Magyar Nemzet, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-01 / 151. szám

Egyház és állam írt­a: Sír. Bereszthczy 1 31 kiás apostoli protonálárkis, esztergomi kanonok, az Országos Fapi r rendsszosság elnöke A tárgyalóteremben egyik oldalon állt a törvényes ál­lamrend, a nép állama, a dol­gozók öntudatos élniakarása, a békéért folyó küzdelem, az ötéves terv, a jövő. A mási­kon az eleve reakciós klérus, a letűnt monarchia, a fő­urak és nagytőkések, a há­ború, a pusztítás, a múlt sö­tét emléke. Kilenc vádlott közül hat az egyházi rend tagja, két főpap, négy szer­zetes és még odabent pöröly­­ütésként zuhogtak a vádló szavak: összeesküvés, terror­­cselekmények, gazdasági bű­nök, gyilkosság ... a nyugati rádió és sajtó, a belföldi re­akció fáradhatatlanul sziszeg­te: egyházüldözés, vallásgyű­lölet, kényszer, hazugság ... E szomorú, de egyben ta­nulságos perrel kapcsolatban le kell szögeznünk egy-két gondolatot. Mindenekelőtt azt, hogy a perben nem az egyház és az állam állt egymással szem­ben, hanem a dolgozó magyar nép állama egy csapat meg­szédült politikai bűnössel, kiknek soraiban voltak papi ruhát hordó, lilával is szegé­lyezett rossz politikusok, va­lutaüzérek, összeesküvésre szövetkezők és bűnpártolók. A vádirat egyetlen pontja sem szólt a papi hivatás gyakor­lása, az egyházkormányzat és '­é!kip.' szít. ri. adás teljesítése, vagy a szerzetesi fogadalmak ■ erkölcsi tartalma ellen. A be­ismert és az ítélettel megbé­lyegzett bűnök semmiféle kapcsolatban nem voltak az egyház dogmatikus vagy egy­házfegyelmi előírásaival. Az eljárás során kiirtott közéleti dudva nem a hit és a hit sze­rint való élet benső követel­ményeiből burjánzott elő. Sőt az elkövetett bűnök legna­gyobb része a lelkiismereti fórumon kívül az egyházi tör­vénykönyv kánonaiban fog­lalt büntetések alá is esik. A pap­ vádlottak ma­ is zavar­talanul misézhetnének, prédi­kálhatnának, teljesíthetnék papi rendjük minden cselek­ményét, ha mint magyar ál­lampolgárok nem helyezték volna magukat szembe a ma­gyar társadalmi renddel, a törvények­­kel, a béke akara­tával és a néppel. Ezért, amikor a népéhez his papság és a hívek milliós tömege mélyen elítéli őket, nem kerül lelkiismereti ellen­tétbe hitével, egyházhűségé­vel, mint ahogyan szembeke­rültek azok, kik a terhükre rótt, az állam és erkölcsi tör­vényekkel ellentétes bűnöket elkövették. A tárgyalás folyamán sok­szor hangzott el a felszissze­­nés a teremben, a rádiók mellett, de határainkon túl is: «hihetetlen». Mi, akik ezer aggodalommal és komoly fi­gyelmeztetésekkel kísértük egyházunk sorsát, a megbot­ránkozás és egyházunkért ag­gódás kiadásával hangoztat­tuk: szinte hihetetlen, hogy a józan belátásra adott idő, a Mindszenty-per tanulságai, annyi könyörgésünk után is legyenek intelligens emberek, kik ily kalandorpolitikát foly­­tassanak és papok, kik így belefonódjanak a hamis üz­letek, s a véres szenvedélyek hínárjába, elsüllyedjenek a hazaárulás posványába. Re­akciós ajkakon ez a­­hihetet­­len» szócska újabb nyálazás és izgatás eszköze volt. «Erő­­szakról­, «ráhatásról» kezd­tek suttogni. « Mindezek a vádaskodások a főtárgyaláson egyszerűen nevetségességbe fulladtak. A vádlottak nyugodt, részletes vallomása mellett ott volt a tárgyi bizonyítékok egész se­rege: az érsek és Bozsik nap­lója, a soltvadkerti história domus, a valuták és a fegy­verek, a bőrkeresetből előke­rült hiteles adatok, a kalocsai aula belső kongrua-számadá­­sa, a szerzetes igazolványok, és így tovább. Ezek perdöntő bizonyítékokkal szolgáltak a vádirat legsúlyosabb pontjai mellett. A tárgyalás után a suttogásokat és rágalmakat közvetve külön is megcáfolta egy perenkívü­li tanú, a Csa­nádi püspök, állásánál és ta­núságtétele körülményeinél fogva a testis qualificatust, akinek a minisztertanács el­nökéhez intézett levele azt jelenti ki, mint a perbeli vád­lottak, ugyanazt támasztja alá, amit a tárgyi bizonyíté­kok is mondanak. Az eljárás alá nem vont püspök és a bírái előtt álló érsek, a fő­pásztori rezidenciájában le­velet író pap és a vádlottak padján ülő társai egyértel­műen és egybehangzóan vall­ják írásban és szóban: «Be­ismerem ... mélységesen saj­nálom... «A nevemmel kapcsolatos vallomások a valóságnak meg­­m­lrtó püspök. Ezek a vallontásré­­szek pedig az összeesküvő szervezkedésre alkalmas em­berek kiválogatásáról, külföl­di követségen keresztül továb­bított híranyagról, a legkö­zönségesebb bűntettek miatt körözöttek rejtegetéséről, szerzetesek illegalitásáról, az egyház és állam közti béke akadályozásáról szóltak, te­hát a vádpontok jórészét tá­masztották alá. A szívünk elkeseredését ki­fejező «hihetetlen» sóhaj és megbotránkozás e bizonyság nyomán csak hangosabb le­het, de el kell némulnia an­nak a «hihetetlen»-nek, amely a bűnösök személyes felelős­ségét az egyházüldözés és val­lás elleni támadás suttogó vád­jával akarja közömbösíteni. Az ítélet elhangzott. Az el­ítéltek eleget tesznek a dol­gozó nép államával szemben elkövetett bűneikért, lelkiis­mereti megtisztulásuk pedig benső feladatuk, mellyel Is­tennek tartoznak. Az ügy el­lenben nem hűvösödhet a politika történetének mind­jobban jelentőségét vesztő epizódjává, vagy a bűnügyi krónika sárguló lapjává Tanulságul kell szolgálnia minden katolikus pap és hí­vő előtt. Nagyon éles és megnyugtató megkülönbözte­téssel szétválasztotta az igaz­ságszolgáltatás és kormá­nyunk magatartása az egy­házat, a papságot, a vallásos érzést azoktól, kik ugyan egyházunk élenjárói, papi rendünk vezetői voltak és cselekedeteiket a vallásos ér­zéssel álcázták, de bűneiket nem hitük, vagy hivatásuk parancsára, nem is ennek képviseletében, hanem mint politikai tévelygők, gazdasági üzérek és a szenvedély meg­szállottjai követték el. Az el­lenük emelt vád és megho­zott ítélet nem vád és elíté­lés az egyház, annak népé­hez hű­­zagsága és államhű hívőserege ellen. Szédülve kell azonban észrevennünk azt a szakadékot, amelynek pusztulással fenyegető szélű­re sodorta Grószék katasztró­­fapolitikája a magyarországi katolikus egyházat. Mind­nyájan súlyosan felelősek vagyunk azért, hogy ez többé újra ne fordulhasson elő. A Katolikus Papok Béke moz­galma, ennek zászlaja alatt felsorakozó kétezer egyházá­hoz és népéhez hű pap volt most megmaradásunk, éle­tünk záloga. Nem az elle­nünk c­skálódók, nem a belföldön suttogó, vagy a külföldi rádióban, sajtóban hangoskodó ellenségeink, ha­nem a mi következetes, egy­­házias is demokratikus, ma-­­gatartásunk­ biztosította az egyensúlyt egyház és állam közöli És ha van az ország­ban népét és egyházát sze­rető katolikus magyar — hisszük, hogy milliók —, le­gyenek velünk és mellet­tünk! Ném­ítsák el az acsar­kodókat és segítsenek érzés-­­sel és lettel abban, hogy a po­­litikai kalandorság betegségé­­ből mindnyájan kilábolva, élettel bizonyíthassuk moz­galmunk régtől vallott elvét; lehetek és vagyok egyházam­nak hű fia, ugyanekkor népi demokráciánknak öntudatos, értékes fajjal Az imperialista haderők koreai főparancsnokának rádiófel­rása a túszszüneti tárgy Balsisolsra Ríííjiway tábornok utasításokat kapott a tárgyalások lefolytatására An­jjol hajók iráni vizeken A­ külpolitikai helyzet Egy héttel ezelőtt, az elmúlt szombaton hangzott el Maliknak, a Szovjetúnió ENSZ-beli képviselőjének rádió­beszéde a koreai kérdés békés rendezéséről és ma már az imperialista haderők koreai főparancsnoka, Ridgway tábornok utasításokat kapott a tűzszüneti tárgyalások lefolytatására, sőt rádión keresztül már felhívást is intézett a Korea szabad­ságáért harcoló csapatok főparancsnokához a tárgyalások meg­kezdésére. A Szovjetúnió következetes békepoltikájának olyan ha­talmas újabb győzelme ez, amelyet nem lehet eléggé értékelni. A koreai háború kitörése óta a szovjet kormány szüntelenül azon fáradozott, hogy megszüntesse az értelmetlen vérontást és arra törekedett, hogy békés úton rendezzék a koreai kon­fliktust. Az Egyesült Államok kormánya és a vezetése alatt álló imperialista tömb eddig hallani sem akart a békés ren­dezésről. Az amerikai és egyéb­­intervenciós csapatok soroza­tos koreai vereségei és Washington diplomáciai kudarcai, az USA erején és tekintélyén esett súlyos csorba most arra kész­tetik az amerikai politikusokat és katonákat, hogy hozzájárul­janak a békés rendezéshez. Egyelőre még csak a tűzszüneti tárgyalásokról van szó és ezeket követniük kell a fegyverszü­neti megbeszéléseknek és a politikai kérdések letárgyalásának. Bár Washingtonban és más nyugati imperialista országok fő­városaiban is azt remélik, hogy a tűzszünet a legrövidebb időn belül létrejön, a további tárgyalások hosszú időt vehet­nek igénybe és pillanatnyilag még nem látható tisztán, hogy tulajdonképpen milyen szándékok vezetik az USA-t és az amerikai parancsoknak engedelmeskedő országok kormányait. Az kétségtelen: a béke megteremtésére irányuló kezdemé­nyezés a Szovjetúniótól indult ki és ha a most kezdődő tár­gyalások sikerre vezetnek, akkor a koreai kérdés békés­­en­­.... és újból megerősítené a béke ügyét, amelyért nyolcszázmillió ember küzd a világ minden részén. Washingtoni TASZSZ-jelen­tés szerint Lövell, az USA nemzet­­védelm­i miniszterhelyettese saj­tóértekezleten közölte, hogy ez Egyesült Államok általános utasításokat adott Ridgway tá­bornoknak a koreai tűzszüneti tárgyalásokkal kapcsolatosan. Lovett hozzátette, hogy az uta­sításokat Truman jóváhagyta. A newyorki rádió közlése szerint Ridgway tábornok szom­baton reggel 8 órakor rádión keresztül javasolta, hogy a tűzszüneti tárgyalásokat egy Vonszinban állomásozó dán kórházh­ajó fedélzetén folytas­sák le. Az angol olajipari alkalmazottak „lemondásával”* zsarolják Iránt Az Iráni Nemzeti Olajtársa­,­ság Ideiglenes vezetőségének képviselői, élükön Bazargan iráni mérnökkel, a vezetőség elnökével, megjelentek a vett Angol-Iráni Olajtársaság Har­­mmsahr-i központjában és el­foglalták azt. Drake, a volt Angol-Iráni Olajtársaság hu­­zisztáni üzemeinek vezetője né­hány nappal ezelőtt Basraba utazott. Három helyettese ki­jelentette az iráni központi hatóságok képviselőinek, hogy nem hajlandók az iráni ideigle­nes vezetőség irányítása alatt dolgozni. Közölték továbbá, hogy a Harramsahrban és Aba­­danban működő valamennyi többi angol technikai szakem­ber és alkalmazott is „lemond". Teheráni értesülések szerint azonban az indiai és pakisztáni műszaki szakemberek munká­ban maradtak. Ugyanakkor Pa­kisztán Iránban működő ügy­vivője és India főkonzula üd­vözölte Irán képviselőit abból az alkalomból, hogy mostantól kezdve közvetlenül irányítják Huzisztán kőolajüzemeit. Az iráni vezetőség közölte az an­gol műszaki szakemberekkel és alkalmazottakkal, hogy leg­alább egy hónapon át — amíg helyettesítésükről gondoskod­nak , folytatniok kell munká­jukat. Abadanból a gyakorlatban nem folyik kőolajszállítás. Ki­lenc, egyenként tízezer tonnás kőolajszállító hajó kapitánya nem volt hajlandó igazolni az iráni hatóságoknál a rakomány átvételét. Egy 12.000 tonnás norvég tankhajó kapitánya azonban kiadta a szükséges át­vételi elismervényt és kőolaj­­rakományával kifutott Abadan­ból. Abadan közelében a Perzsa­­öbölben számos különféle nem­zetiségű kőolajszállító hajó várja a „helyzet tisztulását". Ugyanott állomásozik fenyege­tően két angol cirkáló is. Egy harmadik angol cirkáló, a Mauritius, befutott Sat-el Arab­ba és iraki vizeken, az abadani kőolajfeldolgozó üzemmel szem­ben lehorgonyzott. A Journal de Teherán közli, hogy egy 2500 tonnás angol hajó, amely­­nek fedélzetén felfegyverzett katonaság tartózkodik, elha­ladt Abadan előtt Basra felé. Abadanban általában nyugodt a helyzet. Az angol műszaki szakemberek szabotázsa foly­tán az abadani kőolajfinomító­­ban a villamosenergiaszolgálta­­tás megszűnése miatt rövid idő­re megszakadt a vízellátás, az az iráni szakemberek és mun­kások azonban gyorsan elhárí­tották a zavart. A Teheráne Meszawar című hetilap leleplezi azoknak az okmányoknak a­z ártalmát, ame­lyeket az iráni hatóságok az Angol-Iráni Olajtársaság tehe­­ráni tájékoztató osztályának bezárásakor találtak. Az okmá­nyok között titkos ügynök- és kémnévsorok vannak, valamint egyéb névsorok más személyek­ről, akik ugyancsak az Angol- Iráni Olajtársaság érdekében működtek. A névsorokban sok diplomata, volt miniszter, a Medzslisz több tagja, szenáto­rok, laptulajdonosok szerepel­nek, Moszadik miniszterelnök — állítólag — utasításokat adott, hogy ezeket az okmá­nyokat a „zűrzavar" elkerülése végett ne hozzák nyilvános­­ságra. Az iráni kormány válasza a h­ágai nemzetközi bíróságnak Az Ates című lap közli az iráni kormány válaszát a hágai nemzetközi bíróságnak. Ebből kiderül, hogy az iráni kormány nem ismeri el a bíróság illeté­kességét az angol kormány anna­k panaszának­ megvizsgálására, amit Irán kormánya ellen az olajkérdéssel kapcsolatos csele­kedetei miatt emelt. Befejezé­sül hangsúlyozza, hogy az iráni kormánynak a számadások és az esetleg felmerülő igények rendezésével kapcsolatban ma­­gánkereskedelmi társasággal, nem pedig az angol kormánnyal van dolga, amelynek ily módon nincs alapja arra, hogy panaszt emeljen a nemzetközi bíróság­nál. Londoni jelentés arról szá­mol be, hogy az angol kor­mány Anglia nagykövetén ke­­resztül újabb jegyzéket intézett az iráni kormányhoz. A jegy­zék azzal fenyegeti az iráni kormányt, hogy „Irán lépései a legsúlyosabb következmé­nyekkel járhatnak". A jegyzék ugyancsak leszögezi az angol kormánynak azt az álláspont­ját, hogy „a hágai nemzetközi bíróság döntéséig az Iránban termelt nyersolaj és finomított olajtermék az Angol-Iráni Olaj­­társaság tulajdona". Az AP hírügynökség jelenti, hogy szombaton a „Wildgoose" nevű brit had­hajó Málta szigeté­ről a Perzsa-öbölbe indult. La Valettában kiaá­ásba helyezték, hogy szükség esetén két újabb cirkálót indítanak a Perzsa öböl­be. A Szuezi-csatorna övezetéből egyre nagyobb számban érkez­nek angol ejtőernyősök az iraki támaszpontokra. Román és bolgár tiltakozó fés­újabb jugoszláv hazárőrtések A Román Népköztársaság külügyminisztériuma pénteken a jugoszláv hatóságok provoka­tív és agresszív tevékenységé­vel, valamint a Románia terü­lete, felségvizei és légitere is­mételt megsértésével kapcsolat­ban tiltakozó jegyzéket inté­zett a bukaresti jugoszláv kö­vetséghez. A jegyzék megálla­pítja, a román kormány ápri­lis 4-én már rámutatott, hogy megsokszorozódtak a Ro­mán Népköztársaság területi épsége ellen jugoszláv részről elköve­tett provokációk és a román határőrök ellen irányuló gyil­kos merényletek. A román kor­mány ismételt tiltakozásai el­lenére a jugosz­áv kormány nemcsak semmiféle lépést sem tett, hogy gátat vessen szervei ilyen provokatív és agresszív tevékenységének, de egyenesen támogatja a Román Népköztár­saság ellen irányuló egyre gya­koribb ellenséges cselekmé­nyek elkövetését. A jegyzék ez­után a jugoszláv hatóságok ál­tal előidézett 17 határincidenst sorol fel, majd befejezésül til­takozik a jugosz­áv hatóságok által elkövetett provokáló cse­lekmények ellen, amelyek újból a jugoszláv kormánynak a Ro­mán Népköztársasággal szem­beni ellenséges politikáját ta­núsítják, végül pedig a jugo­szláv kormányt teszi felelőssé ezekért a cselekményekért és következmény­e A Bolgár N­ügyminisztériumoa r­u-___ intézett a szófiai jugoszáv nagykövetséghez. A jegyzék emlékeztet arra, hogy a jugo­­szláv kormány figyelmét már többször felhívták arra: tegyen intézkedéseket a jugoszláv ha­tárvédelmi és más szervek ar­cátlan provokációinak meg­szűntetésére a bolgár-jugoszláv határon. Ennek ellenére ezek a provokációk folytatódnak. A jegyzék szerint április 12- től június 16-ig jugoszláv ha­tárőr-csapatok 18 esetben kö­vettek­­el provokációt. A jugo­szláv határőrök megsértették a bolgár határt, jugoszáv terü­letről tüzeltek bolgár határ­őrökre és jugoszláv retén!­Szé­pek megsértették Bulgára légi­­terét. A jugoszláv szervek által előre megfontoltan elkövetett határsértések láthatólag felde­rítő és provokációs célból tör­ténnek és Jugoszlávia háborús uszító po­tikáját fejezik ki. Ezek az incidensek Jugoszlávia ellenséges szándékairól tanús­kodnak a Bulgár Népköztársa­­sággal szemben. A Bolgár Nép­köztársaság küüg­yminiszté­­riuma érék­esen tiltakozik ezek ellen a provokációk ellen és követeli a jugoszláv kormány­tól hogy tegyen komoly intéz­­kedéseket a provokációk meg­szüntetésére. A jugoszláv vezérkari fanok fémionban Popovics, a Tiló banda vezér­­kari főnöke a londoni rádió je­lentése szerint Washingtonból az angol fővárosba érkezett, hogy „tárgyaljon a Jugoszlávia részére küldendő fegyverszállít­­mányokról". Popovics az angol vezérkar főnökével és Straehey hadügyminiszterrel tárgyal". Mint ismeretes, Popovics has­­onló tárgyalássokat fo­glalott Washingtonban az amerikai ka­­­tonai vezetőkkel. A francia szellemi ülés vezetői a párizsi bék­etalálkozó ketiltása ellen Egész Franciaországban nagy­szabású tilt­akozó mozgalom fo­­lyik a július 15-i párizsi nagy béketalálkozót betiltó rendelet ellen. A tilalom ellenére ezer­számra választják meg a kül­dötteket a találkozóra és ugyan­akkor fokozzák az aláírások gyűjtését is. A párizskörnyéki gyárak dolgozói a petíciók szá­za,­ írják alá. De Chambrun haladó képi

Next