Magyar Nemzet, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-01 / 151. szám
Vasárnap, 1951 július Magyar Nemzet Előszállás nem lesz még egyszer jobbágyfalu! Munkájukkal harcolnak az összeesküvők ellen a zirci apátság 30.000 holdjának vot cselédei Nem mindennapi élmény éppen Péter-Pál napján járni egy arató falut, ahol nemrég még minden munkálkodó ember szolga volt s szabad lett hallgatni a csendesszavú, keveset iskolázott, de sokat tanult volt cselédeket, akiknek mindegyike úgy beszél, mint a szabadult rab a keserves börtönévekről. Előszálláson a lakosság 98 százaléka sínylődött nem egészen két százalék rabtartó kíméletlenül kemény markában. A végelen földjeiért hazát áruló főapát. Endrédy-Hadarics Vendel Zircen trónolt szolganépe felett főzsandárja pedig, az öszszeesküvő, népnyúzó és gyermekgyilkos jószágkormányzót Hagyó-Kovács Gyula innen irányította a mamutbirtok tíz intézőségét Tíz intézőség 30 009 holdja nyomta agyon itt az emberi életet, szorította acélabroncsba messze földek népét. •Kormányzó úr volt a titulusa a feudális birodalom kényurának Ma már csak külön éllel mondják Így mégis olyan kísérleties tompasággal koppan ez a rosszemlékű szó, mint a végrehajtó kalapácsa: arra a másik kormányzóra, a börtönország kormányzójára, a hárommillió koldus Magyarországának elnyomójára emlékeztet, aki az országszívéből, királyi palotából irányította a kakastollas nyomor intézőségeit. Négyszáz öt ház A falus úgy hasítja ketté az országot, mint Budát és Pestet a Duna. A jobbpart a visszanéző múlt szigete, düledező, egészségtelen, levegőtlen, olajvilágításos cselédviskóival. A templom oldalán páváskodik a falu egyetlen szép emeletes épülete, sok szobával, villanyvilágításos és fürdőszobás lakásokkal, a kormányzó és hadvezéreinek, személyzetének kastélya. Most a MÁV főépítésvezetősége irányítja innen az ötéves terv nagyszabású vasútépítési munkáit a Dunai Vasmű szárnyvonalán. Dunapentelétől a Nagyvenyim, Mezőfalva, Ménesmajor vonalon mindenütt lapos árok húzódik az út mentén, terepegyengető gépek harapják, markológépek markolják a földet , sínpárokat fektetnek, új életünk új ütőereinek vetnek ágyat. Kétoldalt kaszára érett, dús sárga táblák kortyolgatják a júniusi nap aranyesőjét. Az országút balpartja a jö▼őbetekmtő, diadalmas jelen. Az újtelep egymásután sorakozó új téglaházain még alig száradt meg a vakolat, olyik meg éppen vakolatlan. Még sok újjászületett ember lakja az öreg cselédházakat, még nem tűnhettek el a sötét, nyomorult vályogviskók, a tüdőbaj néhai melegágyai, de Előszálláson 150 új ház épült a felszabadulás óta s a közigazgatásilag hozzátartozó Nagykarácsonypusztán 240 fehérült belőlük tisztán, mint az egészség. A zirci apátság, Hagyó-Stovacsék jóvoltából 400 év alatt sem építettek volna 400 új házat, annyi szent igaz. Hát még iskolát, kultúrházat, orvoslakást ! Ezeket egyelőre a szabadult nép építette, a maga erejéből és a tulajdonává lett öreg házakból. De jövőre már új kultúrházat, , egészségházat, utakat, mozit ad a volt cisztercita nyomortelepnek az ötéves terv. Traktort, cséplőgépet már adott bőven, két gépállomás is szolgálja a maguk gazdájává lett volt jobbágyokat, a mezőfalvai, meg a hercegfalvai. Az ehe idevalósi, akit a falu bejáratánál megszólítok. Farkas Ferenc. Fiatalember, Dunapentelén dolgozik. Gyalog megyünk a tanácsházig, beszélgetünk. Amikor megmondom, mi széthajtott erre, felkapja a fejét: — No, itt elkopik a ceruzája! Hozott legalább kettőt? De ha jó akar írni Hagyó-Kovácsról, akkor elő se vegye. Kérdezhet itt bárkit, embert még nem gyűlöltek úgy mint ezt a kupecet ezen a héthatáron. Neki dolgozott itt az a néhány magángazda is, aki a maga nadrágszíjparcelláján küszködött a 30 000 hold árnyékában , Fizetnek Hagyó Kovácsnak Színigazat mondott ez a fiú. Előszállás egyetlen ökölbeszorult kéz a Orosz-per tárgyalása óta, s azóta gyorsabban járnak itt a kaszák is, de még a tojásbegyűjtés is jobban megy. Ott a bizonyság a tanácsház elti táblán: növényápolásban Kiss Imre 110 százalék, tojásbegyüjtésben Herczegfalvi István 130 százalék — alattuk Sahai Imre, Méhes Ferenc meg a többi, naponta szaporodik a számuk. Így fizennek Hagyo-*lvo vácinak És akárkit szólítok, mind igy kezdi: • Hallgattam a rádióban* meg • Olvastam az újságban* . Dolgavégeztével most újságot olvas Előszálláson az is, aki azelőtt hétszám nem vette a kezébe. Egyik helyesli, másik kevesli, bírálja az ítéletet, csak olyanra nem akadtam, aki sokalja a 13 évet. Bent a tanácsház irodáján jóképű, szőke DISZ-fiatal, volt bojtárgyerek villámkeze veri az írógépet. Somoróczi Mihály, a 24 éves tanácstitkár beszólítja Vadócz György tanácselnököt. Jön is már kemény, barázdált arcú, 56 éves szikár ember. Kitanult ácsmester, de azért cseléd volt itt ő is, ha vityiket ácsolt, ha kazát markolt. Beszél a 400 új házról, a bő aratás kilátásairól, a «Szabadság» tszcs-ről, elmondja hogy a falu, amelynek előbb bírája lett, hogyan fejlődött rohamosan, amióta «nem kárognak felette a fekete varjak], aztán rátér saját küzdelmes életére. — Miikor 19-ben hazajöttem a frontról, 60 pár arató bizalmija lettem. Augusztus 1-én lebuktunk, szeptember 1-én letartóztatók a csendőrök. A mi kormányzónk bosszút állt. Akkor sikerült neki, most nem. Sahai Józseffel, Szenczi Jánossal, meg a két Bognárral elinternáltatott a faluból. Száz Grősz se hozza vissza... Színes szava nyomán elvonul a bóhérbicskáskor — ahogy ő mondja —, a „Friedrich-huszárokkal“, siófoki terrorlisztekkel, akiket Mindszenty és Grósz Ollóstól vissza akart hozni a nép nyakára. Sorolja nehéz útját a fehérvári fogháztól — amit a hazaárulók akkor már román kézbe adtak — Hajmáskérig, ahol 2200 ember „javítómézete“ volt. Itt ,,három kikötőfa" volt a húsvéti ajándék. A budapesti központi gyűjtőben harmincötezredmagával ette a vízlevest. Egyik oldalán egy Ihász nevű katolikus pap, a másikon Martosi-Mórocz János író feküdt, de volt ott református pap is feleségestül, családostól, munkás, paraszt, kisiparos és mindenféle ember. — Munkára nem kellettem 926-ig, akkor arattam megint náluk, de mint a leprást, úgy figyeltettek. 1944. március 19-e után újra kezdődött a cirkusz. Német uraknak mutogatták, hogy villany van, meg gép nyomja a vizet — nem ám a cselédeknek, a jószágnak... A cselédeknek nem tett a 40 millió aranypengőből. No, akkor engembürokráciamentesen* megint elvittek a ricsei táborba s csak akkor volt bürokrácia, amikor haza kellett volna engedni... A hős szovjet katonák felszabadítottak, a többit már tudja. Ezt a múltat se Amerika, se Tito, se a Vatikán és száz Grosz se hozhatja többé vissza! Gazdagszik a »Szabadság«-tszcs Innen a «Szabadság»-tszcs. központi irodájába veszem az utam. Közben nekieredt az eső, ebédidő is van, így aztán a munka dandárjában is találok néhány aratót, meg dohánymunkás lányt az irodát. Babanics István elnök éppen szerződést kötött a tavaszinyári munkákra Sepei Jenővel, a mezőfalvai gépállomás körzeti mezőgazdászával. Jóízűen nevetnek, amikor mondom, hogy már nem Ilagsó-Kovácstsal kötnek szerződést. — Kötött az már velem 12 éves koromban — mondja az elnök — amikor egyszer böngésztem a letört kukoricában, ami különben meg volt engedve. Kovács kiszállt az autóból, balkézbe kapta a vadászpuskáját, a jobbal meg lekevert négy pofont, összerugdalt. — Engem is megkeresztelt — szól közbe a fiatal Német Antal — pedig már itt voltak az orosz katonák. Bort kaptunk tőlük a nagypécéből. Jön szemközt Hagyó-Kovács: — Ki engedte meg? — Az orosz katonák. — öntsd ki! — Inkább leöntöm, nem ki... Hát ezért járt ki egy nagy pofon. Horváth József meg is jegyzi: — Kevés olyat talál itt, akinek a „kormányzó úr“, vagy valamelyik lábavége nem volt a „keresztapja". Nekem is ordította egyszer: „Vigyázz, leszek még az, aki voltam!" Akarta is — de belebukott. Ma — ahogy Babanics el- mondja — Hagyó-Kovács nem ismerne rá az apátság elbitangolt szüllőjére, amelyben az idén 4500 vadat oltottak. Tavaly 5 kataszteri dohányföldről 93 mázsa dohányt termeltek, az egyéni gazdák öt év alatt nem hoztak ki belőle ennyit. Elmondják fejből, részletesen, búzától a gyapotig, mit tettek bele az 560 holdjukba. Állatállományuk 23 tehén, 11 borjú, 10 ló 3 csikóval és 80 birka. A szabadság ege alatt építettek már egy 84 férőhelyes istállót, hizlaldát 200 disznónak, alat 400 baromfinak s van kovácsműhelyük is, ahol maga a kovácsmesterelnök most csinált egy új kocsit, meg 8 ekekapát. Maguk gazdái, új, boldog életüket építik itt a néhai rabszolgák. Amiről nem volt szó a tárgyaláson ? A búcsúzásnál váratlan és meglepő dolgot mondtak a tárgyalás felől. Azt, hogy Pesten sok mindenről nem esett szó. Arról például, hogy nemcsak a halastóban felnyársalt Szabógyereket ölték meg. Meg kell csak kérdezni Olgát, a Weixei postás feleségét. Szomorú történet ez is, amiről a tárgyaláson csakugyan nem esett szó. Egy csomó fiatalt nagy szélben hajtottak cukorrépát permetezni — a halálba hajtották őket. Mind arzénmérgezést kapott, de sikerült őket megmenteni. Csak egyet nem, a postás 19 éves sógorát, Vincze-Pikó Lászlót. Az ő permetezőgépe elromlott, folyt s az arzén egyre mélyebben mart a hátába. Hiába jajgatott, könyörgött a gyerek Marton Pál répabizományosnak, az hajtotta, amíg össze nem rogyott. (Nem hiába kapott Hagyó-Kovácstól tíz holdat a leglelke földből.) Elindultak a fiúval Fehérvárra, de fél óra múltán visszafordultak , halva hozták Vincze Lacit. A bírósági tárgyaláson ott volt a gyerek apja, Semmelweis Ferenc kovácsmestert is megidézték szakértőnek, a mérgezett gyerekek szüleit tanúnak, de — így tudják — ezt a dolgot is elmismásolták s csupán a temetésért löktek valamit. — Kár volt a Szabó-gyerekért is, a Vincze-fiúért is — mondja az egyik szomszédaszszony, s ez emlékektől borzongva erősebben szorítja magához karonülő gyermekét —, mama talán kitanulhatnának valamit, vagy a „néphonvédség" tisztjei is lehetnének.... Egy öregbéres vallomása De gyilkolni évtizedeken át, sőt apáról-fiúra is lehet. Ahogy maga Hagyó-Kovács is vallotta a tárgyaláson. Mit mond erről az embernyomorításról, ez állati szenvedésekről az uradalom egyik legidősebb cselédje, Nagy Takács István? Leülök az újságokkal teledobál konyhaasztal mellé (esik az eső, ilyenkor lehet olvasni) s megilletődötten hallgatom az öreg béres szavat. Bejártam én mindenütt ezen a környéken, ahol csak kémény füstölt, megdolgoztam három helyett is, mégis majd a fára tekeredtem a nyomorúságtól. Négy kormányzót szolgáltam ki: Kovács elött a kevély, gőgös Wébert, előtte a kövér Létért, s a 90-es években Kéri Vidort. Magamról tudom, az is püfölte a gyereket, mint a pokrócot s gyűlölte a mun kisembert. Egyszer nagy szájam volt, kiteltek. Elkerültem Kilyvenyinre, — ott is papok voltak. Aztán Kovács mégis visszahívott a róberti gazdaságba. — Itt esett velem a nagybaj. A gőzekénél eltört mind a két lányam. Kocsira dobtak, vittek Farkas doktorhoz. Tizenhárom kilométert zötyögtem odáig, kiforgott a lábam. Fehérvárra akartak utalni, de azt mondtam: nem megyek, oda zsandárral se hajtanak el... — Miért? — Mert ez a kezem egyszer már fityegett, elrúgta csuklóba a ló. Akkor Fehérvárra vittek, nem kértem belőle mégegyszer. Je öntettem a dolgod dr. Zalai felügyelőnek is (aki tanú volt a tárgyaáson). Azt mondta: majd repülőgépeit viszünk. Ezen összejöttünk. «Majd kiadok rajtad!» — kiáltotta —, de én nem tágítottam, mégis kiharcoltam Pestet. De tudja, ezeknél a rokkantnak is dolgozni kellett, hát a kertbe tettek. Van igazság — ha kiharcolják ! — Olvastam, hogy Hagyó-Kovács fineszesebb volt a cinkosainál, ő csak 500 holdig akarta visszaadni a földet. Hát én azt mondom: öreg vagyok, diák,állok a mellett, hogy se 500 holdat, se egy ásómyomnyit nem adunk vissza. Nem kívánom vissza, hogy az ökrész hajnali 3 órakor megint fülembe kiáltja a V3doom felett: Keljen fel! Felkelek én most is a magam 7 holdjában 3 órakor, ha kell, de most a munka parancsot — ez pedig a legjobb parancsnok. Tisztába teszek mindent, ami az országé, oszt nyugton vagyok. Nem vagyok pártba, de a tanácsba megbízok, mert a Vadócz az egy igazi, hétpróbás kommunista... Nagyot szív a cigarettájából, még van mondanivalója a bölcs öregnek: — Ami pedig a 13 évet illeti, azt tartom, jobb a halálnál. A halál az egy perc . . . nem tanít... Én évtizedekig szenvedtem ártatlanul, napi rántott levesen .. Az én aszszonyom — pillant a feleségére — vallásos asszony, de különösen azt a perselyből fizetett nő dolgot ítéli meg nagyon. Mondtam is neki az ítélet után: — Látod, van igazság ezen a földön — ha kiharcolják! Bertalan Imre Veszünk sürgősen DISSGUS-, OXIGÉN- és BUTÁN-GÁZ PALACKOKAT. Cím: E. M. G., Budapest IV., Erzsébet utca 2—4. Telefon: 2 9 2 — 8 5 0. DISZ-fiatalok újabb csoportja utazott a Dunai Vasmű építéséhez Szombaton délelőtt az ország több megyéjéből mintegy 400 diákfiatal utazott el Dunapentelére, hogy kétheti önkéntes munkával segítsen a Dunai Vasmű építésén. A diákfiatalok első csoportja június 17-én érkezett meg kétheti rohammunkára Dunapentelére. A lelkes fogadtatás után a diákok lendületesen láttak munkához. A Vasmű ifjúmunkásai által épített sátortábor, bán vidáman él és dolgozik a sokszáz budapesti és vidéki diák s egyre újabb és újabb munkasikerekkel gyorsítják a békemű felépítését. Illllllllllllllllllllllllllllll!l!lllilllllllllllllllllllllll!lllllllllll!llll]lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllülllll CSEH, OROSZ, NÉMET, OLASZ, FRANCIA KLASSZIKUSOK MŰVEI. CSEH ÉS SZLOVÁK EREDETI NÉPDALOK. MOZGALMI ÉS TÖMEGDALOK, INDULÓK, TÁNCZENE. SUPRAPRON — HANGLEMEZEKEN. Vidékre is azonnal szállít a: CSEHSZLOVÁK KríIITÚHA T/JDAPEST, SZTÁLIN-ÚT 21. — TEL.: 226—670. Kérjen katalógust! S Rákosi Mátyás távirata a Kínai Kmunista fán Külpunji Vezetőségének „A Kínai Kommunista Párt Központi Vezetőségének, Peking. Kedves Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja és az egész magyar nép nevében forró kommunista üdvözletünket küldjük a nagy KínaiKommunista Párt megalakulásának 39. évfordulója alkalmából. Együtt ünnepelünk az egész kínai néppel és dicső testvárpártunkkal, amely 33 évvel ezelőtt Lenn és Sztálin nagy eszméitől vezérelve kezébe vette Kínában az évszázados népi szabadságharc zászlaját, hogy kivívja győzelmét és újabb, kiheverhetetlen csapást mérjen az imperializmus rendszerére. Csodálattal adózunk Kína felvirágoztatásáért folytatott nagyszerű küzdelemnek, amelyet a kínai nép nagy vezére, Mao Ce-Tung elvtárs győzelemről győzelemre visz. Forró együttérzéssel kísérjük azt a hős harcot, amelyet a kínai nép önkéntesei a koreai néppel vállvetve vívnak Korea földjén a népek szabadságára törő amerikai Imperiansák ellen. A magyar nép nevében biztosítjuk önökét, hogy a Szovjetunó vezette béketábor odaadó tagjaként mi is lankadatlanul folyatjuk harcunkat a népek szabadsága és a béke szent ügye diadaláért. A Magyar Dolgozók Pártja Küzson Vezetősége nevében RÁKOSI MÁTYÁS." A Szovjet Repülők Napja és a haladó emberiség A Szovjet Repülők Napja alkalmából az egész haladó emberiség a Szovjetunió repülői felé fordul , visszagondol arra, hogy milyen részük volt a szovjet repülőknek abban a Nagy Honvédő Háborúban, amely nemcsak a Szovjetuniót mentette meg a hitleri hordákat, hanem Európát is megmentete a fasiszta elnyomástól. Még nem írták meg a szovjet légierők hadműveleteinek történeti és még nem forognak közkézen azok a könyvek, amelyek megörökítik eljövendő idők számára is a szovjet repülők hősségeit, de mindenki emlékszik még arra, hogy a szovjet repülők hadi cselekedetei valósággal eposzba kívánkoznak. Akadtak szovjet repülők, akiktől szinte remegtek a nácik. A leningrádi blokád idején a német légierők parancsnoksága a következőket táviratozta a levegűben tartózkodó náci gépek pilótáinak: „Figyelem, fgyelem! összes német repülőgépek ... Legyetek óvatosak... Kerüljétek a találkozást... Pokruzsev van a levegőben... Gépe «JAK-1» 33. szám." Ez a néhány mondat is viszszatükrözi azt a félelmet, amely úrrá lelt a fasiszta repülőkön, amikor Leningrád fölött megjelent az a szovjet repülőgép, amelyet Pokryzsev, a Szovjetúnió készeres hőse vezetett. Sokszár Pokryzsev őrzi ma, a szovjet repülők hatalmas serege élén, nemcsak a szovjet égboltot, hanem a világbékét is Pokryzsevek vigyáznak a népek békés életére. A szovjet repülés a béke ügyét szolgálja. A szovjet repüők meggyorsítják a közlekedést. A szovjet repülők elősegítik a távoli vidékek egészségügyi ellátását. A szovjet repülők támogatást nyújtanak a mezőgazdaság dolgozóinak. A Szovjetunió népe előszeretetet nevezi a második világháború óta a szovjet repülőket „sztálini sólymokénak. A „sztálini sólymok" voltak ugyanis a Nagy Honvédő Háború legkiválóbb pilótái. Minden évben, amikor a szovjet nép és az egész haladó emberiség a Szovjet Repülők Napját ünnepli, a szovjet nép és a haladó emberiség elsősorban a szovjet légierők e hősei előtt tiszteleg. De ezen túl megemlékezik a szovjetrepülés nagyszerű történetének minden fejezetéről és minden kimagasló alakjáról is. Már a régi Oroszország is a repülés földje volt. Orosz repülők mindig élenjártak a repülés történetében. Orosz repülőgéptechnikusok elméleti és technikai eszméi megtermékenyítették a világ összes repülőgép-tervezőit. A szovjet nép, amely büszke az összes haladó hagyományokra, büszkeséggel tekint a régi repülőgép-tervezők és pilóták dicsőséges útjára is. Míg Németország, Anglia és az Egyesült Államok reakciós tényezői a repülőgépek iránt mindig mint fegyver iránt érdeklődtek és a repülőgépet a világ felosztásáért fovó imperialista törekvések elősegítőjének tekintenék, addig az élen járó orosz szakemberek előtt mindig humanisztikus célok voltak. A repülésügy nagy orosz teoretikusai a repülésben elsősorban hatalmas eszközt látak az emberiség anyagi jólétének előmozdítására. A repüléstudomány orosz titánjait még valami jellemzi. Működésükben mindig egybeolvadt az elmélet és a gyakorllat. Nem véletlen, hogy a borgók közötti utazások elmélete, a nehéz repülőgépek építésének tervei, a rakéta-repülőgépek felfedezése és sok más is olyan nép fiainak elméleti elgondolásai közé tartozik, amelynek pilcái hajtották végre az első léggömb-repülést és először emelkedtek az égbe nehéz gépekkel. De bármilyen szép eredményeket ért is el az orosz aviaztika a forradalom előtti korszakban, a repülés igazi felvirágozása csak a Nagy Októberi Forradalom után kezdődött. Lenin és Sztálin zsenialitása rögtön felismerte a repülés jelentőségét mind a fegyveres harcban, mind a szovjet nép békés építkezésében. A szovjet nép tudja, hogy a leghatalmasabb, léggyorsabb és legtökéletesebb repülőgép-típusokat Sztálin személyes utasításai alapján alkották." Sztálin a legnagyobb szeretett kíséri a repülőgép-tervezők munkájának minden mozzanatát és gyakran tesz nagyobb változtatásokat az új repülőgépek szerkezetében és mototípusában. Erre vonatkozóan értékes bizonyítékokat találunk a neves szovjet tervezők emlékirataiban. Sztálin nevéhez fűződik a Szovjetúnió légierejének az a kifejlesztése, amelyet a második világháború idején bámulattal nézett a világ. Ugyancsak Sztálin nevéhez fűződik a békés feladatokat teljestő szovjet légiflotta megalakítása és kifejlesztése is. Sztálin útmutatásának köszönhető, hogy a szovjet légierő az egész haladó emberiség reménysége és büszkesége. A bánya- és energiaügyi minisztérium jelentés© az élüzemi versenyről A május havi eredmények alapján a szervetlen vegyiparban az élüzemi címért folyó versenyben az első helyre a Hungária Vegyiművek dolgozói kerültek. A második helyen haladnak az Ipari Robbanóanyaggyár dolgozói. A szerves vegyiparban az élüzemi címért folyó versenyben az első helyet a Chinoin Gyár dolgozói szerezték meg. A második helyre az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár dolgozói kerültek. A színesfémiparban a május havi eredmények alapján első helyen az Ajkai Alumínium Kohó dolgozói haladnak. A villamosenergiaiparban májusban az első helyre küzdötte fel magát a Mátravidáki Erőmű. Második helyre a Dorogi Erőmű dolgozói kerültek. Az április hónapban első helyet elért Bánhidai Erőmű dolgozói május hónapban az ötödik helyre szorultak. Az elektromos elosztóiparban májusban első helyre Budapest Elektromos Művei közvilágítási osztályának dolgozói kerültek Második a Budapesti Elektromos Műveknek légvezetéki osztálya. Az elmúlt héten az osztrák béketanács több mint 10.000 békealáírást gyűjtött. Ezzel az összes aláírások száma eddig 166.311-re emelkedett. AGATOKLA ? veszek* József-Art. 25. Tel: 139—*37. Móricz T ...!iőr úr I. Tel.: 259— F-ivásra házhoz meevele --------------------------------* ■ —----------------------------------------