület legjobb üzeme, a Ganz Vagon az élen, míg a hatodik oszlopot a Thököly-út felől a Kistext dol­gozói vezették. Véget érni nem akaró hosszú sorban csaknem egy órán át jönnek a csepeliek, ujjongva éltetik a dísztribünről szeretet­tel integető Rákosi Mátyást, a Pártot, a Néphadsereget, a test­­véri népi demokráciákat és a békét, felcsattan az ütemes jel­szó : «Vörös Csepel mi vagyunk, a békéért harcolunk!» A csőgyáriak énces strófáját megtapsolják: „Békeharcunkat így vívjuk — Titót, Trumant csőbe húzzuk!’’ Trumant „ének­lik meg“ az angyalföldiek is: „Atombomba, szuperbomba — Viszi Trumant a pokolba!“ A csepeliek között Moszt Antal saját, egyénii felírású tábláját viszi. A felirat így szól: „Moszt Antall asztalos tudja, hogy gyer­mekeinek jövője a becsületes dolgozók kezében van — má­jus­­ tiszteletére 210 százalékot teljesített!“ Feltűnnek a mar­­i­­nosok is. Hlleles dekorációjuk az üstből szikrázva folyó izzó acélt ábrázolja, amely a csapoló nyí­láson át a háborús uszítók és lakásaik: Truman, Churchill, Tito és Franco fejére zúdul. A XI. kerület menetében a Műszaki Egyetem felvonulását egyetemi tanárok nyitják meg, köztük Kossuth-díjas professzorok Már több mint egy órája halad a XIII. kerület s az V. kerület menete, amikor a XI. kerület után a Sztálin-út torkolatában feltűnnek a magyar ifjúság színpompás sorai. A dísztribün előtt a menet kettéválik s így mindkét oldalon láthatják a menetüket, amelyet a legifjab­bak, az úttörők nyitnak meg. Elől kürtösök, dobosok halad­nak, majd a DISZ Úttörő-moz­galom zászlóit viszik. Fehér békegalambok repülnek fel. Egy­más mellett emelik a fiatalok a Komszomoltól és a DISZ-től kapott zászlókat. Élen halad­nak az érdemrendes «jó ta­nulók»­­ is. Má­jusfákkal, vidám népdalokkal köszöntik a ma­gyar fiatalok bölcs tanítóját, Rákosi Mátyást. Négyes és ötös számjegyeket emelgetnek, tanu­lásuk fegyvereit, könyvet és ce­ruzát. A szöveg ez hozzá: «Se­­lejtet mi nem csinálunk, k­egyes, kettes nem lesz nálunk!» A legifjabb nemzedék felvonulását a dolgozó ifjúság menete követi, Lenin, Sztálin, Rákosi hatalmas arcképeivel, mögötte a Párt jelvényét viszik a jövő szakmunkásai, sztahano­vistái, az ötéves terv munkaerő­­tartalékai, az egyenruhás ipari tanulók. Virágokkal integetnek a dísztribün előtt és a világ ifjúságának himnuszát éneklik. A következő sorokban munkás- és népviseletbe öltözött dolgozó paraszt-, katona- és tanuló, fiatalok haladnak karonfogva, jelképezve a magyar ifjúság megbonthatatlan egységét. Majd a Budapesten tanuló külföldi diákok színes csoportja vonul el. Újpest menetét az Egyesült Izzó dolgozói nyitották meg, a XX. kerület első felvonulója, a Hazai Fésü­sfonó, fonálból épí­tett hatalmas bástyát visz. Az Omega-gyár dolgozói guillotine­­modellt készítettek, amelyre lán­goló betűkkel írták fel: «Halál a háborús gyújtogatókra!» Az V. kerületiek menetében új jel­szó hangzik: «Számunk nyolc­száz millió » Vezet a Szovjet­únió!» A XX. kerületi «Vörös Október» tizes menete után ha­lad sportolóink nagyszerű serege. Hat-hat sportoló viszi Lenin.

Next