Magyar Nemzet, 1951. június (7. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-01 / 125. szám

. Hatalmas tüntetések Iránban az Angol-Iráni Olajtársaság ellen Iránban folytatódtak a tömeg,­tüntetések az Angol-Iráni Olaj­társaság és az imperialisták erőszakoskodásai ellen. Tehe­ránban a Medzslisz előtti téren hatalmas gyűlést tartottak. A gyűlésen hozott határozat a többi között kimondja: „Az iráni nép követeli, hogy koboz­zák el a volt Angol-Iráni Olaj­­társaság összes ipari vállalatait és szállítási eszközeit. Az iráni nép nem ismeri el a bitorló Angol Iráni Olajtársaság semmi­­lyen jogát és követeli, töröljék az államosítási törvénynek azt a részét, amely ezekről a jo­gokról beszél. Az iráni népet mélyen felháborítják az impe­rialisták cinikus beavatkozásai Irán belügyeibe.­ A teheráni rádió szerdán kö­zölte, hogy az iráni kormány kiutasította a Reuter-ügynökség és a londoni Daily Express te­­heráni tudósítóját. Az angol tengernagyi hivatal szerdán este közölte, hogy a 8000 tonnás „Mau­­ritius“-cirká­­lót a Perzsa-öbölbe irányítot­­ták. A tengernagyi hivatal a cirkálónak adott parancsot a „szokásos óvatossági rendsza­bályának minősíti. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának közgyűlése Genfben megnyílt az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságá­nak közgyűlése. A szerdai ülé­sen tizenhat küldött, közöttük a Szovjetúnió és a népi demo­kratikus országok küldöttei, fe­szólalásaikban kifejtették véleményüket a bizottság mun­kájáról. A felszólalók vala­mennyien egyetértettek Myr­­dalnak, a Gazdasági Bizottság ügyvezető titkárának azzal a javaslatával, hogy a bizottság működésének időtartamát hosszabbítsák meg. Matvejev, Bulgária képvi­selője rámutatott, hogy a Gaz­dasági Bizottságban részvevő országok közül nem­ mindegyik rendelkezik egyenlő jogokkal. Van egy csoport — ehhez tar­tozik Bulgária is —, amelynek csak tanácskozási joga van. Matvejev azt javasolta, adja meg az ülésszak Bulgáriának, valamint a bizottság munkájá­ban tevékeny részt vevő többi európai országnak a határozat­­hozatal jogát is. Arutjunjan, a Szovjetúnió képviselője felszólalásában hangsúlyozta, hogy lehetséges a különböző társadalmi és gazdasági rendszerek között a békés gazdasági együttműkö­dés. Rámutatott, a Szovjetúnió békeszerető külpolitikája ab­­ból indul ki, hogy elismeri a különböző gazdasági rendsze­­rek békés egymás mellett léte­zésének lehetőségét. A Gazda­sági Bizottságnak elő kell mozdítania a bizottságban részvevő országok közötti normális gazdasági kapcsolatok fellőldését.­­Az USA és más országok kép­­vileteü­nek nyilatkozataival kap­csolatban, melyek arra irányul­tak,­ hogy a feszült politikai helyzetre való utalásokkal iga­zolják az országok gazdaságá­nak militarizálását. Arutjunjan rámutatott, hogy az agresszo­­rok a fegyverkezési verseny lep­lezése érdekében mindig iga­zolást keresnek önmaguk szá­m­ára. A Gazdasági Bizottság­nak elő kell mozdítania a pol­gári iparágak, az országok kö­zötti békés gazdasági kapcsola­tok fejlődését Ha a bizottság elfogadja a gazdaság militari­­­zálását — ami egyes országok­ban folyik —, akkor a bizott­ság maga is a háború eszközévé válik. A Szovjetúnió képviselője rá­­mutatott, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete már rá­lépett erre az útra. Vájjon a Gazdasági Bizottság is ezen az úton fog haladni? Az Európai Gazdasági Bizottság további sorsa az erre a kérdésre adott választól függ. A Szovjetúnió képviselője hangsúlyozta, hogy a bizottság­nak elő kell mozdítania az európai országok között a nor­mális kapcsolatok fejlesztését. Aruljunjan és a népi demokra­tikus országok képviselői támo­­gaták a bolgár küldöttnek azt a javaslatát, hogy adják meg a határozathozatal jogát az olyan európai országoknak, amelyek nem tagjai az ENSZ-nek, de amelyek jelenleg részt vesznek a bizottság munkájában. Rozmarin, Lengyelország kép­viselője rámutatott, hogy a Gazdasági Bizottság fontos esz­közzé válhat és azzá is kell válnia a békéért folytatott küz­delemben. Szántó Zoltán, Magyarország képviselője azt fejtegette, hogy a­ nyugati hatalmak kormány­körei akadályozzák a nyugat- és keleteurópai országok közötti eredményes gazdasági együtt­működést, mert a nyugati hatal­mak nem akarnak belenyugodni abba, hogy a keleteurópai népek a Szovjetunió segítségével vég­érvényesen felszabadultak a kül­földi tőke elnyomása alól és ennek következtében sikeresen teljesítik a népgazdaságfejlesz­tési tervet, gazdasági felépítésük alapjaiban megváltozott. A kelet­európai országok nem olcsó nyersanyagszállítói a kapitalista országoknak, és nem veszik át a kapitalista országok minden áruját. Ma — mondta Szántó — az ilyen egyoldalú gyarmati kereskedelem folytatása a népi demokratikus országokkal lehe­tetlen. ji Rézágyacska írta: Dallos Sándor A napokban, úgy délután két óra felé — éppen dolgoztam — kopogtak a szerkesztőségi szo­bám ajtaján. Van egy vak ba­rátom­, aki általában a szerkesz­tőségben szokott meglátogatni, azt hittem, ő jön. — T­essék! De nem­­ jött. Gyurka lépett be az ajtón, az unokaöcsém fia, egyben keresztfiam is, egy tizen­hatodik éves diák. Nyilván egyenest az iskolából jött, mert ott szorongatta a hóna alatt viharvert aktatáskáját s azt mondta: — Ne haragudjék, hogy zava­rom, Sándor bácsi, de szeretnék elmondani valamit. Mivel bizalmas viszonyban vagyunk egymással,­­ meg amo­­­lyan jó bővérű, csupaizom kö­lyök, gondoltam, valami diák­­gazságról van szó, amelyet nem mer az apjának egyenesen el­mondani, s engem iktat be köz­vetítőnek, mint már nem egy­szer. De már a gyanú villaná­­sára is megrázta a fejét. — .Nem — mondta —, ez egészen más, Sándor bácsi. Arra szeretném megkérni, hogy írja meg. Csak elnéztem a gyereket — minden rokongyerek közül ezt szeretem legjobban, szinte, mintha a saját fiam volna, úgy —, s láttam, hogy valami szép, komoly melegség van a tekinte­tében. Talán ezért is szeretem ennyire, az ilyen tekinteteiért: ember néz ki a szeméből. Szé­ket­ húztam neki. — Mondd! Letette az aktatáskáját, leült. — Szóval — kezdte —, ez a történet a fémgyűjtéssel kapcso­latos és velem történt meg. Illeme talán úgy lesz jobb, ha azt mondom: én láttam. Azt tetszik tudni, hogy fémgyűjtés volt, s mi is dolgoztunk benne. Elmondhatom, hogy rendesen. Nem tréfa az ilyesmi, édesapám is mondta, de még magam is értem. Mi már sok mindent ir­tunk, amit a mi korunkbeliek azelőtt nem értettek. Ezt nem hencegésből mondom: így van. — Tudom. — No, én a Mester­ utcában gyűjtöttem hetedmagammal, így teherautó jött velünk. Megáll­tunk minden ház előtt, bemen­tünk, mindegyikünk becsönge­tett egy-egy lakásba, s szépen elmondtuk, miért jöttünk. Mondhatom, sehol rosszul nem fogadtak bennünket, inkább majdnem mindenhol meg is kí­náltak valamivel, s annyi min­­den fémholmit összeszedtünk, hogy alig győztük cipelni. Nem is hittem volna, hogy annyi nélkülözhető fémdolog legyen egy-egy háztartásban. Ócska va­salók, rossz kések, drótok, roz­zant vaskályhák, törött fejszék. Egy helyen még két rozsdás ka­szát is a kezembe nyomtak, nem tudom, mit csinálhatott velük azelőtt a gazdájuk a Med­­­er­ utcában. Megigazította az asztalon az aktatáskáját. — De nem ezt akarom én el­mondani — folytatta aztán, a tekintetében megint ott volt az a szép, barna melegség —, ha­nem azt, hogy mikor az egyik házzal végeztünk, azt mondja a házmesterné: „Jaj, a S. kisasz­­szonyt meg­­ felejtettük, men­jen csak be hozzák" Egy föld­szinti ajtóra mutatott, balra, a sarokban, én meg futot­tam és becsöngettem. De már akkor is valami furcsa érzésem volt, mi­kor becsöngettem, nem is tud­nám megmondani, miért. Aztán fordult a­zárban a kulcs, s egy öregasszony nyitott ajtót. Nem sokkal volt alacsonyabb a Sán­dor bácsinál, s lehetett hatvan éves is, ha nem több, de egye­nes volt, mint a nádszál és szép. Olyan szép, hogy én még öreg­asszonyban olyan szépet nem­­ láttam. Nem is jól mondom, mert olyan volt, mintha csak a húsa öregedett volna meg az arcán, de a fiatalság valahogy nem, az csak, mondjuk, úgy meghervadt volna... Megszá­radt volna, de azért élne. Vagy... Kereste a szavakat ! Me­­pirult. —­ Szávai nem tudom kimon­­dani, pedig biztosan van rá szó. Lehet azt mondani, hogy olyan szép volt, mint a viasz? Nem, ez butasági De én olyan zavar­ba jöttem, hogy alig tudtam el­dadogni, mit akarok, ő segí­tett ki. — Értem — mondta. — Fémgyűjtés. Jöjjön velem. A gyerek rámnézett. —»■ Most meg tudom mondani, amit az előbb akartam. Az a jó szó, hogy rendkívüli volt. Rend­kívüli és szomorú. Talán a szo­morúság tette azzá. De ez a szomorúság nem olyan volt, hogy: gyász. Ez volt olyan, mint a viasz. Így most már pontos. A konyhába mentünk, ő levett a szegről egy fonott kosarat s kezdte beledobálni a dolgokat. Először ő is ócskaságokat, de éreztem, hogy közben engem egyre néz. Aztán azt kérdezte, de a hangja is olyan nagyon szép, szomorú hang volt: — Hány éves maga, fiam. Megmondtam. — Igen — bólintott. — Sze­reli az édesanyját1­­- Nagyon. Nézett. — Hogy hívják az édes­anyját 1 — Irén. Szőcze Irén. * És magát 1 — Csernáti Gyurka. Csönd. — És úgy nézett Tóm —­húnyta le a gyerek a szemét —, mint édesanyám. Pedig sokkal idősebb volt édesanyámnál, in­kább a nagyanyám lehetett vol­na. De mégis úgy nézett, mint édesanyám, ez biztos. S azt mondta, de nagyon kedvesen: — No jó, hát akkor ezt is odaadom! És ezt is! Ezt is. — Egy rézvasalót dobott a kosárba, amilyet én még nem is láttam, mert nálunk nincs olyan, nagyon régi lehetett. Az­tán két réz gyertyatarlót, egy sárgaréz habverő-üstöt, hozzá egy habverőt, hogy az egész fo­nott kosár tele lett vele; tizen­nyolc kiló volt, mikor meg­­mázsáltuk Szakácscsal. Ez a pajtásom. De nincs vége, Sán­dor bácsi, mert ahogy vittem az egészet,­­ már csaknem az ajtónál voltam, utánam szólt. — Gyurkát — Tessék? — Jöjjön csak! A gyerek nyakán meglátszott a szívverése. — Bevitt a szobába — mondta olyan hangon, mintha szentélybe lépett volna be. — Kevés bútor volt benne. Egy régimódi cseresznyefa-ágy, asz­tal, székek, szekrény, valami kre­­denc, de nem ez a fontos. Ha­nem az, hogy a sarokban, egy olyan kétéves­ forma gyermek fényképe előtt, karosmécses égett, lent meg a padlón egy nagy, sárgaréz babaágy állt. Olyan összecsukhatós, tudja, Sándor bácsi, a két oldalán csuklós bordázattal. Öreg holmi ez is, de én a kisgyerek képét néztem, hogy az ki lehet. Nézett rám, szemében rebegés és végtelen étel.­­ — Persze, halott volt, azt tudtam, hiszen a mécs azért égett előtte. De ki lehetett, míg élt? Előbb azt gondoltam, hogy talán a fia ennek a szép öreg­­asszonynak, de aztán eszembe jutott, hogy az nem lehetséges, hisze­n a házmesterné azt mondta: S. kisasszony. Hát ak­kor lehetetlen. Vagy talán ... De akkor­­az öregasszony le­­hajolt, kiszedett a babaágyból mindent és az ágyat is odaadta. — Ezt is vigye el, Gyurkát — Én azt sem tudtam, mit mondjak, csak fogtam a hóba­­ágyat, kivittem, rátettem a többi holmi tetejére s mentem, ő meg k­ikisért. Már mondtam, hogy lemázsáltuk a dolgokat s az előbbi tizennyolc kiló volt, a babaágy meg külön másfél. Odaadtuk a néninek a mázsa­­cédulát, a holmit az autóra ön­töttük, ő meg ott állt a kapu­ban, nézett utánunk s azt mondta: — Üdvözlöm a mamáját, Gyurka! — Egy kicsit még nézett bennünket, aztán hirtelen be­ment. Én meg azt gondoltam: ez az asszony adta a legtöbbet, mióta csak gyűjtünk. Nem igaz? — De. — Akkor jól gondoltam. Meg­írta a történetemet, Sándor bácsi? — Meg. Felállt, vette az aktatáskáját. Rám nézett. — És a kisgyerek? — kér­­dezte csöndesen. — Mit gondol, ki lehetett a kisgyerek, Sándor bácsi? Elnéztük egymást jó hosszan, semmit sem szóltunk. Az ajtóból visszafordult a fiú: —■ Gondolja, Sándor bácsi, hogy haragudna S. kisasszony, ha vinnék neki három szál ró­­­­zsát? Van most pénzem, gyűj­töttem fémet... Magyar Nemzet Az USA keresztül akarja vinni Görögország és Törökország felvételét az Északatlanti Szövetségbe A Krasznij Flot külpolitikai szervb­írója rámutat, hogy Gö­rögországot és Törökországot mindinkább bevonják az Észak­atlanti Egyezménybe, és ezzel kapcsolatban azt írja: A «Vima» című görög lap május közepe táján a görög kül­­ügymiinisztérn­e­­yertas nyilatko­zatára hivatkozva beszámolt arról, hogy az USA javasolta Görögországnak és Törökország­nak: csatlakozzanak az Észak­atlanti Egyezményhez. A görög monarchofasiszták és a török reakciósok leplezetlen örömmel fogadták ezt az indítványt. Ezeknek az országoknak a felvétele az északatlanti szö­vetség tagjai közé az angol és a francia kormány ellenkezése miatt sokáig nyílt kérdés ma­radt. Anglia és Franciaország ugyanis régóta a saját befo­lyási övezetének tekinti a Földközi-tengert, és a Közel- Keletet. Az amerikai kormány fokozta nyomását Angllra és Franciaországra azért, hogy ezek a nagyhatalmak bele­egyezzenek Görögország és Törökország csatlakozásába az Északatlanti Egyezményhez. Jelenleg ezt a kérdést beha­tóan tárgyalják az Északat­­lanti Egyezmény tagállamai külügyminiszterhelyet­tesei­nek bizottságában. Vi­ágosan látha­tó, hogy az USA, nem törőd­ve a francia és az angol kor­mány ellenkezésével, elhatároz­ta, hogy minden áron keresz­tülviszi Görögország és Török­ország felvételét a támadó északatlanti szövetségbe. A Görögországnak és Török­országnak az Északatlanti Egyezményhez való csatlakozá­sa körül csapott lárma ismét leleplezi ennek a Szovjetúnió és a népi demokratikus orszá­gok ellen irányuló tömbnek a támadó jellegét. A vietnami néphadsereg nagyméretű támadást indított a Vörös-folyó deltájában, Bao Daj elmenekül Halat bór Párizsból jelenti az MTI. A vietnami hadsereg nagy­méretű támadást indított a Vörös­ folyó deltájában, Hanoi­tól délre. Az expedíciós hadsereg köz­leménye bejelenti, hogy a viet­nami csapatok behatoltak Ninh- Binhbe, Hanoitól nyolcvan kilo­méterre délre. A város helyőrsé­gét itt bekerítették. A Reu­ter­ hírügynökség köz­lése szerint Bao-Daj bábcsászár ,biztonsági okokból, elhagyta Dalai-t, ahol mostanáig tartóz­kodott. Mint ismeretes, Dalai­ban vietnami partizánok az utóbbi hetek során kivégezték a rendőrség több tagját. Bao- Daj környezete közleményben cáfolja, hogy «biztonsági okok­ból» távozik Dalai­ból, de el­ismeri, hogy elhagyja eddigi székhelyét. A Szakszervezeti Világszövetség felhívása a III. Világifjúsági Találkozó támogatására A Szakszervezeti Világszövet­ség felhívást bocsátott ki a har­madik Világifjúsági Találkozó támogatására. A Szakszervezeti Világszövet­ség, amely mindig különös figyelmet tanúsított a fiatal dolgozók sorsa iránt, lelkesen támogatja a Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség kezdemé­nyezését. Úgy véli, hogy az egész ifjúság egysége, faji, val­lási, politikai különbségre és szakszervezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, igen fon­tos tényezője a siker elérésé­nek a békéért való harcban. Angol nőküldöttség érkezett Budapestre Az MNDSZ meghívására csü­törtökön délután Budapestre ér­kezett az Angol Nők Nemzet­közi Nőnapi Bizottságának hat­tagú küldötsége. A küldöttség tagjai: Jessie Taylor, Jean Kirby, Amy Horne, Ivy Davies, Mary MacMahon és Rose Kosky két hétig lesznek tanulmány­úton a Magyar Népiköztársa­ságban. Az angol nőküldötséget a Ferihegyi­ repülőtéren Erdei Lászlóné, az MNDSZ főtitkár­helyettese, valamint az MNDSZ Országos és Budapesti Központ­jának képviselői fogadták. AZ ANGOLOK ÉS «SZÖVETSÉGESÜK» Az angol munkáspártban ál­landóan erősbödik az amerika­­ellenes hangulat. Attlee minisz­terelnök — a Time c. amerikai lap szerint­ — felszólította kor­mányának tagjait, hogy beszé­deikben és nyilvános szereplé­seik alkalmával tartózkodjanak mindennemű, az USA kormányt bíráló kijelentéstől. Pínte­­r, 1951 idntas !f Vörös papírszalag a címlapon, s rajta különös, fe­hér írásjelek, de nem tudod el­olvasni őket. Mi lehet ez? Az­tán megleled a különös írás ma­gyar fordítását s meghatódok „Együttérzéstek és segítségetek még nagyobb tettekre lelkesíti népünket...“ A koreaiak kö­szönő levele a magyar néphez azért a támogatásért, amelyet juttatott nekik. Mi, a békés dol­gozók, juttattunk azoknak, akik immár több mint 1­­ hónapja fegyverrel és fogcsikorgatva és szüntelen vérben gázolva védik hazájukat, Koreát. Csak nézed, hosszan elnézed a messziről jött, feh­ét sorok mását és iszonyatot látsz mögöttük, égő házakat, városokat, nyomort, sebeket, ha­­láit. És egyszerre megráz mind­ettől az indulat: békéd­ S ez olyan heves benned, hogy szinte ég. , És ahogy fordítasz, még job­ban féltőből), mert rémült anyá­kat mutatnak a képek, vérző és elhagyatott koreai gyermekeket, amint sírva húzódnak meg va­lami házfal tövében s az ösztö­nöd riadtan döbben fel: nincs köztük az én gyermekem ts­. Mert egy pillanatra ezt érzed. És Emi Liao, a kínai költő, szinte ugyanezt mondja, míg öt versét olvasod. Aztán Fobesent látod, amint énekel­s ő is a héj­kéért kiáll és a gyermekekért. A te gyermekedért is: az egész világ minden gyermekéért. S mikor öklöd már szinte roppan a tiltakozás erejétől, ak­kor egyszerre mosoly néz rád és­ öröm: azt látod, miként él, dolgozik, boldogul, játszik, tán­­col és énekel a magad népe Tütr­­kévén és hogy ragyog a mi gyermekeink arca, víg kirándu­lás közben, valahol a Gellért­hegyen. Valami fény ujjongja benned: béke! Valami magadnál több akarat, az legyen! És késs vagy küzdeni is érte, mint azok, akik — a képekről szinte rád­ kiáltva — ugyanezért küzdenek Münchenben, Berlinben, Bécs­­ben, Párizsban, de Afrikában és Új-Zélandban is. A „Béke és szabadság“ leg­­újabb száma van a kezedben, az mondja mindezt. ,»A szakma legjobb dolgozója“ címéért folyó verseny jelenlegi állása A KOHÓ- ÉS GÉPIPARBAN A kohó- ,és gépipari minisz­­térium legutóbb az 1950. évi negyedik és az 1951. évi első tervnegyed eredményei alapján kijelölte a szakma legjobb dol­gozóit. Áprilisban újabb küzde­lem kezdődött a kitüntető cím megszerzéséért. A minisztérium az áprilisi eredmények alapján most értékelte a „szakma leg­jobb dolgozója“ címéért folyó verseny jelenlegi állását. Meg­állapította a legjobb csúcsesz­tergályosok, karusszelesztergá­lyosok, horizontál esztergályosok, előrajzolók, fúrósok, csiszolók, gyalusok, villanyhegesztők, auto­­génhegesztők, könnyűhengeré­­szek, nehézhengerészek, ková­csok, lakatosok, szerelőlakato­sok, magkészítők, marósok, mű­szerészek és más dolgozók helyezési sorrendjét. KIVÁLÓ MÉRNÖKÖK Temesszentandrási Guidó (ózdi Kohászati­­ Üzemek), Kossuth-díjas sztahanovista kohómérnök. A durvahenger­mű gyárrész­leg vezetője. A munkaverseny helyes megszer­vezésével, a szervezési feltéte­lek biztosításával, a Kovaljov­­mozgalom kiszélesítésével a gyárrészlegben mutatkozó szűk keresztmetszetet felszá­molta és így áprilisban gyár­részlege 104,6 százalékban tel­jesítette tervét. Jó munkája eredményeként üzemében to­vább emelkedett a termelékeny­ség A selejt 1.74 százalékról 0.73 százalékra csökkent. Üze­mében 27 dolgozó sztahanovis­­ta, hat dolgozó pedig Népköz­­társasági kitüntetésben része­sült. Viola Gyula (Egyesült Izzó) gépészmérnök. A gépgyártás és a szolgálati üzem felelős vezetője. A gépgyártás fűtésé­nek átalakítására komplex bri­­gádot szervezett és az egyes műhelyeknek az irodai készsé­­gektől való leválasztása után brigádjával jelentős szénmeg­­takarítást ért el. A Kongresz­­szus tisztelére 200 tonna, majd márciusban újabb 600 tonna szénmegtakarítást vál­­lalt. Felajánlását teljesítette. Kilenc újítása van. Kiváló munkájáért a Magyar Népköz­társasági Érdemérem arany fo­kozatával tüntették ki. Pálos Zoltán (Rákosi Mátyás Művek Szerszámgépgyára). Osz­­tálya tervszerűségét a januári­hoz viszonyítva 6 százalékkal megjavította. Munkamódszerét rendszeresen 12 dolgozónak át­adja. Több újítást­­vezetett be. Cservény László (RM Művek központi átvételi osztály). Több­szörös újító. Újításainak évi gazdasági eredménye: 400000 forint. Ebben az évben 90.000 forint értékű anyagmegtakarí­tást ért el. Mausz Péter (DIMÁVAG Gép­gyár) főmérnök. Jó munkájával nagy mértékben elősegítette a gyár termelékenységének emel­kedését. Többszörös újító. Ki­váló munkájáért a Magyar Nép­köztársasági Érdemérem ezüst fokozatéval, sztahanovista ok­levéllel és jelvénnyel tüntették ki. KIVÁLÓ TECHNIKUSOK Potoczki Dezső (BM Művek központi átvételi osztály). Több­szörös újító. Újításainak gazda­sági eredménye meghaladja az érd 200.000 forint értéket. Ermer Árpád (Egyesült Izzó):­ A rádiiócsőgyártás ü­vegmeg­­munkálási osztályának vezetője. Huszonhat újítást nyújtott be. A bevezetett újítások évenként 600.000 forint megtakarítást eredményeznek népgazdasá­gunknak. Kosinszki Géza (DIMÁVAG Gépgyár): Igen jó munkát vég­zett az egyedi gépgyártás és az esztergapadok gyártása terén. Munkamódszereivel mind­ a fi­zikai, mind a szellemi dolgozó­kat megismerteti. Sztahanovista kitüntetésben részesült. Gács Miklós (MÁVAG Kohá­szati Üzemek). A helyes ke­­mencefelfűtésekre és tüzelésre előírásokat készített. A helyes totallyn kezeléssel több mint ötezer kiló szenet takarítottak meg Brigádjának 15 újítása van. Németh Zoltán (Ózdi Tűzásó-­anyaggyár): A kohászatban nagy jelen­tőségű dugókagyló préselési problémájának megol­dásával nagyfokú anyagmegta­­karítást ért el. Ebben az évben­ nagyjelentőségű újítást alkal­mazott. KIVÁLÓ MŰVEZETŐK Fürst Mihály (Ganz Villa­­mossági Gyár), Martusz István (MÁVAG Ko­­hászati Üzemek), Pálfi József (BM Művek Varrógépgyára), Erős Imre (Elzett Vasáru­gyár)­­ Bogdán István (Danuvia Finommechanikai Szerszámgyár)j

Next