Magyar Nemzet, 1952. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1952-01-03 / 1. szám
ma a béke védelmét szolgálja. Románia a Szovjetunió vezette hatalmas békefronthoz tartozik. A békefrontot Sztálin, a dolgozó emberiség lángelméje, a románt nép atyja és nagy barátja isánt nyitja. Az ülés részvevői végül hatalmas lelkesedéssel üdvözlő táviratot intéztek Sztálinhoz. Fasiszta bombamerénylet a Német Kommunista Pár egyik, helyisége ellen " Kieiből jelenti az ADN, hogy a Német Kommunista Párt schleswig-holsteini tartományi titkársága nyilatkozatot adott ki a Német Kommunista Párt elmshomi párthelyisége ellen elkövetett merényletről. A nyilatkozat megállapítja, hogy amikor Hitler előkészítette a második világháborút, első dolga van elfojtani Németország kommunista pártját. Az Adenauerkormány most megint ilyen tervekkel foglalkozik, ami annak a következménye, hogy a mai háborús uszítók, az amerikai és német imperialisták, Hitler útjára léptek. A Német Kommunista Párt elmshorni párthelyisége ellen elkövetett terrorcselekmény — épp úgy, mint a brémai bombamerénylet — bűntény, amely az egész békeszerető nép ellen irányul. A békeszerető lakosság azonban nem tűri ezeket a kihívásokat és fokozódó tiltakozással válaszol, harcot indít az újfasizmus ellen Katonai építkezések Titóék Jugoszláviájában A Romániában élő jugoszláv forradalmi emigránsok lapja »Háborús építkezések Jugoszláviában« címmel rámutat arra, hogy a Trumán és Tito között kötött katonai egyezmény értelmében a belgrádi fasiszta kormány számos új katonai és haditengerészeti támaszpontot épít az amerikai imperialisták agresszív terveinek értelmében. A közelmúltban Szarajevóban a Tito-fasiszták megkezdték a katonai repülőtér építését. Belgrád közelében, az Avalon nagy lőszergyár és Zemunban hadianyagraktár építését kezdték meg. Ezek a tények ismételten bizonyítják, hogy a Tito-banda amerikai parancsra a háború szakadékaiba akarja taszítani Jugoszláviát. Nézeteltérés az USA kütüsyminisztériuma és a Pentagon között a Magyarországról kiutasított amerikai repülők ügyében N New Yorkból jelenti a TASZSZ.A Daily News c. lap közli John O’Donnel szemleíró cikkét az amerikai külügyminisztérium és a Pentagon között a Magyar-országról kiutasított amerikai pilóták ügyével kapcsolatban keletkezett nézeteltérésekről. Ezek a pilóták, mint ismeretes, a magyar határ megsértésével repülőgépen tűntek fel Magyarország területe fölött.A mostani harc — hangoztatja a szemléíró — kizárólag kulissza mögötti jellegű. Bizonyos ideig valószínűleg így is marad. Amikor ezt a harcot nyíltan folytatják majd, akkor kiderül, hogy az amerikai külügyminisztérium diplomatái a katonai parancsnokságot illetéktelenséggel, a kémszolgálat rossz munkájával stb. és azzal vádolják, hogy általában közvetlenül felelős azért, hogy a külügyminisztérium ilyen nehéz helyzetbe került. Mindez az ingerült, katonai formaruhát viselő embereket haragra gerjeszti. Természetes, hogy a fegyveres erők parancsnoksága gorombán válaszol majd, de hivatalosan teljes hallgatásba burkolózik. A katonáknak egyáltalán nem tetszett, mikor a külügyminisztérium követelte a hadseregügyi minisztériumtól, hogy az amerikai pilótáknak szabadonbocsátásuk után mindaddig ne engedjék meg, hogy sajtónyilatkozatot adjanak, amíg a külügyminisztérium képviselője meg nem érkezik.* A külpolitika hírei Észak-Vietnamban a néphadsereg folytatja támadásait és jelentős veszteségeket okozott a francia expedíciós hadseregnek. A Libération közli, hogy 37 algériai hazafi éhségsztrájkot kezdett a börtönben. Az algériai börtönök többi politikai bebörtönözöttje — a szolidaritás jeléül — ugyancsak éhségsztrájk A vezércikk folytatása fordított Tiborc is merészel legalább annyit kérni az uraktól, hogykellő mértékben gondoskodjanak a fronton harcoló katonák családtagjairól. Tekintsünk be az 1942-es földnevelésügyi és iparügyi tárca főbb adataiba. A földművelésügyi tárca évi együttes előirányzata 1166 millió pengő. Ebből például a mezőgazdasági szakoktatást a 7. előirányzat 17,4 millió pengővel dotálja. Napjainkban a mezőgazdaság tervszerű gépesítéssel való fejlesztésének óriási arányaira mutat, hogy 1951-ben1072 millió forintot ruháztunk be a mezőgazdaságba. Az 1952. évi költségvetési keret ennél 100 százlékkal nagyobb s benne csupán a mezőgazdasági kutatásra előirányzott 62 millió forint kétszerese a tavalyinak! Tíz évvel ezelőtt a földművelésügyi miniszter — egy báró Bánffy — azért követeli a termelés minden erővel való fokozását, mert gazdasági téren is szolidalitást követel a tengelyhatalmakkal. A legnagyobb erőfeszítésre a kisgazdatársadalmat hívja fel, mivel *az ország szántóterületének közel háromnegyedr sze a kis- és törpebirtokosok kezén van*. Ma népünk a béke érdekében, feszíti meg erőit és a szocialista szektor az ország igárztóföldi tetülelének már minta TV egynegyedrészét teszi ki, amelyen az újtípusú dolgozó parasztiak olyan eredményeket értekel, amilyeneket sem a paraszti gaazdaságbani, sem a régi kapitalista nagybirtokon nem voltak képesek elérni. Az iparügyi miniszter azzal iggyekszik, hogy a háborús termelés a munkanélküliségnek úgyszólván teljes megszűnését eredményezte. Júniusban 371.000 vott a gyáripari munkáslétszám, míg egy évvel ezelőtt 355.000. E Íme, a háborús gazdálkodásuk egy másikeredménye*: a GYOSZ urainak növekvő profit). A magyar gyáripar termelési értéke az előző évi 3.8 milliárd és az 1938. évi 3 milliárd pen-5 ével szemben 4.4 milliárd — a miniszter mindjárt hozzáteszi: »Háborus viszonyok folytán egyes iparágakban, különösen a fogyasztási iparágakban csukkent a termelés.« Megálla-Citja továbbá, hogy hazai szénanyáink termelése a szükség- ffitet nem fedezte, behozatallal kellett pótolni, ismertette a Magyar-Amerikai Olajipar Rt. ♦munkálatait* és a német Wintershall társasági kutatásait* s végül rámutatott, hogy a háború szükségletei következtében »minden egyes iparágban nem adhatunk ’ kenyeret mindenkinek ...« A most reánk köszöntött újévben a béke szükségletei jegyében kezdjük meg ötéves béketervünk első negyedének sikerbevitelét. Jólétünk tervének 650.000 új szakmunkásra, 17.000 új technikusra és 11.000 új mérnökre van szüksége is régieken kívül. Csupán a kohóés gépipar fejlesztésére több mint 2 milliárd forintot irányoztunk elő, a bánya- és energiaminisztérium irányítása alatt álló iparágak termelése 29,4 százalékkal emelkedik 1952-ben, az építőipar költségvetése megkétszereződik és a fogyasztási cikkeket gyártó könnyűipar 245 százalékkal termel többet a tavalyinál és 44 százalékkal többet az 1950. évinél! Mindezt nem az amerikaiak »segítségével« és a Wintershallok ♦kutatásai* alapján, hanem saját erőforrásainkból. A közellátásügyi miniszter természetesen a közellátás kérdéseiről beszél legkevesebbet, annál többet arról, hogy »nem szabad a kisbirtok kataszteri tiszta jövedelmét szembeállítani a nagybirtokéval«. Kifejtve ♦örökérvényű* állampolitikai filozófiáját, megállapítja: ♦...Meggyőződésem, hogy csak a gazdasági élet irányításával lehet nemcsak most, de a háború után is a magyar közgazdasági élet fennmaradását biztosítani...« De ez nem jelent állami gazdálkodást. »Isten őrizzen attól, hogy az állam gazdálkodjék.«• Ellenben fel kell hívni a nemzet minden tagját a lemondásra, takarékosságra — a háború érdekében. Különösen élesen tiltakozik a szelforgató elemeknek« az ellen a hol nyílt, hol suttogó propagandája ellen, mintha »az úgynevezett Jurcsek-rendszer a nagybirtoknak kedvezne...« Ezt a későbbi Szálasi-kormány tagja, a háborús főbűnösként elítélt Szász Lajos mondta. Figyeljük csak, milyen következetesen egyenes a népellenes vonal: a szegényparasztot sújtó Jurcsek-rendszer nem, a nagybirtokosoknak kedvez, ne az állam gazdálkodjék, hanem a háborúzó nagybirtokos és gyáros urak — a dolgozó polgártárs pedig takarékoskodjék, ♦szerényebb életszínvonalon, szerényebb asztalok mellett*. * Újabb évszázad telt-e el, hogy egy másik parlamentben különösképpen mindezeknek pontosan az ellenkezőjét mondják és tőle cselekszik? Nem, csak újabb tíz év telt el — és közben felszabadultunk, népünk megszabadult parazita uraitól, maga uralkodik önmagán, maga irányít és maga gazdálkodik. Ebben a parlamentben mindenki azt mondja, azt akarja és azt javasolja, hogy még magasabb legyen az életszínvonal, még több a ruha, még dúsabb a terített asztal , mert mindezeknek megvalósítható terve és a megvalósításnak millió és millió munkáskezű cselekvő részese van. Ennek a parlamentnek a tiszta és egészséges, derűt és életerőt árasztó levegőjében másként csengenek a tettekkel azonos szavak, új értelmet kapnak a nemzet, a haza, a gazdaság, a takarékosság, a fegyelem, a katona fogalmai. A háború és halál pesszimizmusát a béke és az élet optimizmusa váltotta fel, a növekvő nyomort a növekvő jólét, mert ez a parament a dolgozó nép parlamentje, a nép képviselőinek országháza , maga a nép. Ezen az országgyűlésen lámpással sem találhatjuk a főhercegeket és főpapokat, iparbárókat és földbirtokosokat. Itt mindenki gyáros és földbirtokos. Ezért jelenthette az országnak népköztársaságunk pénzügyminisztere, hogy idei költségvetésünk közel 200 milliós felesleggel zárult, 1 956§-ra pedig közel 300 milliós felesleget irányoztunk elő. Ezért jobb a mi egyre szépülő, gazdagodó életünk, mint Bethlenek, Gömbösek, Kállayék idején volt, ezért szilárdabb a pénzünk, iparunk ezért fejlődik 12 nap alatt annyit, mint a külföldi kölcsönökből gazdálkodó Reményi-Schnellerek és Imrédyk idején egy év alatt, ezért van annyi egyetemünk és iskolánk, amennyit Klebelsberg Kurta gróf és Szinnyei-Merse Jenő sohasem építettek volna. Ha valaki az 1952. évi állami költségvetés vitájában feláll és azt javasolja, hogy vegyünk fel Minhalt-kölcsönt és úgy takarékoskodjunk, hogy csökkentsük az ötéves terv beruházásait, • vajon nem küldték volna-e az őrültek házába? De szaporábban ver a szív és zuhog a taps, amikor milliók röpködnek a levegőben és a felszólalók hoszszú Sora javasolja a gépgyártásra, egyetemi épületekre, lakóházakra, kultúrházakra fordítandó összegek megemelését. Soha ilyen gazdagok nem voltunk! "Kis várjon megkísérelhetné-e Valaki anélkül, hogy kényszerzubbonyt ne húznának rá, háborúra uszítani az 1952-es magyar parlamentben, ahol a honvédelmi miniszter áll ki a legszenvedélyesebben, a béke katonájának legharcosabb vértezdében a béke védelme mellett. A múlt évtizedeinek költségvetései csupán egy letűnt világot tükröznek, de a mi új államunk költségvetései nemcsak szocializmust építő Istenünket, hanem nagyszerű jövőnk távlatait is tükrözik. Az Egyesült Államokban 90 milliárd dollárt fordítanak hadicélokra, a költségvetés összegének 84 százalékát és az aljas koreai támadás óta háromszor nyomták meg az adóprést. Hát akkor mennyi marad szociális és kulturális beruházásra? Jelentéktelen, nevetséges összeg — 7,9 százalék. A nyugati csatlósok főműjének országaiban is válságba viszik a hadikiadások az államháztartást, nyomorba kiöntik a népet. A mi költségvetésünk hufikre a tervszerű, szocialista gazdálkodás fölényesek is, a kapitalizmus válságok között hányódó, anarchikus gazdálkodásával szemben. Mi 61,5 százalékot irányoztunk elő népgazdaságunk fejlesztésére és kizárólagosan kulturális célokra 19,4 százalékot — az 1952-es tervesztendőben 342 százalékkal nagyobb összeget fordítunk beruházásokra, mint tavaly. Idei költségvetésünk menetközben felemelt ,számai újabb fénylő bizonyítékai annak, hogy ipari országgá fejlődött hazánk évről-évre erősebb bástyájává válik a teremtő béke Szovjetunió köré tömörülő nyolcszázmilliós táborának. Az ötéves tervet megvalósító, békeharcos magyar dolgozó ereje teljének tudatában, bizakodással és örömteljesen köszönti az 1952-es évet, mert nemcsak kívánja, de megteremti a békés, eredményekben még gazdagabb, boldogabb terve*níme ba lépett. Tadeusz Ciole, a Lengyel Köztársaság külkereskedelmi minisztere, lengyel kereskedelmi küldöttség élén, Moszkvába érkezett. A l’Humanité Dimanche közli, hogy de gaulleisták sikertelen provokációt hajtottak végre, a francia rendőrség nagy erőitől támogatva, a Renault-gyár bejáratainál. A munkások és munkásnők egyesült ereje, „Nálunk nem lesz fasizmust”, kiáltással kísérve, megfutamította a degaulleista provokátorokat és a rendőröket. Párizsból jelenti az MTI, hogy a francia nemzetgyűlés 519 szavazattal, 101 ellenében, megszavazta a Francia Unióhoz tartozó tengerentúli részek 380 milliárd frankos katonai előirányzatát. Ennek az összegnek legnagyobb részét — mint ismeretes — a Vietnam elleni szenynyes háború folytatására fordítják. Jebourneau gyarmatügyi miniszter, az expedíciós hadsereg veszteségeiről szólva, elismerte, hogy december 16-ig az expedíciós hadsereg 27.711 halottat vesztett, köztük 1014 tisztet. Rómából jelenti a TASZSZ, hogy Di Vittorio, az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség főtitkára sajtóértekezletet tartott. Ezen rámutatott arra, hogy a vezetése alatt álló szövetség, amelynek ötmillió tagja van, a legnagyobb létszámú olasz társadalmi szervezet. Hazugságnak minősítette a kormánynak azt az állítását, hogy a fegyverkezés a munkanélküliség leküzdésének eszköze. Közölte, hogy az olasz dolgozók folytatják a harcot a fegyverkezési politika ellen és a bérek emeléséért. Ottawából jelenti a TASZSZ, hogy a National Affairs kiemeli: a fegyverkezési programm Kanadában az amerikai trösztök uralmához vezet. Csafolt erőfeszítések a koreai fegyverszünetért Az Új Kína hírügynökség jelenti: A koreai fegyverszüneti tárgyalások harmadik és negyedik napirendi pontjával foglalkozó albizottságok újévi ülésén a koreai-kínai küldöttek javasolták, hogy mindkét fél további erőfeszítésekkel igyekezzék megoldani a még fennálló nézeteltéréseket a fegyverszüneti megállapodás gyors megkötése érdekében. A harmadik napirendi pontot tárgyaló albizottság ülésén a koreai-kínai küldött kijelentette, a másik félnek le kell mondania arról az észszerűtlen követeléséről, hogy repülőtér építkezéseink korlátozásával be akarjon avatkozni Korea belügyeibe. Ha a másik fél felhagy ezzel az alaptalan követeléssel, akkor minden nagyobb nehézség nélkül könnyen elérhető az egyéb kérdések észszerű rendezése. A negyedik napirendi pontot tárgyaló albizottság ülésén a koreai-kínai küldött hangsúlyozta: az albizottságnak haladéktalanul el kell fogadnia azt az elvet, hogy a fegyverszünet aláírása után mindkét fél azonnal bocsássa szabadon az összes hadifoglyokat. A koreai néphadsereg hadijelentése Phenjan, jan. 1. (TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága jelenti január 1-én, hogy a koreai néphadsereg egységei szoros együttműködésben a kínai önkéntesekkel, egyes arcvonal-szakaszokon helyi jelentőségű harcokat vívnak és emberijég és hadianyagban komoly veszteségeket okoznak az amerikai-angol agresszorok csapatainak és a Hszinmanista csapatoknak. A néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészosztagok hármat lelőttek azok közül az ellenséges repülőgépek közül, amelyek a keleti és nyugati partvidéken lakott helységeket bombáztak és gépfegyverrel tüzeltek ezekre a helységekre. (MTI) .Csütörtök 1818, jztmár 8. Meghalt Littvinov, a Szovjetunió volt külügyi népbiztosa A Pravda közölte a Szovjetunió külügyminisztériumának jelentését Makszim Litvinovnak, a Szovjetunió volt külügyi népbiztosának haláláról. 1951. december 31-én hosszú és súlyos betegség után meghalt Makszim Makeszimovics Litvinov, a Bolsevik Párt régi tagja, a kiváló szovjet diplomata. M. M. Litvikov 1876-ban született Belosztokban (Bialystok). 1898-ban Litvinov belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba. 1903-ban az OSZDMP II. kongresszusa után a bolsevikok sorában tevékenyen részt vett a párt munkájában. 1902-től 1908-ig, két év megszakítással emigrációban volt és Angliában élt.A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után 1918-ban M. M. Litvinov a külügyi népbiztosságban kezdett dolgozni. 1921-ben Litvinovot a külügyi népbiztos helyettesévé nevezték ki. Részt vett a genuai és a hágai értekezleten. 1927—30-ig Litvinov vezette a szovjet küldöttséget a genfi leszerelési értekezlet előkészítő bizottságában és a szovjet kormány nevében általános leszerelési javaslatot terjesztett elő. 1930—39-ig litvinov a Szovjetunió külügyi népbiztosa volt. Ő vezette 1932- ben a Népszövetség leszerelési értekezletén, valamint 1933-ban a londoni világgazdasági értekezleten a szovjet küldöttséget. Litvinov 1933-ban a Szovjetunió nevében aláírta több más állammal együtt az agresszió meghatározásáról szóló egyezmény. 1934—38-ban Litvinov képviselte a Szovjetuniót a Népszövetség tanácsában. M. M. Litvinovot megválasztották a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottsága tagjává és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tagjává az első két választáson. A Nagy Honvédő Háború kezdete után Litvinovot a Szovjetunió nagykövetévé nevezték ki az Egyesült Államokba. 1943-tól 1946-ig Litvinov aj külügyi népbiztos helyettese volt. . Az utóbbi években Litvinov súlyos betegsége miatt visszavonult az aktív munkától. M. M. Litvinovot Leninrenddel, a Munka Vörös Zászlórendjével és a »Kiváló Munkáért ’ a Nagy Honvédő Háborúban 1341—45« éremmel tüntették ki. M. M ónika hitül ss égett van Churchill washingtoni útja December 30-án Anglia miniszterelnöke aQueen Mary fedélzetén több mint negyventagú kíséretével nekivágott a téli viharoktól tajtékzó Atlantióceánnak, hogy Washingtonban tárgyalásokat folytasson az Egyesült Államok vezetőivel. Már a kíséret nagy száma és főleg annak összetétele világosan bizonyítja, hogy az angol-amerikai imperialisták Washingtonban új összeesküvésre készülnek a béke ellen. Churchillt Eden külügyminiszter, Lord Ismay, a Commonwealth-ügyek minisztere, Sir William Sim, a birodalmi vezérkar főnöke, McGregor, az admiralitás első lordja és Lord Chernell, az atomkutatási ügyek vezetője kíséri el Washingtonba, ami kétségtelenné teszi, hogy az angol és az amerikai vezetők a háborús előkészületek meggyorsítása során a fegyverkezési programm és az atlanti tömb kérdéseinek keretében megvizsgálják Európa, a Közép-Kelet és a Távol-Kelet politikai, katonai és gazdasági problémáit. Az értekezletet komor előjelek kísérik. A tőkés világot az óceánon innen és túl egyre súlyosbodó gondok emésztik, egyre határozottabban bontakoznak" ki a gazdasági csőd körvonalai a marshallizált országokban, nőttön-nő és erősödik a nyugateurópai országok dolgozóinak elszánt békeharca és mindezzel együtt élesednek az ellentétek az imperialista hatalmak között. A washingtoni tárgyalások előestéjén különös élességgel jelentkeznek azok az ellentétek, amelyek már feltűntek az atlanti tömb ottawai értekezletén és még élesebbé váltak a római értekezleten. Anglia gazdasági életét az összeomlás szélére sodorták az USA katonai követelései, amelyekről Reston, a New York Times katonai szakírója is kénytelen volt elismerni, hogy »az angol gazdasági élet számára kibírhatatlanok«. Ugyanakkor december 31-én esedékes volt az a 119 millió dolláros kamat, amelyet Angliának kell fizetnie a 3750 millió dolláros amerikai kölcsön után. Nem titok azonban, hogy Churchill Washingtonban újabb kölcsönért, illetve a fegyverkezésisegély« felemeléséért fog kilincselni. A Wallstreeti bankárok várható álásfoglalására viszont jelelt a Times-nak az a megjegyzése, amely szerintnem lehet szó arról, hogy az amerikai segítség árát Anglia európai vagy nemzetközösségi ügyekben fizesse meg, ami magyarul azt jelenti, hogy az USA a kölcsön fejében újabb támaszpontokat követel majd Angliában, sőt a birodalom különböző területein. Mindezek után nem lehet kétséges — ezt az Il Popoto timű olasz jobboldali lap washingtoni tudósítója állapítja meg hogy „Churchill egyszemélyijeit mint kérelmező és mint zsaroló44 jelentkezik a Fehér Házban”. De mivel tudja az angol konzervatív kormány a jelenlegi nehyzetben megzsarolni a Wall Sírcsatárait ■ Churchill és Eden tárolás/ Ellátásaik megjavítása tájiból igyekeztek gondosan előkészíteni a diplomáciai hadműveletek terepét. December elején nagy hűhó közepette értekeztek Adenauerral, majd a hónap közepén Párizsban Plevennel és Schumannal tárgyaltak. Az amerikai imperialisták, szint ismeretes, elhatározták, hogy egy falatban nyelik le Nyugat-Európát. Ennek előkészítése politikai síkon az Európa Tanács, gazdasági síkon a Schuman-terv, katonai téren pedig a Pleveti-terv segítségével történne. Mindhárom elképzelés célja ugyanaz: Nyugat-Európát az amerikai monopolisták és leghűbb szövetségeseik, a ruhrvidéki fasiszta iparbárók kizárólagos uralma alá hajtani. Nos, Churchill és Eden a washingtoni értekezletet megelőző lázas tanácskozásaik során ezen a három ponton igyekeztek megzavarni az USA terveit. Az angol megbízottak magatartása az Európa Tanács strasbourgi értekezletén meglehetős sikerrel zilálta szét az USA cselszövényeinek hálóját, amelynek egyik következménye volt az amerikaiak hű lakájának, Spaaknak lemondása is az elnökségről. A londoni és párizsi tanácskozásokon az angol konzervatívok már nyíltan, mint a Pleven- és Schuman-terv kerékkötői léptek fel, sőt az irányított sajtó és rádió nagy hangon újból felelevenítette Churchillnek 1940-ben a legszorosabb angol-francia szövetségre tett javaslatát. A Times a maga óvatos stílusában ugyan, de félreérthetetlenül arról írt, hogy egy szoros angol-francia szövetség ellensúlyozhatja az USA-nyorrást, a Combot pedig az angol imperialisták terveit kifecsegve így ír: „Churchill azt szeretné, ha az atlanti lomb a jövőben nem lenne kizárólag az amerikaiak eszköze«, ami magyarul azt jelenti, hogy a nyugalmi papai államok inkább Anglia függvényei legyenek. Churchillék ugyanakor azt is szerették volnaért . Ja,Ja Az angol manőverei azonban «m vort at mimv sem Londonban. s*m PárizsfoaY* A, mm -TZ léptek - Londonban nffinült Párizsban Eisenhower — és nei is hagyták, hogy az angol imperialisták keresztezzék terveiket. Az 1941-es esztendő az imperialisták számára a súlyos kudarcok éve volt. A népek elszánt békeharca a világ számos pontján meghátrálásra kényszerítette a háborús uszítókat. Hiába rendezték az egyik háborús értekezlete, a másik után, nem tudták megakadályozni a béke és a szabadság erőinek szüntelen növekedését, álszent békeszólamaikkal nem tudták becsapni a népeket. Bármilyen határozatokat hozzon is a washingtoni értekezlet, ■lépek békeakarata azokat ér,Így a történelem szemét dombjára juttatja, mint a szovjetellenesen.i£ry i U:„i i. „ rvllis r