Magyar Nemzet, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)
1951-12-01 / 280. szám
t? Rákosi Mátyás beszédét szombaton este 7 órakor közvetíti a rádió A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége november 30-án ülést tartott, melynek napirendjén szerepelt Rákosi Mátyás beszámolója népgazdaságunk kérdéseiről. Rákosi Mátyás beszédét a rádió december 1-én, szombaton este 7 órakor közvetíti. (MTI) vékenység Jugoszlávia és a jugoszláv nép ellen. A valóságban éppen a jugoszláv kormány folytat már több esztendeje ellenséges tevékenységet és aknamunkát a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Ezt a tevékenységet többek között Rajk László budapesti és Trajcso Kosztero szófiai perében is leleplezték. — Rajknak és bűntársainak pere során az is kiderült, hogy a jugoszláv kormány már hosszú ideje mélységesen ellenséges felforgató tevékenységet folytat a Szovjetunió ellen és hogy a mostani jugoszláv kormány idegen imperialista köröktől függ, teljesen azok agresszív politikájának eszközévé vált Ezek a tények azt bizonyítják, hogy a jugoszláv kormány durván lábbal taposta és darabokra tépte a Szovjetunió és Jugoszlávia között 1645 április 11-én kötött barátsági, kölcsönös segélynyújtás és háború utáni együttműködési szerződését. Ennek következtében a szovjet kormánykénytelen volt kijelenteni, hogy a Szovjetunió többé nem tartja magára nézve kötelezőnek az említett szerződés kikötéseit. Ezt a nyilatkozatát a szovjet kormány 1949 szeptember 28-i jegyzékében tette meg. — A jugoszláv kormánynak a Szovjetunió és a nem demokráciák ellen irányuló ellenséges tevékenységét bizonyítja a jugoszláv diplomaták aknamunkája is — folytatta Szoboljev. — A magyarországi, bulgáriai, albániai, romániai perek során napfényre került tények megcáfolhatatlanul bebizonyították, hogy a jugoszláv diplomáciai képviseleteket az említett országok biztonsága ellen irányuló kém-ás diverzáns tevékenység központjává tették. A jugoszláv kormánynak a Szovjetunió elleni ellenséges tevékenységét bizonyítja az is, hogy el jugoszláv hatóságok alaptalanul és tömegesen tartóztattak le szovjet polgárokat és embertelenül bántak velük. — A jugoszláv kormánynak ez a politikája — mondotta a Szovjetunió képviselője —■ közvetlen kapcsolatban áll azzal a ténnyel, hogy a jugoszláv kormány elvesztette függetlenségét és hogy a Tito-klikk az amerikai imperializmus teljes ellenőrzése alá helyezte Jugoszláviát, amerikai gyarmattá változtatta, ahol az elemi emberi jogokat, a demokrácia minden elvét lábbal tiporják, ahol eszüket vesztett fasiszta népelnyomók terrorja dühöng. — A jugoszláv hatóságok — folytatta Szoboljev — a határprovokav okat, valamint a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni egyéb ellenséges cselekményeket arra használják fel, hogy háborús pánikot keltsenek és igazolhassák, miért változtatják Jugoszláviát — az angolamerikai agresszív tömb céljaitak megfelelően — a Szovjetunió és a nem demokratikus országok elleni katonai támaszponttá. — Közismert, hogy az amerikai uralkodó körök elég nyíltan hangoztatják, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni agresszív terveikben fontos helyet szánnak Jugoszláviának. Truman elnök a kongresszushoz intézett, ez év április 16-i levelében a Jugoszláviának nyújtandó hírhedt amerikai »segéllyel" kapcsolatban nyíltan kijelentette, hogy erre a »segélyre« az USA stratégiai érdekeinek védelmében van szükség. Lucas, Illinois állam volt demokratapárti szenátora Truman elnök javaslatát támogatva rámutatott, hogy' •Egyetlen amerikai hadosztály fenntartása és felszerelése évi 170.000. 000 dollárba kerül 38.000. 000 dollárért 32 jugoszláv hadosztály kapunk*, Taft szenátor ugyanezt a gondolatot a következőképpen fejezte ki: »A titóista hadosztályokat úgy kell tekinteni, mint a Szovjetunió elleni lekötő erőt, épúgy, mint ahogyan Csangkaj sek hadserege lekötötte a kommunista Kína ellen.« — A titóisták amerikai dollárokért eladják a jugoszláv nép nemzeti érdekeit, aláaknázzák a jugoszláv gazdasági élet alappilléreit, gyorsított ütemben folytatják az ország miltalizálását, új katonai repülőtereket, stratégiai autóutakat, stratégiai vasútvonalakat és közutakat építenek, erődöket létesítenek a népi demokratikus országokkal Szomszédos határokon. Ezeket a katonai intézkedéseket jelenleg a nyugati hatalmak 1950 szeptemberi londoni tanácskozásán kidolgozott terv szerint folytatják. Popovics, a jugoszláv hadsereg vezérkari főnöke ez évmájusában különleges megbízatással az USA-ba utazott. Később Kardelj kijelentette a jugoszláv parlamentben, hogy Popovics arról tárgyalt Washingtonban az USA és a többi nyugati kormány képviselőivel, hogy Jugoszláviának e nagymennyiségű modern fegyvert és hadianyagot juttatnak. F tárgyalások során közölték Popoviccsal: a Pentagon szükségesnek találja hogy amerikai katonai szakértőket küldjön Jugoszláviába, •kiegészítésül a nagyarányú katona" segélyprogramjához«. — Popovics e látogatása után, október első felében Collins tábornok, az amerikai hadsereg vezérkari főnöke látogatott el Jugoszláviába. Collins beutazta az országot, hogy megvizsgálja a Tito-hadsereg harckészségét. Szarajevó vidékén Collins személyesen irányította a jugoszláv szárazföldi erők hadgyakorlatait, amelyeken több katonai kerület csapatai vettek részt. Hogy a jugoszláv fegyveres erőket végleg alárendelték az amerikai militaristáknak, azt az USA és Jugoszlávia legutóbbi, ez év november 14-én aláírt egyezménye is bizonyítja. Eszerint az Egyesült Államok fegyvert és széleskörű felhatalmazású katonai missziót küld Jugoszláviába. Az ilyenfajta katonai missziók tevékenységének jellegéről Törökország és Görögország példája alapján ítélhetünk. Ott az amerikai tisztek nem csupán garázdálkodnak, a török, illetőleg a görög hadseregben és flottában, hanem szükség esetén azok hadműveleti irányítását is végzik, mint az Görögországban a görög partizánok elleni harcok során történt. — A titóista főkolomposok — mondotta Szoboljev —, arra számítanak, hogy atombombát kapnak amerikai gazdáiktól. Dapcsevics tábornok, a jugoszláv hadsereg vezérkari főnökének helyettese egy csoport amerikai hírlaptudósító előtt nemrégiben kijelentette, hogy Jugoszlávia néhány amerikai atombombát szeretne kapni. "Mi — mondotta Dapcsevics — jó helyzetben vagyunk az atombomba felhasználása szempontjából".« Minő arcátlanság kell ahhoz, hogy a nekivadult titóista lakáj ilyen kannibál kijelentések után arról beszéljen a közgyűlésben, hogy a Szovjetunió „agresszív nyomást* gyakorol Jugoszláviára. — Igazug és rágalmazó Kardeljnek a közgyűlésben elhangzott november 15-i beszéde, amely szerint a szovjet kormánynak és a népi demokráciák kormányainak s ellenséges cselekményei* ,komolyan fenyegetik Jugoszlávia népeinek függetlenségét és békéjét*. A valóságban Jugoszlávia nemzeti érdekeit nem a Szovjetunió fenyegeti, hiszen a Szovjetunió fiai igen sok vért ontottak, hogy Jugoszlávia népei felszabaduljanak a német megszállás alól és Jugoszlávia függetlensége biztosítva legyen, hanem az ország ■mostani urai, akik Jugoszlávia nemzeti érdekeit angol és amerikai gazdáik érdekeinek rendelik alá. A Szovjetunió képviselője a továbbiakban leleplezte a titóista küldöttnek azt a hazug állítását, hogy a Szovjetunió »gazdasági blokád alá helyezte Jugoszláviát. Rámutatott, hogy az ilyenfajta állítások hazug voltát leginkább az a hatalmas segítség mutatja, amelyet a Szovjetunió a háború után a jugoszláv népgazdaság újjáépítése és fejlesztése terén nyújtott. A Szovjetunió képviselője hangsúlyozta, hogy éppen a belgrádi kormány sértette meg állandóan a gazdasági egyezményekben vállalt kötelezettségeit, hogy kiélezze a Szovjetunió és a népi demokratikus országokhoz fűződő kapcsolatokat. Ez világosan mutatja, ki felelős Jugoszlávia, illetőleg a Szovjetunió és a nemdemokráciák gazdasági kapcsolatainak mostani állapotáért. Szoboljev befejezésül kijelentette: a felsorolt tények bizonyítják, hogy a titóista cselszövénynek, — épúgy, mint a Kuomintang cselszövényének — az a célja, hogy becsapja a jugoszláv népet és a többi népet, elvon]* * Slagyar Nemzet figyelmet arról, hogy Jugoszlávia mostani urai az amerikai monopolisták igájába kényszerített jugoszláv népek elárulásának poltikáját folytatják. Kétségtelen hogy a Tito-féle cselszövény legszégyenteljesebb kudarcba fulladt. Az ENSZ-köízgyűlés Általános vitája A közgyűlésen befejezéséhez közeledik az általános vita a háromhatalmi javaslat és a szovjet küldöttség által ehhez a javaslathoz beterjesztett módosítások felett. A november 29-i délelőtti ülésen több latinamerikai köztársaság küldötte amellett foglalt állást, hogy alakítsák meg a négy nagyhatalom képviselőiből álló albizottságot. Kiszelev, a Bjelorussz Szovjet Szocialista Köztársaság küldötte az ülés végén elmondott felszólalásában foglalkozott a háromhatalmi javaslattal. Beszédében kijelentette :Nem titok, hogy amerikai uralkodó körökben született meg az az eszme, hogy atombombát dobjanak a Szovjetunióra és a népi demokratikus országokra. Fulbright szenátor 1951. január 31-én kijelentette: •Ostobaság elhitetni Oroszországgal, hogy nem mi fogják először alkalmazni az atombombát. Véleményem szerint oda kell hatnunk, hogy Oroszország úgy vélje, bármely percben bevethetjük az atombombát.* Morse, a szenátus hadügyi bizottságának tagja 1951. május 17-i rádióbeszédében kijelentette: »Az Egyesült Államok a következő évben mennyiségi és minőségi szempontból olyan léptekkel halad előre az atomfegyver gyártásában, hogy egy év múlva megtámadhatja és térdre kényszerítheti a Szovjetuniót. Ezek a nyilatkozatok — hangsúlyozta Kiszelev — azt bizonyítják, hogy az USA uralkodó körei azért utasítják el az atomfegyver betiltását és a betiltás hatékony ellenőrzését, mert fel akarják használni az atomfegyvert az általuk tervezett új háborúban. Belorusszia küldötte megállapította, hogy a három hatalom határozati javaslata nem más mint propagandafogás, amelynek az a célja, hogy a fegyverzet csökkentéséről való fecsegés és szóbeszéd közben elsüllyesszék - vitatott problémát. Végül kijelentette, hogy küldöttsége mindenben támogatja a szovjet küldöttség módosításait. A koreai fegyverszüneti tárgyalások A koreai fegyverszüneti tárgyalásokat folytató küldöttségek csütörtöki ülésén a koreai-kínaiküldöttség továbbra is erélyesen elutasította a másik félnek azt az elcsépelt érvelését, amely szerint a fegyveres erőknek a fegyverszüneti egyezmény aláírásakor fennálló status quo-ját fenn kell tartani, hogy ilyen módon akadályozzák meg az ellenségeskedések újbóli megindulását. Elutasították továbbá a másik félnek azt az alaptalan követelését, hogy az ellenőrző szervezet szabadon közlekedhessék Korea minden részében. A koreai-kínai küldöttség ismételten rámutatott: az ellenségeskedések fegyverszünet utáni bármilyen megújulásának eredményes megakadályozása inkább a hadiállapot teljes megszüntetését követeli meg, mint a katonai egyensúly fenntartását hadiállapotban. Rámutatott továbbá: inkább a két fél katonai erejének csökkentésére és a külföldi csapatok kivonására van szükség, mint a fegyverszüneti egyezmény Araib a hllf mögött van Eisenhower, az elnökjelölt A jövő őszi amerikai elnökválasztásig még egy esztendő van hátra, de az USA politikai életének hullámverései mind magasabbra csapnak a kombinációba vett elnökjelöltek személye körül. Elsőnek Tájt szenátor ugrott fejest az amerikai politikai élet kavargó vizébe, október 16-i sajtóértekezleten bejelentette, hogy megindítja hadjáratát az elnökség elnyeréséért. Az ultrareakciós ohiói szenátor, a hírhedt Taft Hartley-törvény atyja harmadszor jelölten magát. Az amerikai közvélemény még napirendre sem tudott térni Taft váratlan önjelöltsége fölött, amikor az egyik legszámottevőbb amerikai lap a Newyork Herald Tribüne október 25-i számának első oldalán feltűnő vezércikkben foglalt állást Eisenhower tábornok elnökjelöltsége mellett. A tőkések véleményét kifejező, befolyásos orgánum szerint a republikánus párt számára eljött az alkalom, amikorEisenhower személyében olyan bölcs és kipróbált, a férfiak és asszonyok tömegeinek álmát valóra váltani tudó férfiút jelölheti az elnökségre, akinek képességei egyedülállóak ...« A lap áradozó hangú vezércikkének végén képmutatóan megjegyzi, hogy Eisenhower előzőleg mit sem tudott erről a »spontán« jelöléséről s a tábornoknak pillanatnyilag nem is kell nyilatkoznia, vállalja-e az elnöki tisztséget. Eisenhower tartózkodó magatartásának az az oka, hogy az amerikai alkotmány értelmében az USA mindenkori elnöke egyben a hadsereg legfőbb parancsnoka is, s így a tábornok jelenleg alárendeltje Trumannak. A New York Herald Tribüne bejelentése Trumant annál kínosabban érintette, mert a lap egy másik cikkében utal az elnök tanúk előtt tett 1945-ös ígéretére. A második világháború befejezése után, a potsdami napokban ugyanis Truman kijelentette: •Eisenhowernek nincs egyetlen olyan kívánsága sem, amit ne teljesítenék és örömmel látnám, ha a demokrata párt tagjaként utódom lenne az elnöki székben ...« Truman sietett tehát mielőbb tisztázni a helyzetet tábornokával és Eisenhowert Washingtonba rendelte. A megbeszéléseket követő sajtóértekezleten Truman és Eisenhower egyaránt azt állították, hogy kizárólag „katonai és gazdasági természetű" kérdéseket vitattak meg és politikáról egyetlen szó sem esett közöttük ... Arthur Krock, a New York Timesnek a Fehér Házban benfentes tudósítója viszont lapjában megírta, hogy Truman és Eisenhower megtárgyalták a jövő évi elnökválasztás esélyeit s Truman felvetette Eisenhower demokrata párti jelöltségének lehetőségét (A New York Hérald Tribüne republikánusnak akarja ...) Párizsba visszaérkezve Eisenhower alaposabban körvonalazta álláspontját. Kifejtette, hogy jelenlegi beosztását sokkal fontosabbnak tartja, mintsem politikai nézeteket hangoztasson, ha azonban úgy érzi, eljött az idő és kötelessége beszélni, nyilatkozik majd és nem lesz szüksége arra, hogy mások beszéljenek helyette. Mindenesetre megjegyezte, amikor elfogadta az atlanti tömb főparancsnoki kinevezését, már jóelőre jelezte Trumannak, reméli, hogy ez a megbízatása »nem tart túl sokáig«. Eisenhower cinikusan azt is meghatározta, miért tartja jelenleg a legfontosabbnak főparancsnoki tisztségét. »Európai munkám többmilliárd dolláros amerikai befektetést képvisel és megbízatásom életbevágóan fontos, ha el akarunk kerülni drasztikus változást az amerikai életformában!« Taft híveit meglepte Eisenhower jelölése, de erősen reménykednek abban, hogy az amerikai reakció legfőbb képviselője, MacArthur, mellettük foglal állást és a nagykapitalistákat a szenátor érdekében mozgósítja. A republikánusok hadállásai ily módon kezdenek tisztázódni, de a demokraták körében minden kombináció korai addig, míg Truman nem nyilatkozik, óhajt-e harmadszor is pályázni az elnökségre. Az amerikai alkotmányba idén beiktatott törvény ugyan megtiltja, hogy bármelyik elnök kétszer négy évnél hosszabb időre át töltse be hivatalát, de ez a rendelkezés Truman személyére nem érvényes. Az amerikai nép megkérdezése és legelemibb életérdekei figyelembevétele nélkül igyekeznek az USA igazi urai, a tőkések már jó előre eldönteni, ki felel meg legjobban céljaiknak, melyik elnökjelölt szolgálja megválasztatása esetén legodaadóbban üzleti szempontjaikat. Tudjuk, hogy az alapvető kérdésekben Eisenhower, Truman és Taft alig különböznek egymástól, legfeljebb árnyalati módszerbeli eltérés fedezhető fel közöttük. Mindhárom politikust ádáz gyűlölet tölti el a Szovjetunió és a békés, új életet építő népi demokráciák iránt. Az amerikai nép legszélesebb rétegei tisztában vannak azzal, hogy Eisenhower vagy Taft elnökké választásával ugyanoda jutnának, mint Truman jelenlegi uralma alatt. aláírása idején fennálló katonai erő színvonalának fenntartására, amely utóbbi szabadon lehetővé tenné az alakulatok leváltását. Az amerikai küldöttség azonban — amely mindig is ellenezte a külföldi csapatok kivonásának megvitatását —, kijelentette, nincs felhatalmazása arra, hogy a fegyverszüneti tárgyalások keretében a külföldi csapatok kivonásának kérdésérőltárgyaljon. A koreai-kínai küldöttség erre feltette a kérdést: Ha aZ ENSZ fegyveres erői küldöttségének nincs felhatalmazása a külföldi csapatok kivonásáról vagy Komaréában tartásáról tárgyalni, akkor miként lehet felhatalmazása arról tárgyalni,hogy a fegyverszüneti egyezmény aláírása után leváltsák a külföldi csapatokat? A koreai-kínai kukhittség megismételte, hogy a 13. napirendi ponttal kapcsolatosjá alapvető elvről szóló javaslata PSZ-szerű és teljes mértékben lehetővé, teszi a megegyezést ebben a napirendi pontban. Kérte az ENSZ fegyveres erőinek küldöttségét, hogy vegye komolyan fontolóra ezt- a javaslatot. A szovjet békeértekezlet záróülése A Szovjetunió békeértekezlete csütörtökön folytatta munkáját. Kocsernaszov, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának elnöke beszámolt a szovjet ifjúság részvételéről a szocialista állam gazdasági és kulturális építésében. Alekszandr Kornejcsuk neves ukrán író, a konferencia szónoki emelvényéről a világ minden békeharcosához fordult: »Mi, a béke szovjet hívei nagyra értékeljük harcotokat. Forró üdvözletünket küldjük nektek. Veletek együtt mondjuk: előre, előre és mégegyszer előre az egyetemes béke nagiv ügyéért!* Dmitrij Sosztakovics, neves szovjet zeneszerző, a szovjet népnek a külföldi országokkal folytatott szerteágazó kulturális kapcsolatairól beszélt. Sakir Hijaletdinov mufti, a Szovjetunióban élő muzulmán hívek és az ottani muzulmán papság nevében felhívással fordult Törökország Pakisztán, Irán, Szíria és más muzulmán országok muzulmánjaihoz, hogy harcoljanak az angol-amerikai imperialisták kísérletei ellen, amelyekkel új háborúba igyekeznek sodorni a népeket. Mihail Kotov, a Szovjet Békebizottság titkára megállapította, hogy az értekezlet résztvevői között van a Szovjetunió 31 Hőse, a Szocialista Munka 112 Hőse és 147 Sztálin-díjjal kitüntetett személy. A mandátumbizottság beszámolója kiemeli, hogy az értekezlet összetétele ragyogóan fejezi ki az egész szovjet nép egységét a béke fenntartásáért és megszilárdításáért vívott harcban. A november ülésen fel-, olvasták békéért,harcoló, a külföldi szervezetektől és haladó személyiségektől, valamint a szovjet társadalmi szervezetektől, az értekezlet címére érkezett számos üdvözlő táviratot és levelet. • Anatolij Szofronov író többek között a következőket mondotta: »A szovjet nép hisz a békében. Ennek legfényesebb bizonyítékai a kommunizmus építkezései a Volgán, a Donon és a Dnyiperen. Csak olyan emberek szolgálhatják ilyen buzgalommal, ilyen soha nem látott lelkesedéssel, egész alkotó erejükkel, tehetségükkel és tudásukkal az új élet építésének nemes ügyét, akik meggyőződéssel hiszik, hogy abéke fennmarad.« Az értekezlet küldöttei egyre hangúan felhívást intéztek valamennyi ország békemozgalmának résztvevőihez, majd üdvözlő táviratot intéztek Sztálinhoz. Az üdvözlő távirat a többi között hangsúlyozza: •A szovjet kormány békés sztálini külpolitikája, amely a szovjet társadalom növekvő gazdasági hatalmára és töme-, tétlen erkölcsi és politikai egységére támaszkodik, sző--', ges ellentétben áll a háborús, gyújtogatok — az északatlanti • tömb főkolomposai — rabló, agresszív politikájával. A szovjet kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy megerősítse a gazdasági és kulturális kapcsolatokat a ném .tek között. A mindenütt gyűöletet és bizalmatlanságot szító amerikai, angol imperialisták arra törekszenek, hogy, vasfüggöny, gazdasági blokád, hazugságok és rágalmak, segítségével elszigeteljék a Szovjetuniót, a népi Kínát és a népi demokratikus országokat a világ többi népeitől. Képmutató cinikus fogadkozásaikat,hogyhűek maradnak a szabadsághoz, a demokráciához és a békéhez, megcá- , fóliák a Koreában, a középkeleti országokban és a világ más részein elkövetett véres,, tetteik Az emberek‘.új(\bkA'.százezrei) és.mdeói oltanak napról nap-.,, ra a világ, minden országában a békeharc egész világra kiterjedő megbonthaatatlan frontjának soraiba. Az ön neve, Sztálin elvtárs az em.. berek százmilliói számára az egész haladó emberiséget egyesítő győzelmes békeharc , zászlaja.* Ezzel véget ért a Szovjetunió harmadik békeértekezlete. .Szombat, 1951. december 2i A külpolitika hírei A Németország remilitarizálása ellen alakult Európai Munkásbizottság titkárságához több mint 1500 határozat érkezett a Német Demokratikus Köztársaság minden részéből, amelyekben a legélesebben tiltakoznak az Atlanti Tanács római ülésszaka ellen. Az örmény nép november 29-én ünnepelte szovjet hatalma fennállásának 31. évfordulóját. A városi tanács ünnepi ülésén Karapetian, az Örmény Köztársaság minisztertanácsának elnöke tartott beszámolót az örmény dolgozóknak a szovjet hatalom évei alatt elért hatalmas sikereiről. Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára nyilatkozatot tett a belpolitikai feszültség enyhítésének feltételeiről. Kijelentette, hogy az első feltétel értelmében a kormányhatóságoknak meg kell szüntetniük a polgárok társadalmi Cs .. politikai nézeteik alapján történő megkülönböztetését A második feltétel az, hogy a fegyverkezési kiadásokat halasszák el meghatározatlan időre, legalább is addig, amíg az ország északi és déli részén helyre nem állítják az áradás okozta károkat. Az áz árak állandó emelkedése és a dolgozók nyomása arra kényszerített több emnerikai szakszervezetet, hogy követelje a munkabér emelését. St. Louisban a CIO-hoz és az AFL-hez tartozó, 250.000 olajipari munkás hetvennégy küldötte megegyezett a munkabéremelés követelésében.* Az amerikai nők békeegyesülete tiltakozó, levélben követette Truman elnöktől és McCloys nyugatnémetországi USA főbiz- tostól, a Lilly Woehter ellen hozott szégyenteljes ítélet felfüggesztését. A budapesti albán követség fogadása I Petro Papi rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, az Albán Népköztársaság budapesti követe az albán nép felszabadulásának 7. évfordulója alkalmából, csütörtökön este a Margitszigeti Nagyszállóban fogadást adott. A fogadáson megjelent Farkas Mihály vezérezredes, honvédelmi miniszter, Révai József népművelési miniszter, valaminta Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának több más tagja, közöttük Rónai Sándor, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Vas Zoltán miniszter, a Tervhivatal elnöke, Kiss Károly külügyminiszter, továbbá Dobi István, a minisztertanács elnöke, a kormány több tagja, politikai, gazdasági és kulturális életünk számos kiválósága. Megjelent a fogadáson J. D. Kiszeljov szovjet nagykövettel az élén abudapesti diplomáciai kar számos tagja. A Koreai Néphadsereg hadijelentése Phenjan, nov. 29. (TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus, Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága november 29-én közölte, hogy a koreai néphadsereg alakulatai, szoros együttműködésben a kínai népi önkéntesek egységeivel, valamennyi arcvonalon sikeresen visszaverik az ellenség támadásait, miközben emberben és hadianyagban súlyos veszteségeket okoznak az ellenségnek. A középső arcvonalon Cshonvon térségében és Jangguton. .északra az ellenség nehéztüzérségi támogatással és nagymeny,nyiségű harckocsi, valamint repülőgép bevetésével több ízbendühödt támadást indított a néphadsereg előretolt védelmi körletének négy fontos magaslata ellen. Az ellenség a néphadsereg egységeinek erős ellenállásába ütközve visszavonult miközben több mint 1500 halottat hagyot hátra a harcmezőrt.-MTI).