Magyar Nemzet, 1951. június (7. évfolyam, 125-150. szám)
1951-06-01 / 125. szám
. Hatalmas tüntetések Iránban az Angol-Iráni Olajtársaság ellen Iránban folytatódtak a tömeg,tüntetések az Angol-Iráni Olajtársaság és az imperialisták erőszakoskodásai ellen. Teheránban a Medzslisz előtti téren hatalmas gyűlést tartottak. A gyűlésen hozott határozat a többi között kimondja: „Az iráni nép követeli, hogy kobozzák el a volt Angol-Iráni Olajtársaság összes ipari vállalatait és szállítási eszközeit. Az iráni nép nem ismeri el a bitorló Angol Iráni Olajtársaság semmilyen jogát és követeli, töröljék az államosítási törvénynek azt a részét, amely ezekről a jogokról beszél. Az iráni népet mélyen felháborítják az imperialisták cinikus beavatkozásai Irán belügyeibe. A teheráni rádió szerdán közölte, hogy az iráni kormány kiutasította a Reuter-ügynökség és a londoni Daily Express teheráni tudósítóját. Az angol tengernagyi hivatal szerdán este közölte, hogy a 8000 tonnás „Mauritius“-cirkálót a Perzsa-öbölbe irányították. A tengernagyi hivatal a cirkálónak adott parancsot a „szokásos óvatossági rendszabályának minősíti. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának közgyűlése Genfben megnyílt az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának közgyűlése. A szerdai ülésen tizenhat küldött, közöttük a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok küldöttei, feszólalásaikban kifejtették véleményüket a bizottság munkájáról. A felszólalók valamennyien egyetértettek Myrdalnak, a Gazdasági Bizottság ügyvezető titkárának azzal a javaslatával, hogy a bizottság működésének időtartamát hosszabbítsák meg. Matvejev, Bulgária képviselője rámutatott, hogy a Gazdasági Bizottságban részvevő országok közül nem mindegyik rendelkezik egyenlő jogokkal. Van egy csoport — ehhez tartozik Bulgária is —, amelynek csak tanácskozási joga van. Matvejev azt javasolta, adja meg az ülésszak Bulgáriának, valamint a bizottság munkájában tevékeny részt vevő többi európai országnak a határozathozatal jogát is. Arutjunjan, a Szovjetúnió képviselője felszólalásában hangsúlyozta, hogy lehetséges a különböző társadalmi és gazdasági rendszerek között a békés gazdasági együttműködés. Rámutatott, a Szovjetúnió békeszerető külpolitikája abból indul ki, hogy elismeri a különböző gazdasági rendszerek békés egymás mellett létezésének lehetőségét. A Gazdasági Bizottságnak elő kell mozdítania a bizottságban részvevő országok közötti normális gazdasági kapcsolatok fellőldését.Az USA és más országok képvileteünek nyilatkozataival kapcsolatban, melyek arra irányultak, hogy a feszült politikai helyzetre való utalásokkal igazolják az országok gazdaságának militarizálását. Arutjunjan rámutatott, hogy az agresszorok a fegyverkezési verseny leplezése érdekében mindig igazolást keresnek önmaguk számára. A Gazdasági Bizottságnak elő kell mozdítania a polgári iparágak, az országok közötti békés gazdasági kapcsolatok fejlődését Ha a bizottság elfogadja a gazdaság militarizálását — ami egyes országokban folyik —, akkor a bizottság maga is a háború eszközévé válik. A Szovjetúnió képviselője rámutatott, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete már rálépett erre az útra. Vájjon a Gazdasági Bizottság is ezen az úton fog haladni? Az Európai Gazdasági Bizottság további sorsa az erre a kérdésre adott választól függ. A Szovjetúnió képviselője hangsúlyozta, hogy a bizottságnak elő kell mozdítania az európai országok között a normális kapcsolatok fejlesztését. Aruljunjan és a népi demokratikus országok képviselői támogaták a bolgár küldöttnek azt a javaslatát, hogy adják meg a határozathozatal jogát az olyan európai országoknak, amelyek nem tagjai az ENSZ-nek, de amelyek jelenleg részt vesznek a bizottság munkájában. Rozmarin, Lengyelország képviselője rámutatott, hogy a Gazdasági Bizottság fontos eszközzé válhat és azzá is kell válnia a békéért folytatott küzdelemben. Szántó Zoltán, Magyarország képviselője azt fejtegette, hogy a nyugati hatalmak kormánykörei akadályozzák a nyugat- és keleteurópai országok közötti eredményes gazdasági együttműködést, mert a nyugati hatalmak nem akarnak belenyugodni abba, hogy a keleteurópai népek a Szovjetunió segítségével végérvényesen felszabadultak a külföldi tőke elnyomása alól és ennek következtében sikeresen teljesítik a népgazdaságfejlesztési tervet, gazdasági felépítésük alapjaiban megváltozott. A keleteurópai országok nem olcsó nyersanyagszállítói a kapitalista országoknak, és nem veszik át a kapitalista országok minden áruját. Ma — mondta Szántó — az ilyen egyoldalú gyarmati kereskedelem folytatása a népi demokratikus országokkal lehetetlen. ji Rézágyacska írta: Dallos Sándor A napokban, úgy délután két óra felé — éppen dolgoztam — kopogtak a szerkesztőségi szobám ajtaján. Van egy vak barátom, aki általában a szerkesztőségben szokott meglátogatni, azt hittem, ő jön. — Tessék! De nem jött. Gyurka lépett be az ajtón, az unokaöcsém fia, egyben keresztfiam is, egy tizenhatodik éves diák. Nyilván egyenest az iskolából jött, mert ott szorongatta a hóna alatt viharvert aktatáskáját s azt mondta: — Ne haragudjék, hogy zavarom, Sándor bácsi, de szeretnék elmondani valamit. Mivel bizalmas viszonyban vagyunk egymással, meg amolyan jó bővérű, csupaizom kölyök, gondoltam, valami diákgazságról van szó, amelyet nem mer az apjának egyenesen elmondani, s engem iktat be közvetítőnek, mint már nem egyszer. De már a gyanú villanására is megrázta a fejét. — .Nem — mondta —, ez egészen más, Sándor bácsi. Arra szeretném megkérni, hogy írja meg. Csak elnéztem a gyereket — minden rokongyerek közül ezt szeretem legjobban, szinte, mintha a saját fiam volna, úgy —, s láttam, hogy valami szép, komoly melegség van a tekintetében. Talán ezért is szeretem ennyire, az ilyen tekinteteiért: ember néz ki a szeméből. Széket húztam neki. — Mondd! Letette az aktatáskáját, leült. — Szóval — kezdte —, ez a történet a fémgyűjtéssel kapcsolatos és velem történt meg. Illeme talán úgy lesz jobb, ha azt mondom: én láttam. Azt tetszik tudni, hogy fémgyűjtés volt, s mi is dolgoztunk benne. Elmondhatom, hogy rendesen. Nem tréfa az ilyesmi, édesapám is mondta, de még magam is értem. Mi már sok mindent irtunk, amit a mi korunkbeliek azelőtt nem értettek. Ezt nem hencegésből mondom: így van. — Tudom. — No, én a Mester utcában gyűjtöttem hetedmagammal, így teherautó jött velünk. Megálltunk minden ház előtt, bementünk, mindegyikünk becsöngetett egy-egy lakásba, s szépen elmondtuk, miért jöttünk. Mondhatom, sehol rosszul nem fogadtak bennünket, inkább majdnem mindenhol meg is kínáltak valamivel, s annyi minden fémholmit összeszedtünk, hogy alig győztük cipelni. Nem is hittem volna, hogy annyi nélkülözhető fémdolog legyen egy-egy háztartásban. Ócska vasalók, rossz kések, drótok, rozzant vaskályhák, törött fejszék. Egy helyen még két rozsdás kaszát is a kezembe nyomtak, nem tudom, mit csinálhatott velük azelőtt a gazdájuk a Meder utcában. Megigazította az asztalon az aktatáskáját. — De nem ezt akarom én elmondani — folytatta aztán, a tekintetében megint ott volt az a szép, barna melegség —, hanem azt, hogy mikor az egyik házzal végeztünk, azt mondja a házmesterné: „Jaj, a S. kisaszszonyt meg felejtettük, menjen csak be hozzák" Egy földszinti ajtóra mutatott, balra, a sarokban, én meg futottam és becsöngettem. De már akkor is valami furcsa érzésem volt, mikor becsöngettem, nem is tudnám megmondani, miért. Aztán fordult azárban a kulcs, s egy öregasszony nyitott ajtót. Nem sokkal volt alacsonyabb a Sándor bácsinál, s lehetett hatvan éves is, ha nem több, de egyenes volt, mint a nádszál és szép. Olyan szép, hogy én még öregasszonyban olyan szépet nem láttam. Nem is jól mondom, mert olyan volt, mintha csak a húsa öregedett volna meg az arcán, de a fiatalság valahogy nem, az csak, mondjuk, úgy meghervadt volna... Megszáradt volna, de azért élne. Vagy... Kereste a szavakat ! Mepirult. — Szávai nem tudom kimondani, pedig biztosan van rá szó. Lehet azt mondani, hogy olyan szép volt, mint a viasz? Nem, ez butasági De én olyan zavarba jöttem, hogy alig tudtam eldadogni, mit akarok, ő segített ki. — Értem — mondta. — Fémgyűjtés. Jöjjön velem. A gyerek rámnézett. —»■ Most meg tudom mondani, amit az előbb akartam. Az a jó szó, hogy rendkívüli volt. Rendkívüli és szomorú. Talán a szomorúság tette azzá. De ez a szomorúság nem olyan volt, hogy: gyász. Ez volt olyan, mint a viasz. Így most már pontos. A konyhába mentünk, ő levett a szegről egy fonott kosarat s kezdte beledobálni a dolgokat. Először ő is ócskaságokat, de éreztem, hogy közben engem egyre néz. Aztán azt kérdezte, de a hangja is olyan nagyon szép, szomorú hang volt: — Hány éves maga, fiam. Megmondtam. — Igen — bólintott. — Szereli az édesanyját1- Nagyon. Nézett. — Hogy hívják az édesanyját 1 — Irén. Szőcze Irén. * És magát 1 — Csernáti Gyurka. Csönd. — És úgy nézett Tóm —húnyta le a gyerek a szemét —, mint édesanyám. Pedig sokkal idősebb volt édesanyámnál, inkább a nagyanyám lehetett volna. De mégis úgy nézett, mint édesanyám, ez biztos. S azt mondta, de nagyon kedvesen: — No jó, hát akkor ezt is odaadom! És ezt is! Ezt is. — Egy rézvasalót dobott a kosárba, amilyet én még nem is láttam, mert nálunk nincs olyan, nagyon régi lehetett. Aztán két réz gyertyatarlót, egy sárgaréz habverő-üstöt, hozzá egy habverőt, hogy az egész fonott kosár tele lett vele; tizennyolc kiló volt, mikor megmázsáltuk Szakácscsal. Ez a pajtásom. De nincs vége, Sándor bácsi, mert ahogy vittem az egészet, már csaknem az ajtónál voltam, utánam szólt. — Gyurkát — Tessék? — Jöjjön csak! A gyerek nyakán meglátszott a szívverése. — Bevitt a szobába — mondta olyan hangon, mintha szentélybe lépett volna be. — Kevés bútor volt benne. Egy régimódi cseresznyefa-ágy, asztal, székek, szekrény, valami kredenc, de nem ez a fontos. Hanem az, hogy a sarokban, egy olyan kétéves forma gyermek fényképe előtt, karosmécses égett, lent meg a padlón egy nagy, sárgaréz babaágy állt. Olyan összecsukhatós, tudja, Sándor bácsi, a két oldalán csuklós bordázattal. Öreg holmi ez is, de én a kisgyerek képét néztem, hogy az ki lehet. Nézett rám, szemében rebegés és végtelen étel. — Persze, halott volt, azt tudtam, hiszen a mécs azért égett előtte. De ki lehetett, míg élt? Előbb azt gondoltam, hogy talán a fia ennek a szép öregasszonynak, de aztán eszembe jutott, hogy az nem lehetséges, hiszen a házmesterné azt mondta: S. kisasszony. Hát akkor lehetetlen. Vagy talán ... De akkoraz öregasszony lehajolt, kiszedett a babaágyból mindent és az ágyat is odaadta. — Ezt is vigye el, Gyurkát — Én azt sem tudtam, mit mondjak, csak fogtam a hóbaágyat, kivittem, rátettem a többi holmi tetejére s mentem, ő meg kikisért. Már mondtam, hogy lemázsáltuk a dolgokat s az előbbi tizennyolc kiló volt, a babaágy meg külön másfél. Odaadtuk a néninek a mázsacédulát, a holmit az autóra öntöttük, ő meg ott állt a kapuban, nézett utánunk s azt mondta: — Üdvözlöm a mamáját, Gyurka! — Egy kicsit még nézett bennünket, aztán hirtelen bement. Én meg azt gondoltam: ez az asszony adta a legtöbbet, mióta csak gyűjtünk. Nem igaz? — De. — Akkor jól gondoltam. Megírta a történetemet, Sándor bácsi? — Meg. Felállt, vette az aktatáskáját. Rám nézett. — És a kisgyerek? — kérdezte csöndesen. — Mit gondol, ki lehetett a kisgyerek, Sándor bácsi? Elnéztük egymást jó hosszan, semmit sem szóltunk. Az ajtóból visszafordult a fiú: —■ Gondolja, Sándor bácsi, hogy haragudna S. kisasszony, ha vinnék neki három szál rózsát? Van most pénzem, gyűjtöttem fémet... Magyar Nemzet Az USA keresztül akarja vinni Görögország és Törökország felvételét az Északatlanti Szövetségbe A Krasznij Flot külpolitikai szervbírója rámutat, hogy Görögországot és Törökországot mindinkább bevonják az Északatlanti Egyezménybe, és ezzel kapcsolatban azt írja: A «Vima» című görög lap május közepe táján a görög külügymiinisztérneyertas nyilatkozatára hivatkozva beszámolt arról, hogy az USA javasolta Görögországnak és Törökországnak: csatlakozzanak az Északatlanti Egyezményhez. A görög monarchofasiszták és a török reakciósok leplezetlen örömmel fogadták ezt az indítványt. Ezeknek az országoknak a felvétele az északatlanti szövetség tagjai közé az angol és a francia kormány ellenkezése miatt sokáig nyílt kérdés maradt. Anglia és Franciaország ugyanis régóta a saját befolyási övezetének tekinti a Földközi-tengert, és a Közel- Keletet. Az amerikai kormány fokozta nyomását Angllra és Franciaországra azért, hogy ezek a nagyhatalmak beleegyezzenek Görögország és Törökország csatlakozásába az Északatlanti Egyezményhez. Jelenleg ezt a kérdést behatóan tárgyalják az Északatlanti Egyezmény tagállamai külügyminiszterhelyetteseinek bizottságában. Viágosan látható, hogy az USA, nem törődve a francia és az angol kormány ellenkezésével, elhatározta, hogy minden áron keresztülviszi Görögország és Törökország felvételét a támadó északatlanti szövetségbe. A Görögországnak és Törökországnak az Északatlanti Egyezményhez való csatlakozása körül csapott lárma ismét leleplezi ennek a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok ellen irányuló tömbnek a támadó jellegét. A vietnami néphadsereg nagyméretű támadást indított a Vörös-folyó deltájában, Bao Daj elmenekül Halat bór Párizsból jelenti az MTI. A vietnami hadsereg nagyméretű támadást indított a Vörös folyó deltájában, Hanoitól délre. Az expedíciós hadsereg közleménye bejelenti, hogy a vietnami csapatok behatoltak Ninh- Binhbe, Hanoitól nyolcvan kilométerre délre. A város helyőrségét itt bekerítették. A Reuter hírügynökség közlése szerint Bao-Daj bábcsászár ,biztonsági okokból, elhagyta Dalai-t, ahol mostanáig tartózkodott. Mint ismeretes, Dalaiban vietnami partizánok az utóbbi hetek során kivégezték a rendőrség több tagját. Bao- Daj környezete közleményben cáfolja, hogy «biztonsági okokból» távozik Dalaiból, de elismeri, hogy elhagyja eddigi székhelyét. A Szakszervezeti Világszövetség felhívása a III. Világifjúsági Találkozó támogatására A Szakszervezeti Világszövetség felhívást bocsátott ki a harmadik Világifjúsági Találkozó támogatására. A Szakszervezeti Világszövetség, amely mindig különös figyelmet tanúsított a fiatal dolgozók sorsa iránt, lelkesen támogatja a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség kezdeményezését. Úgy véli, hogy az egész ifjúság egysége, faji, vallási, politikai különbségre és szakszervezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, igen fontos tényezője a siker elérésének a békéért való harcban. Angol nőküldöttség érkezett Budapestre Az MNDSZ meghívására csütörtökön délután Budapestre érkezett az Angol Nők Nemzetközi Nőnapi Bizottságának hattagú küldötsége. A küldöttség tagjai: Jessie Taylor, Jean Kirby, Amy Horne, Ivy Davies, Mary MacMahon és Rose Kosky két hétig lesznek tanulmányúton a Magyar Népiköztársaságban. Az angol nőküldötséget a Ferihegyi repülőtéren Erdei Lászlóné, az MNDSZ főtitkárhelyettese, valamint az MNDSZ Országos és Budapesti Központjának képviselői fogadták. AZ ANGOLOK ÉS «SZÖVETSÉGESÜK» Az angol munkáspártban állandóan erősbödik az amerikaellenes hangulat. Attlee miniszterelnök — a Time c. amerikai lap szerint — felszólította kormányának tagjait, hogy beszédeikben és nyilvános szerepléseik alkalmával tartózkodjanak mindennemű, az USA kormányt bíráló kijelentéstől. Pínter, 1951 idntas !f Vörös papírszalag a címlapon, s rajta különös, fehér írásjelek, de nem tudod elolvasni őket. Mi lehet ez? Aztán megleled a különös írás magyar fordítását s meghatódok „Együttérzéstek és segítségetek még nagyobb tettekre lelkesíti népünket...“ A koreaiak köszönő levele a magyar néphez azért a támogatásért, amelyet juttatott nekik. Mi, a békés dolgozók, juttattunk azoknak, akik immár több mint 1 hónapja fegyverrel és fogcsikorgatva és szüntelen vérben gázolva védik hazájukat, Koreát. Csak nézed, hosszan elnézed a messziről jött, fehét sorok mását és iszonyatot látsz mögöttük, égő házakat, városokat, nyomort, sebeket, haláit. És egyszerre megráz mindettől az indulat: békéd S ez olyan heves benned, hogy szinte ég. , És ahogy fordítasz, még jobban féltőből), mert rémült anyákat mutatnak a képek, vérző és elhagyatott koreai gyermekeket, amint sírva húzódnak meg valami házfal tövében s az ösztönöd riadtan döbben fel: nincs köztük az én gyermekem ts. Mert egy pillanatra ezt érzed. És Emi Liao, a kínai költő, szinte ugyanezt mondja, míg öt versét olvasod. Aztán Fobesent látod, amint énekels ő is a héjkéért kiáll és a gyermekekért. A te gyermekedért is: az egész világ minden gyermekéért. S mikor öklöd már szinte roppan a tiltakozás erejétől, akkor egyszerre mosoly néz rád és öröm: azt látod, miként él, dolgozik, boldogul, játszik, táncol és énekel a magad népe Tütrkévén és hogy ragyog a mi gyermekeink arca, víg kirándulás közben, valahol a Gellérthegyen. Valami fény ujjongja benned: béke! Valami magadnál több akarat, az legyen! És késs vagy küzdeni is érte, mint azok, akik — a képekről szinte rád kiáltva — ugyanezért küzdenek Münchenben, Berlinben, Bécsben, Párizsban, de Afrikában és Új-Zélandban is. A „Béke és szabadság“ legújabb száma van a kezedben, az mondja mindezt. ,»A szakma legjobb dolgozója“ címéért folyó verseny jelenlegi állása A KOHÓ- ÉS GÉPIPARBAN A kohó- ,és gépipari minisztérium legutóbb az 1950. évi negyedik és az 1951. évi első tervnegyed eredményei alapján kijelölte a szakma legjobb dolgozóit. Áprilisban újabb küzdelem kezdődött a kitüntető cím megszerzéséért. A minisztérium az áprilisi eredmények alapján most értékelte a „szakma legjobb dolgozója“ címéért folyó verseny jelenlegi állását. Megállapította a legjobb csúcsesztergályosok, karusszelesztergályosok, horizontál esztergályosok, előrajzolók, fúrósok, csiszolók, gyalusok, villanyhegesztők, autogénhegesztők, könnyűhengerészek, nehézhengerészek, kovácsok, lakatosok, szerelőlakatosok, magkészítők, marósok, műszerészek és más dolgozók helyezési sorrendjét. KIVÁLÓ MÉRNÖKÖK Temesszentandrási Guidó (ózdi Kohászati Üzemek), Kossuth-díjas sztahanovista kohómérnök. A durvahengermű gyárrészleg vezetője. A munkaverseny helyes megszervezésével, a szervezési feltételek biztosításával, a Kovaljovmozgalom kiszélesítésével a gyárrészlegben mutatkozó szűk keresztmetszetet felszámolta és így áprilisban gyárrészlege 104,6 százalékban teljesítette tervét. Jó munkája eredményeként üzemében tovább emelkedett a termelékenység A selejt 1.74 százalékról 0.73 százalékra csökkent. Üzemében 27 dolgozó sztahanovista, hat dolgozó pedig Népköztársasági kitüntetésben részesült. Viola Gyula (Egyesült Izzó) gépészmérnök. A gépgyártás és a szolgálati üzem felelős vezetője. A gépgyártás fűtésének átalakítására komplex brigádot szervezett és az egyes műhelyeknek az irodai készségektől való leválasztása után brigádjával jelentős szénmegtakarítást ért el. A Kongreszszus tisztelére 200 tonna, majd márciusban újabb 600 tonna szénmegtakarítást vállalt. Felajánlását teljesítette. Kilenc újítása van. Kiváló munkájáért a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatával tüntették ki. Pálos Zoltán (Rákosi Mátyás Művek Szerszámgépgyára). Osztálya tervszerűségét a januárihoz viszonyítva 6 százalékkal megjavította. Munkamódszerét rendszeresen 12 dolgozónak átadja. Több újítástvezetett be. Cservény László (RM Művek központi átvételi osztály). Többszörös újító. Újításainak évi gazdasági eredménye: 400000 forint. Ebben az évben 90.000 forint értékű anyagmegtakarítást ért el. Mausz Péter (DIMÁVAG Gépgyár) főmérnök. Jó munkájával nagy mértékben elősegítette a gyár termelékenységének emelkedését. Többszörös újító. Kiváló munkájáért a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatéval, sztahanovista oklevéllel és jelvénnyel tüntették ki. KIVÁLÓ TECHNIKUSOK Potoczki Dezső (BM Művek központi átvételi osztály). Többszörös újító. Újításainak gazdasági eredménye meghaladja az érd 200.000 forint értéket. Ermer Árpád (Egyesült Izzó): A rádiiócsőgyártás üvegmegmunkálási osztályának vezetője. Huszonhat újítást nyújtott be. A bevezetett újítások évenként 600.000 forint megtakarítást eredményeznek népgazdaságunknak. Kosinszki Géza (DIMÁVAG Gépgyár): Igen jó munkát végzett az egyedi gépgyártás és az esztergapadok gyártása terén. Munkamódszereivel mind a fizikai, mind a szellemi dolgozókat megismerteti. Sztahanovista kitüntetésben részesült. Gács Miklós (MÁVAG Kohászati Üzemek). A helyes kemencefelfűtésekre és tüzelésre előírásokat készített. A helyes totallyn kezeléssel több mint ötezer kiló szenet takarítottak meg Brigádjának 15 újítása van. Németh Zoltán (Ózdi Tűzásó-anyaggyár): A kohászatban nagy jelentőségű dugókagyló préselési problémájának megoldásával nagyfokú anyagmegtakarítást ért el. Ebben az évben nagyjelentőségű újítást alkalmazott. KIVÁLÓ MŰVEZETŐK Fürst Mihály (Ganz Villamossági Gyár), Martusz István (MÁVAG Kohászati Üzemek), Pálfi József (BM Művek Varrógépgyára), Erős Imre (Elzett Vasárugyár) Bogdán István (Danuvia Finommechanikai Szerszámgyár)j