Magyar Nemzet, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-01 / 280. szám

t? Rákosi Mátyás beszédét szombaton este 7 órakor közvetíti a rádió A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége november 30-án ülést tartott, melynek napirendjén szerepelt Rákosi Mátyás beszámolója népgazdaságunk kérdéseiről. Rákosi Mátyás beszédét a rádió december 1-én, szombaton este 7 órakor közvetíti. (MTI) vékenység Jugoszlávia és a ju­goszláv nép ellen.­­ A valóságban éppen a jugo­szláv kormány folytat már több esztendeje ellenséges tevékenysé­get és aknamunkát a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Ezt a tevékenységet többek között Rajk László budapesti és Trajcso Kosztero szófiai perében is lelep­lezték. — Rajknak és bűntársainak pere során az is kiderült, hogy a ju­goszláv kormány már hosszú ideje mélységesen ellenséges fel­forgató tevékenységet folytat a Szovjetunió ellen és hogy a mos­tani jugoszláv kormány idegen imperialista köröktől függ, telje­sen azok agresszív politikájának eszközévé vált Ezek a tények azt bizonyítják, hogy a jugoszláv kormány durván lábbal taposta és darabokra tépte a Szovjet­unió és Jugoszlávia között 1645 április 11-én kötött barátsági, kölcsönös segélynyújtás­ és há­ború utáni együttműködési szer­ződését. Ennek következtében a szovjet kormány­­kénytelen volt kijelenteni, hogy a Szovjetunió többé nem tartja magára nézve kötelezőnek az említett szerző­dés kikötéseit. Ezt a nyilatkoza­tát a szovjet kormány 1949 szep­tember 28-i jegyzékében tette meg. — A jugoszláv kormánynak a Szovjetunió és a nem­ demokrá­ciák ellen irányuló ellenséges te­vékenységét bizonyítja a jugo­szláv diplomaták aknamunkája is — folytatta Szoboljev. — A magyarországi, bulgáriai, albániai, romániai perek során napfényre került tények megcá­fol­hatatlanul bebizonyították, hogy a jugoszláv diplomáciai képviseleteket az említett orszá­gok biztonsága ellen irányuló kém-­ás diverzáns­ tevékenység központjává tették.­­ A jugoszláv kormánynak a Szovjetunió elleni ellenséges te­vékenységét bizonyítja az is, ho­gy el jugoszláv hatóságok alap­talanul és tömegesen tartóztat­tak le szovjet polgárokat és em­bertelenül bántak velük. — A jugoszláv kormánynak ez a politikája — mondotta a Szovjetunió képviselője —■ köz­vetlen kapcsolatban áll azzal a ténnyel, hogy­ a jugoszláv kor­mány elvesztette függetlenségét és hogy a Tito-klikk az amerikai imperializmus teljes ellenőrzése alá helyezte Jugoszláviát, ameri­kai gyarmattá változtatta, ahol az elemi emberi jogokat, a de­mokrácia minden elvét lábbal tiporják, ahol eszüket vesztett fasiszta népelnyomók terrorja dühöng. —­ A jugoszláv hatóságok — folytatta Szoboljev — a határ­­provokav okat, valamint a Szov­jetunió és a népi demokráciák elleni egyéb ellenséges cselek­ményeket arra használják fel, hogy háborús pánikot keltsenek és igazolhassák, miért változtat­ják Jugoszláviát — az angol­amerikai agresszív tömb céljai­­tak megfelelően — a Szovjet­unió és a nem­ demokratikus or­szágok elleni katonai támasz­ponttá. — Közismert, hogy az amerikai uralkodó körök elég nyíltan han­goztatják, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni agresszív terveikben fontos helyet szánnak Jugoszláviának. Truman elnök a kongresszushoz intézett, ez év április 16-i levelé­ben a Jugoszláviának nyújtandó hírhedt amerikai »segéllyel" kap­csolatban nyíltan kijelentette, hogy erre a »segélyre« az USA stratégiai érdekeinek védelmében van szükség. Lucas, Illinois ál­­lam­ volt demokratapárti szená­tora Truman elnök javaslatát tá­mogatva rámutatott, hogy' •Egyetlen amerikai hadosztály fenntartása és felszerelése évi 170.000. 000 dollárba kerül 38.000. 000 dollárért 32 jugoszláv hadosztály kapunk*, Taft szená­tor ugyanezt a gondolatot a kö­vetkezőképpen fejezte ki: »A titó­­ista hadosztályokat úgy kell te­kinteni, mint a Szovjetunió elleni lekötő erőt, épúgy, mint ahogyan Csangkaj sek hadserege lekötö­tte a kommunista Kína ellen.« — A titóisták amerikai dolláro­kért eladják a jugoszláv nép nemzeti érdekeit, aláaknázzák a jugoszláv gazdasági élet alap­pilléreit, gyorsított ütemben folytatják az ország miltalizá­­lás­át, új katonai repülőtereket, stratégiai autóutakat, stratégiai vasútvonalakat és közutakat épí­tenek, erődöket létesítenek a népi demokratikus országokkal Szomszédos határokon. Ezeket a katonai intézkedéseket jelenleg a nyugati hatalmak 1950 szep­temberi londoni tanácskozásán kidolgozott terv szerint folytat­­j­ák.­­ Popovics, a jugoszláv had­sereg vezérkari főnöke ez év­májusában különleges megbíza­tással az USA-ba utazott. Ké­sőbb Kardelj kijelentette a jugo­szláv parlamentben, hogy Po­povics arról tárgyalt Washing­tonban az USA és a többi nyu­gati kormány képviselőivel, hogy Jugoszláviának e nagymennyi­­ségű modern fegyvert és hadi­anyagot juttatnak­. F­ tárgyalá­sok során közölték Popoviccsal: a Pentagon szükségesnek talál­ja hogy amerikai katonai szak­értőket küldjön Jugoszláviába, •kiegészítésül a nagyarányú ka­tona" segél­yprogramjához«. — Popovics e látogatása után, október első felében Collins tá­bornok, az amerikai hadsereg vezérkari főnöke látogatott el Jugoszláviába. Collins beutazta az országot, hogy megvizsgálja a Tito-hadsereg harckészségét. Szarajevó vidékén Collins sze­mélyesen irányította a jugoszláv szárazföldi erők hadgyakorlatait, amelyeken több katonai kerület csapatai vettek részt.­­ Hogy a jugoszláv fegyveres erőket végleg alárendelték az amerikai militaristáknak, azt az USA és Jugoszlávia legutóbbi, ez év november 14-én aláírt egyez­ménye is bizonyítja. Eszerint az Egyesült Államok fegyvert és széleskörű felhatalmazású kato­nai missziót küld Jugoszláviába. Az ilyenfajta katonai missziók tevékenységének jellegéről Tö­rökország és Görögország pél­dája alapján ítélhetünk. Ott az amerikai tisztek nem csupán garázdálkodnak, a török, illető­leg a görög hadseregben és flot­tában, hanem szükség­ esetén azok hadműveleti irányítását is végzik, mint az Görögországban a görög partizánok elleni harcok során történt. — A titóista főkolomposok — mondotta Szoboljev —, arra szá­mítanak, hogy atombombát kap­nak amerikai gazdáiktól. Dapcse­­vics tábornok, a jugoszláv hadse­reg vezérkari főnökének helyette­se egy csoport amerikai hírlap­­tudósító előtt nemrégiben kijelen­­tette, hogy Jugoszlávia néhány amerikai atombombát szeretne kapni. "Mi — mondotta Dapcse­­vics — jó helyzetben vagyunk az atombomba felhasználása szem­pontjából".« Minő arcátlanság kell ahhoz, hogy a nekivadult ti­tóista lakáj ilyen kannibál kije­lentések után arról beszéljen a közgyűlésben, hogy a Szovjetunió „agresszív nyomást* gyakorol Ju­goszláviára. — Igazug és rágalmazó Kar­­deljnek a közgyűlésben elhang­zott november 15-i beszéde, amely szerint a szovjet kor­mánynak és a népi demokráciák kormányainak s­ ellenséges cse­lekményei* ,kom­olyan fenyege­tik Jugoszlávia népeinek függet­lenségét és békéjét*. A valóság­ban Jugoszlávia nemzeti érde­keit nem a Szovjetunió fenye­geti, hiszen a Szovjetunió fiai igen sok vért ontottak, hogy Ju­goszlávia népei felszabaduljanak a német megszállás alól és Ju­goszlávia függetlensége bizto­sítva legyen, hanem az ország ■mostani urai, akik Jugoszlávia nemzeti érdekeit angol és ameri­kai gazdáik érdekeinek rendelik alá. A Szovjetunió képviselője a to­vábbiakban leleplezte a titóista küldöttnek azt a hazug állítását, hogy a Szovjetunió »gazdasági blokád alá helyezte Jugoszlá­viát­. Rámutatott, hogy az ilyen­fajta állítások hazug voltát leg­inkább az a hatalmas segítség mutatja, amelyet a Szovjetunió a háború után a jugoszláv nép­gazdaság újjáépítése és fej­lesztése terén nyújtott. A Szov­jetunió képviselője hangsúlyozta, hogy éppen a belgrádi kormány sértette meg állandóan a gazda­sági egyezményekben vállalt kö­telezettségeit, hogy kiélezze a Szovjetunió és a népi demokra­tikus országokhoz fűződő kap­csolatokat. Ez világosan mu­tatja, ki felelős Jugoszlávia, ille­tőleg a Szovjetunió és a n­em­­demokráciák gazdasági kapcso­latainak mostani álla­potáért. Szoboljev befejezésül kijelen­tette: a felsorolt tények bizonyít­ják, hogy a titóista cselszövény­nek, — épúgy, mint a Kuomin­tang cselszövényének — az a célja, hogy becsapja a jugoszláv népet és a többi népet, elvon]* * Slagyar Nemzet figyelmet arról, hogy Jugoszlávia mostani urai az amerikai mono­polisták igájába kényszerített ju­goszláv népek elárulásának po­ltikáját folytatják. Kétségtelen hogy a Tito-féle cselszövény­­ legszégyenteljesebb kudarcba ful­ladt. Az ENSZ-köízgyű­lés Általános vitája A közgyűlésen befejezéséhez közeledik az általános vita a háromhatalmi javaslat és a szovjet küldöttség által ehhez a javaslathoz beterjesztett mó­dosítások felett. A november 29-i délelőtti ülésen több latin­amerikai köztársaság küldötte amellett foglalt állást, hogy alakítsák meg a négy nagyha­talom képviselőiből álló albizott­ságot. Kiszelev, a Bjelorussz Szovjet Szocialista Köztársaság küldötte az ülés végén elmondott felszó­lalásában foglalkozott a három­­hatalmi javaslattal. Beszédében kijelentette :Nem­ titok, hogy amerikai uralkodó körökben szü­letett meg az az eszme, hogy atombombát dobjanak a Szovjet­unióra és a népi demokratikus országokra. Fulbright szenátor 1951. január 31-én kijelentette: •Ostobaság elhitetni Orosz­országgal, hogy nem mi fogják először alkalmazni az atombom­bát. Véleményem szerint oda kell hatnunk, hogy Oroszország úgy vélje, bármely percben bevethet­jük az atombombát.* Morse, a szenátus hadügyi bizottságának tagja 1951. május 17-i rádióbeszé­dében kijelentette: »Az Egyesült Államok a következő évben mennyiségi és minőségi szem­pontból olyan léptekkel halad előre az atomfegyver gyártásá­ban, hogy egy év múlva meg­támadhatja és térdre kényszerít­heti a Szovjetuniót.­ Ezek a nyilatkozatok —­ hang­súlyozta Kiszelev — azt bizo­nyítják, hogy az USA uralkodó körei azért utasítják el az atom­fegyver betiltását és a betiltás hatékony ellenőrzését, mert fel akarják használni az atomfegy­vert az általuk tervezett új há­borúban. B­elorusszia küldötte megálla­pította, hogy a három hatalom határozati javaslata nem más mint propagandafogás, amelynek az a c­élja, hogy a fegyverzet csökkentéséről való fecsegés és szóbeszéd közben elsüllyesszék -­ vitatott problémát. Végül kijelen­tette, hogy küldöttsége minden­ben támogatja a szovjet küldött­ség módosításait. A koreai fegyverszüneti tárgyalások A koreai fegyverszüneti tár­gyalásokat folytató küldöttségek csütörtöki ülésén a koreai-kínai­­küldöttség továbbra is erélyesen elutasította a másik félnek azt az elcsépelt érvelését, amely szerint a fegyveres erőknek a fegyver­szüneti egyezmény aláírásakor fennálló status quo-ját fenn kell tartani, hogy ilyen módon aka­dályozzák m­eg az ellenségeske­dések újbóli megindulását. Eluta­sították továbbá a másik félnek azt az alaptalan követelését, hogy az ellenőrző szervezet szabadon közlekedhessék Korea minden ré­szében. A koreai-kínai küldöttség ismé­telten rámutatott: az ellenséges­kedések fegyverszünet utáni bár­milyen megújulásának eredmé­nyes megakadályozása inkább a hadiállapot teljes megszüntetését követeli meg, mint a katonai egyensúly fenntartását hadiálla­potban. Rámutatott továbbá: in­kább a két fél katonai erejének csökkentésére és a külföldi csa­­­patok kivonására van szükség, mint a fegyverszüneti egyezmény Araib a hllf mögött van Eisenhower, az elnökjelölt A jövő őszi amerikai elnök­­választásig még egy esztendő van hátra, de az USA politikai életének hullámverései mind ma­gasabbra csapnak a kombiná­cióba vett elnökjelöltek személye körül. Elsőnek Tájt szenátor ugrott fejest az amerikai politikai élet kavargó vizébe, október 16-i sajtóértekezleten bejelentette, hogy megindítja hadjáratát az elnökség elnyeréséért. Az ultra­reakciós ohiói szenátor, a hírhedt Taft­ Hartley-törvény atyja har­madszor jelölten magát. Az amerikai közvélemény még napirendre sem tudott térni Taft váratlan önjelöltsége fölött, amikor az egyik legszámottevőbb amerikai lap a Newyork Herald Tribüne október 25-i számának első oldalán feltűnő vezércikk­ben foglalt állást Eisenhower tábornok elnökjelöltsége mellett. A tőkések véleményét kifejező, befolyásos orgánum szerint a republikánus párt számára el­jött az alkalom, amikor­­Eisen­­hower személyében olyan bölcs és kipróbált, a férfiak és asszo­nyok tömegeinek álmát valóra váltani tudó férfiút jelölhet­i az elnökségre, akinek képességei egyedülállóak ...« A lap áradozó hangú vezércikkének végén kép­mutatóan megjegyzi, hogy Eisen­hower előzőleg mit sem tudott erről a »spontán« jelöléséről s a tábornoknak pillanatnyilag nem is kell nyilatkoznia, vállalja-e az elnöki tisztséget. Eisenhower tartózkodó maga­tartásának az az oka, hogy az amerikai alkotmány értelmében az USA mindenkori elnöke egy­ben a hadsereg legfőbb parancs­noka is, s így a tábornok jelen­leg alárendeltje Trumannak. A New York Herald Tribüne be­jelentése Trumant annál kíno­sabban érintette, mert a lap egy másik cikkében utal az elnök ta­núk előtt tett 1945-ös ígéretére. A második világháború befeje­zése után, a potsdami napokban ugyanis Truman kijelentette: •Eisenhowernek nincs egyetlen olyan kívánsága sem, amit ne teljesítenék és örömmel látnám, ha a demokrata párt tagjaként utódom lenne az elnöki szék­ben ...« Truman sietett tehát mielőbb tisztázni a helyzetet tábornoká­val és Eisenhowert Washington­ba rendelte. A megbeszéléseket követő sajtóértekezleten Tru­man és Eisenhower egyaránt azt állították, hogy kizárólag „katonai és gazdasági termé­szetű" kérdéseket vitattak m­eg és politikáról egyetlen szó sem esett közöttük ... Arthur Krock, a New York Timesnek a Fehér Házban benfentes tudósítója vi­szont lapjában megírta, hogy­­ Truman és Eisenhower meg­tárgyalták a jövő évi elnök­választás esélyeit s Truman fel­vetette Eisenhower demokrata párti jelöltségének lehetőségét (A New York Hérald Tribüne republikánusnak akarja ...) Párizsba visszaérkezve Eisen­hower alaposabban körvonalazta álláspontját. Kifejtette, hogy je­lenlegi beosztását sokkal fonto­sabbnak tartja, mintsem politikai nézeteket hangoztasson, ha azon­ban úgy érzi, eljött az idő é­s kötelessége beszélni, nyilatkozik majd és nem lesz szüksége arra, hogy mások beszéljenek helyette. Mindenesetre megjegyezte, ami­kor elfogadta az atlanti tömb főparancsnoki kinevezését, már jóelőre jelezte Trumannak, re­méli, hogy ez a megbízatása »nem tart túl sokáig«. Eisenhower cinikusan azt is meghatározta, miért tartja jelen­leg a legfontosabbnak főparancs­noki tisztségét. »Európai mun­­kám­ többmilliárd dolláros ame­rikai befektetést képvisel és meg­bízatásom életbevágóan fontos, ha el akarunk kerülni drasztikus változást az amerikai életformá­ban!« Taft híveit meglepte Eisen­hower jelölése, de erősen remény­kednek abban, hogy az amerikai reakció legfőbb képviselője, Mac­­Arthur, mellettük foglal állást és a nagykapitalistákat a szenátor érdekében mozgósítja. A republikánusok hadállásai ily módon kezdenek tisztázódni, de a demokraták körében minden kombináció korai addig, míg Tru­man nem­ nyilatkozik, óhajt-e harmadszor is pályázni az elnök­ségre. Az amerikai alkotmányba idén beiktatott törvény ugyan megtiltja, hogy bármelyik elnök kétszer négy évnél hosszabb időre át töltse be hivatalát, de ez a rendelkezés Truman személyére nem érvényes. Az amerikai nép megkérde­zése és legelemibb életérdekei figyelembevétele nélkül igyekez­nek az USA igazi urai, a tőké­sek m­ár jó előre eldönteni, ki felel meg legjobban céljaiknak, melyik elnökjelölt szolgálja megválasztatása esetén legoda­­adóbban üzleti szempontjaikat. Tudjuk, hogy az alapvető kérdé­sekben Eisenhower, Truman és Taft alig különböznek egymás­tól, legfeljebb árnyalati mód­szerbeli eltérés fedezhető fel közöttük. Mindhárom politikust ádáz gyűlölet tölti el a Szovjetunió és a békés, új életet építő népi demokráciák iránt. Az amerikai nép legszélesebb rétegei tisztá­ban vannak azzal, hogy Eisen­hower vagy Taft elnökké vá­lasztásával ugyanoda jutnának, mint Truman jelenlegi uralma alatt. aláírása idején fennálló katonai erő színvonalának fenntartására, amely utóbbi szabadon lehetővé tenné az alakulatok leváltását.­ Az amerikai küldöttség azon­ban — amely mindig is ellenezte a külföldi csapatok kivonásának megvitatását —, kijelentette, nincs felhatalmazása arra, hogy a fegyverszüneti tárgyalások ke­retében a külföldi csapatok kivo­násának kérdéséről­­tárgyaljon. A koreai-kínai küldöttség erre fel­tette a kérdést: Ha aZ ENSZ fegyveres erői küldöttségének nincs felhatalmazása a külföldi csapatok kivonásáról vagy Koma­réáb­an tartásáról­ tárgyalni, ak­­kor miként lehet felhatalmazása arról tárgyalni,­­hogy a fegyver­szüneti egyezmény aláírása után leváltsák a külföldi csapatokat? A koreai-kínai kukhittség megis­mételte, hogy a­ 1­3. napirendi ponttal kapcsolatos­­já alapvető elvről szóló javaslata PSZ-szerű és teljes mértékben lehetővé, teszi a megegyezést ebben a napirendi pontban. Kérte az ENSZ fegyve­res erőinek küldöttségét, ho­gy vegye komolyan fontolóra ezt­- a javaslatot. A szovjet békeértekezlet záróü­lése A Szovjetunió békeértekezlete csütörtökön folytatta munkáját. Kocsernaszov, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának el­nöke beszámolt a szovjet ifjú­ság részvételéről a szocialista állam gazdasági és kulturális építésében. Alekszandr Kornejcsuk neves ukrán író, a konferencia szónoki emelvényéről a világ minden békeharcosához fordult: »Mi, a béke szovjet hívei nagyra érté­keljük harcotokat. Forró üdvöz­letünket küldjük nektek. Veletek együtt mondjuk­: előre, előre és mégegyszer előre az egyetemes béke nagiv ügyéért!* Dmitrij Sosztakovics, neves szovjet zeneszerző, a szovjet népnek a külföldi országokkal folytatott szerteágazó kulturális kapcsolatairól beszélt. Sak­ir Hijaletdinov mufti, a Szovjet­unióban élő muzulmán hívek és az ottani muzulmán papság ne­vében felhívással fordult Török­ország Pakisztán, Irán, Szíria és más muzulmán országok mu­zulmánjaihoz, hogy harcoljanak az angol-amerikai imperialisták kísérletei ellen, amelyekkel új háborúba igyekeznek sodorni a népeket. Mihail Kotov, a Szovjet Béke­bizottság titkára megállapította, h­ogy az értekezlet résztvevői kö­zött van a Szovjetunió 31 Hőse, a Szocialista Munka 112 Hőse és 147 Sztálin-díjjal kitüntetett sze­mély. A mandátumbizottság be­számolója kiemeli, hogy az érte­kezlet összetétele ragyogóan fe­­­jezi ki az egész szovjet nép egy­ségét a béke fenntartásáért és megszilárdításáért vívott harc­ban. A november ülésen fel-, olvasták békéért,harcoló, a kül­földi szervezetektől és haladó személyiségektől,­ valamint a szovjet társadalmi szervezetek­től, az értekezlet címére érkezett számos üdvözlő táviratot és levelet. • Anatolij Szofronov író többek között a következőket mondotta: »A szovjet nép hisz a békében. Ennek legfényesebb bizonyítékai a kommunizmus építkezései a Volgán, a Donon és a Dnyipe­­ren. Csak olyan emberek szol­gálhatják ilyen buzgalommal, ilyen soha nem látott lelkesedés­­­sel, egész alkotó erejükkel, tehetségükkel és tudásukkal az új élet építésének nemes ügyét, akik meggyőződéssel hiszik, hogy­ a­­béke fenn­marad.« Az értekezlet küldöttei egyre hangúan felhívást intéztek vala­­mennyi ország békemozgalm­á­­nak résztvevőihez, majd üdvözlő­ táviratot intéztek Sztálinhoz. Az üdvözlő távirat a többi között hangsúlyozza: •A szovjet­ kormány békés sztálini külpolitikája, amely a szovjet társadalom növekvő gazdasági hatalmára és töm­e-, tétlen erkölcsi és politikai egységére támaszkodik, sző--', ges ellentétben áll a háborús, gyújtogatok — az északatlanti •­­­ tömb főkolomposai — rabló,­ agresszív politikájával. A szovjet kormány mindent el­követ annak érdekében, hogy megerősítse a gazdasági és kulturális kapcsolatokat a ném .­­tek között. A mindenütt gyű­­öletet és bizalmatlanságot­ szító amerikai, angol imperia­listák arra törekszenek, hogy­, vasfüggöny, gazdasági blo­kád, hazugságok és rágalmak­, segítségével elszigeteljék a Szovjetuniót, a népi Kínát és a népi demokratikus országo­kat a világ többi népeitől. Képmutató cinikus fogadkozá­saikat,­­hogy­­hűek maradnak a szabadsághoz, a demokrá­ciához és a békéhez, megcá- , fóliák a Koreában, a közép­­keleti országokban és a világ más részein elkövetett véres,, tetteik Az emberek‘.új(\bkA'.százezrei) és­.mdeói oltanak napról nap-.,, ra a világ, minden országá­ban a békeharc egész világra kiterjedő m­egbonthaatatlan frontjának soraiba. Az ön neve, Sztálin elvtárs az em­.. berek százmilliói számára az egész haladó emberiséget egyesítő győzelmes békeharc , zászlaja.* Ezzel véget ért a Szovjetunió harmadik békeértekezlete. .Szombat, 1951. december 2i A külpolitika hírei A Németország remilitarizá­­lása ellen alakult Európai Mun­­kásbizottság titkárságához több mint 1500 határozat érkezett a Német Demokratikus Köztársa­ság minden részéből, amelyek­ben a legélesebben tiltakoznak az Atlanti Tanács római ülés­szaka ellen. Az örmény nép november 29-én ünnepelte szovjet hatalma fennállásának 31. évfordulóját. A városi tanács ünnepi ülésén Karapetian, az Örmény Köztár­saság minisztertanácsának el­nöke tartott beszámolót az ör­mény dolgozóknak a szovjet ha­talom évei alatt elért hatalmas sikereiről. Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára nyi­latkozatot tett a belpolitikai fe­szültség enyhítésének feltételei­ről. Kijelentette, hogy az első feltétel értelmében a kormány­hatóságoknak meg kell szüntet­niük a polgárok társadalmi Cs .. politikai nézeteik alapján történő megkülönböztetését A második feltétel az, hogy a fegyverkezési kiadásokat halasszák el meg­határozatlan időre, legalább is addig, amíg az ország északi és déli részén helyre nem állítják az áradás okozta károkat. Az áz árak állandó emelkedése és a dolgozók nyomása arra kény­szerített több emnerikai szakszer­­­vezetet, hogy követelje a munka­bér emelését. St. Louisban a CIO-hoz és az AFL-hez tartozó­,­ 250.000 olajipari munkás hetven­négy küldötte megegyezett a munkabérem­elés követelésében.* Az amerikai nők békeegyesü­lete tiltakozó, levélben követette­ Truman elnöktől és McCloys nyugatnémetországi USA főbiz-­ tostól, a Lilly Woehter ellen ho­zott szégyenteljes ítélet felfüg­gesztését. A budapesti albán követség fogadása I Petro Papi rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, az Albán Népköztársaság budapesti követe az albán nép felszabadu­lásának 7. évfordulója alkalmá­ból, csütörtökön este a Margitszi­geti Nagyszállóban fogadást adott. A fogadáson megjelent Farkas Mihály vezérezredes, hon­védelmi miniszter, Révai József népművelési miniszter, valamint­­a Magyar Dolgozók Pártja Politi­kai Bizottságának több más­ tagja, közöttük Rónai Sándor, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Vas Zoltán minisz­ter, a Tervhivatal elnöke, Kiss Károly külügyminiszter, továbbá Dobi István, a minisztertanács elnöke, a kormány több tagja, politikai, gazdasági és kulturális életünk számos kiválósága. Meg­jelent a fogadáson J. D. Kiszel­­jov szovjet nagykövettel az élén a­­budapesti diplomáciai kar szá­­mos tagja. A Koreai Néphadsereg hadijelentése Phenjan, nov. 29. (TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus, Köztársaság néphadseregének fő­parancsnoksága november 29-én közölte, hogy a koreai néphadse­reg alakulatai, szoros együttmű­ködésben a kínai népi önkénte­sek egységeivel, valamennyi arc­­vonalon sikeresen visszaverik az ellenség támadásait,­­ miközben emberben és hadianyagban sú­­lyos veszteségeket okoznak az ellenségnek. A középső arcvonalon Cshon­­von térségében és Jangguton. .északra az ellenség nehéztüzér­­­ségi támogatással és nagymeny­,­nyiségű harckocsi, valamint re­pülőgép bevetésével több ízben­­dühödt támadást indított a nép­hadsereg előretolt védelmi kör­letének négy fontos magaslata ellen. Az­ ellenség a néphadsereg egységeinek erős ellenállásába ütközve visszavonult miközben több mint 1500 halottat hagyot­­ hátra a harcmezőrt.-­­MTI).

Next